Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-16 / 64. szám, péntek

A szlovákiai államigazgatási és gazdasági szféra irányítási struktúrái személyzeti politikájának és személyzeti cseréinek a Szlovák Köztársaság kormánya által 1990. március 12-én jóváhagyott alapelvei Csehországi levél Nyugtalanul - de bizakodva A kormány a személyzeti cseréknél a következő alapelveket javasolja kö­vetni: 1. Az egész irányítási rendszerben, az irányítás valamennyi szintjén, egészen az egyes munkahelyek szintjéig sort kell ke­ríteni annak megítélésére, ki milyen sze­mélyi előfeltételekkel rendelkezik a veze­tő és a meghatározott szakmai funkciók betöltésére a pluralista demokratikus tár­sadalom és a piacgazdaság feltételei kö­zött. 2. A szervezetek vezető posztjain mi­hamarább be kell fejezni a személycseré­ket, mivel ez előfeltétele a további vezető funkciókban történő személycseréknek ott, ahol ez szükséges és ahol ezt még nem hajtották végre (főleg az egyes rész­legek és szakosztályok vezető posztjain, a nemzeti bizottságok és a nemtermelő szféra vezető posztjain). Kivételesen ott is, ahol a már végrehajtott cserék során elkövetett nyilvánvaló hibákat kell helyre­hozni. 3. A funkcióbeli és a szakmai stabilitás valamennyi elérhető törvényes garanciá­ját biztosítani kell azon vezető dolgozók számára, akiknek irányítási illetékességét a munkakollektíva nyilvános megítélése során elismerte, és azok számára, akik azok helyett kerültek vezető beosztások­ba, akik a jelenlegi személycserék követ­keztében távoztak onnan. Teljes bizalmat kell kapniuk a gazdasági vezetés, a szak­szervezetek, az önigazgatási szervek, az állampolgári kezdeményezések és vala­mennyi dolgozó részéről. 4. A társadalmi rendszer békés meg­változtatásának filozófiája jelentős igé­nyeket támaszt a „változások folyamata kritikus gyorsasága" felismerésének ké­pességére. A vezető dolgozók kötelessé­ge, hogy szoros kapcsolatot tartsanak az önigazgatási és a szakszervezeti szer­vekkel, az állampolgári kezdeményezé­sekkel és az egyes dolgozókkal is, hogy felismerjék, milyen gyorsan cselekedje­nek és miként magyarázzák az emberek­nek a személycserék folyamatát. Társadalmi szempontból azonban ügyelniük kell arra, hogy a személycserék mihamarább befejeződjenek, hogy ne le­hessen visszaélni velük a választási kam­pányban. Ezért az SZK kormánya elvárja, hogy a szlovákiai irányítási struktúrákban folyó változások 1990. április 15-ig befe­jeződjenek. 5. A vezető dolgozók irányítási képes­ségeinek nyilvános megítélését a demok­ratikus társadalom és a piacgazdaság feltételei közepette az érvényes jogsza­bályokkal teljes összhangban kell megva­lósítani. Szervezési és társadalom-politikai szempontból is kívánatos, hogy a sze­mélycserék befejezése „felülről lefelé" történjen, a minisztériumoktól kezdve a vállalati igazgatóságokon, a szövetke­zetek vezetőségein, a termelő és nem termelő intézetek vezetőségein át, az üzemek, részlegek, műhelyek (a szak­osztályok, osztályok stb. vezetői) szint­jéig. 6. A minisztériumok, más központi szervek, de az alsóbb szervek vezetésé­nek is kötelessége, hogy saját hatáskö­rükben szavatolják a vezető beosztások­ból felmentett dolgozóknak a Munka Tör­vénykönyvével összhangban lévő beosz­tást, továbbá, hogy rekvalifikációs és re­szocializációs programokat dolgozzanak ki, illetve kínáljanak fel számukra. Ha ebben a kérdésben nem kerül sor meg­állapodásra, a munkáltató szervezet (a Munka Törvénykönyve és a CSSZSZK kormányának végrehajtó rendelete által megállapított esetekben) a dolgozót áthe­lyezheti a képzettségének megfelelő munkára (lásd a Munka Törvénykönyve 37., 41., 65. 