Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1990-05-08 / 107. szám, kedd - 1990-05-09 / 108. szám, szerda
Együttműködni - hosszú távon Interjú Werner H. Laukkal, az NSZK prágai nagykövetségének tanácsosával Közelebbi múltunk egyik nagy páradoxona, hogy itt éltünk Európa szívében, s valahogy mégis kívül rekedtünk a vén kontinens kapuin. Pontosabban önmagunkat rekesztettük ki, bezárkóztunk. Hittük, mert el kellett hinnünk, hogy a tőlünk nyugatra fekvő országokkal is tartjuk a lépést, s legtöbbünknek soha nem volt módja meggyőződni a kizsákmányoló kapitalizmus milyenségéről. Csak most, hogy némileg megnyíltak a határok, láthatjuk, hová jutottunk. Enyhén szólva kellemetlen az ébredés, de sopánkodásra most nincs idő. Mentenünk kell azt, ami még menthető, hogy mielőbb beléphessünk a kapun, s méltó partner lehessünk ott, ahol idáig is éltünk - Európában. Kérdés persze, miként fogadják felzárkózni akarásunkat a nyugateurópai országok. Hogyan értékeli például az NSZK a csehszlovák-német gazdasági kapcsolatokat, és milyennek látja az együttműködési lehetőségeket? Erről és hasonló kérdésekről beszélgettünk WERNER H. LAUKKAL, az NSZK prágai nagykövetségének tanácsosával. - Tanácsos úr, miként értékeli országaink gazdasági kapcsolatát, és véleménye szerint mit hozhat a jövő ezen a területen? - A múltban nem volt könnyű fenntartani a kapcsolatokat. Gazdasági-szociális rendszerünkben az állam feladata arra korlátozódik, hogy a vállalatok és magánszemélyek számára mindössze keretfeltételeket határoz meg, a konkrét tárgyalásoktól távol tartja magát, önöknél idáig a mi gyakorlatunktól teljesen eltérő volt a helyzet, ezért közvetlenül a termelő vállalatok között nem is voltak kapcsolatok. Ennek ellenére nem a nulláról indulunk. Tavaly például kiegyensúlyozott kereskedelmi forgalmat bonyolítottunk le 5,3 milliárd nyugatnémet márka értékben. A jövőre nézve ez meglehetősen jó kiindulópont. Ez a számadat azonban nem mond el mindent. Az országaink közti kétoldalú kapcsolatok sokrétűek. Közös érdekünk, hogy együttműködjünk például a közlekedésben. Gondoljunk csak a Párizst, Frankfurtot, Nürnberget, Prágát, Pozsonyt és Budapestet összekötő autópályára. Eredményesnek tartom az együttműködést a környezetvédelemben. Néhány nappal ezelőtt kötöttük meg az atomerőművek biztonságáról és a sugárvédelemről szóló egyezményt. Nagy jelentőségű országaink tudományos-műszaki együttműködése is. Csehszlovákiának jól képzett szakemberei és gazdag ipari hagyományai vannak, ezek jövőbeni közös munkánk számára meglehetősen fontosak. További kapcsolataink alapját az határozza meg, hogy a második világháború után felosztott Európa most újra egyesül. Tehát minden esély megvan arra, hogy igazából érvényesüljenek az ipari és egyébb hagyományok és adottságok. Az országaink közti mentális hasonlóság, a földrajzi 'közelség, a régi hagyományok felélesztése bizonyára felélénkíti kapcsolatainkat. Egyébként meg vagyok győződve arról, hogy a reformokat megvalósító közép-kelet-európai országok közül Csehszlovákiának van a legnagyobb esélye arra, hogy a legrövidebb időn belül és a legkevesebb nehézséggel építse ki a piacgazdaságot. - Gazdasági körülményeinkből kiindulva - véleménye szerint - milyen jellegű legyen országaink együttműködése? - A tengerentúli és a japán vállalkozók a rövid távú együttműködés, az aránylag gyors jövedelemszerzés hívei. Én úgy gondolom, hogy szomszédos országok esetében a kölcsönös előnyökön alapuló hosszú távú együttműködés a legmegfelelőbb. Ez is nyereségorientált legyen, de szigorúan gazdasági kritériumok alapján. Az önök esetében a hosszú távú közös munka azért is fontos, mert gazdaságukat át kell alakítani. - Az európai országokhoz felzárkózni nem könnyű dolog. Mit gondol, mely ágazataink esetében a legnagyobbak az esélyeink? - Számos esetben meglehetősen energia- és nyersanyagigényes a termelés, arra kell4ehát törekedni, hogy ez az állapot mielőbb megszűnjön. A gyártást elsősorban a szolgáltatások és a fogyasztási cikkek felé kell orientálni. Ehhez a váltáshoz tulajdonképpen megvan az alap. Gondolok itt az olyan hagyományos termékekre, mint például az üveg vagy a kerámia. Ezek az anyagok a jövőben nagy jelentőségűek lesznek az iparban, s olyan termékek készülnek majd belőlük, amelyeket idáig el sem tudtunk képzelni. Például kerámiából motorok, s a kerámia és az üveg ötvözetéből különféle szerszámok. Hasonlóan nagy változások várnak például a gépiparra és még más ágazatokra. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Csehszlovákia a termékek roppant széles skáláját gyártja. A jövőben - a szerkezetváltás során - viszont elsősorban a versenyképes termékekre kell összpontosítani. S ami nagyon lényeges: azt kell termelni, amire valóban szükség van, nem pedig azt, amiről csak gondoljuk, hogy hasznos lehet. Természetesen mindehhez reális, ésszerű ár-, bérés adórendszerre is szükség van. A gazdasági reformfolyamatban fontos helyet foglal el a privatizáció, de ne feledjük, ez esetben nem csak a magántulajdon létrehozásáról van szó. Az embereket az elvégzett munkájuk szerint kell majd megfizetni, csak ezzel fokozhatjuk érdekeltségüket. Azt kell elérni, hogy a munka ne csak kötelesség legyen, hanem egyben örömet is okozzon, KOVÁCS EDIT KÉTEZER ÉVE MÉRGEZ AZ ÓLOM Alattomos ellenség Egyes történészek szerint az ókori Róma lakosainak testi és szellemi hanyatlásához az ólomból készült evőés ivóedények is hozzájárultak. A cserépedények bevonására használt ólom-oxid mérgező hatását a fazekasok már régen ismerik. A fénymázból az ólom-oxid - ha az ilyen edényt étkezéshez vagy iváshoz használják - még évek múlva is kioldódhat, s mérgezést okozhat. A közelmúltban Uherské Hradištében történt hasonló eset. Az ólomoxid-mázas poharakból fogyasztott tea hét embernél váltott ki mérgezési tüneteket. Az ilyen eseteket persze könnyen el lehet kerülni. Általában azonban ez a mérgező fém sokkal alattomosabb módon kerül szervezetünkbe. Elég beindítani autónk motorját, s már ki is húztuk a dugót a palackból... Kenőanyag és antidetonátor Arra, hogy a nagyvárosok levegőjében egyre növekszik az ólomszennyeződés először az Egyesült Államokban és Japánban figyeltek fel. Nem volt szükség különösebb vizsgálatokra ahhoz, hogy rájöjjenek, ez a mérgező anyag a gépkocsik kipufogógázaiból származik. Főleg Kelet-Európában, de még Nyugaton is számos olyan gépkocsi van forgalomban, amely működtetéséhez megköveteli, hogy az üzemanyaghoz ólomvegyületet keverjenek. Ez a szelepek kenését, s egyúttal az oktánszám növelését szolgálja. Az ólom-tetraetilnek [Pb(C 2H 5) 4] antidetonációs (robbanásgátló) szerepe is van. Korábban 10 liter benzin elégetésével 2-3 gramm ólom került a szabadba. A becslések szerint egy-egy gépkocsi évente mintegy 2 kilogramm ólmot juttatott a levegőbe. Az ólom helyettesítésének lehetőségét már a húszas évek óta kutatják. Ámde ezek a vizsgálatok mindeddig nem sok sikerrel jártak. Igaz, egyes metil-mangán vegyületekről megállapították," hogy az üzemanyaghoz keverve hatásuk hasonló. Az előállítási költségük azonban jóval magasabb. Az Európai Gazdasági Közösségek tagállamai már 1978-ban úgy döntöttek, hogy a benzinbe adagolt ólom mennyiségét jelentősen csökkenteni kell. A szabvány akkoriban 0,4 g/l ólomadalékot engedélyezett. Egyes országok ezt radikálisabban (például az NSZK, Nagy-Britannia, Dánia, Norvégia, Svédország, Svájc) mások pedig kevésbé rugalmasan (Franciaország, Olaszország, Spanyolország) tették. Más európai országokhoz hasonlóan az ólom szintjét nekünk is sikerült jelentősen csökkenteni - jelenleg ez 0,15 g/l. Úgy látszik Nyugat-Európa végül a katalizátorokkal felszerelt gépkocsik és a drágább, de a környezetet és az egészséget jobban kímélő ólommentes