Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-17 / 14. szám, szerda

Halálra ítélt temető? A rimaszombati magyar lakosság fórumán az egyik részvevő elkeseredetten kérdezte: - Mi lesz a tamásfali temetőben örök álmukat nyugvókkal, hisz a temető halálra van ítélve, felszámolják, mint azt a város másik pontján már meg is tették?! Milyen sors vár önök szerint erre a sokak számára nagy jelentőségű kegyeleti helyre? - szegezte a városatyák mellének a kérdést. A kurtára és hézagosra sikeredett válasz ismertetése helyett személyes vizsgálódásom eredményeit szeretném közzétenni. A tények Tamásfala mindig is virágzó kisközség volt a Rima jobb partján, Rimaszombat tőszomszédságában. Kis- és középparasztok, valamint kisiparosok, főleg kőművesek lakták a felszabadulást követő években is, mígnem 1946-ban 1350 lakosával egy jószándékú, de mégis önkényes döntés értelmében a város bekebelezte. A temető természetes része volt a kisközségnek. A helybeliek ide temetkeztek, egészen 1983-ig, amikor a városi nemzeti bizottság nyomós okokra hivatkozva betiltotta a további temetkezést. Pontos nyilvántartás ugyan nincs, de közel ezer sír sorsáról van szó Tamásfalában. Városfejlesztés, területrendezés A városfejlesztés „szakemberei" a knb tanácsának áldásával először 1974-ben a 83/74-es területfejlesztési terv szerint láttak hozzá a város arculatának megváltoztatásához. Ez a dokumentum a város történelmi magvának megnyirbálása mellett a Nyugat lakótelep kiépítését is terv* be vette. 1981-ben gyors ütemben megkezdődtek a munkálatok. A Rima-parti lapos területeken álltak munkába a gépek, a városi panelgyár ontotta a házgyári elemeket. A panelházak a tervek szerint Tamásfalát vették célba. Napjainkban a 2100 lakás már a faluszéli házak kertjeit is elfogyasztotta. Evés.*özben jött meg az étvágy és újabb tervek készültek, magasra csapott a toronyház-építési hullám. Az új városatyák hivatalba lépésük után azonnal észbekaptak, s a már korábban elrendelt építkezési tilalom mellé a temetkezési tilalmat is elrendelték ebben a városrészben. Közben a tervezők, építőművészek tovább dolgoztak. A knb-n újabb határozat látott napvilágot. A 173/85-D rendelet Rimaszombatot körzeti jelentőségű településsé nyilvánította. Ezzel járt az 1100 lakásos Nyugat II lakótelep felépítésének terve. A lakásokon kívül azonban már a szép városkép kialakítására is gondoltak, ezért az elmúlt évben pályázatot írtak ki a városközpont és az átfogó fejlesztési és területrendezési tervezet kidolgozására. A díjazott pályaművek egyike sem foglalkozott a tamásfali temetővel, annak ellenére, hogy a Nyugat II lakótelep építési terve már ezt is bekebelezte. A jelenlegi területrendezési tervek a temető helyét már egyértelműen zöldövezetként tüntetik fel. A járás építőművészei azt is elárulták, hogy az újabb területrendezési terv kidolgozásának elVei idén szeptemberben lesznek jóváhagyva. Addig kell az esetleges kéréseket, javaslatokat beterjeszteni, mert csak így veszik ezeket figyelembe. A vnb illetékesei még elmondták, hogy a lakótelepre a városnak égető szüksége van. A telkeket már felvásárolták,^ temetőt egyelőre bekerítették. Megjegyezték, hogy idővel időszerűvé válik a sírok exhumálása, úgy mint pár évvel ezelőtt a város másik temetőjében. Sok minden függ attól, hogyan gondozzák majd a hantokat, de azért megjegyezték azt is, hogy az előírások szerint húsz év egy sír porladási ideje. „Mi ebben a földben akarunk