Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-22 / 45. szám, csütörtök

Még Németország egyesítése előtt Közösen kell garantálni a határok sérthetetlenségét A VÁLASZTÁSOKIG NEM LESZNEK ÁREMELÉSEK • GORBACSOV-INTERJÚ A NÉMET KÉRDÉSRŐL (ČSTK) r- Tegnapi ülésén az NDK parlamentje folytatta a vitát Hans Modrow kormányfő keddi nyilatkozatáról, majd jóváhagyta a politikai pártokról és szervezetekről szóló törvényt, amely azonnal hatályba lépett. A törvény megteremti a feltételeket a pártok és szervezetek szabad létrehozásához és tevékenységéhez, egyben tiltja olyan politikai csoportosulások alapítását, amelyek fasiszta, militarista, rasszista vagy más antihumánus ideológiákat hirdetnek. Ugyancsak tegnap hagyta jóvá a parlament az egyesületi törvényt, amely nem engedélyezi olyan pártok és mozgalmak tevékenységét, melyek az alapvető emberi jogokkal ellentétben járnak el. Modrow keddi nyilatkozatával kapcsolatban Oskar Fischer külügyminiszter felszólalásában hangsúlyozta, a két német állam közeledése csak az összeurópai folyamattal összhangban lehetséges, vagyis olyan ütemben, amely nem veszélyeztetné a győztes hatalmak, valamint a két német állammal szomszédos országok érdekeit. A miniszterelnök egyébként már említett nyilatkozatában amellett szállt síkra, hogy a két német kormány még a tervezett összeurópai csúcstalálkozó előtt tegyen közös és nemzetközileg kötelező nyilatkozatot a jelenlegi európai határok sérthetetlenségéről, elsősorban Lengyelország nyugati határainak megőrzéséről. Ugyanakkor bírálta a nyugatnémet kancellárt, hogy még min'dig nem hajlandó elismerni az Odera-Neisse határt. Modrow hangsúlyozta, bármilyen lesz is az egységes Németország katonai státusza, senkinek a biztonságát sem szabad fenyegetnie. A keletnémet parlament még kedden megválasztotta azt a 30 tagú választási bizottságot, melynek feladata, hogy február 26-ig bejegyezze a választásokon indulni szándékozó pohtikai pártokat és szervezeteket. Az NDK határőrségének utász alakulatai hétfőn kezdték meg a berlini fal fokozatos lebontását. Már eltávolítottak egy 100 méteres szakaszt a Brandenburgi kapu és a Reichstag között. Felvételünk is azt tanúsítja, hogy a munkálatok nagy „nézettségnek" örvendenek. A Legfelsőbb Tanács a földtörvénnyel foglalkozott Jelcin nem pályázik az elnöki posztra • Népszavazás a köztársaságok kiválásáról? Magyarország NATO-tag lesz? Egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy Magyarország a NATO politikai szervezeteinek tagja legyen - mondotta Horn Gyula külügyminiszter a Magyar Politikatudományi Társaság keddi vitaülésén. Utalt rá, hogy néhány- éve már van kapcsolata Magyarországnak az Észak-atlanti Közgyűléssel, s ezért nem tartja elképzelhetetlennek a tagságot a NATO politikai szervezeteiben. A külügyminiszter a Varsói Szerződésnek fokozatosan konzultációs szervezetté való átalakítását szorgalmazta, hogy kizárható legyen minden döntéshozatal. A döntésekre csak a nemzeti parlamenteknek lenne joguk. (n) Hétfőn a kerekasztal-tárgyalások résztvevői úgy döntöttek, még a márciusi parlamenti választások előtt megszüntetik az élelmiszerárak állami támogatását. Christa Luft, a gazdaságért felelős miniszterelnök-helyettes viszont a Junge Welt -napilap tegnapi számában megjelent nyilatkozatában azt mondta, a választásokig semmi sem fog megdrágulni. Kijelentette, a kormány nem ellenzi az állami dotáció megszüntetését, amit pótlékokkal ellensúlyoznának. Létezik is egy koncepció, amelyet egyik napról a másikra meg lehet valósítani, de úgy vélekedett, egy ilyen komoly lépést nyilvánosan kell megvitatni. A nyugtatgatások ellenére valóságos felvásárlási láz van az NDKban, az emberek elsősorban lisztet, cukrot, húst, olajat, mindennemű konzervet vásárolnak, de nemcsak a hazaiak, hanem az NSZK-beliek és a nyugat-berliniek is, mivel az élelmiszerek nagyon olcsóak az NDK-ban. Kedden fejeződött be Berlinben a valuta- és gazdasági unió létrehozásával foglalkozó német-német bizottság első ülése. A tanácskozás eredményeiről a parlamentben tegnap számolt be Walter Romberg miniszter. Közölte, négy munkacsoportot hoztak létre, ezek foglalkoznak az egyes részterületekkel, s már a márciusi választásokig ki akarják dolgozni az unió feltételeit. A keletnémet választási küzdelemben immár hetek óta Bonn is beszáll. Kedden Helmut Kohl kancellár mondott beszédet Erfurtban a keletnémet kereszténydemokraták (CDU), a Német Szociális Unió (DSU) és a Demokratikus Mozgalom (DA) 90 ezres nagygyűlésén. Kohl segítséget ajánlott fel az NDK-nak (Telefoto: ČSTK/Reuter) a szociális biztosítás rendszerének kiépítéséhez, a két német állam szociális rendszere kiegyenlítéséhez, ígéretet tett arra is, hogy a pénzügyi unió létrehozásakor figyelembe veszik a keletnémetek takarékbetétei értékének megőrzését is. Elmar Pieroth, a nyugatnémet CDU egyik vezetője viszont közölte, az új keletnémet kormányban kész elvállalni a gazdasági tárca vezetését, s ennek érdekében áttelepülni. Szerinte ugyanis a piacgazdálkodás megteremtéséért felelős miniszter csak kívülről jöhet, az NDK-ban nincsenek ilyen tapasztalatok. A német újraegyesítésről nyilatkozott a moszkvai Pravdának Mihail Gorbacsov. A tegnap megjelent interjúban hangsúlyozta, a németeknek joguk van az egyesülésre, ezt az európai folyamat keretében kell elérni, s figyelembe kell venni a többi ország jogos érdekeit is. Emlékeztetett rá, a Szovjetunió sosem tagadta a németek jogát az egységre, viszont a németeknek maguknak kell eldönteniük, hogy ez milyen módon és milyen formában valósul meg. A kezdet kezdetén világossá keh tenni, hogy az egyesült Németország nem fog fenyegetést jelenteni szomszédai számára, s Gorbacsov kizártnak tartja a határok módosítását. Emlékeztetett a négy nagyhatalom még mindig fennálló felelősségére a két német államért, s arra, hogy nincs békeszerződés Németországgal. Véleménye szerint csak egy ilyen dokumentum határozhatja meg nemzetközi-jogi szempontból Németország statútumát az európai struktúrában. Gorbacsov megjegyezte, a NATO és a Varsói Szerződés szerepe még mindig fennáll, bár - tekintettel a fegyveres konfrontáció csökkenésére - lényegesen változik. (ČSTK) - A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa kedden második olvasásban jóváhagyta a földtörvény tervezetét, s megbízta a parlamenti bizottságokat, hogy - figyelembe véve az elhangzott javaslatokat és megjegyzéseket - a hétfőre összehívott ülésre készítsék elő a törvény végleges változatát, amelyet cikkelyenként fognak megszavazni. Hasonlóan járnak el a tulajdontörvény ugyancsak második olvasásban jóváhagyott tervezetével. Ez a két, kölcsönösen összefüggő dokumentum lesz az új szovjet gazdasági struktúra alapja. Jóváhagyásuk után szükségessé válik az alkotmány vonatkozó cikkelyeinek módosítása is, ezzel a népi küldöttek III. rendkívüli kongresszusa fog foglalkozni. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége azt javasolta, hogy a kongresszus február 27-én üljön össze, de a radikális képviselők véleménye szerint „minél később, annál jobb'. Ezt hangoztatta Borisz Jelcin is a Régióközi Képviselőcsoport egyik vezetője, mivel a két említett törvényen kívül az elnöki rendszer bevetzetésével kapcsolatos alkotmánymódosítás is szerepelne a kongresszus napirendjén, s a radikálisok szerint ezt még nem sikerült megfelelően kidolgozni. Jelcin és társai is úgy vélik, kívánatos az elnöki rendszer bevezetése, de az esetleges hatalommal való visszaélés megakadályozása érdekében a parlamentnek széles ellenőrző jogkört kell biztosítani az elnök tevékenysége felett. Jelcin cáfolta, hogy a jelenlegi feltételek között az államfői tisztségre pályázna, de jelezte, esetleg jelölteti magát az Oroszországi Föderáció legfelső tisztségére. A parlament különhatározatot hagyott jóvá a február 25-re Moszkvába, Leningrádba és más nagyvárosokba összehívott tüntetésekkel és nagygyűlésekkel kapcsolatban. Ezek deklarált célja az országban zajló változásokkal kapcsolatos álláspontok demonstrálása. A parlamenti határozat feladatul adja a kormánynak és a helyi szerveknek a közrend és az akciók békés lezajlásának biztosítását. Az engedélyezett tüntetések és nagygyűlések csak az előre meghatározott helyen valósulhatnak meg, a nem engedélyezett akciókat feloszlatják. A Reuter hírügynökség a szovjet rádióra hivatkozva jelentette, hogy a parlament vezetői kedden előterjesztettek egy törvénytervezetet, amely szerint a szövetségi köztársaságok egyszerű népszavazással dönthetnek kiválásukról az unióból. A referendumot az adott köztársaság legfelsőbb tanácsa rendelheti el, vagy kérheti a szavazásra jogosult állampolgárok legkevesebb egy harmada. A népszavazás csak akkor lenne érvényes, ha azon a választásra jogosultak legkevesebb háromnegyede venne részt. Arról nincsenek értesülések, hogy a kiváláshoz elég lenne-e az abszolút többség. Gorbacsov és Karpov véleménye a közép-európai csapatcsökkentésröl (ČSTK) - A nemzetközi fejlődés fő irányvonalával összhangban van ós a békét szolgálja az a megállapodás, hogy Közép-Európában 195 ezer főre csökkentik a szovjet és az amerikai katonák számát - mondotta Mihail Gorbacsov a moszkvai Pravda tegnapi számában megjelent interjújában. Kifejtette, e javaslattal George Bush állt elő, s a pozitív kezdeményezést a szovjet-amerikai kapcsolatok javulása tette lehetővé. Elutasította azt a nézetet, amely szerint az Európa egyéb területein levő 30 ezer amerikai katona kedvezőtlenül befolyásolhatná az erőegyensúlyt. „Természetesen továbbra is-odafigyelünk a potenciálok arányára, de a biztonság szavatolásának hagyományos elmélete, amely a katonai erők növelésén alapult, már a múlté." A katonai fenyegetés nagymértékben csökkent, s kialakulóban van a nemzetközi biztonság alapvetően új rendszere. A szovjet vezető véleménye szerint az említett legutóbbi szovjet-amerikai megállapodás lényegesen megkönnyíti a bécsi szerződés kidolgozását az európai hagyományos erők csökkentéséről. A katonai-politikai helyzet alakulására való tekintettel elmondható, hogy az országhatárokon túli szovjet fegyveres erők korlátozása nem gyengíti a Szovjetunió védelmi képességét - szögezte le Gorbacsov. E kérdésről nyilatkozott Viktor Karpov külügyminiszter-helyettes is az Izvesztyijának. Ö azt fejtegette, hogy a megállapodás nemcsak a 195 ezres európai plafonokat rögzíti, hanem 30 ezerben limitálja a másutt levő amerikai csapatok létszámát is. Ez pedig azért fontos, mert az amerikaiaknak nem lesz módjuk arra, hogy átcsoportosítsák erőiket KözépEurópából például Olaszországba vagy Görögországba, hanem az NSZK-ból egyenesen az USA-ba kell visszahívni a csapatokat. A megállapodás tehát így garanciát ad arra, hogy az USA nem növelheti katonai jelenlétét a kontinens Közép-Európán kívüli térségeiben. ÚJ SZÚ 3 1990. II. 17. Sztálin kocsija még fut... Még ma is borzolja a kedélyeket a lengyel utakon az a hatalmas, ZIS 110 S Limuzin, amelylyel valamikor Sztálin közlekedett. Tulajdonosa egy swidniki (Délkelet-Lengyelország) állampolgár, aki 1964-ben vette meg a gépkocsit 45 ezer zlotyért (akkori árfolyam). A hétszemélyes luxusautó múltját a forgalmi engedélyben található bejegyzés bizonyítja:,,Sztálin marsall ajándéka Wladislaw Gomulkának". A sztálinizmus eme száguldó maradványa a tulajdonos gondoskodásának eredményeként negyven év után is jó állapotban van, s a tekintélyt parancsoló méreteit figyelembe véve elmondható, hogy csak 23 litert fogyaszt 100 kilométerenként. Állítólag összesen öt ZIS 110es létezett, amelyek mindenkor Sztálin rendelkezésére álltak. Az egyiket tavaly Moszkvában is látni lehetett a gépkocsiveteránok seregszemléjén. M

ondandómat néhány személyes tapasztalattal, emlékkel kezdeném, mivel úgy érzem, így könnyebb lesz megvilágítani azt a furcsa helyzetet, amely mára Leningrádban kialakult, s amely a Szovjetunió Kommunista Pártján belüli ellentétek sok csírája közül az egyik. Tudni kell, hogy a város nagy gonddal őrzi-ápolja a lenini emlékhelyeket, de máig sem tudja neki megbocsátani, hogy - bármilyen bonyolult volt is az akkori helyzet - 1918. március 10-ről 11-ére virradó éjszaka a kormánnyal Moszkvába költözött, s ezzel Pétervár megszűnt főváros lenni. Míg Moszkva azóta is olyan, mint egy olvasztótégely, Leningrádban nem egykönnyen fogadják be az idegent, s ha mégis, az első, amit közölnek vele: Nagy Péter fővárost alapított a Néva partján, Moszkva egy faluból nőtte ki magát - nagy faluvá. Több ez, mint csipkelődés, sértettség vagy lokálpatriotizmus. Lenin Moszkvából is a „vörös Pityerre" figyelt, de a hetyébe lépő Sztálin presztízskérdést csinált abból, hogy a leningrádi vezetést a szó szoros értelmében lefejezze, félreállítson mindenkit, aki együtt dolgozott Leninnel, s így módja volt összehasonlítani őt és elődjét. Valahol itt kezdődött, s máig tart ez a rivalizálás a két város között. Nyilván ezzel magyarázható az is, hogy a leningrádi egyetemen egy bűbájos idős tanárnak köszönhetően én egy más párttörténetet tanultam, mint ami a hivatalos - az éppen hivatalos - tankönyvben volt. Bevallom, kezdetben nem nagyon értettem a virágnyelvet, amelyet r előadásain használt, s amelyet a szovjet diákok kiválóan ismertek. Miután ezt elpanaszoltam neki, kaptam tőle egy rongyosra olvasott, a saját jegyzeteivel kiegészített, a hruscsovi időkben kiadott, de Buezsnyev alatt bezúzott tankönyvet, amely minden kriminél izgalmasabb volt. Ekkor tudtam meg, miért istenítik Leningrádban Kirovot, ki is volt Kamenyev és Zinovjev, s hogy tanárunk miért nem beszélt előadásain soha Zsdanovról, bár az egyetem az ő nevét viselte... Hetven éve kezdődtek, s máig tartanak a hol kisebb, hol nagyobb ellentétek Moszkva és Leningrád között. Csakhogy mára felcserélődtek a szerepek. Évtizedeken át mindig Moszkva volt a konzervatívabb, most pedig mintha a Néva mellett lenne kialakulóban egy konzervatív centrum - egy a Gorbacsov ellen szervezkedő sok közül. Mind határozottabbak a körvonalai egy új Hol áll a Szmolnij? „munkásellenzéknek", pedig annak idején Sztálin éppen a leningrádi értelmiségiekben látta a nagy veszélyt. Igazán nem mondható, hogy az értelmiség kivonult a pártból: a leningrádi kerületi pártszervezetnek 610 ezer tagja van, s tagjainak 82 százaléka felső-, nem teljes felső- és középfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. 3193-an a tudományok doktora címet viselik, 20 ezren kandidátusi fokozattal rendelkeznek. S hogyan jött itt létre mégis egy „munkásellenzék"? A jelek szerint elég volt egy kis ügyesen használt demagógia. Borisz Gidaszpovot tavaly nyáron választották meg a leningrádi pártszervezet élére, s novemberben ő lett a kerületi pártvezető is. Az elismert tudóst, az akadémia levelező tagját mindenki úgy ismerte, mint bátor, kísérletező embert. De rövidesen kiderült, hogy alaposan félreismerték: a novemberi központi bizottsági ülésen az ortodox szárny egyik szószólójaként mutatkozott be - s okozott nagy csalódást. A leningrádi vezetés valóságos pálfordulása akkor vált nyilvánvalóvá, amikor november 22-én tízezrek vettek részt egy olyan nagygyűlésen, amelynek felhívása feltűnően szembefordult a gorbacsovi irányvonallal. „A válságossá vált helyzetben a meggondolatlan döntések és elhibázott lépések terhét a munkásokra és parasztokra, a lakosság szegényebb rétegeire hárítják" - így a felhívás, amely ostorozza - mégpedig nagyon éles szavakkal - a burzsoá kultúra, ideológia és erkölcs átvételét. Két héttel később a változások hívei vonultak az utcára - szintén több tízezren, követelték a párt vezető szerepének eltörlését, elutasították a kisszövetkezetek elleni támadásokat, a sajtó „megrendszabályozására" irányuló törekvéseket, átalakulást követeltek a pártban. Tüntetésük óta eltelt majd három hónap, de Leningrádban változatlanul a Gidaszpov vezette apparátcsikok vannak fölényben - ez megmutatkozott a legutóbbi viharos KB-ülésen is, ahol mint vendég vett részt a leningrádi első titkár, hiszen nem tagja a testületnek. Itt kell megjegyezni: ilyen még nem volt. Csak egész ritkán fordult elő, hogy - rövid ideig - ne lett volna a leningrádi pártvezér a politikai bizottság tagja. Gidaszpov és hívei a leningrádi hadiüzemek állásukat féltő munkásaira, a nehézipari üzemek hasonló cipőben járó alkalmazottaira támaszkodnak, szövetségeseik közé tartoznak a baltikumi orosz többségű hadiipari nagyvállalatok, továbbá az Interfront, a Dolgozók Egyesített Frontja és más konzervatív szervezetek. Természetes szövetségesük a központi bizottságban a Ligacsov vezette konzervatív csoport: Vagyis olyan erő ez, amelyet nem lehet nem komolyan venni. M

ost az a kérdés, meddig lesznek képesek megőrizni hatalmukat. Hiszen az egymást váltó tüntetések és ellentüntetések sok mindent jeleznek, de nem sokat bizonyítanak. Tény, a Szmolnij most a Kremltől balra áll. Hogy meddig, az talán nem is Leningrádban, hanem Moszkvában fog eldőlni. Ha Gorbacsovnak sikerül az áttörés, akkor a leningrádi patthelyzet is megszűnik, s „Pityer" visszaszerzi régi pozícióját. GÖRFÖL ZSUZSA