Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-20 / 17. szám, szombat

Vissza kell adni az emberek hitét Csendesek az utcák, de a közel ezernyolcszáz lakosú tardoskeddieket a kérdések egész sora foglalkoztatja. Lemondott a hnb titkára, az egyesült szövetkezet válásra készül. A hnb irodáiban azonban fogadják az ügyfeleket, s talán kedvesebben, mint azelőtt. A Z akciós építkezésen is szorgos munka folyik, épül az új művelődési ház. - Községünkben is megalakult a Nyilvánosság az Erőszak Ellen koordinációs bizottsága. A titkár lemondásán kívül többek között azt követelték, hogy változtassuk meg a tanács összetételét úgy, hogy abban ne legyenek túlsúlyban a kommunisták. A plenáris ülés, amely nyilvános volt, ezt nem fogadta el, de megegyeztünk abban, hogy a polgári kezdeményezés képviselőjét minden tanácsülésre meghívjuk - vázolja fel a helyzetet Csabai István, a hnb elnöke. Az elnöknek a Nyilvánosság az Erőszak Ellen fóruma levélben fejezte ki bizalmát. A múlt napokban mégis járt a régi munkahelyén, érdeklődött, esetleg milyen beosztásban dolgozhatna, ha megvonnák tőle a bizalmat. Idestova kilenc éve áll a nemzeti bizottság élén, azt mondják, odaadással végezte a munkáját, sokat tett a településért, de ezekben a napokban elbizonytalanodott. Talán azért, mert voltak olyanok, akik nem a munkáját, hanem a pártbeli hovatartozását kérdőjelezték meg. -Az elnök élvezi a bizalmunkat - mondja Borbély Rezső, a koordinációs bizottság tagja. - Ugyanakkor felszólítottuk azokat a képviselőket, akik az elmúlt időszakban paszszívak voltak, hogy mondjanak le mandátumukról, hogy helyükbe mások kerülhessenek. Sürgetjük az ügyet, de tartjuk magunkat az érvényben levő törvényhez. Elhatároljuk magunkat az erőszakos cselekedetektől, a névtelen levelektől, az éjszakai telefonálóktól, azoktól, akik másokra nyomást akarnak gyakorolni. Tudjuk, hogy időbe telik, amíg a politizálástól elszokott polgárok megértik, mi is játszódik le körülöttük, a társadalomban, s tudatosítják, hogy ma már szabadon elmondhatják véleményüket. A bizottság, a hnb, a Vöröskereszt és a tömegszervezetek két alkalommal gyűjtést rendeztek a romániaiak megsegítésére, tizenhét mázsa élelmiszert és több mint tizenhárom ezer koronát gyűjtöttünk össze. Ez is bizonyítja, hogy mit érhetünk el, ha összefogunk. - Milyen más követeléseik vannak? - Nem értünk egyet a kertészkedők megadóztatásával. S ha ez mégsem kerülhető el, akkor azt követeljük, hogy a jövedelmüket számítsák be a nyugdíj megállapításánál. Elő akarjuk segíteni, hogy az emberek kedvet kapjanak a magántermeléshez. Ezenkívül kértük, hogy tegyék rendbe az első világháború áldozatainak emlékmüvét. Babinský igazsága egyoldalú A közelmúltban több lap interjút közölt Stanislav Babinskyval, akit 1987-ben 14 és fél év börtönbüntetésre ítéltek, a társadalmi tulajdon megkárosításával, korrupcióval, hivatali visszaélésekkel, a vadászetika megsértésével kapcsolatos botránnyal összefüggésben. Stanislav Babinský hangoztatta, hogy ő ártatlan politikai áldozat, ügyének kivizsgálását és magát a pert manipulálták. Követelte ügyének felülvizsgálását, hangsúlyozva, hogy őt minden bizonnyal felmentik a vád alól. Ezzel kapcsolatban mondja el véleményét Ladislav Hanniker, az SZSZK Legfőbb Ügyészségének munkatársa. • Ügyész úr, ön felügyelte a Babinský és társai ügyét kezdettől egészen az ítélethozatalig. Mi a véleménye Babinský azon állításáról, hogy az egész büntetőeljárás törvénytelen volt? - Nem szeretném, ha szavaimat úgy minősítenék, mint kísérletet Babinský állításainak megcáfolására. Nincs szó konfrontációról, mivel ő a tényeket egyoldalúan ismerteti, a bizonyítékok saját szubjektív értékeléséből indul ki. A vele készített interjúkból aláhúztam azokat a részeket, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, mondandójának több mint háromnegyedét. A szakemberek csaknem kétéves törekvésének eredményeként bizonyították be bűnösségét és hoztak törvényes ítéletet ügyében, amelynek peranyaga több mint 34 ezer oldalas. A bizonyítékok kétségtelenül tanúsították, Babinský valóban elkövette azokat a bűncselekményeket, amelyekkel vádolták. Ezért elítélése törvényes volt. • Miért újították mégis fel az ügy kivizsgálását? - Határozottan nem Stanislav Babinský ügye miatt. Az ó ügyét jogerősen lezárták és a törvénysértés miatt beadott panaszát a CSSZSZK Legfőbb Ügyészsége alaptalannak minősítette. Az új vizsgálat olyan más személyekre vonatkozik, akik részt vettek Stanislav Babinský bűncselekményeiben. Róluk már az előző eljárás során tudomásunk volt, ezeket az ismereteket most felülbíráljuk. Elsősorban azonban új, eddig ismeretlen tényekről van szó, amelyek a mai társadalmi mozgással kapcsolatban merülnek fel. Sok állampolgár olyan tényeket közöl velünk, amelyek az eredeti eljárás során nem álltak rendelkezésünkre. • Miért nem használták fel a már akkoriban is ismert tényeket az eredeti büntető eljárásban? * - Elvben két oka volt ennek. Egyrészt nem volt bizonyítva a konkrét bűncselekmény tényállásának minden eleme, s ezért nem lehetett büntetőjogi felelősségre vonni ezeket a személyeket. Elsősorban azonban szerepet játszott a CSSZSZK Legfőbb Ügyészsége akkori vezetőinek nyilatkozata, 1987-ben a peranyag felülvizsgálatával kapcsolatos sajtóértekezleten kijelentették, hogy Stanislav Babinský ügyét lezárták és az esetleges bizonyítható bűnrészesség a Büntető Törvénykönyv 134. §-a szerint elévült. Ez a nyilatkozat kötelezte az SZSZK Legfőbb Ügyészségét. Ha azonban ezeket a személyeket akkor felelősségre vonták volna, ez sem változtatott volna Stanislav Babinský büntetőjogi felelősségén. • Az eset újravizsgálata feltár-e újabb tényeket Stanislav Babinský bűncselekményeivel kapcsolatban ? - Ez nem zárható ki, sőt nagyon valószínű. J. F. ÚJ SZÚ 5 1990. I. 20. A Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Biológiai és Ökológiai Intézetében kutatják azokat az alapismereteket, amelyekből kiindulva hatékonyabb lehet a természet védelme, a felbillent környezeti egyensúly visszaállítása. Felvételünkön dr. Darina Chorvatovičová tanulmányozza a Pozsony levegőjében található vegyi anyagok mutagén hatását. (Drahotín Šulla felvétele - ČSTK) - Céljaink közösek - mondja határozottan az elnök. - Ami a magánvállalkozást illeti, eddig hatvanhat embernek adtunk engedélyt különböző tevékenységekre, közülük tizenhatan főállásban végzik a szolgáltató tevékenységet. Az iparengedély kiadásától a jövőben sem zárkózunk el. Ám az adóról teljes egészében nem mi döntünk. A koordinációs bizottság képviselője elbúcsúzik, az elnök így folytatja: - Legsürgetőbb feladatunk, hogy felszámoljuk az észlelt fogyatékosságokat, jobbá tegyük az ügyfélfogadást. Ahhoz, hogy a számos bürokratikus intézkedés, a különböző felesleges nyomtatványok kitöltése megszűnhessen, először a felsőbb szervekben kell rendet teremteni. Ideje lenne a közigazgatási munkában is érvényesíteni a műszaki forradalom vívmányait, hogy ne kelljen az ügyét intéző állampolgárnak fölöslegesen a jnb-re utaznia, hogy helyben intézhessék el a legtöbb ügyet. Az igazsághoz tartozik, hogy nálunk évek óta nincs meghatározott félfogadási nap, mindenkor fogadjuk az állampolgárokat. Hogy sok vagy kevés, amit az elmúlt években a tardoskeddiek tettek lakóhelyük fejlesztésében, ezt ők tudják a legjobban megítélni. Tény, hogy igen sok megvalósítás előtt álló terv fekszik az elnök asztalán. Például az iparcikkek áruházát és vendéglőt építenek, az utóbbit a Jednota. Átépítik a községben áthaladó főutat. Tervezése közben sikerült elérniük, hogy az esővizet levezető csatornát úgy építsék meg, hogy a későbbiekben szennyvízcsatorna is legyen. Készül a szennyvíztisztító állomás, a vízvezetékhálózat terve. Az idén előreláthatólag 23 utcán teszik le az aszfaltszőnyeget. - Amíg a tisztségben leszek, mindent a legjobb lelkiismeretem szerint csinálok. A lakossággal a dialógust már megkezdtük, a koordinációs bizottsággal együttműködve tovább folytatjuk. A legutóbbi falugyűlésen a háztartási hulladék elszállításának rendszertelenségét tették szóvá, no meg azt, hogy az újságárusnál kevés az újság. Az igazsághoz tartozik, hogy voltak, akik személyeskedtek, de örülök, hogy nem nemzetiségi alapon. Napközben csendes a község, de este hol itt, hol ott van vitafórum. Új pártok alakulásáról is hallani már, a gyermekintézményben az igazgató leváltását kérik. Aminí Borbély Rezső mondotta, meg kell teremteni a kölcsönös bizalmat, az embereknek vissza kell adni hitüket, hogy tudatosítsák, ők a település gazdái, amely olyan lesz, amilyennek ők formálják. Igaz, ehhez időre, higgadtságra, és főleg megértésre és összefogásra van szükség. NÉMETH JÁNOS A Fertő ausztriai részén több üdülőközpont található. Felvételünkön a rusti Tó Hotel. (A szerző felvétele) A Fertő-tó - Neusidler See -, Közép-Európa egyik legérdekesebb tava számunkra sokáig szinte hozzáférhetetlen volt. Próbálkozásomat a hetvenes évek elején, nogy madárvilágával, vízi életével megismerkedjem, a magyar belügyi szervek éjszakába nyúló kihallgatással, reggelig tartó fogdával „jutalmazták". Tavaly, mikor Magyarország a műszaki határzárat felszámolta, s még inkább mióta mi is szabadon utazhatunk - már amennyire azt pénztárcánk megengedi - nemcsak a tó kisebb déli, de a jóval nagyobb ausztriai részét is meglátogathatjuk. Fürödni, strandolni persze lehet másutt is. Erre a tó nem is nagyon alkalmas, de a természetjárók számára - főleg, ha a természetvédelmi hatóságok engedélyével is rendelkeznek - igazán nagy élményt jelent. Madárvonulás idején a part menti semlyéket, tocsogókat ezerszámra keresik fel a gázlómadarak - cankók, godák, gémek. Az öreg nádasokban kócsagok, vörös- és kanalasgémek fészkelnek. Decemberben kihasználva a vízum nélküli ausztriai utazás és a 300 schillinges „adomány" adta lehetőséget, letérve a Kismartonba vezető útról Oggau, Rust és Mörbisch érintésével végigautóztam a tó nyugati partvidékének egy részén. A magyar útikönyvek előszeretettel emlegetik a határ két oldalán elterülő táj pannon jellegét. 12 millió évvel ezelőtt itt a sekély, langyos Pannón-tenger egyik öblének vize hullámzott. Az ősvilági élét nyomait - csigákat, kagylókat, cápafogakat - mind Fertőrákos, mind Rust környékének lajtamészkő dombjain is megtalálhatjuk. Némi jóakarattal a Fertő nádasait, a Lajta-hegység szőlőkkel borított lejtőit „melengető", párával birkózó decemberi napsütésről is elmondhatjuk, hogy mediterrán hangulatot idéz. A tó és környéke valóban érdekes, megkapó természetföldrajzi egység. A burgenlandi utazási irodák a „legnyugatibb puszta" romantikáját kínálva csábítják ide Vorarlberg, Tirol, Salzburg alpesi bércekhez szokott lakóit. A táj jellegének, természeti értékeinek megóvása érdekében a kétoldalú, közös magyar-osztrák nemzeti park létesítésének gondolatát már 1978-ban felvetették, de utána mintha megfeledkeztek volna erről. Tíz évvel később a burgenlandi tartományi kormányzóság jóvoltából ismét felvetődött a közös nemzeti park létrehozásának ötlete. Megvalósításáról 1988ban minisztériumi szintű határozat is született. A nemzeti parkhoz az osztrák oldalon, az úgynevezett Fertő-zugban 5 ezer hektár tartozna. Magyarország pedig nemzeti parkká alakítaná át a 12,5 ezer hektáros Hansági Tájvédelmi Körzetet. A nemzeti parkok létesítését azonban a Nemzetközi Természetvédelmi Egyesület nagyon szigorú feltételekhez köti. Az Új-Delhiben, illetve a kanadai Banffban hozott határozatai megkövetelik, hogy a parkok szomszédságában egy meghatározott nagyságú területen - az ún. natúrzónában - semmiféle emberi beavatkozás nem történhet. Az ezt körülvevő, ún. megőrző zóna egyharmadát pedig csak külterjes módszerekkel szabad hasznosítani. Jelenleg viszont a határ mindkét oldalán intenzív mezőgazdasági termelés folyik. A tó nyugati partvidékén például - sok helyütt egészen a nádas vonaláig - mindenütt szőlők vannak. S bizony a műtrágyák, permetek szinte akadálytalanul mosódnak be a tóba. Nagy veszélyt jelent az élővilág számára a vidék iránt fokozódó érdeklődés is. A szakembereknek tehát nem lesz egyszerű dolguk, hogy a Nemzetközi Természetvédelmi Egyesület követelményeinek - mégha engedményekkel is - eleget tegyenek. POMICHAL RICHARD Ki fog építeni? Tavaly az egyik nyáreleji sajtótájékoztatón Szlovákia fejlesztési és építőipari minisztere elpanaszolta, hogy az általa irányíottt ágazatban ötezerrel kevesebben dolgoznak a kelleténél, további ötezren pedig már beadták a felmondásukat, ötezer plusz ötezer egyenlő tízezerrel. Ez már munkaerőhiány a javából. Az ország akkori elöljárói mégis abban reménykedtek, hogy a népgazdaság örökös feketebárányai, az építők egyre többet, egyre jobban és ami ugyancsak nem mellékes, határidőre fognak építeni. Igaz, szeptember végén mégsem tízezer, hanem „csak" 6959 dolgozó, nagyrészt kétkezi munkás hiányzott a reszort munkaerő-állományából, de ugye ez se semmi. Persze, a szakemberek között sokan vannak, akik szerint nem az építőipari dolgozók száma kevés, hanem a munkatermelékenység foka alacsony, és túlságosan sok a befejezetlen építkezés. Nos, a világ egyes fejlett országaiban a lakosságnak valóban sokkal kisebb hányada dolgozik az építőiparban, mégis egy-egy építkezésen többen mint nálunk, s a termelékenység is sokkal nagyobb, mint Csehszlovákiában. összehasonlíthatnánk továbbá a műszaki alapeszköz-állománynak, az alkalmazott technológiai eljárásoknak a színvonalát stb., de végül úgyis a legfontosabb tényezőhöz, az emberhez jutnánk vissza. Nézzük meg hát a hazai építőipari dolgozók helyzetét, miért nincs érdeklődéshez egykoron mind erkölcsileg, mind anyagilag jól megbecsült építőipari szakmák iránt. . Mindenekelőtt mondjuk el, mi vár arra, aki az építőiparban helyezkedik el: először is legtöbbjük napokig, esetleg hetekig távol van családjától, legtöbb esetben ingázik, naponta 20-250 kilométert utazik. Télennyáron a szabad ég alatt végez nehéz fizikai munkát; legtöbbjüknek alacsonyabb színvonalú szociális gondoskodásban van része, mint például a gyári dolgozóknak. S mit kaphat mindezért cserébe? Jó fizetést? Csehszlovákiában valamikor - még tíz éve is - jól megfizették ezt a munkát, akkor a második helyet foglalta el a „bérranglistán". Azóta a hetedik helyre csúszott le. Nincs elegendő kőműves, ács, vasazó, állványszerelő? Hogy is lenne, amikor máshol könnyen betanulható, kevésbé megerőltető munkával többet kereshetnek. Az ez ügyben illetékesek már hosszú évek óta azért sírnak, hogy hiába fordítanak megkülönböztetett figelmet a szakemberképzésre, a fiatalok csak addig hajlandók a szakmában dolgozni, ameddig erre a taníttatásuk költségét fedező vállalattal kötött szerződésük kötelezi őket. Ez sajnos így van. De ki tenne másként a helyükben? A szakmájukhoz hű, régi szakemberek legalább olyan régóta hangoztatják, hogy ha a legfelsőbb állami szervek nem teszik meg a szükséges lépéseket, rövidesen nem az lesz a kérdés, hogy miképpen,, mikorra készül el egy beruhás, hanem az, hogy ki fogja építeni. Persze, az is egy megoldás a sok közül, ha vendégmunkások alkalmazásával próbáljuk enyhíteni a munkaerőhiányt, de biztos, hogy nem ez a legjobb megoldás. Az állam számára ugyanis minden vendégmunkás 1,8-szer többe kerül, mint egy-egy hazai. Ráadásul, nem egy építésvezető ismerősömtől hallottam már, hogy az idegenek teljesítménye mindössze 50-70 százaléka a tiazaiaknak. S akkor még nem vettük figyelembe azt a már korábban is említett pénzösszeget, amibe az építőiparnak hátat fordító fiataljaink oktatása kerül. Mindezek ismeretében nyugodtan tudomásul venni, hogy az ország építőipara munkaerőhiánnyal küzd, és csupán szükségmegoldásokat alkalmazni, egyhén szólva felelőtlenség. Felelőtlenség az építőkkel, családjukkal és az egész társadalommal szemben, hiszen végső soron az ilyen munkaerő gazdálkodásnak - ha ez annak nevezhető - mindannyian kárát látjuk. BARANYAI LAJOS Turistaúton a Fertő-tó vidékén Közös nemzeti park - engedményekkel