Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-02 / 28. szám, péntek

Nagyon drága play back avagy a dunai vízlépcsőrendszer kulisszatitkai II. Tegnap közöltük dr. Juraj Holčík írásának első részét, ma folytatjuk a cikket. Állandóan az árvizet emlegették A dicshimnuszokba azonban valahogy nem illett bele a tény, hogy az akkori Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetet csak 1979-ben, tehát egy évvel a munkálatok megkezdése után kérték fel a szakvizsgálatok elvégzésére. Az eredmények pedig csak három évvel később álltak rendelkezésre! Hasonlóan J. Hraško akadémikus a magyarországi szakemberekkel folytatott tárgyalásokról visszatérve a felvízcsatorna hatáskörzetében beálló talajvízcsökkenést „plusz-mínusz néhány centiméter"-ben jelölte meg. Azt azonban „tapintatosan" elhallgatta, hogy ezek a „centiméterek" „csupán" 26 ezer hektárnyi termőtalajt érintenek, és búzából vagy más egyenértékű mezőgazdasági terményből évi 39 ezer tonna kiesést jelentenek! Közben ezt a tényt az általa vezetett intézet dolgozói állapították meg. Ľudovít Weismann akadémikus és I. Daubner az akadémia levelező tagja, annak ellenére, hogy ismerték a vízerőműnek az állat- és növényvilágra, az ökológiai kapcsolatokra, a tájra gyakorolt negatív hatását, a következményeket, az aggasztó prognózisokat elhallgatták, esetleg csak jelentéktelen dolgokról nyilatkoztak. így a nyilvánosság mind a mai napig nem tudja, hogy a folyónak az üzemvízcsatornába való átterelése után 3-5 év alatt 27 km

2-nyi erdő száradna ki. Ez évi 70 ezer m

3-nyi termeléskiesés, az idő előtti fakitermelés 134 millió, az egyéb károk pedig 35 millió korona veszteséget jelentenének. Senki sem említette meg közülük, hogy a dunai halászat lehetősége teljesen megszűnne. Jelentősen csökkenne az itt élő, köztük több védett hal-, kétéltű-, hüllő-, madárés emlősfaj száma. Arról sem beszéltek, hogy a Duna mente védett területeinek nagy része tönkremegy, s 94 km

2-en károkat szenved a mezőgazdaság, romlani fog a felszíni és a föld alatti vizek minősége. Állandóan az 1965-ös árvizet emlegették, azt azonban „elfelejtették" megemlíteni, hogy a katasztrófát a folyam kanyarulatainak az átvágása, a mederkotrás és a gátak karbantartásának elhanyagolásával maga az ember okozta. A play back tehát ebben az esetben is működött! Hol maradt a lelkiismeret, a becsület, a tudomány etikája? Nem kétséges, tudományos életünk e jeles képviselőinek magatartása erősen megrendítette a kutatómunka iránti bizalmat, és komoly kételyeket támasztott az SZTA és a CSSZTA vezető szerepével szemben. / Megszűnt információk A kampány figyelmes követőjének azonban más kérdéseket is meg kellett fogalmaznia. Ha ez a létesítmény valóban olyan kitűnő, minden tekintetben olyan tökéletes mü, hogyan lehetséges, hogy másutt a világon a síkvidéki erőművekkel kapcsolatban éppen ellenkező tapasztalatokra tettek szert? Hogy az NSZK-ban, Franciaországban vagy az Egyesült Államokban - ahol hasonló létesítményeket már korábban létrehoztak - miért hagytak fel az ilyen elképzelések megvalósításával. Hogy csak európai példákat említsünk, a Rajnán és a Rhöne-on - melyeken ilyen erőműveket már korábban építettek - miért kellett később a negatív következmények mérséklésére költséges változtatásokat, beavatkozásokat eszközölni? Hogyan lehetséges az, hogy a Szovjetunióban a Volgán, a Dnyeperen, a Donon vagy a Jenyiszejen és az Angarán épített gigantikus erőműveket a legfelsőbb fórumokon nemcsak elítélték, hanem rendelkezéseket adtak ki, néhány építésének leállításáról, sőt, egyesek felszámolását is fontolgatják. Annak ellenére, hogy az erről szóló hírek néha a hazai tömegtájékoztatásban is megjelentek, a tervezők és az akadémikusok egyszerűen figyelmen kívül hagyták azokat. A valódi tragédia az, hogy a play backet a tervelőkészítés valamennyi szintjén és ott is alkalmazták, ahol az építkezésről döntöttek. Bármilyen bíráló megjegyzés elutasítása, a szakvélemények manipulálása stb., a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer negyedszázados története során alkalmazott praktikák arról tanúskodnak, hogy az illetékes államigazgatási szervek is csak bizonyos válogatott információkat kaptak. Azok, akik ilyen vagy olyan értelemben érdekeltek voltak az építkezésben (Nyugaton ezt lobbynak nevezik), gondoskodtak arról, hogy magas állami pozíciókba a saját embereik kerüljenek. Például Vladimír Lokvenc mérnök, a beruházás kormánybiztosa (mellesleg Gustáv Husák volt köztársasági elnök sógora), Ján Margetinhez, a volt erdőgazdasági és vízgazdálkodási miniszterhez hasonlóan annak idején részt vett a műszaki tervek előkészítéséiben. így nem lehet csodálkozni azon, hogy mikor 1987-ben az SZSZK Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási Minisztériumának az erőmű várható negatív hatásairól kellett volna „jelentést" benyújtania a szövetségi kormányhoz, akkor ez a minisztérium nem értett egyet az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának beadványával, s azzal az utasítással, hogy dolgozzák át; visszaküldte. Évi 200 milliós terméskiesés Hogy mi volt az indok? A prognózis túl nagy veszteséget feltételezett. A becslések szerint - az építkezés hatására szükségessé vált beruházásokkal együtt - elérte a 6,3 milliárd koronát, s ehhez járul még az évi 200 milliós terméskiesés. Nyilvánvaló, a szövetségi kormányban ezek és a hasonló adatok bizalmatlanságot keltettek volna, és feléleszthették a gyanút, hogy az építkezés körül nincs minden rendben. Felhasználva a már jól bevált play backet, mindent jóváhagytak, annak ellenére, hogy mind a mai napig nem létezik olyan mérlegelés, amely a vízerőműből származó hasznot és a károkat összevetné. Egy ilyen számvetésnek persze már a munkálatok megkezdése előtt el kellett volna készülnie! Az erdőgazdasági-, vízgazdálkodási és faipari minisztérium új vezetése azonban csak 1990 januárjában, a bősi vízlépcső befejezésének évében hozott létre három a negatív hatások felmérésével foglalkozó bizottságot. Nehéz lenne megjövendölni mi lesz e beruházás jövője, lebontják-e vagy költséges átalakítások árán korlátozott mértékben fogják üzemeltetni? Bármi legyen azonban a sorsa, utódaink számára örökké a sztálini „természettel folytatott küzdelem" Csehszlovákiában alkalmazott változatának intő példája marad! Ha a hentes, a kocsmáros meglopja a vásárlókat, vagy ha az üzletvezetőnek hiánya van, kockáztatja, hogy megbüntetik. Hogyan büntethetők azonban a bős-nagymarosi lobby tagjai, akik a csehszlovák államot már csaknem 15 milliárd koronától fosztották meg? Vajon válaszol-e valaki erre a kérdésre? Csak irigykedhetünk. Európában már a csupasz sziklákon való sízést is kipróbálták, míg az amerikai kontinensen még Kaliforniában, az örök napfény országában, ennyi hó hullott. (ČTK-AP-felvétel) Dollárban kapják-e nálunk fizetésüket a vietnamiak? Ezzel a címmel jelent meg írás a Práca című napilapban Ivan Sedlár tollából. A vietnami vendégmunkások keresetéről sokféle egymásnak ellentétes hír és álhír kering az emberek között és csak olajat öntött a tűzre a Csehszlovák Sajtóirodának az a Moszkvából érkezett híre, amelyben többek között ez állt: „A Szovjetunióban most 910 vállalatnál 85 ezer vietnami dolgozik. A Szovjetunión kívül az NDK-ban, Csehszlovákiában és Irakban dolgoznak még, ahol kétéves szerződések alapján havi 400 dollár fizetést kapnak." Ez az információ Dao Kai Hoantól származik, aki Moszkvában a vietnami nagykövetség vezető dolgozója. Olyan időszakban, amikor a politikai változások következményeként sokan elvesztették eddigi munkahelyüket, az ipar várható szerkezetátalakítása, valamint a vállalati önelszámolás és gazdaságosság következménye is munkahelyek megszüntetését vetíti elő, ugyanakkor a büntetőintézetekből amnesztiával szabadultak is munkát keresnek, bizonyára táptalajt találnak az ilyen kedélyeket borzoigató hírek. Mi hát az igazság? Szlovákiában a Munka- és Szociális Ügyi Minisztérium adatai szerint - jelenleg kb. 6000 vietnami munkás dolgozik és hétszázan tanulnak szakmát. Pontosan olyan előírások érvényesek bérezésükre, mint a hazai dolgozókra. Fizetésüket csehszlovák koronában kapják. A pozsonyi autógyárban például, ahol több mint 250-en dolgoznak, átlagos fizetésük megközelíti a 3000 koronát. Hogy milyenek a tapasztalatok az autógyárban? Olyanok, mint máshol. Itt is akadtak olyanok, akik képtelenek voltak alkalmazkodni, hozzászokni a munkához, őket hazaküldték. Vannak olyanok is, akik már öt éve itt dolgoznak, és a vállalat érdeke az, hogy továbbra is itt tartsa őket. Hogy sokba kerül-e vagy nem számunkra a vendégmunkás, erre a poprádi Tatramat vállalat vezető dolgozója azt válaszolta, hogy akik itt tanulják ki a szakmát, azok átlagosan drágábbak, mivel fizetik számukra az utat, a nyelvtanfolyamot, a betanulást, tehát egy személyre összesen körülbelül 40 ezer koronát. Csakhogy a vietnami dolgozók öt évig ugyanabban az üzemben dolgoznak, hajlandók második vagy ORVOSI TANÁCSADÓ ÚJ szú 5 1990. II. 2. A körzeti- és üzemorvosi rendelőkben megforduló betegek aránylag nagy százalékát a különböző lábfájásokra panaszkodó emberek képezik. Legtöbbször már a gondos, nem szakorvosi kivizsgálás is egyértelműen rámutat, hogy a lábfájásokat nem a túlsúly vagy a láb vérellátási és idegzavarai okozzák, hanem a nem kellő ismeretekkel végzett lábgondozás és az elégtelen lábhigiéna. A lábápolás szempontjából a bőr egészségesen tartásának van a legnagyobb jelentősége. A bőr nemcsak fedi az alatta lévő szerveket (izmok, inak, erek, idegek, csontok), hanem aktívan részt vesz a szervezet védekezésében a külső káros anyagok ellen, biztosítja a test normális hőszabályozását és anyagcseréjét. Részt vesz továbbá bizonyos védőanyagok valamint a D-vitamin előállításában is. Ne feledjük, hogy a bőr normális működésénél közreműködnek a bőr adalékszervei (köröm, szőrzet, haj) is. Ahhoz, hogy a bőr megfelelően elláthassa minden feladatát, elegendő levegőhöz kell jutnia. Ha az izzadság elpárolgása és a bőr lélegzése gátolva van, kellemetlen melegségérzet lép fel. Nem árt tudatosítani, hogy az egészséges ember naponta átlagosan 500 ml folyadékot veszt el izzadással, nagyobb testi megerőltetéskor azonban ez a mennyiség a többszörösére növekedhet. A faggyúmirigyekről sem feledkezhetünk el, melyek naponta kb. 10 g faggyút termelnek. Az izzadság és faggyúmirigyek termékei bizonyos idő után bomlásnak indulnak a bőr felületén, amit a már említett levegőmegvonás (egész nap zárt lábbeli) csak gyorsít, s ezért rendszeres eltávolításuk - lábmosás - feltétlenül szükséges. Az egészséges bőr tisztántartása elsősorban szappannal és vízzel történik. Ajánlatos a zsíros - lanolin és glicerin tartalmú - szappanok használata, melyek kevésbé szárítják ki a bőrt. Az A lábápolás sem mindegy, hogy milyen keménységű vízben mosakodunk. Általánosságban érvényes, hogy minél lágyabb a víz, annál alkalmasabb bőrünk ápolására. Megfelelő erre a célra az esővíz, a városi kemény vezetékes vizet viszont forralással lágyíthatjuk. A nap folyamán, annak ellenére, hogy lábbelit hordunk, lábunk csaknem ugyanolyan mértékben piszkolódik mint a kezünk. A rosszabb higiéniai feltételek (a már említett levegőhöz jutás, izzadás stb.) hamar kedvező környezetet alakítanak ki a különböző baktériumok és gombák szaporodásához. Ezért a napi kétszeri (reggel, este) lábmosás éppúgy hozzátartozik a személyi tisztálkodás alapkövetelményeihez, mint pl. az étkezések utáni fogmosás. A lábmosáskor különös figyelmet kell szentelni a lábujjak közti bőrfelületeknek, melyek a leggyakoribb helyek, ahol a bőr különböző fertőző betegségei megjelenhetnek. Az ujjak közé rakódik le a legtöbb apró piszok, amit szappannal és vízzel gondosan el kell távolítani. Ne feledkezzünk meg azután a maradék szappan alapos lemosásáról és a lábujjak közötti felületek tökéletes Kiszárításáról sem. A bőrfertőzések közül elsősorban a baktériumok, vírusok és gombák okozta betegségek fordulnak elő. A bakteriális és vírusos gyulladások fontos megelőzési módja a napi kétszeri lábmosás. A láb gombás betegségeivel egy novemberi tanácsadóban foglalkoztunk részletesen, ezért inkább nézzük meg, hogy még milyen elváltozások játszhatnak közre a lábfájásoknál. A túl szűk, de a túl nagy lábbeli egyaránt vezethet bőrkeményedések kialakulásához. Ezek a képződmények tulajdonképpen felhalmozódott szarurétegből állnak pl. a talpon, sarkon stb., melyek nyomásra fájdalmasak, beszakadáskor fertőződhetnek. Megelőzésüknél a megfelelő nagyságú lábbeli, gyógyításuknál bőrpuhító kenőcsök alkalmazása, esetleg sebészeti úton való eltávolításuk a legbeváltabb megoldás. A tyúkszem abban különbözik az említett bórkeményedésektől, hogy közepén kemény, határolt magja van és mindig a legnagyobb nyomásnak kitett csontos részek fölött alakul ki. Eltávolítása szintén orvos feladata. A vírusok által előidézett szemölcsök a láb bőrén ugyanúgy előfordulhatnak mint a test bármelyik részén. Kapargatással könnyen elszaporodnak, s ezért eltávolításukat szintén bízzuk az orvosra. Nagyon kellemetlen a láb fokozott izzadása is. Ennek az oka legtöbbször ismeretlen, sokszor született hajlammal, idegrendszeri kiegyensúlyozatlansággal hozható kapcsolatba. A fokozott lábizzadásban szenvedő ember okvetlenül forduljon bőrgyógyász szakorvoshoz, aki q legtöbb esetben segít a bajon. A fokozott lábhigiéna azonban itt is a legfőbb gyógymódok közé tartozik. Ne feledkezzünk meg a láb körmeinek gondos ápolásáról sem. Amennyiben a rendszeres körömnyírást elhanyagoljuk a köröm deformálódik, a körömház fájdalmassá válik, gyakran oldalirányú benövések alakulnak ki, amin legtöbbször csak az egész köröm sebészeti úton való eltávolítása segít. A teljesség kedvéért említsük meg azt is, hogy a különböző bőrfertőzések rossz gyógyíthatóságának egyik gyakori oka az is, hogy sokan nem szentelnek kellő figyelmet a zokni tisztántartásának. A napi zokniváltás higiéniai alapkövetelmény. Bőrfertőzések esetén a mosás után a zoknit megfelelő fertőtlenítő szerben is ki kell öblögetni. Végezetül néhány szót az egészséges lábbeliről. A lábbeli megfelelő nagyságú, formájú, jól szellőző, rugalmas talpú a járófelület és a boka alatt, de merev a talpívben, könnyű és kényelmes legyen. Lábbeli vásárlásakor tehát elsősorban ezeket a követelményeket tartsuk szem előtt és csak másodsorban a divatot. fDr. RÁCZ GÁBOR harmadik műszakra járni, szombaton és vasárnap is, nem kérnek lakást és olyan helyeken dolgoznak, amelyek iránt a mi dolgozóink nem nagyon érdeklődnek. A vállalat számára az ilyen munkás végeredményben előnyt jelent. Valószínűtlen, hogy a CSKP apparátusából vagy a gazdaságirányítás régióiból távozók az ő helyeikért verekednének. Inkább igényelnék ezeket a helyeket az amnesztia alapján szabadultak, de itt is fordított a helyzet, hiszen nem titok, hogy sok üzemben a távozásuk legalább akkora problémát jelent, mint a másik oldalon az elhelyezésük. Egyébként Szlovákiában 30-40 ezer szabad munkahely van - munkáskategóriában. Egy másik kényes téma is felmerült, az, hogy a vietnami dolgozók hazatérésükkor jelentős mennyiségű árut visznek el az országból. Ne feledjük azonban, hogy munkájukért bért kapnak és ezért a pénzért valamit haza is akarnak vinni. Koronáért csak azt vihetik, amit mi veszünk (sőt arra is volt már példa, hogy ki sem akarták őket szolgálni), a vámelőírások pedig csak azt engedik meg, hogy a megkeresett pénz értékének a feléért vigyenek ki országunkból árut. Igaz, hogy öt év alatt ez az érték akár hatszámjegyű is lehet, öt évi itt-tartózkodás után hazavihetnek például egy varrógépet, két motorkerékpárt, egy kerékpárt a hozzá tartozó alkatrészekkel (de például csak 20 tartalék küllővel, vagy négy darab tartalék fékbetéttel), s ezenkívül kivihetnek még mondjuk 200 varrótűt, öt vasalót, 50 darab fogkrémet, habszivacsot négy ágyra, 120 zsebkendőt és így tovább. Ha a vietnami dolgozó az itt eltöltött időszak összkeresetének felén felül akar még árut kivinni, ugyanolyan tilalmak és vámszabályok érvényesek rá, mint másokra. Például plusz egy kerékpárra vámként már a kiskereskedelmi ár 150 százalékát kell kifizetnie. Vietnam munkaerejének exportálásával saját belső problémáit igyekszik megoldani, de ne higgyük, hogy csak mi teszünk nekik szívességet. Ezzel próbáljuk megoldani mi is saját meglevő problémáinkat. Hogyan lesz ez ezután? Termelésünk technikai és technológiai színvonala olyan, hogy még mindig főleg az alacsony szaktudású dolgozókat igényeli, és ezek azok a munkahelyek, ahol mindenki számára akad munka. Természetesen ezen a területen is történtek változások a politikai események hatására. A Koreai Demokratikus Köztársaságba már hazatértek a szakmunkástanulók (egyelőre állítólag csak szünidőre), a kubai vendégmunkások pedig az év végéig tartózkodnak csak hazánkban. Ehhez már csak annyit kell hozzáfűzni, ez az elhatározás nem nálunk született.