Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-23 / 70. szám, péntek

iS sL (3 Titkok nyomában Feltételezések alapján koholt vádak „Úgy tűnik, a csehszlovákiai magyar értelmiség képviselői radikális programot dolgoztak ki", olvashattuk a feltételezést a Szlovák Köztársaság Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumának a nemzetiségileg vegyesen lakott területein követendő iskolapolitikájának alapelveiben. „Ezek a programok mindmáig nem lettek nyilvánosságra hozva, megvitatásra felkínálva a szlovák és a cseh állampolgároknak. Éppen ellenkezőleg, a nyilvánosságnak más, mérsékelt programokat terjesztenek elő..." Konkrét példaként szolgál a Független Magyar Kezdeményezés (FMK), amely a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal (NYEE) együtt tett közzé egy nyilatkozatot, „a nemzetek és nemzetiségek jogairól szóló nagyon szép általános megfogalmazásokkal". Az Alapelvek a továbbiakban utalnak egyes dél-szlovákiai erőszakos cselekményekre, a növekvő nemzetiségi feszültségekre, s ezzel kapcsolatban arra, hogy a magyar nemzetiségű állampolgárok által előterjesztett követelések összhangban vannak a már említett „radikális" programokkal. Utalnak arra is, hogy „egyes kisebbségi magyar kezdeményezések", esetleg távlati geopolitikai célkitűzéseket követnek, a határok revízióját követelik. ÚJ SZÚ 5 1990. III. .557. Szerettük volna végre megismerni mi is ezt a programot. Annál is inkább, mert Ladislav Kováč miniszter úr, e program létezéséről a komáromi kormányülés résztvevőit is tájékoztatta. Ezért felkerestük A. Nagy Lászlót, a Független Magyar Kezdeményezés szóvivői testületének tagját, és megkérdeztük tőle, hol juthatnánk hozzá radikális programjukhoz. - Sehol. Nem létező programokhoz nem lehet hozzájutni. Márpedig az FMK-nak nincs olyan programja, amely a politikai autonómia elérését . tűzte volna ki célul. Van elvi nyilatkozatunk, amelyet november 24-én tettünk közzé, a január 18-i programnyilatkozatunkat pedig januárban jelentettük meg a Nap hasábjain. Soha nem volt és nincs is titkos programunk. Ez ellentétben állna elveinkkel. Mi a nyílt politizálásnak vagyunk a hívei. • Ladislav Kováč miniszter úr az Učitelské noviny 11. számában megjelenteket elmondta már a március 5-i komáromi kormányülésen, és személy szerint önt bírálta, mert nem vitte el neki az FMK programját. - Nem tudom miért kellett volna bemutatnunk az FMK programját a Szlovák Köztársaság oktatási, ifjúsági és testnevelési miniszterének. Ez már csak azért is értelmetlen, mert mi már január 2-án átadtuk neki oktatásügyi programvázlatunkat. Pontokba foglaltuk mindazt, amit a nemzetiségi oktatásügyben fontosnak tartunk. Igaz, erről mindmáig nem tudtunk vele érdemben tárgyalni. A programunk többi része pedig nem tartozik az oktatási minisztériumra, de egyébként is, mint említettem, megjelent a sajtóban - hiánytalanul. • A minisztérium viszont arra is utal, mintha másokkal együttműködve dolgozták volna ki radikális, „irredenta" programjukat, amely így talán nem is az FMK, hanem az egész csehszlovákiai magyar értelmiség programja. - Ez rosszindulatú feltételezés. Ismétlem, nincs titkos program. Egyetlen vád érhet bennünket; az, hogy a programunkat a Polgári Fórummal és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal közös alapelveken dolgoztuk'ki.. Ezt a vádat azonban vállaljuk. • Közismert, hogy valamennyi magyar szervezet közül a Független Magyar Kezdeményezés működik együtt a legszorosabban egy hasonló szlovák demokrata mozgalommal. Éppen ezért állítólag egyesek szinte már kollaborálással vádolják az FMK-t. Ugyanakkor viszont éppen az önök mozgalmát kezdték támadni a másik oldalról is. Miért? Hogyan látja ezt ön? - Ez a rosszindulatú gyanakvás, a mögöttes tartalmak keresése, úgy érzem, abból indul ki, hogy a Független Magyar Kezdeményezésnek van a legátfogóbb programja a csehszlovákiai nemzetiségi politikai szervezetek közül. Van egy általános demokratizálási programja, van gazdasági, mezőgazdasági, oktatásügyi, kulturális, szociális stb. programja. Ugyanakkor mi hoztuk nyilvánosságra a leghamarább programunkat. • Említette a „mögöttes tartalmak keresését", a „gyanakvást". Találkoztak már ezzel a múltban is? - Ez valóban érdekes. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom, illetve annak vezető képviselőinek részéről soha ilyennel nem találkoztunk. Sőt, akkor sem, amikor Kováč miniszter úr kérésére harmadszor is találkoztunk vele, a NYEE talaján. Jelen voltak a koordinációs bizottság tagjai, az FMK oktatásügyi bizottsága, a miniszter kíséretében pedig az érsekújvári szlovák pedagógusok képviselői. Ezen a megbeszélésen gyanúsított meg minket Kováč miniszter úr első ízben azzal, hogy nekünk mögöttes szándékaink, ki nem mondott politikai céljaink vannak, s kétségbe vonjuk a szlovák köztársaság szuverenitását... A NYEE képviselői, például Milan Šimečka, Peter Zajac vagy Fedor Gál, a saját nevükben is kikérték, hogy az FMK-t ilyen vádak, gyanúsítások érjék. Ezrei együtt el kell mondanom, soha másutt ilyen gyanúsításokkal nem találkoztunk. • Azt mondta, harmadszor találkoztak Kováč miniszter úrral. Mi történt az első két találkozón? -Az első találkozón, december 27-én, gyakorlatilag nem merült fel probléma. Érzésünk szerint a megbeszélések nagyon jó légkörben folytak, bár kiderült, tárgyalópartnereink szinte semmiféle információkkal sem rendelkeznek a nemzetiségi iskolaügyről. Ezen végülis nem csodálkozhatunk, hisžen korábban a miniszter, illetve a helyettese egészen más jellegű problémákkal foglalkoztak, örültünk annak, hogy éppen Ladislav Kováč miniszter úr a tárgyalópartnerünk, mert ismertük korábbi munkásságát, demokratikus gondolkodását. A probléma a második megbeszélésen merült fel, amikor a konkrét kérdésekről kezdtünk beszélni. A miniszter ekkor jelentette ki, hogy a nemzetiségi oktatásügyi problémák túlbecsülését, jelentőségének méltánytalan túlértékelését jelentené, ha ezekkel a kérdésekkel miniszterhelyettesi szintén foglalkozna valaki. Elképzelése szerint egy főosztály hatáskörébe tartozik, mert méltánytalan, hogy addig csak egy alosztály foglalkozott a nemzetiségi oktatásüggyel. Nézetünk szerint azonban a nemzetiségi oktatásügyetkomplex kérdésként kell kezelni, ezért indokolt, hogy miniszterhelyettes hatáskörébe tartozzon, és ne egy korlátozott jogkörű főosztályéba. Az pedig már szakmailag indokolt, hogy a nemzetiségi oktatásügyet átfogó, módon kezeljék. A nemzetiségi oktatásügynek sajátos szakmai problémái vannak. Kötődnie kell a nemzetiségi kultúrához, legyen szó bármelyik tantárgyról. Ezt közvetve bizonyítja az is, hogy mindmáig nem jött létre egy szövetségi oktatásügyi minisztérium, hogy az oktatásügy nemzeti jellege miatt csak szlovák és cseh minisztériumok működnek. A másik kérdés, amelyben nem tudtunk megállapodni, a szakértői bizottság