Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-13 / 61. szám, kedd

ÚJ szú 1990. III. .14. A tájökológiai bizottság véleményed Milyen feltételekkel üzemeltethető a bösi vízlépcső? A számos vitát, tömegtiltakozásokat kiváltó bősi vízerőmű mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, hidrológiai, természet- és környezetvédelmi stb. következményeinek tárgyilagos felmérése érdekében a szlovák kormány januárban három szakértői bizottságot állított fel. A tervezett üzembe helyezés várható negatív tájökológiai hatásaival, illetve azok mérséklésének lehetőségével az ún. 2 számú bizottság hat munkacsoportjában 41 szakértő foglalkozott. A bizottság élén dr. Mikuláš J. Lisický, a biológiai tudományok kandidátusa, a Szlovák Tudományos Akadémia tájvédelmi és monitoring osztályának vezetője állt. • A sajtóban a múltban oly vehemensen folytatott vízerőműpárti kampány idején a beruházók s más érdekelt körök többször is hangoztatták: a Csallóköz a vízlépcső nélkül a jövőben csak nyomorogna. Az ön által vezetett bizottság jelentésében azonban egyértelműen leszögezi: a Duna mente mind országos, mind európai viszonylatban egyedülálló természeti adottságokkal, értékekkel rendelkezik. Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási szempontból pedig rendkívül produktív terület. Minek köszönhető ez? -A Duna mente hőmérsékleti, sugárzási, tápanyagforgalmi és hidrológiai viszonyai rendkívül kedvezőek. A csapadék ugyan kevés, de azt a folyam által befolyásolt talajvizek jórészt pótolják. A természeti értékek közül európai viszonylatban is érdekes képződmény a folyam által kialakított belföldi delta, ahol több jellegzetes, sajátos faunájú vízi biotópus, gazdag állat- és növényvilágú ártéri erdő van. Sokat emlegetik a kavicsrétegekben lévő értékes ivóvízkészleteket is, ezekkel azonban egy másik bizottság foglalkozott. Előre látható, hogy ha a vízlépcsőt a jelenlegi tervek alapján fejeznék be, akkor hatáskörzetében 9 védett halfaj, több kétéltű-, hüllő- és vízimadárfaj is eltűnne. A gerinctelenek számos fajával is szegényebb lenne a tájegység állatvilága. Veszélyeztetve lenne azonban a gazdasági szempontból jelentős halak - például a csuka és a pontyfélék - fennmaradása is. A Duna és a holtágak kapcsolata megszűnne, így ívóhelyeiket elveszítenék. Az úgynevezett reofil (áramlást kedvelő fajok, ilyen például a balín - a szerk. megjegyzése) halfajok életfeltételei is megszűnnének. • Sokat hallani a terület mezőgazdaságát fenyegető talajvízszintcsökkenésről, illetve arról, hogy ennek következtében több ezer hektárt kell majd öntözni. Az ártéri erdők jelentős részének kiszáradásáról is beszélnek. A bizottság véleménye szerint mekkora területet érint ez a veszély? - A talajvízszint csökkenését pótlandó a Bacsfa, Királyfiakarcsa, Várkony, Bős, Nagymegyer, Kulcsod és a Duna árvédelmi töltése által behatárolt területen mintegy 20 ezer 800 hektárt kell majd öntözni. Itt ugyanis a talajvíz szintje annyira lecsökken, hogy kapcsolata a termőréteggel megszűnik. A talajvízszint emelkedésével csak Gútor és Somorja között egy keskeny sávon lehet számolni. Ezen a területen belül Csölösztő környékén pedig időszakos - néhány éves - elmocsarasodás következik be. A mezőgazdaságban várható károkat öntözőberendezések elhelyezésével és különféle meliorációs beavatkozásokkal nagyrészt - de nem teljesen - mérsékelni lehet. Az erdőgazdálkodásban viszont 2360 hektáron tartós károk lesznek - az ártéri erdők kiszáradnak. Az első három év alatt 1075 hektár erdő száradna ki. A folyam vizének elterelését követően a régi mederben csak a jelenlegi átlagos vízhozam 2,50 százaléka maradna. Ez a maradék, valamint az a vízmennyiség, amelyet a jelenlegi