Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-20 / 93. szám, péntek

ISMERKEDJÜNK A NEMZETKÖZI VALUTA ALAPPAL ÉS A VILÁGBANKKAL A pénzügyi koordinálás nemzetközi szervezetei I. B ret tori Woods-i értekezlettől napjainkig Amint arról Jacob Frenkel professzor, a Nemzetközi Valuta Alap alelnöke, valamint Václav Klaus szövetségi pénzügyminisz­ter egy nemrég közvetített televíziós beszélgetés során beszá­molt, kedvezőek a kilátások hazánknak a Nemzetközi Valuta Alapba és a Világbankba való újrafelvételéhez. Ennek fő feltétele a gazdasági statisztikák teljes nyitottsága, s hajlandóság a nyílt dialógusokban való aktív részvételre. Ez év márciusában nálunk járt a Nemzetközi Valuta Alap küldöttsége, azzal a céllal, hogy, részletesen tanulmányozza a csehszlovák gazdaság helyzetét, s jelentést adjon a belépés esélyeiről. Ez a küldöttség a tapaszta­latok alapján úgy számolt be a szervezetnek, hogy országunk belépése a feltételezett határidőben megvalósítható. A további lépés egy tagsági küldöttség érkezése lesz, amely részletes koncepciót dolgoz ki a felvételre, amelyre a Nemzetközi Valuta Alap idei szeptemberi rendes ülésén kerülhet sor. ÚJ SZÚ 1990. IV. 20. Közvéleményünk az utóbbi évti­zedek folyamán kevés információ­hoz jutott az említett nemzetközi pénzügyi szervezetek küldetésével és tevékenységével kapcsolatban, illetve az erre vonatkozó hivatalos közlemények csak politikai indíttatá­sú, tendenciózusan beállított kom­mentárok voltak. A tömegtájékoztató eszközöknek ezért elég sok pótolni­valójuk van ezen a téren, s bízha­tunk benne, hogy nálunk is meg­élénkül az objektív tájékoztatás a nemzetközi gazdasági kapcsola­tokról, s ezen belül a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank pótolha­tatlan, s egyre szerteágazóbb szere­péről. Az alábbiakban a legfonto­sabb tudnivalókat foglaljuk össze a szóban forgó nemzetközi pénzügyi szervezetek eddigi fejlődéséről és jelenlegi tevékenységéről. Az eredeti célok és az alapítás körülményei A Nemzetközi Valuta Alapot (In­ternational Monetary Fund - IMF) az ENSZ 44 tagja hozta létre az 1944­ben összehívott Bretton Woods-i ér­tekezleten, mint a tagországok valu­tapolitikájának koordinálására szol­gáló nemzetközi pénzügyi szerveze­tet. Működését 1948-ban kezdte meg, székhelye Washington. Fel­adata a tagországok közti valutáris együttműködés elveinek kollektív ki' alakítása, a nemzetközi valutáris mechanizmus működésének bizto­sítása, továbbá a világkereskedelem kiegyensúlyozott növekedésének elősegítése. Céljai közé tartozik még a valuták konvertibilitásának a biztosítása, a versenyokokból való leértékelések megakadályozása, a multilaterális fizetési rendszer mű­ködtetése, valamint a tagországok átmeneti fizetésimérleg-zavarainak rövid lejáratú kölcsönökkel való fi­nanszírozása. Az IMF egyúttal a. tagországok fontos információs és tanácsadó szerve is. Az IMF részvénytársaságként működik. Alaptőkéjét a tagállamok részvényjegyzésekkel alakítják ki, amelyek nagysága az egyes tagor­szágok nemzeti jövedelmétől, arany- és valutatartalékaitól, vala­mint külkereskedelmi forgalmától függ. Évenként szeptemberben a Vi­lágbankkal együtt közgyűlést tarta­nak. A szavazatokat a tagsági hoz­zájárulás, vagyis a kvóták nagysága szerint számlálják. Az alaptőke, vagyis a kvóták összege az alapí­táskor 8,8 milliárd dollár volt, majd a többszöri kvótaemelések, valamint a tagság bővülése következtében - jelenleg 151 tagja van az IMF-nek - ma már a 100 milliárd dollárt is meghaladja. Á Világbank, teljes nevén a Nem­zetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank az IMF testvérintézménye, melynek alapítását szintén a Bretton Woods-i értekezleten határozták el. A Világbank is részvénytársaság­ként működik, az egyes tagországok szavazati joga részvénytulajdonuk nagyságától függ. A Világbank köl­csönei legfeljebb 20 évre szólnak. Pénzügyi vonatkozásban a két in­tézmény között az a különbség, hogy amíg az IMF a tevékenységé­vel kapcsolatos rövid lejáratú ügyle­tek intézésével foglalkozik, ugyan­akkor a Világbank hatáskörébe is hosszabb időre nyújtott kölcsönök folyósítása és kezelése tartozik. F. D. Roosevelt elnök a Bretton Woods-i alapító értekezletet kö­szöntő üdvözlő levelében az egysé­ges világgazdaságról, a gazdasági versengés értelmetlenségéről írt, s utalt arra a nagy felelősségre, amit a jobb világ megteremtéséért hozott hatalmas áldozatok követeltek meg. Roosevelt elnök kormányának és pénzügyminisztériumának döntő szerepe volt a nemzetközi pénzügyi szervezetek létrehozásában, de ma­gában az Egyesült Államokban erős ellentábora is volt a kormány által szorgalmazott koncepciónak. Ez az ellentábor a szűkebben értelmezett angol-amerikai nemzeti érdekeket képviselte, miközben az akkori ame­rikai kormány az országok közti konstruktív együttműködés mellett foglalt állást, s szemléletében az emberiség távlati fejlődésének glo­bális szempontjai kerültek előtérbe. A Szovjetunió küldöttségének tagjai magas beosztásokat kaptak az alapító értekezlet bizottságaiban. A tervek szerint az Egyesült Államok és Nagy Britannia után a Szovjet­unió kapta volna a harmadik legna­gyobb kvótát. I. D. Zlobin, az érte­kezlet egyik résztvevője 1949-ben kiadott könyvében a szovjet diplo­mácia nagy győzelmének nevezte az elért eredményeket. A Szovjet­unió még aláírta, de már nem ratifi­kálta az alapítási záróokmányt. Eb­ben az időben ugyanis a Szovjetunió sztálini gazdasága már következe­tesen a világgazdaságtól való elszi­getelődés, a teljes autarkia felé tar­tott, s elzárkózott az ország gazda­sági helyzetébe, állami költségveté­sébe való bármilyen betekintéstől. Ennek következtében a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való együttműködés gyakorlatilag értel­mét vesztette, s a Szovjetuniónak ez az álláspontja a későbbi KGST-or­szágok magatartására is kihatott. Az utóbbiak közül az alapító ta­gok között volt Csehszlovákia, Len­gyelország, Jugoszlávia és Kuba. Lengyelország 1950-ben Csehszlo­vákia 1954-ben, Kuba 1964-ben lé­pett ki, így a szocialista országok közül csak Jugoszlávia őrizte meg a tagságát. Kínát 1980-ig a tajvani kormáný képviselte, amikor a Kínai Népköztársaság került a helyére. Bonyolult évtizedek Az ENSZ nemzetközi pénzügyi szervezetei a megalakulástól eltelt negyven év alatt bonyolult fejlődé­sen mentek át, többször is válságos helyzetbe kerültek. Az IMF-nek ál­landóan alkalmazkodnia kellett a nemzetközi gazdasági életben be­következett új fejleményekhez, s en­nek megfelelően az eredetileg meg­fogalmazott célokat és működé­si elveket is módosítani kellett. Meg­említhetjük például az infláció külön­böző mértékét az egyes tagorszá­gokban, ami (ehetetlenné tette a vál­tozatlan, stabil árfolyamok koncep­ciójának a fenntartását. Szabad utat kellett adni a mozgó árfolyamoknak, ami a tagországok kőzött a vaíutalé­értékelési verseny kiéleződéséhez vezetett. Jelentős változás volt to­vábbá a dollár aranyra való átváltha­tóságának a megszüntetése, ami azzal járt, hogy csökkent a dollár tartalék valutaként betöltött szerepe. Ezzel együtt a világ különböző ré­szeiben egyes vezető nemzeti valu­ták alapján - NSZK márka, svájci frank, japán jen - sajátos valutáris övezetek jöttek létre. Ugyancsak az infláció eltérő mér­tékével függ össze egy másik nem kívánatos jelenség is, az úgyneve­zett kamatháború. A magas inflációs rátát az adott országokban a kamat­lábak emelésével fékezik, ami vi­szont azzal jár, hogy a nemzetközi tőke a magasabb kamatlábak felé áramlik, s növekszik a magasabb kamatlábú országok nemzeti valutá­jának az árfolyama. Az ilyen esetek" gyakran nehezen áthidalható nem­zetközi feszültségeket is okoznak. A pluralizálódás jelensége Az 1948-tól 1988-ig terjedő négy évtized alatt a tagság összetételé­ben és erőviszonyaiban is jelentős változások következtek be. Az Egyesült Államok szavazati aránya 30-ról 19 százalékra, Angliáé 14-ről 7 százalékra, Franciaországé 6-ról 5 százalékra csökkent, miközben az NSZK szavazati aránya mintegy 6, Japáné pedig 5 százalékot ért el. A fejlődő országok összesített sza­vazati aránya az említett negyven év alatt 19 százalékról 34 százalékra növekedett. Mindez azt jelenti, hogy ma már nincs egyetlen olyan állam sem a szervezetben, amely szava­zati arányának nagysága alapján véf#)oggal rendelkezhetne, s meg­akadályozhatná például az új tagok felvételét. A határozathozatalokhoz ugyanis általában 80 százalékos mi­nősített többségre van szükség, s a szabályzat csak néhány kivéte­les esetben követeli meg a 85 szá­zalékos minősített többséget. Mivel a legnagyobb hitelező országok, fő­leg Japán és a Koreai Köztársaság más frissen iparosodott országokkal együtt újabb kvótarendezést köve­telhetnek, így az Egyesült Államok szavazati aránya már a közeljövő­ben 15 százalék alá csökkenhet. Az erőviszonyok pluraiizálódása tehát a Nemzetközi Valuta Alapra és a Vi­lágbankra is jellemző. MAKRAI MIKLÓS Következik: II. Új szerepköben Feloldozás nélkül... Nem szeretek értelmetlen vitákba bonyolódni, s az önsétáltatás sem a kenyerem. Mégsem tudok hallgat­ni arról a „gerjesztett" gondolatról, mely „határtalan cinizmust" sejt a mögött, hogy az Új Szó nem esett át egy újmódi keresztségen. Egyéb­ként sem hiszem, hogy a keresztség valamit is megoldana. Bevallom, elfogult vagyok, hisz hosszú éveken át a lap belső mun­katársa voltam. Néhány éves közjá­téktól eltekintve (amikor,,kitiltottak" a lap hasábjairól) a mai napig mun­katársának érzem magam. Keserve­imet, gyötrelmeimet nem sorolom. A közös küszködéseinket sem, mely a hatvanas években arra irányult, hogy mássá formáljuk a lapot. A pro­paganda imamalma helyett életsze­rűbbé, érdekesebbé, a kisebbségi sorsra odafigyelőbbé. Talán a legsi­keresebb évei voltak ezek a lapnak, melyek 1968-cal tetéződtek. Távol áll tőlem, hogy szépítsem a minden­kori ,,falmellékiséget", a szélárnyék­ban megbúvó újságírói közönyt és gyávaságot, mert nem volt ez hiány­cikk akkor sem. Nem vitás, a lap évtizedekig szinte emésztette a ma­gyarságtudatot, kiszolgálta a sze­mélyi kultuszt, az osztályharcot, a pártállam diktatúráját, így a szervi­lizmus bűneiből nem menthető fel. A mulasztásokat a huszadik évfor­dulón azzal a hittel szerettük volna magunk mögött hagyni, hogy a „szellemnek ne legyenek sötét foltjai s az eszme ne bűnhődjék a kisszerűség és a hatalmi önzés miatt". Alig néhány hónap telt el, s nyakunkon a konszolidációval, az Új Szó ismét az „ideológiai rendőr" szerepót töltötte be. Az ostor jóné­hány munkatársa hátán csattant, a magamét is beleértve. Mégis, amikor a vaskos elma­rasztalást hallom, megborzongok. Nem azért, mintha Kulcsár Ferenc­nek sok mindenben nem lenne igaza (lásd: Ellenvélemény, 1990. 4. 10.) hanem azért, mert túlságosan egyarcú ez az igazság. Jómagam sohasem a lap címét okoltam a szerkesztés bűneiért. Az Új Szó különben sem a „kommunista dikta­túra totális győzelmének" a szülötte, hanem egy megtaposott nép élni­akarásának első (nyomtatott) bizo­nyítéka. A nemzetközi helyzet kény­szerítette a hatalom akkori urait arra, hogy feladják a „nemzetállam" li­dérces vágyálmát, és megbékélje­nek azzal, hogy a magyar kisebb­séggel számolniuk kell. Talán mon­danunk sem kellene, hogy a ma­gyarkérdés „megoldása" nem azok ötlete volt, akik a kitelepítés, a de­portálás és a reszlovakizáció mellett voksoltak. Magyarország követelése volt ez, melyet a szovjet vezetés sem tudott figyelmen kívül hagyni.' Az akkori miniszterelnök (Viliam Ši­roký) 1948 szeptemberi nyilatkozata ékes bizonyítéka ennek. így hát az Új Szó a szabaddá vált magyar szó első bizonysága. Talán azt sem szégyen bevallani, hogy a görcsöktől, megalázottsá­goktól szabadulva egy új társadalom építésének a reményével vágott az ismeretlennek, nem sejtve, hogy a végeredmény a sztálini minta sze­rinti hatalmi totalitás és az eszme diszkreditálása lesz. Az élet kiszá­míthatatlan kaptatóin bukdácsolva pislákolt sokszor a remény, hogy a politika szabta „cselédsors" elle­nére a nemzeti kisebbség is túlélje az időt. Mert az Új Szó az anyanyelvi szó megtartó ereje is volt, függetle­nül attól, hogy antikrisztusokkal vagy a demagógia démonával kellett küszködnie. Mellesleg jegyzem meg, hogy az újság csaknem négy éven át 1952. május 21-ig ,,A cseh­szlovákiai magyar dolgozók (lapja) napilapja" volt. Számomra a lap elődje Barta Lajos Új Szója (1929-32). Még akkor is, ha mellesleg említve, a háború vé­gén, Budapesten, a szovjet hadsereg kiadásában meg is jelent hasonló című lap. Címet bizonyára lehetne találni (Magyar Újság, Magyar Nap­ló, Magyar Szó stb.). Ezek egy része azonban már foglalt, a Magyar Szó esetében pedig tehertétel a múlt. 1945-ben ugyanis ezzel a címmel három lapszám jelent meg a nyilas­párt kiadásában. Az analógiák végül is arról győznek meg bennünket, hogy nemcsak a kor nemzedékének kell vállalnia a múltat, hanem szer­vezeteinek, intézményeinek, lapjai­nak stb. Az angol Times (változatlan formátumban és nyomdai előállítás­ban) 1785 óta jelenik meg, dacolva az idővel és a laptulajdonosokkal. A New York Times alapítási éve 1851. Nem akarok hazai példákat idézni, pedig a felsorolás itt is egyér­telmű volna. Azt azért mégsem emlí­teném a hibalistán, hogy a novem­beri csendes forradalom után egy ideig ,,baloldali lapként" jegyezte magát. Igazi baloldal nélkül Nyuga­ton sincs demokrácia, s ezzel még csak nem is riogatják az állampolgá­rokat. Példaként Franciaországot, Olaszországot, az NSZK-t, sőt a fa­siszta diktatúrákat megélt Spanyol­országot vagy Portugáliát említe­nénk. A „csehszlovákiai magyar na­pilap" valóban suta. A „független" jelzőt elbírná, ha ez a lapszerkesz­tők szándéka. Húsz évvel ezelőtt, amikor az Új Szóról faggattuk az írókat, a szigorú számonkérés ellenére senkinek sem jutott eszébe, hogy „keresztelni" kellene. A színjátszás és az „álar­cosdi" helyett ma is többre becsü­löm a múlt tisztességes bevallását. Hogy lehet-e feloldozás? Majd a jö­vő eldönti. A jelen az esélyt adja hozzá... Mit tegyen egy lap, melyet valamikor „sohse volt és sohse­lesz-kincsként" (Fábry) olvastak? Jómagam az ,,emberségi többletet" várom tőle, melytől eddig az a kor fosztotta meg, mely egyben történe­lem is volt. A szakmai tisztességnek kell utat nyitni, s akkor a demokrácia éghajlata alatt se csak a minden­tagadás jut az eszünkbe. Mert Ady Endre óta nem ^változott a gépiét: „Nálunk a szabadgondolkodás a szabadság és a kultúra kérdése". És ennek most jött el az ideje. Ideje volt, bizony... FÓNOD ZOLTÁN Kereslet és kínálat - a munkaerőpiacon VÁRJÁK AZ ÚJ TÖRVÉNYEKET, RENDELETEKET Az Érsekújvári Járási Nemzeti Bizottság munkaügyi osztályán nem panaszkódhatnak arra, hogy napjaik eseménytelenül telnek. A félfogadás időpontjára utaló tábia manapság már nem érvényes, a látogató gondjá­val a hét bármely napján felkeresheti az osztály öt dolgozóját, éppúgy, rnint az osztályvezetőt, Jozef Bakó mérnököt. - Egyre nehezebb a járásban megfelelő munkához jutni. Nemcsak azért, mert sok helyütt létszámstoppot rendeltek el, hanem azért is, mert az állami vállalatok jól megnézik, munkatársnak kit vesznek fel. Míg a múltban szinte csak az amnesztáltak „kerestek" munkát, mára a helyzet teljesen megváltozott. Csak egy példa. Eddig negyedévenként körülbelül ezer munkahely állt az ér­deklődők rendelkezésére, a felső fokú végzettségűek­nek éppúgy, mint a középiskolasoknak, szakmunkások­nak, vagy segédmunkásoknak. Jelenleg viszont csak a szakmunkás iránt van kereslet - tájékoztat az osztályvezető. Hogy egyre nagyobb gond az elhelyezke­dés, tanúsítja a napi 25-30 érdeklődő. - A könnyelmű felmondások ideje lejárt - vette át a szót a munkaügyi osztály előadója - majd ő is példával illusztrálta állítását. Egy banális munkaügyi vita következtében, 12 éves munkaviszony után felmondott egy kétgyermekes csa­ládanya anélkül, hogy biztosította volna magának az új munkahelyet. Azóta nem tudott elhelyezkedni, s ha májustól a helyzete nem változik, munkanélküli segély­ben részesül. , Beszélgetőtársam elmondta, jelenleg 24 állást kere­sőt tartanak nyilván, de további 12 személy már felmon­dási idejét tölti, s eddig nem sikerült új munkahelyet találniuk. Májustól még több igénylővel számolnak, hi­szen a járási pártszervek leépítése, tehát a dolgozók elbocsátása, növelni fogja az elhelyezkedni nem tudók számát. - A baj az - tudtam meg -, hogy a pártbizottság vezetőinek többnyire nem volt hasznavehető végzettsé­gük, képesítésük. Politikai iskoláikkal nem sokra men­nek. Ez az oka annak, hogy a 48 volt pártfunkcionárius­ból 12-en csak munkásként tudtak elhelyezkedni. A munkanélküli segély összege nem egyforma. Ha a polgár létszámcsökkentés miatt veszíti ei munkáját, s a munkaügyi osztály sem tudja álláshoz juttatni, egy évig fizetésének 90 százalékát kapja. Ha elmeneteléről munkáltatójával megegyezik, egy éven át átlagbérének 60 százalékát kapja, ám ha átlagbérét nem tudják kiszámítani (például a végzett főiskolások, középiskolá­sok esetében), havi ezer korona juttatásban részesül. Vannak, akik a járási nemzeti bizottság dolgozóit és a törvényt is ki akarják játszani. Ismét egy példa. - Egy volt vezető pártfunkcionárius állás nélkül maradt. Kérvé­nyét nem személyesen vitte be a munkaügyi osztályra, felesége intézte ügyeit. Ám az adatok ellenőrzéséhez a személyazonossági igazolványát nem volt hajlandó felmutatni. Üzent, telefonált, hogy nincs miből élnie, jár neki a segély. Márciusban meg is kapta volna, ha teljesen véletlenül nem tudjuk meg, hogy február 12-től már állásban van. A jnb dolgozói előtt további gondok tornyosulnak. A végzős fiatalok elhelyezése, akik száma 250-300-ra becsülhető, nem lesz egyszerű. Az igények felmérése után már most meg kellene szervezniük az átképző központokat. Szó van a munkaügyi hivatalok hálózatá­nak kialakításáról is. - Néhány vállalat - folytatta az előadó - segíteni igyekszik nekünk. Az érsekújvári Elektrosvit nemrég középis^Jás nőknek teremtett mun­kalehetőséget, a párkányi papírgyár szintén. De a jelen­legi helyzetben ez nagyon kevés. A munkapiacon kialakult helyzet, a kereslet és a kí­nálat egyelőre nincs egyensúlyban. Több mint valószí­nű, belátható időn belül a lakosság bizonyos százaléka - főleg a szakképzetlenek - nehezen helyezkedik el. Várható, hogy a szakképzetlenek boldogulása is eltér majd az eddig megszokott modelltől. Lesznek szakmák, hivatások, ahol a dolgozók pályamódosításra kénysze­rülnek. Ahhoz viszont, hogy ez az átmeneti időszak minél zökkenőmentesebb legyen, egy sor rendelet, törvény életbeléptetésére lesz szükség. Erre várnak a járási nemzeti bizottság munkaügyi osztályának dolgo­zói. És nemcsak Érsekújvárott. PÉTERFI SZONÝA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom