Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-08 / 107. szám, kedd - 1990-05-09 / 108. szám, szerda

A lemez másik oldala - ugyanazzal a nótával? Ha valaki megkérdezné tőlem, kiben csalódtam legnagyobbat a novemberi forradalom óta, habozás nélkül Ladislav Kovác oktatásügyi miniszterre voksolnék. Számomra , ő az év egyik legnagyobb csalódása. Aki annak idején részt vett a nyitrai magyar pedagógusfórumon, s hallotta őt beszélni, ráadásul, ha a novembert megelőző megnyilatkozásait is ismeri, az vegyes érzelmekkel figyelhette lassú átváltozását. Hogy mi az oka ennek a különös reinkarnációnak, talán ne firtassuk, bár semmiképp sem lenne érdektelen és minden tanulság nélkül való tanulmányozni, hogyan válik a lojalitás pár hónap alatt kvázi-lojalitássá, miképpen fordul az ember száznyolcvan fokot. Talán a választások közeledte, vagy a Matica slovenská nyomása, esetleg személyi indítékok? Ne firtassuk! Kovác úr mindenesetre kvázi-lojalista lett, majdnem-demokrata, s egy ideje, igaz ugyan, hogy a lemez másik oldalán, de ugyanazt a régi nótát dúdolja, amit a pártállam harsonáitól megszoktunk az utóbbi negyven évben. Legalábbisiami a nóta ránk, magyarokra vonatkozó dallamait illeti. Legújabb „dalocskáját" a Kultúmy zivot (az a folyóirat, amelynek újbóli megjelenését talán kivétel nélkül örömmel fogadtuk) vezércikkében dúdolja el, a lap második, április 25-én megjelent számában: Nyíltan, okosan, gondosan (Otvorene, rozumne, starostlivo) címmel. A cikk témája: a szlovák-magyar kapcsolatok, indítéka: egy nacionalista konfliktus kirobbanásának lehetőségétől való félelem, amely „hasonló lehet ahhoz, amely rontja, értékteleníti és veszélyezteti a szovjet peresztrojkát". Kovác úr sommás véleménye szerint a nemzetek közötti problémát az okozza, hogy „A fájdalmakat, amelyek az egész társadalmat kínozzák, a nemzetiségileg vegyes lakosságú területen gyakran egy nemzeti csoport kizárólagos fájdalmának tartják. Az egész lakosság ellen elkövetett bűnöket úgy értelmezik, mintha azok csupán egy etnikum ellen elkövetett bűnök lettek volna". Erre a megállapításra ugyancsak sommás leHet a válasz: a nemzeti kisebbségeket ért sérelmeket a kisebbségek nem oszthatják meg azokkal, akiket hasonló sérelmek nem értek. Ezen nincs mit polemizálni, Kovác úr elég intelligens ember ahhoz, hogy ezt ugyanolyan jól tudja, mint mi. Nem is ezen ütköztem meg a cikket olvasva. Kovác úr eszmefuttatásának lényege, hogy a nemzetek közötti feszültséget a szlovák intelligencia és politikus-társadalom lebecsüli, „nincs világos, demokratikus és tudományos megalapozott programja", míg a magyar kisebbség aktivistái (talán határon túli indíttatással) „átgondolt, ambiciózus, hosszútávú koncepcióval rendelkeznek", s míg a szlovák oldal „fájdalmas és védekező érzelmek", a magyar fél „öntudatos, fennhéjázó és követelőző" alapállású. Mi több: Kovác úr szerint „ez a játszma (?) nem fair, hisz az egyik fél letakart kártyákkal játszik. S amennyiben nem fedi fel kártyáit, a katlan robbanással fenyeget". Kovác úr Kosovót, Erdélyt, Bulgáriát emlegeti, robbanásról polemizál, könnyes mosolyokat küld a Nyilvánosság az Erőszak Ellen felé, csak azt nem mondja ki nyíltan, miféle játszmára gondol, miféle programot hiányol a szlovák politika és intelligencia részéről, s miért támadja a NYEE-t. Talán azért, mert néhány szlovák politikai párt programjától eltérően a NYEE programjából hiányzik az „államnyelv" nemzeti kisebbségekre való ráerőltetésének