Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-12 / 60. szám, hétfő

Reformelképzelések Hogyan lesz a hiányból többlet? Keserves a felismerés, hogy gazdaságunk a sza­kadék szélén áll. A legújabb statisztikákból a koráb­ban gyönyörűre kozmetikázott eredmények helyett vészjelző felkiáltójelek néznek vissza ránk. Az elmúlt negyven év alatt, ahol csak tehettük, elvágtuk ma­gunk alatt a fát. Szinte megszűnt létezni a környezet­védelem, nincs áru, szolgáltatás és pénz. Gazdasá­gunk egyensúlya felborult, a legfontosabb mérlege­ket összegezve, mindenütt ott van az oly félelmetes hiány. Negyven év terhével hátunkon előttünk a nagy kérdés: hogyan tovább? Sajnos, nem vagyunk olyan helyzetben, hogy válogathatnánk a megoldási javas­latok között. Erre már csak azért sincs lehetőség, mert a piacgazdaságra való áttérés receptjét még sehol nem dolgozták ki. Még nálunk sem. Illetve ez így nem egészen igaz, mert az elmúlt napokban kétféle elképzelés is napvilágot látott. Az első a Szö­vetségi Gyűlés február 27-i ülésén, amikor is Marián Čalfa, a szövetségi kormány elnöke többek között ismertette a kabinet koncepcióját e kérdés megoldá­sát illetően. A második pedig, amelyet akár recept­ként is felfoghatunk, március első napján került könyv formájában ország-világ elé. (Štefan Dolák - Jozef Tróják szerzőpáros: A hiánytól a többletig, az elszigeteltségtől a konvertibilitásig - Od deficitu k prebytku, od izolácie ku konvertibilite - című könyvről van szó.) A kiadvány megjelenése kapcsán és az előrelépés módjait keresve arról faggattuk az egyik szerzőt, Jozef Tróják mérnököt, az SZK Pénz, Ar- és Bérügyi Minisztériumának osztályvezetőjét, hogy szerinte mit kell tennünk a valódi piacgazdaság kiépítése érdekében. -Ahhoz, hogy lépni tudjunk, fel kell mérnünk gazdasági helyzetün­ket. Tudatosítanunk kell, hogy hiá­nyoznak az alapvető áruk és szol­gáltatások. A hiány tulajdonképpen az egész gazdaságra jellemző, épp ezért nagyon fontos, hogy mielőbb kiküszöböljük. Kérdés azonban, hogy miként tegyük ezt. Tudjuk, vannak nyereséges és veszteséges vállala­taink. De vajon felelősséggel kate­gorizálhatjuk őket, amikor az árnak, mint az egyik legfontosabb értékkri­tériumnak nem sok köze van a való­sághoz? Épp ezért véleményem szerint első lépésként az árreformot (nem árrendezésről van szó) kell megvalósítani, méghozzá úgy, hogy a világpiaci árrelációkat átültetjük gazdaságunkba. - A szövetségi kormány nemrég ismertetett elképzelé­se szerint első lépésként a megfelelő jogi és szervezési feltételeket kell megteremteni azzal a céllal, hogy vállalkozói szubjektumok alakulhas­sanak. - Valóban létfontosságúak ezek a feltételek. Úgy gondolom azonban, hogy az előbbrejutáshoz feltétlenül látnunk kell, hol tartunk, s milyen helyet foglalunk el a nagyvilágban. A valós kép kialakításához azonban elengedhetetlen a nagykereskedel­mi és felvásárlási árak reformja. Az egyes vállalatok gazdasági eredmé­nyeit - s így további sorsukat - csak a világpiaci árreláció átültetésével tudjuk objektíven megítélni. Itt sze­retnék rámutatni arra, hogy irreális árainknak köszönhetően a nyers­anyagok exportja a legsikeresebb. Ezzel szemben minél több tudást viszünk bele egy-egy termékbe, an­nál sikertelenebb a külföldi értéke­sítés. - Mit kell tenni a nagykeres­kedelmi és felvásárlási árak reformja után? - Ezután a kiskereskedelmi árak reformja van soron, s ezzel egyide­jűleg a forgalmi adót, a hozzáadott értékadót, a lakosság jövedelmi adóját és az összes többi adót is nagyító alá kell venni. Működő gaz­dasági szabályozórendszerre van szükség, melyben az adókat is ren­dezni kell. Ezzel összefüggésben gondolnunk kell például arra, hogy gépparkunk elöregedett. Ha fel akarjuk gyorsítani a termelő állóesz­közök forgását, akkor több pénzt kell hagynunk a vállalatoknál. Tulajdon­képpen olyan adórendszert kell lét­rehoznunk, amelyben csupán az áruk és szolgáltatások gazdag kíná­latával lehet a szükséges nyereség­hez hozzájutni. Az eddigi gyakorlat szerint elsősorban az árakon ke­resztül lehet szert tenni a nyereség­re. Viszont nem árt, ha tudatosítjuk, hogy segítségükkel nem tudjuk a hi­ányt kiküszöbölni. - Tehát olyan rendszert kell létrehozni, amelyben a szub­jektumok érdekeltek abban, hogy megszüntessék az áruhi­ányt, miközben az árak „nem szaladnak el". Ez azonban nem zárja ki a mértéktelen áre­melési törekvéseket. - Aki megszegi a játékszabályo­kat, s az érdekekkel ellentétben mégis az árakból próbál magának nyereséget kovácsolni, nem jár jól. Ugyanis az adója meglehetősen nagy összegre rúg majd. Támogatni fogjuk viszont azokat a vállalatokat és vállalkozókat, akik a szabályokat betartva igyekeznek nyereséghez jutni. - Véleménye szerint mikor lehet megvalósítani az árre­formot? - Megfelelő előkészítés esetén már jövőre hozzá lehet fogni. Egyébként úgy gondolom, hogy a szerződéses árak alkalmazása sem a legmegfelelőbb. Ezeket már csak akkor vonhatjuk be a gyakorlat­ba, ha felszámoljuk a gazdasági hi­ányt. -Ha az árakról beszélünk, törvényszerűen a bérek is szó­ba kerülnek, ön szerint ez utóbbiak miként alakulnak majd a közelebbi és távolabbi jövőben? - Úgy gondolom, hogy az állam­nak meg kellene állapítania a mini­mális bért, s növelnie a mozgóbér= arányát a munka hatékonyságától függőeri. Az árakhoz hasonlóan ez esetben is az adót lehetne segítsé­gül hívni. De egyelőre itt még nem tartunk. Mint már említettem, pilla­natnyilag az lenne a legfontosabb feladat, hogy a világpiaci árrelációk alapján felmérjük, hol is tartunk, mi­ként gazdálkodunk. A szövetségi kormány elképzelése szerint négy lépést kell megtenni ahhoz, hogy az adminisztratív irányítási rendszerről áttérjünk a piac­gazdaságra. Elsőként a jogi és szervezési feltételeket kell megteremteni azzal a céllal, hogy vállalkozói szubjektumok alakulhassanak. Második lépésként az értékviszonyokat kell helyreállítani, majd pedig az import és a tőke mozgásának liberalizálása következik. Legvégül pedig kikeli alakítani az adórendszert, az árképzés súlypontját a keresleti-kínálati viszonyok közé kell helyezni. Az említett könyv szerzői az árreformot, s egyáltalán az értékkategó­riák reformját tartják az első és legfontosabb lépésnek. Gyógymódjuk­ban - amely több tekintetben hasonlít a szövetségi kormány elképzelé­seihez - még további hat tennivalót jelölnek meg. Véleményük szerint a reform öt év alatt megvalósítható. E meglehetősen rövid, s csak néhány részletre kiterjedő interjúval és a pár soros ismertetéssel nem az volt a célunk, hogy a kormány és a szerzőpáros nézeteit ütköztessük. Ellenkezőleg. Reméljük, hogy közgazdászaink - mindkét elképzelés alapos ismeretében - sikerre viszik a gazdasági reformot. KOVÁCS EDIT Tisztelt Szerkesztőség! Gyengéd forradalmunk megdöntötte az egypártrendszer önkényuralmát. Negyven éven keresztül elegünk volt a paran­csolgatásokból. Valamennyien örülünk, hogy ezután a nép akarata a döntő. Megszületett egy törvény is, amely a nemzeti bizottságok képviselői testületének megújítását hivatott elő­segíteni, hogy más pártok, mozgalmak és a pártonkívüliek is képviselhessék a lakosság érdekeit. E törvény betartása felett a Nyilvánosság az Erőszak Ellen helyi, városkerületi és fővárosi kpordinációs bizottságai felügyelnek. ' A pozsonypüspöki városkerületi nemzeti bizottság jelenlegi tanácsa valóban szakemberekből áll. Mint püspöki lakos viszont határozottan tiltakozom az ellen, hogy a NYEE városkerületi bizottsága a kettes városkerületi nemzeti bizott­ság plénumába más városrész képviselőinek rovására, a pár­tok egyenlő elosztására hivatkozva, különböző pártok tagjait kooptálja. Tudtommal a területi elosztás még érvényes, a bizottság mégsem vette ezt figyelembe. Felháborító, hogy a kooptált képviselők nem az érintett területek lakosai és nem is azok érdekeit védik, hanem a nemrég megalakult és programmal nem is rendelkező párt érdekeit. Erre statuált példát Kovalčík úr 1990. február 15-én a II. városkerület plénumában (kooptált képviselő, NYEE-tag), aki ellene volt annak, hogy Pozsonypüspökin bővítsék a nemzetiségi iskola épületét, követelve az építkezés azonnali leállítását és a pénz más célra való felhasználását. Sajnos, ugyanez áll fenn a fővárost illetően is, ahol egy képviselőnktől, aki bátran védte Püspöki érdekeit a fővárosi nemzeti bizottság plénumában - a politikai erők egyenlő elosztására hivatkozva - az NF városi bizottsága a NYEE bizottságával egyetemben, megvonta a mandátumot anélkül, hogy ezt az érintetten kívül valakinek is tudtára adta volna. A képviselő pártonkívüli volt. A NYEE városkerületi bizottsága sem értesítette helyi bizottságát a történtekről. Ezt nevezik demokráciának? Vagy egy új önkényuralom születik? Ez mélységesen sérti az emberi jogokat és semmibe veszi a NYEE helyi csoportjainak munkáját. Nem vagyok tagja semmilyen csoportosulásnak, azonban minden érdekel, ami körülöttem történik. Nem engedhetjük meg, hogy rólunk, nélkülünk döntsenek, úgy mint ez eddig történt. Biztos vagyok benne, véleményemmel nem vagyok egyedül. JÉGH IZABELLA, Pozsonypüspöki Ismét sütnek ostyát Pöstyénben Közel két évtized után ismét meg­kezdték Pöstyénben az ízletes ostya sütését. A helyi Barátság Efsz a vnb kereskedelmi osztályának és a helyi kisüzem támogatásával, valamint az SZK Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztériumának anyagi hoz­zájárulásával a piacon egy helyisé­get rendezett be, ahol az ostyát süti és árusítja. Április végére a malom és sütőipari vállalat helyiségeinek bérbevételével kapacitását megkét­szerezi. Ezzel nemcsak a város igé­nyeit tudja kielégíteni, hanem továb­bi fürdővárosokba is szállítanak eb­ből a közkedvelt csemegéből. Na­ponta 600 csomaggal adnak el a mogyoróval, kakaóvaí, valamint kókusszal töltött ostyából. A vállal­kozó kedvű mezőgazdasági dolgo­zók már egy snack-bárt is berendez­tek, amit májusban kerthelyiséggel bővítenek. A környezetét a helyi me­zőgazdasági szakközépiskola tanu­lói parkosítják, s a gyerekeknek má­szókákat és hintákat szerelnek fel. Zora Petrášová Elszórt százezrek Egyéni céljaikra használták fel az állami támogatást ÚJ SZÚ 1990.111.12. Tavaly novemberben a Szlovákiai Kertbarátok Szövetsége V. kong­resszusán nagy feszültség uralko­dott. A küldöttek elégedetlenkedtek, s remélték, hogy az elhangzott bírá­latok után őrségváltásra kerül sor. Csalódtak, mert nem így történt... Bár Vladimir Mosnýnak, a szövet­ség központi bizottsága titkárának feje fölött a visszaélések miatt már tornyosultak a felhők, mégis újravá­lasztották. Az új szelek azonban a felsőbb utasításra elfektetett ter­helő aktákról elfújták a port, s a titkár decemberben kénytelen volt lemon­dani tisztségéről. A részletekről Ko­tiers Andrással, a Pozsonyi Kerté­szeti Szolgáltató Vállalat kereske­delmi osztályának vezetőjével be­szélgettem. - Az SZK Népi Ellenőrzési Bizott­ságának jelentése terhelő bizonyíté­kokat tartalmaz. A titkár számtalan esetben visszaélt a szolgálati kocsi használatával, előnytelen üzleteket kötött és túl drágán vásárolt üdülés­re szánt épületeket. A vastag iratcsomóból fény derül a különböző manipulációkra. A titkár hallgatólagos beleegyezésével az SZK Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztériumától állami támo­gatásként kiutalt 1 140 000 koronát hat alapszervezetben más célra használták fel. A krompachyi, jaku­bovi, gútori, kuchyňai, modrai és Dunajská Lužná-i kertelepék létesí­téséhez utalták ki ezt a nagy össze­get. A kapzsi kertbarátok kerítésdró­tot és műtrágyát vásároltak, vala­mint a villanyszerelést fedezték az állami pénzből. Közülük többen az SZK Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumának dolgozói. Odament a pénz, ahova nem kel­lett volna. Amíg más kerttelepek tu­lajdonosai verejtékezve teremtették meg a termeléshez szükséges felté­teleket, ezek jogtalan előnyökhöz jutottak. Indokoltan háborodott fel Kotiers András és más régi kertbarát amikor látták, hogy a titkár miként szórja el a százezreket. A visszaélé­sek megtörténtek, és az illetékes szervek javaslatára az ügy a pozso­nyi városbíróságra került.. Érdekelt, hogyan jutott ilyen mély­re a kertbarátmozgalom központi bi­zottságának néhány dolgozója - mert nem csak a titkár követett el visszaéléseket -, és arról is tudni akartam, hogy milyen módon igyek­szenek fellendíteni az alapszerveze­tek munkáját. Juraj Korček, a szövetség akció­bizottságának elnöke szerint a 215 ezer tagot számláló szövetség a jö­vőben -önállósulhat. Nem nehezíti munkáját, hogy a felsőbb szervek állandóan megjegyzéseket tesznek az egyes intézkedésekkel kapcso­latban. Jól képzett szakembereik vannak, tudják hogyan kell termelni. Véleménye szerint legfontosabb fel­adat márad a szövetség érdekvédel­mi tevékenysége. Jozef Závadský mérnök, aki két és fél évig dolgozott a szövetség központi bizottságán elkeseredetten mondotta: - Megbántam, hogy oda mentem dolgozni. Nem nézhettem tovább a titkár önkényeskedéseit és az el­szórt százezreket, inkább felmond­tam. Pedig nagy terveink voltak. Terveztük, hogy zöldséget és gyü­mölcsöt szállítunk Bécsbe, a valutá­ért pedig vetőmagot vásárolunk. Sürgettük faiskolák létesítését, s mi­vel a szövetség fő tevékenysége a zöldségtermelésre irányul, már négy évvel ezelőtt vegetáriánus ét­termet akartunk nyitni. Sajnos, ezzel sem értett egyet a titkár. A mozga­lom pedig elindult lefelé a lejtőn. Ide jutott tehát a valamikor jól induló kertbarátmozgalom, akiskirá­lyok miatt. Reméljük, a márciusi kongresszuson olyanok kerülnek az élre, akik másképp vezetik majd a 2500 alapszervezetet. BALLA JÓZSEF Főleg a téli hónapokban te­szi lehetővé az intenzív edzést az a gyakorlófal me­lyet a pozsonyi Karpatia testnevelési egyesület hegymászói állítottak fel az egyik pozsonyi pincében. A felvételen Jaroslav Pau­lický edzés közben? Foto: Alexander Buzinkay/ČSTK

Next

/
Oldalképek
Tartalom