Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-26 / 22. szám, péntek

Rágalmazás - álnéven Gútáról harmadszor... Rövid időn belül két levelet is kaptunk Gútáról, s mindkettőt közöltük. Az egyik levél feladója Szabó Iván volt, a másiké Sziráki Lajos. A közölt írások címe pedig Építkezési láz (megjelent 1989. december 16-án) és az Alvó város (1990. január 5.). Mindkét cikkre érkezett reagálás szerkesztőségünkbe. Miről szóltak a cikkek? . Emlékeztetőül tömören el kell mondani: az Építkezési láz című kurta írás szerzője, Szabó Iván ázt tette szóvá, hogy november végén a városi nemzeti bizottság építésügyi szakosztályáról idézést kaptak, miszerint föl akarják vásárolni és kimérni kertjüket, melyre tulajdonjoguk van. Bár semmit sem írtak alá, egy héttel az idézés után, meglepetésükre, kertjüket mégis mérni kezdték. „Az eredeti tervben, amit a vnb-n mutattak, két sor ház beépítése szerepelt, és most egyszerűen három sor lett belőle - írta a panaszos. - Szeretnénk tudni, hogy lehet-e semmibe venni az emberek tulajdonjogát, minden előzetes megkérdezés nélkül más tulajdonával rendelkezni, engedély nélkül járni-kelni a telken idegen személynek." A cikkecske végére szerkesztőségünk jogászának tanácsára ezt a mondatot írtuk oda: „Ezennel kérjük a Komáromi Járási Ügyészséget, vizsgálja felül a lapban megjelent panaszt." A Gútáról érkezett másik írás lényegesen több bírálatot tartalmazott. Szerzője, Sziráki Lajos egyebek közt korruptnak nevezte a város vezetőit, akik nem adják egykönnyen vastagon jövedelmező állásukat. A városi nemzeti bizottság elnökét azért is elmarasztalta, mert november 27-én kora reggel saját kezűleg letépte az aznapi demonstrációra felszólító plakátokat. „Most az elvtársak körében építkezési láz ütött ki, hogy mentsék a megszerzett nehéz ezreseket, képesek súlyos csúszópénzeket adni a vnb építésügyi osztályán dolgozóknak, hogy minél előbb építkezési telekhez jussanak mások kárára" - olvashattuk „Sziráki Lajos" Alvó város című cikkében. Hogy miért kerül idézőjelbe a szerző neve? Egyszerűen azért, mert utólag kiderült: ilyen nevű embert sem a városban, sem környékén nem találnánk. Erre a komáromi járási lap szerkesztőségéből hívták fel a figyelmünket, akárcsak „Sziráki Lajos" állításának valótlanságára. Január 13-i számában a lap Gúta városa nem vak és süket című cikkében bírálta is az Új Szóban megjelent két írást. Közben Ferencz László mérnök, a vnb építésügyi szakosztályának vezetője levélben utasította vissza az őket ért vádakat. Szabó Iván írásával kapcsolatban rámutatott: megközelítőleg hetven építkezési telekre kb. 150-en várnak, többnyire munkások, szövetkezeti tagok és értelmiségiek, nagyrészt harmincöt éven aluliak. Sokaknak közülük rosszak a lakásviszonyaik. Az építkezési telkek felvásárlását a vnb pénzügyi osztálya intézi. Az építésügyi szakosztály sem Szabó Ivánt, sem mást nem fenyegetett meg. Figyelmeztetést a lakók mezőgazdasági tevékenységük beszüntetésére ettől az osztálytól nem kaptak, mert - mutat rá Ferencz László - nem volt rá indok, „...a járási földhivatal dolgozói végeztek méréseket a kertekben a mi megrendelésünk alapján az új telkek kiképzése céljából. Az ott lakók tulajdonjogát a földhivatal dolgozói semmiképp nem sértették meg... A földhivatal dolgozóinak az idevonatkozó törvények értelmében joguk van méréseket végezni társadalmi érdek kielégítése céljából... Az önök tisztelt olvasója amennyiben magyarázatot kért volna tőlünk a telek rendezésével kapcsolatban, nagyon szívesen álltunk volna rendelkezésére. Óváry István, a Geodézia állami vállalat komáromi kirendeltségének földmérnöke: -A vnb-tól a megrendelést még tavaly kaptuk, de mivel első ittjártunkkor fóliasátrak álltak a kertben, mindenhova nem tudtunk karót verni. Ezért ősszel újból jöttünk. Az igaz, hogy 16 óra után, tehát már sötétedéskor érkeztünk, s Szabóék kertjén keresztül. Én megértem, hogy kiabáltak velünk. A munkát azonban be tudtuk fejezni. Kikérik maguknak „Sziráki Lajos" állításával kapcsolatban az építésügyi osztály vezetője többek közt ezt írja: „Nem tudom, Sziráki Lajos úr honnan vette információit, amelyeket az építésügyi osztályon dolgozó kollégáimmal együtt felháborodva kikérünk magunknak. Sem jómagam, sem pedig kolléganőim soha senkitói nem kértünk és nem is fogadtunk el semmilyen csúszópénzt". Gutára látogatva utunk előbb dr. Tóth Imréhez, a vnb elnökéhez vezetett. A december 21-én megtartott bizalmi szavazáson 53-ból 49-en rá szavaztak. A vnb titkára és alelnöke viszont nem kapott bizalmat. A bizalmi szavazáson a Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselői is jelen voltak. Csalásról tehát szó sem lehet. A negyvenötéves Tóth Imre büszkén említi, hogy elnöki tisztségének betöltése alatt sohasem fogadott el semmit. Még fél deci italt sem. - Amikor az általános sztrájk napján rendezett tüntetéskor felszólaltam és kifütyültek mégsem akadt senki, aki megmondta volna, mennyit és hogyan dolgozzam. - legyintett keserűen. - A leváltásunkat követelték, mindenféle vádakat kiabálva ránk. Másnap újból felszólaltam a tüntetésen. Javasoltam, folytasssunk párbeszédet, de bekiabáltak, kifütyültek. Én már a nemzeti bizottságok tisztségviselői számára rendezett járási novemberi összejövetelen javasoltam: minden elnök mondjon le. Javaslatom azonban nem talált támogatásra. Én mégis lemondtam, mert szerintem az emberek új arcokat szeretnének látni. Pedig az utolsó választáskor csak azért maradtam, mert a lakosság akarta. Egyébként semmilyen munkától sem félek. A fizikaitól sem. A „Sziráki Lajos" által említett plakáttépéssel kapcsolatban Tóth Imre elmondta, hogy a Centrum áruházról valóban letépett egy géppel írt plakátot, amikor szombat reggel a feleségével a vadászbálról hazafele tartottak. Péntek éjszaka ugyanis az áruház kirakatait, a kápolna falait festékszóróval is teleirkálták. Ugyanezekről az eseményekről, illetve a kitalált nevű szerző állításairól elbeszélgettem a Nyilvánosság az Erőszak Ellen városi koordinációs bizottságának két képviselőjével. Angyal Béla, a koordinációs bizottság szóvivője: - Tudom, hogy a fiatalok azt is kiabálták az elnöknek, hogy maga volt, aki letépte, meg a felesége. Olyan plakátokról, amelyek a kommunisták akasztását követelték volna, nem tudok. Ilyenekről ír Morovič Lajos a Dunatájban. Az Új Szóban megjelent cikkeket a koordinációs bizottság megtárgyalta, s az volt a véleménye, hogy ne reagáljunk rá. Jómagam az ellenkezőjét állítottam. Azért nem válaszolt rá a bizottság, mert nekünk a cikk megírásához nincs semmi közünk. Sem a hasonló rágalmakat tartalmazó plakátokhoz. Mi nem követeltük, hogy mondjon le az elnök. Csak azt akartuk, hogy a tanácsban ne legyenek többségben a kommunisták. Ezt az állítást Angyal Béla azon a nyilvános ülésen is elmondta, amelyen az új elnököt választották meg. Tóth László, a koordinációs bizottság tagja így vélekedett: - Szerintem Tóth Imre becsületes ember, s elnöknek olyan időben is jó, amikor demokrácia van. Az első nagygyűlésen olyan hangulat uralkodott, hogy az emberek a régi vezetésből senkire sem voltak kíváncsiak. Ezért fütyülték ki, s nem azért, mert először szlovákul szólalt fel. Nekem semmiféle tudomásom nincs arról, hogy a város vezetői korruptak lettek volna, a szóbeszédre viszont nem adok. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen elbeszélgetett a funkcionáriusokkal arról, hogy az egészségügyi központot hamarabb kellett volna elkezdeni építeni, mint a nagyszigeti kocsmát. Oda előbb az óvodát meg az iskolát kellene visszahelyezni. Azt is kifogásoltuk, hogy a város nevét csak szlovákul szabad használni, s nem voltak magyar utcatáblák. A város új címere sem jó. Ebben egy kerék van, amely mintegy utólag „megmagyarázza" a Kolárovo városnév létjogosultságát. Ezt a feltevést Tóth Imre tévesnek minősítette. Szerinte a címerben levő kerék a környék egykori vízimalmainak kerekeire emlékeztet. Az utcanevekkel kapcsolatban pedig arra hivatkozott, ezt a kérdést a járás erre illetékes bizottságában tárgyaltatta meg. Természetesen azt is megkérdeztem tőle, mi a véleménye a telkek felvásárlásáról. Építkezni viszont kell - Kifele nem terjeszkedhetünk, építkezni viszont kell. Persze panaszok fordultak elő, de a kivizsgálások sosem állapítottak meg törvényellenességet. Olykor elég konkrét magyarázat a félreértés elkerüléséhez. Szabó Ivánék is belátják, hogy az igénylők csakis úgy elégíthetők ki, ha valakiknek megkurtítják a kertjét. Szerintük azokat, akiket a kérdés érint, be kellett volna hivatni a vnbre, s elbeszélgetni velük. Fördős Erzsébet, a pénzügyi osztály önálló szakelőadója azt mondta nekik: gondolhatták volna, hogy elveszik a kertjüket. De miből, ha nem értesítették? - kérdezte Szabó Iván, aki szerint För

j dős Erzsébet november 24-én közölte velük, hogy fel akarják vásárolni a kertet, s ha ebbe nem egyeznek bele, javaslatot tesznek a kisajátításra. Ezt Szabó Iván anyósa, Forró Ferencné is megerősítette ottjártunkkor, aki a szomszédban lakik, s az ő kertjükből is levágnak. A vnb elnöke ellen egyébként sem Szabóéknak, sem Forróéknak nincs semmi kifogásuk. Sőt, sajnálják, hogy lemondott tisztségéről. Tóth Imrénél jobb elnököt nehezen tudnának elképzelni. Szerintük „Sziráki Lajos" állításai rágalmazások. Nem véletlen a kitalált név. Tudták, vagy nem? Az önálló szakelőadótól megtudtuk, hogy az építkezési telkek jegyzékét a vnb épületének előcsarnokában még 1986. október 15én kifüggesztették, s november 30-ig ott volt. Az előírás értelmében erre 30 nap elegendő. A helyi hangszóróban többször fel is kérték a lakosokat, hogy tekintsék meg a jegyzéket, s tegyék meg vele kapcsolatos esetleges javaslataikat. A városnak abból a részéből, ahol Szabóék laknak, sem javaslat, sem ellenjavaslat nem érkezett. Forróék tavaly kétszer jártak benn a pénzügyi osztályon, a telek elvétele ellen tiltakoztak. Fördős Erzsébet tájékoztatta őket arról, hogy a fiuk kérvényezheti a kertjükből létrehozandó új telket. Augusztus 7-én a kérvényt be is nyújtották. A telek elvételéről tehát tudniuk kellett. Annál is inkább, mivel 1989 júniusában már mindkét családnál végeztek méréseket. Azt megelőzően pedig az építkezési osztályra behívatták az érintett kerttulajdonosokat, hogy a földalapból való kivételről tárgyaljanak velük. Október 19-e és december 3-a közt a bírósági szakértő a telkeken levő gyümölcsfákat értékelte. Mindebből láthatták, hogy a telekből elvesznek. - Teljes mértékben átérzem azoknak a helyzetét, akiknek megkurtítják a kertjüket - mondta beszélgetésünk végén Fördős Erzsébet. - Ugyanakkor azonban a fiatalokat is megértem, akik építkezni akarnak. Sőt, attól tartanak, hogy ha idejében nem kapnak telket, elesnek a megemelt összegű állami támogatástól. Mindent egybevetve érthető az építésügyi osztályon dolgozók tiltakozása, melyet elsősorban „Sziráki Lajos" rágalmazása váltott ki. Még kevésbé kímélte a kitalált nevet aláíró cikk szerzője a vnb leköszönt elnökét, akinek tevékenységét és magatartását a gútaiak nemcsak az itt elmondottakból és az említett írásból ismerik, így eldönthetik, mit jelent távozása. FÜLÖP IMRE Dűl a demokrácia? ÚJ szú 1990. I. 26. Nemrég még hittem, ma már csak reménykedni tudok a demokrácia megszületésében. Ott a téren, a tömegben állva, kulcsokat csörgetve és skandálva még hittem - valamennyien hittünk - abban, hogy napok, hetek kérdése egy új, emberséges és demokratikus rendszer építése a diktatúra romjain. Hetekig tartott az eufória. Magasztos eszméket hallgattunk az egymás iránti tiszteletről, a szabadságról és a demokráciáról, az erkölcs újjászületéséről, a hatalom monopóliumának, a kiváltságoknak és diszkriminációknak megszüntetéséről, arról, hogy az irányítást szakembereknek kell átvenniük. :. A népgyűlések elmaradtak, s ezzel együtt mintha kezdenének feledésbe merülni az ott elhangzott nemes eszmék is. - Dúl a demokrácia, de ti ezt akartátok, - vádaskodott gúnyosan jogász ismerősöm a börtönlázadás hírének hallatán. Nem értettem, s ma sem értek vele egyet, mert több, teljesen igazságtalan ítéletet eredményező bírósági tárgyalást láttam, s tudtam, hogyan élnek az elítéltek. Ma azonban mind több az olyan jelenség, melynek láttán én is szívesen mondanám, dúl a demokrácia. Például akkor, amikor belépek a vonat nemdohányzó szakaszába, ahol néhány kreol bőrű fiatalembernek éppen szóvá teszik, itt tilos a dohányzás. Most már mindent szabad, hangzik fölényes, sót inkább fenyegető hangnemben a viszszavágás. Sokan vannak, talán többségben is, de mindenképpen erőfölényben. A védtelen kisebbség inkább elhallgat. És persze, nem ez az egyedüli eset, amikor a gyengébbek, a kisebbségben levők hallgatni kénytelenek, az erő/szak/ pozíciójából fellépő esetleges többség hangadói nyomására. Szóhoz jutottak, akcióba léptek már azok is, akik állítólagos többségi érdekekre hivatkozva tartanak igényt arra, hogy diktatórikus hatalmat gyakoroljanak valamennyi kisebbség, s azok érdekei fölött, ultimátumszerűén határozzanak a kisebbség sorsáról. Márpedig itt valahol mindenki kisebbségben van: az ifjúság, az idős emberek, a hivatalnokok, a nemzetiségek, valamennyi párt és szervezkedés tagjai... Az események alakulását figyelve ugyanis mind kevésbé tudom, mit értenek egyesek „demokrácián". Azt, hogy egyes emberek személye szabad prédává vált, bárki követelheti elbocsátásukat még ha nem is tud rá semmi terhelőt mondani? Legutóbb egy közkegyelemmel elbocsátott elítéltet hallottam háborogni az elhelyezéséről, segélyezéséről gondoskodó alkalmazottak irodája előtt. Mit keresnek még itt ezek a kommunisták, „nyilatkozott a sajtónak", holott ő ugyanúgy nem tudta, mint az újságíró sem, kommunisták-e az elítéltek ügyeit intéző szociális gondozók. Az így felfogott demokráciától óvott Arisztotelész, akiről ma rendszerint már csak annyit tanítanak, hogy ellenezte a demokratikus államformát. Arról már csak elvétve esik szó, hogy éppen a többség korlátlan hatalmában látta a demokrácia hátrányait, péidául abban, hogy egy 1300 fős városállamban az 1000 leggazdagabb polgár kizárhatja a többit a hatalomból, s hogy az ilyen demokrácia ideális körülményeket biztosít a demagógiának. A XX. század gondolkodói másként értelmezték a demokráciát. Heinrich Trippel alkotmányjogász a demokráciát nem a többség korlátlan uralmában látta, hanem az emberek csoportjai közti állandó kompromiszszumban, mert „a többség diktatúrája ugyanolyan veszélyes a társadalmi békére nézve, mint a kisebbség diktatúrája a többség fölött." Aligha léhet vitás, a sokat emlegetett Európa ház is csak az így felfogott demokrácia talaján épülhet. Ezért fölöttébb időszerűvé vált e tekintetben is a szemléletváltás, az új demokratikus szabályok kidolgozása, mert a demokrácia jelenlegi értelmezésével és gyakorlatával még látogatásra sem igen kapunk majd meghívást Európa népeinek közös házába. FEKETE MARIAN KÖNÖZSI ISTVÁN felvétele a Gyerkőcök sorozatból