Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-03 / 79. szám, kedd

Litvánia nem mond le a függetlenségről (Folytatás az 1. oldalról) jelentős részében külön-külön tanácskozik a két kamara. Lukjanov elmondta még, a népi képviselők soron következő kongresszusán a küldötteknek hozzávetőleg az egyötöde kicserélődik. Már jelentkeztek olyanok is, akik hajlandók átadni a helyüket. A litván parlament tegnap tárgyalt Mihail Gorbacsovnak arról a szombati felhívásáról, hogy Vilnius hatálytalanítsa a Litvánia függetlenségéről szóló március 11-i határozatot. A D PA hírügynökség ezzel kapcsolatban idézte Vitautas Landsbergis tegnap éjszaka elhangzott nyilatkozatát: „Moszkvának tárgyalnia kellene Litvániával, nem pedig diktálnia neki. A Szovjetunió követelését nem tudjuk teljesíteni. Ki kell tartani..." A hírügynökség idézte a litván rádiónak azt a közleményét is, amely szerint Landsbergis köszönetet mondott Václav Havel csehszlovák | elnöknek azért az ajánlatáért, hogy Prága legyen a Moszkva és Vilnius közötti tárgyalások helyszíne. Landsbergis Václav Havelhez intézett választáviratának szövege a következő: „Elnök úr! Szavai, amelyekkel támogatta Litvániának a szabadság irányában tett erőfeszítéseit, nagyon jelentősek. Örömmel és hálás köszönettel fogadom javaslatát, hogy a Szovjetunió és a Litván Köztársaság közötti tárgyalásokat a gyönyörű, vendégszerető Csehszlovákiában tartsák meg. On volt az első államfő, aki ezt indítványozta. Litvánia ezt sosem felejti el." Landsbergis tegnap telefoninterjút adott az izraeli rádiónak. Ebben azt mondta, Moszkva követeléseit ,, azért nem fogadhatjuk el, mert nincs rá felhatalmazásunk". Kazimieras Motieka, a litván kormány alelnöke arról tájékoztatta az újságírókat, hogy a szovjet hadsereg nem hajlandó a litván vezetést tájékoztatni a tevékenységéről. Leszögezte, hogy ezen a helyzeten változtatni kell, s mint mondotta, Vilnius minden kérdésről hajlandó tárgyalni a Szovjetunióval, egyedül a függetlenség nem képezheti

; alku tárgyát. A moszkvai Pravda tegnap az első oldalon közölt egy egész sor olyan állásfoglalást, amelyben az egyes köztársaságok képviselői támogatják Gorbacsov szombati felhívását. Ezek a nyilatkozatok a litván parlament eljárását felelőtlennek, elhamarkodottnak tartják. Jegor Ligacsov, az SZKP konzervatív erőinek vezéralakja kijelentette, hogy a pártot meg kell tisztítani a szociáldemokratáktól, a nacionalistáktól és a szeparatistáktól. A moszkvai rádiónak adott nyilatkozatában azt fejtegette, igazi „kommunista", nem pedig valamilyen „parlamenti" pártra van szükség. „Egyes embereknek van ugyan tagkönyvük, de úgy gondolják, hogy a pártnak valamilyen differenciált jelleget kellene kapnia. Az ilyeneknek el kellene hagyniuk a pártot, s más olyan tevékenységnek szentelhetnék magukat, amelyet hasznosnak tartanak" - hangsúlyozta Ligacsov. .Tegyük hozzá, a ligacsovi értékrend szerint például a litván kommunisták többsége a szeparatisták táborába tartozik. . Másképp mint a lengyelek és a magyarok VALTR KOMÁREK nyilatkozata gazdasági fejlődésünkről (ČSTK) - A csehszlovák gazdaság helyzetéről nyilatkozott Valtr Komárek, a szövetségi kormány első alelnöke a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. Megkérdezték tőle: önök mit fognak csinálni másként, mint lengyel és magyar kollégáik. A válasz: el akarjuk kerülni az erős inflációt, a munkaerkölcs romlását, az életszínvonal csökkenését. A miniszterelnök-helyettes a reprivatizálás kapcsán kifejtette, az állami kereskedelmi vállalatok, a szolgáltató vállalatok és a kiskereskedelmi egységek többsége magánkézbe mehetne át, s nem zárta ki a külföldi tulajdonosokat sem. Komárek szerint főleg a szolgáltatásokban kellene a magántulajdonnak dominálnia. A nagyiparban a részvénytársaságokat támogatjuk. A legnagyobb szükség a vegyesvállalatokra van. Komárek szerint a legjobb esetben is 3-4 év múlva lesz Csehszlovákiának jól Magyar választások Keresztény-nemzeti koalíció? Az országos megállapodás után egymás után jönnek létre a helyi alkuk az MDF, a kereszténydemokraták és a kisgazdák között, hogy a vasárnapi második fordulóban jelöltjeik kinek a javára lépjenek vissza. A Magyar Demokrata Fórum hétMandela hajlandó tárgyalni, ha... (ČSTK) - Nelson Mandela, a világszerte ismert néger polgárjogi harcos fontos bejelentést tett a hét végén. Mint mondotta, az apartheidellenes küzdelem legreprezentatívabb szervezete, az ANC hajlandó a pretoriai kormánnyal tárgyalásokat kezdeni a belpolitikai helyzetről, ha a kabinet kötelezettséget vállal arra, hogy a rendőrség nem fog brutálisan fellépni a fekete tüntetőkkel szemben. Mint ismeretes, korábban április 11 -re tervezték a kormány és az ellenzék párbeszédének megkezdését, de az ANC lefújta az akciót, tiltakozásul az ellen, hogy a rendőrség egy héttel ezelőtt lelőtte az egyik fajüldözés-ellenes megmozdulás 17 résztvevőjét. Mandela újságírók előtt beszámolt arról is, hogy a közeljövőben találkozni kíván Frederik de Klerk államfővel, s megvitatják a politikai párbeszéd megkezdésének a kilátásait. fői sajtótájékoztatóján Antall József elnök kijelentette: az MDF és a Szabad Demokraták Szövetségének gazdasági elképzeléseit összevetve nem több és nem kevesebb a különbség mint a nyugat-európai polgári keresztényliberális és a szociáldemokrata-szociálliberális tömörülések között. Ismét megerősítette, e felosztásban az MDF a keresztényliberális irányvonalat képviseli. Ami a nagykoalíciót illeti: a gazdaság talpraállítását célzó nemzetközi segélyakciókban - így például az ún. száznapos „hídprogramban" és a kékszalag bizottság csomagtervének összeállításában - a két szervezet szakértői együtt dolgoznak. - Mindezek ellenére a kényszerű kompromisszumok miatt közös kormányzás a szabad demokratákkal továbbra is csak végszükségben képzelhető el - mondta Antall József, az MDF elnöke. V. PAIZS GÁBOR működő piacgazdasága és konvertibilis valutája. Ugy vélte, hogy az ehhez szükséges eszközöket Csehszlovákia képes lesz .saját erőből megszerezni. Emellett számolt a külföldi segítség különböző formáival - egyrészt a szerkezeti változások meggyorsításához, másrészt pedig az ökológiai programok megvalósításához. Az eladósodás terén Csehszlovákia nem akarja követni a lengyel és a magyar példát. A tulajdonviszonyok liberalizálása és a nyitott gazdaság nagy nyomást fog gyakorolni a termelőkre. Komárek hangsúlyozta, hogy a termelőkre kell nyomást gyakorolni, ném pedig a lakosságra. Szerinte a lakosságnak el kell ismernie, hogy a piacgazdaságra való átállás hozott bizonyos eredményeket. A szürke árukínálat már a múlté, a kényszerelosztás is, szabadabban utazhatunk és vásárolhatunk devizát, a korona erősebb lett. Ezek a pozitívumok. A dolgok negatív oldalához tartozik, hogy mind a termelő, mind az állampolgár munkanélkülivé válhat, elveszítheti a szociális biztonságot, amelyre negyven éven keresztül számíthatott. Ezért szükségesek a nagyszabású átképzési programok. A felszabaduló munkaerőt át lehetne irányítani a szolgáltatási szférába. Valószínű, hogy a legjobb esetben is számolni kell az egyes szektorokon belüli munkanélküliséggel, de a globális munkanélküliség sem kizárt. Mindezek ellenére ezen az úton kell haladni- szögezte le Valtr Komárek. Bejrútban a helyzet változatlan (ČSTK) - Tűzvész pusztított tegnap Kelet-Bejrút Anteliasz negyedében, ahol az egymással rivalizáló keresztény csapatok közötti harcok során találat érte az egyik üzemanyagraktárt. Ezzel ismét megszegték a legutóbbi tűzszünetet, amely csupán 24 óráig tartott. Az utóbbi két nap alatt a keresztények közötti összecsapásokban 56 személy vesztette életét és 140-en sebesültek meg. Nézeteltérés Walesa és Mazowiecki között A lengyel ellenállók Katynról a teljes igazságot követelik ÚJ SZÚ 1990. IV. 3. Muzeális érték (ČSTK) - Kudarcba fulladtak ugyan a kínai fal tégláinak eladásáról szóló tárgyalások, de Moszkva több üzletében az érdeklődők már hamarosan megvásárolhatják a berlini fal darabjait - ígérte vasárnap a Komszomolszkaja Pravda című napilap. Egyben óva intett az utánzatoktól. Nyikita Hruscsov híres-neves cipője, amellyel az egykori szovjet államférfi az ENSZ-közgyúlésén az asztalt verte, hogy nyomatékosabbá tegye érvelését, valószínűleg az ENSZ múzeumába kerül, közli továbbá a napilap. Már csak a legendás hírű cipő árában kell megegyezni. Vajon elfogadja-e az eladósodott világszervezet a szovjet fél ajánlatát? (ČSTK) - Varsóban, a Győzelem terén, az Ismeretlen kato'na sírjánál vasárnap szabadtéri misét tartottak a második világháborúban Katynban a szovjet biztonsági erők által kivégzett 15 ezer lengyel katonatiszt emlékére. A közelgő 50. évforduló alkalmából megtartott szentmisén jelen volt Wojciech Jaruzelski államfő, Tadeusz Mazowiecki kormányfő és több más vezető. Ma már nem lehet vitás, hogy e bűntettért a sztálinista rendőrséget terheli a felelősség. Az 1987-ben felállított lengyel-szovjet történészbizottság viszont még nem tette hivatalosan közzé munkájának eredményeit, bár az már ismeretes: a Szovjetunió feladta azt a további sztálinista verziót, hogy a lengyel tiszteket a nácik ölték volna meg. Ugyancsak vasárnap ért véget a lengyel ellenállók nyolcadik kongresszusa, s a tanácskozáson elfogadott határozat félszólítja Moszkvát, közölje a teljes igazságot mindarról, ami Katynban történt. A lengyel központi sajtót most azok a nézeteltérések foglalkoztatják, amelyek Lech Walesa, a Szolidaritás elnöke és Mazowiecki kormányfő között robbantak ki. A Rczeczpospolita című kormánylap Pontosítani kell a játékszabályokat címmel számolt be arról, hogy a Szolidaritás polgári bizottságának szombati ülésén a további politikai változások kérdésében támadt összetűzés a két vezető politikus között. A Gazeta Wyborcza Zbigniew Bujakot, a Szolidaritás egyik vezetőjét idézte, aki azt mondta, az a hangnem, amilyet Walesa alkalmazott Mazowieckivel szemben, ízléstelen volt. A lap véleménye szerint a játékszabályok pontosítását célzó törekvések ellenére is számítani kell arra, hogy a Szolidaritáson belüli ellentétek éleződni fognak. Nyári szabadság az északi sarkon (ČSTK) - Egy turistacsoport akár már ebben az évben is az Északi-sarkon töltheti nyári szabadságát. A murmanszki tengerhajózási vállalattal erről folytat tárgyalásokat egy nyugatnémet utazási iroda, amely erre a célra bérbe akarja venni az egyik szovjet atomjégtörőt. Az első csoportba csak gazdag amerikai, nyugatnémet, kanadai, japán turisták kerülhetnek, ugyanis a hajózás nem lesz olcsó, körülbelül 70 ezer rubelbe fog kerülni. A turisták a Rosszija jégtörő hajón viszonylagos komfortra számíthatnak: színes televízióra, szaunára, medencére, tornateremre. AZ EUROKOMMUNIZMUSTÓL AZ EUROBALOLDALIG Szükség van-e a baloldalra? N

emrégiben a Magyarország című hetilapban olvastam, hogy Washingtonban a következő találós kérdésnek van a legnagyobb sikere: „Mi a különbség Lengyelország és Magyarország meg az Egyesült Államok között? Az, hogy már csak az USA-nak van kommunista pártja!" Ha némi túlzással is, de a vicc találóan jellemzi a közép- és kelet-európai országokban végbemenő változások irányát. Egy Kaliforniában kiadott évkönyv (Yearbook On International Communist Affairs) szerint 1989-ben világviszonylatban hozzávetőleg 8 millióval csökkent (90,5-ről 82,6 millióra) a kommunista pártok tagjainak száma. A legradikálisabban természetesen Európa keleti felén. Mindez számtalan elméleti és gyakorlati kérdést is felvet, a megalapozott válaszok keresésében érzésem szerint a Nyugat jár elől, hiszen a mi tájainkon a rohamosan zajló változások miatt kevesebb idő jut az elméletekre. Kissé félünk is tőlük - négy évtizeden át csak elméleteket gyártottunk, s tudjuk, mi lett a vége. Tény, hogy a régi értelemben vett szocialista világrendszer megszűnt. Az eddig áttekinthető kelet-nyugati világ áttekinthetetlenné, bizonytalanná vált, korábbi értékrendek borultak fel, ítéletek vesztették tartalmukat. Ha azt mondtuk: Varsói Szerződés, KGST - a szocializmus fogalma állt mögötte, a NATO-t és a Közös Piacot pedig szinte a kapitalizmus szinonimájaként is értelmeztük. Viszont még most is van KGST és van Varsói Szerződés! És mögöttük? Publicisták újkeletú gondja-baja úgy fogalmazni, nehogy véletlenül azzal vádolhassák őket, hogy a totalitarizmus kategóriáiban gondolkodnak. Egy átmeneti időszak betegségeinek tartom mindezt, más kérdés persze, hogy ez az időszak milyen hosszú lesz. Átmeneti azért, mert minden forradalmi változás még jó ideig párhuzamosan hordozza a réginek és az újnak a jegyeit. Ezért nehéz néha elhelyezni önmagunkat, meg azért is, mert megszoktuk az általános definíciókban való gondolkodást. Hétköznapjaink bizonyítják, hogy a totalitarizmus felszámolása még nem egyenlő a demokráciával. Kelet-Európa tehát a nyugati típusú demokrácia megteremtése felé halad - országonként más és más ütemben. Ez az, ami biztos, ami általános irányként megfogalmazható. Az NDK-beli és mágyarországi választások tapasztalataiból leszűrhető: az emberek döntő többsége elutasít mindent, aminek a szocializmushoz köze van. Ez többek között lélektani szempontból is érthető, a pártdiktatúrák lejáratták a tömegek szemében a szocialista eszméket. Olyannyira, hogy például Magyarországon a kommunisták a parlamentbe se kerülnek be. S valószínű: ha Lengyelországban nincsenek előre megszabott kvóták, hanem teljesen szabad választásokat tartottak volna tavaly, ott sem jutottak volna be a törvényhozásba. F

elmerül tehát a kérdés: van-e a baloldaliságnak jövője Európában? - Mielőtt választ keresnénk rá, két alapvető dolgot kell leszögezni. Más a pillanatnyi helyzet és más a jövő. Ha pillanatnyi helyzetről beszélünk, úgy érzem, különbséget kell tenni Kelet-Európa és Nyugat-Európa között. Másrészt pedig: a baloldal fogalma alatt sem lehet azt érteni, amit itt Keleten négy évtizeden át belemagyaráztunk. Ha az olyan hagyományos kategóriák mögött, mint a baloldal, nem látjuk az új tartalmat, az új európai helyzetet sem tudjuk megérteni. Pillanatnyilag a baloldal esélyei KeletEurópában jóval korlátozottabbak, mint Nyugaton. (Az egyszerűsítés kedvéért fogalmazok így, tudva; az általánosítás magában hordozza a felületesség veszélyét, de most nincs mód az országonkénti jellemzésre.) Van egy alapvető különbség például 1968 és 1989 között: 1968-ban az emberek még hittek abban, hogy a szocializmus megjavítható, ezért volt népszerű a demokratikus, az emberarcú szocializmus jelszava. A mai jelszó a demokrácia -, de már szocializmus nélkül. Az amerikai Newsweek folyóiratban Andrev Nagorski illúziónak nevezte azt az elképzelést, hogy lehetséges valamilyen középút a Kelet és a Nyugat között. Ugyanakkor a Time-ban Frederick Pailton megállapította: „Nenr volt igazuk azoknak, akik azt jósolták, hogy a kelet-európai változások hatására Nyugaton is széthull a kommunista mozgalom." Ennek okát a demokratikus hagyományokban, a demokráciák jól bevált intézményrendszerében, a politikai ellenzék és a politikai tiltakozás szerepében, a szociálpolitikai kultúrában látja. Vizsgáljuk meg az Olasz KP esetét. Több oknál fogva választottam ezt a példát: Európában jelenleg kétségkívül a legnagyobb kommunista párt - az SZKP-t leszámítva. Másfél milliós tagságával és 10 milliós szavazótáborával a második legnagyobb olasz párt. A múlt hónapi rendkívüli kongresszuson győzött az Achille Occhetto főtitkár nevével fémjelzett irányvonal, amely új távlatot kínál az olasz, s egyben az egész nyugateurópai baloldalnak. Nem volt ez könnyű győzelem, hiszen három irányzat csapott össze. M

ost még csak megindult egy mélyreható reformfolyamat, az OKP megszűntét és az új párt létrejöttét a soron következő kongresszus mondja majd ki. Mit kínál Occhetto? A párt nevéből a kommunista szó elhagyását (e körül voltak a leghevesebb viták). Szerinte egy erős, reformer, demokratikus, népi tömegpártra van szükség, amely felöleli az egész olasz baloldal ma még szétszórt tényezőit, beleértve a haladó gondolkodású keresztényéket, a radikálisokat, a környezetvédő és békemozgalmakat, nő- és ifjúsági szervezeteket. Ezek, Ochchetto szerint, érdekeltek az évtizedek óta merev olasz pártpolitikai viszonyok megváltoztatásában, egy széles baloldali kormányzati alternatívában. E megújult reformerő „nem adná fel a munka világának, a társadalomban alul elhelyezkedők érdekeinek a képviseletét sem." Occhetto felismerte, a „reális" vagy másként: „létező szocializmus" összeomlása, illetve a Jaltával kezdődött bipoláris világ megszűnte Európa valamennyi baloldali erejétől új gondolkodásmódot igényel. „Annak ellenére, hogy az OKPnak nincs mit szégyellnie múltján, nem volt részes a sztálinizmus bűneiben, s már korábban elhatárolta magát a létező szocializmus gyakorlatától." Csupán emlékeztetnék arra, hogy az OKP még Occhetto előtt módosította ideológiáját, síkraszállt a piacgazdaság és Olaszország NATO-tagsága mellett. Massimo D'Alema, a L'Unita főszerkesztője szerint „az OKP tevékenysége az olasz demokrácia hagyományaival forrott össze, nem a kommunizmus történelmével". A párt mai platformjának alapjai az 1977-ben meghirdett eurokommunizmushoz nyúlnak vissza. Emlékezhetünk, e doktrína miatt akkoriban a szocialista országok kiátkozták Berlinguert és Carillót. Tömören szólva, Occhetto stratégiájának lényegét abban látom, hogy az eurokommunizmustól el akar jutni az új európai baloldalhoz, az európai baloldali erők akcióegységének megteremtéséhez. Az idézett főszerkesztő szerint a társadalmi megújulás érdekében „szélesebb mozgalomra van szükség, nem elegendő csupán a kommunista vagy a szociáldemokrata mozgalom. Az olyan komoly társadalmi és szociális problémák megoldásához, mint a fejlődés és az élet minősége, a környezetvédelem, a munkanélküliség, az európai ház - egyetlen út vezet: minden haladó és demokratikus erő összefogása. Peter Glotz, a nyugatnémet szociáldemokraták egyik ismert vezetője nemrégiben ezt írta: „Európa baloldalának egy működőképes politika alapján, történő gyors egyesülésére van szükség." Az egyik legnagyobb veszélynek az európai nacionalizmus újjáéledését tartja: „De az sem lehetetlen többé, hogy ismét beleütközünk a nagyszerb, nagymagyar, vagy nagynémet fantáziálásokba. Ha valamit az európai baloldalnak meg kell akadályoznia, akkor éppen ez az." N j» fUgat-Európa tapasztalatai I

M y alapján próbálom tehát megválaszolni a kérdést, szükség van-e a baloldalra. Úgy vélem: igen, jobboldali kormányzás mellett is (lásd például az NSZK-t vagy Nagy-Britanniát). Ha nincs igazi és elég erős ellenzék, igazi demokrácia sincs. A „reális szocializmus" egyik legnagyobb gyengesége a túlzottan koncentrált, a monopolizált hatalom, az egypárturalom, valamint az ellenőrzést is gyakorló, alternatívákat kínáló ellenzék hiánya volt. MALINÁK ISTVÁN