Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-08 / 33. szám, csütörtök

Az aktivitás megtartása Beszélgetés a lévai jnb akcióbizottságának elnökével A rendkívüli járási pártkonferen­cia óta a kommunista párt alapszer­vezeteinek munkáját Jozef Hlásnik elnökkel az élen öttagú akcióbizott­ság irányítja. A korábbiakhoz viszo­nyítva harmadnyi munkaerővel és lényegesen szerényebb anyagi fel­tételek mellett. Hiszen nemcsak a tagdíjak csökkentek, hanem a fize­tő is kevesebb. Mindez kényszerítő tényező, hogy a pártbizottság dolgo­zói idővel és pénzzel a lehető leg­gazdaságosabban bánjanak, s a te­vékenységhez szükséges anyagi feltételeket gazdasági vállalkozással is javítsák. Az elnökkel a részletekről beszélgettünk. - Január folyamán a 11384 kom­munista közül a felvételt kérő hét személlyel szemben közel ezren ad­ták vissza tagkönyvüket, összesen 78 alapszervezet szüntette be tevé­kenységét, de ezek több mint há­romnegyede a központilag megjelölt munkahelyeken. A fennmaradó há­nyad a kommunisták elhatározása alapján, esetenként a gazdasági ve­zetés jogilag megalapozatlan kéré­sére hagyta el a munkahelyet. Je­lenleg 264 alapszervezet tevékeny­kedik. - A feloszlott alapszervezetek tagjait a mozgalom elvesztette? - Nem, és ez is bizonyítja, hogy az emberek többsége nem az esz­mében, hanem a korrumpálódott ve­zetőkben csalódott. A kommunistá pedagógusok a városokban klubo­kat alakítanak, és példájukat más népgazdasági ágazatokban dolgo­zók is követni akarják. A lévai kom­munista vasutasok kivonultak a munkahelyről és egy önálló utcai alapszervezet keretében tevékeny­kednek. Néhány egységes földmű­ves-szövetkezetből a kommunisták átléptek a falusi alapszervezetbe, másutt, például Sárón, az üzemi alapszervezetek tagjai a lakóhelyen önálló szervezetbe tömörültek. - A szervezeti formától függetle­nül miben látja a kommunisták alap­vető feladatát? - Fő az aktivitás megtartása. Min­den kommunista valahol él, dolgo­zik. Lakó- és munkahelyén is bátor és határozott kiállásával kell támo­gatnia a társadalmi és politikai válto­zásokat. A taggyűléseken megvitat­ják ennek formáját és tartalmát, az egyéb összejöveteleken pedig el­mondják nézeteiket, javaslataikat és bírálataikat. Például mutassanak rá, ha valahol még vezető beosztásban tevékenykedik a köz számlájára meggazdagodott, vagy nem szak­képzett egyén, függetlenül attól, hogy kommunista vagy pártonkívüli az illető. Ugyanakkor erélyesen ítél­jék el, ha valakit igazságtalanul vá­dolnak. Ha azt tapasztalják, hogy a szóbeli fellépés hatástalan, észre­vételeiket az illetékes szerveknek és a sajtónak is írják meg. Jó lenne, ha időközönként a taggyűlésekre a pár­tonkívülieket is meghívnák, hogy kölcsönösen megismerhessék egy­más nézeteit. - Milyen házon belüli feladatok, gondok foglalkoztatják a járási szervet? -Az új feltételek közepette is szeretnénk hatékony irányító-szer­vező munkát végezni. Ehhez sok egyéb mellett megfelelő anyagi fel­tételek is kellenek. Pénzügyi mérle­günket hiánypótló lakossági szolgál­tatással szeretnénk javítani. Napi­renden lévő téma a járási pártbizott­ság épületének jövőbeni hasznosí­tása. A négyszintes főépületet teljes egészében átadjuk, de az erre vo­natkozó javaslaton változtatni szeret­nénk. Véleményünk szerint a járási népművelési „központ részesedése túlméretezett. Szerintünk az épület­ben a városi könyvtár mellett egy nagyobb olvasóterem is helyet kap­hatna, ahol az egyes szervezetek összejöveteleiket és taggyűléseiket tarthatnák.. - A polgári kezdeményezésekkel és a politikai szervezetekkel milyen együttműködési formát kezdemé­nyeznek? - Szeretnénk minél több kerek­asztalt, hogy minden lényeges dol­got közösen megvitathassunk. Saj­nos ez eddig nemigen sikerült, összejöveteleinkre mindig meghív­juk a polgári kezdeményezések kép­viselőit, és mi is -örömmel eleget teszünk a viszontmeghívásoknak. Csak így, a közös eszmecseréken tudjuk mindenkivel megértetni és el­hitetni: ez a járási pártbizottság már más, új szellemben dolgozik, a régi­hez csak annyi a köze, hogy annak helyébe lépett. EGRI FERENC Tisztelt Szerkesztőség! Nem szokásom, hogy ok nélkül tollat ragadjak, de most úgy érzem, írnom kell. Nagyon aggaszt a nemzetiségi kérdés. A Független Magyar Kezdeményezés, a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma, a Cse­madok dokumentumai ismertek. Sajnos, mindez - legalábbis a mi vidékünkön - egyre fokozottabb gyűlöletet vált ki a szlovák nemzeti­ségű állampolgárok részéről. Se vége, se hossza a szóban, írásban nyilvánosságra hozott visszhangoknak, reagálásoknak. Ez még nem lenne baj, ha sokan nem próbálnák teljesen félremagyarázni a magyar kisebbség követeléseit. Magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár vagyok. Itt élek, itt érzem otthon magam. Éppen ezért nagyon bánt, hogy azzal vádolnak minket, nem vagyunk hajlandók szlovákul tanulni, s ,.autonómiát" követelünk. Sokak szerint a kétnyelvű utcaneveket is csak azért igényeljük, mert nem értünk szlovákul. Nem ritkák az olyan megjegy­zések sem, melyek szerint „ menjünk vissza drága, szeretett Magyar­országunkra". Kérdem: miért? Itt születtem, ez a hazám. Nem könnyű vegyesajkú közösségben élni. Mégis, úgy vélem, jogtalanul érzik magukat elnyomottnak a dél-szlovákiai szlovákok. Hiszen őket senki sem kényszeríti arra, hogy tanuljanak meg magya­rul. Ez mindenkinek magánügye. Rágalmazásnak találom azt az állítást, miszerint nem engedjük kibontakoztatni az itt élő szlovákok nemzeti öntudatát, kultúráját. Most, amikor egy demokratikus társa­dalom megteremtése a cél, nem szabadna tovább szítani a gyűlöle­tet, s egymás ellen hangolni a nemzetiségeket. Véleményem, hogy minden itt élő magyarnak tudnia kell a többség nyelvét. Ez természe­tes. Viszont azt, hogy én bárhol magyarul szólhassak magyar munkatársamhoz, ismerősömhöz; magyar óvodába, iskolába járas­sam gyermekeimet, egy szabad demokratikus államban, senkinek sem áll jogában megtiltani. FUTÓ MÁRIA, Galánta Szovjet katonák kiképzőterülete Gyűjtés — helikopterre Az év minden szakában a turisták és a hegymászók ezreit vonzza a Magas-Tátra. Az utóbbi négy évti­zedben rengeteg új vállalati és álla­mi üdülő épült itt, növekedtek a szál­lodai kapacitások. Mindemellett a vállalatok, az utazási irodák, nem utolsósorban a szakszervezet és a nemzeti bizottságok valamiről mégis megfeledkeztek, illetve alig­hanem közelebb áll a valósághoz, ha azt mondjuk: szándékosan nem hallgatták meg a tátrai hegyi mentő­szolgálat kérését, h ög£ emberéletek megmentése érdekében ségítsenek megvásárolni egy helikoptert. Nem szabad megfeledkezni v, ,örról, hogy a Tátra nemcsak gyönyörködtet, ál­dozatokat is szed. A mentőszolgálat szakembereinek évente általában három-négyszázszor kell - gyakran csaknem megközelíthetetlen helye­ken segítséget nyújtaniuk a bajbaju­tottaknak. Mondanunk sem kell, hogy ilyen esetekben milyen fontos a gyors segítségnyújtás. A Magas-Tátrában a helikopteres orvosi hegyi mentőszolgálat meg­szervezése már huszonöt éve vajú­dik. A Belügyminisztérium, illetve a Slov-air ugyan néha eddig is ren­delkezésére bocsátott egy-egy gé­pet, de nem állandó jelleggel. A helyzet 1976-ban volt a legjobb, amikor a nyári turistaidényben a mentőakciók felét helikopterrel bo­nyolították le, de 1977-ben már csak negyedét, 1988-ban pedig még ke­vesebbet, 402 eset közül mindössze 37-et. Pedig a poprádi kórház 16 orvosát képezték ki helikopteres mentésre. Otátrafüreden és Poprá­don a kórház mellett speciális le­szállópályát is építettek, csakhát ép­pen helikopterre nincs pénz. Maguk a mentőorvosok és a pilóták külön­ben minden elismerést megérde­melnek, hiszen sokszor életüket kockáztatják. 1969-ben mentés köz­ben lezuhant egy MI-8-as helikop­ter, melynek pilótája a szerencsét­lenség következtében életét vesz­tette. A segédpilóta egy évvel ké­sőbb újra felvitt egy hasonló gépet, amikor nagy szükség volt rá, de az is lezuhant. Ekkor hatan haltak meg. A csehszlovák légi közlekedésben használt gépek közül, sem az MI-2­es, sem az MI-4-es, sem az MI-8­as nem felel meg a Magas-Tátrában való mentésre. Még a legkisebb MI-8-as is 25 személyes. Ezzel és más hasonlókkal a Tátra szűk völ­gyeiben nehéz biztonságosan ma­nőverezni. Alouette vagy Bell-Col­lins típusú kis helikopterekre lenne szükség, megvásárlásukra azonban eddig senki sem adott pénzt. A men­tőszolgálat tarthatatlannak minősíti ezt az állapotot, és ezért gyűjtést szervezett, hogy a befolyt összegből egy helikoptert vásároljanak. Aki szívügyének tekinti a magas-tátrai turisták és hegymászók biztonságát, pénzadományát erre a folyószámlá­ra fizetheti be. SBCS Poprad, c. úc­tu 637 562, symbol: vrtulník. (-szák) Milovice, illetve Mladá tulajdon­képpen a szovjet hadsereg középső hadseregcsoportjának fővárosa Csehszlovákiában. Több mint 15 ezer szovjet állampolgár él itt. A leg­utóbbi időkig lehetetlen volt túljutni a sorompón és elbeszélgetni az itt lakókkal. Csak most nyílt erre lehe­tőség. A parancsnokság képviselői készségesen körülvezették a tudó­sítót és a fényképészt a katonai városkán, megmutatták az üzlete­ket, a sporttelepet, a gyermekek ze­neiskoláját. Proposcsev vezérőr­nagy, a szovjet hadsereg középső hadseregcsoportja törzskarának he­lyettes főnöke meghívta őket saját kétszobás lakásába, amely kelleme­sen, de különösebb fényűzés nélkül van berendezve. A Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának arra a kér­désére, hogy a szovjet csapatok itt­tartózkodásról kötött szerződést a középső hadseregcsoport pa­rancsnoksága érvényesnek tekinti-e, a Szovjetunió kormányának illeté­kes meghatalmazottja, Alekszej Be­louszov ezredes a következőket vá­laszolta: „Az említett szerződés 15. cikkelyében az áll, hogy a szerző­dést a két fél megegyezése alapján módosíthatják... Egyelőre ilyen megállapodás nem történt. A cseh­szlovák fél javasolta a változtatást, és ezt most vizsgálják. Ezért egyér­telműen kijelenthetjük, hogy az 1968-ban kötött szerződés érvé­nyes. Aki ezt kétségbe vonja, egyet­len érvre hivatkozik: először történt a csapatok bejövetele, és csak az­után írták alá a szerződést. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a szovjet csapatok itt-tartózkodása semmi­képpen sem sérti Csehszlovákia szuverenitását. A szovjet csapatok fönntartásának költségét teljes mér­tékben a szovjet kormány fedezi. A szovjet katonák kötelesek tiszte­letben tartani a csehszlovák törvé­nyeket. A szerződés alapja a barát­ság, az együttműködés és a kölcsö­nös biztonság garantálása." A parancs kézhezvétele után mennyi időbe telik a csapatok tá­vozása? „Tapasztalataim szerint és a csa­patok száma alapján persze nem hivatalosan azt mondhatom, hogy körülbelül tizennyolc hónapig, két évig. Figyelembe kell venni termé­szetesen útjaik és vasútjaik kapaci­tását, és azt is, hogy mindent rendbe kell tennünk magunk után." Arra a kérdésre, hogy Mihail Gor­bacsov esetleges politikai veresége nem veszélyezteti-e a szovjet csa­patok kivonását Csehszlovákiából, Gennagyij Proposcsev azt válaszol­ta, hogy a csapatkivonás nincs összefüggésben Gorbacsowal, mert az a két állam ügye, amelyek megteszik a szükséges lépésekét. „Hogy a konzervatív tábornokok ve­szélyéről beszélnek, az csupán szó­beszéd." Ki biztosítja a milovicei szovjet üzletek ellátását, és milyen pénz­nemben fizetnek? „Koronában fizetünk, és az árak ugyanazok, mint a csehszlovák üzle­tekben, úgy hogy a spekuláció ki van zárva. A szovjet katonák és család­jaik ellátásával Csehszlovákia egész területén speciális üzleti igazgatás foglalkozik, amely szerződéseket köt csehszlovák vállalatokkal és élelmiszeripari termékeket kap tőlük. Az utóbbi évben üzleteinkbe keve­sebb ipari termék került. Nem tudom miért?" Arra a kérdésre, hogy milyen te­rületen fekszik a katonai létesít­mény, és hogy a jövőben hasznosít­ható-e mezőgazdasági célokra, a vezérőrnagy a következőket vála­szolta: „A katonai kiképzőterület 7000 hektáros. A Csehszlovák Nép­hadseregtől vettük át az egész terü­letet. Egy centiméterrel sem bővítet­tük. Azt akarjuk, ha majd távozunk, jó emléket hagyjunk magunk után, ezért mindent, ami károsodott, rend­behozunk. A középső hadseregcso­port és parancsnoksága mindent megtesz a környezeti és egyéb ká­rosodások minimális csökkenté­sére." A Csehszlovák Sajtóiroda infor­mációi szerint a szovjet hadsereg csehszlovákiai tartózkodása milliár­dos összegekbe került, melyből a szovjet fél csupán jelentéktelen részt térített meg. A csehszlovák nyilvánosság túlnyomó részének vé­leményével összhangban a sajtóiro­da furcsának tartja, hogy míg a szovjet csapatok bejövetele egy nap alatt megtörtént, távozásuk több khónapot igényel. (ČSTK) Mese egy efsz-ről avagy ne játsszunk demokráciát! Felhívás A Losonci Süketnémák Ma­gyar Tanítási Nyelvű Alapiskolá­jának pedagógusai értesítik a szülőket, hogy iskolánk 1990. szeptember 1-jétől ismét meg­nyílik. Szlovákiában ez az egye­düli magyar bentlakásos iskola, ahol a hallássérült tanulókkal egész nap szakképzett pedagó­gusok foglalkoznak. Kérjük a szülőket, ha gyermekeiknél hallássérülést, beszédhibát ész­lelnek, bizalommal forduljanak hozzánk június végéig. Részle­tes tájékoztatás a következő cí­men: Süketnémák Gyógypeda­gógiai Iskolája, Fučíkova 6., 984 01 Lučenec, telefon 0863/4543, 23264, 21686. Az Újvári járás déli részén, a ,, viharsarokban " vegetált Kéménd. Felettünk, kéméndiek felett ugyanúgy megállt az idő, mint másutt - szede­gettük az elhullajtott morzsákat. Megtanultuk, hogy ,,a szél ellen nem lehet", aki mégis megpró­bálta, ráfizetett. Novemberben aztán megfordult a szél, és tisztító viharrá nőtte ki magát. Nem mertük hinni, de megtörtént a csoda: megalakult a Polgári Fórum, és elkezdődött az élet. Mentek, akiknek menniük kellett, és csodák csodájára, volt, aki helyükbe lépjen. Mint a mesében. De a mesében is van hétfejű sárkány, akit le kell győzni. A mi saját kis gonoszunk nem hétfejű, nem is sárkány, csak egy efsz, ahol az emberek a kis betyár helyett hiába várták a királyfit, hogy álmából felébressze Csipkerózsikát. Ó úgy dön­tött, inkább lefekszik a királylány mellé aludni. Hátha sikerül átszunyókálnia a nagy időket, s utána majd valaki biztos megmondja, hogyan tovább. Minden nagyon szép, minden nagyon jó lett volna, ha az emberek - vagy ahogy királyi berkekben suttogják, a csőcselék - nem kezd el mozgolódni. S mit tesz isten, december 16-án szövetkezeti fórumot alakítottak. A Fórum köve­teléseit azon melegében 160-an írták alá. Aztán plakátokat ragasztottak falra, fára, s ha letépték, újat tettek helyükbe. Forrósodott a helyzet, hát a királyfi megüzente: tárgyalni óhajt a köznéppel. Előkerült a szolgálati traktor (autó csak a hato­dik emeleti jóistentől balra található ajtókhoz dukál). A Fórum lelke, a napon, fagyon edzett fiatalasszony pedig végigrázatta magát három falu hét határán, hogy összeszedje koordinációs bizottságának 12 emberét. Megvolt a gyűlés, ahol a doktori disszertációk és az egyszerű szavak csak nem akartak egy­másra találni. A királyfi testórségének tagjai aztán másnap egyenként megállították a 12 embert, mondván: ,,nem ezt vártam tőled", meg ,,ha rosszul sül el, ráfizetsz". De ezek valahogy nem nagyon ijedtek meg. Karácsonytájt jobb helyeken ünnepelnek. A mi 12 emberünk azonban ekkor is hol itt, hol ott dugta össze a buksi fejét, és tanácskozott, vitat­kozott, egyeztetett. Buzgóságuk meghozta gyü­mölcsét: december 27-re nyilvános fórumot hív­tak össze. Jobb híján az iskola folyosója telt meg, a kultúra háza ugyanis pár száz éve épül egyfoly­tában. (Kőműves Kelemen is járt itt tanulmány­úton). Egy szó mint száz, sokan voltak, mi több, még egy hívatlan vendég, a Félelem is betoppant. Ó hozta a tényekkel teli névtelen levelet is. Amíg az emberek panaszkodtak, javasoltak, szid­tak, számon kértek, a testőrség egyes tagjai - köztük Erzsébet káderügyes udvarhölgy - jókat derült. Szerinte ugyanis a paraszt csak a kapa­nyél partnere lehet. December 29-én újból összehívták a népet, mondván, új királyt választanak, és a testőrséget is felújítják. Bár előző este lemondott a király - ahogy mondta, már nem akar többé uralkodni, mert eltört a jogara -, másnap mégis bizalmat kért a néptől. Ezt pedig fél szavazat többséggel meg is kapta. (Hírlik, hogy közben oda is elláto­gatott, ahová azelőtt nem nagyon tette be a lábát, a marhaistállókba. S nem jött üres kézzel, ala­mizsnát is osztogatott.) Néhány korrupt nagyúr azért mégiscsak letűnt a színről. Eközben bo­hóctréfákra is futotta. Például, amikor egy jelölt­ből kellett volna kiválasztani egyet! A tizenkettek­ből akadt azonban egy, aki megszólalt: tiltako­zom a Fórum nevében! ... És akkor... A királyság jogtudora kellő hangerővel világosította fel a jelenlevőket: ,,ő máshol is fórumtag (mellesleg Kéménden éppen nem az), és vegyék tudomásul, hogy e tömörü­lésnek semmi köze a dolgokhoz, s különben is, ne játsszanak itt demokráciát!" Itt lenne a mese vége, de nincs itt. Mert nem mese ez! A Fórum tovább él és dolgozik. Annak árán is, hogy megváltoztatják a gyűlések időpontját, ne­hogy készülhessünk. Akkor is, ha egyszerű kér­désekre akadémiai székfoglaló beszédeket ka­punk válaszul, amikben csak a pont és a vessző van a helyén... Mi nem játszunk demokráciát! Mi csináljuk!! A Kéméndi Efsz-ben működő Szövetkezeti Fórum koordinációs bizottsága ÚJ SZÚ 4 1990. II. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom