Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-23 / 119. szám, szerda

Alternatív irányba terelni az erős politikai pártokat Üzenet a hazai zöldeknek? BESZÉLGETÉS VARGHA JÁNOSSAL Vargha János ökológus neve olvasóink előtt sem ismeretlen. A Duna Kör tagjaként egyike volt azoknak, akik a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer környezeti veszélyeire már évekkel korábban figyelmeztettek. Környezetvédelmi tevékenységük jutalmaként a Duna Kör képviseletében 1985-ben átvehette az alternatív Nobel-díjat. Az idén pedig jelentós némzetközi elismerésben, a Goldmanndíjban részesült. A múlt héten Pozsonyban a Dunai Chartáról tartott sajtókonferencia előtt sikerült vele néhány percig beszélgetnem. • A hazai - elsősorban a csallóközi - olvasóinkat továbbra is foglalkoztatja a bősi vízlépcső ügye. Mondanom sem kell: a lakosság döntő többsége szívesebben venné egy határmenti nemzetközi természetvédelmi terület megvalósítását, mint az erőmű üzemeltetését, ön, aki már néhány éve egy Közép-Duna menti tri laterális nemzeti park létrehozását szorgalmazza, milyen esélyeket lát jelenleg annak megvalósítására? - Úgy látom, hogy a szándék elég erős ahhoz, hogy létrejöjjön. Nem hiszem, hogy a különböző politikai pártoktól idegen lenne egy nemzetközi természetvédelmi terület kialakításának gondolata. Nem lesz viszont könnyű dolog ezt megvalósítani. Nemzetközileg is új jogi kategóriákat kell létrehozni. A jövőben azonban nagyon fontosnak és mindenképpen szükségesnek tartom, hogy ilyen igyekezetekre sor kerüljön. Az államoknak önszántukból kellene korlátozniuk, felszámolniuk a környezetkárosítást, s közösen keresniük a módját a három legfontosabb ökológiai érték - az élővilág, az ivóvízkincs és a termőföld - védelmére. A Duna mentén ezek az értékek léteznek és szoros összefüggésben vannak. • A technokraták nemritkán azzal érvelnek, hogy a Duna mente természeti viszonyait az antropogén beavatkozások 'már régen megváltoztatták, s hasonló élővilága más területeknek is van... - Az ehhez hasonló ellenérveket nem tudom elfogadni. Az egész terület olyan ökológiai egységet alkot, amely akkor is védendő, ha már ott az ember korábban jelentős változásokat okozott. A nemzeti parkot nem egy-egy ritka faj, hanem egy értékes ökológiai rendszer megóvása céljából kell létrehozni. Tekintetbe kell venni, hogy az ivóvízkincs is csak akkor marad meg, ha az egész rendszert - vele együtt az élővilágot - megvédjük. A trilaterális nemzeti park megvalósítása egyike azoknak a feltételeknek is, amelyek a térség pozitív politikai együttműködését megteremthetik. • A közvélemény, a szakemberek, a külföldi és a hazai természetvédők tiltakozása ellenére mégis úgy látszik, hogy nálunk a kormány nem a trilaterális park, hanem a vízlépcső befejezése és üzemeltetése mellett dönt. Mi az ön véleménye erről? -Azt, hogy a kormány a vízlépcső befejezését kívánja, a november 17-e Ne csak a név változzon Énekkari mozgalmunkról a Kodály Napok előtt Három évvel ezelőtt az Uj Szó szerkesztősége felkért a VII. Kodály Napok értékelésére. írásomban kifejtettem véleményemet kórusmozgalmunk torzulásairól. Cikkem nyomán vita indult, melyet az Új Szó ittott kissé retusálva közölt, majd a kulturális rovat akkori vezetője, Szilvássy József foglalta össze a vitát, azzal, hogy a Csemadok KB rendezésében, egy kerekasztal-beszélgetésen valamennyien bővebben is kifejthetjük véleményünket. A beszélgetés nem valósult meg, mert a Csemadok akkori főtitkára, Lukács Tibor, elhatárolta magát tőle. Tehát, minden maradt a régiben. Ez év januárjában a Csemadok KB keretében működő országos énekkari szakbizottság, valamint a karmesterek klubja feloszlatta magát és, amint az Új Szó idei február 2-i számában közölt cikkből értesültünk róla, helyette Csehszlovákiai Magyar Ének- és Zenebarátok Köre néven új szervezetet kívántak alakítani. Azóta az alakulóban lévő kör nem sokat hallatott magáról. Egy hevenyészett fogalmazású alapszabály-javaslaton kívül elküldték a Kodály Napokon részt vevő énekkaroknak a fellépések időrendi beosztását. A Kodály Napok rendezője pedig nem más, mint annak a szakbizottságnak a volt elnöke, amelyik feloszlatta magát. Félő, hogy az alakulóban lévő „Kör" éppen olyan tehetetlen lesz, mint a feloszlatott szakbizottság volt, hisz ugyanazok az emberek szervezik ezt is. Ezért született meg - e hó 18-án, a Dunaszerdahelyi járás felnőttkórusainak dalostalálkozóján - az alábbi felhívás, melyet hét kórus több mint 200 énekese hagyott jóvá és java.solta, hogy közöljük a sajtóban. FELHÍVÁS A Dunaszerdahelyi járás felnőtt énekkarainak tagjai és vezetői felhívással fordulnak népdalkincsünk őrzőihez és ápolóihoz, valamint a kórusmuzsika művelőihez és minden pártolójához egy, országos dalosszövetség megalakításának ügyében. Sok a tennivaló kisebbségi zenekultúránk területén, ezért azokat csak közös összefogással tudjuk megvalósítani. Kórusmozgalmunkat meg kell tisztítani az elmúlt évtizedek formalista beidegződéseitől, az egészségtelen rivalizálástól, az öncélú versengéstől. Bartók Béla és Kodály Zoltán szellemi hagyatéka alapján egy, valóban alulról építkező országos szövetséget után megindult cseh és szlovák politikai fejlődés átmeneti sajátosságának tartom. Bízom abban, hogy a választások után megalakuló új kormány visszatér ahhoz az állásponthoz, amelyet egy évvel korábbi, a Magyar Rádióban tett nyilatkozatában Václav Havel képviselt. • Hogyan vélekedik a magyarországi zöldekről és miben látja a környezetvédő pártok választási kudarcát? - Én a kezdetektől fogva az SZDSZ híve, annak alapító tagja vagyok. Az események úgy alakultak, ahogy azt vártam. Megítélésem szerint a magyarországi Zöld Párt egy kommunista kezdeményezés volt, és messze van attól, hogy e tehertől megszabaduljon. A Sebők János vezette Bioszféra Párt pedig az őt jellemző radikalizmusnak „köszönhetően" nem volt képes elegendő támogatót szerezni. • Hogyan ítéli meg a politikai struktúrák és az alternatív környezetvédelmi értékrend viszonyát? - A társadalmi fejlődés folyamán a politikai struktúrák lépésről lépésre a technológiai rendszerek hívei lettek. Az ilyen szerveződéseknek pedig teljes politikai programot kell elfogadniuk, így kicsi a mozgásterük. Nem várom ezért, hogy a jövőben az alternatív értékrend hirdetőivé váljanak, erre a civil társadalmat tartom alkalmasnak. Tehát nem a politikai szféra az, amely a környezetvédelmet képviselheti, hanem a civil társadalom, a polgári mozgalmak, intézmények. Ezekből pedig egyre több van. Az persze időbe telik, míg felkészülnek, s míg képesek lesznek a társadalmi fejlődés irányát alapvetően befolyásolni. Ebben az átmeneti időszakban - lehet, hogy ez rövid lesz - az erős politikai pártokat kell alternatív irányba terelni. Nekünk, az alternatív gondolkodás híveinek oda kell hatnunk, hogy minél több ember legyen képes saját véleményt alkotni. Környezetvédőként nem lehet az a célunk, hogy a hatalom központját elfoglaljuk, hanem onnan minél több embert kell közénk csalogatni. • A Goldmann-díj, amelyet ön néhány hete az Egyesült Államokban átvett, nálunk még csaknem ismeretlen, megkérdem ezért, hogy röviden ismertesse. - Ezt a 60 ezer dolláros díjat, amelyet a San Francisco-i Goldmann család alapított, 1990-től rendszeresen hat olyan természet-, illetve környezetvédőnek ítélik oda, akik az egyes kontinensek környezetszennyezése ellen, veszélyeztetett élővilága érdekében a legtöbbet tették. A Goldmann-díjat csak a civil mozgalmak természetvédői kaphatják meg, tehát nem azok, akik ezt hivatásként művelik. Számomra nagy megtisztelés volt, hogy ezt a díjat az elsők között vehettem át. POMICHAL RICHÁRD Választási tudnivalók Elsőbbségi szavazat Az egyik leggyakoribb kérdés napjainkban kétségtelenül a „Melyik pártot választod?". A kérdés persze nem egészen pontos. Elsősorban képviselő-testületeket választunk: a Szövetségi Gyűlés két kamaráját (a Népi Kamarát és a Nemzetek Kamaráját), valamint a Szlovák Nemzeti Tanácsot. Ennek megfelelően legfeljebb három szavazólapot (jelölőlistát) tehetünk majd a választások napján a lepecsételt borítékba. Mivel a szavazólapok egy-egy párt jelöltjeinek névsorát tartalmazzák (a kék sávval ellátott lapok a Népi Kamarába jelöltek névsorát, a piros sávval ellátott listák a Nemzetek Kamarájába, a színes megjelölés nélküli listák pedig az SZNT-be jelöltek névsorát), gyakorlatilag az egyes pártokra adjuk le szavazatainkat. Vannak, akik már szilárdan elhatározták, melyik párt azonos számmal megjelölt három szavazólapját teszik a borítékba. Akik például az FMK-ra akarnak szavazni, az az 5-ös számmal ellátott három szavazólapot, az Együttélés-MKDM koalícióra szavazók pedig a 12-es számmal ellátott három szavazólapot teszik a borítékba. Mások nem annyira a pártok közül szeretnének válogatni, mint inkább közéleti személyiségek, jelöltek közül. A jelenlegi választási rendszer viszont csak korlátozott mértékben teszi lehetővé, hogy a választó egy-egy konkrét jelöltre szavazzon. Ez a lehetőség azonban nyilván érdekelheti azokat is, akik már eldöntötték, mely párt vagy koalíció jelölőlistáit adják 1e. A választási törvények mindenkinek lehetővé teszik, hogy a három szavazólap (lista) mindegyikéről legfeljebb négy jelöltet „kiemeljen" sorszámuk bekarikázásával, s így kifejezésre juttassa, hogy elsősorban ezekre az emberekre adja szavazatát (ez az elsőbbségi szavazat). Ezzel az elsőbbségi szavazatával tulajdonképpen megváltoztatja a jelölőlista sorrendjét; a lista élén szereplő jelöltek „lejebb" csúsznak, a bekarikázott sorszámú jelöltek pedig a lista élére kerülnek, s ezzel növekszik esélyük arra, hogy képviselői mandátumhoz jutnak. Fel kell hívnunk azonban a figyelmet arra, hogy a választó egy szavazólapon legfeljebb négy jelölt sorszámát karikázhatja be (összesen tehát 12 jelölt sorszámát a három szavazólapon). Ha éhnél több sorszámot karikázna be, a szavazólapja (szavazata) érvényes ugyan, de elsőbbségi szavazatát (a sorrend módosítását) nem veszik figyelembe; úgy tekintenek szavazólapjára, mintha egyetlen sorszámot sem karikázott volna be. Az elsőbbségi szavazatot akkor sem tekintik majd érvényesnek (vagy inkább létezőnek) ha a választó az előírttól eltérő módon jelöli, kire adja elsőbbségi szavazatát (például aláhúzza a sorszámot, vagy a jelölt ňevét stb.). Az „elsőbbségi ellenszavazat" fogalmát a törvény riem ismeri. A szavazás végeredményeinek megállapításakor ezért nem veszik figyelembe, ha a választó áthúzta vagy törölte valakinek nevét a jelölőlistáról. A leadott szavazat az iiyen törlések, sőt a törlésekkel egy lapon szereplő elsőbbségi szavazatok a húzások ellenére is érvénvese

k- (m-n.) IÁITOK, POLITIKAI MOZGALMAK FÓRUMA Független Magyar Kezdeményezés Egy nap az FMK-ban A cím talán pontosabb lett volna, ha így írjuk: Egy nap az „efemkában". Jirásek utcai irodánk szinte már fogalommá lett a Pozsonyba érkező, politika iránt érdeklődő szlovákiai magyarok számára. Ez az a hely, ahová mostanában szinte már mindenki betér néhány percre, érdeklődni, tájékoztatást kérni, vagy csak meginni egy feketét Tóth Károly, A. Nagy László vagy a többi vezető társaságában. Irodánk egyetlen, egyre szűkebbé váló helyiségből áll, s nagyon várjuk már, hogy a többi mozgalomhoz és párthoz hasonlóan mi is átköltözhessünk a Žabot utcai közös irodaház néhány helyiségébe, ahol talán már kényelmesebben, s ami a legfőbb: rendszerezettebben tudjuk intézni mozgalmunk ügyeit. Mindenesetre a Jirásek utcához most már kitörölhetetlen emlékek fűzik mindannyiunkat. Itt „zajlott" a forradalom központja, huszonnégy órás ügyeletekkel, állandóan kialvatlan aktivistákkal, Budaj, Gál, Szigeti akkor még pulóveres, mindenütt feltűnő alakjával. Azóta többé-kevésbé már csillapodott a helyzet. Igaz, ahogy közelednek a választások, meg egy-egy Václav Havel, amint madaras emblémánkat szignálja fontosabb vendég látogatásakor újból nyüzsgő hangyabolyhoz kezd hasonlítani. Egy épületben vagyunk koalíciós partnérünkkel, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal (VPN), így naponta megbeszéljük az időszerű eseményeket és problémákat. Hogy is telik el egy nap az „efemkában"? Soros György segítségével hál' istennek sikerült kialakítanunk néhány fizetett állást, így állandóan van bent valaki, reggel nyolctól úgy kb. este nyolcig-kilencig. Az első, aki bejön, dr. Csekes Erika, irodavezető. Átveszi a napi postát. Elosztja, majd kezdi napi munkáját, mely a töméntelen engedély, igazolás, kérvény megírásából, és persze az utánjárásokból áll. Időközben megérkezik Tóth Károly elnök, aki naponta bejár Vágsellyéről. Dr. Csekes beszámol az elintézésre váró ügyekről. Kilencre már együtt van az állandó stáb. Tóth Károly elnök, A. Nagy László alelnök, dr. Csekes Erika irodavezető, Hunčík Péter ügyvivő és Agócs Gergely szervező titkár. Reggeli eligazítás következik a napi feladatokról, s a vidéki kiutazások, falugyűlések résztvevőinek elosztásáról. Kilenctől aztán beindul az állandó telefoncsörgés, mely kedves aláfestőzajként végigkíséri szinte egész napunkat. A délelőtti állandó programok közül figyelmet érdemel még a VPN-FMK koordinációs bizottsági ülés, amely kitűnő alkalom közös ügyeink megbeszélésére, s a fontosabb határozatok meghozatalára. A többi programpont aztán már naponként, az eseményeknek megfelelően változik. Csütörtökön van a legzsúfoltabb napunk, ekkor jönnek fel Pozsonyba a kerületi és járási megbízottjaink. Egyeztetjük a vidéki programokat, szétosztjuk a propagációs anyagokat, s kölcsönösen biztosítjuk egymást a jó választási szereplésről. Általában a hét vége felé gyorsulnak fel az ún. „nagypolitika" eseményei. Ilyenkor látogat el hozzánk egy-egy prominens politikus, egyrészt a tapasztalatcsere, az együttműködés vagy tájékozódás céljából. Járt itt már Václav Havel, Alexander Dubček, Habsburg Ottó és szinte már visszatérő vendégként Soros György amerikai üzletember. Persze nem csak ilyen nagy nevű vendégek tárgyalásaival telnek FMK-s napjaink. Sokkal több az a látogató, aki csak egyszerűen információért jön be. Őket fogadjuk a legnagyobb örömmel, hiszen egy tartalmasabb beszélgetés végén az emberek már pontosabban látják a politikai viszonyokat, felfogásunk alapvető pontjait, egyszerűen belelátnak abba a közéleti struktúrába, amely eredményes kapcsolatként tette lehetővé a VPN-nel kötött koalíciót. Még ma is sokan kérik számon rajtunk, miért is nem csatlakoztunk az úgynevezett magyar koalícióhoz. Ennek taglalása nem célja ezen írásnak, de ha kedves olvasóinknak igénye van rá, jövő heti jelentkezé-' sünkkor visszatérünk rá. Na, de maradjunk a napi programnál. Délután, miután az Irodalmi Szemlében végzett napi munkájával, bejön Grendel Lajos, az immár József Attila-díjas író, az FMK ügyvivői testületének tagja. Az ő feladata általában az írott szó, s ha ideje engedi, akkor a nagygyűléseken való részvétel. Közben jön egy telefon, melyben egy kedves női hang kérdi tőlünk, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom miért nem a „nagy" Kereszténydemokrata Mozgalomhoz csatlakozott. Szerinte így hatásosabban képviselhetné a magyar érdekeket. Mit lehet erre válaszolni? Egyrészt nincs jogunk az MKDM nevében válaszolni, másrészt valószínűleg nekik is megvan a saját telefonszámuk. Csak a saját felfogásunkat tudjuk elmondani nekik, hogy szerintünk nincs külön magyar, szlovák stb. Isten. Meg azt, hogy ezek a koalíciók nem örökké tartóak, pusztán választási koalíciót jelentenek. Egyáltalán nem lehetetlen, sőt kívánatos, hogy a parlamentben majd együtt dolgozzunk. Estére már újból megtelnek a jegyzetblokkok az elintézendő ügyekkel. Vezetőink visszavonulnak otthonukba, hogy megpróbálják kidolgozni azt a taktikát, amely alapelveinkből kiindulva a legmegfelelőbben tudná képviselni érdekeinket és törekvéseinket mind a már említett „nagypolitikában", mind pedig a helyi, regionális viszonyok között. Jelszavunk továbbra is: ITT ÉS MÁST! S ne feledje, hogy ötször erősebbek lehessünk, szavazzon ön is ránk, az 5-ös listára. Köszönjük. Az FMK sajtószolgálata ÚJ SZÚ 4 1990. V. 23. Mikó Jenő, irodánkban, a VPN-t támogató jelvénnyel Tóth Károly, az FMK elnöke most éppen ügyintézői minőségében (Tóthpál Gyula felvételei) kívánunk létrehozni, amelynek vezetésében nemcsak a hivatalból kinevezett szakelőadók és karnagyok, hanem az aktív énekkari munkában kitűnő kórustagok is részt vehetnének, hisz a mozgalom problémáit ők ismerik a legjobban. A részletek megbeszélésére, azaz a szövetség megalakítására mód nyílhatna június 16-17-én, a galántai Kodály Napokon. Énekesek, karnagyok, népdalkörök és kórusok jelentkezését várjuk a kö-' vetkező címen: Járási Népművelési Központ művészeti osztály, 92914 Dunajská Streda - Dunaszerdahely. ÁG TIBOR, valamint a járási dalostalálkozón szereplő hét énekkar tagjai és vezetői