Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-06 / 55. szám, kedd

A demokrácia hiányát a nemzetiségek megsínylették Milan Čič beszéde Tisztelt polgártársak, az utóbbi időben előfordult számos ok és ösztönzés. késztet bennünket arra, hogy a kormányban is teljes komolysággal foglalkozzunk nemzeteink és nemzetiségeink együttélésének problémakörével. Sok levélből és számos küldöttségtől megtudtuk, hogy főleg itt, Dél-Szlovákiában,, egészségtelen nemzetiségi feszültség jön létre. Ezen túlmenően mind gyakrabban előfordulnak súlyos, esetenként szélsőséges konfliktusok, amelyekkel szembe kell szállni. Ezért a legkomolyabban döntést hoztunk ennek a helyzetnek rendezésére, álláspontunk kifejtésére és ezzel egyidejűleg nézeteik figyelmes meghallgatására. Mondottam már, hogy sok levelet és határozatot kaptunk. Bölcseket és szélsőségeseket is. Mindkét oldalról. Eleve hangsúlyozni szeretném, hogy e levelek, nyilatkozatok és álláspontok özönéből az elmúlt napokban örömmel fogadtuk annak a felhívásnak tartalmát, amellyel a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a Független Magyar Kezdeményezés, az Együttélés politikai mozgalom, a Matica slovenská, a Csemadok, s a Galántai járás további politikai és állampolgári mozgalmai fordultak e járás lakosaihoz. Nyíltan meg kell mondanom, hogy ilyen államférfiúi, toleráns megközelítéssel ritkán találkozunk a nemzetiségileg vegyesen lakott járásokban. Ez az egyik oka annak, hogy ma itt vagyunk. Azonos jogok A nemzetiségek tagjainak helyzetét minden civilizált államban alkotmányosan rendezik. Kormányunk is abból indul ki, hogy a magyar az ukrán (rutén) nemzetiség tagjainak azonos jogai vannak, mint hazánk többi állampolgárának. S ezen túlmenően a nemzetiségek további sajátos jogaival is rendelkeznek. Az 1968/144 Tt. sz. alkotmánytörvény köztársaságunkat nemcsak a cseh és a szlovák nemzet közös államaként jellemzi. Ez egyben a területünkön élő nemzetisegek állama is. Az alkotmány ezért a magyar, a lengyel, a német és az ukrán (rutén) nemzetiségnek szavatolja sokoldalú fejlődését. Előírja azt, hogy a nemzetiségek számarányuknak megfelelő képviselettel rendelkezzenek a választott szervekben, elsősorban a Szövetségi Gyűlésben, a nemzeti tanácsokban és a nemzeti bizottságokban. Az alkotmány továbbá ezeknek a nemzetiségeknek biztosítja kulturális fejlődésüknek, az adott nemzetiség lakta területeken a hivatalos kapcsolatban nyelvük alkalmazásának, a nemzetiségi kulturális és társadalmi szervezetekben való egyesülésüknek, nyelvükön sajtókiadványok és tájékoztatások kiadásának a jogát. Ez a törvény szavatolja az állampolgár jogát szabadon eldönteni nemzetiségét, s tiltja az elnemzetietlenítésre irányuló nyomás minden formáját. A Szlovák Köztársaság kormánya nemcsak az alkotmány gyakorlójának tekinti magát, hanem megőrzőjének is. Az alkotmány alapelveihez hűen az államhatalom gyakorlása elsőrendű fontosságú alapelvének tartja az állampolgárok szabadságát, egyenjogúságát és testvéri együttélését. Ebből az alapelvből kiindulva a Csehszlovák Köztársaság területén élő nemzetek és nemzetiségek harmonikus együttélésének biztosítására törekszik. Ennek alapján megteremtjük annak előfeltételeit, hogy minden egyén csorbítatlanul fejlődhessen és megvalósíthassa önmagát, tekintet nélkül nyelvére és nemzeti hagyományaira, amelyekhez jelentkezik. Ezért is működik az idézett alkotmánytörvény bázisán az SZNT nemzeti bizottságokkal és nemzetiségekkel foglalkozó bizottsága, s ezért töltik be az SZNT alelnökének, illetve a kormány alelnökének tisztségét a nemzetiségek képviselői. A másik oldalon még nincsenek