67. paragrafusait) vagy fel­mondhatja munkaviszonyát (lásd a Mun­ka Törvénykönyve 44. és 46. paragrafu­sait. Az áthelyezést vagy a felmondást meg kell vitatni az illetékes szakszerveze­ti szervvel. Abban az esetben, ha a mun­káltató szervezet nem rendelkezik meg­felelő munkahellyel és a dolgozót felmen­tik munkaviszonyából, a közigazgatási szerv (nemzeti bizottság) köteles ellátást nyújtani a dolgozónak a Szövetségi Mun­ka és Szociális Ügyi Minisztérium 195/1989. Tt. sz. rendelete alapján. 7. Azoknak az újonnan kinevezett ve­zető dolgozóknak, akik az adott tisztség­ben nem rendelkeznek irányítási gyakor­lattal, a munkáltató szervezetek mihama­rabb (a funkcióba lépéstől számított 1-3 hónapon belül) biztosítják a modern me­nedzselés és az emberekkel való munka tanfolyamait, valamint az intenzív tapasz­talatszerzést fejlett hazai és külföldi válla­latokban és intézetekben. Az új vezető dolgozókat, illetve a na­gyobb szervezeti és személyi változáso­kon átmenő vállalatokat és intézeteket megfelelő módon támogatja a szervezési és irányítási tanácsadás (az úgynevezett menedzselési tanácsadás) szakszolgá­lata. 8. A vezető dolgozók irányítási alkal­masságának megítéléséért az adott szer­vezet irányításának valamennyi szintjén a szervezet vezetője tartozik felelős­séggel. Az igazgatók és az azonos szintű vezetők alkalmasságát hasonló módon az állami vállalatok alapítói, valamint a költ­ségvetési és dotált szervezetek felettes szervei bírálják felül. A szervezetek vezetőségének hatás­köréért az alapítók felelősek, az állami vállalatok esetében az illetékes miniszté­riumok és nemzeti bizottságok. A vállala­tokon belül a különböző szintű vezetők hatásköréért az igazgatók, valamint a velük egy szinten álló más vezetők felelősek. Javasolják, hogy ott, ahol a helyzet azt megkívánja, e célból alakítsanak ideigle­nes „kerekasztalt", amely rendszerint a szervezet vezetőiből, az önigazgatási szerv, illetve a szövetkezeti elöljáróság képviselőiből, a szakszervezet, a Nyilvá­nosság az Erőszak Ellen koordinációs bizottságának képviselőjéből és a sze­mélyzeti osztály szakemberéből áll. E? a bizottság szavatolja a személyi változások törvényességét, a szakmai, erkölcsi kritériumok betartását, a dolgo­zók politikai diszkriminálással szembeni védelmét, valamint az emberi és az ál­lampolgári jogok vállalaton belüli betar­tását. A bizottság mérlegeli: a) szükséges-e változást eszközölni a dolgozókollektíva küldötteinek gyűlésé­ben és a dolgozókollektíva tanácsában (amennyiben állami vállalatról van szó), szükséges-e változást eszközölni a szö­vetkezet elöljáróságában (amennyiben szövetkezetről van szó). Figyelembe ve­szi az egyének és csoportok kezdemé­nyező javaslatait, támogatja a dolgozó­kollektíva küldöttei gyűlésének és a dol­gozókollektíva tanácsának, valamint a szövetkezet elöljáróságának megvá­lasztását, amennyiben ezt a kerekasztal valamelyik résztvevője követeli, a válasz­tást