tervek szerint a felvízcsatornából az ágrendszerbe juttatnának, csak az ártéri erdők 30^10 százalékának megmentését tenné lehetővé. Az erdőket ezért tehát fokozatosan ki kellene termelni. A faji összetételüket pedig át kellene alakítani. • Ha jól értettem, akkor a tájegységet fenyegető csaknem valamennyi negatív hatás a talajvíz szintjének csökkenésére vezethető vissza. Ezt elsősorban a Körtvélyes-Bős közötti szakaszon az infiltráció, a beszivárgás megszűnése, a Körtvélyes-Szap vonalon pedig a csaknem üressé váló meder úgynevezett drén- vagy elvezető hatása okozná. Nyilvánvaló tehát, hogy olyan tervezet, amely a régi mederben mindössze másodpercenkénti 50 kömbéteres vízhozammal számol, elfogadhatatlan. Ha a vízerőmű a Csallóköz lakossága, a zöldek és más pártok tiltakozása ellenére mégis elkészülne, akkor a bizottság a negatív hatások csökkentésének mérséklésére milyen intézkedéseket tart szükségesnek? - Elsősorban a régi folyómederbe kellene annyi vizet juttatni, hogy annak mennyisége a vegetációs időszakban legalább az árterületen lehetővé tenné a talajvíznek a termőtalajjal való kapcsolatát, egyúttal a főágban megakadályozná a vízi növényzet elszaporodását és a meder kolmatációját. (A kolmatáció olyan folyamat, mely során a szivárgó vízben lebegő anyagok a homokszemcsék és a kavics közötti hézagokat eltömik. A kolmatáció ezért a felszíni és a talajvizek kapcsolatát megszünteti - a szerk. megjegyzése). Továbbá meg kell őrizni a főmeder kontinuitását, összefüggőségét, az ágakkal való kapcsolatát, és biztosítani kell a felszíni s a talajvizek természetes időszakos ingadozásait. Az utóbbira nemcsak az erdőgazdálkodás, de a halászat érdekében is szükség van. A halak szaporodásának érdekében lehetővé kell tenni az árterület február-márciusi és június-júliusi elárasztását is. Mindaddig, míg ezeket a feltételeket nem teremtik meg, bizottságunk az erőmű üzembe helyezését nem tartja megengedhetőnek. • Milyen vízmennyiség szükséges az említettek megvalósításához? - A becslések szerint a kellő időszakban a régi mederben a másodpercenkénti 1000-1500 köbméter lenne az a vízhozam, amellyel a kedvező hatás elérhető. A pontos mennyiséget azonban csak kísérlettel, tapasztalati úton lehetne megállapítani. • Úgy értsem ezt, hogy az erőmű működtetésére tehát csak a „fölös" vízhozamot lenne szabad felhasználni? - Igen, és hangsúlyozni szeretném, hogy a vízerőmű üzembe helyezésén nem feltétlenül az energiatermelést értem. Üzemeltetésnek tekintem a hajózást szolgáló zsilipkamrák működtetését is. Ehhez azonban csak néhány száz köbméter víz szükséges. Hogy energetikai célokra mennyi víz használható fel, azt hosszú távú megfigyelések és vizsgálatok alapján kellene eldönteni. POMICHAL RICHARD A világ nem kétpólusú HÍRNEVES KÖZGAZDÁSZ A SZOCIALIZMUSRÓL ÉS A KAPITALIZMUSRÓL John Kenneth Galbraith* (1908-) a legismertebb amerikai közgazdász, a Harward Egyetem nyugalmazott professzora január második felében előadást tartott Edinburghban az Encyklopédia Britannica társaság gyűlésén. Az előadásban a Szovjetunió és főként Kelet-Európa országainak fejlődésével kapcsolatban foglalt állást. A következőkben tartalmas beszédéből válogatunk. Az egykori vasfüggöny - amelyet később a berlini fal jelképezett - mindkét oldalán téves fejtegetésekbe bocsátkoznak, amelyeket meg kell nevezni. Naiv ideológiaként jellemezhetnénk őket a legjobban. A naiv, leegyszerűsítő ideológia változatlan, kétpólusú világ képét rajzolja elénk. Az egyik oldalon van a kommunizmus, a másikon meg a kapitalizmus. Mindkettő változatlan formában létezik. De most Marx valamennyi előrejelzésének megcáfolásával a kapitalizmus diadalmaskodik. A kommunizmus, amely Kelet-Európában