nyugodni!..." A sírokhoz enyhe kaptatón indultam el. A fák, bokrok sűrűjében szelíd ívelésű dombtetőről hordoztam végig tekintetem. Másra számítottam, főleg a hallottak alapján - az elhanyagolt, fűvel, gazzal benőtt, fakeresztes hantok helyett, rendezett márványtáblás, betonkeretes, márvány fedólapos, sok helyen lánccal, kerítéssel határolt, rendezett sírhelyek sokaságával találkoztam. Kőhajításnyira innen, a Nyugat I lakótelep sablonos panelházainak hoszszan elnyúló fala. A betonskatulyák és a temető között aszfaltozott út fut £ pár száz méterre lévő faluszéli házak irányába. A monoton lakótelepről tekintetem az egyik sírtáblára téved. A felirat szerint a feleség már itt nyugszik, a férj neve alatt viszont még hiányoznak az évszámok. Tovább nézelődöm. Az elenyésző kivétellel anyanyelvemen íródott táblák tanúsága szerint több esetben megszakadt, vagy meg fog szakadni a családi temetkezés folytonossága. Szomorú léptekkel indulok Habán Lajos nyugdíjas háza felé, aki 1983ban az első tiltakozási akció egyik elindítója volt. Az idős, még mindig energikus nyugdíjas érzelmektől fűtött hangon kezdi az események felelevenítését. - Több mint százan írtuk alá azt a tiltakozó jegyzéket, amit a hét évvel ezelőtti döntés után állítottunk össze. Hiába hivatkoztunk arra, hogy ez a mi temetőnk, itt nyugszanak őseink, apáink, anyáink, testvéreink, sírjainkat nem adjuk át a buldózereknek, sem randalírozó gyerekeknek. Minden hiába volt, nem tudtuk a hatalom képviselőit meggyőzni. Az exhumálás lehetőségével ezidáig nem sokan éltek, hisz csak három sírt költöztettek át - az egyiket Csehországba. Annyit tudtunk elérni sok-sok huzavona után, hogy végre drótkerítéssel bekerítették ezt a területet. Már indulóban voltam, amikor még hozzátette: - Tudja, míg mi idősebbek élünk, nem bocsátjuk meg a döntést ós továbbra is kérjük, követeljük a temetkezési tilalom feloldását! Mi ebben a földben akarunk nyugodni! Körsétán az őrrel Misove Pállal, a temetőőrrel terepszemlére indulunk. Látom a domboldali fasort megtizedelték, egyes területeket pedig teljesen lekopasztottak a kerítés építésekor. Elérünk a temető nagykapujához, melyen rozsdás lakat lóg. Pali bácsi többször bejárta már ezt a terepet a földmérőkkel is, így magabiztosan mutatja jobbjával a majdani lakótelep egészen a kerítésig húzódó körvonalait. Azt a témát feszegetjük, hogy minek egy bezárt, elbontásra ítélt temetőnek felügyelet. A nyugdíjas bácsi kissé ingerülten válaszolja: - Hát már hogyne kéne, mikor itt a közeli lakótelep, tele játszóteret kereső gyerekekkel, csavargó cigányokkal és mindenféle néppel. Még itt nem volt kerítés és őr, sírköveket döntöttek le. fedőlapokat mozdítottak el, lócáKat, fákat törtek-zúztak. Képzelje el, még most is megpróbálják átmászni a kerítést, virágokat, sírköveket lopni, sőt már a kerítést is megrongálták. Elgondolkodva inöultam Tamásfalából a belváros felé. Adott egy mai napig gondozott, őrzött temető, amelybe már hetedik éve nem temethetnek, adott egynéhány településfejlesztési tervezet, amely parkosítást tervez a ma még keresztekkel jelölt területre, adottak az ígéretek és szép szavak: „addig marad a temető, amíg azt gondozzák". Kérdések halmaza tolakodik elő: miért beszélnek temetőről, ha azokat sem hagyják oda temetni, akiknek már megvan a sírjuk? Miért irányították a gigantikus lakótelep munkagépeit éppen a temető felé? Nem taktikázás-e ez a sírokról, temetőről való gondoskodás, különösen