Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-26 / 48. szám, hétfő
egy dolgozni akaró ideológus portréjához Napok, sőt hetek óta gondolkodom azon, érdemes-e válaszolnom Dusza Istvánnak egy antihősről rajzolt portréjára („A fizikai munkától sem félek..." Új Szó, 1990. 1. 11.). Hogy most megpróbálok egy pár gondolatot hozzátenni a cikkhez, annak oka főképpen az, hogy a volt rozsnyói párttitkár 1989. március 15-ére vonatkozó homályos kijelentését - amennyire lehet - a helyére tegyem. A nyilatkozó személyről nem kívánok bővebben szólni. Egyrészt semmi sem áll tőlem távolabb, mint hogy a mesebeli „haldokló oroszlánba" rugdossak (ami éveken át a szívemet nyomta elmondtam én azt neki hatalma csúcsán), másrészt sokkal nagyobb és szebb feladataim vannak jelenleg. De addig mégiscsak egy idevágó friss gondolatomat ezzel kapcsolatban ideírnám: \ Most az új lehetőségek,glső napjaiban, heteiben látom csak igazán, milyen károkat okozott Rozsnyón és vidékén Árpád Koreň. Mennyire hitevesztett, személyiségükben megnyomorított emberek élnek, vagy inkább tengődnek itt a végeken. Micsoda súlyos örökséghez jutnak nálunk azok, akik valamiféle rendet akarnak majd teremteni Gömörnek e csücskében. Tehát március 15-e, amiről a kommunisták volt ideológusa azt mondta a fent említett cikkben, hogy nacionalista meg engedély nélküli összejövetel volt. Tény, hogy a rozsnyóiak tavalyi megemlékezése a magyar forradalom és szabadságharc eseményeiről, nagy port vert fel. De történt ez elsősorban annak az embernek a jóvoltából, aki azt, hogy mi már harmadik éve e^napon elmentünk a kidobott, a rozsnyói múzeum kertjében álló Kossuthszoborhoz, nacionalista megnyilvánulásnak nevezte. Én az egész eseményt a Szekszárdon megjelenő Dátum c. lap 1989. április 25-i számában részletesen megírtam. Mivel nálunk - úgy gondolom - nem sok embernek volt alkalma olvasni a Gömöri március című Írásomat, engedje meg a tisztelt olvasó, hogy az alábbiakban ne emlékezetemre hagyatkozzam, hanem idézzek az említett cikkből: „1987-ben még engedély nélkül jöttek össze a szobornál vagy húszan, hogy virágokat helyezzenek el Kossuth lábainál. 1988-ban már hivatalos engedélyt is sikerült szerezni. Ám olyat, amelyik kikötötte, hogy négy-öt ember helyezhet el csendben koszorút a szoborhoz. összejött ott ekkor vagy hatvan fó, amire persze nagyon felháborodott a párt helyi mindenható ideológusa, Árpád Koreň. Fenyegetőzött, mert úgy érezte, becsapták őt a magyarok. Az akkori tömeges részvételt törvényellenesnek minősítette. Ennek az embernek a sztálinista gondolkodásmódját azután az idei március 15-e bizonyította be. A Csemadok részére kiadott hivatalos engedély nagy huzavona, nemakarás után március 14-én délben érkezett meg. E késői jóváhagyás ellenére közel 180 magyar jelent meg a múzeumkertben. A hatalom is készült az eseményre: 11 titkosrendőrüket és videokamerával felszerelt emberüket működtették a nagy fűzfa alatt. Sok résztvevőn volt ekkor piros-fehér-zöld kokárda. Valamennyi résztvevő fegyelmezetten hallgatta a Csemadok járási titkárának, Szőllős Sándornak az ünnepi beszédét. A megemlékezés forgatókönyvét előzetesen le kellett adni atitkosrendőröknél, s ebben csak ez a beszéd szerepelt. Ám ennek elhangzása után egy fiatalember a tömegből - gitárral a kezében - elénekelte a Nemzeti dalt. Nyolc-tíz körülötte álló halkan vele énekelte nagy költőnk versét. Ezután nagyon sok virág került Kossuth Lajos szobra elé A szemtanú hiteles vallomása Doktor Bárányi Ferenc, a temesvári Újklinikák intenzív osztályának vezetője megrázó nyilatkozatot adott a december végi véres eseményekről. Reanimátor lévén, a vér látványa, s a halállal való találkozás hétköznapi eseménynek számít munkájában. De a többit, hadd mondja el ő maga: - Ami a múlt év december tizenhetedikéről tizennyolcadikára virradó éjszaka történt városunkban és kórházunkban, az engem is mélyen megrendített. Egyre inkább december 22-ét emlegetik, mint a forradalom napját, pedig ez korántsem így van, hiszen nálunk az események 15-16-án kezdődtek, 17-én lőttek. És lőtt mindenki: a szekuritáté, a katonaság, a milícia és a kommandós egységek is. Intézetünkbe az említett napon 34 sebesültet és 4 halottat hoztak be. Köztük volt egy 16 éves lány és Csizmarik Lászlónak, a Bartók Béla kórus vezetőjének holtteste. A sérülteket eleinte a mentőautók hozták, később katonai- és magángépkocsik, de olyan is volt, aki egyedül vonszolta be magát. Első nap a sebesültek többségének lábsérülése volt, de akadt köztük olyan is, akinek mindkét lábát átfúrták a golyók. Egy másik tüdőlövést kapott. Késóbb meghalt. Raniszav Dusán hasfalát roncsolta szét a lövedék, szinte két méter vékonybelet kellett kimúteni belőle. Avram löan 40 éves, az Optikai Vállalat minőségellenőre saját lábán jött be, s tüdején, máján és jobb veséjén ment keresztül a lövedék. Hosszú és igen bonyolult műtéten esett át, egy hét múlva mégis meghalt. Halottaink a következő nap is voltak: 18 éves szíven lőtt gyermek, 22 éves fiatalember, akinek a nyakán ment át a golyó, és még 25-én hétfőn is volt egy esetünk, nevezetesen Kelemen György, akit az ablakon át terítettek le. Ugyanúgy a 9 éves Negrutiu Laurát, aki éppen kiságyában aludt, Nemoianu mérnököt és még ki tudja hány embert. Ezekben a nagyon nehéz napokban az Újklinikák sebészeti osztályának egész személyzete állandóan munkahelyén volt, éjjal-nappal kezelte a betegeket, s ha szükséges volt, operáltak. (Romániai Magyar Szó) és rá is. Az emlékezők kis csoportokba verődve hagyták el a múzeum kertjét. Másnap, március 16-án kiderült, hogy ez az „ünneplés" korántsem fejeződött be. A titkosrendőrök fegyelmezett rendezvényről számoltak be a hatalom embereinek, de természetesen nem felejtették el hozzátenni, hogy egy előre be nem jelentett, így nem engedélyezett eseménynek is tanúi lehettek. Petőfi Sándor költeményéről volt szó. A már említett pártideológus - Koreň - sértegetni,kezdte a verset, költőjét - a magyar nemzetet. Gúnyolódott a vers részletein. Talpra magyar, hí a haza! Hát nincs talpon az a magyar, vagy mi? - kérdezte gúnyosan. A magyarok összejövetelét a Petőfi-vers elhangzása miatt nacionalista jellegűnek minősítette. Ehhez a nacionalista jelleghez szerinte hozzájárult az is, hogy több jelenlévő valamilyen szalagokat is viselt magán. Arpád Koreň azt követelte a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége Rozsnyói Járási Bizottságától, hogy határolja el magát ezektől a nem kívánt megnyilvánulásoktól, és élesen ítélje el, hogy a magyar emberek el merték énekelni Petőfi szlovákiai magyar iskolákban is tananyagként szereplő versét. Árpád Koreň felszólította a Csemadok-vezetőket, hogy elítélő állásfoglalásukat tegyék közzé újságokban is. Másnap, március 17-én Árpád Koreň a rozsnyói gimnáziumba látogatott. Ott - megszakítva a tanítást - az iskola diákjait egy terembe rendeltette és politikai helyzetfeltáró előadást tartott nekik. Először a januári prágai tüntetések szervezőit gúnyolta. Helyesnek mondta vízágyúk alkalmazását, de a megtorlásokat enyhének tartotta. Ezután tért át látogatásának valódi céljára. A gimnázium szlovák és magyar diákjaival közölte, hogy Rozsnyón március 15-én a múzeum kertjében „nacionalista cirkuszt" rendeztek a magyarok. Megkérdőjelezte a megemlékezés jogosságát, a koszorúzást. Az iskola igazgatójával egyetértve az egész iskola előtt feltették a kérdést: vajon a magyarok Hitlert is meg fogják koszorúzni, mert neki is lesz születésének 100. évfordulója? Árpád Koreň kijelentetne még e fórumon, hogy nem kell itt nemzetiségi kérdést csinálni, mert az nincs: minden rendben van a csehszlovákiai magyarokkal. Közben meg hozzátette, hogy a csehszlovákiai magyarok nagyon követelőznek a kétnyelvű feliratok ügyében is. Nos, ha ilyenekre van szükségük, 5-10 ezer koronáért csináltathatnak maguknak - ha van rá pénzük. Az emberek Gömörben is kezdtek örülni az új márciusi szellőnek. Korai még azonban e tájon az öröm. Tart még ott a tél, a sötét erők uralma." AMBRUS FERENC Tisztelt Szerkesztőség! Elég sok embertől hallok szitkozódást, erre az éppen csak bimbózó demokráciánkra. Azon csodálkozom, hogy a nagy pénzű funkcionáriusokon és igazgató kiskirályokon kívül kinek hiányzik a demagóg diktatúra. Hát igen. Sokan érzik a változás szelét. Valami van a fülünk mögött... Munkaidő alatti csavargások, italozások, selejtek gyártása, bratyizás, enyves kezek... Csak a miénkbói viszünk. Mert te is vittél, ők is vittek... Ez szocialista betegség volt, a demokráciában nem létezik. Vacak bérünk van, vacakul dolgoztunk. Miért is lett volna másképpen, mikor láttuk, hogy sokan nem is dolgoztak és éltek mint,,Marci Hevesen". Olyan nehéz megérteni a demokráciát? Nem olvastunk elég könyvet, nem láttuhk sok filmet? Nem látjuk a tévében az osztrákok árúkínálatát? Senki sem hallotta hogyan élnek a svéd munkások? Vagy senkinek sincs Nyugaton rokona? Nem járt senki Magyarországon? Nyugaton a munkásnak ügyesnek, szorgalmasnak és becsületesnek kell lennie, mert ellenkező esetben, fel is út, le is út. Hát nálunk is így lesz! Csak ki kell várni és mindenkinek tenni érte valamit. Sokät. Nálunk sem fog éhbérért dolgozni senki. Mindenki méltó életet teremthet magának és családjának. Érdekes, hogy a fiatalokat jobban megfogta eljövendő demokráciánk ígérete. Ók nem akarnak egészségtelen özönvíz előtti munkahelyeken dolgozni, látástól vakulásig. Tanulni, művelődni, utazni, szórakozni is akarnak. És a jobb munka lehetőségéért, szebb jövőjükért mindent meg is fognak tenni. Sajnos, mi csak hazudtunk magunknak és a világnak, hogy szebb jövőt építünk gyermekeinknek! Rozsda marta gyárakat százéves gépekkel, holdbéli tájakat kipusztult erdőkkel és sok megfékezhetetlen atomerőművet. Csótányos panelházakat, gigantikus ,,szoci-csodákat", szétömlő kastélyokat. ' t Egészséges táplálékot is készítettünk nekik. Almán kívül ócska kubai narancsot, zöld, vagy barna csurgós banánt, káposztát, rothadó krumplit... Finom hentes árut is, mely mind egyforma ízű és megsápad, amint hazavisszük. Tehát kinek mi nem tetszik? Hogy mozogni kell?! Gondolkodni?! Becsületesen dolgozni, talán nem többet, csak jól! Sült galambok sehol sem röpködnek. A demokrácia nem bubus, sem kényszerzubbony. Mindenkinek a józan eszét és két dolgos kezét kell elővennie. FARKAS ÉVA, Érsekújvár Mi legyen a besúgókkal? Az év elejétől Brünnben az Atlantis, a cseh, morva és szlovák szerzők kiadói szervezete gondozásában jelenik meg a Moravské noviny című független hetilap. Az újság 7. számában dr. Jirí Machourek tollából figyelemre méltó cikk jelent meg ezzel a címmel: S mi legyen az állambiztonság munkatársaival? Az írást az alábbiakban ismertetjük. A szerző egyebek közt megállapítja: a titkosrendőrség nem fegyverrel, hanem a félelem légkörének megteremtésével vívta ki és tartotta fenn kiváltságos helyzetét. Ezt szolgálta a vele együttműködök hálózatának jól kiépített rendszere. Állítólag nem volt munkahely, vagy érdekcsoport, amelyen illetve amelyben a titkosrendőrség ne „képviseltette" volna magát. A szerző, utalva Richard Sacher szövetségi belügyminiszter január 20-i, a titkosrendőrség munkatársainak nyilvántartásával összefüggő dokumentumok zárolásáról szóló ÚJRA SZAKKIÁLLÍTÁSOKKAL INDUL A BRÜNNI VÁSÁRIDÉNY Auroprogress-Welding-robot '90 Felhívás Felhívom a Szlovákiában élő magyar romákat, hogy lakhelyükön alapítsák meg a Roma Demokratikus Unió alapszervezetét. Mivel a magyar roma az elkövetkezőkben is magyar roma kíván lenni, fontosnak véljük, hogy a Roma Demokratikus Unión belül létrehívjuk a Magyar Romák Szekcióját. A Roma Demokratikus Unió politikai párt, és az élet minden területén részt vállal az ország demokráciájának építésében. Szervezési ügyben az alábbi címre várom leveleiket: RAVASZ JÓZSEF, az RDU szóvivője, nám. Priateľstva 2168/14, 929 01 Dunajská Streda Ismét közeledik március, s vele együtt a brünni vásáridény kezdete is. Idén három nemzetközi szakkiállítás (Autoprogress-Welding-Robot'90) indítja el a morva vásárváros rendezvénysorozatát. Azért csak három, mert a k&t évvel ezelőtti „négyesből" ezúttal a Montex elmarad. Ugyanakkor lerövidül a kiállítások időtartama, hétfőtől csupán péntekig tartanak. Ezentúl nem számolnak már a hétvégi nyitvatartással, mivel a legtöbb látogató munkanapokon érkezik, szombatra-vasárnapra mindig alaposan megcsappant az érdeklődés. Valószínűleg most is a legtöbben az Autóprogress standjait keresik majd fel. S hogy mit láthatnak? Különféle autótechnikai eszközöket, berendezéseket, a kiállításon először kap megkülönböztetett teret a környezetvédelem. Három magánvállalkozó is bemutatkozik, néhány vállalat (Mototechna, Benzinol, Barum) árusításra készül. A motorosokra, laikus érdeklődőkre sok egyéb meglepetés is vár a 11. Autoprogress-bemutatón. Mindig inkább a szakembereket vonzza a Welding hegesztéstechnikai kiállítás. Most rendezik tizedszer. Először képviselteti magát rajta Ausztrália, de a hazai élvonal mellett itt lesznek olyan külföldi cégek is, mint a svéd Esab vagy a nyugatnémet Messer-Griesheim. Mindössze hetedik alkalommal rendezik meg a Robot robottechnikai bemutatót. Némileg változik a kiállítás összetétele, már nem a reszortok, hanem az önálló vállalatok jelentették be részvételüket. Szerény lesz a szocialista országok jelenléte is. Nyugatról szintén kevés terméket láthatunk majd, a standokon inkább csak információszerzésre lesz lehetőség. Február közepéig 21 ország 415 kiállítója küldte el jelentkezését Brünnbe. Ez valamivel több mint két éve, ráadásul akkor négy bemutató volt egyszerre. Legnágyobb területen Csehszlovákia mutatkozik be, utána az NSZK, Ausztria és Olaszország következik. Nagy standja lesz a magyar Mogürtnek, a lengyel Pol-Mot vállalatnak és az olasz Konsorzio Industrie Pistoiesinek. Mit láthatunk kiállítóinktól? Többféle, a gumiabroncsok újrafutóztatására alkalmas berendezést mutatnak be. Megismerkedhetünk a Polaris autóhűtővel, akárcsak számos motorüzemmérő készülékkel és kompresszortípussal. A hiánycikknek számító pótalkatrészek közül most a Dolné Hámre-t Sandrik jelentkezik lég- és olajszűrövei, valamint tartozékaikkal. Ezek a Škoda, Tatra, Fiat, Lada és Dacia személygépkocsikba szerelhetők be. Programozható hegesztőberendezést és robotizált hegesztőmunkahelyet mutat be a pozsonyi Hegesztési Kutatóintézet. Robotizált munkahelyet a pozsónyi Elektrotechnikai Művek standján is láthatunk. És mi található az eperjesi VUKOV kínálatában? Robotizált technológiai komplexumok, ellenőrző-információs és irányítási modulrendszerek, valamint az intézet külföldi partnerekkel folytatott együttműködésének több konkrét eredményé. Mindhárom szakkiállítás a brünni vásár területén március 5-től 9-ig tart nyitva. A lapokban közölt hirdetésektől eltérően: naponta 9-től 18 óráig az A, B és C pavilonban látható mindegyik. g mk ) nyilatkozatára, kifejti, hogy ez az intézkedés kétségeket támaszt benne. -Sokat gondolkoztam azon, mi késztette a miniszter urat erre a döntésre. Netán a sokktól való félelem, amelyben akkor lett volna részünk, ha kiderülne, a besúgók nemzete vagyunk, avagy talán annak következményeitől való félelem, amit az idézne elő, ha jó barátról, kollégáról derülne ki, hogy a titkosrendőrség munkatársa, ügynöke volt? A cikk írója úgy véli, nem állhatja meg helyét az az indoklás, hogy ezek az emberek a rendszer áldozatai voltak, akiket kényszerítettek az állambiztonsági szervekkel való együttműködésre. Hiszen sok polgártársunk éppen az állambiztonsági szervekkel való teljesen önkéntes együttműködésére alapozta karrierjét. Vajon kényszernek minősíthető, amikor az együttműködés ellenszolgáltatásaként fedezték a besúgók bűncselekményeit? Az együttműködés fejében büntetlenül lophattak, csúszópénzeket fogadhattak el, devizakihágásokat stb. követhettek el... A miniszter úr tudja - olvassuk tovább a cikkben -, hogy az állambiztonsági szervekkel együttműködő személyeket több szinten is nyilvántartották. Minden osztály nyilvántartást vezetett a velük együttműködőkről. A nyilvántartást kerületi szinten is vezették. Például a titkosrendőrség és a közbiztonsági szervek nyomozói a büntetőeljárás megkezdése előtt kötelesek voltak kikérni az érintett személlyel kapcsolatos iratot a Nemzetbiztonsági Testület kerületi hatóságaitól. Ha az érintett személy a nyilvántartó lapon együttműködőként szerepelt, akkor a nyomozóval kapcsolatba lépett a szóban forgó személy „irányítója". Jirí Machourek a továbbiakban kifejezi kétségeit afelől, hogy ezeket a kartotékokat és névjegyzékeket teljes egészükben zárolták volna. Véleménye szerint a titkosrendőrséggel szembeni eddigi intézkedések hiányosak maradnak mindadA dig, amíg nem „szüntetik meg" a munkatársakat is, akiknek névsorát a belügyminisztérium páncélszekrényeiben őrzik. Ez az állapot ugyanis nem zárja ki ^nnak lehetőségét - véli a cikk írója - hogy a jövőben ezeket a személyeket újból felhasználják e célra. S. M. ÚJ SZÚ khi 1990. II. 26.
