Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-17 / 14. szám, szerda

Halálra ítélt temető? A rimaszombati magyar la­kosság fórumán az egyik rész­vevő elkeseredetten kérdezte: - Mi lesz a tamásfali temető­ben örök álmukat nyugvókkal, hisz a temető halálra van ítél­ve, felszámolják, mint azt a vá­ros másik pontján már meg is tették?! Milyen sors vár önök szerint erre a sokak számára nagy jelentőségű kegyeleti helyre? - szegezte a városa­tyák mellének a kérdést. A kurtára és hézagosra sikere­dett válasz ismertetése helyett személyes vizsgálódásom eredményeit szeretném közzé­tenni. A tények Tamásfala mindig is virágzó kis­község volt a Rima jobb partján, Rimaszombat tőszomszédságában. Kis- és középparasztok, valamint kisiparosok, főleg kőművesek lakták a felszabadulást követő években is, mígnem 1946-ban 1350 lakosával egy jószándékú, de mégis önkényes döntés értelmében a város bekebe­lezte. A temető természetes része volt a kisközségnek. A helybeliek ide temetkeztek, egészen 1983-ig, ami­kor a városi nemzeti bizottság nyo­mós okokra hivatkozva betiltotta a további temetkezést. Pontos nyil­vántartás ugyan nincs, de közel ezer sír sorsáról van szó Tamásfalában. Városfejlesztés, területrendezés A városfejlesztés „szakemberei" a knb tanácsának áldásával először 1974-ben a 83/74-es területfejlesz­tési terv szerint láttak hozzá a város arculatának megváltoztatásához. Ez a dokumentum a város történelmi magvának megnyirbálása mellett a Nyugat lakótelep kiépítését is terv­* be vette. 1981-ben gyors ütemben megkezdődtek a munkálatok. A Ri­ma-parti lapos területeken álltak munkába a gépek, a városi panel­gyár ontotta a házgyári elemeket. A panelházak a tervek szerint Ta­másfalát vették célba. Napjainkban a 2100 lakás már a faluszéli házak kertjeit is elfogyasztotta. Evés.*öz­ben jött meg az étvágy és újabb tervek készültek, magasra csapott a toronyház-építési hullám. Az új városatyák hivatalba lépésük után azonnal észbekaptak, s a már ko­rábban elrendelt építkezési tilalom mellé a temetkezési tilalmat is elren­delték ebben a városrészben. Köz­ben a tervezők, építőművészek tovább dolgoztak. A knb-n újabb határozat látott napvilágot. A 173/85-D rendelet Rimaszomba­tot körzeti jelentőségű településsé nyilvánította. Ezzel járt az 1100 la­kásos Nyugat II lakótelep felépítésé­nek terve. A lakásokon kívül azon­ban már a szép városkép kialakítá­sára is gondoltak, ezért az elmúlt évben pályázatot írtak ki a városköz­pont és az átfogó fejlesztési és terü­letrendezési tervezet kidolgozására. A díjazott pályaművek egyike sem foglalkozott a tamásfali temetővel, annak ellenére, hogy a Nyugat II lakótelep építési terve már ezt is bekebelezte. A jelenlegi területren­dezési tervek a temető helyét már egyértelműen zöldövezetként tünte­tik fel. A járás építőművészei azt is elárulták, hogy az újabb területren­dezési terv kidolgozásának elVei idén szeptemberben lesznek jóvá­hagyva. Addig kell az esetleges ké­réseket, javaslatokat beterjeszteni, mert csak így veszik ezeket figye­lembe. A vnb illetékesei még elmondták, hogy a lakótelepre a városnak égető szüksége van. A telkeket már felvá­sárolták,^ temetőt egyelőre bekerí­tették. Megjegyezték, hogy idővel időszerűvé válik a sírok exhumálá­sa, úgy mint pár évvel ezelőtt a vá­ros másik temetőjében. Sok minden függ attól, hogyan gondozzák majd a hantokat, de azért megjegyezték azt is, hogy az előírások szerint húsz év egy sír porladási ideje. „Mi ebben a földben akarunk nyugodni!..." A sírokhoz enyhe kaptatón indul­tam el. A fák, bokrok sűrűjében sze­líd ívelésű dombtetőről hordoztam végig tekintetem. Másra számítot­tam, főleg a hallottak alapján - az elhanyagolt, fűvel, gazzal benőtt, fa­keresztes hantok helyett, rendezett márványtáblás, betonkeretes, már­vány fedólapos, sok helyen lánccal, kerítéssel határolt, rendezett sírhe­lyek sokaságával találkoztam. Kő­hajításnyira innen, a Nyugat I lakóte­lep sablonos panelházainak hosz­szan elnyúló fala. A betonskatulyák és a temető között aszfaltozott út fut £ pár száz méterre lévő faluszéli házak irányába. A monoton lakóte­lepről tekintetem az egyik sírtáblára téved. A felirat szerint a feleség már itt nyugszik, a férj neve alatt viszont még hiányoznak az évszámok. Tovább nézelődöm. Az elenyésző kivétellel anyanyelvemen íródott táblák tanúsága szerint több eset­ben megszakadt, vagy meg fog sza­kadni a családi temetkezés folyto­nossága. Szomorú léptekkel indulok Habán Lajos nyugdíjas háza felé, aki 1983­ban az első tiltakozási akció egyik elindítója volt. Az idős, még mindig energikus nyugdíjas érzelmektől fű­tött hangon kezdi az események felelevenítését. - Több mint százan írtuk alá azt a tiltakozó jegyzéket, amit a hét évvel ezelőtti döntés után állítottunk össze. Hiába hivatkoztunk arra, hogy ez a mi temetőnk, itt nyugsza­nak őseink, apáink, anyáink, testvé­reink, sírjainkat nem adjuk át a bul­dózereknek, sem randalírozó gyere­keknek. Minden hiába volt, nem tud­tuk a hatalom képviselőit meggyőz­ni. Az exhumálás lehetőségével ez­idáig nem sokan éltek, hisz csak három sírt költöztettek át - az egyi­ket Csehországba. Annyit tudtunk elérni sok-sok huzavona után, hogy végre drótkerítéssel bekerítették ezt a területet. Már indulóban voltam, amikor még hozzátette: - Tudja, míg mi idősebbek élünk, nem bocsátjuk meg a döntést ós továbbra is kérjük, követeljük a temetkezési tilalom fel­oldását! Mi ebben a földben akarunk nyugodni! Körsétán az őrrel Misove Pállal, a temetőőrrel te­repszemlére indulunk. Látom a domboldali fasort megtizedelték, egyes területeket pedig teljesen le­kopasztottak a kerítés építésekor. Elérünk a temető nagykapujához, melyen rozsdás lakat lóg. Pali bácsi többször bejárta már ezt a terepet a földmérőkkel is, így magabiztosan mutatja jobbjával a majdani lakóte­lep egészen a kerítésig húzódó kör­vonalait. Azt a témát feszegetjük, hogy minek egy bezárt, elbontásra ítélt temetőnek felügyelet. A nyugdí­jas bácsi kissé ingerülten válaszolja: - Hát már hogyne kéne, mikor itt a közeli lakótelep, tele játszóteret kereső gyerekekkel, csavargó cigá­nyokkal és mindenféle néppel. Még itt nem volt kerítés és őr, sírköveket döntöttek le. fedőlapokat mozdítot­tak el, lócáKat, fákat törtek-zúztak. Képzelje el, még most is megpróbál­ják átmászni a kerítést, virágokat, sírköveket lopni, sőt már a kerítést is megrongálták. Elgondolkodva inöultam Tamás­falából a belváros felé. Adott egy mai napig gondozott, őrzött temető, amelybe már hetedik éve nem te­methetnek, adott egynéhány telepü­lésfejlesztési tervezet, amely parko­sítást tervez a ma még keresztekkel jelölt területre, adottak az ígéretek és szép szavak: „addig marad a te­mető, amíg azt gondozzák". Kérdé­sek halmaza tolakodik elő: miért be­szélnek temetőről, ha azokat sem hagyják oda temetni, akiknek már megvan a sírjuk? Miért irányították a gigantikus lakótelep munkagépeit éppen a temető felé? Nem taktiká­zás-e ez a sírokról, temetőről való gondoskodás, különösen akkor, ami­kor már a poriadási időt is hangsú­lyozzák? A kérdések megválaszolá­sa úgy érzem nem lehet pusztán a paragrafusok, a hivatali számveté­sek ügye, figyelembe kell venni az emberi jogokat is. , POLGÁRI LÁSZLÓ Prágában a Fővárosi Nemzeti Bizottság szervezésében megkezdődött a kétszemeszteres menedzserképzés. A 35 hallgató a tanulmányok ideje alatt egy zárómunkát is kidolgoz, amelyben saját vállalkozói területének menedzselési módjait fejti ki. A következőkben fiatalokat fognak képezni, majd pedig speciálisan a nők részére készítenek elő egy tanfolyamot. (Zuzana Humpálová felvétele - ČTK) Ha hiányzik a párbeszéd... Változások a Kelet-szlovákiai Vasműben Szlovákia legnagyobb ipari létesítményében, a Kelet-szlovákiai Vas­műben az utolsó negyedév rendkívül mozgalmas volt, s annak mond­ható az új év eleje is. De nemcsak a termelés tekintetében. Októberben a huszonnégyezer alkalmazott képviselői megválasztották az állami vállalat dolgozókollektíváinak tanácsát, és új igazgatót állítottak a gyár­óriás élére. Az irányítási struktúra átalakítása napjainkban is tart, méghozzá új szellemben, s a vállalat méreteivel arányos belső rivalizá­lás közepette. A hónap elején a vállalat vezető­sége és néhány további dolgozója sajtótájékoztatón jellemezte a gyár­ban uralkodó felemás helyzetet. El­mondták például, hogy a kohókerá­miai üzem jelenlegi igazgatóját, a sokak által becsületes és jó szak­embernek tartott Jozef Kanskýt egyesek azért akarják leváltani, mert kommunista, s hogy testvére a szlo­vák kormány volt alelnökének. Ugyanakkor azt is kijelentették, hogy más üzemben is tapasztalható ha­sonló, a vezetők ellen irányuló szer­vezkedés, s ez mindenképpen ked­vezőtlenül hat a termelésre. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen jTiozgalom vállalati koordinációs bi­zottsága a Večer kassai napilapban, majd a Východoslovenské noviny kerületi újságban válaszolt. Kifejtet­te, hogy a vállalat régi vezetői - az igazgatót is beleértve - helytelenül tájékoztatták az újságírókat. Kijelen­tésük, hogy a vasműben fennáll az okkupációs sztrájk veszélye, illetve, hogy a kohókerámiai üzem igazga­tójának a leváltását követelik, nem felelt meg a valóságnak. A fejlemények ezt követően fel­gyorsultak. Milan Ondáš igazgató lemondott, majd az igazgatói teen­JOGOS SZIGOR A KÖZUTAKON Decemberben romlott a baleseti statisztika ÚJ szú 1990 I. 17. A parancsnoki szoba falán a járás térképe függ. Színes fejű gombostűkkel van teletűzdelve, mindegyik egy-egy közúti balesetet jelez, a kis piros zászlócskák azt, hol követelt emberáldozatot a karambol. Dušan Pirschela, százados a Közbiztonsági Testület galántai közlekedésrendészeti osztályának parancsnoka a térké­pet nézve mondja. -A múlt évben tizeneggyel több karambolt, ugyanak­kor nyolccal kevesebb áldozatot jegyeztünk fel, mint az elözö évben. A baleseti statisztikákon főleg a decemberi hónap rontott sokat. Például a szilveszter előtti napon a Sered és Nyitra közötti útszakaszon frontálisan össze­ütközött két személyautó. A baleset következtében né­gyen életüket vesztették, ketten pedig életveszélyes sérülést szenvedtek. Igyekszünk átfogó megelőző mun­kát végezni, megszigorítottuk a közúti ellenőrzéseket. A járás tíz alapiskolájába járunk előadásokat tartani, a közlekedési parkokban is segítünk. Hogy a múlt évben előfordult 552 baleset és a csak­nem három és fél millió korona anyagi kár sok, vagy kevés, erre a kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Tény, hogy ma már ebben a járásban több mint negy­venötezer autót tartanak nyilván és fekvése miatt nagy az átmenőforgalma is. A halálos kimenetelű tizenkét bal­eset felét más járásbeli gépjárművezetők okozták. - Sok gondot és bajt okoznak évek óta a kerékpáro­sok, akik este kivilágítatlan kerékpáron közlekednek - vélekedik Miloš Mahdalík mérnök hadnagy. - Lénye­gesen csökken a balesetveszély, ha végre elkészül a Seredet kikerülő útszakasz, de sajnos, a járási szék­helyen áthaladó főút forgalma továbbra sem csökken. A városi nemzeti bizottság sétálózónát szeretne a város­központban kialakítani, de a forgalmat elterelő útsza­kasz megépítésére még várni kell. Pedig a helyzet kritikus. A felsőbb szerveknek végre segítséget kellene nyújtaniuk, hiszen nemcsak a várost kettészelő út túl­zsúfoltságáról van szó, hanem a nagymértékű környe­zetszennyezésről is. Szóba kerülnek a karambolok okai. A legtöbb eset­ben az emberi tényező játszik közre. A szabálytalan vezetés, a gyorshajtás, az előnyszabály meg nem adá­sa, a helytelen követési távolság - mind a gépjárműve­zetőkön múlik. Az elővigyázatlanságnak tudható be, hogy a közúti balesetek hatvanhárom százaléka lakott területen történik. Figyelmeztető, hogy számos szeren­csétlenségnél játszott közre az ittasság, hét esetben pedig a jármű rossz műszaki állapota. Vendégek érkezése zavarja meg a beszélgetést. A kerületi parancsnokság képviselői azért jöttek, hogy Katona Károly tiszthelyettesnek sokéves, áldozatkész munkájáért jutalmat adjanak át. Távozásuk után a zö­mök tiszthelyettes szolgálatba indulna, de kérdésemmel megállítom. - Szigorúak-e a szabálysértőkkel szemben? -Azt hiszem, igen. A szóban forgó időszakban szabálysértésért hatezer gépjárművezetőt és több mint kétezer gyalogost bírságoltunk meg. Az alkoholszonda elszíneződéséért mintegy kétszáz esetben vontuk be a vezetői engedélyt. A jármű nem megfelelő műszaki állapota miatt több mint nyolcszáz esetben visszatartot­tuk a forgalmi engedély igazolólapját. A szövetkezeti és az állami tulajdonban lévő gépjárművekkel van a legtöbb gond. Egyrészt azért, mert a kocsipark kiöregedett, másrészt rendkívül nehéz az új gumiabroncsok beszer­zése. Megértjük a helyzetet, mi azonban ahhoz tartjuk magunkat, hogy a közúti forgalomban csak jó műszaki állapotban lévő járművek vehetnek részt. Emiatt nem­egyszer vitánk van a vállalatok, üzemek vezetőivel - mondja. Munkájukat két segédrendőr-egység is segíti, főleg a hétvégeken és a fő turistaidényben, amikor is a két termálfürdő megtelik turistákkal. Elsősorban Deákiban gond a parkolás, ami nem kis bosszúságot okoz a turis­táknak, a mezőgazdasági üzemeknek és a rend őreinek is. Évek óta tart ez a helyzet, de úgy látszik, hogy a megoldásra nem akad vállalkozó, illetve illetékes szerv. Kétségtelen, hogy ez nem a rendőrség feladata. - Karambolt jelentettek, megyünk a helyszínre - je­lenti Rózsa György főhadnagy, a baleseti osztály mun­katársa. - Sérülés is történt, a mentőket már értesí­tettem.. - Minden közúti balesethez kimennek? - Igen. Az évek alatt az ember hozzászokott a ször­nyű látványhoz, de még ma sem tudom elviselni, ha az áldozat gyerek. Vannak esetek, amelyek fölött érthetet­lenül áll az ember. Tavaly például úttesten fekvő két ittas embert gázoltak halálra. Nehéz erre szavakat találni... Sietve távozik. Én pedig benyitok abba az irodahelyi­ségbe, ahol Ondrej Krajčik főhadnagy dolgozik, akit a szabálysértők jól ismernek. Ugyanis itt szabják ki a bírságokat, kinek-kinek az érdeme szerint. A múlt évben 743 gépjárművezető, kerékpáros és gyalogos fordult meg itt, ebből 183-an ittas vezetés miatt. -Amikor a vétkesek ide kerülnek, szánják bánják a tettüket, de a szabálysértés, a vétség ténye megmarad és nekem tartani kell magam ehhez. Az általam hozott végzés ellen kilenc esetben fellebeztek, de a felsőbb szervek a mi döntéseinket hagyták helyben - mondja. - Női gépjárművezetők is kerülnek ide ittas vezeté­sért? -Ritkán. A legutóbb egy huszonötéves pincérnő fordult meg nálunk, aki bevallása szerint négy féldeci konyakot fogyasztott el mielőtt a volánhoz ült. Az ittas vezetés nem jellemző a nőkre, akik vétségért ide kerül­nek, azokat inkább az előnyszabály meg nem adásáért kell felelősségre vonni. A megelőzést szolgálja az is, hogy a büntető bizott­ság gyakran tartja üléseit az autósiskolában a gépjármű­vezető-jelöltek előtt. Ennek nevelő hatása kétségtelen. A közlekedésrendészet tagjai az idén is jogos szigorral végzik munkájukat. NÉMETH JÁNOS dők ellátásával a dolgozók vállalati tanácsának javaslatára a szövetségi kohó-, gép- és elektrotechnikai ipari miniszter Slavomír Stračárt, az acélmű eddigi főolvasztárát, a Nyil­vánosság az Erőszak Ellen képvise­lőjét bízta meg. Hogy mikor kerül sor a hivatalos igazgatóválasztásra, arról az állami vállalatról szóló esetleges újabb tör­vény életbelépését követően, illetve a dolgozók új vállalati tanácsának megválasztása után döntenek. A vállalat irányítási osztályának vezetőjétől, Július Tóthtól megtud­tuk, hogy a különböző híresztelé­sekkel ellentétben, semmilyen szer­vezet nem tervez általános vezető­ségcserét, így az sem igaz, hogy a kohókerámiai üzem igazgatóját le­váltják. A tizenhat üzem kö2ÉI a na­pokban csak egynek az élén történt változás: az acélmű igazgatója le­mondott, s most ezt a tisztséget az eddigi igazgatóhelyettes tölti be. Az igazgatói teendők ellátásával megbízott Slavomír Stračár a dolgo­zók nagygyűlésén a kádercserékkel és a vállalatban uralkodó hangulattál kapcsolatban a következőket mondta: „ -A kialakult feszült helyzetet nagyban a vezetőség és a dolgozók közötti párbeszéd hiánya okozta. Érthető, hogy a problémák felgyü­lemlettek, s azok hullámai ma majd­nem átcsapnak a fejünk fölött. Mi a megoldás kulcsa? Szerintem sta­bilizálni kell a vezetőtestületeket, s azt kell mielőbb elérnünk, hogy a szakpiai szempontból megfelelő, rátermett vezetők, köztük a meste­rek és a műhelyfőnökök is, gyárunk fontos és megbecsült dolgozóinak érezhessék magukat. S ha már e gyűlést említettük, annak alapján a kívülállónak az volt a benyomása, hogy pontos képet kap a gyárban uralkodó közhangu­latról. Amikor például arról esett szó, hogy a most alakuló új szakszerve­zetek üres pénztárcával indulnak, volt aki megjegyezte: - No és az eddigi szakszervezetek vagyona kié, ha nem a mienk, a dolgozóké? Volt aki úgy vélekedett, hogy üze­mük dolgozói elégedettek a vállalat élén történt személycserével, ugyanakkor akadt, aki szerette volna megtudni: - Miért távozott tisztségé­ből Milan Ondáš? Valóban önszán­tából, vagy külső nyomásra? Néhány felszólalót a tömeg meg­próbált tapssal leültetni, ám voltak, akik pártjukat fogva kijelentették: - Az igazi demokráciában mindenkit illik meghállgatni. A kétórás eszmecserét egy dol­gozó a következő szavakkal fejezte be: - Kevesebbet szónokoljunk! In­kább a tetteink, a tények beszélje­nek helyettünk. (gazdag)

Next

/
Oldalképek
Tartalom