azonban a vonatkozó jogszabályok szerint kell szervezni; b) mérlegeli, szükséges-e személy­csere a különböző szintű vezető poszto­kon; figyelembe veszi a dolgozók kezde­ményező javaslatait. Abban az esetben, ha a kerekasztal résztvevői bizalmat sza­vaznak az adott dolgozónak, erről írásban tájékoztatják őt. Azokban az esetekben, amikor a kerekasztal valamelyik résztve- • vője bizalmatlanságát fejezi ki annak a vezetőnek, akinek viszont a dolgozókol­lektíva bizalmat szavazott, a szervezet vezetője pályázatot hirdet erre a tisztség­re. A pályázaton az a vezető is részt vehet, akinek a kerekasztal valamelyik résztvevője bizalmatlanságát fejezte ki. A pályázati eljárást az érvényes jog­szabályokkal összhangban kell lebonyolí­tani. A szervezési-műszaki feltételeket a szervezet személyzeti osztályának ve­zetője teremti meg. A pályázati bizottság elnöke a szervezet vezetője vagy az álta­la megbízott személy. A bizottság tagjai­nak száma páratlan; tagjai: az adott be­osztás felettese, a dolgozókollektíva ta­nácsának, a szakszervezetnek, a NyEE képviselője, a személyzeti osztály szak­embere, esetleg egy kívülálló szakember, akinek tanácsadói szerepe van. A döntést szavazattöbbséggel kell jó­váhagyni. Ha a pályázatra csak egy sze­mély jelentkezik, a bizottság szavazat­többséggel dönt elfogadásáról vagy sem, abban az esetben is, ha olyan dolgozóról van szó, aki ezt a tisztséget addig betöl­tötte és akinek a kerekasztal valamelyik résztvevője bizalmatlanságát fejezte ki. Abban az esetben, ha a pályázat egyedüli résztvevője kudarcot vall, halasztás nél­kül újabb pályázatot írnak ki és a szerve­zet vezetője saját megfontolása szerint * átmenetileg megbíz valakit a tisztség be­töltésével. c) A személyi kérdésekkel foglalkozó bizottság (kerekasztal) megbízatási idő­szaka 1990. április 15-ig szól. Ezután a személyi kérdéseket a szokásos módon oldják majd meg; d) a belügy- és környezetvédelmi mi­nisztérium biztonsági szerveiben ezeket a kérdéseket sajátságos módon kell meg­oldani, a parancsnoki jogkör oszthatatlan­ságának elvéből kiindulva. 9. Az elmondottakból kitűnik, hogy az állami vállalatról, a mezőgazdasági szö­vetkezetekről, a lakás-, az ipari- és fo­gyasztási szövetkezetekről szóló törvé­nyek által meghatározott funkciók kivéte­lével az $ZK kormánya nem tartja jelen­leg kívánatosnak, hogy választásokkal döntsenek a vezetőkről. Ugyancsak alkal­matlannak tartja a különféle ankétok, nép­szavazások szervezését, az aláírások gyűjtését stb. A változásoknak teljes mértékben összhangban kell állniuk a Munka Tör­vénykönyvével. A mai feltételek között a pályázat felel meg a legjobban annak, hogy a kiválasztás során érvényesüljön a szakképzettség és az arányosság elve. 10. A demokratikus társadalom és a piacgazdaság fejlesztésének viszonyai között az SZK kormánya azt javasolja, hogy az alkalmasság felülbírálásánál és a vezetők kiválasztásánál elsősorban az alábbi személyekre összpontosítsák fi­gyelmüket: a) a szakmailag alkalmasakra, vagyis azokra, akik az adott területen átlagon felüli eredményeket érnek el és megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek; b) azokra, akik erkölcsileg feddhetet­lenek, szilárd jelleműek, személyiségek, szervezni tudnak, meg tudják nyerni az embereket és természetes tekintélyt él­veznek; c) akik előtt távlatok állnak, tekintettel egészségi állapotukra, a várható megter­helésre, személyes terveikre és ambíció-' ikra. A kormány azt ajánlja, hogy a vezetők múltbeli és mai politikai elkötelezettségét érzékenyen és differenciáltan ítéljék meg. így kell felülbírálni egyesek részvételét az 1970. évi átigazoló bizottságokban. Egyes tárcákban és szervekben és néhány munkahelyen megkövetelik, hogy a vezetők és egyes vezető szakemberek ne legyenek politikai pártok, vagy politikai mozgalmak tagjai. Olyan szervekről, munkahelyekről és tisztségekről van szó, amelyek a csehszlovák állam, a vállalatok és intézmények pártonkívüliségét képvi­selik. Ezek elsősorban a Nemzetbizton­sági Testület alakulatai, a népi ellenőrzési bizottság szervei, a bíróság és az ügyész­ség stb. vezetői. Az SZK kormánya azt ajánlja a vállala­toknak, szövetkezeteknek, intézmények­nek és más szervezeteknek, hogy rendel­jék el: a munkahelyekről ki kell zárni a politikai agitációt és a választási harc bármilyen formáját. Ezzel összefüggés­ben ki kell zárni annak lehetőségét is, hogy megállapítsák a személyi változá­sok végrehajtására meghatározott határi­dő után (1990. április 15-e után) a dolgo­zók politikai hovatartozását, az egyes po­litikai pártok iránti rokonszenvét, az előbb említett tárcák és szervek kivételével. Távlatilag a kormány olyan személy­zeti munkamódszerek, kritériumok és szabályozók bevezetését kezdeményezi majd, amelyek lehetővé teszik a vállala­toknál, a szövetkezetekben és intézmé­nyekben az emberek alkotó erejének szüntelen fejlesztését. Mindenekelőtt meg kell teremteni a dolgozók szakavatott kiválasztásának és elhelyezésének, a ve­zetők értékelésének, egész életre szóló képzésének rendszerét, valamint azt, hogy segítséget nyújtsanak a dolgozók­nak egyéni karrierjük fejlesztésében. Ahhoz, hogy a vállalatok és intézmé­nyek hatékonyan járjanak el ezen a téren, olyan tekintélyt és pozíciót kell biztosítani a személyzeti osztályoknak, mint a fejlett külföldi vállalatoknál és intézményekben. Az SZK kormánya azt ajánlja, hogy használják ki a pozitív csehszlovákiai és külföldi tapasztalatokat úgy, hogy szaka­vatott munkahelyek irányítsák az embe­rek alkotó erejének fejlesztését és kihasz­nálását az egyes szervezetekben. Ezek élére rendszerint igazgatóhelyettest (ve­zetőt) kell kinevezni, aki közvetlenül a szervezet vezetőjének lesz alárendelve. A kormány, a minisztériumok és a töb­bi állami szerv csak a törvény által meg­határozott esetekben avatkozik be a szer­vezet működésébe. Az emberek alkotóképességében, mo­tiváltságában és összetartásában rejlik minden termelő és nem termelő szerve­zet, minden dolgozókollektíva, minden te­rületi és nemzeti közösség és az egész társadalom ereje. A kormány meggyőző­dése, hogy ezt mindenki tudatosítja, a szervezetek és a központi szervek a tör­vényességet betartva olyan intézkedése­ket hoznak, amelyek respektálni fogják a vezetők természetes tekintélyét, a sze­mélyi jogokat és munkahelyeinken való­ban az együvétartozás és együttműködés légkörét teremtik meg. Elöljáróban hadd szóljak önmagamról néhány szót. 1968-ban, fiatal újságíró­ként vidéki cseh lapnál kezdtem dolgozni, egy cikkem az Új Szóban is megjelent. Hradec Královéban éltem és publikáltam - ameddig engedték. A hírhedt