gazdaságilag és politikailag is csődöt mondott, a kapitalista rlirvánába vezeti országait. Ez azonban „fájdalmas sokkterápia" útján valósul meg - miként azt nemrég a New York Times írta. Mindennek ,,a kapitalizmusba való teljes átmenet"az alapvető feltétele. Amikor tavaly télen Budapesten tartottam előadást, egy újságíró azon csodálkozott, hogy Friedrich Hayekot, aki ezt a gyógymódot javasolta, meg sem említettem. Azt válaszoltam, hogy olyan terv ez, amelyet még mi, Nyugaton sem kockáztatnánk meg. De hogy mindez világos legyen, a kapitalizmus a saját eredeti „érintetlen" formájában nem létezhetett volna sokáig. Nyomás hatására alkalmazkodott. A szocializmus az eredeti formájában és feladataival sikeres volt. Azonban nem tudott alkalmazkodni, sőt, ellenkezőleg, elnyomó és fékező politikai struktúrát hozott létre, amely lehetetlenné tett mindennemű alkalmazkodást. A visszatérés az eredeti kapitalizmushoz ugyanúgy nem felelne meg a kelet-európaiaknak, miként nekünk sem. A hit, hogy a gyötrődésnek végül is jóra kell fordulnia, a teológia elemeit hordozza magában, s szerinte az igazságossághoz mindig az alázaton keresztül vezet az út. Ha a kelet-európai országok tanácsadója lennék, arra törekednék, hogy tegyék hozzáférhetővé a piac számára kevésbé szükséges fogyasztási cikkeket és szolgáltatásokat. Azon lennék, hogy az állami bankok adjanak hitelt ennek a folyamatnak a megkönnyítéséhez. A magánmunkáltatók és az alkalmazottak Látod, ez a demokrácia, már a nagy főnökök is buszon járnak. (Kiss István karikatúrája) viszonyának lazítását illetően ezeknek az országoknak nem szabadna úgy tétovázniuk, mint azt a Szovjetunió teszi. Óvatosabb lennék az alapvető élelmiszerek, a bérleti díjak és az egészségügyi szolgáltatások piacát illetően. Jelenleg valamennyi nagy ipari ország anyagilag meglehetősen támogatja a mezőgazdasági termelést. A farmerek árai magasabbak, a fogyasztói árak alacsonyabbak, mint az ilyen jellegű kormánybeavatkozás nélkül. Valamennyi iparilag fejlett ország lépéseket tesz annak érdekében, hogy olcsóbb legyen a lakás. Az egészségügyi gondoskodás csak ott kielégítő, ahol azt hatékonyan szocializálták. Kölcsönöket kellene adni az újításokra és a tevékenység bővítésére, miközben a rossz kalkulációért és a csődbejutásért a nem megfelelő vezetésnek kellene kapnia a büntetést. A minisztériumoknak nem szabadna sem felügyeleti, sem pedig mentési feladatokat ellátniuk. Sok szó esik a pénz konvertibilitásáról. Ebben a kérdésben is a naiv ideológia tükröződik. Ami viszont ennél sokkal fontosabb, legalábbis annak kellene lennie: valamennyi országban a felhalmozott pénzből mozgósítani a fölösleget. A múltban az volt a szocializmus káros irányvonala, hogy több pénzt vont be a forgalomba mint árut. Ez olyan jellegű inflációhoz vezet, mint azt Lengyelországban tapasztaljuk. A szocialista országoknak igyekezniük kellene a fölösleges pénzt kivonni a piacról és magasabb kamatú, hosszú lejáratú értékpapírokba fektetni azt. Ezeket a javaslatokat némi óvatossággal mondom el, mert a szocialista országok jelenleg több tanácsot kapnak Nyugatról, mint amenynyit hasznosítani is tudnak, vagy legalább elgondolkodhatnak róluk. Nemrég olvastam egy amerikai misszióról, amely a Szovjetunióban járt és sürgette az aranystandardrendszer elfogadását a rubel teljes konvertibilitásának bevezetése céljából. Ez nyilván segítene. De csak azoknak, akik ezt az aranyat megkapnák. Egy valamit azonban gondolkodás nélkül el kellene fogadniuk ezeknek az országoknak. A Nyugat és Japán segítségét, amiért viszont nem szabad magas gazdasági árat fizetni. Az. eladósodás formájában megvalósított segítséget be kellene tiltani, miként azt Jeffrey Sachs kollégám javasolta; viszont ami a sokkterápiát illeti, távol tartom magam ettől az ötlettől. Nincs most idő arra, hogy a Nemzetközi Valuta Alap önfegyelemről szóló előadásait hallgassuk. A garanciák és hitelek formájában nyújtott segítségnek nemcsak a tőkeberuházásokra, hanem nagyvonalúan az élelmiszerekre és fogyasztási cikkekre is kellene vonatkoznia. Ugyanis ezekre van a leginkább szükségük az említett országoknak. Kelet-Európa és a Szovjetunió történelmük egyik legnagyobb pillanatát élik át. Ez az időszak egyúttal a miénk is. Visszatérek a naiv ideológiához. A Nyugat számára semmi sem lenne katasztrófái i sabb, mint az eredeti kapitalizmus doktrínájának gazdasági rendszeréhez való visszatérés, amelyet az odaadó dogmatikusok hirdetnek. A kapitalista rendszer csak azért maradhatott fenn, mert liberális politikai összefüggésekben értelmezve képes volt alkalmazkodni. A szocializmus ellenállásba ütközött, mert nem tudott alkalmazkodni. Amire ma szüksége van, az éppen ez az alkalmazkodás, nem pedig a primitív kapitalizmushoz való visszatérés. Ez nem kijárt út, és fájdalmas gondolati folyamatokat követel meg. Más alternatíva azonban nincs. RP * Amerikai polgári közgazdász. Műveiben az amerikai kapitalizmus fejlődését elemzi. Következtetései az ipari társadalom elméletének és a jóléti gazdaságtan elméletének egyik mai fő ideológusává teszik. Világhírnevet „A bőség társadalma" (1958) című könyvével szerzett. Nevéhez fűződik a kapitalizmus és a szocializmus „konvergenciájának" elmélete is, mely szerint e két „ipari" társadalom fejlődési tendenciái azonosak. Az utcai verekedés nem megoldás Feszültség Brünnben Brünnben országos visszhangot keltő feszültség alakult ki az ottani Polgári Fórumon belül. Az elmúlt héten ellentétes tartalmú szórólapokat terjesztettek, inzultálták a Szövetségi Gyűlés képviselőjét, és tüntettek is a városban. Amint már beszámoltunk róla, Václav Havel köztársasági elnök levélben foglalkozott az esettel, hangsúlyozva, hogy szerinte a nézeteltéréseket nem szabad utcai verekedésekkel, a közvélemény fanatizálásával, az ellentétek fölösleges kiélezésével megoldani. Forradalmunk békés jellege valamennyiünket arra kötelez, hogy nyugalomban, méltóképpen építsük ki új rendünket - szögezte le a köztársasági elnök. Mi is okozta a konfliktusokat? Mindenekelőtt Josef Pernicának, a város főpolgármesterének személye. Egy évvel ezelőtt nevezték ki ebbe a funkcióba, azelőtt a brünni Tesla Konszern vezérigazgatója volt. Tagja volt a CSKP városi bizottsága elnökségének. Általában határozott vezetőként ismerték, aki védte a város érdekeit, bár néhány lépésével többen nem értettek egyet. Tíz nappal ezelőtt kerekasztal-beszélgetést indítványozott a Polgári. Fórum a Brünni Városi Nemzeti Bizottság átalakításáról. A tárgyalások legneuralgikusabb pontja a főpolgármester személye volt. Végül a Polgári Fórum azt -javasolta, hogy továbbra is Josef Pernica töltse be ezt a tisztséget és a tanács ülése bizalmat is szavazott neki, annak ellenére, hogy a CSKP tagja maradt. A városban ez a döntés nézeteltéréseket váltott ki. A Polgári Fórumon belül sem értettek egyet ebben a kérdésben. Az ellenzéket, Petr Cibulkával az élen, a fórum sajtó- és információs központja képviseli, amely tüntetést is szervezett, résztvevői kommunista mivolta miatt tiltakoztak Josef Pernica személye ellen. A városban terjesztett röpiratok támadták a polgármestert, de Jaroslav Sabatát, a Polgári Fórum parlamentjének vezetőjét is. A parlament egyik heves vitáját követően tettlegességekre is sor került. A brünni politikai élet rendkívül feszült, de remélhető, hogy valamennyien higgadtan, megfontoltan bírálják felül a kérdéseket, és megtalálják a megoldást is. (s)