szándéka? Miniszterünk védelmébe veszi az állam által emeltetett helységnévtáblákat, a pártállam elnemzetietlenítő transzparenseit, s csodálkozik, ha az itt élő magyarok sokszázéves eredeti nevén szeretnék nevezni lakóhelyüket. Valószínűleg Kovác úr is vörösre tapsolta a tenyerét, amikor Zlín visszakapta eredeti nevét, ám irtózik a gondolattól, hogy magyar helységnevekkel találkozzék Dél-Szlovákiában. Nem igen mélázik el afölött, hogy a helységnevek kérdését törvényes garanciákkal kellené megoldani, s nem „maszek" táblapingálással. A retrográd, véresszájú kommunista vezetés újkori keresztségét természetesnek veszi a lojalitástól könnyező miniszterünk, s olyan vegyes lakosságú területekről beszél, amelyek 1945-től lettek igazán vegyes lakosságúak, az emlékezetes kitelepítés, betelepítés, erőszakos asszimiláció következtében. Kovác úr, a tudós, mit sem tud ezekről, vagy ha tud is, nemigen akarja komolyan venni a történelmi tényeket. „A politikai újszülött számára is evidensnek kellene lennie - írja hogy az egyes köztársaságok területén élő nemzeti kisebbségek ügye, az illető köztársaságok és nem a szövetség kompetenciájába tartozik." Akárha Husákot hallaná az ember! Ennek az állojalitásnak, amely alig burkolt továbbdalolása" a régi nótának, azonban legveszélyesebb vonása az a ködösítés, amellyel Kovác úr azt próbálja bizonygatni, miszerint a Független Magyar Kezdeményezés (s vele együtt a szegény, falhoz állított NYEE) suba alatt politizálna, s félretájékoztatva a közvéleményt, valamiféle titkos programokkal rendelkezne, amelyek a nemzeti kisebbség politikai autonómiáját célozzák. Erről, Kovác úr szerint a magyarországi közvélemény jól tájékozott, míg a hazai közvéleményt nem tájékoztatták.. Dél-SzIovákia-szerte ablakok törnek be, bunkók lengedeznek (talán ő tudja, hol), s követelőzik a magyarság. Kovác úr fájlalja, hogy mind a mai napig nem kapta meg az FMK szlovákra fordított programját - mintha bizony bármelyik politikai pártot is kötelezni lehetne, juttassa el azt az oktatásügyi miniszternek! (hogy mást ne mondjunk: Kovác úr nem kompetens a pártok programjának megítélésében, ha viszont kíváncsi rájuk, megszerezheti őket.) Más kérdés, hogy az FMK képviselőinek nyílt, egyenes tárgyalási készsége a miniszterrel zátonyra futott, Kovác úr hajthatatlanságának köszönhetően. Ugyanez vonatkozik a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségére, amely nyíltan megfogalmazta a magyar oktatásügy autonóm rendezésének követelményét, s közölte is azt Kovác úrral. Szó sincs tehát letakart kártyákról. „Én sem vagyok más, mini csehszlovák állampolgár - mondja a miniszter úr, - olyan polgár, aki fontosnak tartja, hogy az itt élő valamenynyi polgár egyenrangú legyen, tolerancia és megértés légkörében éljen, hogy minél előbb befogadást nyerjünk az európai házba. Semmi más, mint ember, akinek fáj a nép fájdalma, legyen az szlovák vagy magyar, akik a nemzetileg vegyes lakosságú területen élnek, bonyolult problémák súlya alatt, amelyeket meg kell oldani és nem újakat teremteni, mesterségesen. Kovác úr szerint hazánkban „nem állapot az, ami előttünk van, hanem folyamat". Tegyem hozzá azonnal: valóban folyamát - egy negyvenéves folyamat, amely olyan állapotokat hozott létre, amelyben egyetlen bűnünk, hogy közel lakunk az anyanemzethez, s nem tudjuk befogni a szemünket. Mennyivel másabb lenne a helyzet, ha egy zárt etnikum lennénk, mondjuk Amerikában, vagy bárhol a világon, s nem állna fenn a veszélyes szomszédság ténye! Mert akkor, sugallja Kovác úr (de csakis akkor), könnyű lenne a helyzet. így azonban kutya nehéz, s talán egy kínai falat kellene felhúznunk, hogy Kovác úr végre ne legyen kénytelen attól rettegni, hogy nem vagyunk hajlandók behúzni a farkunkat, s a mindenható államnyelven dicsérni az urat, s akkor a Kovác urak nagylelkűen osztogathatnák nekünk velünk született jogainkat. De sebaj, van már a Szlovák Nemzeti Tanács mellett nemzetiségi bizottságunk, amelyben - ott is kisebbségben - végre leszavazhatok leszünk. Mit mondjak? Ave... KÖVESDI KÁROLY Új lehetőségek az egyházak előtt 12 KÉRDÉS -12 VÁLASZ Az egyházakkal és a vallással kapcsolatos kérdések az utóbbi időben, és nemcsak a pápa látogatásával összefüggésben, közvéleményünk figyelmének előterébe kerültek. Ciril Svoboda, a szövetségi kormány elnöksége hivatalának munkatársa több olyan időszerű kérdésre válaszolt a Práce munkatársának, .amelyek bizonyára olvasóinkat is érdeklik. 0 Hány egyház és vallásos társulat létezik Csehszlovákiában? - Az állam engedélyével jelenleg a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság területén 22 egyház és vallásos társulás működik. 0 Számolnak az eddig betiltott szekták regisztrálásával? - Új törvény készül a vallásszabadságról, valamint az egyházak és a vallásos társulatok helyzetéről, amely meghatározza majd a regisztrálás módját. • Hogyan befolyásolta a 218/1949. sz. törvény novellája a papok személyi járandóságát? - Az említett „egyházi töfvény" jóváhagyásáig az állam az eddjg érvényes rendeletek értelmében fizet jaTandóságot a papoknak. Egyedüli változás, hogy a rendeletek figyelembe vételével határozza meg a juttatott járadékok összegét. 0 Milyen járandóságot kapnak a papok? - Harminchat évi szolgálat után a járandóság összege 1000 koronától 1620 koronáig terjed. 0 Melyik egyháznak van a legnagyobb befolyása? - Nyilván a római katolikusnak, mivel a legtöbben ezt a vallást gyakorolják. Az állam azonban egyetlen egyházat sem részesít előnyben, szavatolja valamennyi egyház szabad fejlődését, tekintet nélkül nagyságukra. 0Az egyházak bizonyos szociális szolgáltatásokat ajánlanak fel. Melyekről van szó? - Mindenekelőtt a legnehezebb helyzetekben akarnak segítséget nyújtani: a súlyos betegek, a szellemi fogyatékosok, a mozgásképtelenek ápolásában, az elhagyott gyerekek gondozásában, a leányanyák támogatásában. 0 Mi a feltétele annak, hogy valaki valamelyik rend tagja legyen? - Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, mivel az egyes rendek és kongregációk maguk szabják meg a feltételeket. Az információkat az érdeklődök az egyes egyházaktól kaphatják meg. • Számolnak azzal, hogy az egyes rendek létesítményeiből kiköltöztetik az eddigi használóikat? -Semmi esetre sem lehet szó arról, hogy egyszerűen kikergetjük őket, a szerzetesrendeknek és az eddig használóknak meg kell állapodniuk, miközben az esetek többségében közös használatban kellene megegyezniük. Először azonban meg kell oldani az ingatlanok visszaadását az egyes rendeknek. 0 Általánosságban számolnak azzal, hogy a rendeknek és egyházaknak visszaadják vagyonukat? - A szerzetesrendek kijelentették, nem igénylik, hogy visszakapják a földeket, malmokat, sörgyárakat és más termelőeszközöket. Jelenleg az elkobzott vagyon mintegy egytizedének visszaadását kérik ahhoz, hogy megkezdhessék tevékenységüket. • Engedélyezik az egyes rendek tevékenységét? - Marián Calfa miniszterelnök a Szövetségi Gyűlés tavaly decemberi ülésén kijelentette: ,,A szerzetesrendeket jogilag nem számolták fel, nyilvánosan szerepelhetnek, tevékenykedhetnek, főleg az egészségügyben és a szociális ellátásban." 0 Ki téríti meg az egyházi létesítmények felújításának költségeit? - Ezt a kérdést az új törvény rendezi majd, ezért erre egyelőre nem válaszolhatok. A jelenleg érvényben levó törvény szerint az állam hozzájárulhat az egyházi létesítmények javításához. • Mikor rehabilitálják a görögkatolikus egyházat és mikor adják vissza vagyonát? -A pravoszláv és a görögkatolikus egyház közti nézeteltérés az 1950. évi ún. eperjesi megállapodásokban gyökerezik, amely értelmében az állam nyomására a görögkatolikus egyházat a pravoszlávhoz csatolták, a vagyonával együtt. Erőszakos beavatkozásról volt szó, äz akkor érvényes jogszabályokat sem tartották tiszteletben. 1968-ban engedélyezték a görögkatolikus egyház tevékenységét, de a vagyonelosztás kérdését nem rendezték. Az alkotmány értelmében ez a kérdés a Szlovák Köztársaság kormányának és kulturális minisztériumának jogkörébe tartozik. Együttélés Politikai Mozgalom OKTATÁSI PROGRAMUNKRÓL Mozgalmunk programtervezete a nemzeti kisebbségek oktatásügyével kapcsolatban megállapítja: „Az oktatásügy legyen önigazgató. A nemzeti kisebbségek iskolarendszerét újra 'kell építeni. A kisiskolákat vissza kell állítani mindenütt, ahol ez lehetséges. A közös igazgatású iskolákat szét kell választani az oktatás nyelve szerint. A nemzeti kisebbségeknek alapvető joguk, hogy anyanyelvükön tanuljanak az elemitől az egyetemig", (me, a fő elvek! Számunkra elfogadhatók és követhetők! Már csak azért is, mert ezekkel az elvekkel szimpatizál a hazai magyar pedagógusközösség döntő többsége, elsősorban a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének közel 3400 tagja, akik a nyitrai alakuló konferencián elfogadták a szervezet ideiglenes alapszabályát és programját. (Megjegyzendő, hogy az Együttélés oktatásügyi elképzeléseit - többek között - az SZMPSZ szóvivői testületének komáromi tagjai dolgozták ki.) Végre olyan időket élünk, élhetünk, amikor büszkén hivatkozhatunk történelmünk nagyjaira: politikusokra, tudósokra, művészekre, nemzetébresztőkre. Történelmileg a csehszlovákiai oktatásügy nagy alakja Jan Amos Komensky, akire az előző társadalmi gyakorlatban is szokás volt hivatkozni - de csak hivatkozni. Korszakalkotó, a messze jövendőbe mutató elveit (mint pl. az anyanyelv szerepe az oktatásban vagy a játék - tanulás - munka hármasegység jelentősége) a személyiség kiegyensúlyozott fejlődésében most kell újra felismernünk, s mindennapi oktatói-nevelői munkánkban napi gyakorlatra váltanunk. Az Együttélés Politikai Mozgalom' oktatásügyi programja ezeket az elveket alapul fogadja el, ezek szellemében törekszik a magyar, a lengyel, a német, a rutén (ukrán) nemzeti kisebbség iskolahálózatának kialakítására. Programunk leszögezi, hogy az oktatás anyagi ellátása alapvetően az állam feladata, de ezen a téren is szűnjön meg az állam iskolafenntartó monopóliuma, és egyházak, testületek, magánszemélyek is alapíthassanak iskolákat. A program feladatul tűzte ki a kisebbségi iskolák irányításával megbízott miniszterhelyettesi (vagy államtitkári) tisztség felújítását. A miniszterhelyettes (államtitkár) közvetlep irányítása alá tartozna a nemzeti kisebbségek ügyeivel foglalkozó főosztály. Szerintünk ez nagyon fontos része programunknak, hiszen az oktatási tárca eddig a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége ilyen irányú törekvéseit teljes egészében figyelmen kívül hagyta, lényegében szóra sem méltatta. Szeretnénk, ha az oktatási minisztérium hatáskörébe tartozna: - az önigazgató iskolák fölötti törvényességi felügyelet: - a minimális tudásszint meghatározása iskolatípusonként: - a kerettantervek vagy alternatív tantervek elkészítése (a kisebbségi oktatási intézmények számára készülő tantervek összeállításakor külön figyelmet kell fordítani az idegen nyelvek s a többségi nemzetek és a nemzeti kisebbség történelmének, kultúrájának oktatására); - tankönyvpályázatok kiírása, valamennyi sikeres könyv és tankönyv ajánlása az iskoláknak, lehetővé téve a más országokban érvényes tankönyvek használatát is - különös tekintettel a nemzeti kisebbségek nyelvi kultúrájának megőrzésére és ápolására. Az iskolával kapcsolatban programunk leszögezi, hogy kapjon önállóságot: - elsősorban gazdasági, strukturális és tantervi kérdésekben; - az iskola típusváltozatának, az iskolairányítás és a szülőkkel való együttműködés formáinak megválasztásában; - az iskolában megkövetelt erkölcsi normák, viselkedési szabályok kialakításában, illetve a sajátos módszerek, szokások, hagyományok és az egyéni arculat ápolásában; -a pedagógiai kísérletek szabad kezdeményezésében (a tudományos intézményekkel együttműködve, de nem azoknak alárendelten); - az osztálylétszámnak, az órák időtartamának és a diákok számára kötelező óraszámnak a megállapításában; - a tanulók létszámának meghatározásában (az adott iskolába jelentkező diákok száma majd hitelesen jelzi az iskola színvonalát). Programunk foglalkozik az önigazgatás kérdéseivel is, különös tekintettel a tantestületre és az iskola igazgatójára. Sajnos, az oktatási önigazgatás (autonómia) kérdése egyelőre tökéletes elutasításra talált a tanügyi tárca vezetői részéről. Vagy nem értik, vagy nem akarják érteni jelentőségét. Az Együttélés Politikai Mozgalom határozottan leszögezi, hogy az oktatási intézményekben csak pedagógusegyesületek, szakszervezetek és szakmai munkaközösségek működhetnek, politikai pártok nem! Az iskola - tananyagban és irányításban - egyetlen politikai párt eszköze se lehessen. Az ifjúság számára az iskola a közélet gyakorlótere. Ezért minden ifjúsági szervezet - amelynek tevékenysége nem alkotmányba ütköző - szabadon működhessen a növendékek életkorának megfelelően. A tanári vezetés legyen az életkorhoz igazodó, ne korlátozza az ifjúsági szervezet autonómiáját. Az Együttélés síkraszáll egy felsőfokú oktatási intézmény létrehozása érdekében. Olyan oktatási intézmények működését szorgalmazza, amelyek a maguk sokrétűségében is klasszikus értékekre építenek, teljes személyiséget nevelnek. Ebből adódóan legyen feladatuk, hogy közvetítsék a/nemzeti és az egyetemes kultúra értékeit, az egyetemes erkölcsi alapelveket, és tuda-' tos fegyelemre, érzelmi s testi kultúrára neveljenek. Diákjaikban fejleszszék ki az értelmes életvitelhez szükséges készségeket, készítsenek fel az önművelésre és önnevelésre s a demokratikus elveken nyugvó harmonikus társadalmi életre. Az Együttélés Politikai Mozgalom törekvése, hogy az ország nemzeti kisebbségeinek iskolái elfoglalják méltó helyüket a csehszlovákiai oktatásbán. Ezért bízunk benne, hogy programunk nemcsak a már említett pedagógusközösség, hanem a szülők és a mozgalmunkat támogatók széles tömegeinek programja is. Az Együttélés sajtószolgálatának kérésére közreadta: Dr. PUKKAI LÁSZLÓ 1990. V.