akkor, amikor már a poriadási időt is hangsúlyozzák? A kérdések megválaszolása úgy érzem nem lehet pusztán a paragrafusok, a hivatali számvetések ügye, figyelembe kell venni az emberi jogokat is. , POLGÁRI LÁSZLÓ Prágában a Fővárosi Nemzeti Bizottság szervezésében megkezdődött a kétszemeszteres menedzserképzés. A 35 hallgató a tanulmányok ideje alatt egy zárómunkát is kidolgoz, amelyben saját vállalkozói területének menedzselési módjait fejti ki. A következőkben fiatalokat fognak képezni, majd pedig speciálisan a nők részére készítenek elő egy tanfolyamot. (Zuzana Humpálová felvétele - ČTK) Ha hiányzik a párbeszéd... Változások a Kelet-szlovákiai Vasműben Szlovákia legnagyobb ipari létesítményében, a Kelet-szlovákiai Vasműben az utolsó negyedév rendkívül mozgalmas volt, s annak mondható az új év eleje is. De nemcsak a termelés tekintetében. Októberben a huszonnégyezer alkalmazott képviselői megválasztották az állami vállalat dolgozókollektíváinak tanácsát, és új igazgatót állítottak a gyáróriás élére. Az irányítási struktúra átalakítása napjainkban is tart, méghozzá új szellemben, s a vállalat méreteivel arányos belső rivalizálás közepette. A hónap elején a vállalat vezetősége és néhány további dolgozója sajtótájékoztatón jellemezte a gyárban uralkodó felemás helyzetet. Elmondták például, hogy a kohókerámiai üzem jelenlegi igazgatóját, a sokak által becsületes és jó szakembernek tartott Jozef Kanskýt egyesek azért akarják leváltani, mert kommunista, s hogy testvére a szlovák kormány volt alelnökének. Ugyanakkor azt is kijelentették, hogy más üzemben is tapasztalható hasonló, a vezetők ellen irányuló szervezkedés, s ez mindenképpen kedvezőtlenül hat a termelésre. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen jTiozgalom vállalati koordinációs bizottsága a Večer kassai napilapban, majd a Východoslovenské noviny kerületi újságban válaszolt. Kifejtette, hogy a vállalat régi vezetői - az igazgatót is beleértve - helytelenül tájékoztatták az újságírókat. Kijelentésük, hogy a vasműben fennáll az okkupációs sztrájk veszélye, illetve, hogy a kohókerámiai üzem igazgatójának a leváltását követelik, nem felelt meg a valóságnak. A fejlemények ezt követően felgyorsultak. Milan Ondáš igazgató lemondott, majd az igazgatói teenJOGOS SZIGOR A KÖZUTAKON Decemberben romlott a baleseti statisztika ÚJ szú 1990 I. 17. A parancsnoki szoba falán a járás térképe függ. Színes fejű gombostűkkel van teletűzdelve, mindegyik egy-egy közúti balesetet jelez, a kis piros zászlócskák azt, hol követelt emberáldozatot a karambol. Dušan Pirschela, százados a Közbiztonsági Testület galántai közlekedésrendészeti osztályának parancsnoka a térképet nézve mondja. -A múlt évben tizeneggyel több karambolt, ugyanakkor nyolccal kevesebb áldozatot jegyeztünk fel, mint az elözö évben. A baleseti statisztikákon főleg a decemberi hónap rontott sokat. Például a szilveszter előtti napon a Sered és Nyitra közötti útszakaszon frontálisan összeütközött két személyautó. A baleset következtében négyen életüket vesztették, ketten pedig életveszélyes sérülést szenvedtek. Igyekszünk átfogó megelőző munkát végezni, megszigorítottuk a közúti ellenőrzéseket. A járás tíz alapiskolájába járunk előadásokat tartani, a közlekedési parkokban is segítünk. Hogy a múlt évben előfordult 552 baleset és a csaknem három és fél millió korona anyagi kár sok, vagy kevés, erre a kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Tény, hogy ma már ebben a járásban több mint negyvenötezer autót tartanak nyilván és fekvése miatt nagy az átmenőforgalma is. A halálos kimenetelű tizenkét baleset felét más járásbeli gépjárművezetők okozták. - Sok gondot és bajt okoznak évek óta a kerékpárosok, akik este kivilágítatlan kerékpáron közlekednek - vélekedik Miloš Mahdalík mérnök hadnagy. - Lényegesen csökken a balesetveszély, ha végre elkészül a Seredet kikerülő útszakasz, de sajnos, a járási székhelyen áthaladó főút forgalma továbbra sem csökken. A városi nemzeti bizottság sétálózónát szeretne a városközpontban kialakítani, de a forgalmat elterelő útszakasz megépítésére még várni kell. Pedig a helyzet kritikus. A felsőbb szerveknek végre segítséget kellene nyújtaniuk, hiszen nemcsak a várost kettészelő út túlzsúfoltságáról van szó, hanem a nagymértékű környezetszennyezésről is. Szóba kerülnek a karambolok okai. A legtöbb esetben az emberi tényező játszik közre. A szabálytalan vezetés, a gyorshajtás, az előnyszabály meg nem adása, a helytelen követési távolság - mind a gépjárművezetőkön múlik. Az elővigyázatlanságnak tudható be, hogy a közúti balesetek hatvanhárom százaléka lakott területen történik. Figyelmeztető, hogy számos szerencsétlenségnél játszott közre az ittasság, hét esetben pedig a jármű rossz műszaki állapota. Vendégek érkezése zavarja meg a beszélgetést. A kerületi parancsnokság képviselői azért jöttek, hogy Katona Károly tiszthelyettesnek sokéves, áldozatkész munkájáért jutalmat adjanak át. Távozásuk után a zömök tiszthelyettes szolgálatba indulna, de kérdésemmel megállítom. - Szigorúak-e a szabálysértőkkel szemben? -Azt hiszem, igen. A szóban forgó időszakban szabálysértésért hatezer gépjárművezetőt és több mint kétezer gyalogost bírságoltunk meg. Az alkoholszonda elszíneződéséért mintegy kétszáz esetben vontuk be a vezetői engedélyt. A jármű nem megfelelő műszaki állapota miatt több mint nyolcszáz esetben visszatartottuk a forgalmi engedély igazolólapját. A szövetkezeti és az állami tulajdonban lévő gépjárművekkel van a legtöbb gond. Egyrészt azért, mert a kocsipark kiöregedett, másrészt rendkívül nehéz az új gumiabroncsok beszerzése. Megértjük a helyzetet, mi azonban ahhoz tartjuk magunkat, hogy a közúti forgalomban csak jó műszaki állapotban lévő járművek vehetnek részt. Emiatt nemegyszer vitánk van a vállalatok, üzemek vezetőivel - mondja. Munkájukat két segédrendőr-egység is segíti, főleg a hétvégeken és a fő turistaidényben, amikor is a két termálfürdő megtelik turistákkal. Elsősorban Deákiban gond a parkolás, ami nem kis bosszúságot okoz a turistáknak, a mezőgazdasági üzemeknek és a rend őreinek is. Évek óta tart ez a helyzet, de úgy látszik, hogy a megoldásra nem akad vállalkozó, illetve illetékes szerv. Kétségtelen, hogy ez nem a rendőrség feladata. - Karambolt jelentettek, megyünk a helyszínre - jelenti Rózsa György főhadnagy, a baleseti osztály munkatársa. - Sérülés is történt, a mentőket már értesítettem.. - Minden közúti balesethez kimennek? - Igen. Az évek alatt az ember hozzászokott a szörnyű látványhoz, de még ma sem tudom elviselni, ha az áldozat gyerek. Vannak esetek, amelyek fölött érthetetlenül áll az ember. Tavaly például úttesten fekvő két ittas embert gázoltak halálra. Nehéz erre szavakat találni... Sietve távozik. Én pedig benyitok abba az irodahelyiségbe, ahol Ondrej Krajčik főhadnagy dolgozik, akit a szabálysértők jól ismernek. Ugyanis itt szabják ki a bírságokat, kinek-kinek az érdeme szerint. A múlt évben 743 gépjárművezető, kerékpáros és gyalogos fordult meg itt, ebből 183-an ittas vezetés miatt. -Amikor a vétkesek ide kerülnek, szánják bánják a tettüket, de a szabálysértés, a vétség ténye megmarad és nekem tartani kell magam ehhez. Az általam hozott végzés ellen kilenc esetben fellebeztek, de a felsőbb szervek a mi döntéseinket hagyták helyben - mondja. - Női gépjárművezetők is kerülnek ide ittas vezetésért? -Ritkán. A legutóbb egy huszonötéves pincérnő fordult meg nálunk, aki bevallása szerint négy féldeci konyakot fogyasztott el mielőtt a volánhoz ült. Az ittas vezetés nem jellemző a nőkre, akik vétségért ide kerülnek, azokat inkább az előnyszabály meg nem adásáért kell felelősségre vonni. A megelőzést szolgálja az is, hogy a büntető bizottság gyakran tartja üléseit az autósiskolában a gépjárművezető-jelöltek előtt. Ennek nevelő hatása kétségtelen. A közlekedésrendészet tagjai az idén is jogos szigorral végzik munkájukat. NÉMETH JÁNOS dők ellátásával a dolgozók vállalati tanácsának javaslatára a szövetségi kohó-, gép- és elektrotechnikai ipari miniszter Slavomír Stračárt, az acélmű eddigi főolvasztárát, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselőjét bízta meg. Hogy mikor kerül sor a hivatalos igazgatóválasztásra, arról az állami vállalatról szóló esetleges újabb törvény életbelépését követően, illetve a dolgozók új vállalati tanácsának megválasztása után döntenek. A vállalat irányítási osztályának vezetőjétől, Július Tóthtól megtudtuk, hogy a különböző híresztelésekkel ellentétben, semmilyen szervezet nem tervez általános vezetőségcserét, így az sem igaz, hogy a kohókerámiai üzem igazgatóját leváltják. A tizenhat üzem kö2ÉI a napokban csak egynek az élén történt változás: az acélmű igazgatója lemondott, s most ezt a tisztséget az eddigi igazgatóhelyettes tölti be. Az igazgatói teendők ellátásával megbízott Slavomír Stračár a dolgozók nagygyűlésén a kádercserékkel és a vállalatban uralkodó hangulattál kapcsolatban a következőket mondta: „ -A kialakult feszült helyzetet nagyban a vezetőség és a dolgozók közötti párbeszéd hiánya okozta. Érthető, hogy a problémák felgyülemlettek, s azok hullámai ma majdnem átcsapnak a fejünk fölött. Mi a megoldás kulcsa? Szerintem stabilizálni kell a vezetőtestületeket, s azt kell mielőbb elérnünk, hogy a szakpiai szempontból megfelelő, rátermett vezetők, köztük a mesterek és a műhelyfőnökök is, gyárunk fontos és megbecsült dolgozóinak érezhessék magukat. S ha már e gyűlést említettük, annak alapján a kívülállónak az volt a benyomása, hogy pontos képet kap a gyárban uralkodó közhangulatról. Amikor például arról esett szó, hogy a most alakuló új szakszervezetek üres pénztárcával indulnak, volt aki megjegyezte: - No és az eddigi szakszervezetek vagyona kié, ha nem a mienk, a dolgozóké? Volt aki úgy vélekedett, hogy üzemük dolgozói elégedettek a vállalat élén történt személycserével, ugyanakkor akadt, aki szerette volna megtudni: - Miért távozott tisztségéből Milan Ondáš? Valóban önszántából, vagy külső nyomásra? Néhány felszólalót a tömeg megpróbált tapssal leültetni, ám voltak, akik pártjukat fogva kijelentették: - Az igazi demokráciában mindenkit illik meghállgatni. A kétórás eszmecserét egy dolgozó a következő szavakkal fejezte be: - Kevesebbet szónokoljunk! Inkább a tetteink, a tények beszéljenek helyettünk. (gazdag)