Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-17 / 114. szám, csütörtök

Börtön beszélgetés Miroslav Štépánnal Ki a felelős? (1) A Lidové noviny átadta a Csehszlovák Sajtóirodának azt a beszélgetést, amelyet saját kérésére Miroslav Štépánnal készített a pankráci börtönben. Jelen volt az ügyészség és a vizsgálati szervek képviselője is. A Cseh Köztársaság Főügyészsége azzal a feltétellel engedélyezte a beszélgetést, hogy nem érintik a Miroslav štépán elleni büntetőjogi r Ijárást. Miroslav Stépán 1989 novemberében a CSKP KB Elnökségének tagja és a prágai városi bizottságának vezető titkára volt. A beszélgetést három részben közöljük. ÚJ SZÚ 1990. V. 17. Štépán úr, ha nincs ellenvetése a beszélgetést rögzítjük, hogy ezzel szavatoljuk, válaszai pontos közlését. Kérdéseink abból a levélből indulnak ki, amelyet Adamec úrnak írt és a Rudé právo április 21-én közölt, vagyis közvetlenül azután, hogy levelét közzé tettük a Lidové novinyban. Adamec úrnak ezt írta: Az én személyem által akarják megoldani mások kompetenciáját és felelősségét. Kit értett ez alatt? - Mindenekelőtt abból indulok ki, hogy a november 17-e után végbemenő változásoknak mélyebb, húszéves, sőt egyes esetekben még régebbi gyökerei voltak. Állásfoglalásom tényekből indul ki. A párt vezetőségének pontosan egy éve voltam tagja és 17 hónapja töltöttem be vezető pártfunkciót. Mindenki képet alkothat az okokról és következményekről, a kompetencia és a felelősség kérdéséről. Azt vártam, hogy november 17. után mások is megszólalnak, elmondják véleményüket. • Konkrétan kire gondol? - Mindenkire. A legfelsőbb funkcióktól kezdve. Azt vártam, hogy az alapszervezetek is megszólalnak, mivel azokban is polarizálódnak a nézetek. Már öt hónapja részben el vagyok szigetelve, csak a sajtóra támaszkodhatok, de ez a tény vitathatatlan. • Az Adamec úrnak írt levelében az utóbbi húsz év tüntetéseinek szubjektív és objektív okait említi. JWelyek ezek az okok? -Mindenekelőtt a cseh-szlovák viszony és az életmód. A párt vezető szerepe érvényesítésének módszertana elburjánzott és kialakult a változtathatatlanság tényezője. Előbb vagy utóbb bizonyos konfrontációkkal és összetűzésekkel kellett számolni. • Idejében és az igazságnak megfelelően tájékoztatták erről a vezetőket, és milyen következtetéseket vontak le ebből? Adamec úr még januárban azt mondta nekem, hogy semmiről sem tudott, nem volt tudomása arról, mi történt az utcákon, csupán valamilyen huligán-összejövetelekről kapott jelentést... - Adamec úr ezt nemcsak önnek mondta, amint azt a sajtóból tudom, erről a parlamenti bizottság előtt és másutt is beszélt. Mindenesetre abszurdum, hogy a kormány elnöke, a legfelsőbb politikai vezetőség tagja ne tudja, mi történik. Én több ízben kijelentettem, hogy a prágai események nem jelentenek regionális vagy prágai ügyet, mivel a kisebb horderejű prágai dolgok is országos jelentőségűek. Erről bizonyára mindenki tudott. • Miért és milyen módon zárták ki a pártból? - Ezt a mai napig nem tudom. A televízióból szereztem róla tudomást. Ezt az őszinteség hiányának r inősítem. Mosolyra fakaszt és számos kérdést vet fel az az indoklás, miszerint este a televízió Szondák című műsorában beszámolnak a parlamenti bizottság tanácskozásáról, a prágai eseményekről és talán Štépánt és Jakešt is bemutatják, hogy az emberek az eseményeket ne kapcsolják össze a CSKP-val. • Azt gondolja, hogy az ön, Jakeš úr és mások kizárásával megváltoztatható az embereknek a CSKP-val kapcsolatos rossz véleménye? - Ez a naivitás, a politikai fejletlenség, sőt az átgondolatlanság csúcsa. Abban az országban, ahol a kommunista pártnak vezető szerepe volt, a kisebb és nagyobb dolgokért is felelősséget vállalt, senki sem fogadhatja el a ilyen érvelést és én a mai napig sem emésztettem meg ezt a nézetet. • Miért minősíti a pártból való kizárást a sztálinizmus és a komintern filozófiája örökségének? Ajiikor legutóbb Machalík úrral beszélgettem, ő ugyanezt a nézetet vallotta. Ismeri Machalík urat? - A CSKP mai végrehajtó bizottságának tágjai közül személyesen csak Adamec és Mohorita urakat ismerem. Machalík urat sohasem láttam, csupán annyit tudok, hogy az egyetemen volt tanár. • Nézete szerint mikor keletkezett a november 17-hez vezető út? Azt írja, hogy Prága nem változtathatta meg a helyzetet, ki tudta volna ezt megtenni? Es hogyan? - Beszélgetések során többször azt mondtam, hogy Prágának tulajdonképpen két lehetősége volt. A politikában vannak olyan helyzetek, amelyek megismételhetetlenek. Remélem, nem értenek félre, ha azt mondom, bár csak a politikában nem fordulna elő ez gyakran. Prága saját felelősségére elszakadhatott volna a párt és állami vezetők akkori politikájától. Hangsúlyozom az állami vezetőket is, mivel az összetűzések, így például a tüntetések nem csupán a párt és a közvélemény konfrontációját jelentették. Ebben a helyzetben Prága bizonyos szerepet tölthetett volna be. Lehet, hogy valaki később azt mondta volna, prágai puccsisták. De az akkori prágai vezetők nem választották ezt az utat. Egy másik lehetséges út is volt: talán azért mert türelmes vagyok, koromnál fogva is hittem, hogy észszerű időn belül szükségszerűen szubjektív változások mennek végbe. Nem voltam meggyőződve arról, hogy a változás éles összecsapások által érhető el. • Többen gondolkodtak így a pártvezetőségben, vagy egyedül volt? - Az igazság kedvéért meg kell mondanom, hogy Miloš Jakeš akkori fótitkár, annak ellenére, hogy számos bírálat éri, arra törekedett, hogy belátható időn belül bizonyos változások történjenek a párt vezetésében. Én úgy értelmeztem a dolgokat, hogy már a központi bizottság decemberi ülésén alapvető változásokat kell végrehajtani. Viták folytak a változásokról a CSKP KB Elnökségében. • Tudjuk például, hogy Adamec urat novemberben nem választották be az elnökségbe. Ennek konkrét okai voltak? - Ő azt mondja, sohasem törekedett funkciókra. Demokratákként ezt az érvelést is elfogadhatjuk. Úgy gondolom azonban, hogy meg nem választásának más oka volt. Senki sem javasolta őt. Én legalábbis nem tudok erről és tagja voltam annak a bizottságnak, amely az elnökség lemondása után javaslatot dolgozott ki az új főtitkárra és elnökségre. • Megmondhatja kiről volt szó? - Az ún. prágai csoport, mintha feléledt volna, és elődöm Antonín Kapek révén azt javasolta, hogy Ľubomír štrougalt válasszák főtitkárrá. Én szót kértem és azzal érveltem, hogy az előttünk álló időszak, ha akarjuk, ha nem, összekapcsolódik a múlt bírálatával. Az ilyen helyzetre készülve, nem szabad ismét olyan politikai funkcionáriusokat választani, akik összefonódtak ezzel az időszakkal. Azt is mondtam, hogy Štrougal elvtárs bizonyára megérti nézetemet, amely egyáltalán nem jelenti, hogy lebecsülöm szakmai és politikai képességeit. 0 Úgy tudom, több irányzat is felmerült. Kérem, jellemezze ezeket. Ki mindenki játszott szerepet? - A négy irányzatról én csak abból az interjúból szereztem tudomást, amelyet a Rudé právo Žák őrnaggyal készített, aki letartóztatta a mai elnök urat. Az egyik irányzatot azok képviselték, akik kapcsolatban álltak 1968-69-cel. Olyan emberek is ide tartoztak, akiknek nem volt semmi közük a hatvannyolcas eseményekhez, de különböző okokból támogatták ezt az irányzatot. A programjuk az volt, úgy kell eljárni, hogy ne keletkezzenek elhamarkodott helyzetek és veszélyes társadalmi fordulatok. • Ki tartozott ehhez az irányzathoz? -Jól ismerik azokat, akiket szoros szálak fűzik 1968-hoz. Ilyen például Alois Indra, Karel Hoffmann és bizonyos módon Miloš Jakeš is. Ezt az irányvonalat egyfajta óvatoskodás jellemezte. Egyesek programszerűen, mások taktikai okokból választották ezt. Különbséget látok Miloš Jakeš és mások között. Pelsőcön megkondultak a harangok A torony, amelyről évszázadok óta legendák keringenek Pelsőc főterén, a református templom mellett áll. Radácsi Károly lelkipásztor történelmi feljegyzései szerint az építmény a hajdani Bebek család által lakott vár egyik bástyatornyára emeltetett. 1618-ban új tetőszerkezetet és órát kapott, de még nem a mai, 26 méter magasságban. Mai alakját és magasságát 1807-ben nyerte el az ötszintes harangtorony. A fakonstrukcióból készült belső közlekedőtérben három hatalmas rézharangot helyeztek el. Ebből napjainkra már csak a legfelső tetőtér alatti, vasbetonba ágyazott tartószerkezet két harangja maradt, mert a harmadik, ún. Béla harangot az első világháború idején hadicélokra használták fel. 1855-ben a fazsindelyes toronytetőt bádogtetőre cserélték, de ez sem tudott ellenállni az 1883. szeptember 28-i iszonyú viharnak. Az egyházközség lelkes hívei azonban közadakozásból hamarosan újra helyreállították az út vándorának messziről szembetűnő építményt, amelyről Jókai Mór Az utolsó Bebek című regényében is olvashatunk. A második világégés viharát átvészelve, az egyház mellőzése és háttérbeszorítása után elhagyatottan és kiszolgáltatottan állta a torony az idő szorítását. Az egypártrendszer ideológiájának szemellenzős hívei fittyet hánytak arra, hogy Pelsőc a külföldi turisták számára is vonzó turistaparadicsom szívében fekszik. A Domicai- és Gombaszögi-cseppkőbarlang közelsége a Szilicei- és Pelsőci-fennsík megannyi természeti látványossága ezerszámra vonzza a látogatókat, a kirándulni vágyókat, akik sokszor a 44 méter magas torony (ezt a magasságot a jelenlegi bádogtetővel érték el) árnyékában pihenték ki az út fáradalmait. A szocializmus építésének négy évtizedében emberi kéz nem nyúlt a falakhoz, csupán a bádogtetőt festették be két ízben. A torony így nem megkapó, turistacsalogató látványként, hanem figyelmeztető felkiáltójelként ékelődött az erdőkkel borított szelíd hegyhátak kies tájába. A pelsőci torony most felújítás alatt áll, s hamarosan új köntösben fogadja a környék látogatóit. Brezina Árpád, a helyi nemzeti bizottság elnöke gyorsan megtalálta a tatarozás lehetőségeit, s ahol csak tehette, segítségért kilincselt. Az elmúlt év májusában aztán felépültek az állások, hogy elkezdhessék a 388 ezer koronát igénylő felújítási munkálatokat. Mindehhez persze nemcsak kivitelező kellett, hanem műértők, segítőkész embere is. A tömérdek díszítőelem pontos feltérképezésében, lerajzolásában, a sablonok elkészítésében Köves Dezső, a közeli Sajóházáról származó, ma Pozsonyban élő szobrászművész nyújtott önzetlen segítséget. A mester és a nemzeti bizottság dolgozóinak kitartó, szorgos munkája, a kuntapolcai magnezitüzem és a pelsőci szövetkezet támogatásával, a végéhez közeledik, s az átadás június eleji határideje reálisnak mutatkozik. Addigra már a négy új óra számlapjai és mutatói is a helyükre kerülnek, de a közös óraművet csak jövőre tudja elkészíteni a Vyškovi Járási Ipari Vállalat. Aki az idén hosszabb szünet után ismét úticélul választja természetvándorlásainak vagy barlanglátogatásainak kedvenc gömöri helyeit, bizonyára rácsodálkozik majd a felújított pelsőci harangtoronyra. Őszinte emberi érzésektől vezérelve most azt hangoztatják a 2700 lelket számláló gömöri nagyközségben, hogy ezek után a torony „édestestvérének", a totalitárius rendszerben ugyancsak totálisan mellőzött református templomnak a felújítása következik. POLGÁRI LÁSZLÓ Három hónap - hatvanhárom törvény Képviselőink tapasztalatai A csehszlovák parlament háború utáni történetében sose fogadott el ilyen rövid idő alatt annyi törvényt, összesen 63-at, mint a január 31. - május 9. közti időszakban. Ennek az oka ismert. Rendszer- és korszakváltás megy végbe, a bukott rend törvényeit meg kell változtatni, s ezzel párhuzamosan meg kell teremteni a piacgazdálkodásra, a demokratikus életformára való áttérés alkotmányos feltételeit. A törvényhozás tehát nem szünetelhetett. A Szövetségi Gyűlés üléseinek utolsó napjaiban-óráiban tettük fel kérdéseinket néhány magyar nemzetiségű képviselőnek: képviselői megbízatása alatt szerzett tapasztalatai szerint mi az, amivel elégedett volt, ami tetszett, s mi az, amire nem szívesen emlékszik? Már lelkiismeretünk szerint szavazhattunk... SIDÓ Zoltán: 1990-ben egy egészen más parlamentet ismerhettünk meg. A képviselők minden kötöttség nélkül elmondhatták véleményüket a törvényjavaslatokról és saját lelkiismeretük szerint szavazhattak ellene vagy mellette. Až előző időszakhoz képest ez pozitív változás, s ez minden képviselőnek, nekem is tetszett. Mint az alkotmányjogi bizottság tagjának viszont egyáltalán nem tetszett, hogy a törvényjavaslatokat tömör, paragrafált változatban kaptuk, s ebben a gyorsaságban meg sem ismerkedhettünk részleteiben a javaslatok alapelveivel és valójában a bizottságnak kellett törvénnyé gyúrni a hevenyészve elkészített paragrafus-halmazt. Ugyanis a többi bizottság nagyon kevés és nem is mindig szakszerű észrevétellel segítette munkánkat, s ebből következett, hogy az alkotmányjogi bizottság három hónapon át hétfőtől péntekig, reggeltől késő éjjelig ülésezett. Tudom, nagyon sok új törvény kell ahhoz, hogy meglegyenek a megváltozott politikai és gazdasági feltételekhez szükséges jogszabályok, de még a legderűlátóbb képviselő sem várta, hogy ekkora törvényhalmazzal kell megbirkóznunk ilyen kis idő alatt. Ennek megvan a hátulütője is. Véleményem szerint számos most elfogadott törvényt az új parlamentnek meg kell változtatnia. Ez nem cirkusz GÉMESI Károly: elsősorban a megújult parlament légköre tetszett, az, hogy mindenki félelem nélkül véleményt mond. Vannak problémák is, amelyeket a be nem avatottak pl. „cirkusznak" minősítenének. Egyáltalában nincs itt szó cirkuszról! Hogy ezzel a kifejezéssel éljek, ha majd elsajátítjuk az igazi parlamenti stílust, a törvényhozó testület ülésén még nagyobb „cirkuszokkal" számolhatunk. Tapasztalhattam, hogy a kamarák ülései és az állandó bizottságok tanácskozásai tágítják a képviselők látókörét, tájékozottságát, s ez biztonságérzetet kölcsönöz az embernek. Ugyanis lehetőség nyílik saját nézeteinek más nézetekkel való ütköztetésére. Ami kevésbé tetszik, az az, ami hasonlít az előző korszakhoz. Példát mondjak? Ebben az épületben miniszter szájából is elhangzott: ha bírálják a kormány törvényjavaslatait, akkor tulajdonképpen a nemzeti egyetértés kormányának politikáját támadják! Ez abszurditás! Nem tetszett az időhiány, a fontos javaslatok túlságosan gyors megvitatása, anélkül, hogy kikérhettük volna a választók és a szakemberek véleményét. Vagy: a kormány, jóllehet megígérte, nem terjesztette a parlament elé gazdaságpolitikai elképzeléseit, amely ismeretében talán egyes kérdésekben másként szavaztunk volna. Mind ebből az is következik, hogy az új parlamentnek korrigálnia kell idővel a most született törvények egyikét-másikát. A kamarák 28. együttes ülésén pl. volt egy érdekes felszólalása Michal Dymáček brnói képviselőtársamnak. Az államjogi elrendezés befejezetlenségéről szólt, jelezve, hogy ez a kérdés sokmindent megváltoztathat gazdasági és más vonatkozásokban egyaránt. Több hetet vitatkoztunk az ország nevéről, de hogy milyen államformánk lesz a jövőben, föderáció vagy konföderáció, az ma még nem világos. Jó előgyakorlat volt... DURAY Miklós: Tanulságos volt számomra a Szövetségi Gyűlésben eltöltött három hónap. Január 31 -tői képviseltem e testületben a komáromi választókörzetet. Egyrészt érzem, ez a három hónap jó előgyakorlat az esetleges későbbi parlamenti munkához. Általában tetszett, hogy ki lehetett alakítani néhány képviselővel egy kellemes emberi és szakmai kapcsolatot, a közös munkához szükséges légkört. Ezek a hónapok tanulságosak voltak számomra olyan szempontból is, hogy egyre inkább látom: hogyan szabad működnie egy parlamentnek. Több vonatkozásban tapasztalhattam, hogy ennek a Szövetségi Gyűlésnek a munkastílusa és szelleme nem elég komoly és szakszerű. Nagy volt a sietség, s ennek következtében rengeteg hiba történt, tanúi lehettünk annak is, hogy a képviselők egy része nem tudta, mire szavaz, sőt annak is, hogy az ülés vezetője nem tudta, mit szavaztatott meg. Az egymás, az egymás nézete iránti türelem nagyon csekélynek bizonyult. Például amikor mi magyar képviselők, többen a választótörvényről mondtuk el véleményünket, akkor a helyhez nem méltó hangulat kezdett kialakulni a képviselők egy része körében. Csendes szitkozódások hallatszottak, szidalmaztak bennünket, hogy merünk felszólalni a nemzeti kisebbségek védelmében. Továbbá nem tetszett a parlament munkájában, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen sok törvényt tűzött napirendjére. Ilyen rövid idő alatt, véleményem szerint, ekkora törvényhalmazt csak felületesen lehet megtárgyalni. Ezzel ez a parlament fel is adta a leckét az új törvényhozóknak, hogy az elkövetett hibákat hozzák helyre... Inkább a jóra emlékezem... MEDE Géza: Képviselői megbízatásom kilenc éve alatt sok hasznos tapasztalatra tettem szert. Felkészült, hozzáértő embereket ismertem meg, akikkel öröm volt együtt dolgozni. Úgy érzem, parlamenti munkám során, másokkal együtt, sikerült felhívni a figyelmet arra, hogy a dói-szlovákiai járásoknak sajátos gazdasági és társadalmi problémái is vannak, amelyek megoldását nem lehet tovább halogatni. A piacgazdaságra való áttérés alapjai, más járásokhoz képest, ezeken a tájakon gyengébbek, s ez csökkenti az emberek szociális biztonságérzetét is, s ez vonatkozik Fülek, Rimaszombat, Tornaija és Fülek vidékére is. Az ország életében, így a parlamentben is új időszak kezdődik. Ez a parlament néhány hónap alatt nagy munkát végzett és maga is nagyot fejlődött. A kezdeti ülések részletkérdéseket boncolgató stílusát az utóbbi üléseken már felváltotta a kérdések felülnézetből történő megközelítése, felelősségteljes megvitatása. S ez mind a maga nemében páratlan parlamenti rohammunka feltételei közepette... Ez a parlament befejezte munkáját. Az időszak végén az ember inkább a jóra emlékszik. Még a fárasztó, hosszú utazásokat is elfelejti, s azt is, hogy a képviselői megbízatás nemcsak a szabadidejétől, de nagyon sokszor a családi együttléttől is megfosztotta. Az elmúlt kilenc év alatt úgy kellett ellátnom képviselői kötelességeimet, hogy elsősorban a munkahelyemen kellett helytállnom, hiszen onnan kaptam a fizetést. .. SOMOGYI MÁTYÁS