felállítására vonatkozott. Néhány tucat ilyen szakértői bizottság jött létre tanácsadó szervként. A miniszter úr a nemzetiségi oktatásügyi kérdések megoldására is létre kívánt hozni egy ilyen bizottságot. Ennek kellett volna foglalkoznia a szlovákiai magyar, a rutén (ukrán), a dél-szlovákiai szlovák és a magyarországi szlovák iskolák ügyeivel. Elmondtuk, hogy egy ilyen bizottság létrehozását nem találjuk szerencsés lépésnek. Ilyen bizottságban szakmai kérdéseket megbeszélni aligha lehetne, hiszen mint már említettem, az oktatásnak szorosan kell kapcsolódnia a nemzet vagy a nemzetiség történelméhez, kultúrájához. így például a magyarországi szlovák iskolák problémái politikailag hasonlítanak a szlovákiai magyar iskolák problémáihoz, de a szakmai kérdések egészen másként vetődnek fel. Szakmai szempontból ők bármely szlovák iskolához állnak közel. • Ezt tehát nem szakértői, hanem egy politikai bizottság lett volna? - Igy van. Egy ilyen összetételű bizottság tagjai politikai síkon vitatták volna a kérdéseket és nem szakmai szempontból. Ezért azt javasoltuk, jöjjön létre négy albizottság, amelyben valóban az egyes nemzetiségek oktatásügyének szakmai problémáit lehetne megvitatni, s ajánlásokat tenni. Amennyiben pedig felmerülnek közös problémák, azokat a bizottság vezetési szintjén vitassák meg. Elképzelésük helyességét bizonyítja az is, ami Érsekújvárott történik. A két pedagógusfórum között szakmai viták helyett politikai viták zajlanak. Egy szakértői bizottságnak pedig nem lehet célja, hogy politikai nézeteket ütköztessen. Ezt sokkal magasabb szinten kellene megtenni. Ugyanakkor az sem elhanyagolható szempont, hogy a szakmai kérdések mellőzése politikai problémákat okozhat. Példaként említhetem a kisiskolák „körzetesítését", amely szakmai szempontból szintén megalapozatlan volt. • A nemzetiségi kultúrához kötődő sajátos szakmai kérdések megoldása hozzájárulna ahhoz, hogy erősödne a nemzetiségi öntudat. Nem gondoltak arra, hogy a pedagógiai-szakmai kérdések megoldásától a minisztérium képviselői éppen ezért vonakodni fognak? - Nem, ilyen párhuzam abban a pillanatban egyáltalán nem merült fel egyik részről sem. FEKETE MARIAN A látott világ képei Kontár Gyula fotóiról Manapság meglehetősen kevés olyan képzőművészeti alkotás születik, amelyen hosszas vizsgálódás nélkül, szempillantás alatt képesek vagyunk felfedezni egyrészt saját szépérzékünkkel, realitásképünkkel rokonítható jelenségeket, másrészt megtalálni az érzelmi azonosságot. Jómagam is inkább azokra a munkákra esküszöm, amelyeken a művészi átirat a megörökítésre, a feljegyzésre kiragadott valóságszeletet nem fosztja meg érzelmi, értelmi attribútumaitól, noha nem vitatom el, sőt elkerülhetetlennek és a fejlődés szempontjából meghatározónak tartom a művészi alkotásban is a kutatás mozzanatát, a kísérletezést, amennyiben a technikai bravúr nem marad csupán öncél, hanem fontos létkérdéseket új összefüggésekbe állító tartalmat megjelenítő modern eszköz. Minden esetben hatalmukba kerítenek azok a műalkotások, amelyek a meditatív valóságvizsgálódás helyett, naiv ártatlansággal közelítenek a hétköznapi jelenségekhez, s az érzelmi-hangulati átélés élményével is megajándékoznak. Ezt a fajta élményt kínálja a Kontár Gyula, aki az emocionálisan is ható objektumok és események realista ábrázolásával a fotóművészet tradicionális vonalán halad. A csehszlovákiai magyar fotóművész líraian