Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-16 / 40. szám, péntek

rsssssssssssssssss/sss/sss/ssssssssssssssssssj ÁTALAKÍTÁS A VASÚTNÁL''s*'*****'*'''''''''''''*''''''''''''''''''''

1 Kórházat vagy béremelést? A közeli napokban dől el, s mire ez az írás megjelenik, szűkebb szakmai körökben talán már ismeretes lesz, hogy miként alakul a vasút sorsa. Reméljük, egyértelműen kiderül, kik, kit és hogyan irányítanak majd, s minden bizonnyal az is nyilvánvalóvá válik, hogy kinek mit kell csinálnia, s ki kinek tartozik felelősséggel. Mert mindez eddig nem egészen tisztázott. S hogy miért? Tizenkét változat és egy támpont Gazdaságirányítási rendszerünk átalakításának fo.lyamatában a vasutat sem kerülték el a változások. Az ágazat elöljárói, nehogy lemaradjanak a többi szakterülettől, gyorsan munkához láttak. Kidolgozták a vasút új szervezeti felépítését, méghozzá 12 változatban. Hogy az idő sürgette-e őket, vagy hiányzott a megfelelő szakmai felkészültség, nem tudni, de annyi bizonyos, hogy valamennyi változat bármiféle kiindulópontot nélkülözött. A korábbi irányítási rendszert, melyben a minisztérium, a vasúti igazgatóságok, az üzemrészlegeknek megfelelő egységek és a végrehajtó egységek között oszlott meg a munka és a felelősség, senki nem elemezte, előnyeit és hátrányait senki nem mérlegelte. Vagyis egy olyan irányítási mód esett a reform áldozatául, amelyet az emberek tudomásul vettek és gyakoroltak, de eredményességét részleteiben és összegezve nem ismerték. (Tudom, most sokan úgy gondolják, a vasút jelenlegi állapota az irányítás elemzése nélkül is önmagáért beszél. Ez igaz. De ne feledjük, hogy a jelenlegi állapotokért nem elsősorban az ágazat irányítási rendszere a felelős.) Tehát gyökerek nélküli változatok között válogathattak az illetékesek. A választás csak annyival volt megalapozottabb a kimunkálásnál, hogy most már akadt egy támpont, amely eldöntötte a dilemmát. A 12 változat közül csupán egyetlenegy kínált valamiféle, s számszerűsítve tulajdonképpen nem is lényegtelen megtakarítást. Méghozzá 1500 technikaiadminisztratív dolgozó „megtakarítását", s mint utóbb kiderült, egyben létbizonytalanságukat is. A döntéshez nem férhetett kétség, a választás jobb híján csakis erre az „ésszerűsítő "változatra eshetett. Zátonyra futott az átszervezés A folyamat a tavalyi év második felében indult be. 1500 ember alatt mozdult meg a szék, s másfél ezer szempár meredt érthetetlenül a főasztal mögött ülőkre, akik azt bizonygatták, az 1500 ember közül majd mindenkire szüksége van a vasútnak, csak más helyen. Azokról, akik „önszántukból", s figyelmen kívül hagyva az intézkedés fontosságát, nem egyeztek bele az áthelyezésükbe, kimondták: akadályozzák az átalakítást. Tanácsosabb volt hát azonnal megérteni az érthetetlent, s oda menni dolgozni, ahová az „új" kötelesség szólított. Azonban többen nem vállalták az áthelyezéssel járó tortúrát, s mindazt, ami ez esetben mögötte volt - inkább odébbálltak. Vajon a „beletörődőknek", vagy a munkahelyet változtatóknak volt-e, Tíz év türelem Ladát terem Elég lesz idén 135 000 személygépkocsi? ÚJ SZÚ 1990. 16. A személygépkocsik piacán eléggé kusza a helyzet. A Favoritokra eddig érvényes sorrend megszűnt, ebből a típusból még mindig kevés van, és a Mototechna állami vállalat szerint ebben az évben kevesebb autó kerül a piacra, mint tavaly. 1989-ben Csehszlovákiában 138 282 érdeklődő jutott személygépkocsihoz, köztük 31 ezren külföldi típushoz. 1990-ben 135 000 személygépkocsi eladásával számol a vállalat, s ebbe benne van a 24 000 import autó is. Ahhoz azonban, hogy az eladás folyamatos legyen, a szakemberek szerint még 30-40 ezerre volna szükség. Természetesen behozatalból, mivel a gyártási kapacitások és a kötelező export nem engedi meg, hogy a hazaiból több legyen itthon. Hogy milyen lesz az összetétel? Ami biztos: 5300 Lada (ebből 2 ezer Szamara), 2 ezer Moszkvics, 12 ezer Oltcit, 2 ezer Dacia, 3 ezer Fiat 125 P típus. (Itf kell megjegyezni, hogy egyedül a Dácia és az Oltcit típusokat lehet azonnal megvásárolni.) Nem tisztázott a Wartburgok kérdése, és a Mototechna szeretne az idén is Dél-Koreából Daewoo Racer típust behozni, amihez biztosított a szerviz, nincs rá viszont deviza. Akárhonnan nézzük is a személyautó-piac helyzetét, egy biztos, a keresletet az eladás semminemű korlátozása vagy átszervezése nem elégítheti ki. Példa erre a Lada gépkocsi, amelyre 1987-től 200 ezren várnak, s közülük eddig csak 20 ezren kapták meg. Ha ez így megy tovább, akár tíz évig is várhatnak még. Hasonlóan nem volt megfelelő a Favoritok eddigi jegyzése, tehát hogy annyi igénylőt vettek be a névsorba, amennyi gépkocsira egy-egy évben számítottak. Most ugyan már bárki igénylését előjegyzésbe veszik, de bizonytalan időre, így aztán lehet hogy rövidesen itt is tízéves lesz a türelmi idő. Hiába, ami nincs, azt nehéz elosztani. Egyelőre a helyzet minden kerületben más. České Budéjovicében a feldühödött igénylők kikényszerítették, hogy már február másodikán kezdjék meg az előjegyzést. Prágában, Brünnben, Pardubicén, Pozsonyban 6-án kezdődött a „beiratkozás", a másik oldalon viszont Ostravában és Besztercebányán állítólag nyugalom van a Favoritok körül. Mindenesetre a múlt heti bejelentés, hogy változnak az eladás eddigi szabályai, eléggé felbolygatta a csak látszatra nyugodt kedélyeket, és sokak haragját fordította a kereskedelmi minisztérium felé. Való igaz, megalázó dolog ahogyan ma nálunk valaki az éveken át megtakarított pénzéért autóhoz jut. De biztos vagyok benne, hogy ez nem a kereskedelemmel foglalkozó minisztérium vagy az üzletek hibája. Annyit azonban ők is megtehetnének, hogy már előre jeleznék az üzletben, vagy valami más módon informálnák a vásárlókat, hogy hol, mikor, mennyi és milyen személygépkocsit adnak (adhatnak) majd el, hogy aki előjegyzésbe veteti magát, tudja mire számítson. (R. p.) lett-e igazuk? - ezen nem érdemes vitatkozni. Már csak azért sem, mert a vasút szervezeti átalakítása zátonyra futott, s megvalósítását január elsejével leállították. Ezek után hogyan tovább? A kérdésre a napokban születik meg a válasz. Ugyanis szakemberek csoportja vizsgálja a vasút irányításának javasolt módjait, s próbál olyan koncepciót kidolgozni, amely remélhetőleg hosszú távon is helytáll. Ezúttal bizonyára sokkal körültekintőbben járnak el az új változat kimunkálásakor, mint a korábbi tizenkét alkalommal. Ugyanis újabb tétovázás, esetleg felelőtlen lépésekre, fellegvárak építésére már nincs lehetőség. S ezt a vasút vezetősége nagyon is jól tudja. Csökkentek az átlagkeresetek Mert nemcsak a szervezeti felépítés az, ami megoldásra vár. Pillanatnyilag ugyan ez a probléma került a figyelmem középpontjába, de a már korábban is felvetett szociálpolitikai kérdések sem lényegtelenebbek. Például sokakat felháborított a tény, hogy a vasúton tavaly csökkentek az átlagkeresetek. Az idei terv pedig - az egy évvel ezelőtti tényekre alapozva - dolgozóként mindössze átlagosan 8,30 koronás béremelést engedélyez. Ezt a csekély összeget is csak akkor, ha nem helyeznek üzembe olyan új kapacitást, amely munkaerőfelvételt tesz szükségessé. Magyarán, válaszúthoz érkeztek a vasutasok. Ez esetben például azt kell eldönteniük, hogy béremelést akarnak-e, vagy pedig inkább üzembehelyezik az új kórházat Pozsonyban. És nemcsak a „kórházat vagy béremelést" dilemmáját kell megoldani, hanem a vasutasok nyugdíjazásával összefüggő számos kérdést és egyéb szociális problémát is. Vagyis szociális biztonságot kell teremteni a közlekedés ezen ágában dolgozók számára. Gyakran előszeretettel emlegetjük a régi szép időket. Azokban az években vasutasnak lenni társadalmi elismerést és szociális biztonságot, egy szóval jövőt jelentett. Ma legfeljebb egy kézlegyintéssel intézzük el a dolgot. Nincs ez így jól. Még akkor sem, ha a vasútról pillanatnyilag nem éppen felemelő a véleményünk. Nem szabad egyik foglalkozást vagy munkát a másik fölé emelni (vagy rendelni), de a társadalomban mindegyik számára meg kell találni a megfelelő, neki kijáró helyet. A vasútnak, a vasutasoknak is. KOVÁCS EDIT Minipresszó a keresztútnál A Galántai járásban az utóbbi időben jelentősen megnőtt a magánvállalkozók, elsősorban a zöldség- és virágtermesztők száma. Egyedülálló viszont Csóka Árpád, Busák Miklós és Zsillé György vállalkozása, akik Galántán, a Lenin téri kereszteződésnél harmadosztályú, 25 férőhelyes minipresszót nyitottak. Elképzelésüket három és fél hónap alatt valósították meg. A felvételen: Csóka Árpád felszolgálás közben. (Milan Alakša felvétele) Munkanélküli segély nincs ... de van elhelyezkedés előtti hozzájárulás Az elmúlt hetekben ugrásszerűen megnőtt Dél-Szlovákiában a munkanélküliek száma. Erről naponta hallunk, olvasunk, de személyes tapasztalataink is vannak, miszerint iskolaigazgatók, mérnökök, földműves-szövetkezetek elnökei és volt pártfunkcionáriusok kilincselnek munkahelyért - eredménytelenül. A napjainkban zajló „leváltási" időszak szenvedő alanyai azonban nincsenek egyedül. Csatlakoznak hozzájuk a nemrég amnesztiával szabadultak, a hamarosan megkezdődő leépítés „leépítettjei", és ne feledkezzünk meg a középiskolák és a főiskolák végzettjeiről sem. Riasztó a helyzet a többségében magyarok lakta Komáromi járásban, ahol például a Steirier Gábor Hajógyár több mint száz vietnami dolgozót bocsátott el, s a vízlépcső felfüggesztett munkálatai is létbizonytalanságokkal fenyegetik az ott dolgozókat. Mindezen problémákról Berta János mérnökkel, a járási nemzeti bizottság munkaügyi osztályának vezetőjével beszélgettem. - Mostanság valóban nagy a forgalom a munkaügyisek irodáiban. Ez alól mi sem vagyunk kivételek, főleg azt követően, hogy járásunkba visszatért az a 150 személy, akik amnesztiával szabadultak. Mintegy 90 százalékuknak se szakmája, se lakása nincsen. A többségükben férfi otthontalanokat ugyan el tudtuk ideiglenesen szállásolni, de munkaORVOSI TANÁCSADÓ Az orvos és a beteg közötti kapcsolat régen