Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-05 / 81. szám, csütörtök

Vélemény a halálos ítéletről El kell törölni A halálbüntetés rendszerint a többszörös gyilkosokra vár, s a múltban rendszerellenes vagy annak vélt egyénekre is. A gyilkosságot nyereségvágyból, egy másik tett elpalástolása miatt, vagy a családban, munkahelyen, szórakozóhelyen történt összetűzéseknél, vagy az önvédelmet túllépő helyzeteknél követik el. Amikor az emberölésre nézeteltérés során kerül sor, helytelen „gyilkosságról" beszélni, ilyenkor szándékos emberölés történt. A bűnözőnek és a társadalomnak se mindegy, hogy megfontolt gyilkosságról van szó, vagy erős felindultságban elkövetett tettről. Ilyen esetekben az áldozat is bűnrészes a saját sorsában. Provokál, lerészegedik, hűtlenségen kapják rajta stb. Az új büntetőtörvény tegyen különbséget a gyilkosság és a felindultságban elkövetett emberölés között! A szexuális jellegű gyilkosságok eltévelyedések. Vagy szexuális mankót jelentenek, vagy a szex túltengésének a következményei. Ezekben az esetekben a közvélemény a halálbüntetést kéri: ne éljen egy ilyen szörny, a kártevő. Ez a probléma azonban nem a jogot, de az orvostudományt érinti. Amerikában a javíthatatlan, visszaeső bűnözőket, megrögzött alkoholistákat sterilizálják, nem kell hozzá a beleegyezésük. Mi is alkalmazhatnánk ilyen sterilizációt, már csak a bűnös utódai miatt is, akik örökölhetik a hajlamot ugyanerre a rosszra. Ha a bíróság elrendelheti az iszákosok intézeti gyógykezelését beleegyezésük nélkül, ugyanezt méginkább megteheti a fent említett esetekben. A Szövetségi Gyűlésnek az emberi jogokra való hivatkozással kell pltörölnie a halálbüntetést, amennyiben ideológiai nézeteltérésről van szó. A történelem folyamán a legtöbb embert ideológiai kérdések miatt, s az egyéni hatalom érdekében végezték ki. Például a francia forradalom 700 000, a kínai 24 millió kivégzést követelt meg. A halálbüntetés elleni érveket csupán nagyvonalakban lehet felsorolni. A beismerést kínzással, fenyegetéssel lehet kikényszeríteni. A bíró részrehajló és igazságtalan lehet, ha a vádlott nem viselkedik illedélmesen. Ilyenkor a bírói önkény, a hatalomérzet, a sértett hiúság irányítja a sorsot. Vannak téves bírói ítéletek, egymással ellenkező szakvélemények, amiért is majdnem mindig fellebbezésre kerül a sor. A tanú lehet elfogult, érdekből állíthat valótlant. Az öregek nem jól emlékeznek, rosszul látnak és hallanak, a gyerekeknek túl nagy a fantáziájuk. Nagyon kétséges, hogy van-e szabad akarat. Ösztönökkel, öröklött biológiai hajlamokkal születünk. Az elődeink mozaikja vagyunk csupán. Mondhatnánk, inkább az eleve elrendeltetés elve érvényes. Az emberi determináltság azonban nem biztosít büntetlenséget. A törvénykönyv a rendes családapa, rendes polgár, rendes feleség és anya szimbólumát tartja szem előtt. Aki ennek az átlagideálnak nem felel meg, azt a jog szelektálja, bünteti, vagy hagyja megkárosodni. A törvény is teremt bűnözést. Pl. amíg nem volt vám, élet- és vagyonbiztosítás, nem lehettek ezen a téren csalások. A technika, a civilizáció sok előírásában még a bíró sem ismerheti ki magát. Az elv, hogy a törvény nem ismerése nem mentő körülmény, napjainkban igazságtalanság! Vannak egzisztencializmusból eredő bűntettek. Túlságosan védve, gátolva vagyunk, s néha valamilyen szelepen kiszabadul a lefékezett, felgyűlt energia. Ilyen a sportőrület, autólopás, vállalati ivászat, a horror és detektívfilmek előnyben részesítése, ezzel vezetjük le az ösztönünkben rejlő agresszivitást. Az atombomba árnyékában a „csak egyszer élünk" jelmondattal kilengések történnek. Kevés a rizikóhelyzetünk, pedig ez szükséges, nehogy eltompuljon a reagálóképességünk. A nyomor, de a túlságos jólét is vezethet bűntényekhez. Akinek mindene megvan, az unatkozik, újat, Nemcsak az Idegen, a pozsonyi is kapkodja a fejét, mert ha ki is választotta a helyes Irányt, még beütheti a homlokát az Iránvjelzó táblába (Ivan Rýchlo felvétele - CSTK) ÚJ SZÚ 5 1990. IV. 5. A Forum Szálló előtt váraf \ kozunk a trolibuszra, amikor két angolul beszélő úr érkezik közénk. Térképet tanulmányoznak, majd kissé bátortalanul - valószínűleg, már ismerik Vendégszeretet ,, fantasztikus'' nyelvismeretünket - információt kérnek. A várakozók közül a mellettem á'ló diák kinézetű fiú élénk magyarázásba kezd. A külföldiek szemmel láthatóan nincsenek megelégedve, mutatják a főváros térképét, ellenkeznek, de a fiatalember nem tágít. Már nekem is gyanús a szövege, próbálok hát beleszólni a társalgásba, de kezével elhárítja a közeledésemet. A két úr végül elköszön és távozik. - Nézze kérem! - állok a tólem másfél fejjel magasabb fiú elé. - ön félrevezette ezeket az urakat. Sajnos hézagos az angol nyelvtudásom, annyit azért kivettem a társalgásukból, hogy a belváros helyett a Duna másik oldalán lévő Ligetfaluba irányította őket. -Asszonyom! - kapom egy kaján mosoly kíséretében a választ. - Nem árt, ha a külföldiek megismerkednek a fővárossal. Hadd lássák ók is a külvárost és legfőképp azt a szörnyű lakótelepet. Majd csak visszakeverednek valahogy. - Azért remélem - válaszolok a „vendégszerető" fiatalembernek -, hogy útközben még egyszer informálódnak a belvárosi Prior hollétéről és nem szállnak fel a Ligetfalu felé induló buszra. M

aguknak nőknek nincs humorérzékük! - kapom a feleletet, (szg) ismeretlent agyai ki. A sajtó is hozzájárulhat a bűncselekmények megismétléséhez, mert ősi ösztöneink közé tartozik az utánzás. Akinek nincs elég fantáziája, az a bűnt úgy követi és leplezi el, ahogy olvasta. Amerika legtöbb államában megmaradt a halálbüntetés, emberrablókra, légi kalózokra, gyilkosokra vonatkozik. Európában megszüntette a halálbüntetést az NSZK, Ausztria, Hollandia, a skandináv államok stb. Afganisztánban és Nepálban nincs halálbüntetés. India, Japán, Törökország, Pakisztán és az afrikai államok kivégzik bűnöseiket. A kivégzés módja az ókorban volt a legkegyetlenebb. A legrégebbi büntetések közé tartozik az akasztás. Akasztófa vár az elitéltre hazánkban, Angliában, Irakban, Indiában, Pakisztánban, Japánban, Ausztráliában, Törökországban stb. Hitler alatt bitófán lehelték ki lelküket a feketézők, a légitámadás alatt tetten ért tolvajok. Pozsonyban hajdanán a Mihály-kapunál, majd a Keresztutcában s végül is a Kuhajda mezőn állt az akasztófa. Az akasztás barbár, ősgermán emberáldozat származéka. Archaikus borzalom lengi körül még ma is. Anglia és Amerika a csapóajtós akasztást alkalmazza, de így nem az áhított nyak vagy csigolyaficam, csigolyatörés áll be, hanem sokszor a fejet elszakítják a törzstől. A többi akasztás inkább megfojtás, olyasféle, mint a spanyol garotta. Több esetben a kivégzett feléled. A nyaktilót a francia forradalom vezette be. Hitler is így végeztette ki az apácákat és papokat. Az orvosok rendkívül ellenzik, mert a lefejezés után a tudat még 2-3 percig megmarad. A villamosszék olyan, mint az EKG, 10 000, vagy néha csak 30 000 volt végez gz elítélttel. Az előkészület gyötrelmes s ritkán ugyan, de mégis megtörténik itt is az újraéledés. Ilyenkor a boncoló orvos a voltaképpeni hóhér. Az Amerikában alkalmazott gázzal (ciankáli) való kivégzés talán a leghumánusabb. Az elítélttel kezet ráznak, szerencsét kívánnak a hosszú útra. Itt nincs újraéledés. A kivégzés után mégis átszúrják a szivet vastag tűvel. A hóhér (aki vegyész) csak egy gombot nyom meg és a gáz kiszüremlik. A hóhér és az elítélt nem látja, nem ismeri egymást. Ez eddig a legelismertebb technifikált kivégzés. Az angolok ellene vannak, mert előadódhat üzemzavar, mert Hitler is Cyklon B gázzal pusztított el milliókat, és mert ez a módszer megnyithatja az iparszerű emberirtás kapuját. Bírónő voltam. Sohasem hoztam halálos ítéletet. Legyünk ellene. Dr. LEHOCKY TERÉZ Ahol az idő már pénz Galánta egyik útkereszteződésénél, két tömbház árnyékában szinte eltörpül a pár hónapja épült stílusos kis házikó. Két család vállalkozásáról van szó. A kétszárnyú épület elülső részében virágüzlet, az oldalsóban pedig minipresszó működik. A hely nem éppen ideális, hiszen a központtól félreesik, de annak idején, amikor a vállalkozók még csak hosszú-hosszú utánjárások révén jutottak engedélyhez, a város illetékesei így látták jónak. Azóta persze sorra nyílnak a különböző kisüzletek a város közepében. Az aprócska virágüzletet csinosan berendezték. A falakon ikebanák, a padlón és a pulton kisebb-nagyobb vázákban kálák, gerberák, tulipánok, asztromériák és tarka-barka szekfúk díszelegnek. Az üzlet elárusítónője - a tulajdonos anyósa - a fiatalos, kedves Lednecky Katalin szívesen beszélget velem. Közben persze a betérő vásárlókat sem hanyagolja el. Segít nekik a választásban és ügyesen, ízletesen köti csokorba a virágokat. A vevők többsége meg is dicséri ót, sót, akad aki már a belépéskor ecseteli, milyen sikere volt a múltkori csokornak. Itt az ár is kedvezményes. -Nem magasak az áraink, s a már nem friss virágokat még olcsóbban adjuk. Azt szeretnénk, ha a vásárlók elégedettek lennének velünk és újra eljönnének - mondja. - Hol tanulta a virágkötészetet? - Nem tanultam. Mindig is szerettem a növényeket, otthon a lakásunkban is rengeteg a növény. A csokrokat az érzéseimre, a fantáziámra hagyatkozva kötöm. Nekem öröm ez a munka és ösztönöz, ha másoknak is tetszik. -Díszítőelemekből is bő a választékuk. - Pedig nagyon nehéz a beszerzésük. A csomagolópapírt üzletben vásároljuk mi is, a szalagokat lengyel ismerőseink szállítják. Sajnos, nálunk ilyen sokféle, meg ilyen jó minőségű nem kapható, pedig mindjárt más a hangulata egy csokornak, ha szépen van csomagolva. Miután kiszolgálja a vásárlókat, rátérhetünk a vállalkozás részleteire is. - A vejem jött az ötlettel. Ők is, mi is régóta foglalkozunk virágtermesztéssel és míg ezt a kis boltot fel nem építettük, piacra jártunk árusítani. Most persze még több a dolgunk, mint eddig. Az üzlet héttől ötig tart nyitva, szombaton egyig, de ez csak az elsó műszak. A második otthon vár. A virágokra éjjel-nappal ügyelni kell. És a háztartást sem hanyagolhatom el. Szabadidőm, szabadidónk egyáltalán nincs. Közben Varga Zoltán, a tulajdonos, a „befektető" is megérkezik. - Az üzlet ötlete akkor jutott eszembe, amikor támogatni kezdték az önállósulni akarókat. Csak a kérvény és a különböző engedélyek elintézése egy teljes évig tartott. Az építkezést tavaly ősszel kezdtük meg és januárban nyitottunk - mondja. - Egyelőre csak másodállásban vagyok üzlettulajdonos, ugyanis megvárom az új vállalkozási törvényt. Ma a munkahelyet nagyon nehéz megtartani, a piacgazdaság ugyanis törvényszerűen munkanélküliséget hoz magával. így azután a biztonság kedvéért egyelőre nincsenek konkrét terveim, csak elképzeléseim. Az árak indokolatlanul magasra emelése azonban nem célunk. Inkább többet szeretnénk eladni kevesebbért. A valóban „mini" presszóban talán harmincan ha elférnek. Cigarettafüst, vidám zsivaj, zeneszó fogadja az embert. A három üzlettárs egyike, Csóka Árpád alig tud időt szakítani rám. - így, a virágüzlettel együtt olcsóbb volt az építkezés, mert a villany-, víz- és gázvezeték közös. Az elszámolásnál mi meg tudunk egyezni. - Milyen a kínálatuk? - Italok, üdítők, meleg ételek. - Sokan keresik fel a presszót? - Egyre többen és már kialakult a törzsvendégek gárdája is. Nyáron majd a teraszra is helyezünk asztalokat, székeket. - Hogyan sikerült beszerezni a szükséges berendezéseket? -Az hadd maradjon a mi titkunk! Csak annyit árulok el, hogy nem volt egyszerű. Közben kávét, kólát, kiviüdítőt, egy tál meleg ételt rak egy tálcára, hátraszalad az egyik asztalhoz és újabb megrendeléseket vesz fel. A saját ebédje a pulton már rég kihűlt. - Nem lehetett volna inkább nemdohányzó presszót nyitni? - érdeklődöm naivan, mert a sűrű füstben alig kapok levegőt. - Hiszen akkor senki se jönne ide - mosolyog, és máris bekapcsolja a légkondicionálót. Aztán csak úgy állva nekifog ebédelni. Közben elmeséli, hogy a szomszédos tömbház lakói panaszlevelet írtak a nemzeti bizottságra, merthogy nem tudnak a presszó hangoskodásától aludni. - Pedig reggel nyolctól este kilencig tartunk nyitva. Tíz után a presszó környékén sincs senki. De hát ilyenek az emberek: rosszindulatúak, irigyek. Bizonyára azt hiszik, a vállalkozók egykettőre meggazdagodnak. Pedig jó időbe telik, míg megtérül a befektetés. Addig a vállalkozónak megállás nélkül, éjt nappá téve dolgoznia kell. Hogy mikor lesz az üzlet nyereséges - az a jövő titka. A két családi vállalkozás még csak a kezdeteknél tart>A virágüzlet már megrendeléseket is vállal és később cserepes növényekkel is megpróbálkoznak majd. Egyelőre a vevők megszerzése a céljuk és ez talán nem is lesz nehéz, hiszen aki egyszer innen vitt virágcsokrot, az újra visszatér nemcsak a kedvező árak, hanem az igazán szép csomagolás és a kedves kiszolgálás miatt is. A presszótulajdonosoknak alighanem még tervezgetésre sincs idejük, annyi a dolguk. S emellett még mások kellemetlenkedéseivel is meg kell birkózniuk. Pedig igazán nem kell őket irigyelni. A sikerért alaposan meg kell dolgozniuk, méghozzá lemondások árán. PODA ERZSÉBET Cseh közgazdász külföldről Ellenzi a szövetkezetek szétzilálását Ota Šik professzor, noha évek óta külföldön él, a kiemelkedő csehszlovák közgazdászok egyike. A Zemédélské noviny március 24-i száma érdekes beszélgetést közölt a szakemberrel, s úgy gondoljuk nézetei olvasóinkat is érdekelhetik. A beszélgetésnek a mezőgazdaságunk helyzetével és jövőjével foglalkozó részét idézzük. 0 Professzor úr! Hogyan látja optimálisnak a csehszlovák mezőgazdaság fejlődését? -Minden gazdaságban a hatékonyság kell hogy legyen a döntő. A csehszlovák mezőgazdaság viszonylag jó színvonalon van. Esztelenségnek tartanám az egységes földműves-szövetkezetek mesterséges szétzilálását. Amennyiben a földművesek nem akarnak kiválni a szövetkezetből és önállóán gazdálkodni, semmilyen nyomást nem szabad gyakorolni rájuk. Más lapra tartozik a szövetkezetek prosperitása, melyet nem lehet kizárólag a tekintélyes szubvenciókra alapozni. Persze nem állíthatom, hogy a fejlett nyugati országok az élelmiszertermelésben nem alkalmaznak támogatási politikát. Svájc például szintén elég jelentős támogatásban részesíti a mezőgazdaságot. Persze pontosan meghatározott hozzájárulási arányról van szó, amely megfelel a mezőgazdasági munka sajátosságainak. Szó sem lehet arról, hogy a népgazdaságon belül ez az ágazat monopol helyzetbe kerüljön, ilyesmivel nem értenék egyet. • Mezőgazdaságunk több vonatkozásban az iparszerű termelés szintjére emelkedett, önállóan csak egy maroknyi ember gazdálkodik. Feltételeink között miként tekint erre a vállalkozási formára? - Különbséget kell tenni a csehszlovák mezőgazdaság számára gyors javulást ígérő, és az egyéb változások között. Itt elsősorban az élelmiszerekkel és fogyasztási cikkekkel való ellátás javulására és a választék bővülésére, valamint a műszaki fejlődésre gondolok. Számításaim szerint az elkövetkező három évben lesznek érzékeny változások, s ennek hatnia kellene az egyéni vállalkozásra is. Nyugaton a legtöbb országban a termékeknek több mint az 50 százaléka a magánszektorból, a közepes és kis vállalatokból származik. Csehszlovákiában eltúlozták a monopolizálást, ami bizonyos problémákhoz, hiányosságokhoz vezetett. Gondolok itt például a külkereskedelem liberalizálásának elkerülhetetlenségére, az árrendszerék megváltoztatására és a szubvenciók megszüntetésére. Ebből már ma következtetni lehet arra, hogy esetleg hány vállalatot zárnak be, mert nem lesznek versenyképesek. Ezzel feltétlenül számolni kell, de ugyanakkor a nyilvánosságot részletesen tájékoztatni kell a piacgazdaság alapelvei felől. • Az utóbbi időben sok szó esik a privatizációról és a reprivatizációról, különösen a Baťa úr esetével összefüggésben. Elmondaná, mi erről a véleménye? Rendkívül érzékeny problémáról van szó, hisz a kérdés például egyes élelmiszeripari üzemek és vállalatok volt tulajdonosait is érinti. - Mindenekelőtt szeretném megjegyezni, nem szívesen hallom a reprivatizáció kifejezést. Más valami a privatizáció, és a magánszektor ezzel összefüggő támogatása. Egyes vállalkozók, mint például az említett Tomáš Baťa, gyorsan fellendíthetik a vállalatot. Ebben a konkrét esetben kívánatos, hogy tulajdonossá váljon a vállalkozásban. Azonban nem lehet általánosítani és egyszerűen kijelenteni, mindent visszaadunk eredeti tulajdonosaiknak. Nincsenek olyan sokan, és főleg nem mindegyikük képes olyan szinten vállalkozni, ami megfelelne az állam érdekeinek. A külföldre „származott" vállalkozóknak lehetővé kellene tenni a hazatérést és az otthoni vállalkozást. Szerintem lehetőséget kell adni nekik, hogy új vállalatokat alapítsanak. • Miként vélekedik a részvénytársaságokról? -Ez a nagyvállalatok esete. Szükséges, hogy megkezdődjön a tőke beáramlása, beleértve a külföldi részvételt is. Számolnak azzat is, hogy jelentősen fellendül az alkalmazottak részvétele a vállalatok fejlesztésében azzal, hogy vállalati részvényeket vásárolnak. «