Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-03 / 103. szám, csütörtök

Valuta és környezetvédelem A használt fólia másodlagos nyersanyag Tavaly ősszel Prágában a CSKP KB egyik szokásos „tájékotatóján" több tucatnyi újságíróval együtt Ivan Knotektől, a kommunista párt egykori fóboncától megtudhattam, hogy környezetünk egyes számú "közellenségei a kertbarátok. Ők azok, akik a talajt, a vizeket szennyezik - nem pedig a mezőgazdasági nagyüzemek. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen tudatos ferdítés cáfolatára kár időt és papírt pazarolni, az viszont kétségtelen, a környezetvédelemre hosszú évekén át a kerieszkedók sem sok gondot fordítottak. A környezetkímélő termelés elterjedéséről körükben ugyan még nem nagyon beszélhetünk, de kisebb-nagyobb pozitív változások már mutatkoznak. Két-három éve még egy-egy sze­les, kora tavaszi napon csallóköz­szerte fóliafoszlányoktól fehérlett a határ. Az idén azonban mintha változott volna a helyzet s a hul­ladéklerakatokon is megfogyatko­zott volna a fólia... Vajon ennyire krónikus a fólia­hiány, hogy a kertészkedők minden ép darabot újrahasznosítanak? - kérdeztem Bartalos Gyulától, a Szlovákiai Kertbarátok Szövetsé­ge Dunaszerdahelyi Járási Bizottsá­ga titkárától. - Az évről évre visszatérő ellátási zavarok hatására az emberek bizo­nyára takarékosabbak, a hasznosí­tás módja azonban egészen más. A használt fólia másodlagos nyers­anyag, amelyet tőlünk a Zóiyomi járásban lévő Dobrá Niva-i Efsz fel­dolgozásra átvesz, s ezt követően külföldön valutáért értékesít. • Tudtommal szövetségük a PVC-fólia kilogrammjáért né­hány fillérrel többet ad, mint a Hulladékgyűjtő Vállalat. Önök­nek ez jobb üzlet? -Mindenképpen érdekünk, hogy a központi árakra ráígérjünk. így 70-90 fillér helyett kilogrammonként 1 koronát fizetünk. Hasznunk ugyan jelentéktelen, sőt, ha a felvásárlás szervezésére fordított munkát be­számítjuk, tán még veszteséges is, de így jutunk valutához, amelyből Nyugaton vetőmagot vásárolhatunk. • Azt hiszem, e szerény valuta­szerzési lehetőségen túl sokkal fontosabb az, hogy így egyúttal jelentős mennyiségű káros anyagtól védik meg a környezetet. De vajon tudatában van-e ennek a tagság? - Nézze, az emberek manapság már sokat olvasnak, és egyre jobban érdeklődnek a környezetvédelem iránt. Ahol alkalom nyílik rá, mi is elmondjuk nekik, hogy a rendkívül lassan bomló műanyagok milyen ve­szélyt jelentenek. Azt is egyre job­A szlovák és a cseh kultúra Magyarországon Szomszédunk - Csehszlovákia Ezzel a címmel május 2-án kultu­rális rendezvénysorozat kezdődött Magyarországon. A szlovák és cseh kultúrát reprezentáló válogatás fel­öleli a színház-, film-, képző- és iparrhűvészetet, valamint az iroda­lom és a fotó témakörét. Elsősorban azoknak a művészeknek, alkotók­nak a művei kerülnek a magyaror­szági közönség elé, akiket az elmúlt évtizedekben bátor szókimondásuk és kiállásuk miatt elhallgattattak, fél­reállítottak, mellőztek. A szlovák és a cseh kultúra se­regszemléje Magyarországon tulaj­donképpen már a hónap közepén kezdődött. Április 17-én a budapesti Katona József Színházban a Prágai Rendezők Szabad Egyesülete Spiró György Csirkefej című darabját mu­tatta be nagy sikerrel cseh nyelven. Ezt követik a további színházbemu­tatók. Miskolcon a kassai Thália Színpad Az esőcsinálót viszi színre. Valóságos csemegének ígérkezik Václav