és ma Az eredményes gyógyítás egyik fontos feltétele az orvos és betege közötti jó kapcsolat. Ez a kapcsolat egészen a múlt évszázad végéig ideális volt, pontosabban annak tünt. A megkülönböztetett tisztelet, amellyel a társadalom az orvosi hivatást övezte, mai szemmel nézve meglepő, hiszen a régi idők orvosa nagyon szerény diagnosztikai és gyógyító eszközökkel rendelkezett. Nem ismerte az antibiotikumokat és a hormonokat, nem küldhette betegét röntgenre, elektrokardiogramra és a biokémiai laboratóriumba, az emberek mégis bíztak benne. Mivel magyarázható, hogy napjaink tudományos'felkészültségű specialistáinak sokkal kevésbé hisznek az emberek, mint a régi idők doktor bácsijának? Cikkben nem a rossz és felelőtlen orvosokkal (ilyenek mindig voltak) és az egészségügy nálunk jelentkező speciális problémáival foglalkozom, hanem kizárólag az orvos és a beteg közötti megváltozott viszony alapvető okaival. A többi említett problémára a jövőben szeretnék rátérni. A problémát kutató szakemberek négy fő tényezőben látják a változás okát: 1. Megváltozott az emberek személyisége A múlt társadalmára az idealizált tekintélytisztelet volt a jellemző. Az apának, a főnöknek és az orvosnak akkor is kijárt a tisztelet és az engedelmesség a gyerekek, a beosztottak és a betegek részéről, ha erre az illető konkrét személyi tulajdonságai és tudása semmi okot nem adtak. Ez az irracionális tekintélytisztelet visszavonhatatlanul a múlté. A ma embere az orvosban olyan szakembert lát, aki elvileg semmiben sem különbözik más területek szakembereitől. Természetesen a mai világban is lehet tekintélyt szerezni, ez azonban sokkal nehezebb, mint régen volt. 2. Megváltozott az emberek tudata A ma embere sokkal több információhoz jut, mint elődei. A televízióban látottak, az újságban olvasottak alapján feljogosítva érzi magát véleményt nyilvánítani olyan szakmai kérdésekben is, mint az űrhajózás, a vízlépcső vagy az orvostudomány. Az, hogy a modern ember magyarázatot követel orvosától betegsége okairól és a gyógyítás lehetséges módjairól, teljesen megalapozott követelmény. A baj akkor kezdődik, ha a beteg maga állapítja meg a diagnózist és a gyógykezelést. Az emberek tudásának és látókörének tágulása éppen olyan pozitív és visszafordíthatatlan folyamat, mint az irracionális tekintélytisztelet megszűnése. Káros mellékhajtásainak kiirtása az egészségnevelés és a tömegtájékoztatás nehéz feladata. 3. Más a beteg ember lelkivilága, mint régen. A súlyos, szenvedő beteg lelkivilága sok tekintetben hasonlóvá válik a gyerek lelkivilágához. Az ilyen (pszichológiailag regredált) beteg könnyen kerül függő viszonyba környezetével szemben, amelynek meghatározó személyisége az orvos. A mai orvos csak ritkán, a rosszindulatú daganatok utolsó stádiumában találkozik ilyen betegekkel, annál gyakoribbak azonban az olyan betegek, akiknél ez a regresszió nem következik be. Ezek egyik csoportjába azok tartoznak, akiknél csak a laboratóriumi vizsgálatok mutatják ki a bajt (koszorúérelmeszesedés kezdeti szakasza, cukorbetegség), a .páciens viszont jól érzi magát. A másik végletet azok képezik, akiknél a fel nem dolgozott társadalmi stresszhelyzetek idegi eredetű szervi panaszokhoz vezetnek. Itt a panasz nagy, a baj pedig kellemetlen, de nem veszélyes. A jó kapcsolat megteremtése mind a két csoport tagjaival gondot okoz. Az egyik hajlamos betegsége súlyosságának alábecsülésére, a másik túl sokat panaszkodik. 4. Megváltozott a gyógyítás szervezése Régen a legtöbb esetben a háziorvos egyedül látta el a feladatát. Ez ma elképzelhetetlen. A beteg a jól működő egészségügyi intézetben is egy gépezet részévé válik, ahol (többé-kevésbé jogosan) úgy érzi, hogy a laboratóriumi adatok fontosabbak, mint az ember. Az emberközpontú orvostudomány megteremtése egészségügyünk legfontosabb és legnehezebb feladata. Dr. RÁCZ OLIVÉR helyet mindössze pár embernek sikerült biztosítanunk. Hogy miért? Míg a régi gépezetben olajozottan működtek az alkatrészek, mostanra csikorognak. Magyarán: míg pár hónappal ezelőtt akár telefonon is utasíthatták az üzemeket, vállalatokat, szövetkezeteket, hogy a munkát keresőket vegyék fel, ma a munkáltatók a jelentkezőket alaposan megrostálhatják. Sőt. Érdekük, hogy ne vegyenek fel olyan egyéneket, akik csak a létszámot növelnék. A börtönből szabadultakért tehát nem versengenek. De vajon miből fognak megélni? - Január elsejétől van érvényben az a törvényrendelet, - világosított fel riportalanyom - amely az,,elhelyezkedés előtti hozzájárulás" fogalmát tárgyalja. Ez a meghatározás sem tartalmával, sem összefüggésében nem azonos a munkanélküli segélylyel. Ezt a segélyt mindössze egy évig folyósíthatjuk a munkahelyet hasztalanul kereső személynek. S hogy utána mi lesz velük? A választ még mi sem tudjuk. Tulajdonképpen nem is ez a hideg tárgyilagosság gondolkodtatott el. A pénzösszeg, a juttatás felső határa döbbentett meg, ami véleményem szerint egyfajta alamizsna, nem tudni, milyen címen nevezik „hozzájárulásnak". - Valóban csak a legszükségesebbre futja ebből az összegből a kérvényezőnek - mondotta Berta János. - Ha az utolsó három évben az illető személynek nem volt kimutatható munkaviszonya, akkor mindössze havi ezer koronára jogosult. Ha a jelentkező legalább egy év munkaviszonyt igazolni tud, akkor fél évig a tiszta bére 60 százalékát kapja, s ha nem sikerül ez idő alatt elhelyezkednie, továbbra is folyósítjuk a 60 százalékot, ami viszont ebben az esetben már csak maximum 2400 korona lehet. Más elbírálás alá esnek azok a dolgozók, akik leépítés vagy munkahelyük megszűnése miatt vesztették el állásukat. Ebben az esetben hat hónapig az átlagos tiszta bérük 90 százalékát, majd további fél évig annak 60 százalékát (de maximum 2400-at) kaphatnak. A rendelet kimondja, hogy az állást keresők csak a képességüknek megfelelő munkakört kötelesek elvállalni. Tudvalevő azonban, hogy ez tág meghatározás, hisz például a politikai főiskolát végzettek sorra munkanélküliekké váltak. De megemlíthetjük a pártapparátusban dolgozó személyeket is. Mint megtudtam, a fiatal értelmiségieket sem fogadják tárt karokkal a járásban. Az orvosok, a tanárok jöhetnek. De hova irányítsák például a vegyészeket? És hova azt a 200 középiskolát végzett fiatalt, akik 18 évesen munkahelyért kilincselnek? Üzemek átszerveződnek, vállalatok leépülnek, a szövetkezetekben létszámstop van. Na, de meddig? Hol a garancia arra, hogy mindez a kritikus helyzet egy éven belül rendeződik? Miből élnek majdan a munkanélküliek a 13. hónaptól kezdve...? Sok hát a nyitott kérdés, amire ma még az illetékes szakosztály vezetője sem tud válaszolni. SZITÁS GABRIELLA