Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-26 / 98. szám, csütörtök

Nehogy macskazenét kapjunk Az „irodalom-népszerűsítők" központi szemináriumáról A Csemadok országos választmánya április elején Rozsnyón rendezte meg az irodalom-népszerűsítők központi szemináriumát, melynek legnagyöbb eredménye az volt, hogy ezen a fórumon alakították meg a Csehszlovákiai Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Társaságát. A Csemadok égisze alatt önálló jogi személyként, saját költségvetéssel működő társaság mindenekelőtt szakmai, de a lehetőségekhez mérten anyagi támogatásban is részesíteni kívánja azon tagjait, akik rendszeresen működő irodalmi körök, irodalmi kávéházak, irodalmi presszók, irodalmi szalonok létesítésére vállalkoznak, s ezen belül irodalmi előadások, estek, író-olvasó találkozók, vetélkedők, könywiták, kiállítások stb. szervezését és lebonyolítását vállalják. A társaság - okulva a könyvterjesztés eddigi esetlegességeiből - gondoskodni kíván a könyv- és sajtóterjesztést végző vállalkozók hálózatának kiépítéséről, az állandó árukínálatról, az igényeknek megfelelő áruellátásról is. Tevékenységi körükben megkülönböztetett figyelmet kívánnak fordítani irodalmi hagyományaink felkutatására, feldolgozására és közzétételére. Hogy munkájukat hatékonyan végezhessék, szoros kapcsolatot építenek ki a csehszlovákiai magyar írók szervezetével, a Madách kiadóval, a Danubius kiadóval, a pozsonyi és a prágai magyar kulturális központokkal, továbbá a könyvtárakkal, iskolákkal, szerkesztőségekkel, nem utolsósorban más hazai és külföldi társaságokkal, intézményekkel. A Csehszlovákiai Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Társaságának tervei és elképzelései közül itt "csak a legfontosabbakat soroltam fel. Ezek megvalósítása, sikere, kibővítése új ötletekkel természetesen a helyi kezdeményezéseken áll vagy bukik majd. Merem remélni, hogy az egyre jobban elanyagiasodó világunkban vannak még közöttünk olyanok, akik tudják, hogy az emberi kiteljesedéshez, a harmonikus élet kialakításához szükség van a művészetre, legfőképpen pedig az irodalomra. Kétségtelen, hogy az irodalom iránti fogékonyság megteremtésében kulcsfontosságú szerepük van az iskoláknak. A rozsnyói szemináriumon ezért nem véletlenül hangzott el két előadás is az Olvasóvá nevelés az iskolában és az iskolán kívül címmel. A pozsonyi Pedagógiai Kutatóintézet magyar csoportjának két munkatársa előadásában sajnos jóformán csak az alapiskola alsó és felső tagozatán érvényben levő pedagógiai módszerek ismertetésére szorítkozott, nem vette a bátorságot, hogy kritikai véleményt mondjon a pedagógusok felkészültségéről, a módszerek alkalmazásának gyakorlati tapasztalatairól. Summa summárum: nem derült ki egyértelműen, hogy elégedettek lehetünk-e az alapiskolában végzett pedagógiai gyakorlattal, vagy sem. A szeminárium második napján azért erre is némi fény derült. Középiskolai magyar szakos pedagógusok mutattak rá: megdöbbenéssel tapasztalják, hogy egyre több az olyan gyerek, aki nem tud olvasni. Hát ide jutottunk. Olvasóvá nevelésről beszélünk, de a gyerekek nagy részének - „jó bevált módszereinknek" köszönhetően - maga az olvasás is nehézséget okoz. Megkérdezzem-e ezek után, hogy ilyen alapozással egyáltalán elvárható-e gyermekeinktől az írott szó szeretete, az ismeretszerzés igénylése - könyvekből. Nem hallgathattam el ezeket a tényeket, ugyanis a legnagyobb balgaságnak tartom, ha gyermekeinkkel szemben követünk el merényleteket. Sürgetően fontos változtatásokra a középiskolai irodalmi nevelésben is szükség lenne, hiszen - ugyan némi toldozgatással-foldozgatással, de - olyan tanterv szerint tanítanak, melyet még a zsdanovi irodalompolitika szellemében állítottak össze, a dogmatizmus legélesebb időszakában. Érdemes lenne, persze, azt a kérdést is felvetni, hogy pedagógusaink akarnak-e egyáltalán változni és változtatni. Félek, hogy sokukon valamilyen közöny lett úrrá, legalábbis erre utal az a szomorú tény, hogy a 87 kiküldött meghívóra a Rozsnyói járásból erre a központi szemináriumra csak egy pedagógus, egy könyvtáros és egy nyugdíjas irodalombarát jött el. Szerencsére Dél-Szlovákia más tájain akadtak, akik az utazás terhét vállalva is eljöttek Rozsnyóra. Jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy közülük többen ~ tudják-vallják: a költészet természetére kell megtanítani a gyerekeket, arra, hogy a költészet csak mint költészet taníthat valami másra is. Hogy miért mondom ezt? Azért, mert ahol a költészet művészet mivoltára nem tekintenek, ott nem lehetnek figyelemmel a pedagógiai szempontokra sem. Reméljük, az olyannyira kívánatos esztétikai értékrendszerek kialakításához hathatós eszközeikkel a jövőben pedagógusaink is hatékonyabban hozzájárulnak majd, és a Csehszlovákiai Magyar Irodalomés Könyvbarátok Társasága is dolgozni fog, de úgy, hogy az irodalmat nem „népszerűsíteni" fogja, hanem közkinccsé tenni! Mindezt csak azért jegyzem meg, mert a Csemadok Rozsnyón még most is az „irodalom-népszerűsítők központi szemináriumát" rendezte meg. Meg kell, hogy mondjam, nekem az irodalomnépszerűsítő kifejezés egyáltalán nem tetszik. Propagandisztikus ízeket, pártos tartalmat és zsdanovi irodalomszemléletet tükröz. Ne akarjuk az irodalmat holmi népszerűsítéssel degradálni,. A jó irodalmi alkotás olyan amilyen. Nőjünk fel hozzá! A népszerűség különben magát az alkotót és alkotását is gyanússá teszi. Ne feledjük: Széchenyit is azzal fenyegették, hogy nagy népszerűségével közel van ahhoz, hogy macskazenét kapjon. SZASZÁK GYÖRGY Apolitikus társadalmi szervezet Társaságot alapítottak: az USA barátai ÚJ SZÚ 1990. IV. 26. Egyre másra keletkeznek az új pártok, szervezetek. A minap figyeltünk fel az egyik ilyen új szervezetre, az USA Népével Barátságot Ápoló Társaságra. Miroslav Gálik mérnökkel, a társaság elnökével beszélgettünk az új szervezet tevékenységéről, célkitűzéseiről. I Mikor keletkeztek? - Már november első napjaiban szervezni kezdtük ezt a baráti társaságot, bár a működéséhez szükséges feltételek, mint ismeretes, csak később születtek meg. így aztán valójában mi is csak január elején regisztráltathattuk magunkat a belügyminisztériumban. Persze, időbe telt, míg az emberek megszabadultak beidegződött félelmüktől, gyarapítani kezdték sorainkat. • Hány tagjuk van jelenleg? ~ Pontos számot mondani nem tudok, hiszen naponta érkeznek az új jelentkezési ívek. Eddig több mint nyolcezer tagunk van. Eredeti célkitűzéseink szerint az év végéig akartuk elérni a húszezres taglétszámot, ma úgy tűnik, hogy ennyi tagunk már június végén is lesz. • És most hány taggal számolnak az év végéig? - Úgy vélem, elérhetjük a százezres taglétszámot. Figyelembe kell venni, hogy szervezetünket valójában még csak most építjük, most alakítjuk meg kerületi koordináló szerveinket. • Mivel kívánnak foglalkozni? - Az alapszabályzatunk szerint társadalmi szervezetként kívánunk működni, amelynek tagja lehet bárki, tekintet nélkül nemzetiségére, politikai nézeteire, vallási meggyőződésére stb. A legfőbb célunk a barátság és az együttműködés ápolása, illetve kibontakoztatása az USA népével, az emberi tevékenység valamennyi területén. • Ez meglehetősen széles program. Mi a céljuk a közeljövőben? - Elsősorban a gazdasági, a tudományos-műszaki és a kulturális együttműködést kívánjuk fejleszteni, de szeretnénk hozzájárulni az angol nyelvoktatás bővítéséhez is. Nyelvtanfolyamokat szervezünk, persze elsősorban saját tagjaink számára, de ugyanakkor tárgyalásokat folytatunk arról is, hogy megszerezzük egyes nyelvoktatási segédeszközök, például videokazetták szerzői jogát, hogy ezeket Csehszlovákiában legálisan terjeszthessük. • Vagyis kapcsolatban állnak már USA-beli szervezetekkel és szervekkel? - Igen. Nagyon jó kapcsolataink vannak az USA-beli szlovák szervezetekkel, például a Szlovák Ligával, az Első Szlovák Katolikus Egylettel, a Szlovákok Világkongresszusával stb. Felvettük a kapcsolatot egyes hivatalos intézményekkel, például az Amerikai Tájékoztatási Ügynökséggel, s természetesen az amerikai nagykövetséggel, de egyben más állami intézményekkel is. • Tevékenységüknek feltehetően hatása lesz a csehszlovákiai politikai életre is. Mondhatna erről valamit? - Le kell szögeznem, hogy társaságunk apolitikus társadalmi szervezet. Semmiféle politikai ambícióink nincsenek, nem kívánunk beavatkozni a politikai eseményekbe, bár nyilvánvaló, hogy tagjainknak lesznek sajátos állampolgári állásfoglalásaik, nézeteik, s hogy ezeket nem fogják véka alá rejteni. Az alapszabályzatunk is azt rögzíti, hogy társaságunknak politikai nézeteitől függetlenül lehet tagja bárki. • Egy hasonló, magát apolitikusnak mondó szervezet utasította vissza egy a sajtóban is megjelent közleményben, az amerikai állampolgárságú Soros György azon ajánlatát, hogy pénzbeli adománynyal kívánna hozzájárulni a pozsonyi Európa Egyetem létrehozásához. Mi az önök álláspontja ebben a kérdésben? - Nem foglalkoztunk ezzel. Úgy véljük, ez azokra a szervekre tartozik, amelyeknek hatáskörébe tartozik a kérdés. Nézetem szerint ebben a kérdésben elsősorban a Szlovák Köztársaság kormánya és a Szlovák Nemzeti Tanács lenne illetékes véleményt nyilvánítani. • Utolsó kérdésként, milyen összegű tagdíjat kell fizetniük tagjaiknak? -ötven koronát. Ez úgy vélem nem sok, hiszen a Francia Néppel Barátságot Ápoló Társaságban évente 100 korona a tagsági díj. A tagdíjakból fedezik majd tájékoztató kiadványunk kiadásának költségeit, amelyből minden tagunk megtudhatja, mivel foglalkozunk, időszerű információkat szerezhet az USA-beli társadalmi folyamatokról, s kiadásokkal jár persze a szervezet kiépítése és működtetése is. FEKETE MARIAN Lipcsey György: Ló (1985) (Hrapka Tibor felvétele) CIPŐÜGYBEN Cipők - nyilván a legszebbek voltak a hazai kínálatból. Színben, formában tetszetösek, bizonyára kényelmesek, s ha az áruk is fel lett volna tüntetve, reméljük, mindenki megtalálta volna a számára legmegfelelőbbet. Mert itt nem volt hiánycikk. Gazdag volt a gyermekcipők választéka, s ünnepi alkalmakra is találhattunk megfelelő lábbelit. Ezúttal a férfiak sem panaszkodhattak a tervezők, kivitelezők rájuk is gondoltak. Nagyjából azt tudja kínálni cipőiparunk, amit a fogyasztási cikkek 21. brünni kiállításán az Exico külkereskedelmi vállalat cipőbemutatóján láthattunk. Sok ez vagy kevés, jó vagy rossz? Szerény megítélésem szerint a korábbi évekhez viszonyítva nem rosszabb és nem kevesebb. Ha viszont Andrej Barčáknak, a CSSZSZK külkereskedelmi miniszterének kijelentésére gondolok, mely szerint áruinkat a külföldi standard szempontjából kell megítélni, akkor már nem is vagyok olyan biztos előző kijelentésem igazában. Vajon miként vélekedett volna a bemutatóról Tomáš Bat'a? Jónak, esztétikusnak és tartalmasnak találta volna? Nem tudom. De ha együtt kíván működni cipőgyárainkkal, akkor ez az ágazatunk - a lerobbant gépeivel, a munka nagyfokú intenzitásával, az állandóan akadozó anyagszállítással együtt - nyilván nem megvetendő. Tomáš Bat'a a világhírű' cipőgyáros sok-sok évi távollét után tavaly decemberben járt először hazánkban. Akkor csak körülnézni jött, felmérni a terepet, s megtudni, lehet-e velünk mit kezdeni. Nemsokára kiderült az, ami számunkra nagyon fontos: az együttműködésnek vannak távlatai. Az első látogatás óta már többször is megfordult egykori hazájában a cipőgyáros. Ám útjainak eredményeiről nem sokat tudunk. Vajon hol tart most a közös munka? Milyen is lesz az együttműködés? - kérdeztem az egyik „kiszemelt" vállalat, a zlíni Svit cipőgyár vezetőitől. - Milyen lesz az együttműködés? - Azt mi nem tudjuk kérem - „nyugtat meg" Alois Červenka mérnök, kereskedelmi igazgató. - Tomáš Batával a szövetségi kormány tárgyalt. A cég szakértői alapos elemzéseket végeztek nálunk és a partizánskej cipőgyárban, de ezek eredményeit nem ismerjük. Azt viszont tudjuk, hogy roppant nehéz lesz elérnünk a világpiaci standard színvonalát. Mindenesetre a jövőben jobban és hatékonyabban kell dolgoznunk. Ha gazdaságunk valóban nyit majd a világ felé, versenyre kell kelnünk a külföldi cipókkel - minőségben, formatervezésben és árban egyaránt. - Ebből következik, hogy a várakozásoktól eltérően nem lesz nálunk olcsó Bat'a-cipő. -A lábbelik nem lesznek olcsóbbak, de minőségben utolérik majd a nyugateurópai szintet, csak nem tudjuk, mikor. Ha nem tudunk bizonyítani, tönkremegyünk. Az most mindegy, hogy Bat'ával vagy mással dolgozunk együtt, a felzárkózás a lényeg. - A jövőben a piac lesz az egyetlen irányadó, ehhez kell magunkat tartani - veszi át a szót Vladimír Michalský mérnök, a gyár igazgatója. - Miért ez az együttműködés és mit várunk tőle? Elszoktunk az irányítástól, pedig folyton arról beszéltünk. De az csak elmélet volt. Bat'a irányítási modellje olyan, amelyet mi nagyszerűen tudnánk hasznosítani, s az ő alapelveit érvényesítve gyorsabban áttérhetnénk a piacgazdálkodásra. Nemcsak mi látjuk ezt így, a kormány is úgy véli, hogy népgazdaságunk számára ez a modell a legoptimálisabb. - Hogyan fogadták a gyár dolgozói ezt az együttműködési lehetőséget? - Némelyek lelkesen, mások bizonytalanul, megint mások kissé tartanak tőle - magyarázza Miloslav Schwarz termelési igazgató. - Az emberek már szeretnének tudni valami biztosat, nagyon várják a kormány döntését. Mert hiszen ez a kérdés jelenleg a kabinet és a cipőgyáros ügye. - Mi is türelmetlenek vagyunk, s talán fokozottabban, mint a dolgozók - szól közbe az igazgató. - Sajnos késett a törvényhozás, nekünk pedig minden perc drága. 1992-től már egységesnek kellene lennie a nyugat-európai piacnak, amelynek tulajdonképpen nincs ránk szüksége. Nekünk viszont bizonyítanunk kell, s bejutni oda. Ezért olyan fontos most az idő. S ha netán mégse valósulna meg ez az együttműködés, akkor magunknak kell valamit kitalálnunk. Egyébként ne úgy képzeljük el ezt a közös munkát, hogy Bat'a majd kézen fogva vezetget minket. Megmutatja mit és hogyan kell csinálni, s az már a mi dolgunk, hogy a munkát be is végezzük. KOVÁCS EDIT Megoldódtak a vitás kérdések? A szakszervezetek szlovákiai kongresszusa után November 17-e után kaotikus állapot uralkodott a szakszervezetekben. Teljes volt a fejetlenség főleg azok után, hogy év végére megszüntették működésüket a járási központok, az alapszervezetekben pedig nem tudták, hogy kihez is forduljanak Információkért. A felsőbb állami vezetés is hozott olyan törvényerejű rendeleteket, melyekhez minden demokratikus államban ki kell kérni a szakszervezetek véleményét, ám hazánkban „a régi már megszűnt, az új még nem alakult meg", helyzet állt elő. Pár hónapos bizonytalanság után a nélkülözhetetlen, a dolgozók jogait védő szakszervezet föléledt poraiból. Sok huzavona után rendezte soralt és mára (remélhetőleg) meg Is oldódtak azok a vitás kérdések, melyek eddig akadályozták az újjáalakult szervezet működését. Garancia erre a közelmúltban lezajlott kongresszusuk is. De vajon mennyiben lett más, mennyiben lett jobb, bürokrácia mentesebb a jelenlegi szakszervezet? Kérdéseinkre Virág Mária mérnöknó, az Élelmiszer-ipar és Rokon Ágazatok Dolgozói Független Szakszervezeti Szövetségének elnöknője válaszolt. - Ez a kongresszus annak a szlovákiai szakszervezeti kongresszusnak a folytatása volt, amely március 31-én megszakította munkáját az április 1-én és 2-án zajló országos szakszervezeti kongresszus miatt. Úgy gondolom, hogy gyakorlatilag a kongresszussal most lezárult a szlovákiai szakszervezeti élet kialakítása, mivel sikerült elfogadtatnunk az alapdokumentumokat. Igaz, hogy nagyon sok kritikával, módosítással, kiegészítéssel, de végeredményben a résztvevők elfogadták az alapszabályzatot és a programirányzatot is az új szlovákiai szakszervezetek számára. Nagy vita volt a névválasztáskor, de végül a Szlovák Köztársaság Szakszervezeteinek Konföderációja elnevezést szavaztuk meg. Az volt a cél, hogy a névben benne legyen a konföderáció szó is, ami kifejezi, hogy ágazati szakszervezetekről van szó, olyanokról, amelyek szabad konföderációban egyesülve alkotják a szlovákiai szakszervezeti mozgalmat. Az alapszabályzat egyébként deklarálja, hogy a konföderáció valamennyi dolgozó szakszervezete, fajra, nemre, nemzetiségre való tekintet nélkül. Nagyon nagy eredménye a kongresszusnak, hogy az alapokmány bevezető részében leszögezi, a szlovákiai konföderáció képviseli a szlovák szakszervezeteket a cseh-szlovákiai szakszervezetek konföderációjában. Azáltal, hogy megalakult a szlovákiai szakágazati szakszervezeti szövetségek konföderációja, tulajdonképpen megteremtették az alapot a szakszervezeti mozgalom országos szimmetriájához. Hazánkban három különböző szakszervezeti központ működik, teljesen egyenrangú jogfolytonossággal: a csehszlovákiai, a szlovákiai és a kulturális dolgozóké. Ez utóbbi is országos szakszervezeti központként tevékenykedik. A kongresszus fő célja az volt, hogy betartsuk az alulról felfelé építkezés alapelvét. A szakszervezeti tagok azt szorgalmazták, hogy először az üzemi szakszervezeti bizottságok újuljanak meg, s csak ezután alakuljanak meg az ágazati szakszervezeti szövetségek. Tulajdonképpen ezek a szövetségek hívták össze aztán a kongresszust és ezek alkotják magát a konföderációt is. Tehát már nem egy általános szakszervezet a mostani, mint volt november 17-e előtt, hanem kimondottan ágazati programok alapján konföderáció alakult. Ezáltal be lett tartva az az elv, hogy egyedül az alapszervezetek, valamint az ágazati szakszervezetek szlovákiai csúcsszerve legyen jogi szubjektum. (szitás)