átigazoló­bizottságok egyike engem is különböző vádakkal, rágalmakkal illetett, s eltiltott az újságírástól. Vlašimba kerültem, nem volt könnyű az életem, de a művelődésben, közéleti érdeklődésemben senki sem tu­dott megakadályozni. A gyengéd forradalom óta ismét publi­kálok, pontosabban: publikálhatok. Sze­retném elmondani az Új Szó olvasóinak, hogy politikai harcunkban, a diktatórikus rendszerrel való szembenállásunkban je­lentős erkölcsi erőt jelentett mindaz, ami a Duna túlsó oldalán, Magyarországon történt. Egy ideig csak hallottunk, illetve olvastunk arról, hogy Václav Havel, Ale­xander Dubček és más neves személyi­ség megszólalt a Magyar Televízióban. Később videokazettákon terjesztették a beszélgetéseket a cseh országrészben is, én is megtekintettem ezeket. A hivata­los propaganda rágalmazásai ellenére a csehek és a szlovákok, s a hazánkban élő nemzeti kisebbségek döntő többsége büszke volt arra, hogy tavaly augusztus­ban a Vencel-téri tüntetésen külföldiek, köztük a Fidesz képviselői is ott voltak, bátran viselkedtek, örömmel olvastam ar­ról is, hogy Szlovákiában a gyengéd for­radalomban a VPN-nel együtt fontos sze­repe volt és van a Független Magyar Kezdeményezésnek. Ezek az információk megerősítettek abban a meggyőződé­semben, hogy minden becsületesen gon­dolkodó csehnek, szlováknak, magyarnak és más nemzetiségű állampolgárnak kö­zös az érdeke: a demokrácia, a humánus társadalom kialakítása, a diktatúra min­den formájának, struktúrájának felszámo­lása. Megvallom, nyugtalanítanak azok a hí­rek, amelyeket a dél-szlovákiai nemzeti­ségi ellentétekről, a feszültség szításáról olvasok. Nem tudom, s nem is akarom megítélni a helyzetet, ám az tény, hogy ezek az ellentétek nehezíthetik humánus céljaink elérését. Bízom abban, hogy ma­gyar polgártársaink olvasták Dr. Ján Čar­nogurský szövetségi miniszterelnök-he­lyettes nyilatkozatát, aki a Tvorba hasáb­jain többek között kifejtette, hogy nem áll sem a csehek, sem a szlovákok érdeké­ben a nemzeti kisebségek elnemzetlení­tése. A politikus elmondta azt is, hogy államunk támogatja a nemzeti kisebbsé­gek-együttműködését az anyaországok­kal. A nemzeti kisebbségeknek minden olyan szervben lesznek képviselőik, ahol jogaikról döntenek. Ezek a szavak biza­kodással töltenek el. Úgy érzem azonban, hogy a Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselőinek és az állami szerveknek az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelniük a nemzeti ki­sebbségek és etnikai csoportok tényleges egyenjogúsága biztosításának. A nemzetek és nemzeti kisebbségek egyenjogúságának megteremtése nélkül egyetlen ország sem kap helyet az euró­pai házban. Ezt nekünk is tudatosítanunk kell. Mi itt Csehországban hisszük: önök Szlovákiában is hisznek abban, hogy kö­zös ügyünk, igazságunk győzedelmeske­dik, s olyan hazában élhetünk majd, amely a nemzeti kisebbségek békés, bol­dog otthona is lesz. RADKO BÍLEK Nyílt levél Milan Cičhez, a szlovák kormány miniszterelnökéhez Tisztelt Miniszterelnök Úr! örömmel fogadtuk a szlovák kormány azon döntését, miszerint a kormány rendhagyó módon Komáromban ülése­zik, és megvitatja napjaink égető kérdését, a Dél-Szlovákia járásaiban tapasztalt nemzetiségi feszültségeket. Nagy vára­kozás előzte meg ezt a munkaértekezletet az Érsekújvári járásban, mert a mi vidékünkön voltak a legélesebbek a nem­zetiségi villongások az utóbbi időben. A fejlett demokrácia szellemében fogant bevezető beszéde meggyőzött minket arról, hogy a szlovák kormány felelősségteljes hozzáállást tanúsít a nemzetiségi problémák megoldása iránt, örömmel vettük tudomásul, hogy a 144/1968-as tt. sz. alkotmánytör­vényt mindenki számára kötelező érvényűnek ismeri el. A proletár internacionalizmus álarca mögé rejtőzött totalitárius hatalom ezt nem méltányolta, pedig európai szemmel nézve is haladó, demokratikus nemzetiségi törvényeket tartalmaz. Reméljük, hogy a demokratikus, Európa felé haladó Cseh­szlovákia új alkotmánya is figyelembe veszi a 144/68-as alkotmánytörvényt. Az Érsekújvári járás tízezres Csemadok-tagságának nevé­ben biztosítjuk önt, hogy a múltban se voltunk, és a jövőben se leszünk kezdeményezői a nemzetiségi viszályoknak. Az együttélés szellemében határozottan elítéljük a nacionalista megnyilvánulásokat. Magyarok vagyunk, hazánk Csehszlo­vákia, célunk a nemzeti identitást, kultúrát, történelmet tiszte­letben tartó közös Európa. Közös jövőnket formáló munkájához sikereket és jó egész­séget kíván az Érsekújvári járás Csemadok-tagságának nevében: A CSEMADOK JB ELNÖKSÉGE Mennyit ér az Agrozet ígérete? - Itt öröm ctolgozni - mondtam a Gyulamajori Állami Gazdaság tá­gas, korszerű javítóműhelyébe lép­ve, de Kelemen László műhelyveze­tő nyomban lehűtötte a lelkesedése­met. Azzal kezdte, hogy az erőgé­pek meghibásodott motorjának ki­emelése még ma is sok gondot és problémát okoz számukra. A portál­daru már három éve helyben rozs­dásodik. Nincs vállalat, amelyik fel­szerelné. Nem készült el határidőre az üzemanyagtöltő állomás, a diag­nosztikai központ pedig azért nem üzemel, mert a megadható bérért senki sem akar ott dolgozni. - Gond hátán gond -c mondotta a műhelyvezető. - A Zetor traktorok­ba leszállított alkatrészeket gyakran a műhelyekben kell megfelelő mére­tűre csiszolni, hogy beszerelhessük a gépekbe. Legutóbb a kért 31 féle alkatrésznek tizedrészét kaptuk meg. Mit tehetünk ilyen helyzetben? Két traktorból csinálunk egyet. Tóth József raktáros is elégedet­len. A brnói Agrozettől a vetőgépek javításához sem az őszi, sem a téli időszakban nem kaptak elég alkat­részt. - Hol van az az időszak, amikor gyorsan reagáltak igényléseinkre - mondotta. - Az Agrozet bratislavai diszpécserszolgálata lassú, rugal­matlan. Pedig jó együttműködéssel lényegesen enyhíthetnénk a gondo­kon. Két esetben kért tőlünk ez a szolgálat alkatrészt és mi szívesen segítettünk a rászoruló mezőgazda­sági vállalatoknak. Ezen az úton kellene tovább haladnunk. Adamek Károlyné segédraktá­ros még ármanipulációkat is emle­getett. A Prerovi Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat a csavarhúzók darabjáért 50 koronát számlázott. A reklamáció után elis­merték, hogy tévedtek és 32,2 koro­nára szállították le a darabonkénti árát. - Hogyan tévedhettek ennyit? Ha nem nézünk utána, ugyancsak meg­jártuk volna - méltatlankodott. A műhelyből távozóban eszembe jutott az Agrozet pozsonyi sajtótájé­koztatója, amelyen megígérték, hogy rugalmasabb lesz az alkatrészellá­tás. Sajnos, Gyulamajoron nem ezt tapasztaltam. BALLA JÓZSEF ÚJ SZÚ 4, 1990. III. 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom