Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám, szombat

CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR BALOLDALI NAPILAP Szombat, 1990. február 24. Ára 1 korona • XLIII. évfolyam, 47. szám Moszkvai nagykövetünk átadta megbízólevelét (ČSTK) - Rudolf Slánský, hazánk új szovjetunióbeli nagykövete tegnap a Kremlben átadta megbízólevelét Anatolij Lukjanovnak, a Legfelsőbb Tanács első alelnökének. Az ünnepi aktuson Slánský nagykövet egyebek között megelégedését fejezte ki amiatt, hogy ilyen érdekés időszakban érkezett a Szovjetunióba, amikor a politikai és a gazdasági rendszer reformja van napirenden. Nagyra értékelte a Szovjetunió külpolitikáját, amely hozzájárul ahhoz, hogy a yilág a konfrontációtól a megértéshez vezető útra térjen. , Csehszlovákia is megkezdte a demokratikus társadalom építését - mondotta a nagykövet, s hozzáfűzte, hogy a mindkét országban zajló demokratikus változások megteremtik a feltételeket a politikai, gazdasági és kulturális területen folyó sokoldalú együttműködés további bővítéséhez. Anatolij Lukjanov az új nagykövetet Mihail Gorbacsov nevében szívélyesen üdvözölte, majd rövid beszédében ugyancsak annak a reményének adott hangot, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia viszonya a jövőben mentesül a múlt hordalékaitól. A szovjet politikus rámutatott a kétoldalú kapcsolatokban meglevő jelentós tartalékokra, s hangoztatta, a szovjet vezetés mindent megtesz az együttműködés fejlesztéséért. t liiiiilk ^^^yf i - ^jí í - Jiá Mai számunkban: Hogy teljes legyen a kép ... Sajnos, már az első idézett mondattal is baj van, tudniillik a Csemadok KB december 6-án megválasztott vezetőinek többszöri meghívására sem reagált a Független Magyar Kezdeményezés szóvivői csoportja, ennélfogva semmilyen vita nem alakult ki közöttünk... (4. oldal) Egymás kölcsönös tisztelete ... Nem lehet demokrácia társadalmunkban a nemzeti kisebbség gondjainak teljes értékű orvoslása nélkül... (5. oldal) Itt a bajnokság, lesz foci is? ... Kevesebbet beszélni és többet tenni annak érdekében, hogy a „méreten aluli" játékosok a középszerű szakemberek, a közönséget szórakoztatni képtelen csapatok ne kapják meg ugyanazt az anyagi és erkölcsi megbecsülést, mint a tehetségesek, a keményen dolgozók, az előrelépés érdekében áldozatokra is készek... (7. oldal) Duray Miklós nyilatkozata; „Hír van, memorandum nincs!" Nem elöször történik... (Munkatársunktól) - A hét elején előbb hírét vettük, hogy Duray Miklós levelet írt Bushnak... Aztán felhívtam, hogy megtudhassuk miről van szó valójában, de Időhiány miatt nem találkozhattunk, s közben a Magyar Rádió washingtoni forrásokra hivatkozva ismertette a „Memorandumot", majd pedig az MTI-ből keresték szerkesztőségünket, közelebbit igyekezvén megtudni az igazságról. Ugyanis közben Duray Miklós - telefonon - cáfolta a hírt áz MTI-nek. Tegnap a késő délutáni órákban végül találkoztam Duray Miklóssal, hogy tisztázzuk, mi is a helyzet valójában: Hatvan százalék Havelra szavazott Egy közvélemény-kutatás eredményei (ČSTK) - A lakosság a legszavahihetőbb csehszlovák politikusnak Václav Havel elnököt tartja, akire a hétszázhetven megkérdezett hatvan százaléka szavazott. Utána Marián čalfa következik nyolc, majd Alexander Dubček hét százalékkal. Komárek és Adamec öt százalékot kapott. A felmérést február elején a Közvélemény-kutató Intézet végezte. Az állampolgárok 47 százaléka mérsékelt optimizmussal tekint a következő hat hónap elé, aggodalmak nélkül 13 százalék, huszonhat százalék inkább rosszat vár a jövőtől, négy százalék viszont határozottan rosszra számít. Az emberek reményeiket elsósorHáromoldalú tanácskozás (ČSTK) - Prágában tegnap délután a Szövetségi Gyűlés épületében munkaértekezletet tartottak a Cseh Nemzeti Tanács, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Szövetségi Gyűlés vezető tisztségviselői. Alexander Dubčeknek, a Szövetségi Gyűlés elnökének vezetésével megtárgyalták, hogy a Szövetségi Gyűlés bizottságai milyen időrendben foglalkoznak az egyes törvényekkel és széles körű vitában tisztázták, hogy a választások előtti időszakban miként hangolják össze a három törvényhozó szerv legiszlatív munkáját. Megállapodtak egyes alkotmánytörvények olyan módosító javaslatában, melynek célja a nemzeti tanácsok szerepének növelése. Ezenkívül tájékoztatót hallgattak meg a T. G.Masaryk születésének évfordulójára rendezett ünnepségekről. Megállapodtak, hogy a jövőben is tartanak ilyen háromoldalú tanácskozásokat, és megegyeztek abban is, milyen formában folytatják az együttműködést e három törvényhozó testület bizottságaiban. Václav Havelt a New York-i ENSZ-székházban csütörtökön fogadta Javier Pérez de Cuellar, a világszervezet főtitkára (Telefoto: ČSTK - AP) Václav Havel hazaérkezett (ČSTK) - Václav Havel köztársasági elnök, Marián Čalfa, a szövetségi kormány elnöke és a csehszlovák küldöttség többi tagja pénteken a kora délutáni órákban hazatért izlandi, kanadai és egyesült államokbeli látogatásáról. A delegációt a prágai repülőtéren Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke, ban a Polgári Fórummal és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal kapcsolják egybe. A megkérdezettek 75 százaléka mellettük voksol. A második helyen a Zöldek Pártja helyezkedik el. A jelenlegi kormányt 85 százalék támogatja, októberben Adamec kormányára a megkérdezettek hatvan százaléka szavazott. - Fordított a helyzet, mint amilyen a „Jereváni Rádió"-típusú viccek esetében. Ott ugyanis a hír általában „igaz", csak éppen másképpen szól, tehát a lényege is más. Ebben az esetben az az igazság, hogy a hír hamis, mert az általam állítólagosán közzé, tett „Memorandum" egyszerűen nem létezik. Azonban az, ami „ebben" áll, azzal én lényegében teljes egészében egyetértettem volna, s egyet is értek. Egyetlen dolog képez kivételt - ismétlem: ha ilyen memorandum létezne - az pedig a Čarnogurský miniszterelnök-helyettes személyét érintő állítólagos véleményem, ami nem egyezik a magyar sajtóban közzétettekkel. • Akkor valójában mi történhetett? -Valamiféle félreértés, vagy valami más... Ugyanis, a mai csehszlovák belpolitikának a nemzeti kisebbségek kérdéséhez való viszonyulásáról több ízben is véleményt nyilvánítottam. Újságokban különböző cikkek, interjúk jelentek meg, sőt, én is írtam ilyeneket. Amikor ebben a kérdésben megpróbáltam valamiféle nyomozást folytatni a háttérről, akkor kapcsolatba léptem washingtoni és ottawai barátaimmal, akiknek kapcsolataik vannak politikai körökben, hogy esetleg valaki nem élt-e vissza a nevemmel. Semmi ilyenről nem tudtak. A Magyar Rádióban hallottak nyomán hívtam fel az MTI-t, ahol közölték, hogy a hírt washingtoni tudósítójuktól kapták. Kértem őket, hogy cáfolják, és megtettem ezt az MTI tudósí(Folytatás a 2. oldalon) Duray Miklós: „... félreértés, vagy valami más!" (Méry Gábor felvétele) Még egy ilyen győzelem... Történt, hogy fontos csatát nyert Benedek tábornok, I. Ferenc József kedvelt hadvezére, és miután a győző mellére tűzték a kiváló haditettért járó medáliát, az őszinteségéről hírhedt vén katona így köszönte meg a legfelsőbb elismerést: még egy ilyen győzelem, felség, és odalesz az egész birodalom. Most, hogy megint elérkezett a győzelmes február évfordulója, folyvást és nem véletlenül ez a régi történet jut az eszembe. Bizonyos jelenségek azt mutatják, hogy a politika egyes tartományaiban megint győzelemkovácsoló a hangulat. A seregek összeverődése, persze, más zászlók alatt zajlik, merőben mások a jelszavak, a türelmetlenség azonban éppen úgy a csillagos eget ostromolja, mint 1945 és 1948 között a szalámitaktika alkalmazása idején. Ma talán már génjeinkben is ott a fertőzés, és legfeljebb azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy a rászedettek sokmilliós seregében előkelő útitársaink voltak. Gyenge vigasz, és ma már csak nosztalgiával gondolhatunk arra, hogy egy vonaton utazott velünk Romáin Rolland és Picasso, Sartre és André Gide, meg G. B. Shaw... A felsorolást hosszan folytathatnánk. Annyit azonban ez is bizonyít, hogy az eszme, amelynek zászlaja alá sorakoztunk, nem demagógián alapszik, hanem valós emberi igényt fejez ki. Túlságosan elsöprő volt a győzelem. 1917-ben is Oroszországban, és 1945-1950-ben is, persze más feltételek között, Lengyelországtól Albániáig. így bátor emberek sem hallathatták hangjukat, nem akadt aki világgá kiáltotta volna: még egy ilyen győzelem, és mindent elveszítünk. így történhetett meg, hogy Sztálin, Gottwald, Rákosi és a többi csapatának útját bitófák szegélyezték, a sírokat előbb a legbátrabbak tetemei, majd a lehetséges ellenállók töltötték meg. Mindez egyetlen céllal történt: megfélemlítés. Mi történt Csehszlovákiában 1948 februárjában? Kissé leegyszerűsítve így is fogalmazhatunk: a hatalom és dicsőség kisajátítása a kommunista párt által. A csehszlovák kommunisták a hatalom > megragadása után elhatározták, mindenáron „be kell bizonyítaniuk", hogy a fasizmussal szembeni ellenállásban, az ország védelmezésében, felszabadításában és újjáépítésében kizárólag az övék az érdem. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy emiatt kerültek bitófára és börtönbe más politikai pártok tagjainak százai, ezért sínylődtek évtizedekigkényszermunkán az 1940 körüli angliai légi csaták kiváló csehszlovák pilótáinak és a spanyolországi interbrigádistáknak százai. Ezért tengődtek a társadalom peremén azok tízezrei, akik szociáldemokrataként vagy szocialistaként tettek sokat ezért az országért. Ezek likvidálása nélkül a bolsevik párt nem lett volna képes a „dicsőség" megkaparintására, egyeduralmának legitimálására. Amikor még én is sztálinista voltam, a főszerkesztő ilyenkor, február közepe táján így rendelte meg a győzelem évfordulójára írandó vezércikket: úgy csináld meg, hogy a mához szóljon! Az ilyen dolgozatok azután meg is íródtak, terjedelmesek volfak és laposak, és mi nekiveselkedve bizonygattuk, hogy egészen 1948 februárjáig nyúlnak vissza az éppen időszerű párthatározat gyökerei. Művünket valamilyen dörgedelmes jelmondattal befejeztük, aláírtuk, leadtuk. Azóta megjártuk száztühosszát. Ma, legalább 2 évtizeddel azután, hogy értelmileg is, érzelmileg is következetesen szakítottam a bolsevizmussal, megint vezércikket írok a februári győzelemről, és újfent úgy írom dolgozatom, hegy a mához szóljon. Nagyon erőteljes megint a dicsőségért indított hajsza. Célja teljesen nyilvánvaló; minél jobban szerepelni a választásokon, minél több szavazatot megnyerni. Ez egyébként logikus, így csinálják ezt minden politikai mozgalomban. Az egyes pártok - nagyon tisztességesen - felsorolják, milyen vérveszteséget szenvedtek a diktatúra évtizedeiben, tagságuk milyen üldöztetéseknek volt kitéve, vagyonukat miként sajátította ki a rendszer. Talán legkevésbé azok bizonygatják helytállásukat, akik 1968-ban - tehát még emberi léptékkel mérve is a belátható múltban - bizonyították egyértelműen, hogy miként vélekednek a bolsevizmusról. Ezek az emberek nem dicsekednek érdemeikkel, valahogy tudat alatt érzik, hogy magatartásuk önmagáért beszél. Ugy látom, megindul az emberek kategorizálása. Engem egyik kollégám a harmadikba, a legveszélyesebbikbe sorolt. Annak köszönhetem e megtisztelő minősítést, hogy a pártból kizártak, és húsz évig több mint félmillió társammal együtt, hallgatásra voltam ítélve. Talán már meg is kezdődtek a káderezések? Ilyen már volt a hírhedt ötvenes években, és méginkább volt 1969 után. A módszerek félelmetesen hasonlítanak az egykor alkalmazottakra. Vagy csak azért van e nagy tolongás a dicsőség monopóliumért, mert a pártból kizártak puszta léte is bizonyítja; 1989. november 17-e előtt is volt itt ellenállás a pártegyeduralommal szemben. 1949-ben is, főképp pedig 1970 után akkor vált legvérlázítóbbá a káderezési őrület, amikor osztályozni kezdték az embereket. Vigyázzunk ezért a dicsőség monopóliumának formálgatásával, mert ez könnyen hatalmi monopóliumhoz vezet. Egy ilyen győzelem után már nemcsak hogy mindent elveszthetünk, hanem az ember majommá válása is megkezdődik. Ezek a gondolatok foglalkoztatnak engem 1990-ben a februári győzelem évfordulóján. TÓTH MIHÁLY Ján Čarnogurský, a szövetségi kormány első elnökhelyettese fogadta, jelen volt Richard Sacher belügyminiszter, Petr Miller munka- és szociális ügyi miniszter, Miroslav Vacek vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter és más személyiségek. Václav Havelt ezt követően prágaiak ezrei üdvözölték az Óváros téren, ahol a köztársasági elnök röviden értékelte az elmúlt napokban folytatott tárgyalásait, a vezető politikusokkal és neves személyiségekkel tartott találkozóit és megosztotta hallgatóságával az Izlandon, Kanadában és az Egyesült Államokban szerzett benyomásait. A csehszlovák köztársasági elnök és kíséretének több tagja ezután nemzetközi sajtóértekezleten válaszolt az érdeklődő újságírók kérdéseire. (Részletes beszámolónk a 2. oldalon.)