Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-19 / 116. szám, szombat

Háromszor ugyanarról Tiszteit Szerkesztőség! 1990. IV. 23-án lapjukban megjelent Dusza István Ki és mikor „instruálja" az újságírókat című cikke. A szerző ebben az írásában engem sértően rágalmaz és a becsületembe gázol, ezért kérem, hogy lapjukban a következőket közöljék. Dusza István megjelent az iskolában. a királyhelmeci gimnáziumban. Az iskola igazgatójától engedélyt kért arra, hogy elbeszélgethessen azokkal a tanárokkal, akik nem támogatják az iskola szétválasztását. Ezt meg is tehette. Mivel a tanári karban vannak olyan kollégák is, akik nem beszélnek magyarul, én még a beszélgetés elején azt javasoltam, hogy az folyjon szlovák nyelven, vagyis pontosan azt mondtam: „Hovorme po slovensky!", és nem azt, amit Dusza úr a cikkében állít. Ismétlem: az én számból a „Na Slovensku po slovensky!" kijelentés nem hangzott el. A beszélgetés során Dusza úr szerette volna megtudni, hogy a szlovák tagozat tanárai miért nem támogatják a magyar tagozat önállósulását. Mi ezt azzal indokoltuk, hogy az Učiteľské novinyban megjelent a minisztérium állásfoglalása, és mi azzal értünk egyet. Dusza úr a minisztérium állásfoglalását becsmérelte és a minisztert is különböző jelzőkkel illette. Ekkor az egyik szlovák kolléga megkérdezte Dusza úr nevét. Mivel ő nem jól értette, én mondtam, hogy Štefan Dusza. Ezt ő kikérte magának, de az igazolványát nem volt hajlandó megmutatni. A cikkében elfelejtett néhány lényeges dolgot megemlíteni, mivel ez nem illett bele rágalmazási koncepciójába. 1. Az igazgató-választásnál a magyar kollégák kezdeményezték, hogy két helyettest válasszunk, így került sor Schudich és Gilányi kollégák megválasztására. 2. Amikor Gilányi kollégát mégsem nevezték ki helyettesnek, én vállaltam, hogy a szülői tanáccsal együtt lépéseket teszek az ügyben, így került sor egy telefonbeszélgetésre előbb a minisztériummal, majd a kerületi iskolaügyi osztállyal, és ekkor közölték velünk, hogy 16 osztály esetén nem lehet két igazgatóhelyettes, erre nincs anyagi fedezet. 3. Az igazgatóval együtt én kezdeményeztem, hogy ennek ellenére mégis adjunk be kérvényt, és kérjük a két helyettes legalizálását. 4. Én javasoltam, hogy a személyi pótlék (osobný príplatok) címén fizethető összegből egy nagyobb összeggel honoráljuk Gilányi kollégát, akit végül is az igazgató tanácsadójának ismertünk el a magyar tagozat ügyeiben. így kap Gilányi kolléga havonta 600 koronát, ami kb. megfelel egy helyettesnek járó pótléknak. A Dusza úrral folytatott beszélgetés befejezése után órára mentem és a folyosón megálltam egy szóra az egyik kolléganőmmel. Dusza úr ezt látva megkérdezte: Kukucskálunk? Kukucskálunk? Ekkor léptem oda hozzá és mondtam, hogy legyen szíves fejezze be, és tovább ne provokáljon. Elfelejtette azt is, hogy nem is olyan régen, még a kommunista párt megbízottjaként járt az iskolában, és abban a minőségban vonta felelősségre az iskolai pártvezetést. Azóta már megváltoztatta a nézeteit, mondván hogy már nem tagja a pártnak. Én megmondtam a véleményemet, hogy mit gondolok arról az emberről, aki ma azokat védelmezi, akiket a kommunista párt központi bizottságának az utasítására kellett az iskolába felvenni (akkor jól jött ez a keresztapaság), de akik ma éppúgy köpönyeget fordítottak, mint O. Csak ezt akartam a tudtára adni a kézmozdulatommal, eszembe sem volt baráti kézfogást felajánlani. Szeretném még azt is megjegyezni, hogy én, mint az iskolai szülői munkaközösség tagja, annak idején a magyar iskolák védelmében a Duray Miklós által kiadott valamennyi leiratot megkaptam, de egy-szer sem szaladtam azzal a járási pártbizottságra, mint azt egyesek tették. Szeretném továbbá azt is megjegyezni, hogy a gimnázium felépülésében is van némi érdemem. A szülői munkaközösség vezetőségével együtt én tettem az első kezdeményező lépéseket, amikor a hnb alelnökével folytatott beszélgetésben megemlítettem, hogy a mi iskolánkban nincs központi fűtés, vízvezeték és az udvari-WC tábori latrinához hasonlít. Ezek után kezdtek a hivatalos szervek komolyan foglalkozni az iskola építésének gondolatával. A szülőkkel együtt még számtalan telefonbeszélgetés folyt ebben az ügyben a minisztériummal és más hivatalokkal. Az építkezés megindulása után ha problémák adódtak (ilyen volt bőven) a szülőkkel - főleg Marczi Gyulával - mindent megtettünk az építkezés folytatásáért. Mindkét tagozat diákjainak szülei kivették részüket az iskola építéséből, így jogos az a követelés, hogy gyerekeik is egyformán élvezzék a kényelmes iskola előnyeit. Nekem ebben az iskolában több évtizedes munkám van. Pedagógiai pályám során úgy a szlovák, mint a magyar tagozatról több száz diákot indítottam útnak. Ők ma is tisztelettel gondolnak rám. És Dusza úr egy néhány perces beszélgetés után akar engem minősíteni? Éppen itt mutatkozik meg, hogy ki, kit és hogyan akar instruálni. KONDÁS FERENC * * * Tisztelt Szerkesztőség! Mélységes felháborodással olvastam az Új Szó április 23-ai számában a szerkesztőjüket, Dusza Istvánt ért inzultálásról, nemzeti érzésünket és alkotmányos jogainkat sértő kirohanásokat a királyhelmeci gimnázium egyes tanárai részéről. (...) Felháborodásom szánalomra, majd sajnálatra változott, hogy tanult és müveit emberek így rombolhatják állampolgári és nemzetiségi jogainkat. Mily távol vannak az ilyen gondolkodású nevelők és emberek az igazi tiszta keresztényi és demokratikus gondolatoktól, embertársaik és nemzetük tiszteletben tartásától? Ne vegyék zokon, de ezzel rombolják a nehezen és vértelenül kiharcolt demokráciát. (...) Tudjuk, hogy vannak akik visszasírják a „régi szép időket", de nem hiszem, hogy a cikkben nyilvánosságra hozott személyek ezek közé tartoznának. Igaz, hogy sokat „masíroztunk" a tanár úr irányítása mellett május elsejéken, amikor a proletárdiktatúrában, az internacionalizmusban sem nagyon beszélt anyanyelvén Bodrogköz népéhez. Úgy látszik, ez még jelenleg is „vérében van". Az viszont már nem személyes ügy, ami a gimnáziumban történt a riport készítése alkalmával. Demokráciánkban becsületes emberekre van szükség és igazi keresztényi gondolkodásúakra, különösen az ifjúság nevelése terén, akik embertársaikat minden területen tisztelik, és erre nevelik az ifjúságot is. Bodrogköz becsületes állampolgárainak támogatniuk kell azt a gondolatot is, hogy a 30 éve kényszerrel közös igazgatóság alá vont helmeci gimnázium nyerje vissza önállóságát, ha ezt a diákság a szülői munkaközösség, a pedagóguskar és minden érintett akarja. (...) Reméljük, hogy a közeljövőben még hallatni fog magáról a királyhelmeci gimnázium, de egy igazi demokratikus, embertársi tisztelet szellemében. BÁLINT ISTVÁN, az FMK kistárkányi szervezetének szóvivője Védekezés és mellébeszélés Mindenkinek joga van arra, hogy védekezzen, s ezt tegye olyan módszerekkel, amelyeket legjobbnak tart. Ha Kondás Ferencnek ezek a legjobb módszerei: lelke rajta. Miközben levelében egyetlen mondatot szán a Királyhelmeci Gimnázium szlovák és magyar tagozatának önállósulására, levele egésze - a riportom témája felől szemlélve - másod-, harmad- és negyedrendű dolgokat emleget. Tagad és elhallgat, s egocentrizmusa hályogot rak szemére, hiszen olyan állításokat ad közre, amelyeket a kifogásolt írásomban nem is emlegetek. Nem azokkal a tanárokkal akartam beszélgetni, akik nem támogatják az iskola kettéválását, hanem minden érdekelttel. Ez kiderül a riportomból is. Éppen ezért meglepő, hogy Kondás Ferenc most már mást állít, mint amit akkor dobott - talán véletlenül és furcsán humorizálva - az akkori beszélgetésünk mélyvizébe. Védekezése közben elfeledkezik arról, hogy egyes kollégái mivel vádoltak. Meg nem történtnek tekinti azt is, hogy ama általam ,,búcsúkézfogásnak" hitt (a riportomban ez áll, s nem ,,baráti kézfogás". Hm!) mozdulata végén farmerzekémet rángatta és ordítozott. Ennek vannak tanúi, akik ezt aligha nevezik szelídségnek. A gimnáziumban az utóbbi években két alkalommal jártam. Először, riportírás céljából az új épület átadása idején, másodszor pedig az,,átalakítás" iskolákon belüli folyamatát kellett az egykori pártlap központi irányítóinak igényei szerint megírni. Tehát nem voltam semmilyen ,,pártmegbízott", csak olykor kötelező dolgokat fogcsikorgatva teljesítő újságíró. Arra mindig ügyeltem, hogy ne,,szeressenek" holmi ,,megbízottként" az állampárt szemellenzős, könyökvédős, nemcsak a tájat, az eget is rózsaszínre pingáló hivatalnokai. A „köpönyegfordításomról" pedig csak annyit: olyan lelkiismereti ügy, amely Pál apostol ama Damaszkuszi útja óta kíséri\ az emberiséget. Akik olvasták írásaimat és ennek alapján megismertek, tudják, hogy nem november 17-e óta, hanem tucatnyi évvel előbb léptem rá. Kondás Ferenc tanári érdemeit nem veszi el senki. Azt azonban hasznos tudni: aki emberek előtt beszél, vagy embereknek ír, az nem lehet biztos abban, hogy nem akadnak tanítványai vagy olvasói, akiknek más a véleményük róla. Aligha tévedek, hogy a királyhelmeci gimnáziumban Kondás tanár úr is téveszti az ,,informálni" (tájékoztatni) és az ,,instruálni" (rendelkezni, utasítani) fogalmakat. Ebből is kitetszik, hogy figyelmetlenül olvasta el riportomat, mert ott a különbséget a „nyelvészeti" közjáték leírásában kifejtettem. Végezetül utalnék Bálint István kistárkányi olvasónk levelére, amelyet rövidítve közlünk. Nemcsak az újságíróval, hanem a bodrogközi és ungvidéki emberekkel is szembe kell nézniük azoknak a tanároknak, akik mint negyven esztendeig, most is egy elhibázott minisztériumi állásfoglalással (Učiteľské noviny) akarnak takarózni. Gondolkodás helyett a feltétlen végrehajtásán fáradoznak, pedig a sajtóban, így lapunkban is több alkalommal bíráltuk ezt az állásfoglalást. A demokráciát nem a minisztériumi hivatalnokok ajándékozzák nekünk, hanem jelentése szellemében (népuralom) mi teremtjük - magunknak. Az ehhez vezető út pedig nem szolgalelkűséggel, hanem szabad, autonóm, felelősségteljes gondolkozással kezdődik. DUSZA ISTVÁN Bemutatjuk a Szabadságpártot A Szabadságpártban a Szlovák Köztársaság azon állampolgárai társultak, akik „a szabad hazában szabadon gondolkodni és szabadon cselekedni" elv jegyében akarnak részt venni a szabad, demokratikus és szociálisan igazságos társadalom fejlesztésében. A párt abból a meggyőződésből indul ki, hogy minden ember szabadnak és egyenlőnek született. Figyelmének homlokterében a szabad ember és a szabad szlovák nemzet áll, valamint az ember és a nemzet fejlődése a humánus és összkeresztényi hagyományok és erkölcs alapján. Az államjogi kérdésekben a Szabadságpárt konföderatív rendezésre törekszik, egyetért a közép-európai és különösen az össz-európai egyesítés iránti törekvésekkel a szabadság, a szuverenitás és a nemzetek egyenjogúsága alapján. Síkra száll a pluralista politikai rendszer és a parlamenti demokrácia megvalósításáért, támogatja a jogállam létrehozását és garánciákat követel bármiféle hatalommal való visszaélés ellen. A Szabadságpárt valamennyi hazai és külföldi szlovák, valamint a szlovákiai nemzetiségek anyagilag biztosított és szellemileg gazdag életének megteremtésére törekszik. A párt gazdaságpolitikájának célja a Szlovák Köztársaság olyan nemzetgazdaságának kiépítése, amely hatékonyságával és dinamikájával eléri Európa fejlett országait. Szlovákia sajátos és kiindulási feltételeinek tiszteletben tartása mellett a piac- és szociális orientáció gyakorlati megvalósítására törekszünk abból a célból, hogy a Szlovák Köztársaság minden állampolgárának és minden szociális csoportjának életszínvonala növekedjen. A környezetvédelem terén a Szabadságpárt igyekezete a szomszédos államokkal való megállapodások megkötésére irányul a környezetkárosítás megelőzése céljából. A mezőgazdaságban a párt a műtrágyák és a vegyszerek alkalmazásának mérséklését szorgalmazza. A Szabadságpárt az ember valamenynyi jogának szavatolására törekszik, miközben különös hangsúlyt helyez az élethez, az egészséghez és az egészséges környezethez való jogra, a gondolkodás és véleménynyilvánítás szabadságára, a vallásszabadságra, a nevelés és művelődés szabadságára, a lakás biztonságához való jogra, a munkához, a minőségi munkakörülményekhez, igazságos bérhez, pihenéshez, vagyonhoz való jogra, a tartózkodási szabadságra, a gyülekezési és társulási szabadságra, valamint a család, a csoportok, a nemzetek és nemzeti kisebbségek jogaira. Dr. CSÁKY JÓZSEF, a Szabadságpárt Központi Bizottságának tagja a Földműves-szövetkezeti Tagok Politikai Mozgalmát A Földműves-szövetkezeti Tagok Politikai Mozgalmának célja a vidéken, a falvakban élők, a nemzetiségek, a mezőgazdaságban dolgozók, a földért, a faluért és az ország jövőjéért egyaránt felelősséget érző emberek szövetsége. Mozgalmunk nem párt, célunk nem a Hatalom, hanem a hatalomban való részvétel. Miért tartjuk szükségesnek, hogy képviselőket állítsunk? Azt tapasztaljuk, hogy a pártok sokat beszélnek a falvak népéről, az élelmiszertermelés fontosságáról, a vidék felemelkedéséről, de programjaik közül egyik sem tükrözi teljesen a valóságot, nem felel meg maradéktalanul a mezőgazdaság, a falvakban élők és dolgozók valós érdekeinek. Programunk a tényleges önrendelkezés követelése életünk minden területén, hogy sorsunkról mások nélkülünk ne dönthessenek. Azonos esélyeket kívánunk elérni minden téren a vidéken élőknek és a mezőgazdasági termeléssel foglalkozóknak. A parasztság ne legyen többé kiszolgáltatott sem az állami önkénynek, sem a gazdasági erőfölénynek. Célunk az erők összefogása, a közös célokra való szövetkezés nem csupán a szövetkezetekben, hanem a közösségekben, falvakban is. Mozgalmunk választási programjának kidolgozásakor abból indítunk ki, hogy mezőgazdaságunk fejlődését az utóbbi évtizedekben sok negatív jelenség is kísérte. Elsősorban a kollektivizálás idején alkalmazott, antidemokratikus módszerek, később pedig a nagyobb egységek erőszakos, kényszerrel végrehajtott kialakítása. Ezek a módszerek elidegenítették a földművest a földtől, megfosztották társtulajdonosi jogaitól, és alkalmazotti viszonyt teremtettek a szövetkezetekben. A Földműves-szövetkezeti Tagok Politikai Mozgalma a tagság társtulajdonosi viszonyainak visszaállítására törekszik, s arra, hogy a szövetkezetek optimális méretekben, demokratikus alapokon fejlődhessenek. Érvényesíteni kívánja a szövetkezetek vállalkozási szabadságának jogát, védelmezni óhajtja a tagság szociális érdekeit és jogait, valamint megteremteni a falvak harmonikus fejlődésének féltételeit. Védelmezni kívánja a szövetkezetek érdekeit a monopolhelyzetet élvező vállalatokkal, valamint a diszkriminációval, megkülönböztetéssel szemben, a felvásárlási árakat illetően, és természetesen az anyagi-műszaki ellátás területén is. A szövetkezetek és tagjaik közötti viszonyt úgy kívánja rendezni, hogy a tagsági részesedések, részvények létrehozásával létrejöhessen a tagokat a szövetkezetekhez fűző tulajdonosi viszony gazdasági alapja. Meg akarjuk oldani az állattenyésztésben és a gépesítésben dolgozók előnyör 3bb, magasabb nyugdíjkategóriákba való besorolását. A fiatalokat elsősorban a lakásszerzésben, a családi házak építésében, valamint előnyös anyagi feltételek megteremtésével és kedvező kölcsönök folyósításával támogatnánk. A nők számára kedvező élet- és munkakörülményeket akarunk teremteni, s részvételt a mezőgazdaság, a szövetkezetek irányításában. PATASI ILONA mérnök a Romák Demokratikus Unióját A gyengéd forradalom idején, önszerveződésként több városban, járásban, romák lakta területen alakult olyan csoport, demokratikus kezdeményezés, amely felvállalta a romák társadalmi, politikai képviseletét. Egyszerűen azon az alapon, hogy a romaság sok-sok gondja nem csupán szociális és egészségügyi kérdés, az viszont, hogy eddig rólunk, rendszerint nélkülünk döntöttek, nagy-nagy igazságtalanság. Képviseletet követeltünk tehát a különféle köz- és államigazgatási szervekben. Később pártba tömörítettük ezeket a csoportosulásokat, hogy jogos igényeinknek, elképzeléseinknek érvényt szerezhessünk. A választásokon a jelöltek lapján a 14-es sorszámot kaptuk. Nincs könnyű dolgunk, mert a romák gondjával eddig csak azért foglalkoztak a hatalmat bitorló „illetékesek", hogy mielőbb megvalósítsák a romák eltüntetését, vagyis a legteljesebb asszimilációt. Előítéletből fakadt minden tettük, és mint tudjuk, már Einstein megmondta: Az atomot könnyebb széttörni, mint az előítéleteket. Különösen nehéz a dolgunk azért is, mert a romaság legalsóbb rétege - sajnos, ilyen is van a volt uralkodó osztályok jóvoltából - nélkülünk reményt vesztett, és olyannyira megnyomorított már erkölcsileg, anyagilag, politikailag, hogy a legtöbb esetben cselekvésképtelen. Segítenünk kell nekik, és a velük szembeni adósságtörlesztés szellemében segítséget kell kérni, követelni a számukra. Ha valakik érzik, értik a gyengéd forradalom parancsoló jelszavát: Egységben az erő! - akkor igazán és elsősorban mi vagyunk azok, mert mi sokfélék vagyunk és mindenkinél nagyobb szükségünk van az összefogásra, az egységre. /A történelem vihara sohasem kímélte a romákat. Vándorútra hajtotta. Hol az egyik, hol a másik úr, nemzetség szolgálatába. Ezért lettünk különfélék szokásainkban, bizonyos mértékig még a nyelvünkben, de még az életről vallott felfogásban is. Most azonban meg kell állni. Es ami még fontosabb: az egység erejével fel kell állni, ki kell lépni az elnyomottságból, a nyomorból, a tudatlanságból, a megalázottságból, s kötelességeket vállalva nekünk is a jog asztalához kell ülnünk. Ez a programunk, ezért küzdünk képviseletért, a szólás és a döntés jogáért a társadalmi, a politikai életben, a szociális kérdésekben, a művelődés, az oktatás terén, és mindenhol. RAVASZ JÓZSEF, az unió szóvivője ÚJ SZÚ 4 1990. V. 12.