Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-28 / 100. szám, szombat

Skubiszewski külpolitikai expozéja Lengyelország szoros együttműködést akar a szomszédos nagyhatalmakkal A VSZ IRÁNYÍTÁSA A ROTÁCIÓ ELVE ALAPJÁN? • WALESA BOCSÁNATOT KÉRT (ČSTK) - A lengyel szejm képviselői tegnap Varsóban elvetették azt a törvényjavaslatot, amely az állami hálózaton kívül rádiók tevékenységét szabályozta volna a helyhatósági választások előtti kampányban. Az elutasítás fő oka až volt, hogy hozzávetőleg azonos lehetőségeket biztosítsanak minden jelölt számára. A vitából ugyanis kiderült, hogy távolról sem állnak mindenki rendelkezésére azonos pénzügyi és technikai lehetőségek. A másik fő napirendi pont a Skubiszewski külügyminiszter által csütörtökön előterjesztett külpolitikai expozé megvitatása volt. A külügyminiszter 9 pontban foglalta össze a lengyel külügyi tevékenység fő prioritásait. Ezek közé tartozik: Lengyelország aktív részvétele az európai biztonsági rendszer létrehozásában; szoros együttműködés a szomszédos hatalmakkal - a Szovjetunióval és Németországgal -, ennek Varsó rendkívüli jelentőséget tulajdonít. Az egyesült Németországot illetően rendkívül fontos az Odera -Neisse határ változatlanságának szerződéses megerősítése: az olyan új regionális kötelékek létrehozása és erősítése, mint amilyen a csehszlovák-lengyel-magyar háromszög, s hasonló elképzelés van a rr\ég délebbi országok, valamint a balti államok irányában is. Skubiszewski kifejtette, Varsó támoÁtnevelő központ ,,Átnevelő központot" létesítettek az észak-koreai fővárosban, Phenjanban, kétezer olyan diák számára, akiket a kelet-európai országokból hívtak haza. Erről szerdán számolt be a South China Morning Post című hongkongi napilap. Diplomaták szerint ily módon akarják a fiatalokat megtisztítani azoktól a.,,rossz hatásoktól", amelyek az,,új" Európában folytatott tanulmányaik során érhették őket. A diákok többsége természetesen az észak-koreai elit családokhoz tartozik, vagyis szüleik párt- és állami vezetők. Talán ennek tudható be, hogy ezeket a fiatalokat nem küldik átnevelő táborokba, megengedik számukra, hogy együttéljenek a családjukkal. Persze azzal a feltétellel, hogy naponta két órán át e központban fognak tanulni. (ČSTK) gatja a litvánok függetlenségi törekvéseit, ugyanakkor óvatosságra, valamint a Moszkva és Vilnius közötti párbeszédre szólított fel. Leszögezte, hogy a szovjet gazdasági szankciók nem oldhatják meg a litván válságot. A lengyel diplomácia vezetője szerint a szovjet csapatok kivonása Lengyelországból már csak idő kérdése. Konkrét dátumot nem említett, de már folynak a tárgyalások a szovjet katonák számának csökkentéséről és a lengyelországi tartózkodásukat rögzítő szerződés módosításáról. Mint ismeretes, Varsó nagyon óvatosan kezeli a szovjet csapatkivonás kérdését, a német egyesítés miatti aggodalmak okán. Egy másik nemzetközi visszhangot keltő nyilatkozata is volt a külügyminiszternek. Azt ajánlotta, hogy a Varsói Szerződés irányításának kérdését a rotáció elve alapján kell megoldani. Leszögezte, hogy a lengyel hadsereget soha nem vetik be európai népek ellen, s szavai szerint a Varsói Szerződés főparancsnoki tisztét nemcsak szovjet tábornokoknak kellene betölteniük. Skubiszewski szavait úgy értékelik, mint támadást a Szovjetunió meghatározó szerepe ellen a Varsói Szerződésben. A szervezet megalakítása, vagyis 1955 óta kizárólag szovjet tábornokok töltötték be a vezető funkciókat. xxx Lech Walesa, a lengyel Szolidaritás elnöke csütörtöki gdanski sajtókonferenciáján bocsánatot kért Jaruzelski államfőtől, amiért az utóbbi napokban kialakult vita nyomán olyan benyomás keletkezhet, mintha ő gyűlölné az államfőt. Litván intézkedések a blokád következményeinek kivédésére (Folytatás az 1. oldalról) sokat kész megvitatni a szovjet vezetéssel. Ugyanakkor kétségbe vonta, hogy jelentős változásokkal járna, ha más váltaná fel őt tisztségében. Egyértelműen Algirdas Brazauskasra utalt, aki a legnépszerűbb litván politikus, s számos vélemény szerint vele Moszkva hajlandó lenne tárgyalni. Közzétették Vilniusban a parlament által szerdán jóváhagyott ideiglenes intézkedéseket a gazdasági blokád következményeinek kivédésére. Ezek értelmében a kormány operatív módon beavatkozhat a vállalatok tevékenységébe, módosíthatja az egyes termelők közti gazdasági szerződéseket, s bevezetheti a jegyrendszert. A kormány engedélye nélkül tilos késztermékeket és nyersanyagokat külföldre szállítani. Vilniusban már hivatalosan is arról beszélnek, hogy a szovjet közlekedési minisztérium titkos utasítást adott a Litvániába irányuló vasúti szállítmányok leállítására. Ezt a miniszterhelyettes határozottan cáfolta azzal, hogy a vasutasok nem avatkoznak és avatkoztak be a politikába, a szállítmányokat rendesen eljuttatják Litvániába. Mihail Gorbacsov államfő csütörtökön, szverdlovszki látogatásának másoÚJ SZÚ 3 1990. IV. 23. Most már szinte biztos, hogy Oskar Lafontaine felépül a merénylő által okozott súlyos sérüléséből. A Saar-vidéki tartományi parlament elnöke, a nyugatnémet SPD kancellárjelöltje tehát visszatérhet a politikai életbe, s a Bundestagba történő választásokon méltó ellenfele lehet Helmut Kohlnak. A merénylet máris különböző találgatásokra adott okot: egyesek úgy vélik, a támadás még ország még sosem állt ilyen közel egymáshoz. Mitterrand szerint semmi sem utal arra, hogy félni kellene az egyesített Németországtól. A két államférfi megtalálta azt a közös utat, amely elvezethet a minden szempontból egységes Európához. Teljes volt az összhang és ez egy óriási ugrás azt követőén, hogy Párizs a kezdet kezdetén nagyon óvatosan, visszafogottan, inkább negatívan reagált Sziámi ikrek Dublinban? inkább növelheti a Lafontaine és pártja iránti szimpátiát, mások szerint viszont fennáll az a veszély, hogy a közvélemény kételkedni kezd a kancellárjelölt egészségi állapotában, s ez alááshatná politikai . hitelességét. Amennyiben Lafontaine kiszállna a választási „játszmából", a helyére léphet még párttársa, Hans-Jochen Vogel, az SPD elnöke. Ő kétségkívül jó szervező, de hiányzik belőle Lafontaine elánja, temperamentuma, és bizony nem a legjobb ajánlólevél az sem, hogy egy korábbi választáson már kudarcot vallott. Amennyiben a szociáldemokraták „erős embere" valóban kiesne, akkor Helmut Kohlnak - aki már most az egységes Németország atyjának tartja magát - sokkal könnyebb dolga lenne az egyelőre még bizonytalan dátumú szövetségi parlamenti választásokon. De hagyjuk a találgatásokat, térjünk vissza a tényekhez. Javulást kívánt Lafontaine-nek az összes párt képviselője, csakúgy, mint az NDK Népi Kamarája és Helmut Kohl is, aki Párizsban, Francois Mitterrandnal folytatott tárgyalásain kapta a hírt a merényletről. Ez volt az 55. francia-nyugatnémet csúcstalálkozó, s a két a német egyesítés gondolatára, később pedig nyíltan gyanúsította az NSZK-t: a német politikai ügyek a háttérbe szorítják a tizenkettek uniójának kérdését. Azóta persze sokat változott a helyzet kontinensünkön - főleg Kelet-Európában -, s most mind Mitterrand, mind Kohl a német egyesítéssel párhuzamosan az európai konföderáció, a közös ház megteremtésén munkálkodik. Ma, az Európai Közösségek rendkívüli dublini csúcsértekezletén - a mindig borúlátó Margaret Thatcher nem kis bosszúságára - javasolni fogják a tizenkettek politikai egységének az építését. A General-Anzeigert, a külügyminisztériumhoz közelálló bonni napilapot idézve: „Kohl és Mitterrand sziámi ikrekként lépnek fel Dublinban, legalábbis ami az európai terveket illeti". Elképzelésük szerint az 1992 végére tervezett nyugateurópai nagypiac bevezetésével egyidejűleg bővítenék az EK-bizottságok és az Európa Parlament hatáskörét, európai elnököt választanának