Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-14 / 38. szám, szerda

Esszétől a hirdetésig Készülőben az első független magánkiadású hetilap Nem kis meglepetést okozott a minap Pozsonyban két újság írótestvér, amikor kollégáikat sajtótájékoztatóra invitálták, és bejelentették: Slovenský stavbár (Szlovákiai Építő) címmel egy új független, politikától mentes hetilap kiadására készülnek. Az első magánkiadásban megjelenő folyóirat tulajdonosai, kiadói, gazdasági vezetői, szerkesztői... dr. Du• Nem jár túlságosan nagy kockázattal ma egy hetilapot kiadni? Hiszen a már sokéves múlttal rendelkezőket is a megszűnés veszélye fenyegeti... - Minden vállalkozás nagy kockázattal jár. Ezzel számolni kell. Mi az elején inkább attól féltünk, hogy az illetékes szervek majd nem tanúsítanak velünk szemben megértést, és igyekezni fognak megakadályozni tervünk valóra váltását. Szerencsére kellemesen csalódtunk, szinte mindenhol a segítségünkre voltak. Nem hiszem, hogy már a lap megjelenése előtt a megszűnésére kellene gondolnunk. šan šuran és dr. Jozef Šuran - ismerve a hazai írott sajtó gondjait és egyáltalán helyzetét - valóban nem mindennapi, enyhén szólva merész vállalkozásba kezdtek. Leendő lapjukról a rövid tájékoztatást követően mindketten készségesen nyilatkoztak a sajtó többi képviselőjének. Nekem dr. Jozef Šurannal sikerült beszélnem: • Jövendőbeli lapjuk címe arra utal, hogy az majd kimondottan az építők számára készül. - Pontosabban mindenkinek, aki valamilyen módon kapcsolatban van az építészettel, az építőiparral. Lapunkban tehát majd talál olvasnivalót az építőipari szakmunkástanuló, a kőműves, a betonozó, a tervezőmérnök, az építőművész és a házát építő vagy javító laikus is. A Szlovákiai Építő nem tudományos szaklap lesz. Népszerűsítő formában akarunk hasznos, a gyakorlatban is felhasználható információkat, tanácsokat, segítséget nyújtani olvasóinknak. Úgy, hogy a lap szakosított volta ellenére is olvasmányos legyen. Más szóval, lesz benne riport, esszé, kommentár, hír és természetesen hirdetés is. • Röviden ennyit a lap tartalmáról. De milyen lesz a külleme? - Tizenhat oldalas, A

4-es formátumú, színes nyomtatásban megjelenő lap lesz. • Az ára? - Három korona. • Nem túl olcsó? - De igen, csakhogy mi nem az ostya-, vagy lángossütőkhöz hasonló, kizárólagosan anyagi érdekeket szem előtt tartó vállalkozásba kezdtünk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a lapkiadásból szeretnénk megélni, ám elhatározásunkban az is fontos szerepet játszott, hogy édesapánk kőműves volt, s mi most a magunk módján szeretnénk segítséget nyújtani az építőknek, s hozzájárulni valamikori rangjuk visszaszerzéséhez. • Milyen példányszámban jelenik majd meg a lap? - Előreláthatólag 50 ezres példányszámmal indulunk. • Mikor? - Ha nem jön közbe semmi, akkor ez év áprilisában. • A hetilapok szerkesztőségében legalább 20-30 ember dolgozik. önök hányan lesznek? - Kezdetben kettőnkön kívül még egy irodai munkaerő. Mi ugyanis a lap tartalmának színesebbé tétele érdekében elsősorban külső munkatársak írásaira szeretnénk támaszkodni. • Ahhoz viszont rengeteg pénz kell. Van? -Az induláshoz körülbelül 150 ezer korona szükségeltetik, egy-egy szám kiadásához később még ennél is több. Ennyi pénzünk- persze nem volt, de kértünk és kaptunk kölcsön ismerősöktől, barátoktól. • Tehát szponzorokra lenne szükségünk... - Igen, bízunk benne, hogy lesz olyan vállalat, szerv, vagy szervezet, amely hajlandó ügyünket anyagilag is támogatni. • Mondjuk a fejlesztési és építőipari minisztérium? -A minisztérium egyelőre pénzt nem ad, más módon segít bennünket. • Köztudott, hogy országszerte papírgondokkal küzd a nyomdaipar. A Szlovákiai Építőnek nincsenek ilyen problémái? - A nyomdának és személyes kapcsolatainknak köszönhetően egyelőre nincs okom panaszkodni. • Szlovákia építőiparában rengeteg magyar nemzetiségű ember dolgozik. Nem jelentetik meg lapjukat magyar nyelven is? - Jó ötlet. Ezen még nem gondolkodtunk, de a jövőben nem elképzelhetetlen. _. BARANYAI LAJOS A BIZALOM JELE Onkológiai szakrendelés Dunaszerdahelyen ÚJ SZÚ 1990 II. 14. Nem titok, országszerte évről évre növekszik a rákos megbetegedésekben szenvedők száma. Nem kivétel a Dunaszerdahelyi járás sem. Söt, mint dr. Eva Petrová onkológus szavaiból kiderült, vannak rákfajták, amelyek előfordulási aránya az utóbbi években emelkedett. -Bőrgyógyász vagyok, s a rendelkezésemre álló adatokból látom, hogy míg a járásban 1988-ig csupán öt bőrrákos beteget tartottak nyilván, 1989-ben hét újabb esetet diagnosztáltam. Figyelmeztető viszont az egyéb rákfajták szaporodása is. Tavaly hússzal nőtt a gyomor-, harminchéttel a tüdő-, tizenhéttel a mell-, huszonkettővel a nőgyógyászati daganatos betegek száma. Emésztőrendszeri megbetegedést negyvennégy esetben diagnosztáltunk, ami arra enged következtetni, a betegség a rossz táplálkozási szokásaink vetülete - hangsúlyozta a Dunaszerdahelyi Járási Egészségügyi Intézet onkológusa. Beszélt arról, hogy a járás lakosainak zöme túlsúlyos, táplálékukban kevés a növényi zsiradék, s annak ellenére, hogy zöldség- és gyümölcstermő vidékről van szó, vitaminfogyasztása is alacsony. A járásban évek óta végzik a rákszűrést. Tavaly 45 695 lakost vizsgáltak meg, ebből a körzeti és az üzemi orvosok 42 411 személyt. - Fontos feladatunk a korai diagnosztálás - vallotta az orvosnő -, ám ahhoz elsősorban az kell, hogy a lakosok meg is jelenjenek a rákszűrésen. Gyanú esetén rendelőnkben alaposabb vizsgálatot végzünk, s ha igazolódik a betegség, azonnal megkezdjük kezelését. Minél előbb, annál nagyobb eredményességgel. Sajnos előfordul, és nem ritkán, hogy a beteg nehézségeivej huzamosabb ideig egyedül küszködik, s félelemből nem keresi fel orvosát. Akkor jön, amikor érdekében az orvostudomány már nem tehet semmit sem. Pedig a harcot vállalni kell annak ellenére, hogy nem könnyű - tudtam meg az orvosnőtől, aki nyíltan válaszolt a miértemre is. Elmondta, a kemoterápiás kezelés - tizenháromféle citosztatikum áll rendelkezésükre - megviseli a beteget, az úgymond panaszmentes betegnek kellemetlen nehézségei lesznek. Van aki ezért nem vállalja a fizikai és a lelki terheket. Az orvosnő, ha páciense úgy kívánja, megszakítja a kúrát, felvilágosítja a várható következményekről, s ha a beteg úgy dönt, mégsem vállalja a kezelést, a beteg óhaját parancsként veszi. - Az onkológiai betegek kezelése hosszan tartó, ezért a betegek bizalmának megszerzésétől sok függ - vette át a szót Füssi Ilona főnővér. - Amikor feloldódik kezdeti szorongásuk, amikor ráébrednek arra, hogy mi hajlandók vagyunk megtenni gyógyulásuk érdekében a lehetetlent is, bizalmukba fogadnak. Attól kezdve nyert ügyünk van, mert nem vitás, a gyógyuláshoz a beteg közreműködésére van szükség. - Az onkológiában a gyógyítás csoportmunkát igényel - magyarázta dr. Petrová - ezért betegeinket felülvizsgáltatjuk a pozsonyi Onkológiai Intézetben s a kollégákkal közösen beszéljük meg a gyógykezelés módját. Előfordul az is, hogy a beteg nem úgy reagál a gyógyszerre, mint ahogy azt eredetileg feltételeztük. Ez sem jelent gondot, a kúrát módosítani lehet. Nincs két egyforma beteg, reagálásuk a gyógyszerre tehát különbözhet. Mivel közismertek a gyógyszerbeszerzési gondok, beszélgetőtársamtól megkérdeztem, hogyan jelentkezik ez az onkológiai betegek esetében. Megtudtam, bizonyos külföldi gyógyszereket személyreszó loan rendelnek meg, a többit, vagyis a javát, egy-két évnyi előnnyel. Az orvosnak előrelátóan kellett (és kell ma is) terveznie, számolva az újonnan megbetegedettekkel. Az is igaz, hogy ha az év folyamán hatékonyabb gyógyszer kerül a piacra, a beteg gyógyulását szem előtt tartva, áttérnek a korszerű gyógyszerre. Ilyenkor nem számít a gyógyszer ára, a beteg életben tartása a lényeg. Az orvosnő szavainak hallatán azt képzelhetnénk, hogy a járásban az onkológiai betegek ellátása gondmentes. Pedig nem az. - Annak ellenére, - közölte tárgyilagosan dr. Petrová -, hogy a betegeinkkel nagyon jó a kapcsolatunk, hogy őszintén feltárják személyes gondjaikat, nem tudunk úgy foglalkozni velük, ahogy szeretnénk. Az Egészségügyi Világszervezet szerint egyegy onkológiai beteggel az orvosnak 40-50 percet kellene foglalkoznia. A járási egészségügyi intézet onkológiai rendelőjében viszont naponta 30-35 beteget fogadunk! Mert örülünk annak, ha jönnek, hiszen ez is a bizalom jele. Enélkül pedig nem képzelhető el a gyógyítás, de a többi feltételt is meg kell teremteni. PÉTERFI SZONYA Gyengéd forradalom Bécsben. No nem arról van szó, hogy az osztrákok társadalmi változásokat követelve az utcára vonultak volna, csupán a mi gyengéd forradalmunkat dokumentáló képekből nyílt kiállítás a bécsi Városházán. (Alexander Buzinkay felvétele - ČSTK) POZSONY - BÉCS Indul-e a villamos? A tömeg a ,,régi szép időkre" emlékeztetett, amikor a vasút még különvonatot indított a kiskatonák számára. Csakhogy ez a tömeg, s ez a különvonat egészen más, mint egykoron volt. Január végéig nem síró mamák, fiúkba bátorságot öntő papák, esetleg barátok és barátnők gyűltek össze reggelenként a Pozsonyi Főpályaudvaron, hanem kávés-teástermoszokkal, egésznapi elemózsiával és a legtöbbször sovány pénztárcával „felszerelt" utasok várakoztak vagy inkább tolongtak. Az egyik különvonat fél hétkor, a másik hat negyvenkor indult, a határig pár koronáért, onnan pedig ingyen abba a városba, amely most mindenki számára (hála a még érvényben levő vámszabályoknak, egyelőre pénz nélkül is) megközelíthető. Tehát - a teljes menetdíjhoz viszonyítva - közel 200 koronát takarított meg az, aki vállalta az utazás ezúttal valóban testet-lelket próbáló kínjait. Azonban Bécs bizonyára sokakat kárpótolt az enyhén szólva kényelmetlen utazásért. Azt, hogy pillanatnyilag milyen a helyzet a Pozsony-Bécs vasútvonalon, nem tudom. A jelenlegi 30 százalékos menetdíjkedvezmény ugyan több a semminél, de az igazi „nagy fogás" az lenne, ha a két város közt egykoron közlekedő villamos ismét csilingelne. - Vajon lesz erre lehetőség? - Kérdeztem František Podlenát, a CSSZSZK közlekedési miniszterét. - Igen, de nem előzzük meg az eseményeket. Tavaly november 1718-án találkoztam Ausztria közlekedési miniszterével. Már akkori tárgyalásunk során megállapítottuk, hogy Bécs és Pozsony összekötése - légi, közúti, vasúti és egyéb közlekedéssel - nagyon fontos kérdés, amelyet minél előbb meg kell oldani. Novemberi találkozásunk óta országunkban meglehetősen gyors ütemben zajlanak az események, s a ko- m rábban felvetett kérdés egyre fontosabbá válik. A jelen pillanatban a villamosközlekedés felújításának lehetőségét tanulmányozzuk. A vasúti személyszállítás kérdésével is foglalkozunk, ez esetben - mint azt már sokan tapasztalták - konkrét intézkedéseket is hoztunk. A közeljövőben azt szeretnénk megoldani, hogy a vám- és útlevélvizsgálatra ne valamelyik határállomáson, hanem már menet közben sor kerülhessen. - Tehát nem kell túl sokat várni arra, hogy villamossal utazhassunk Pozsonyból Bécsbe. De vajon mi a helyzet a légi- és közúti közlekedésben? - Pozsony és Schwechat között közlekedik majd repülőgép, s a tervek szerint a jövőben kerékpárút is összeköti a két fővárost. Autópályáink építésekor szintén figyelünk majd arra, miként kerülhetnénk közelebb Bécshez. Ezzel összefüggésben, az 1995-ös Budapest-Bécs világkiállításra gondolva, Budapestet sem hagyhatjuk ki számításainkból. Mindezek természetesen még csak tervek, amelyeket pillanatnyilag szakemberek csoportja vizsgál felül. Egyébként azt, hogy valóban rövid idő alatt szeretnénk összekötni a két várost, a két országot, bizonyítja a tény: az osztrák közlekedési miniszterrel még ez év tavaszán újra találkozom. KOVÁCS EDIT Megújhodás a Szlovák Tudományos Akadémiában PROGRAMNYILATKOZATBAN FOGLALTÁK ÖSSZE A TEVÉKENYSÉG ALAPELVEIT A Szlovák Tudományos Akadémia új elnökségének képviselői sajtótájékoztatón ismertették az intézmény vezető szerveiben bekövetkezett személyi változásokat, valamint az SZTA további tevékenységének fő irányelveit. Ladislav Macho akadémikus, az SZTA megbízott elnöke rámutatott, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia tudományos dolgozói az országunkban zajló forradalmi folyamathoz csatlakozva az SZTA keretében létrehozták az intézmény demokratikus szerveként működő Tudósok Tanácsát, s törvénymódosítást terjesztettek a Szlovák Nemzeti Tanács elé az elnökség választási módját illetően. Az előterjesztés jóváhagyása után a Tudósok Tanácsa január 23-án titkos szavazással megválasztotta az SZTA 21 tagú elnökségét. Erre azért volt szükség, mert az akadémia korábbi vezető szervei testületileg lemondtak. Az új elnökség ideiglenes szervként fog működni, egészen a Szlovák Tudományos Akadémiára, illetve a tudományra vonatkozó új törvény elfogadásáig. Az SZTA új elnöksége február 2án programnyilatkozatot fogadott el, amely a tudomány területén kibontakozott polgári kezdeményezések, * valamint a Tudósok Tanácsa által képviselt nézeteket foglalja össze, s meghatározza az akadémiában folyó munka fő irányzatait. Ennek értelmében a tudományos kutatásnak szabadon kell szolgálnia az igazság keresését. Függetlenül az ideológiai és politikai struktúráktól, hogy az új ismeretek a világméretű tudományos kutatás részeként a nemzetek és a haza javát szolgálják. A gondolkozás fejlesztésével a nemzet kulturális színvonalának emelését, a mélyreható elemző munkával pedig az alapvető társadalmi problémák megoldását kell elősegíteni. A programnyilatkozat a továbbiakban részletesen foglalkozik a progresszív demokratikus elemek érvényesítésével az SZTA életében és szervezeti felépítésében, valamint a tudományos dolgozókkal szemben támasztott társadalmi, szakmai és erkölcsi követelményekkel. A tudományos kutatás új irányítási rendszerében nagyobb súlyt kell helyezni az önigazgatásra, a legképzettebb kutatók személyes felelősségének elmélyítésére, a csoportmunka céltudatos fejlesztésére, a nemzetközi tudományhoz való szoros kapcsolódásra, valamint az egyetemi és főiskolai tudományos munkahelyekkel való közvetlen együttműködésre. A Szlovák Tudományos Akadémia új vezetősége megkülönböztetett figyelmet fordít az 1968-69-es években bekövetkezett helyzet átértékelésére, s a politikai okokból hátrányosan sújtott akadémiai dolgozók rehabilitálására. Javaslatokat dolgoz ki a külföldi tudományos intézetekkel való aktív együttműködésre, a kutatási munkákban való kölcsönös részvétel elmélyítésére, valamint az SZTA helyzetére, szervezeti felépítésére és tevékenységére vonatkozó törvényes rendezésre, figyelembe véve az ország szövetségi rendszerének szükségleteit. A programnyilatkozat végül megállapítja, hogy az SZTA támogatni fogja a tudományos kutatás területén létesülő önálló társulások, szakszövetségek és egyéb szervezetek tevékenységét, mert ezt a munkát a jelenlegi feltételek kőzött és távlatilag is a lehető legszélesebb társadalmi alapokra kell helyezni. (-ai)