benzin mellett döntött. Intelligenciagátló kipufogógázok Ennek már éppen itt volt az ideje, hiszen egy forgalmas nagyvárosban élő ember szervezetébe a táplálékkal és az ivóvízzel együtt naponta átlagosan 300, a levegővel pedig 15 mikrogramm ólom kerülhet. Szervezetünk azonban mintegy 2 milligrammnyi ólomtól természetes' módon is képes megszabadulni. A maradék egy része beépül a szőrzetbe és a csontokba. Ez a mennyiség nem jelent különösebb veszélyt. Abban az esetben viszont, ha a felvétel nagyobb mint a leadás, növekszik a vér ólomtartalma, valamint a májban lerakódó mennyiség. A májban felhalmozódó ólom már komoly problémákat okoz. Gátolja több enzim működését, s ez élettani zavarokhoz vezet. Bebizonyosodott az is, ha ember gyerekkora óta ólommal szennyezett környezetben - kipufogógázokkal terhelt városnegyedben - él, akkor azt idegrendszere erősen megsínyli. Reakcióképessége, intelligenciahányadosa másokénál jóval kisebb lesz. Az ólom a gyerekek testi és szellemi fejlődését erősen visszaveti. A felnőtteknél a csontvelőben felhalmozódva anémiát okoz, s az arzénhez hasonlóan a szulfohidril enzimek csoportját blokkolja. A kipufugógázoktól szennyezett levegőt beszívó emberek szervezetében az ólom mennyisége rövid időn belül is jelentősen emelkedhet. Bizonyították ezt a csehszlovák-osztrák határon szolgálatot teljesítő vámőrökön végzett vizsgálatok is. Ezeken a határátkelőkön korábban nem volt valami nagy fogalom. A határok megnyitása után néhány héttel végzett orvosi ellenőrzéseknél az ott dolgozó alkalmazottak vérében a normálisnak tekinthető 100 köbcentiméterenkénti 30 mikrogrammos ólommennyiségnél 72 százalékkal többet találtak. Nagy mennyiségű ólmot tartalmaznak a növények az autópályák mentén. A kutatók szerint a kritikus mértékben szennyezett sáv szélessége 200-250 méter. A szennyezettség foka nemcsak az autóforgalom sűrűségétől, de a növények fajától és az időjárástól is függ. Szerencsére a növényekben az ólom alig változtatja helyét. Ha a gyökérzet veszi fel, akkor ott halmozódik fel, ha pedig a levelekre kerül, akkor a növény föld feletti részeiben marad. Megállapították azt is, hogy az ólomemissziók 50-90 százaléka kiadós mosással eltávolíthatók. Ez azt jelenti, hogy a növények felületére kerülő mennyiség kisebb hányada szívódik csak fel. Első az NSZK Az ólom ennek ellenére a legveszélyesebb nehézfémek egyike. Nyugat-Európában ezért egyre nagyobb mértékben térnek át az ólommentes üzemanyagra. Ólommentes benzin tavaly már vagy 50 ezer üzemanyagtöltő állomáson volt kapható. A legtöbb ilyen kutat -19 ezret - az NSZK üzemelteti. Az üzemÚJ SZÚ 5 1990. V. 11, Hogyan él az értelmiségi? Napjainkban gyakran fölmerülő kérdés ez, s megnyugtató, kimerítő választ adni nehéz rá. Nem is olyan régen még tilos volt erről hangosan gondolkodni is, nem még írni. Pedig már akkor is közismert volt, hogy az úgynevezett fejlett szocializmusban egyre nehezebb az értelmiségi foglalkozásból elfogadható szinten megélni. Ahhoz, hogy megéljenek, sokszor szakmájuktól idegen foglalkozási körben kellett többletmunkát vállalniuk. Márpedig egy egészségesen működő társadalomban a hivatásul választott foglalkozásból illene tisztességesen megélni. Nagyon sok értelmiségit ismerek - példaként ki-ki bőven sorolhat a saját ismerettségi köréből is -, akik nem riadnak vissza a nehéz fizikai munkától sem, csak többletkeresethez jussanak. Sokan kertészkednek, dinnyét termesztenek, s a nyolcórai munkaidőt megtoldják még nyolccal-tízzel. Pedig szellemi munkából szeretnék önmagukat és családjukat eltartani. Főképp a pedagógusok és a műszaki értelmiségiek többségének sivár a helyzete. A helytelen jövedelempolitika következtében ugyanis ezen a két területen még az átlagosnál is rosszabb a helyzet. Egyre nehezebb a kezdő fiatal értelmiségiek megélhetése is, őket az alacsony fizetésen kívül a lakásgond is szorítja. Közülük kerül ki a pályaelhagyók többsége. Egyre több kudarc éri őket a szakterületükön, mivel az önképzéshez szükséges idő nagy részét kénytelenek mellékjövedelem szerzésére fordítani. A „fejlett szocialista" társadalom fényűzően honorált és dekorált vezető káderei a saját pozíciójuk megszilárdításával és vagyonuk gyarapításával voltak elfoglalva. Nem volt idejük felmérni, megélhetnek-e a fiatal értelmiségi családok a munkájuk ellenértékeként kapott alamizsnából. Köztudott, hogy a totalitárius pártállam mindent elkövetett a szellemi munka leértékeléséért. Az értelmiségellenes magatartás a rendszer természetéből fakadt. A demokráciát korlátozó pártállamban nem kívánatos a másképp, a kételkedést szülő gondolkodás. Nagyobb a becsülete a többé-kevésbé színvonalatlan eredetieskedésnek, az ötletgyártóknak, mint a kreatív egyéniségeknek. Az értelmiség szerepének helytelen, vulgarizált ideológiája és megítélése még a múlt század, főként a századelő romantikus osztályfelfogásra épült. Ez a szemlélet a tudomány és a technika fejlődése következtében már régen túlhaladta önmagát, de ezt a sztálinista pártállam irányítói, ideológusai képtelenek voltak felismerni. Sajnos, az az igazság, hogy az értelmiségi rétegeknek tovább csökken az ázsiója, és ennek megakadályozásáért semmit sem tehetnek. Pedig Széchenyi híres mondása, miszerint a hazának sok kiművelt főre van szüksége, ma is nagyon időszerű. Csakhogy ennek ára van. Mindenekelőtt vissza kell adni az értelmiségi foglalkozás becsületét, rangját: anyagi vonatkozásban is. Tudjuk, hogyha múlt nehéz örökségét nem lehet máról holnapra könnyeddé varázsolni. A rendszerváltás sem oldhat meg mindent egy csapásra.. Idő, türelem és főleg pénz kell mindenre. Ezt a problémát különben sem volna tisztességes más, szintén nehéz helyzetben lévő rétegek rovására megoldani. Gondolok itt elsősorban a városi munkásokra, hivatalnokokra, a közszolgáltatásban és az egészségügyben dolgozók népes táborára. Az lenne a kívánatos, hogy a vajúdva születő demokratikus társadalom felmérje: a hivatása magaslatán álló értelmiség nélkül nincs előrehaladás. Ez a magasan kvalifikált réteg különben sem vár méltánytalan áldozatokat. Tisztában van az ország anyági nehézségeivel és más természetű gondjaival. Pillanatnyilag csupán olyan feltételeket szeretne elérni, amelyek reményt nyújtanak arra, hogy megbirkózzék legégetőbb anyagi problémáival, s joggal bízhat helyzetének jobbra fordulásában. TÖRÖK ELEMÉR Méry Gábor felvétele anyag-fogyasztás 56 százalékát ólommentes benzinnel fedezik. A szomszédos Ausztriában, valamint Svájcban, Dániában, a Benelux államokban, Svédországban, s nagyrészt Norvégiában is már az összes üzemanyagtöltő helyen kapható. Nagyot léptek előre az olaszok is. A környezetkímélő benzint árusító állomások száma Olaszországban egy év alatt 569-ről 5 ezerre emelkedett. Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban azonban egy ideig még aligha lesz kapható. Prágában 1983-tól kezdtek el csökkentett ólomtartalmú benzint árusítani. Ennek köszönhetően a legforgalmasabb kereszteződések levegőjének ólomszennyezettsége viszonylag rövid idő alatt 16-50 százalékkal csökkent. Sajnos gépkocsiparkunk az ólommentes benzin általános elterjedését valószínűleg még évekig lehetetlenné teszi. Meglepő ezért, hogy autóiparunk a pozsonyi Komenský Egyetem Matematika-Fi zika Tanszékének kutatóintézetében a közelmúltban kifejlesztett elektronikus szűrőberendezés iránt nem nagy érdeklődést mutat. Ez a berendezés az egyéb káros anyagok mellett az ólmot is felfogja. Tervezői szerint ráadásul még tízszer olcsóbb is, mint a külföldön alkalmazott katalizátorok. A múlt évtizedek gyakorlatának köszönhetően környezetvédelmi politikánk Nyugaton nem a legjobb hírnévnek örvend. Lenne bőven mit helyrehoznunk, s ezért az ilyen magatartás mindnyájunknak káros. POMICHAL RICHÁRD