négyéves időszakra, és, természetesen, egyeztetnék a védelmi és a külpolitikát. Ilyenek hát - igencsak összesűrítve - a francia és a nyugatnémet elképzelések kontinensünk jövőjéről, (urbán) dik napján kénytelen volt meghallgatni az uráli város lakosságának panaszáradatát. Számos kifogás hangzott el a gazdaság állapota, az üzletek ellátása miatt. Erre az elnök csak azt tudta válaszolni, hogy az országban rengeteg probléma gyűlt össze, de most az a legfontosabb, hogy ennek a hatalmas országnak a példáján bizonyítsák: a demokrácia és a törvényesség keretében a szocializmus képes óriási változásokat véghezvinni. Hangsúlyozta annak szükségességét, hogy elkerüljék a társadalmon belüli konfrontációt, sőt esetleg a polgárháborút. A szverdlovszkiak megkérdezték az elnököt Borisz Jelcin iránti viszonyáról is. Ismeretes, Jelcin a múlt hónapban szülővárosában problémák nélkül győzött az oroszországi parlamenti választásokon. Gorbacsov azt mondta, szerinte a radikális politikus a problémákkal, a szociális és a gazdasági feszültséggel spekulál. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa két kamarájának csütörtöki együttes ülésén jóváhagyták az unió és a föderáció szubjektumai közti jogkör behatárolását. Eszerint a szövetségi köztársaságok területükön teljes államhatalommal rendelkeznek, kivéve azokat a jogköröket, melyeket átadtak az uniónak. Ugyanez vonatkozik az autonóm köztársaságok és a szövetségi köztársaságok viszonyára. IZRAEL Sok kicsi ölre megy összesen öt hét sem volt elég Simon Peresznek a kormánytöbbség megszerzéséhez a kneszetben, bár kormányt akár kizárólag saját pártja tagjaiból is össze tudott volna állítani. De hiába van a Munkapártnak számtalan neves, elismert, kormányképes politikusa, ha a parlamentben csak 39 mandátuma van. A nagy riválisnak, a Likudnak még ennél is kevesebb: 35. Majd' tucatnyi kis párt osztozik a maradék 46 mandátumon, szinte egyenlő arányban vannak köztük a bal- és a jobboldal képviselői. Ez a kétszeres patthelyzet az oka annak, hogy Izraelnek már évek óta nem volt más kormánya, csak labilis. Március 13-án robbant szét a második nagykoalíció, hivatalos - és félrevezető - nevén a „nemzeti egységkormány", amelyet ezúttal a Likud-vezér Jicchak Samir vezetett. A munkapárti miniszterek távozása után két nappal a parlament megvonta a bizalmat a csonka kabinettől. Haim Herzog államfő ezúttal Peresznek adott kormányalakítási megbízatást, hiszen úgy tűnt, a kneszet ezúttal mellé állt. Igy is volt - néhány napig. Peresznek két ízben is sikerült megszereznie az abszolút többséget, a minimum 61 szavazatot, de mire sor került volna a kormány bemutatására, a bizalmi szavazásra - hol öt, hol két képviselő gondolta meg magát, s állt be Samir táborába. Sőt, még egy harmadik esetben is megvolt a 61. man

: dátum: átpártolt hozzá Abraham Sarir, akit a Likud listáján választottak meg, s tagja volt korábban Samir kormányának, ahonnan - meglehetősen csúnya módon - menesztették. Nem adatott meg neki az édes bosszú lehetősége: nemcsakhogy halálosan megfenyegette őt a szélsőjobboldal, de a Munkapárt berkeiben sem fogadták szolgálatait éppen lelkesen: nagyon megalázónak tartották volna, ha egy dezertőrnek köszönhetően alakíthatnak kormányt. Peresz tehát kudarcot vallott, s így újra a mostani ügyvezető miniszterelnök, Samir kapott lehetőséget. Bár jogos a feltételezés, hogy parlamenti többséget ő sem kap. Ebben az esetben idő előtti választásokat írnak ki - de remélhetőleg nem kezdődik minden elölről, mint a két utolsó választás után. Izrael sorozatos kormányválságait ugyanis az okozza, hogy - túl demokratikus. Arányos képviselethez jut minden párt, amely eléri a választásokon az egy százalékos küszöböt. A két nagy párt ilyen módon még a hozzájuk nagyon közel álló egy-két kisebb párttal együtt sem képes annyi szavazatot szerezni, hogy ha nem is önállóan, de legalább egy markáns koalícióban kormányt alakíthasson. A nagyok újra meg újra kénytelenek a kicsik kegyeiért könyörögni, azok pedig jól megkérik a támogatás árát: hol pénzben, hol engedményben. Vagyis az izraeli parlamentben már hosszú évek óta stabilizálódott az a helyzet, amely vészesen hasonlít arra, amikor a farok csóválja a kutyát. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy Izrael történetének legnagyobb tüntetései- most voltak, április második hetében, s a 150-250 ezer résztvevő éppen választójogi reformot követelt, olyat, amely a nagy pártoknak lenne előnyös. Kérdés, hogy ez megvalósul-e s egyáltalán mikor. A 22-es csapdájának izraeli változata: a mostani kneszet ezt holtbiztos nem szavazza meg, s ha a következőt az eddigi módszer szerint választják, akkor nyilván az sem. Pedig megoldást csak ez jelentene, csak egy markánsabb törvényhozás lenne képes egy sajátos arculatú kormány támogatására, amely érdemben láthatna hozzá a felgyülemlett gondok megoldására. Gondból pedig van elég, csak győzze az ember sorolni: palesztin-izraeli, arab-izraeli viszony, gazdasági problémák, zsidó bevándorlás, az amerikai támogatás csökkenésének veszélye - hogy csak a legfontosabbakat említsem. Nem is szólva arról, hogy ezek mind szorosan összefüggnek egymással. Kezdem a legújabb keletűvel, a szovjet zsidók tömeges bevándorlásával. Számuk most havonta 7 ezer. Letelepítésükhöz Washington ad támogatást, de már csökkentésével, leállításával fenyegetőzik, ha a megszállt arab területekre irányítják őket. Ugyanerre nagyon élesen reagálnak az arab országok és természetesen a palesztinok, ami lényegesen csökkenti a globális rendezés esélyeit. A viszály folytatódása, a palesztin népi felkelés pedig komoly gondokat okoz az izraeli gazdaságnak, felemészti a milliárdos amerikai segélyeket. Hol a kiút ebből a zsákutcából? Valóban elég lenne kezdetnek a választójogi reform, amelyet nyíltan támogat az államfő és., a tekintélyes polgármesterek is? Aligha. De talán innen kellene kezdeni. GÖRFÖL ZSUZSA Most már rendezhető a földtulajdonjog A nemzeti bizottságoknál kell kérvényezni a használati jog megszüntetését Mint arról lapunkban már beszámoltunk, az ország legfelsőbb törvényhozó szerve, a Szövetségi Gyűlés a közelmúltban jóváhagyta a föld és más mezőgazdasági tulajdon termelési célokra való felhasználását szabályozó, 1975/123 Tt. számú törvény novelláját. Sokan kérdezik, mi újat hozott ez a várva várt módosítás a földhöz fűződő tulajdon-, illetve használati jog óhajtott rendezése szempontjából? Nos, mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy az átmeneti megoldásnak szánt novella nem vonatkozik valamennyi használt földterületre, mint azt sokan gondolják. Csupán azoknak a földeknek a tulajdonjogát, illetve használati jogát rendezi, amelyeket a kollektivizálás idején - az 1955/50 Tt. számú kormányrendelet értelmében - okkal vagy ok nélkül azért vettek el a tulajdonosaiktól és adták át a nemzeti bizottságok a szövetkezeteknek közös kihasználásra, mert valódi tulajdonosaik nem akarták vagy valamilyen oknál fogva nem tudták rendesen megművelni. Az új rendelkezés azokra a földekre is vonatkozik, amelyek az említett kormányrendeletet felváltó, 1975/123 Tt. számú földhasználati törvény hatályba lépésének napján - igaz, jogtalanul - a szövetkezet vagy más mezőgazdasági vállalat használatában voltak. Hozzávetőleges számítások szerint a mezőgazdasági szervezetek használatában lévő összterületnek mintegy 20 százalékáról van szó. Hogy mi lesz a többi földdel? Nos, ezekre a jóváhagyott novella nem vonatkozik és nem is vonatkozhat, tudniillik a földterületnek hozzávetőlegesen 80 százalékát a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény, a gazdasági törvénykönyv és más előírások értelmében használják a vállalatok. A novella jóváhagyásakor abból az alapelvből indultak ki a képviselők, hogy a piacgazdaságra való áttérés érdekében rendezni kell a tulajdonviszonyokat, egyenrangúvá kell tenni a különböző vállalkozási formákat, s aki egyéni vállalkozásba akar fogni, annak vissza kell adni a földjét. Igen, kell és nem lehet! Vagyis a nemzeti bizottság az igazi tulajdonos kérése alapján köteles megszüntetni a szervezetek földhasználati jogát. Igen ám, de mi van akkor, ha az adott földterületet időközben beépítették, rekultiválták, vagy mondjuk intenzív legelőt létesítettek rajta? Ilyen esetekben a szervezet köteles másutt azonos nagyságú és minőségű földterületet kimérni a tulajdonosnak, vagy ideiglenes és ingyenes használatra megfelelő földet felkínálni az egyéni gazdálkodás iránt érdeklődőnek. Ha ezt a megoldást a tulajdonos nem fogadja el, a szervezet köteles vele szerződést kötni az ideiglenes földhasználatról, amiért persze használati díjat kell fizetnie. Ha a tulajdonos ezt a megoldást nem találja megfelelőnek, bírósághoz fordulhat. Lehet például olyan megoldás is, hogy a beépített vagy rekultivált területet adják viszsza.a tulajdonosnak, de ez esetben meg kell téríteni a szervezet költségeit. Ami az egykori közös használatba adott épületeket illeti, a nemzeti bizottság minden esetben köteles a tulajdonos javaslatára megszüntetni a szervezet használati jogát. Ha az épület közben a természetesnél jobban elhasználódott, a szervezet köteles elvégezni a javítást, illetve finanszírozni vagy egyéb eszközzel segíteni a helyreállítást. Viszont ha az épületet közben átalakították vagy felújították, a tulajdonos köteles megfelelő arányban megtéríteni a szervezet kiadásait. Fontos kérdés, milyen használati díjat követelhet a szervezettől a tulajdonos, aki nem tagja a szervezetnek, viszont nem is akar egyedül gazdálkodni (vagy nem az egész területen), esetleg nem fogadja el a korábban említett pótmegoldásokat? A bérleti és használati díj nagyságát szabályozó előíráson még dolgoznak. Amíg elkészül, a használati díjat az ingatlan felértékelését szabályozó, 1988/182-es hirdetmény értelmében számítják ki. Hol és hogyan kell kezdeményezni a földek visszaadását? A szervezetek használati jogának megszüntetését a járási nemzeti bizottsághoz benyújtott kérvényben kell kezdeményezni, melyhez csatolni kell a tulajdonjogot igazoló okiratokat. Itt tartjuk fontosnak hangsúlyozni, hogy földet csakis mezőgazdasági termelés céljaira lehet visszakérni, s a szervezet földhasználati jogát a termés betakarításával szüntetik meg. A tulajdonos természetesen visszakérheti a tőle elvett egész földterületet, de annak egy részét is, mondjuk kisegítő háztáji gazdálkodásra. Többen mérlegelik, hogy a szövetkezet helyett inkább egyéni gazdálkodóknak adnák el vagy engednék át művelésre a földjüket. Erre is van mód, hisz a tulajdonos a polgári törvénykönyv értelmében belátása szerint dönthet a tulajdonáról, figyelembe véve természetesen a mezőgazdasági földalap védelméről szóló rendelkezéseket. cl t. v : K j: A novella, átmeneti jellegét tükrözi, hogy ezúttal sem született döntés például a közös használatra átadott élő és holt inventár sorsáról. Mivel ez jogos nemtetszést váltott ki a volt tulajdonosoknál, az illetékes szerveknek belátható időn belül ebben a kérdésben is állást kell foglalniuk. Olyan vélemények is vannak, hogy nem módosítani, hanem megszüntetni kellett volna a földhasználatról szóló törvényt. Ezt a megoldást a törvényhozás azért vetette el, mert a földhasználatról szóló törvény hatályon kívül helyezése elsősorban a tulajdonosokat sújtaná. Ugyanis azonnal kötelesek volnának egyénileg megoldani a föld megművelését, amire nincsenek felkészülve. Egyébként sem szükséges a törvényt jogilag megszüntetni, hisz a tulajdonosok minden bizonnyal érvényesíteni fogják jogaikat, s így a földhasználati törvény fokozatosan elveszíti gyakorlati jelentőségét. KÁDEK GÁBOR