Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-20 / 43. szám, kedd

Kerekasztal-tárgyalások Berlinben Modrow történelmi jelentőségűnek nevezte bonni útját DSU-KONGRESSZUS A VÁLASZTÁSI KAMPÁNY JEGYÉBEN • VÉLEMÉNYEK AZ EGYESÍTÉSRŐL (ČSTK) - Berlinben tegnap megkezdődött a kerekasztal-tárgyalások újabb fordulója. A napirenden szerepelt Hans Modrow kormányfő beszámolója bonni látogatásának eredményeiről, valamint az új választási törvény tervezete. A közelmúltban Bonnban folytatott német-német tárgyalások legfőbb politikai eredménye az, hogy az NDK és az NSZK kormánya már nem gördít akadályokat a két német állam mielőbbi egyesítésének útjába - hangsúlyozta Modrow. Véleménye szerint a bonni megbeszéléseknek történelmi jelentőségük volt. A miniszterelnök ugyanakkor hangsúlyozta, továbbra is fontosnak tartja, hogy a két német állam közeledése az európai követelésekkel összhangban történjen. Ezzel összefüggésben rámutatott az egyes országok, . konkrétan Lengyelország, a Szovjetunió és Franciaország aggodalmaira. A miniszterelnök bírálta továbbá az NSZK egyes köreit, amelyek a bonni találkozó előtt az NDK fizetésképtelenségéről terjesztettek el híreket és szükségesnek tartották a parlamenti választások elhalasztását. Modrow rámutatott, máig sem kértek hivatalosan bocsánatot ezekért az állításokért. Az NDK-ban a hét vége a választási kampány jegyében zajlott. A legfőbb figyelem Lipcsére összpontosult, ahol a Német Szociális Unió (DSU) tartotta első kongreszszusát. Hans Wilhelm Ebeling, a párt elnöke 1400 küldött előtt követelte Németország azonnali egyesítését és a nyugatnémet jogrend átvétele mellett érvelt. A párt az 51 éves Hans-Joachim Walter személyében megválasztotta miniszSZOVJET - AMERIKAI KERESKEDELEM Ami biztos: nem virágzó (ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnapi számában a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi kapcsolatok kérdésével foglalkozott. Megállapította, a két ország közötti kereskedelem évente 2 milliárd rubelt tesz ki, ebből a Szovjetunióba érkező amerikai exportra 1,8 milliárd esik. A lap rámutatott, 1,2 milliárd rubel értékben importálnak gabonát, szóját és más élelmiszert az USA-ból. A Szovjetunió elsősorLeszállt a Szojuz TM8 (ČSTK) - Alekszandr Viktorenko és Alekszandr Szerebrov űrhajósok tegnap befejezték több hónapos tartózkodásukat a Mir űrállomá" son. A Szojuz TM 8 fedélzetén tegnap reggel, közép-európai idő szerint 5 óra 36 perckor értek földet Arkalik várostól mintegy 55 kilométernyire. A TASZSZ jelentése szerint mindketten jól érzik magukat. Az űrállomás fedélzetén most Anatolij Szolovjov és Alekszandr Balangyin tartózkodik. A két kozmonauta a tervek szerint fél esztendőt tölt majd az űrkomplexumon. Munkájuk egyik nagy eseménye a Krisztall modul csatlakozása lesz a Mirhez. Ennek fellövését március 30-ra tervezik, az összekapcsolás pedig április 7-én vagy 8-án várható. E modulnak köszönhetően most történik meg először, hogy a várható bevételek jóval meghaladják majd az anyagi ráfordítást. ban nemesfémeket, vegyszereket, szőrmét és vodkát szállít az Egyesült Államokba. Nem lehet elmondani, hogy a két ország közötti kereskedelem virágzó lenne, hangsúlyozza a napilap. Ennek legfőbb okai a COCOM-korlátozások és a magas adók, amelyek miatt a szovjet termékek nem konkurenciaképesek az amerikai piacon. Megvannak a lehetőségek a szovjet-amerikai kereskedelmi kapcsolatok bővítésére; feltételezhető, hogy az USA a jövőben megszünteti a hidegháború éveiben a Szovjetunióval szemben hozott intézkedéseket. Sok függ azonban a Szovjetuniótól is, meg kell oldania belső problémáit és át kell építenie gazdaságát, hangsúlyozta a lap. terelnök-jelöltjét. Walter rámutatott a DSU három alapvető céljára: Németország egyesítésére, a szociális piacgazdaság bevezetésére és a tartományi struktúra visszaállítására. A kongresszuson felszólalt Theo Waigel, a nyugatnémet CSU elnöke, az NSZK pénzügyminisztere. Élesen elutasította Hans Modrow bírálatát, hogy a nyugatnémet kormány nem volt kellőképpen felkészülve a bonni tárgyalásokra. Horn Gyula magyar külügyminiszter a televízió Hét című műsorában nyilatkozott a német egyesítésről. Mint mondotta, Magyarországnak nincsenek fenntartásai az egyesítéssel kapcsolatban, ez a németekre tartozik. Komoly problémát csak a lengyel-német határkérdés okozhat. James Baker amerikai külügyminiszter nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a két német állam még ebben az évben egyesül. Az ABC televíziós állomásnak adott vasárnapi nyilatkozatában rámutatott arra, hogy gazdasági téren már gyakorlatilag meg is kezdődött az egyesülés. Baker ismét hangúlyozta, az egységes Németországnak az Észak-atlanti Szövetség tagjának kell maradnia. Margaret Thatcher brit kormányfő vasárnap hangsúlyozta, a Németország egyesítéséről szóló szerződésnek tiszteletben kell tartania a mostani európai határokat. Véleménye szerint Németországnak a NATO-hoz kell tartoznia, s nem kell kivonni német földről az Egyesült Államok és más nyugati országok haderőit. Thatcher ugyanakkor ésszerűnek tartaná, ha egy pontosabban meg nem határozott „átmeneti időre" szovjet csapatok maradnának a mai NDK területén. MONGÓLIA Ellenzéki párt alakult (ČSTK) - Ulánbátorban vasárnap ért véget a Mongol Demokratikus Szövetség első kongresszusa, amelyen megalakulta Mongol Demokrata Párt. A résztvevők követelték, hogy a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága testületileg mondjon le. Ez lényegében a 69 éve hatalmon lévő kommunista rendszer felszámolását jelentené. A vasárnapi nyilatkozat az MNFP-t vádolja a gazdasági, szociális, politikai és kulturális válságért, a külpolitikai függőségért. A követelések között szerepel ,,az idegen hatalom érdekeit szolgáló" vállalatok bezárása. Nem kétséges, hogy ez a hatalom a Szovjetunió. Dzsambin Batmönh a múlt pénteken kijelentette, az MNFP olyan új programot dolgoz ki, amely megteremti a többpártrendszer feltételeit. A Reuter hírügynökség pekingi diplomáciai forrásokra hivatkozva megjegyezte, a kínai vezetés amiatt aggódik, hogy az ulánbátori események hatása a Góbi sivatag túloldalán is érezhető lesz. A japán parlament alsóházában A liberálisok abszolút többséget szereztek (ČSTK) - Egyértelmű győzelmet aratott a vasárnapi választásokon Japánban az eddig is kormányzó Liberális Demokrata Párt. A parlament alsóházánák 512 mandátuma közül 275-öt szerzett meg. Az ellenzéki pártok közül a Japán Szocialista Párt szerepelt a legjobban, 136 képviselőt küldhet az alsóházba. További eredmények: a Komeitó (az Igazság és Tisztaság Pártja) 44, a Japán KP 16, a Demokratikus Szocialista Párt 14 mandátumhoz jutott. Nem vált be tehát egyes szakérRushdie-ügy Khomeini ítélete visszavonhatatlan (ČSTK) - Khomeini ajatollah, az időközben elhunyt iráni vallási vezető egy évvel ezelőtt mondta ki a halálos ítéletet Salman Rushdiera. Teheránban vasárnap ebből az alkalomból tartottak tüntetést a volt brit nagykövetség épülete előtt. Mintegy 4 ezren követelték Rushdie halálát. A teheráni rádió ugyancsak vasárnap közvetítette Mohamed Jazdinak, Irán legfelsőbb bírósága elnökének üzenetét. Ebben hangsúlyozta, Khomeini ítélete visszavonhatatlan. Meggyőződését fejezte ki, hogy az ítéletet előbb vagy utóbb végrehajtják. tők és az ellenzék jóslata, hogy a liberálisok elvesztik abszolút többségüket, úgy, ahogy tavaly a felsőházba történt választások esetében. Nem rontotta le a liberálisok esélyeit a számos megvesztegetési botrány, amelyek közül a legemlékezetesebb a Recruit-ügy volt. Az LDP tehát megint egyedül alakít kabinetet, 1955 óta megszakítás nélkül. A lényegen nem változtat az sem, hogy a legutóbbi választásokhoz képest 20 mandátumot vesztett. A vasárnapi győzelem Kaifu Tosiki kormányfő személyes sikereként könyvelhető el. Az értékelések szerint a baloldal azért nem tudott sikert aratni, mert nem egységes, s gyakorlatilag programja sincs. Sietnek az SDI-vel (ČSTK) - Az amerikai hadügyminisztérium mintegy 28 ezer műszaki szakembert és tudóst mozgósított annak érdekében, hogy Bush elnökségi idejének végéig kifejleszthessék az űrfegyverek új nemzedékét, amelyek már a bevetésre is alkalmasak lesznek. O'Dean Judd, az SDI-program vezetője szerint a tudományos potenciált rendkívül rugalmasan kívánják bevetni, hogy a politikai, technikai és pénzügyi helyzetet figyelembe vevő fejlesztés a lehető leghamarabb eredményeket hozzon. A Pentagon, figyelmen kívül hagyva a nyilvánosság és a törvényhozás ellenvetéseit, az elkövetkező négy évben meg akarja háromszorozni az Sülre szánt évi kiadásokat. Ezek jelenleg 3,8 milliárd dollárt tesznek ki. N

emcsak az évforduló indokolja, hogy az utóbbi hetekben ismét többet foglalkoznak a hírügynökségek Afganisztánnal. Ez esetben az évforduló az a gomb, amelyhez hozzávarrják a kabátot. A valódi ok a katonai (és talán politikai) patthelyzet, s az, hogy valamiért minden érdekelt fél lépéskényszerbe került. íme az alapképlet: a múlt csütörtökön volt egy éve annak, hogy az utolsó szovjet katona is. elhagyta Afganisztánt. A mudzsahidek és az USA azon elképzelése, hogy a kabuli kormány rövid idő alatt katonai vereséget szenved, nem jött be - a hátrahagyott szovjet haditechnikának és a rubelmilliárdokat felemésztő folyamatos szovjet utánpótlásnak köszönhetően. Az ellenzéki erőknek egyetlen fontos központot, várost sem sikerült elfoglalniuk, s így nem teljesítették ideiglenes kormányuk nemzetközi elismertetésének feltételét. Nadzsibullah tehát megbízható erővel a háta mögött partnerként léphet fel, tudja: katonai erő nélkül nem lenne az. Csak ilyen pozícióból kezdeményezheti a széles körű megegyezést. A patthelyzet, az elhúzódó vérontás, a mai állapot viszont nem folytatható tovább. A kormány költségvetésének negyedét elviszi a háború (még ennél is többet fordít rá Moszkva). Az ellenzéki csoportok közötti széthúzás szinte már közmondásos, az ütőképes egység megteremtése soraikban a közeljövőben nem valószínű. Tehát az egy év mérlege: katonai, politikai szempontból egyik fél sem nyert, de nem is vesztett. „Csak" a halottak száma növekszik és a pénz fogy. A vesztes a lakosság, a nép, amelynek nevében s nem ritkán a feje fölött folyik a torzsalkodás, a pecsenyesütögetés. Egy nappal az évforduló előtt két új rendezési javaslat is született. Az egyiket Nadzsibullah államfő tette, a másikat Sevardnadze szovjet külügyminiszter ismertette. Mielőtt ezekről szót ejtenénk, térjünk vissza arra, ki milyen lépésre kényszerül(het). Kabult és az ellenzéket lényegében az előbb vázolt helyzetkép kényszeríti. Hozzá mabad álláspontja az afgán kérdésben, senki sem hiszi el neki, hogy haladóbban akar (kül)politizálni. Viszont okkal tarthat a hadsereg erős és konzervatív vezérkarától. Egyesült Államok: szaporodnak a Fehér Ház Afganisztán-politikáját ért bírálatok, amióta nyilvánvaló, hogy katonai úton Kabult nem lehet térdre kényszeríteni - a dollárinjekciók nem hozzák a remélt hasznot. Washington lépett is, álláspontjában lényeges változásnak számít - ez Baker moszkvai látogatásakor vált nyilvánvalóvá -, hogy már nem köti a széles körű párbeszéd megkezdését Nadzsibullah távozásához. A hangulat érzékeltetéséhez: a múlt hét végén az USA ideiglenesen felfüggesztette az afgán ellenzéknek szánt élelmiszer-segélyek folyósítását. A külügyminisztérium indoklása: a gabona és más élelmiszer nagy része nem jut el a mudzsahidekhez, „eltűnik a tolvajok kezén vagy eladják a szovjetek által támogatott kabuli kormánynak". Szovjetunió: kétségtelen, hogy Moszkvát szorítják a legjobban a belső és külső körülmények. S nemcsak azért, mert Afganisztán volt a Szovjetunió Vietnamja. Gorbacsov elismerést aratott azzal, hogy kivonult, s azóta Moszkvában hivatalosan is kinyilvánították: Afganisztán megszállása hiba volt, ellentétben állt a deklarált szocialista eszmékkel. Moszkva főleg azért van lépéskényszerben, fegyvert Tádzsikisztánba vagy más szovjet köztársaságokba. Természetesen az afgán megbékíthetetlenek adják a fegyvert például a dusanbei pogromokat kirobbantó tádzsik szélsőségeseknek. Más szempont: január végén szovjet parlamenti delegáció, tagjai között Afganisztánt megjárt katonák jártak Kabulban. Közülük ketten beismerték: a Nadzsibullahéknak nyújtott szovjet támogatás többszörösen meghaladja azt, amit a mudzsahidek kapnak az USA-tól. Ugyanakkor igaz: a lázadók más államoktól is kapnak pénzt és fegyvert, például Szaúd-Arábiától. Hivatalosan sem Moszkva, sem pedig Washington nem közölte a katonai támogatás nagyságrendjét. Csupán szakértői becslések vannak: az USA-nál ez évi 700 millió dollár körül mozog, a Szovjetuniónál havi 200-300 millió dollárt tesz ki, vagyis tavaly minden bizonnyal meghaladta a 2,5 milliárdot. S most a két javaslatról. A Nadzsibullahé csupán néhány részletben tartalmaz újat. Kulcsfontosságú eleme: a felek rendeljenek el hathónapos túzszünetet. De ezzel a nagyvárosokat és a fontos útvonalak többségét ellenőrző kormány lényegében azt várja el a mudzsahidektől, hogy konzerválják a számukra előnytelen jelenlegi katonai helyzetet. Azt követően pedig a tárgyalásokon a kormány megpróbálhatná semlegesíteni a nem egységes ellenzék egyes csoportjait. Megfigyelők szerint a terv ezért nem számíthat sikerre. Sevardnadze tíz pontban foglalta össze elképzeléseit, az első hat a belső rendezéssel foglalkozik. Minden afgán erő részvételével kíván politikai párbeszédet, az akadályok felszámolásában fontos szerepe lenne az ENSZ-nek. Alapvető feltétel a" vérontás szüneteltetése. De mivel a háború teljes leállítása irreális, Sevardnadze rövid időtartamú túzszüneteket javasol. Az össznemzeti békekonferenciát Afganisztánban vagy más országban lehetne megtartani. Az egységes fegyveres erők létrehozásáról és az egész országot ellenőrző(?) kormányról csak a szabad választások után tárgyalnának. Négy pont foglalkozik a rendezés külső feltételeivel. Négyoldalú tárgyalásokat javasol a Szovjetunió, az USA, Pakisztán és Irán részvételével. A fenntartásokra válaszolva a hét végén moszkvai szakértők azt mondták, a párbeszédből nem zárják ki Szaúd-Arábiát sem, s meghívottként esetleg az afgán erők (kormány és ellenzék) is részt vehetnének. A fő feltétel itt a katonai szállítások beszüntetése minden oldalról. Ezt Washington még e hónap elején is elutasította. Meggyőződésem: a harcok mindaddig nem érnek véget, amíg a felek ilyen nagy mennyiségű fegyvert kapnak. Az eddigi taktika lényege az volt, hogy ki bírja tovább. Washingtonnak nem olyan sürgős, mint Moszkvának, s éppen ezért remélte-reméli, hogy engedményekre kényszeríti a Kremlt. A kérdés az, hogy Bush milyen mértékben akarja majd sarokba szorítani Gorbacsovot. K

özép-Európában nem nagyon akarta, ezért is fogadta el Sevardnadze Ottawában az amerikai csapatcsökkentési tervet. Nem kétséges, hogy Bush a Közép-Európából amúgy is kivonulni kényszerülő Gorbacsov helyzetén könnyített. Ez a megoidás, előrelátás más kérdésekben is jó példaként szolgálhat... MALINÁK ISTVÁN ÚJ SZÚ 339 1990. I|. 16. Lépéskényszer kell tenni, Nadzsibullah továbbra is a széles koalíciót és a szabad választásokat fogja szorgalmazni, ugyanakkor nem valószínű, hogy pártja engedékeny áldozati bárányként hagyja magát lefejezni, teljesen kizárni a hatalomból. A mudzsahidek álláspontja nem egységes, ezért az ő játszmájuk minimum kétesélyes. Vagyis nem kizárt, hogy a háború folytatását erőltetik majd. Pakisztán: egyre kényelmetlenebbé válnak számára a torzsalkodó mudzsahidek. Benazir asszony felismerte, ha nem mozdul el Iszlaamiért a bakui események kapcsán Azerbajdzsánt elnevezték a Szovjetunió belső Afganisztánjának. Látni kell, hogy a jelentős iszlám befolyás alatt álló szovjet köztársaságokban erősödnek az elszakadási törekvések, az oroszellenes megnyilvánulások. S ezért Moszkva mind nehezebben tudja elfogadtatni e köztársaságokban a kabuli kormányt támogató politikáját. Egy sokatmondó szombati példa: Nadzsibullah sajtóértekezleten volt kénytelen bejelenteni, Afganisztán nem engedi meg, hogy afgán területről szállítsanak Majna-Frankfurtban szombaton tüntetést rendeztek az újfasiszta NPD tagjainak provokációi ellen. Nem maradtak el az összecsapások, a tiltakozókat újnáci „bőrfejűek" támadták meg. A rendőrség vízágyúkkal oszlatta szét a tömeget, és mintegy 50 személyt letartóztattak. (Telefoto - ČSTK/DPA)