Havel művének a bemutatá­sa, a Pécsi Nemzeti Színház elő­adásában Leirat című darabja kerül színre. A Szlovák Nemzeti Színház operatársulata Gounod Fausíját szólaltatja meg Budapesten, francia nyelven. Mosonmagyaróváron, Pá­pán és a fővárosban a népszerű prágai kamarabalett, a SMOK tánc­együttes lép fel. Az ünnepi megnyi­tó, amelyen számos jeles szlovák és cseh művész is megjelent, tegnap a budapesti Ernst Múzeumban volt, ahol Jozef Jankovič szlovák szob­rászművész kiállítása nyílt meg, aki szintén az üldözöttek között volt, és a „szilencium" időszakában több­ször volt illegális tárlata Magyaror­szágon. A pesti Vigadóban a Szlo­vák Nemzeti Színház magánéneke­sei és zenekara adtak gálaestet, további neves szlovák szólisták köz­reműködésével. A Budapesti Történeti Múzeum­ban könyvkiállítás várja az érdeklő­dőket, míg az Iparművészeti Mú­zeumban a csehszlovák üvegművé­szet mutatkozik be. A filmnapok keretében, fővárosi és vidéki helyszíneken, többek kö­zött Jirí Menzel és Miloš Formán alkotásai szerepelnek. Külön érde­kesség, hogy egy szlovák forgató­csoportnak az 1956-os forradalom­ról készített filmanyaga, évtizedek után, leporolva, először Magyaror­szágon kerül a nyilvánosság elé. A tervek szerint Petőfi szülőhelyén, Kiskőrösön leleplezik a költő fordító­jának, Pavol-Országh Hviezdoslav­nak a szobrát. A nagyszabású ren­dezvénysorozat egyik legizgalma­sabb pontjának ígérkezik „a ma­gyar-szlovák-cseh értelmiségi talál­kozó a Kossuth Klubban. Ezen első­sorban azok a kérdések kerülnek napirendre, amelyeknek a megoldá­sa elősegíti a jószomszédi kapcso­latok ápolását, megkönnyíti népeink egymáshoz való közeledését, azt, hogy egyetértésben léphessünk be az európai házba. (palágyí) ban tudatosítják, hogy elégetésükkel még mérgezőbb anyagok keletkez­nek. Többnyire ugyan ezek a meg­fontolások még nem játszanak sze­repet, de józan paraszti ésszel so­kan felmérik, hogy az sem nagyobb fáradtság, ha szemétdomb helyett a használt fóliát a felvásárlóhelyre viszik. Ott még néhány koronát is kapnak érte. Arról nem is beszélve, hogy nagyobb mennyiség elégetése milyen hosszadalmas és kellemet­len munka. • Mennyire tekinthető sikeres­nek ez a környezetbarát igyeke­zetük? -Két évvel korábban, 1988-ban még csak 20 tonnát sikerült felvásá­rolnunk, tavaly pedig már 134-et. A járásban működő 54 alapszerve­zetból 31 bekapcsolódott a felvásár­lásba. Három egységes földműves­szövetkezet is nálunk értékesítette ezt a másodlagos nyersanyagot.' Úgy látszik, a gyerekeknek is kifize­tődő volt a hulladékgyűjtés, • Hány járásban használják fel valutaszerzésre, kezelik másodla­gos nyersanyagként a kertbará­tok a fóliát? - Már beszélgetésünk elején meg kellett volna említenem, hogy mi ezt a szövetség komáromi járási bizott­ságával és az ógyallai kertészeti szolgáltatással együttműködve vé­gezzük. A Komáromi járásban tavaly még eredményesebbek voltak. Több mint 400 tonnát vásároltak fel. Tud­tommal a Csallóközön és az Ér­sekújvári járáson kívül a kertészke­dők részéről hasonló - mondjuk kör­nyezetbarát - kezdeményezésre eddig nem került sor. Megjegyez­ném még, hogy nagyon sok múlik a szervezésen - a felvásárlók és a hnb hozzáállásán. Azokban a köz­ségekben, ahol ez jó volt, például Nyárasdon, Nyékvárkonyban, Alis­tálon, Patason, 7-18 tonnát is felvá­sároltak. Értesülésem szerint a Du­naszerdahelyi járásban akadt olyan hnb is, amely egyenesen megtiltotta, sőt büntetést helyezett kilátásba ab­ban az esetben, ha valaki a PVC­főliát a szeméttelepre viszi. Azok­nak, akik netán egy ilyen „szigorú" intézkedést - kihasználva a politikai helyzet adta lehetőségeket - a „he­lyi kiskirályok túlkapásának" minősí­tenék, figyelmükbe ajánlom a napo­kig, hetekig füstölgő, fojtó bűzt árasztó szeméthegyeket. Jó tudni azt is, hogy az égő műanyagokból erősen mérgező gázok, dioxinok szabadulnak fel, melyek gyengítik az ember immunrendszerét, s érzé­kenyebbé teszik a szervezetet a rák­keltő anyagokkal szemben. A beve­zető sorokra utalva pedig - anélkül, hogy átesnék a ló másik oldalára - hadd kérdezzem meg: az ország több száz ipari és mezőgazdasági üzeméből, az áruházakból stb. hova kerül a sok ezer tonna használt fólia, műanyag zsák, PVC-ből készült csomagolóanyag? POMICHAL RICHÁRD Az 1968-69­ben a cseh­szlovák fővá­rosban leját­szódott ese­ményeket megörökítő dokumentu­mokból nyílt kiállítás a Prá­gai Fővárosi Múzeumban. Képünk a be­mutatón ké­szült. (Pavel Khol felvétele - ČSTK) Az ember magában hordja fájdalmát - Az életem olyan, mint egy izgal­mas regény. Megjártam a háborút, negyvenévesen két vezérkari hadtu­dományi akadémiát is elvégeztem. Szókimondásommal egyesek szá­mára nemegyszer kellemetlenséget okoztam, így negyvennégy évesen mint vezérkari ezredest leszereltek, a legszigorúbb pártbüntetés kísére­tével - mondja kezével gesztikulálva a hetvenhat éves Belo Kubica mér­nök, Érdemes katonai pilóta. - Mon­danom sem kell, hogy nehezen ta­láltam munkát, bárhol kopogtattam, úgy néztek rám, mintha én volnék az ország legnagyobb ellensége. Arra, hogy miért kellett leszerelnem, senki nem volt kíváncsi. Eredetileg nem készült katonai pályára, a munkalehetőség hiánya vitte rá, hogy röviddel az érettségi után önkéntes katonai szolgálatra jelentkezzen. Az egyéves tartalékos tiszti iskola elvégzése után lövegpa­rancsnokként szolgált a šumperki tüzérezrednél, majd aföldmértani továbbképzésen vett részt. Már tisztjelölt szakaszvezető volt, amikor megnyílt előtte a tiszti akadémia ka­puja. Pilóta lett belőle, és nem is akármilyen. Szép jövő állt előtte, de a köztársaság szétesése után haza kellett jönnie Szlovákiába. Azt ter­vezte, hogy leszerel, de az illetéke­sek választás elé állították, vagy börtön, vagy szolgálat. - Különböző bombázó kötelékek­ben szolgáltam, végül a pilótaképző iskola parancsnoka lettem. Negy­vennégy nyarán Ján Golian alezre­destől azt a parancsot kaptam, hogy szervezzem meg a Tri duby repülő­tér védelmét. Amikor kitört a szlovák nemzeti felkelés, századosi rangban én lettem a repülőtér parancsnoka. Később a szovjet hátországba re­pültem, hogy társaimmal együtt a csehszlovák repülős magasabb egység kötelékében harcoljunk tovább. A bombázó ezred parancs­Fi a i s z a ÚJ szú 1990. V. 3. Mégis vannak ufók? Szovjet bizonyítékok... Az azonosíthatatlan repülő objek­tumok iránt érdeklődők végre örömünnepet ülhetnek - az ufók létezését megerősítette a szovjet hadsereg is. Amint azt a Rabocsaja tribúna napilap írja, Malcev vezérezredes, a légelhárító alakulatok parancsno­ka bejelentette, hogy március 21 -én néhány földi radarállomás Moszkva közelében a jaroszlavli autóút felett ismeretlen, 100-200 méter átmérőjű gömb alakú repülő testet észlelt, amely teljesen hangtalanul mozgott 1000-7000 méter magasságban. Gyorsasága két-háromszorosa volt a sugárhajtású repülőgépeknek, és attól függött, hogy oldalából milyen intenzitással áramlott ki a fény. Mal­cev tábornok szerint a jelenlegi mo­dern repülők ilyen műszaki adottsá­gokkal nem rendelkeznek. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a repülő test csak néhány radar képernyőjén jelent meg, mások egyáltalán nem regisztrálták. (ČSTK) A Vi című svéd folyóirat terjedel­mes cikket közölt Mihail Gorbacsov feleségéről. Az alábbiakban a Týde­ník aktualít átvétele alapján ismer­tetjük a cikket. A Szovjetunió első asszonyáról, Raisza Gorbacsováról egyesek úgy vélik, hogy végre megmozdult vala­mi, amit úgy is hívhatunk, hogy a nő társadalmi helyzete, mások viszont azt gondolják, hogy beavatkozik olyan dolgokba is, amelyekbe nem kellene éppen beleszólnia. A vélemények különbözősége érthetően abból is adódik, hogy a Szovjetunióban eddig nem volt szokás, hogy az ország első embere a feleségét is magával vigye hivata­los útjaira. Mihail Gorbacsov azon­ban Raisza nélkül nem tesz egy lépést sem. Meglepetést okoz A hivatalos látogatások alkalmá­val Raisza a háttérben marad, de az utcákon, tereken szóba elegyedik az emberekkel. Míg a férje inkább az emberekhez szól, addig ő az embe­rekkel beszélget. Mialatt Mihail Gor­bacsov nagy politikai beszédeket tart, Raisza vagy meglátogat valami­lyen óvodát, vagy pedig megtekint egy kiállítást. Olykor tud meglepe­tést is okozni. Például az egyik uk­rajnai óvoda meglátogatása után ki­jelentette, hogy a gyermeket az anyának kell felnevelni, de utána rögtön javított, és hangsúlyozta, hogy a gyermek nevelésében mind­két szülőnek részt kell vennie. Nyil­vánosan ez először hangzott el. Elegancia Elődeitől eltérően Raisza elegán­san öltözködik; ami jó ízlésről vall. A hivatalos látogatások idején, ami­kor a szovjet televízió a Gorbacsov­házaspár minden lépését követi, na­ponta háromszor-négyszer is átöltö­zik. Szereti az ékszereket és a drá­gaköveket is. Sokaknak, elsősorban a nőknek ez sem tetszik. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy „hősiesen" viseli az évek múlását, nem veti magát alá plasztikai műté­teknek. A szintén nagyon divatosan öltözködő, azonban a plasztikai mű­téteknek köszönhetően a koránál fiatalabbnak látszó Nancy Reagan mellett úgy nézett ki a moszkvai találkozón, mint a hamisítatlan ter­mészetesség csodája. Műveltség Raiszának tulajdonképpen maga­sabb végzettsége van, mint a férjé­nek. Filozófiából megvédte a kandi­dátusi disszertációját és abban az időben amikor férje a politikai bizott­ság tagja volt, a moszkvai egyete­men adott elő. Az első szovjet kuta­tók közé tartozott, akik érdeklődésü­ket a nők munkájával kapcsolatos problémák megoldására irányí­tották. Ma már kizárólag közéleti tevé­kenységet folytat. A Kulturális Alap elnökhelyetteseként részt vesz kü­lönféle létesítmények alapkőletéte­lénél és emlékművek leleplezésén. Raisza a politikában is nagy ha­tással van a férjére. Ismeretes, hogy kezdettől fogva ellenezte a szibériai folyók visszafordítását célzó terve­ket, amelyek később le is kerültek a napirendről. Ó figyelmeztette a fér­jét arra is, milyen hátrányos helyzet­ben vannak a nők a terhességmeg­szakításkor, amikor altatás nélkül hajtják végre a beavatkozást és a fertőzések következtében ezért gyakran komoly következményekkel kell számolni. Gorbacsov közbelé­pésére az egészségügyre szánt összegből 40 százalékot az anyák és a gyermekek egészségvédelmé­re fordítottak: Raisza Gorbacsova bizonyára nem változtatja meg teljesen a nők helyzetét a Szovjetunióban. Azon­ban bebizonyította, hogy nemcsak a divatban jártas, hanem az élet különböző, de elsősorban a nők helyzetével kapcsolatos kérdései­ben is. (ké) nokhelyettese lettem. Negyvenöt évvel ezelőtt az ostravai hadműve­letben huszonhat bevetésen vettem részt. A háború után a trenčíni har­madik repülősezredhez kerültem. Élveztem a repülést, így kedvemre volt, hogy hamarosan a csehszlovák hadsereg vezérkarának hadtudomá­nyi akadémiájára küldtek tanulni. El­végzése után a vezérkarnál kaptam beosztást. Amikor 1949-ben a szov­jet hadsereg hadtudományi iskoláját is elvégezve visszatértem szolgálati helyemre, sok minden nem tetszett, többek között az, hogy az egyik napon félszólítottak, lépjek be a pártba. A hadseregen belül folyt a hatalmi harc. Végül menesztették a vezér­kartól és megbízták a brnói Műszaki Katonai Akadémia megszervezésé­vel. Hamarosan a főiskola repülési tanszékének parancsnoka lett, majd dékánja volt egészen 1958-ig. Ek­korra felettesei megsokallták, hogy mindenről saját véleménye volt, az intézkedéseket felülbírálta, sok min­dennel nem értett egyet. Kapóra jött egy alkalom, s kizárták a pártból, ami abban az időben azt jelentette, hogy vége a katonai karrierjének. Negyvennégy éves volt, amikor nyugdíjazták, az sem segített rajta, hogy közben a kizárását pártbünte­tésre változtatták meg. Munka után kellett néznie, mivel a részleges nyugdíj nem volt elég ahhoz, hogy családjával megélhessen. A Hydro­projekt vállalatnál kapott munkát. - Nem volt többé nyugalom. Hol a keresetem ellenőrizték, hol pedig olyan hangosan érdeklődtek utánam az állambiztonságiak, hogy a leg­több munkatársam elfordult tőlem. A legszívesebben elmentem volna egy lakatlan szigetre, de leküzdöt­tem gyengeségemet. Hogy mit érez­tem, amikor az égbolton repülőgépet láttam, talán mondanom sem kell. Aztán jött a prágai tavasz, újra fel­csillant a remény. Az SZSZK Közle­kedésügyi Minisztériumában a pol­gári repülési osztály vezetője lettem. Szervezett, reggeltől estig dolgo­zott. Aztán bevonultak a tankok' a szlovák fővárosba, és ő az egyik pártértekezleten szót emelt a meg­szállás ellen. Néhány hónap múlva távoznia kellett a minisztériumból, az állami repülési felügyelőség mű­szaki osztályára vették fel. Ám mi­után az átigazolás során kizárták a pártból, rövidesen csalódottan nyugdíjba ment. Nem az volt a bűne, hogy szakmailag, emberileg nem fe­lelt meg, hanem az, hogy nem értett egyet a szövetséges csapatok bejö­vetelével. - Ma már azt mondhatom, hogy megbékéltem a sorsommal, bár bé­keidőben többet voltam veszélyben, mint akkor, amikor a fasiszták állá­sait bombáztam. Sajnos, gyerme­keim is megszenvedték apjuk „bű­nét". Lányomnak nem engedték meg, hogy tudományos címet sze­rezzen, fiamat nem akarták felvenni a főiskolára. Az a tudat éltet, hogy három unokámnak talán boldogabb lesz az élete, örülök annak, hogy megértem a rendszervállást. Annak idején mi is demokratikus Cseh­szlovákiáért harcoltunk, olyan álla­mért, amelyben nem számít, ki me­lyik párthoz tartozik, hanem csak az, hogy szakmailag és emberileg ho­gyan állja meg helyét a társadalom­ban. NÉMETH JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom