Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-29 / 101. szám, vasarnap

Ma: Gorbacsov-De Maiziére találkozó Lengyel szerződéstervezet a jövőbeni viszonyról az egységes Németországgal (ČSTK) - Tegnapi számunkban már tájékoztattunk róia, hogy Lothar de Maiziére a Szovjetunióba utazik. Az NDK kormányfője nagy jelentőséget tulajdonít ennek a látogatásnak, melynek során találkozik Mihail Gorbacsovval is. A TASZSZ hírügynökségnek adott interjújában megállapította: a két német állam egyesítésének folyamata jelenleg megelőzi az összeurópai folyamatot. Épp ezért a páneurópai biztonsági rendszer megteremtéséig szükségesnek tartja az átmeneti modellek kidolgozását. Ez a legfőbb feladat, amellyel foglalkozni kellene a négy plusz kettő tárgyalásokon is. De Maiziére hangsúlyozta, demilitarizálni kell mindkét katonai-politikai tömböt. Ezzel összefüggésben reményét fejezte ki, hogy sikereket érnek el a bécsi tárgyalásokon és a küszöbönálló szovjet-amerikai csúcson. Ezek a sikerek ugyanis biztosítanák az alapot az átmeneti modellekhez. A továbbiakban arra is rámutatott: már most át kellene gondolni, hogy miként lehetne biztosítani a két német állam egyesítése után az NDK és a Varsói Szerződés többi tagállamai közötti megállapodások hatékonyságát. Az elképzelés Németország semlegességéről nem felel meg a kornak, inkább a tömbökön belüli gondolkodásmódot tükrözi. Az NDK és az NSZK hadserege, a jövőben széles alapokon kíván együttműködni. Ebben állapodott meg a pénteki találkozón Gerhard Stoltenberg és Rainer Eppelmann, a két ország védelmi minisztere. Pénteken Berlinben folytatódott a pénzügyi unióról szóló német-német tárgyalások második fordulója. Hans Tietmeyer, a nyugatnémet küldöttség vezetője szerint a megbeszélések nagyon hasznosak voltak. Günther Krause, a keletnémet partner szerint azonban még vannak problémák, de ezek megoldhatók. A tárgyalások újabb fordulóját a jövő hét elején Bonnban tartják meg, s ezen várhatóan részt vesz Helmut Kohl nyugatnémet kancellár is. Krzysztof Skubiszewski lengyel külügyminiszter pénteken jegyzéket adott át az NDK és az NSZK varsói nagykövetének. A dokumentum tartalmazza a Lengyelország és az egységes Németország közötti, a kölcsönös kapcsolatok alapjairól szóló szerződés tervezetét. A jegyzéket a lengyel külügyminisztérium készítette elő. Május elseje Moszkvában is más lesz (ČSTK) - A változások szimbóluma lesz az idei moszkvai május 1-je. A klasszikus, gondosan túlrendezett, a pártszervek által szigorúan irányított felvonulás helyett a Vörös tér. az idei május elsején a tömegeké lesz. Az ünnep megrendezését először bízták a szakszervezetekre és a moszkvai városi tanácsra. Jurij Prokofjev, a moszkvai városi pártbizottság első titkára közölte, hogy a felvonuláson mindenki részt vehet, ami talán a legnagyobb újdonság. Szavaiból azonban nem tűnt ki, hogy ki is kap helyet a tribünön. Egy biztos: nem az SZKP KB Politikai Bizottsága. A szervezők meghívták Mihail Gorbacsovot, az elnöki tanács tagjait és természetesen a szakszervezetek, a városi tanács és a pártbizottságok képviselőit. Václav Havel izraeli sajtóértekezlete A Baker-terv jó alap a tárgyalásokhoz (ČSTK) - Mint arra már tegnapi számunkban utaltunk, Václav Havel köztársasági elnök, mielőtt elutazott Izraelből, sajtóértekezletet tartott. Az újságírók elsősorban a közel-keleti konfliktus rendezésének lehetőségei felől érdeklődtek. Havel ezzel összefüggésben elmondta: Jicchak Samir kormányfő nem kérte meg arra, hogy valamilyen üzenetet adjon át Arafat úrnak. Tájékoztatott viszont arról, a PFSZ elnöke megkérte őt, hogy közölje az izraeli vezetőkkel: James Baker amerikai külügyminiszter ötpontos békeprogramja alapján kész bárkivel tárgyalásokat kezdeni. Havel hangsúlyozta, bízik abban, hogy Izrael előbb vagy utóbb békét köt arab szomszédjaival. VéleméLengyelország Visszatérés a korábbi ünnepekhez Nemcsak Katynban volt mészárlás (ČSTK) - A tervezettnél egy nappal tovább tartott a lengyel szejm ülése, amelyen főleg a külpolitikai kérdésekkel foglalkoztak. Skubiszewski külügyminiszter pénteken jelentette be, hogy a „korábbi nómenklatúrából" 22 nagykövetet hívtak vissza. A képviselők nem fogadták el Jaruzelski államfő azon javaslatát, hogy július 22-e maradjon meg nemzeti ünnepnek (1944. július 22-én tették közzé a Moszkva-barát emigráns kormány maHun Sen pálfordulása (ČSTK) - Hun Sen kambodzsai kormányfő hajlandó beleegyezni abba, hogy a vörös khmerek részt vegyenek az országot az általános választások előtt igazgató ún. legfelsőbb tanácsban, s magukon a választásokon is - jelentette tegnap Bangkokban Claude Cheysson, az Európai Parlament küldöttségének a vezetője, aki Kambodzsából utazott a thaiföldi fővárosba. A volt francia külügyminiszter elmondta, hogy ezt Hun Sen hivatalosan közölte vele. A mostani EPküldöttség volt a legmagasabb rangú nyugat-európai delegáció, amely 1978, a vörös khmerek megdöntése óta Kambodzsában járt. nifesztumát, amely felszólított a népi Lengyelország építésére, az államosításra. Ezért a lengyelek ezt tekintik kommunista ünnepnek.) A határozat értelmében a lengyelek visszatértek korábbi nemzeti ünnepükhöz, május 3-hoz. 1791-ben azon a napon fogadták el az ország első demokratikus alkotmányát. Jaruzelski szóvivője elmondta, hogy az államfő személyes meggyőződése ellenére tiszteletben tartja a parlament akaratát, s aláírja a törvényt. Ugyancsak pénteken hagyták jóvá azt a határozatot, amely üdvözli, hogy a Szovjetunió beismerte: a sztálini NKVD a felelős a katyni mészárlásért. Ugyanakkor Varsó elvárja, hogy a Szovjetunió választ ad más tisztázatlan kérdésekre, s foglalkozni fog a jóvátétel kérdésével is. Mint ismeretes, 1940-ben az NKVD hozzávetőleg 15 ezer lengyel katonatisztet mészárolt le, de a katyni erdőben levő tömegsírokban csak valamivel több mint 4000 katona holttestét találták meg. Ezért Lengyelország választ vár arra a kérdésre, hogy hol ölték meg és temették el a sztarobelszki és osztaskovi táborokban fogva tartott lengyeleket. nye szerint Baker terve jó alap a tárgyalásokhoz. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnöke meggyőződését fejezte ki, hogy rövid látogatása alatt sikerült felújítani a hagyományosan jó kapcsolatokat Izraellel. Sikerként könyvelte el a kölcsönös együttműködésről szóló konkrét megállapodásokat. Szaddam Husszein iraki elnök nemrégi fenyegetéseivel kapcsolatban megjegyezte: a béke feltételezi a kompromisszumkészséget, azt, hogy az egyik fél megértse a másikat. Husszein kijelentései azonban nemigen segítik elő a béke megteremtését. Az elnök megerősítette, hazánk kész megkötni a szerződést a közvetlen légi összeköttetésről Izraellel. Mint ismeretes, a tárgyalásokon az is szóba került, hogy Prága lehetne a szovjet zsidó kivándorlók tranzitállomása. Havel szerint mindenkinek joga van arra, hogy elhagyja hazáját és visszatérhessen oda. Ebben a szellemben kívánunk segítséget nyújtani, de üdvözölnénk, ha némi garanciát kapnánk arra, hogy a Szovjetunióból távozó zsidókat nem a megszállt arab területeken telepítik le. Cseh-lengyel kapcsolatok (ČSTK) - Petr Pithart cseh kormányfő befejezte háromnapos lengyelországi munkalátogatását. Pénteken az alsó-sziléziai Szolidaritás szervezet elnökével, Wladyslaw Frasyniukkal és több más Szolidaritás-vezetővel tárgyalt. Tegnap pedig a walbrzychi vajdaság vezetőivel tanácskozott, főleg e vajdaság és a Keletcsehországi kerület együttműködéséről, valamint a határmenti közvetlen kapcsolatok felújításáról volt szó. „Stop Stonavának" jelszó jegyében rendeztek tegnap, tiltakozásokat Tešínben, Český Téšínben és Karvinában, lengyelek és csehek közösen, a helyi kokszoló építése ellen. Az akciót a Lengyel-cseh-szlovák Szolidaritás, a karvinái Ekofórum és a téšíni Polgári Fórum szervezte. Nagyhatalmi lovagiasság Bár még egy hónap hátra van a Gorbacsov-Bush találkozóig, már most is megfigyelhető a világpolitika minden lényeges eseménye kapcsán, hogy a résztvevők fél szemmel előre, a csúcsra kacsintgatnak. Fontos találkozókból, tárgyalásokból pedig annyi van - és lesz - e napokban, hogy eligazodni is nehéz közöttük. A német egyesítés felgyorsult folyamata, a közép- és kelet-európai változások ismét rávilágítottak a két nagyhatalom viszonyának kiemelkedő szerepére a nemzetközi életben, másrészt pedig újfent előtérbe helyezték a politikai változások miatt meg-megtorpanó leszerelési tárgyalásokat. Rövid hetek alatt is alapvetően változhat a nagyhatalmi kapcsolatok képlete. Ennek lényegét abban látom, hogy a korábban rendkívül offenzív gorbacsovi külpolitika különösen most, a litván válság miatt defenzívába szorult. S a másik fél ezt nem használta ki propagandacélokra, Bush rendkívül mértéktartóan, ugyanakkor határozottan Gorbacsov hóna alá nyúlt. A romantikus lovagias párbajok jutnak erről eszembe, amikor a hős visszaadja ellenfelének a kezéből kiütött kardot. Mert azáltal, hogy a korábbi figyelmeztetések és fenyegetőzések ellenére Bush mégsem döntött a Moszkva elleni gazdasági szankciók mellett (válaszul a Litvánia elleni gazdasági blokádra), az amerikai elnök lényegében a május végén kezdődő csúcsot mentette meg. Sőt, csütörtökön Washingtonban bejelentették, elvben megállapodtak annak a Moszkva számára rendkívül fontos, korábban sosem élvezett előnyöket biztosító szovjet-amerikai kereskedelmi szerződésnek a tartalmában, amelyet majd a két vezető fog aláírni. Újfent beigazolódott, hogy az aprócska Litvániáért Washington nem ,,áldozza fel" a szovjet peresztrojkát és személyesen Gorbacsovot. Ráadásul ezzel a nyugat-európai szövetségesek is egyetértenek. Gorbacsovot tehát ismét lélegzetvételhez juttatták: oldja meg a saját szája íze szerint - persze minél előbb és minél kevesebb erőszakkal - a litván problémát. Mert azt mindenki érzi, bárhogyan is érvel a Kreml, a blokád igenis erőszakos eszköz, ha gazdasági is. S mivel semmit sem adnak ingyen, önkéntelenül felmerül az emberben a kérdés: mivel törleszt majd ezért Gorbacsov? A nyugat-európai állásfoglalást is figyelembe véve a legkézenfekvőbbnek az Európa súlyponti kérdésében, a német egyesítésben teendő engedmények látszanak. Az engedmények helyett talán jóváhagyást, rábólintást is lehetne mondani, hiszen az események olyan irányban fejlődnek, hogy a Kreml egyre kevésbé akadályozhatna meg valamit ez ügyben - legalábbis anélkül, hogy súlyosan ne veszélyeztesse a saját presztízsét. Ez persze csak magánvélemény, a csúcson bizonyára elválik majd, hogy hajlandó-e Moszkva az újabb kompromisszumokra. De lehet, már korábban, hiszen a jövő szombaton kezdődik a négy plusz kettő konfeÚ J SZÚ 3 1990. IV. 29. Moldávia K

ét értelemben is helyénvaló a címben feltett kérdés a Szovjetunió délnyugati tagköztársasága esetében, ahol ugyanazok a problémák várnak megoldásra, mint a Baltikumban vagy a Kaukázusban, de említhetném Ukrajnát is. Az egykoron szilárdnak hitt varrások hevenyészett fércelésnek bizonyulnak, s az unió recseg-ropog. Valóban már csak idő - s a kiválási törvény ismeretében: türelem - kérdése a széthullás. Mit is akarnak a moldovánok? Nemzeti és gazdasági függetlenséget, nemzeti nyelvük rangjának emelését, végső soron kiválást a szövetségből. Van, ami már sikerült, van, ami beindult, de sok még a megvalósulatlan terv. Vegyük sorjában. Moldávia volt az első szovjet köztársaság, amely államnyelvvé nyilvánította a nemzeti nyelvet. Lett is nagy felzúdulás! Moszkva alig győzte bírálattal és a nem moldovánok nemzeti érdekeinek, emberi jogainak elszánt védelmezésével. Érdekes (vagy inkább érthető) módon, egyáltalán nem titkolt szimpátiával fogadta, hogy a köztársaság második legnagyobb városában, az orosz többségű Tiraszpolban heves tüntetések kezdődtek a döntés ellen, a város és környéke kinyilvánította függetlenségét Kisinyovtól, s az oroszt deklarálta hivatalos nyelvként. A ,,függetlenségi nyilatkozatot" egyébként máig sem vonták vissza... Nem maradt, nem maradhatott ennyiben a dolog: a köztársasági parlament újra elővette a törvényt - és módosította. A moldován lett ugyan az állami nyelv, s a népfront követeléseinek megfelelően a cirillbetús írásból visszatértek a latinbetüsre, de ezúttal az orosz nyelvet is alkotmányosan a köztársaság népei közti érintHol a határ? kezés nyelveként ismerték el. A várakozásokkal ellentétben azonban egyik felet sem elégítette ki ez a valóban példásnak tűnő kompromisszum. (A köztársaság lakosságának 64 százaléka moldován, 14 százaléka ukrán, 12 százaléka orosz, a fennmaradó 10 százalék bolgár, gagauz - ők a kunok leszármazottjai, saját nyelvvel rendelkező rokonai - és zsidó.) Bevallom, nagyon meglepett, amit a csatározások őszi fordulójában kezdett követelni a népfront. Nevezetesen a csatlakozást Romániához. Ne feledjük, az „anyaországban" akkor még Ceausescu volt hatalmon! És szó se róla, ez nagyon jól jött neki. De hál' istennek, nem segített rajta. Engem viszont meggyőzött arról, hogy a Moldáviai Népfront lépéseit nem kizárólag a jogos nemzeti követelések, a tiszteletet parancsoló, feléledt nemzeti öntudat motiválja, hanem a - ha nem is vak, de - szemellenzős nacionalizmus, amely az „anyanemzetnek" is sajátja. Talán túl kategorikus ez a kijelentésem, de nem tudok árnyaltabban fogalmazni, ha Marosvásárhelyre gondolok... Ilyen előzmények után - bár Bukarestben már nem a véreskezű diktátor uralkodik - mégis nyugtalanítóak azok a hírek, melyek szerint a népfront hívei fel akarják számolni a határvédelmi berendezéseket, hogy a moldován és a román nép „barátkozhasson egymással". A határ lenne ennek az akadálya? Aligha. Más van emögött. Én úgy látom, az ilyen valóban felelőtlen tetteket nemcsak a határ szovjet oldaláról szítják. I

gaz, hogy nem a legtisztességesebb, hanem a Molotov-Ribbentrop-paktum értelmében került Besszarábia és Eszak-Bukovina a Szovjetunió kötelékébe. Igaz, hogy a köztársaság virágzó mezőgazdaságát nagyrészt tönkretette, nemzeti jellegét alaposan megváltoztatta az erőltetett iparosítás. Igaz, hogy évtizedeken keresztül háttérbe szorult a moldován nyelv, minek következtében nem a kívánt módon fejlődött a nemzeti kultúra.'Ha ezek alapján önállósulását követelné Moldávia, azt mondom: helyes, jogos. De a most felszínre törő „határtalan" vágyak - szerintem - óvatosságra intenek. Bár ne lenne igazam! GÖRFOL ZSUZSA rencia a külügyminiszterek részvételével, s ebből az alkalomból Sevardnadze és Baker különtárgyalásokat is folytat. Talán e feltételezéseket támasztják alá azok a vélemények, amelyek szerint a német egyesítés külső feltételeiről tárgyaló négy plusz kettőt már négy plusz egynek is lehetne nevezni, mert a két német kormány álláspontja csaknem teljesen azonos. Továbbá: a csütörtöki nyugatnémet-francia csúcson szintén sikerült tisztázni az egyesítés korábban vitatott kérdéseit. Ami a leszerelést illeti, már frázissá vált azzal kezdeni, hogy vannak jó és vannak rossz híreink. Előre kell bocsátani: minden további megállapítás során figyelemmel kell lenni arra, hogy e területet is alapvetően befolyásolja a szovjet belpolitikai helyzet és az európai politika állása. Rossz hír az, hogy a bécsi hagyományos leszerelési fórum, a huszonhármak tárgyalásainak csütörtökön befejeződött 6. fordulója nem hozott lényeges előrelépést, s tekintettel a helsinki folyamat 35 államának tervezett csúcstalálkozójára, az osztrák fővárosban tárgyaló küldöttségek időzavarba is kerülhetnek. Az az általános vélemény alakult ki, hogy a szovjet delegáció lassította a munkát, csakúgy, mint Budapesten, ahol a Nyitott égbolt konferencia második szakasza zajlik. Állítólag minimális az esélye annak, hogy május 12-én a huszonhárom külügyminiszter aláírhatja a záródokumentumot. Kérdés, hogy milyen álláspontra helyezkedik majd e témákkal kapcsolatban a NATO Tanácsának jövő szerdán kezdődő ülése. Jó hír viszont, hogy Kohl és Mitterrand is hangsúlyozta: még az év vége előtt meg kell kötni a megállapodást Bécsben az európai hagyományos fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről. Kettejük közös javaslata pedig, hogy ezt követően, 1992-ig új, az összes leszerelési kérdést átfogó tárgyalásokat kell kezdeni az európai biztonsági folyamat keretében. Ennek kedveznek a jelenlegi folyamatok, nemcsak kontinensünkön, hanem az amerikai katonapolitikában is. Washington az elkövetkező öt-hat éven belül egynegyeddel akarja csökkenteni szárazföldi csapatainak létszámát. Cheney védelmi miniszter pedig tegnapelőtt ismertette újabb, takarékos javaslatait a törvényhozásban. Főleg a légierő fejlesztését szorítaná viszsza, például a „láthatatlannak" is nevezett szupermodern B 2 típusú repülőgépekből 132 helyett a Pentagon csak 75 darabot, a C 17-esekből pedig 210 helyett csak 120-at rendelne. Ha e terveket elfogadják, elmondhatjuk, hogy az utóbbi 50 évet tekintve még sohasem voltak olyan alacsonyak az amerikai csapatlétszámok, mint 1995-ben lesznek. MALINÁK ISTVÁN EK-csúcs Dublinban (ČSTK) - Az írországi Dublinban tegnap megkezdődött az Európa Tanács - az Európai Közösségek legfelsőbb szerve - egynapos ülése. A rendkívüli konferencia napirendjén szerepelnek a német egyesítéssel kapcsolatos kérdések, valamint Francois Mitterrand francia elnök és Helmut Kohl bonni kancellár javaslata a nyugat-európai tizenkettek politikai uniójának megteremtéséről. A tanácskozáson Charles Haughey ír kormányfő elnököl. Velajati vádjai (ČSTK) - Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter pénteki New York-i sajtóértekezletén megerősítette, továbbra is érvényben van az a halálos ítélet, amelyet Khomeini ajatollah 14 hónappal ezelőtt hirdetett ki Salman Ruhsdie brit író felett. A sajtókonferenciát félbeszakította az Egyesült Államokban élő három iráni tüntető. Még mielőtt az őrök kivezették őket a teremből, a tiltakozók a teheráni kormány elleni jelszavakat kiabáltak és tojásokkal dobálták meg a minisztert. Velajati megvádolta Irakot, hogy gátolja a béke megteremtését. Ugyancsak kifogásolta, hogy Tarik Aziz iraki külügyminiszter az utolsó pillanatban lemondta találkozóját az ENSZ-főtitkárral, s így a közvetett tárgyalások újabb fordulójára sem kerülhetett sor.