Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-23 / 19. szám, kedd

Az első szervezett frakció az SZKP-ban: Demokratikus Platform Politikai pluralizmust, demokratikus szocializmust A tagok között van Afanaszjev, Popov, Jelcin, Gdljan és Ivanov (ČSTKJ - A moszkvai Kommunisták az Átalakításért nevű pártklub volt a fő szervezője a hétvégi első országos találkozónak, amelyen közel 60 ezer szovjet kommunista képviseletében ezer delegátus létrehozta a Demokratikus Platformot, az első szervezett frakciót az SZKP-n belül. Már 13 köztársaságban több mint száz városban jöttek létre az utóbbi hónapokban klubok és szervezetek, melyek tagjait nyugtalanítja az ország válságos helyzete, ugyanakkor radikális reformokat szorgalmaznak a párton belül, s szeretnék, ha az SZKP modern demokratikus párt lenne a politikai pluralizmus feltételei között. A hétvégi találkozón elfogadott határozat szerint a demokratikus Bukaresti per (ČSTK) - A román fővárosban tegnap formálisan megkezdődött a Ceausescurezsim négy kulcsemberének bírósági pere - közölte Georghe Robu főügyész. A vádlottak - Tudor Postelnicu egykori belügyminiszter és a Securitate főnöke, továbbá helyettese, Emil Bobu, Manea Manescu alelnök, valamint Ion Dinca, a volt kormány első alelnöke - tegnap kapták kézhez a vádiratokat. Három napot kaptak a védelem előkészítéséhez, arra, hogy megismerkedjenek az iratokkal. A főügyész elmondta továbbá, várhatóan pénteken kezdődik meg az első bírósági tárgyalás. A vádirat két fő pontja: népirtás és gazdasági szabotázsok. Mint ismeretes, Romániában a közelmúltban eltörölték a halálbüntetést, a vádlottakra valószínűleg életfogytiglani börtönbüntetés vár. Haiti hajtóvadászat (ČSTK) - Haiti katonai kormánya vasárnap folytatta az ellenzéki erők elleni országos hajtóvadászatát. Becslések szerint mintegy 30-40 politikust vettek őrizetbe. A letartóztatottak egy részét a rendőrség összeverte, majd szabadon engedte, másokat azonnal kiutasítottak az országból. platform szorgalmazza a gyökeres átalakítást a demokratikus szocializmus elvei alapján. Elutasítja a hatalom, a tulajdon és az eszmék mindennemű monopóliumát. A platform tevékenységével összeegyeztethetetlennek tartja a sztálinizmus, a faji megkülönböztetés, a sovinizmus propagandáját. Egyének és egész pártszervezetek vagy az SZKP KB tagjai is részt vehetnek a Demokratikus Platform tevékenységében, ha elfogadják ezeket az elveket. A platform a demokratikus mozgalom részének tekinti magát. Kész a kompromisszumokra az SZKP-n belüli mérsékelt reformerőkkel, ha ezt megkívánják fő céljai és eszméi. A platform fő céljának azt tekinti, hogy megnyerje a kommunisták többségét és győzzön a XXVIII. pártkongresszuson. Ha a kongreszszuson a konzervatív erők győznek, akkor a demokratikus szocializmus koncepciójával egyetértő más erőkkel együtt kész felszólítani a szocialista irányzatú baloldali néppárt létrehozására. A Demokratikus Platform fő elvei és követelései a következők: a párt adja át a hatalmat a demokratikusan megválasztott tanácsoknak; meg kell szüntetni a párt vezető szerepét a társadalomban; a demokratikus szocializmus koncepciójának jóváhagyása; az SZKP föderatív felépítése és az Oroszországi KP létrehozása; a demokratikus centralizmus elvének elvetése - ezen belül a kisebbség jogainak garantálása és platformszabadság; a pártfórumok küldötteinek közvetlen, alternatív és titkos megválasztása; a párton belüli horizontális struktúrák létrehozása; a párt ellenőrző szerveinek létrehozása a párt tömegtájékoztató eszközeiben. Megalakult a Demokratikus Platform vezető szerve, az 56 tagú koordinációs tanács. Féléves időszakra megválasztott tagjai minden társadalmi réteget képviselnek. A tanács tagja lett néhány ismert parlamenti képviselő is, például Jurij Afanaszjev, Gavriil Popov, Borisz Jelcin, Len Karpinszkij, Telman Gdljan, Nyikolaj Ivanov. A platform sajtószerve a Vozrozsgyenyije bulletin. A Peresz-látogatás izraeli visszhangja Irodalom és politika (ČSTK) - Az izraeli napilapok tegnap kivétel nélkül az első oldalon számoltak be Simon Peresz miniszterelnök-helyettes prágai látogatásáról. A Jediot Ahronot című lap prágai tudósítójára hivatkozva közölte, hogy Peresz izraeli látogatásra szóló meghívást vitt Prágába Václav Havel köztársasági elnök számára. Ugyanennek a lapnak egy másik tudósítója úgy vélekedett, Peresz és Havel találkozóján nemcsak politikáról, hanem irodalomról is szó lesz: Peresz olvasta Havel műveit és Havel is ismeri Peresz irodalmi munkásságát. A lap rámutat: van valami szimbolikus abban, hogy Prága után Simon Peresz Egyiptomban tesz látogatást. 1948-ban ugyanis Izrael Csehszlovákiától kapott fegyvereket, s ezeket Egyiptommal szemben használta. 1955-ben viszont Egyiptom kapott fegyverszállítmányokat Csehszlovákiától, amelyekkel Izrael ellen harcolt. Most pedig Peresz a békéről tárgyal a csehszlovák és az egyiptomi államfővel. A Maari napilap beszámol arról a szívélyes fogadtatásról, amelyben Peresznek volt része és emlékezett a csehszlovák és az izraeli nemzet nagy kulturális hagyományaira. A Polgári Fórum álláspontja Nem vagyunk csalhatatlan bírák Dr. PetrPithart, a Polgári Fórum koordinációs központjának képviselője a televízió időszerű események című műsorában ismertette a központ álláspontját, ennek lényege? gondolatait idézzük a következőkben. Én személy szerint kételkedem abban, hogy azt ami itt történik helyes-e egyáltalán forradalomnak nevezni. Kissé félek ettől a szótól. Forradalom helyett inkább azt mondanám, hogy megszabadulunk azoktól a viszonyoktól, amelyek méltánytalanok és ésszerűtlenek voltak. Megszabadítottuk a társadalmat az egy párt uralmának félelmétől, a kommunistáktól való rettegéstől; de félek attól, nehogy idővel a tőlünk való félelemtől kelljen megszabadítani az embereket. Röviden: a polgári fórumok tevékenységének semmiben sem szabad hasonlítania azokhoz a túlkapásokhoz, melyeket 48 februárjában az NF akcióbizottságai követtek el. Igen, minden kompromittált kommunistának, de minden hasonló pártonkívülinek is távoznia kell valamennyi felelős tisztségből. Távoznia kell az összes dilettánsnak, akiket csupán pártigazolványuk vagy a hatalmasok kegye tartott fölül. Hogyan kell ezt tisztességben, ésszerűen és nem naivan véghezvinni? Miként óvható meg a vállalatok, iskolák, kórházak, nemzeti bizottságok mindennapi működése? A személyi kérdések favágó módszerekkel történő megoldása nemcsak ellennünk, a polgári fórumok ellen fordul, hanem az egész társadalom ellen is. Nyomatékosan fölhívom ezért a munkahelyeken és a helységekben tevékenykedő polgári fórumokat, hogy tartózkodjanak minden álforradalmi módszertől. A polgári fórumok nyomásukkal siettethetik a változásokat, de csupán mint állampolgárok, nem mint csapat, amely ultimátumokat támaszt, amely egyszerre visszahív minden képviselőt, levált minden vállalat- és iskolaigazgatót, vagy kórházi főorvost csupán azért, mert kommunista. Valóban minden kommunista erkölcstelen, és a Polgári Fórum minden aktivistája feddhetetlen idealista? A demokratikusan elkötelezett pártonkívíiliek mozgalma vagyunk. Csupán az emberek meggyőzésére, a rossz és a jó példákra való rámutatásra szorítkozhatunk. Segítségükkel példásan szeretnénk megszégyeníteni azokat, akik a PF nevében minden hatalmat a kezükbe kaparintanak, és úgy viselkednek, mint 40 éven keresztül a CSKP titkárai. A polgári fórumok fokozatosan, hangsúlyozom fokozatosan szorítsák ki azokat, akik támaszai voltak a régi rendnek, de mindenekelőtt arról döntsenek, a jövőben hogyan választanak ki új embereket a vállalatok, az intézmények élére. A pályázati rendszer nagyon elfogadható módszernek ígérkezik. Még előtte azonban elevenedjenek meg a munkahelyeken a szakszervezetek, gyakoroljanak nyomást a dolgozók tanácsainak megújítására mindenütt, ahol ez szükséges. Óvakodjanak azonban a csalhatatlan biró szerepétől. Különben mi fenyeget? A vállalatok szétesése, a termelés csökkenése, olyan intézmények működésének fönnakadása, melyekre naponta szükségünk van. Kérem, követelem önöktől - fejezzük be minél előbb minden réginek a lebontását, és kezdjünk építeni. Építsük az államot, a független civil társadalmat, a jövedelmező gazdaságot, egyszóval civilizált európai társadalmat, amely képes a kulturált önigazgatásra. Nem azért van a Polgári Fórum, hogy számlákat egyenlítsen ki a kommunistákkal, hanem hogy véget vessen a kommunista gyakorlatnak. Ha akarják, nevezzék azt, ami itt történik forradalomnak. Ez ízlés dolga. De amit teszünk, tegyük tisztességgel és ésszerűen. A választásokon nem aszerint állunk helyt, mekkora hatalmat szerzünk, hanem elsősorban azzal, hogyan érjük el ezt a hatalmat vagy befolyást. Cselekedeteink eszközei, módszerei lesznek döntőek. Budapesten a regionális együttműködésről Helsinki - II Az EK már az idén akarja A kormány ellenőrzi a titkosszolgálatot • Murdoché a Reform és a Mai Nap fele (ČSTK) - Az Európai Közösségek javasolják, hogy még ez év végéig hívják össze az európai biztonsági és együttműködési konferencia 35 résztvevőjének csúcstalálkozóját. Ezen előkészítenék az új tárgyalásokat a leszerelésről és Európa jövőjéről - közölte tegnap Mark Eyskens belga külügyminiszter a Le Soir című napilapnak adott nyilatkozatában. A leszerelési tárgyalásokon tovább kell lépni, még nagyobb csökkentést kell végrehajtani - hangsúlyozta a miniszter. * A kelet-európai országoknak nyújtott gazdasági támogatással kapcsolatos kérdésre válaszolva Eyskens elmondta, a dollár értékének csökkenése és a közös mezőgazdasági politika átalakítása után az EK-nak vannak tartalékai, ezeket felhasználhatja a kelet-európai országok segélyezésére. (ČSTK) - Budapesten tegnap megkezdődött Olaszország, Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria képviselőinek tanácskozása a négyoldalú regionális együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Ez az együttműködés a külpolitikát, a közlekedést, a távközlést, a kölcsönös tájékoztatást és a kultúrát érinti. A tanácskozás azokra a tárgyalásokra köt rá, amelyeknek utolsó fordulóját az említett országok külügyminisztereinek részvételével tartották meg Budapesten, tavaly novemberben. A mostani ülésen várhatóan több konkrét megállapodást írnak alá, a résztvevők előkészítik a négy ország kormányfőjének találkozóját, amelyre a tervek szerint augusztusban Velencében kerül sor. A magyar kormány vasárnap közölte: átvette a titkosszolgálat ellenőrzését, amely eddig a belügyminiszter hatáskörébe tartozott. A kormány szóvivője elmondta, a legújabb intézkedések keretében megszüntették azt a csoportfőnökséget, amely a belső elhárítással és telefonbeszélgetések lehallgatásával foglalkozott. A kormány mostani döntésével a Dunagate néven ismertté vált botrányra reagált, xxx Rupert Murdoch - többek között a The Times, a Sun és Sky Chanel tulajdonosa - a hét végén megvásárolta a Reform hírmagazint és a Mai Nap részvényeinek felét. Az UPI amerikai hírügynökség szerint az ausztrál származású sajtómágnás más kelet-európai országokban, így Lengyelországban és Csehszlovákiában is kutatja a vállalkozás lehetőségeit. Magyarországról egyébként Bukarestbe utazik, ahol rövid látogatást tesz. ÚJ SZÚ 1990. I. 20. E

gy világbirodalom alapjai recsegnek-ropognak, széthullással fenyeget az egész építmény, amelynek egyes részeit sok esetben mesterségesen próbálták összeilleszteni, egymáshoz csiszolni. Beletörik-e ebbe Gorbacsov foga? Kellőképpen tudatosítjuk-e itt, a Moszkvától mind jobban függetlenedő kelet-európai országokban, hogy ez most a világpolitika első számú kérdése? A főtitkár-elnöknek még sohasem kellett ilyen súlyos kihívással szembenéznie. Figyelemre méltó, hogy Gorbacsov talán nagyobb megértéssel, rokonszenvvel találkozik külföldön, mint odahaza. Az elmúlt negyven évben például Washington automatikusan tiltakozott, ha Moszkva valahová csapatokat küldött. Amikor a múlt héten a Kaukázusba vezényelték a katonákat, a Fehér Ház együttérzéséről biztosította a Kremlt, mondván: más kormányok sem tűrnének el az azerbajdzsánihoz hasonló akciókat. Amerikai szakértők eképp fogalmazták meg a fő kérdést: képes lesz-e Gorbacsov kezelni olyan következményeket, amelyeket nem szándékosan ugyan, de éppen az ő liberális politikája váltott ki. A választ senki sem tudja. De a külföldi reagálások ma levonható tanulsága: a Nyugatnak szüksége van Gorbacsovra. Vagy pontosabban: Gorbacsovra van szüksége. Meggyőződésem, hogy Kelet-Európának is. Ellenkező esetben még felmérni is nehéz lenne, hogy milyen alternatívák jöhetnének számításba. Számos fejtegetés látott napvilágot ezekben a napokban Gorbacsov túlélési esélyeiről. Persze csupán a hangosan gondolkodás szintjén, így is kell tekinteni rájuk. De egy tanulság levonható belőlük: a jelenlegi áttekinthetetlen szovjet belpolitikai helyzetben a Nyugat megpróbál legalább elméletben felkészülni minden eshetőségre. És nemcsak a Nyugat. Azzal ugyanis számolni kell, hogy a Szovjetunióban nem lesz máról holnapra kiszámíthatóbb az események alakulása. Abban talán mindenki egyetért, nem lehet megkérdőjelezni a Kreml lépésének indokoltságát: a katonákat a Kaukázuson túli területekre kellett küldeni, az öldöklésnek véget kel|ptt vetni. De ez csak ideiglenes megoldás volt. Egyszer a katonákat is vissza kell hívni... Van-e még olyan tekintélye Gorbacsovnak, hogy az ő szavára „észhez térnek' az azerbajdzsánok, az örmények? Kétlem. A moszkvai központi szervek minden eddigi határozata, felhívása falra hányt borsónak bizonyult. Hiába váltották le sorozatosan a köztársaságok állami- és pártvezetőit. A nacionalizmus tombol tovább, az elszakadási törekvések egyre erőteljesebbek. Az azerbajdzsánoknál Gorbacsov nem növelte népszerűségét a rendkívüli állapottal és a hadsereg bevetésével. S bár ezeket az intézkedéseket Karabahban és Örményországban érthetően támogatták, mégsem elégedettek Moszkvával. Szerintük Gorbacsov késett. Mert még most is lehettek pogromok. Moszkva tétovázott, nem volt elég erélyes, pedig két éve volt arra, hogy ha nem is tudja megoldani a problémát, de legalább megelőzze az újabb nacionalista őrületet. Emlékezhetünk: tavalyelőtt februárban robbantak ki először a zavargások Karabah miatt. S az örmények azt is a moszkvai vezetés szemére vetik, hogy a nyolcvannyolcas decemberi földrengés után az azerbajdzsániak blokádja milyen óriási gondokat okozott az újjáépítésben. Úgy tűnik, a Kaukázus több főfájást fog még okozni a Kremlnek, mint a Baltikum. Érdekes volt Kissinger múlt heti jóslata. Szerinte a balti köztársaságok kiválása esetén Gorbacsov még megőrizheti hatalmát, de ha a Szovjetunió más köztársaságai is saját utat választanak, valószínűleg távoznia kell. Példaértékű volt a helyzetelemzés szempontjából a főtitkár-elnök litvániai útja. Még soha nem mutatkozott meg ilyen markánsan, hogy a szovjet reformok atyja és motorja defenzívába szorult. Nem tudta Gorbacsov foga meggyőzni igazáról a litvánokat. A vilniuszi ellenzék úgy fogadta ót, mint egy ,.baráti, szomszédos ország államfőjét". Hiába hozott fel Gorbacsov gazdasági érveket, politikai szempontokat. Találkozóin nemegyszer volt kénytelen - tőle szokatlan módon - demagógiához folyamodni. Ó ne tudná ezt? Érvei esetenként bumerángként csapnak vissza. Amikor a kilépés veszélyeitől óvott, a litván Sajudis vezetői azt mondták, nem is akarhatnak kilépni, mivel be sem léptek a Szovjetunióba, ók katonai agresszió áldozatai lettek (Molotov-Ribbentrop paktum), ezért a szovjet hadsereg Litvániában megszálló hadsereg. Gorbacsov megígérte, a törvényhozás jóvá fogja hagyni az elszakadás mikéntjét szabályozó mechanizmust, s hogy ez már tön/ényhozási stádiumban van. Nem hitték el neki, a Sajudis egyik vezetője kijelentette: neki, aki parlamenti képviselő, nincs ilyesmiről tudomása. Mi itt aligha tudjuk eldönteni, kinek van igaza. Az elszakadási mechanizmusról kifejtett tételével Gorbacsov mindenesetre meglepte a moszkvai konzervatívokat is, akik sokallják azt, amit a litvánok kevesellnek. Amint sokallják azt is, hogy a főtitkár elméletben lehetségesnek tartotta a többpártrendszert. A konzervatívok is, a radikálisok is patikamérlegre teszik Gorbacsov minden szavát. Ki tudja azt most felmérni, hogy az apparátcsikok konzervatív tábora mekkora erőt, képvisel, s hogy kenyértörés esetén milyen szerepre vállalkoznának a tábornokok. Ki tudja, mekkora igazság rejlik a Jelcin-féle radikálisok nézeteiben, akik szerint Gorbacsov túl óvatos, sokkal határozottabban, gyorsabban kellene támadást intéznie a konzervatívok ellen? Mert egy dolog az utóbbi, fél évben egyértelművé vált: a peresztrojka megtorpant, a kormány, a párt központi bizottsága, a népi képviselők kongresszusa ideológiai és politikai téren egyaránt késésben van, a folyamatok után kullog. A népi képviselők decemberben nem akartak tárgyalni arról, hogy töröljék-e az alkotmányból a párt vezető szerepét, s húzódoznak a többpártrendszertől is. Akkor, amikor a valóságban a párt befolyása egyre csökken, amikor a balti köztársaságokban már léteznek új pártok, hamarosan párttá szerveződő tömegmozgalmak. (A párt befolyása csak a Baltikumban erősödött, például a Litván Kommunista Párté épp azért, mert ragaszkodik az elszakadáshoz.) Gorbacsov ne látná ezt? Ő ne érezné a központ merevségének tarthatatlanságát? Hiszen mindezzel a peresztrojka veszít hiteléből. Hiszen a központi vezetéssel már ott is elégedetlenek, ahol nincsenek nemzetiségi konfliktusok. A kisember a nagy zűrzavarból csak annyit érez, hogy az életszínvonal nem javult, a boltokban ma sem több az áru. Sőt, az ellátás terén a brezsnyevi stagnálás időszakához képest a jegyrendszer esetenkénti bevezetése még visszalépést is jelent. Nyolcvanöt áprilisa után a szovjet ember csodát várt az átalakítástól. Hitt a gyorsítás jelszavában, abban, hogy két-három év múlva jobban fog élni. De a decemberben ismertetett Rizskov-féle kormányprogram további kéthárom évre kéri a lakosság türelmét. Ez pedig fogytán van. Gorbacsov tudja ezt. Hiszen őt őrlik a legjobban a malomkövek. Látnia kell azt is, irányítása alatt születtek hibás döntések a gazdaságban. S most még csak sorrendiséget sem lehet felállítani a problémák megoldására, hiszen a gazdasági helyzet is nyomasztó, a politikai is. Ha lenne egy varázspálcája, amellyel máról holnapra meg tudná gyógyítani a gazdaságot, megoldaná a szociális problémákat, szerintem még akkor is lenne elég baja a köztársaságokkal, a nemzetiségi kérdéssel. Csupán arra kívánok utalni, igaz, hogy a gazdasági-szociális gondok állnak a mostani súlyos politikai válság hátterében. De mára ez új minőségbe csapott át, a gazdasági fellendüléssel sem oldódnának meg a politikai problémák - bár talán némiképp enyhülnének. A főtitkár beszélt arról, hogy gyökeresen át kell építeni az egész föderáció elavult szerkezetét. Kérdés, hogy ebben meddig mehetne el, s kétlem, hogy a balti köztársaságok elfogadnák azt a határt, ameddig a törvényhozás hajlandó lenne elmenni. S

ha a föderációról minden diktatórikus, sztálini képződményt lehántanak, mennyire lesz az még föderáció a szó klasszikus értelmében? A mostani folyamatok inkább egy nagyon laza konföderáció irányába mutatnak, ekörül kialakulhat bizonyos egység. Az ennél szorosabb kötöttségek nem az összetartó erőt növelnék, hanem a feszítóertőt. MALINÁK IStvÁN