betöltve a miniszterhelyettesi posztok, ahogy azt feltételezi a nemzetiségekről szóló hatályos alkotmánytörvény. S meg kell mondanunk, hogy az SZNT nemzeti bizottságokkal és nemzetiségekkel foglalkozó bizottsága sem tárgyalta meg az utóbbi években kielégítően a nemzetiségek problémáit. Az oktatásügy kiemelkedő szerepe A nemzetiségileg vegyesen lakott területeken az állampolgárok együttélésének egyik legérzékenyebb kérdése az oktatásügy problémája. A magyar tanítási nyelvű óvodákat több mint 15 ezer gyerek látogatja. Ezenkívül hozzávetőleg 6 ezer magyar nemzetiségű gyerek látogatja a szlovák tanítási nyelvű óvodákat. Az alapiskoláknak több mint 65 ezer magyar nemzetiségű tanulójuk van, közülük csaknem 17 ezer, megközelítőleg az egynegyedük szlovák iskolába jár. Ezt főleg a lakosságnak a nagyobb községekbe és városokba való áttelepülése magyarázza, mivel az ilyen szülők egy része különféle okoknál fogva nem igényli gyerekének anyanyelvi oktatását. A 4572 magyar nemzetiségű gimna. zista közül 3500 látogatja a magyar gimnáziumokat, s további 24 százalékuk szlovák gimnáziumokban tanul. A szakközépiskoláknak több mint 4 ezer tanulójuk van. További 2 ezer magyar nemzetiségű diák szlovák tanítási nyelvű osztályokban tanul. A szakmunkásképző iskoláknak 13 711 magyar nemzetiségű tanulójuk van. A magyar nemzetiségű tanulók 34,5 százaléka készülhet fel anyanyelvén a munkásszakmákra. Milyen a helyzet a főiskolákon? A szlovákiai főiskoláknak összesen 48 543 hallgatójuk van. Ezeknek 4,9 százaléka magyar, 0,8 százaléka ukrán nemzetiségű. Szlovákiában a magyar nemzeti kultúra bázisa a Csemadok, a Magyar Területi Színház és több mint 300 amatőr művészeti együttes és csoport. Magyar nyelven 19 központi lap és folyóirat jelenik meg, több mint 500 ezer egyszeri példányszámban. Eddig 9 járási újság jelent meg - beleértve a kétnyelvúeket - több mint 17 ezer példányban. A kiadványok száma 1989. november 17-e óta további folyóiratokkal gyarapodott. A Madách Könyv- és Lapkiadó évente ötven művet jelentet meg, s ezeknek a fele eredeti magyar irodalom. Tizenöt járásban három magyar könyvtár működik kerületi hatáskörrel, s 11 többnyelvű könyvtár járási hatáskörrel. A csaknem ezer népkönyvtárral együtt több mint 6 millió szlovák és magyar könyvet kínálnak fel a lakosoknak. A Magyar Területi Színház komáromi és kassai társulata évente átlag 8 bemutatót és több mint 300 reprízelőadást tart. Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy létrejött a magyar nemzetiség művelődésének, nevelésének és kulturális fejlődésének jelentős anyagi, pénzellátási és főleg emberi potenciálja. Ez tükröződik Dél-Szlovákia járásainak gazdaságában is. A Dunaszerdahelyi, a Komáromi, a Galántai és az Érsekújvári járás mezőgazdasági üzemei Szlovákiában a legjobbak közé tartoznak. DélSzlovákiának ezen és további járásaiban megfelelőképpen fejlődött az ipar, főleg a gép- és az elektrotechnikai ipar. Ennek köszönhetően a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járásban az egy főre jutó jövedelem meghaladja a Szlovák Köztᣠsaság átlagát, s további járások megközelítik ezt az átlagot. A művelődési, kulturális és gazdasági mutatók kedvező fejlődése ellenére itt is nemzetiségi feszültségek és konfliktusok keletkeznek. Ezeknek okait nemcsak a gazdaságban kell keresnünk, hanem más területeken is. Megoldatlan problémák A Szlovák Köztársaság kormánya a múltból számos megoldatlan és feleslegesen elbonyolított problémát örökölt. Ezeknek egyike volt a régi félreértéseknek és ellentmondásoknak formális megoldása is. Ezek következményei voltak annak a hosszú távú helytelen politikának, amely eltorzította nemcsak a nemzetiségek együttélését, hanem a cseh és a szlovák nemzet egyenjogúságának alapelvét is. Az utóbbi húsz esztendőben a vegyes lakosságú területeken nemcsak hogy nem ismerték el a Matica slovenská tevékenységét, hanem azt kifejezetten felszámolták, s a nemzetek, valamint a nemzetiségek egyenjogúságának problémáját leszűkítették a gazdasági vonatkozásokra. Ebből a. leegyszerűsítésből következett azután a nemzetiségek tagjai jogainak és kötelességeinek elégtelen, s nem világos törvényes megfogalmazása. Az 1968. évi alkotmánytörvény minden bizonnyal megteremtette a nemzetiségi kérdés sikeres megoldásának előfeltételeit. A reményt keltő prágai tavasz elfojtása után azonban minden állampolgár megszenvedte a demokrácia hiányát. 5 ennek következtében sorvadni kezdett az említett alkotmánytörvény is. Ezt az alkotmánytörvényt a Szövetségi Gyűlés és a nemzeti kormányok egyes törvényeivel kellett volna érvényesíteni a gyakorlatban. Ezek a törvények meghatározták volna a nemzetiségek tagjainak számos jogát és kötelességét. Egyebek között az anyanyelvi művelődésnek, a sokoldalú kulturális fejlődésnek, a hivatalos kapcsolatban a nemzetiségek tagjai nyelve alkalmazása módjának, az egyesülésnek, a sajtókiadványok és az információk nemzetiségi nyelven való megjelentetésének jogát. Sajnos, az ilyen részletekbe menő, sajátos jellegű törvényes rendezésre mind a mai napig nem került sor. Éppen ennek tisztázatlansága a táptalaja a mindkét oldalon megnyilvánuló számtalan félreértésnek. Tudjuk, hogy a jogok és a kötelességek önkényes értelmezése minden esetben anarchiához vezet. Sőt, a nemzetiségi kérdésekben, amelyekben igen érzékenyen és toleránsán kell cselekedni, érzelmi robbanásokat és nehezen kezelhető konfliktusokat idézhet elő. A demokrácia hiányának következményeit megsínylette a csehek és a szlovákok viszonyának rendezése s a demokrácia hiányát érezték a nemzetiségek tagjai is. A nemzetiségi politika leegyszerűsödött néhány jelszó ismétlésére. A proletár internacionalizmus gondolatát túlságosan leegyszerűsítették, sőt vulgarizálták. Ugyanakkor a totalitárius hatalom csak igen kelletlenül vette tudomásul a helsinki Záróokmányban, valamint a bécsi utótalálkozó záródokumentumában rögzített nemzetiségi jogokat. így nem csoda, hogy a nemzetiségek kulturális intézményei, főleg a Csemadok, jogaik érvényesítése érdekében segítséget kértek azoktól az országoktól, amelyekben előbb kezdődött meg a demokratizálás folyamata, mint nálunk. A magyar nemzetiség tagjai ezért nyitottak a világ felé, a Magyar Köztársaság hírközlőeszközeinek segítségével is, hogy így a nyugati világtól is védelmet, mi több, identitásuk megmentését kérjék. S a merev, dogmatikus politikai hatalommal szemben azután jól jött minden eszköz. Felütötték fejüket különféle militáns izmusok, főleg pedig az irredentizmus, s mindannak tagadása, ami nálunk a magyar nemzetiség érdekében társadalmi és gazdasági területen történt. Ez aztán törvényszerűen kiváltotta a szlovák lakosság reagálását, kölcsönös gyanakváshoz, rágalmazáshoz, nemzetünk és a magyar nemzet közös történetének tendenciózus magyarázatához vezetett. Ezen túlmenően az év*elején a nemzeti bizottságok átalakítása keretében nem csekély változásokra került sor. Számos nemzeti bizottság meggyengült és képtelenné vált kellő megértéssel, érzékenységgel, következetességgel és ügyismerettel megoldani a nemzetiségi politikában felmerülő problémákat. Néhány új struktúra is megszületett, amely nem kis mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a tolerancia kultúrája kezdett átalakulni a nemzetiségi gyűlölködés „álkultúrájává". Sőt, előfordultak olyan nézetek is, amelyek kétségbe vonták jelenlegi déli határaink érvényességét. Ebben a kérdésbep egyértelmű álláspontra kell helyezkednünk. A határok sérthetetlenségét köteles védeni köztársaságunk minden polgára, tekintet nélkül nemzetiségére. S ez érdekében áll- a Csehszlovákia és a Magyar Köztársaság közti megértésnek és jó együttélésnek is. Ellenezzük a nemzetiségi elnyomást, ellenezzük az elnemzetietlenítést. A határok bármiféle kétségbevonása azonban a gyűlölködés tüzét szítja. Ezért nagyon fontosnak tartjuk a harmonikus együttélést, s az alkotmányos kötelességek megtartását minden állampolgár által. Az állampolgári összeférhetetlenség ösztönzéséhez hozzájárultak a magyar, de a hazai tévében és rádióban is a roszszul előkészített, tendenciózus és tartalmilag ki nem kristályosodott műsorok. Előfordultak kísérletek hozzá nem értően és érzelmi alapon rendezni a nemzetek és nemzetiségek együttélésének kérdését. Humánus és demokratikus alapelveken A fbsszat megfelelőképpen nem előztük meg, s így megszületett. Napirendre került a kérdés: hogyan harcoljunk e rossz ellen? Havel elnök az Egyesült Államok Kongresszusában mondott beszédében megalapozottan ösztönözte elgondolkodásra azokat is, akik meg kívánják oldani a nemzetiségi kérdést. Feltette a kérdést: A múlthoz hasonlóan nem értékeljük-e túl az ember létének hatását cselekvésére? S így válaszolt: Emberi arcú világot akarunk, ezért ennek az emberi világnak megmentésére törekednie kell az emberi szívnek, az emberi értelemnek, az emberi alázatnak és az emberi felelősségtudatnak. Ez a meggyőződés arra a következtetésre ösztönzi kormányunkat is, hogy, ha maradéktalanul megvalósítjuk a társadalom humánus és demokratikus életének valamennyi alapelvét - s ebben nincs okom kételkedni -, akkor a hatályos alkotmánytörvény alapelveinek megfelelően fejleszthető az állampolgárok együttélése és a nemzetiségek élete is. Más szavakkal: az új Csehszlovákiában maradéktalanul csak akkor illeszkedünk be a társadalmi és az állami életbe, ha az emberi bölcsességtől és felelősségtudattól áthatott törvények szellemében jogilag rendezzük állampolgáraink igényeit és kötelességeit, tekintet nélkül arra, hogy milyen nemzet vagy nemzetiség tagjainak vallják magukat. ^ Persze, ezzel egyidejűleg hangsúlyozni szeretném azt is, hogy nemzeti kormányunk, jóllehet más viszonylatokban elfogadja a reciprocitás elvét, a nemzetiségi kérdést nem kívánja ezen az alapon rendezni. Ebben a vonatkozásban hangsúlyozottan előnyben részesítjük az állampolgárok egyenjogúságának, a demokráciának és a humanizmusnak, a szabadságnak, az egyenlőségnek és a testvériségnek az alapelveit. A több nemzetiségű és a nemzeti államban egyaránt az állami szuverenitás és függetlenség alapelvei szavatolják az állampolgárok elidegeníthetetlen jogainak és kötelességeinek érvényesülését. Ezért a nemzetiségek tagjainak minden jogot meg kívánunk adni, annak ellenére, hogy azok a nemzetek, amelyekhez jelentkeznek, távolról sem nyújtanak a szlovák kisebbségeknek annyit jogot, mint mi itt, Csehszlovákiában. Például a Magyar Köztársaságban szlovák iskoláknak minősített középiskolákban csak a szlovák nyelvet tanítják szlovákul. Az ilyen ,,nem reciprocitásra épülő" helyzet megoldásának módját azonban külpolitikánk aktivizálásában és az eredményes diplomáciai lépésekben látjuk. Semmiképpen sem abban, hogy a reciprocitáshoz folyamodjunk. Ezzel nem kívánunk visszaélni olyan érzékeny kérdésben sem, amilyen Csehszlovákia minden állampolgárának joga nemzetisége nyelvén beszélni. Minden más szempont csírájában magában hordja az elnemzetietlenítés nagy veszélyét. Azokon a területeken azonban, amelyeken a lakosság többsége más nemzetiségű, feladatunk meghatározni a kétnyelvűség alapelvét, amelyet alkalmazni kell az államapparátusban és a gazdasági életben is. De itt is következetesen érvényesíteni kell azt az alapelvet, hogy minden állampolgári igény összefonódik az állampolgári kötelességgel, az állampolgári és erkölcsi felelősségtudattal a közös érdekek érvényesítésében. A kétnyelvűséggel összefüggésben például sok szó esik a helység- és az utcanevekről. Előfordulnak panaszok, hogy a magyarországi, a hazai és a külföldi sajtó a városok hivatalos elnevezése helyett következetesen a régi magyar elnevezéseket használja, például Pozsony, Bős, Kassa stb. Nem akarjuk elkendőzni, hogy a múltban e tekintetben is hibák fordultak elő. Ezzel a kérdéssel már foglalkozik azonban a Belügy- és Környezetvédelmi Minisztérium különbizottsága, amely előterjeszti idevágó javaslatait. Persze, e tekintetben is érvényes, hogy az érzelmeken, a felesleges konokságon felül kell emelkednie a toleranciának és a keményfejűségen az ésszerű gondolkodásnak. Amennyiben nagyobb változtatásokra gondolnának, tekintetbe kell venni végrehajtásuk költségességét is. Hasonló a helyzet az utcák elnevezését illetően is. A szlovákiai városok többsége a magyar nemzet tagjaival együtt írta meg az első világháború előtti Magyarország haladó történetét. Ezért senkinek sem szabadna megütköznie azon, hogy voltak vagy vannak Kossuthról, illetve Petőfiről elnevezett utcáink, esetleg tereink. Minden bizonnyal nincs semmiféle ellenvetésünk azzal szemben, hogy utcákat nevezzenek el olyan nagy magyar uralkodókról, amilyen IV. Béla, Corvin Mátyás vagy II. József volt. Persze, nagyon örülnénk annak, ha a Magyar Köztársaság városaiban is felidéznék a NagyMorva Birodalomnak vagy azoknak a közös hagyományoknak az emlékét, amelyek a Rákóczi-felkelés, a parasztzendülések, Kollár budapesti tartózkodása idején születtek. Nyilván nem lenne felesleges, ha ezt a javaslatot megtárgyalná a szlovák és a magyar történészek közös bizottsága. A Szlovák Köztársaság kormányának az a nézete, hogy a Csehszlovák Köztársaság új alkotmányában csakúgy, mint a Szlovák Köztársaság új alkotmányában a nemzetiségek helyzetének rendezése során kiindulhatunk és ki kell indulnunk a jelenlegi törvényből, azt új ismeretekkel és elképzelésekkel gazdagítva. Főleg azonban az egyes törvényekben kell alapelveit valóra váltanunk. Ebbe a jogi formába új, demokratikus, humánus, pluralista tartalmat kell öntenünk. Nyilvánvalóan azonban nem lenne bölcs dolog, ha ezt az alkotmányos megoldást, amely az általunk ismertek közül egyike a leghaladóbbaknak, nerh vennénk alapul, hanem megkísérelnénk létrehozni teljesen új, ki nem próbált modelleket. A hatályos, kipróbált alap, meghatványozva az új, demokratikus tartalommal, teljes mértékben lehetővé teszi, hogy a nálunk élő nemzetiségek tagjai új Csehszlovák Köztársaságunkat igazi otthonuknak, közös házuknak tekintsék, amelyben megszülettek és amelyben élnek. A szociológiai kutatások eredményei azt igazolják, hogy a csehszlovák államalakulat vonzó a nemzetiségek számára. Az együvé tartozás tudata a múltban a csehszlovák állam gazdag demokratikus hagyományaira és jobb gazdasági körülményeire épült. Kedvezően hatnak olyan tényezők is, amilyen a szülőföld szeretete, a szlovák, esetleg a cseh nemzet tagjaihoz való közeledés a nemzetiségileg vegyes családokban és a dolgozó kollektívákban. így a magyar és az ukrán nemzetiség tagjainak abszolút többsége igazi otthonának tekinti a csehszlovák hazát. S ezért a nemzetiségek kulturális szövetségei - a Csemadok, valamint a Csehszlovákiai Rutén-Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége - elmarasztalnak minden irredent megnyilvánulást, s egyértelműen pártolják a nemzetek és nemzetiségek együttélését a közös csehszlovák hazában. Ez kifejezésre jut a Csemadok Központi Bizottsága Elnökségének ez év február 23-i állásfoglalásában is. Közös a múlt Ezzel egyidejűleg azonban, s nem kevésbé sürgetően, segítséget kérünk a megújhodott Matica slovenskától is. Színvonalas népművelő tevékenységgel meg kellene győzni az embereket arról, hogy Dél- és Kelet-Szlovákia magyar, valamint ukrán (rutén) nemzetiségű lakosai ősrégtől fogva ezen a területen élnek. Itt születtek és haltak meg elődjeik nemzedékei. A szlovák nemzettel együtt itt gazdagították Magyarország civilizációját, a nemzeti és a vallási tolerancia számos példájával is. Később, hétévtizedes közös államiságunk keretében, sajátos nemzetiségi és etnikai egységekké alakultak. Ezek megőrizték és megőrzik sajátos anyagi és szellemi kultúrájukat, hagyományaikat, szokásaikat és anyanemzetük nyelvét is. Ezért ezeknek a hagyományoknak és kultúráknak fejlesztése új hazájuk fellendülése javára a nemzetiségeknek nemcsak elvitathatatlan joga, hanem egyben alapvető állampolgári kötelessége is. A másik oldalon a Matica slovenskának kifejezetten szent kötelessége van. Dél-Szlovákiában is szerveznie kell a szlovákok nemzeti életét, hogy következetesen megőrizzük államalkotó nemzetünk identitását. Semmiképp sem tekinthető tehát idegen elemnek. Úgy kell fejlesztenie ennek a területnek ősrégi szláv hagyományait, hogy megőrizze mindazt, amivel régtől fogva gazdagodott hazánk e részének civilizációja. Ezért ebben a tevékenységben ne jusson kifejezésre sem nosztalgia, sem anakronizmus. Rég elmúlt a szlovákok nemzeti elnyomásának és elnemzetietlenítésének ideje. Szabad, erkölcsileg megújhodó hazában élünk, s ezért nincs okunk a „túlélés kedvéért" magunkba zárkóznunk. Ellenkezőleg. Emelt fővel, nyitott szívvel, előítéletek és gyűlölet nélkül illeszkedünk bele Európába, jellegzetes szláv nagyvonalúsággal és vendégszeretettel, önmagunkban és egymás között sikeresen hozzáfogtunk a válaszfalak áthidalásához és lebontásához. Ezért erről a helyről is felszólítok a Szlovák Köztársaságban élő minden szlovákot, csehet, magyart, rutént, ukránt és minden etnikai csoportot: a kölcsönös bizalom, és elsősorban a hazafias csehszlovák együttélés szellemében határozottan marasztalják el a nacionalista megnyilvánulásokat, határolják el magukat mindennemű provokációtól és demagógiától. Feladatunk törekedni a kölcsönös tiszteletre és megértésre. Keresnünk kell a közös kerekasztalt. Törekednünk kell a megértésre és a toleranciára. Támogatnunk kell a szabadság és a demokrácia viszonyai között épülő közös hazánk szociális és gazdasági fejlődését. A Szlovák Köztársaság kormánya a következőképp kívánja és fogja megteremteni ennek előfeltételeit: A kormány programja 1. A nemzetiségi oktatásügy területén arra akarjuk ösztönözni a nemzeti bizottságokat, hogy nagyon érzékenyen és megfontoltan járjanak el a nemzetiségileg vegyeslakta területeken. A szülők igényeinek megítélésekor a pedagógiai és politikai vonatkozásokkal szemben ne részesítsék előnyben a területi és a gazdasági szempontokat. Az Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumtól a kormány azt fogja igényelni, hogy az oktatási és a nevelési eredmények javításával, a tanulóknak a pályaválasztásra való in(Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1990. III. 6.