gyöngéd, sebezhetően melankolikus, a magány, az elmúlás, az elhasználódás ijesztő jelenléte ellenére is vigaszteljes, érzelemgazdag világot talál maga körül. S ennek megörökítésére nem formál valamiféle új vizuális jelrendszert, nem használ látványos, csalóka trükköket. Fotóinak kivágásai nem beállítottak, nyoma sincs rajtuk a valóságot valamiféle képzeletbeli, modellált világhoz igazító beavatkozásnak, manipulálásnak, ellenkezőleg, a természet vizuális látványából kiindulva, egy az egyben lefényképezi a látott világ képeit. Hagyományosak a témái: szelídséget, nyugalmat, békét közvetítenek, s nem akarnak mást, minthogy elfogadjuk a természet szépségét és rendjét, áhítattal csodáljuk és óvjuk a tájban meglévő harmóniát. Akadnak e képek között olyanok is, amelyek a népélet veszendőbe tűnő rekvizitumait fellelve és bemutatva, elfelejtett értékeket próbálnak rekonstruálni. Ezeken természetesen a rég levetett népviselet „konzervált", vasalt és kikeményített, sterill ruhadarabjaiba öltöztetett figurák elevenítik fel a kézi mezőgazdasági munkák egyikét-másikát, köztük például a kévekötést, a marokszedést stb. Más felvételek sorsokat tárnak elénk: két játszó gyerek, apa és fia, a vízparton ölelkező szerelmesek, a menyegzőjét ülő ifjú pár kapcsolatának, az időt múlató idős horgász, a cigarettára gyújtó öregember magányának lencsevégre kapott intimitásából megsejthető végzetet kísérelik meg előrevetíteni. Környezetünk, érzelmileg leginkább gyermekéveinkhez kötődő részleteit, jelenségeit - a virágport gyűjtő méhecskét, lepkét, csigát, s egyéb állátokat -, az elemek harcának pusztító hatását, a növényeket, a tavak, a folyók víztükrét megörökítő képeivel a természetközeliséget hirdeti, szociográfiai színezetű portréival az emberközpontúság mellett tüntet, a népművészeti ihletéssel, a népviselet, a népszokások, a kézművesség ősi motívumainak, a mára már jobbára csak a népművészetben értékként őrzött, ám az ember történelmi-társadalmi fejlődését jelképező ősi kultúrkincs felmutatásával a nemzeti hovatartozástudatot igyekszik mindinkább erősíteni a fotográfus. Elfecsérelt értékeket dokumentáló fotóival a kollektív lelkiismeretre hat, erköícsi-eszmei megtisztulásra késztet Kontár Gyula. Alkotásaiból legutóbb a Somorjai Művelődési Otthon rendezett tárlatot. (tallósi) Nyolc nyelven a pápai latogatasról A napokban munkalátogatáson volt Prágában Jozef Kosáček atya, a Vatikán Rádió cseh adásának főszerkesztője, jezsuita szerzetes. Látogatása tapasztalatairól kérdezte őt a sajtóiroda tudósítója. • A Vatikán Rádiónak nálunk is vannak hallgatói. Tulajdonképpen, mióta sugároznak Csehszlovákiába is? -XI. Piusz pápa volt az, aki röviddel megválasztása után tudatosította, hogy a korszerű hírközlő eszközök milyen hatással lesznek az adott kor szellemének formálására. Nem sokkal a rádió feltalálása után megbízta magát a feltalálót, Guglielmo Marconit, hogy Vatikánban rádióállomást létesítsen. 1931. február 13án kezdte meg működését, az első adásokat maga XI. Piusz irányította Eugenio Pacelli államtitkár közreműködésével. Az adások XII. Piusz pápasága idején folytatódtak. A Vatikán Rádió jelentősége a második világháború alatt tovább nőtt, tárgyilagos híradása révén, és a háború után is nagyon népszerű maradt a foglyok, elesettek és eltűntek keresését segítő adásai miatt. A kommunista ateizmus veszélye, s ezzel kapcsolatban a keresztények üldöztetése rákényszerítette dr. Jozef Beran prágai érseket, hogy 1947. februárjában felkérje XII. Piusz pápát Csehszlovákia felé is sugározzanak adásokat. Az első ilyen műsort a Vatikáni Rádió 1947. április 23-án, a Szent Béla napi ünnepségek alkalmából sugározta. A rendszeres adás 1947. december 24én karácsony estén indult. Készítésében részt vett Václav Fert jezsuita atya is, a római Nepomucenumi cseh internátus teológusaival. 1949-ben az adás cseh és szlovák nyelvűre vált szét. • ön mióta dolgozik a Vatikán Rádió cseh szekciójában? - Húsz évvel ezelőtt jöttem ide. Három évig mint másodszerkesztő dolgoztam, aztán vezető lettem. Brünnből származom és Csehszlovákiából 1968. augusztus 21-e után mentem el. A velehradi novicista jezsuita rendház volt az első állomása rendi életemnek. A kolostorok erőszakos bezárása után utam az északcsehországi bohosudovi központi kolostorba vezetett. Ott 1950. áprilisától szeptemberéig maradtam. Ezt követte az ,,átnevelés", ami több mint három évig tartott. A civil életbe való visszatérés után 14 évig a brünni Zbrojovka vállalatnál dolgoztam. Semmilyen iskolában nem tanulhattam tovább. Az Állambiztonsági Testület gondosan őrzött és nyomozott utánam. Titokban szenteltek fel papnak 1968 januárjában. A jezsuitáknál előírás az alapos műveltség megszerzése, nekem magánúton kellett tanulnom munka mellett, és Csehszlovákiából való távozásom után tanulmányaimat Innsbruckban fejeztem be. • Milyen adásokat sugároz a Vatikán Rádió a csehszlovák hallgatóknak? - A cseh és a szlovák adásokat a 48, 41 és 31 méteres rövidhullámon, csehül este 19.30-tól, szlovák nyelven pedig 19.45-től sugározzuk. Az esti adást másnap reggel 5.15-től és 5.30-tól megismételjük. Minden páratlan hónap, tehát január, március, május, július, szeptember és november minden első vasárnapján egyenes adást közvetítünk a cseh szentmiséről a rádió kápolnájából. A hét egyes napjain más-más témákról szólunk. Hétfőn például a teológia, filozófia és történelem területéről szóló téma az értelmiségnek szól, a betegeknek a keddi és csütörtöki adásunkat szánjuk. Nagyon közkedveltek Tomás Spindlik atya szónoklatai és a Hogyan vezessük és tanítsuk a gyerekeket a vallás igazára sorozat. Az egyház és a világ című adásban minden vasárnap Peter Kolár atya fordul hallgatóinkhoz Párizsból. • A szentatya látogatására készülünk. Milyen adásokat sugároznak majd abban az időszakban? - A szentatya minden útja széleskörűen elő van készítve, az adott ország történelmi, kulturális, politikai és vallási fejlődéséről szóló információk sugározásával. Hétfői adásainkat a cseh katolicizmus történetéből a harmincéves háború után és az egyes egyházmegyék történetéből, dr. Jaroslav Polc könyvtáros már akkor előkészítette, amikor a látogatásról még csak sejtésünk volt. Most következnek az információk az egyes városokról, melyet a pápa meglátogat: a prágai Szent Vitus katedrllisról, Velehradról és Cyril és Metód történetéről. Az előkészületekbe bekapcsolódik a Csehszlovák Rádió is. Virágvasárnapra rádióhidat tervezünk Prága és Vatikán között, s egyórás adás lesz II. János Páp pápáról. Prágából közösen vezetjük Václav Malý atyával. Közös vasárnapi igehirdetést tervezünk, melyet minden szombaton este a prágai rádió sugároz. Április 18-án szerdán érkezem, legalább tíz szerkesztővel megfelelő anyaggal és műszaki felszereléssel együtt. Innen közvetítjük majd a pápa látogatásáról szóló riportot nyolc nyelven.