Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-14 / 38. szám, szerda

Esszétől a hirdetésig Készülőben az első független magánkiadású hetilap Nem kis meglepetést okozott a minap Pozsony­ban két újság írótestvér, amikor kollégáikat sajtótájé­koztatóra invitálták, és bejelentették: Slovenský stavbár (Szlovákiai Építő) címmel egy új független, politikától mentes hetilap kiadására készülnek. Az első magánkiadásban megjelenő folyóirat tulajdono­sai, kiadói, gazdasági vezetői, szerkesztői... dr. Du­• Nem jár túlságosan nagy kockázattal ma egy hetilapot kiad­ni? Hiszen a már sokéves múlttal rendelkezőket is a megszűnés ve­szélye fenyegeti... - Minden vállalkozás nagy kocká­zattal jár. Ezzel számolni kell. Mi az elején inkább attól féltünk, hogy az illetékes szervek majd nem tanúsíta­nak velünk szemben megértést, és igyekezni fognak megakadályozni tervünk valóra váltását. Szerencsére kellemesen csalódtunk, szinte min­denhol a segítségünkre voltak. Nem hiszem, hogy már a lap megjelenése előtt a megszűnésére kellene gon­dolnunk. šan šuran és dr. Jozef Šuran - ismerve a hazai írott sajtó gondjait és egyáltalán helyzetét - valóban nem mindennapi, enyhén szólva merész vállalkozásba kezdtek. Leendő lapjukról a rövid tájékoztatást köve­tően mindketten készségesen nyilatkoztak a sajtó többi képviselőjének. Nekem dr. Jozef Šurannal si­került beszélnem: • Jövendőbeli lapjuk címe arra utal, hogy az majd kimondottan az építők számára készül. - Pontosabban mindenkinek, aki valamilyen módon kapcsolatban van az építészettel, az építőiparral. La­punkban tehát majd talál olvasniva­lót az építőipari szakmunkástanuló, a kőműves, a betonozó, a tervező­mérnök, az építőművész és a házát építő vagy javító laikus is. A Szlová­kiai Építő nem tudományos szaklap lesz. Népszerűsítő formában aka­runk hasznos, a gyakorlatban is fel­használható információkat, tanácso­kat, segítséget nyújtani olvasóink­nak. Úgy, hogy a lap szakosított volta ellenére is olvasmányos le­gyen. Más szóval, lesz benne riport, esszé, kommentár, hír és természe­tesen hirdetés is. • Röviden ennyit a lap tartal­máról. De milyen lesz a külleme? - Tizenhat oldalas, A 4-es formá­tumú, színes nyomtatásban megje­lenő lap lesz. • Az ára? - Három korona. • Nem túl olcsó? - De igen, csakhogy mi nem az ostya-, vagy lángossütőkhöz hason­ló, kizárólagosan anyagi érdekeket szem előtt tartó vállalkozásba kezd­tünk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a lapkiadásból szeretnénk megélni, ám elhatározásunkban az is fontos szerepet játszott, hogy édesapánk kőműves volt, s mi most a magunk módján szeretnénk segít­séget nyújtani az építőknek, s hoz­zájárulni valamikori rangjuk vissza­szerzéséhez. • Milyen példányszámban jele­nik majd meg a lap? - Előreláthatólag 50 ezres pél­dányszámmal indulunk. • Mikor? - Ha nem jön közbe semmi, akkor ez év áprilisában. • A hetilapok szerkesztőségé­ben legalább 20-30 ember dolgo­zik. önök hányan lesznek? - Kezdetben kettőnkön kívül még egy irodai munkaerő. Mi ugyanis a lap tartalmának színesebbé tétele érdekében elsősorban külső munka­társak írásaira szeretnénk támasz­kodni. • Ahhoz viszont rengeteg pénz kell. Van? -Az induláshoz körülbelül 150 ezer korona szükségeltetik, egy-egy szám kiadásához később még ennél is több. Ennyi pénzünk- persze nem volt, de kértünk és kaptunk kölcsön ismerősöktől, barátoktól. • Tehát szponzorokra lenne szükségünk... - Igen, bízunk benne, hogy lesz olyan vállalat, szerv, vagy szervezet, amely hajlandó ügyünket anyagilag is támogatni. • Mondjuk a fejlesztési és épí­tőipari minisztérium? -A minisztérium egyelőre pénzt nem ad, más módon segít ben­nünket. • Köztudott, hogy országszer­te papírgondokkal küzd a nyom­daipar. A Szlovákiai Építőnek nin­csenek ilyen problémái? - A nyomdának és személyes kapcsolatainknak köszönhetően egyelőre nincs okom panaszkodni. • Szlovákia építőiparában ren­geteg magyar nemzetiségű ember dolgozik. Nem jelentetik meg lap­jukat magyar nyelven is? - Jó ötlet. Ezen még nem gondol­kodtunk, de a jövőben nem elkép­zelhetetlen. _. BARANYAI LAJOS A BIZALOM JELE Onkológiai szakrendelés Dunaszerdahelyen ÚJ SZÚ 1990 II. 14. Nem titok, országszerte év­ről évre növekszik a rákos megbetegedésekben szenve­dők száma. Nem kivétel a Du­naszerdahelyi járás sem. Söt, mint dr. Eva Petrová onkoló­gus szavaiból kiderült, vannak rákfajták, amelyek előfordulá­si aránya az utóbbi években emelkedett. -Bőrgyógyász vagyok, s a ren­delkezésemre álló adatokból látom, hogy míg a járásban 1988-ig csupán öt bőrrákos beteget tartottak nyilván, 1989-ben hét újabb esetet diag­nosztáltam. Figyelmeztető viszont az egyéb rákfajták szaporodása is. Tavaly hússzal nőtt a gyomor-, har­minchéttel a tüdő-, tizenhéttel a mell-, huszonkettővel a nőgyógyá­szati daganatos betegek száma. Emésztőrendszeri megbetegedést negyvennégy esetben diagnosztál­tunk, ami arra enged következtetni, a betegség a rossz táplálkozási szo­kásaink vetülete - hangsúlyozta a Dunaszerdahelyi Járási Egész­ségügyi Intézet onkológusa. Beszélt arról, hogy a járás lakosainak zöme túlsúlyos, táplálékukban kevés a nö­vényi zsiradék, s annak ellenére, hogy zöldség- és gyümölcstermő vi­dékről van szó, vitaminfogyasztása is alacsony. A járásban évek óta végzik a rák­szűrést. Tavaly 45 695 lakost vizs­gáltak meg, ebből a körzeti és az üzemi orvosok 42 411 személyt. - Fontos feladatunk a korai diag­nosztálás - vallotta az orvosnő -, ám ahhoz elsősorban az kell, hogy a lakosok meg is jelenjenek a rák­szűrésen. Gyanú esetén rendelőnk­ben alaposabb vizsgálatot végzünk, s ha igazolódik a betegség, azonnal megkezdjük kezelését. Minél előbb, annál nagyobb eredményességgel. Sajnos előfordul, és nem ritkán, hogy a beteg nehézségeivej huza­mosabb ideig egyedül küszködik, s félelemből nem keresi fel orvosát. Akkor jön, amikor érdekében az or­vostudomány már nem tehet semmit sem. Pedig a harcot vállalni kell annak ellenére, hogy nem könnyű - tudtam meg az orvosnőtől, aki nyíltan válaszolt a miértemre is. El­mondta, a kemoterápiás kezelés - tizenháromféle citosztatikum áll rendelkezésükre - megviseli a bete­get, az úgymond panaszmentes be­tegnek kellemetlen nehézségei lesz­nek. Van aki ezért nem vállalja a fizi­kai és a lelki terheket. Az orvosnő, ha páciense úgy kívánja, megszakít­ja a kúrát, felvilágosítja a várható következményekről, s ha a beteg úgy dönt, mégsem vállalja a keze­lést, a beteg óhaját parancsként veszi. - Az onkológiai betegek kezelése hosszan tartó, ezért a betegek bizal­mának megszerzésétől sok függ - vette át a szót Füssi Ilona főnővér. - Amikor feloldódik kezdeti szoron­gásuk, amikor ráébrednek arra, hogy mi hajlandók vagyunk megten­ni gyógyulásuk érdekében a lehetet­lent is, bizalmukba fogadnak. Attól kezdve nyert ügyünk van, mert nem vitás, a gyógyuláshoz a beteg közre­működésére van szükség. - Az on­kológiában a gyógyítás csoportmun­kát igényel - magyarázta dr. Petrová - ezért betegeinket felülvizsgáltatjuk a pozsonyi Onkológiai Intézetben s a kollégákkal közösen beszéljük meg a gyógykezelés módját. Előfor­dul az is, hogy a beteg nem úgy reagál a gyógyszerre, mint ahogy azt eredetileg feltételeztük. Ez sem jelent gondot, a kúrát módosítani lehet. Nincs két egyforma beteg, reagálásuk a gyógyszerre tehát kü­lönbözhet. Mivel közismertek a gyógyszer­beszerzési gondok, beszélgetőtár­samtól megkérdeztem, hogyan je­lentkezik ez az onkológiai betegek esetében. Megtudtam, bizonyos kül­földi gyógyszereket személyreszó lo­an rendelnek meg, a többit, vagyis a javát, egy-két évnyi előnnyel. Az orvosnak előrelátóan kellett (és kell ma is) terveznie, számolva az újon­nan megbetegedettekkel. Az is igaz, hogy ha az év folyamán hatéko­nyabb gyógyszer kerül a piacra, a beteg gyógyulását szem előtt tart­va, áttérnek a korszerű gyógyszerre. Ilyenkor nem számít a gyógyszer ára, a beteg életben tartása a lé­nyeg. Az orvosnő szavainak hallatán azt képzelhetnénk, hogy a járásban az onkológiai betegek ellátása gondmentes. Pedig nem az. - An­nak ellenére, - közölte tárgyilagosan dr. Petrová -, hogy a betegeinkkel nagyon jó a kapcsolatunk, hogy őszintén feltárják személyes gondja­ikat, nem tudunk úgy foglalkozni ve­lük, ahogy szeretnénk. Az Egész­ségügyi Világszervezet szerint egy­egy onkológiai beteggel az orvosnak 40-50 percet kellene foglalkoznia. A járási egészségügyi intézet onko­lógiai rendelőjében viszont naponta 30-35 beteget fogadunk! Mert örü­lünk annak, ha jönnek, hiszen ez is a bizalom jele. Enélkül pedig nem képzelhető el a gyógyítás, de a többi feltételt is meg kell teremteni. PÉTERFI SZONYA Gyengéd forradalom Bécsben. No nem arról van szó, hogy az osztrákok társadalmi változásokat követelve az utcára vonultak volna, csupán a mi gyengéd forradalmunkat dokumentáló képekből nyílt kiállítás a bécsi Városházán. (Alexander Buzinkay felvétele - ČSTK) POZSONY - BÉCS Indul-e a villamos? A tömeg a ,,régi szép időkre" emlékeztetett, amikor a vasút még különvonatot indított a kiskatonák számára. Csakhogy ez a tömeg, s ez a különvonat egészen más, mint egykoron volt. Január végéig nem síró mamák, fiúkba bátorságot öntő papák, esetleg barátok és ba­rátnők gyűltek össze reggelenként a Pozsonyi Főpályaudvaron, hanem kávés-teástermoszokkal, egésznapi elemózsiával és a legtöbbször so­vány pénztárcával „felszerelt" uta­sok várakoztak vagy inkább to­longtak. Az egyik különvonat fél hétkor, a másik hat negyvenkor indult, a ha­tárig pár koronáért, onnan pedig in­gyen abba a városba, amely most mindenki számára (hála a még ér­vényben levő vámszabályoknak, egyelőre pénz nélkül is) megköze­líthető. Tehát - a teljes menetdíjhoz viszonyítva - közel 200 koronát ta­karított meg az, aki vállalta az uta­zás ezúttal valóban testet-lelket pró­báló kínjait. Azonban Bécs bizonyá­ra sokakat kárpótolt az enyhén szól­va kényelmetlen utazásért. Azt, hogy pillanatnyilag milyen a helyzet a Pozsony-Bécs vasútvo­nalon, nem tudom. A jelenlegi 30 százalékos menetdíjkedvezmény ugyan több a semminél, de az igazi „nagy fogás" az lenne, ha a két város közt egykoron közlekedő villa­mos ismét csilingelne. - Vajon lesz erre lehetőség? - Kérdeztem František Podlenát, a CSSZSZK közlekedési minisz­terét. - Igen, de nem előzzük meg az eseményeket. Tavaly november 17­18-án találkoztam Ausztria közleke­dési miniszterével. Már akkori tár­gyalásunk során megállapítottuk, hogy Bécs és Pozsony összekötése - légi, közúti, vasúti és egyéb közle­kedéssel - nagyon fontos kérdés, amelyet minél előbb meg kell oldani. Novemberi találkozásunk óta orszá­gunkban meglehetősen gyors ütem­ben zajlanak az események, s a ko- m rábban felvetett kérdés egyre fonto­sabbá válik. A jelen pillanatban a vil­lamosközlekedés felújításának lehe­tőségét tanulmányozzuk. A vasúti személyszállítás kérdésével is fog­lalkozunk, ez esetben - mint azt már sokan tapasztalták - konkrét intéz­kedéseket is hoztunk. A közeljövő­ben azt szeretnénk megoldani, hogy a vám- és útlevélvizsgálatra ne vala­melyik határállomáson, hanem már menet közben sor kerülhessen. - Tehát nem kell túl sokat várni arra, hogy villamossal utazhassunk Pozsonyból Bécsbe. De vajon mi a helyzet a légi- és közúti közleke­désben? - Pozsony és Schwechat között közlekedik majd repülőgép, s a ter­vek szerint a jövőben kerékpárút is összeköti a két fővárost. Autópályá­ink építésekor szintén figyelünk majd arra, miként kerülhetnénk kö­zelebb Bécshez. Ezzel összefüg­gésben, az 1995-ös Budapest-Bécs világkiállításra gondolva, Budapes­tet sem hagyhatjuk ki számításaink­ból. Mindezek természetesen még csak tervek, amelyeket pillanatnyi­lag szakemberek csoportja vizsgál felül. Egyébként azt, hogy valóban rövid idő alatt szeretnénk összekötni a két várost, a két országot, bizo­nyítja a tény: az osztrák közlekedési miniszterrel még ez év tavaszán újra találkozom. KOVÁCS EDIT Megújhodás a Szlovák Tudományos Akadémiában PROGRAMNYILATKOZATBAN FOGLALTÁK ÖSSZE A TEVÉKENYSÉG ALAPELVEIT A Szlovák Tudományos Akadé­mia új elnökségének képviselői saj­tótájékoztatón ismertették az intéz­mény vezető szerveiben bekövetke­zett személyi változásokat, valamint az SZTA további tevékenységének fő irányelveit. Ladislav Macho aka­démikus, az SZTA megbízott elnöke rámutatott, hogy a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia tudományos dolgo­zói az országunkban zajló forradalmi folyamathoz csatlakozva az SZTA keretében létrehozták az intézmény demokratikus szerveként működő Tudósok Tanácsát, s törvénymódo­sítást terjesztettek a Szlovák Nem­zeti Tanács elé az elnökség válasz­tási módját illetően. Az előterjesztés jóváhagyása után a Tudósok Taná­csa január 23-án titkos szavazással megválasztotta az SZTA 21 tagú elnökségét. Erre azért volt szükség, mert az akadémia korábbi vezető szervei testületileg lemondtak. Az új elnökség ideiglenes szervként fog működni, egészen a Szlovák Tudo­mányos Akadémiára, illetve a tudo­mányra vonatkozó új törvény elfoga­dásáig. Az SZTA új elnöksége február 2­án programnyilatkozatot fogadott el, amely a tudomány területén kibonta­kozott polgári kezdeményezések, * valamint a Tudósok Tanácsa által képviselt nézeteket foglalja össze, s meghatározza az akadémiában folyó munka fő irányzatait. Ennek értelmében a tudományos kutatás­nak szabadon kell szolgálnia az igazság keresését. Függetlenül az ideológiai és politikai struktúráktól, hogy az új ismeretek a világméretű tudományos kutatás részeként a nemzetek és a haza javát szolgál­ják. A gondolkozás fejlesztésével a nemzet kulturális színvonalának emelését, a mélyreható elemző munkával pedig az alapvető társa­dalmi problémák megoldását kell elősegíteni. A programnyilatkozat a továb­biakban részletesen foglalkozik a progresszív demokratikus elemek érvényesítésével az SZTA életében és szervezeti felépítésében, vala­mint a tudományos dolgozókkal szemben támasztott társadalmi, szakmai és erkölcsi követelmények­kel. A tudományos kutatás új irányí­tási rendszerében nagyobb súlyt kell helyezni az önigazgatásra, a leg­képzettebb kutatók személyes fele­lősségének elmélyítésére, a cso­portmunka céltudatos fejlesztésére, a nemzetközi tudományhoz való szoros kapcsolódásra, valamint az egyetemi és főiskolai tudományos munkahelyekkel való közvetlen együttműködésre. A Szlovák Tudományos Akadé­mia új vezetősége megkülönbözte­tett figyelmet fordít az 1968-69-es években bekövetkezett helyzet átér­tékelésére, s a politikai okokból hát­rányosan sújtott akadémiai dolgozók rehabilitálására. Javaslatokat dolgoz ki a külföldi tudományos intézetekkel való aktív együttműködésre, a kuta­tási munkákban való kölcsönös részvétel elmélyítésére, valamint az SZTA helyzetére, szervezeti felépí­tésére és tevékenységére vonatko­zó törvényes rendezésre, figyelem­be véve az ország szövetségi rend­szerének szükségleteit. A program­nyilatkozat végül megállapítja, hogy az SZTA támogatni fogja a tudomá­nyos kutatás területén létesülő önál­ló társulások, szakszövetségek és egyéb szervezetek tevékenységét, mert ezt a munkát a jelenlegi feltéte­lek kőzött és távlatilag is a lehető legszélesebb társadalmi alapokra kell helyezni. (-ai)

Next

/
Oldalképek
Tartalom