Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-21 / 29. szám

A szőlő vízigényéről Főleg a bogyók növekedése és lágyulása idején kell öntözni Uborka „függönymüveléssel“ Csemegeuborkát is lehet hasonlóképpen nevelni-termeszteni, mint a közkedvelt futómuskátlit. Vagyis úgy, hogy a növényzetet nem tám- rendszerre futtájuk, hanem természetes, függönyszerű eséssel, szaba­don engedjük lefelé nőni. A módszer kipróbálásához néhány tetszés szerinti hosszúságú osz­lopra, nagyobb virágládákra vagy préselt erkélyládákra van szükség. Az oszlopokat - a kísérletező kertbarátok véleménye szerint az 1,70 méteresek a legmegfelelőbbek - megfelelő távolságra beássuk a földbe, a tetejükre fölerösítjük a virágládákat, ezekbe jó táperöben lévő kerti földet teszünk, majd úgy vetjük bele a magokat, illetve ültetjük be a palántákat, hogy az egyik növény a jobb, a másik a bal oldalon fejlessze lecsüngő hajtásait. A módszer lényege, hogy nem kell támrendszert építenünk, a hajtások eligazításával, kötözésével bejlódnunk, a hajtások.természetes elhelyez­kedése függönyszerú, térelválasztónak is beillő „falat“ alkot. További előny, hogy ez az eljárás tulajdonképpen termőterületet sem igényel, hisz az állvány az udvaron, a pihenőkért szélén, a komposzttelep mellett stb. is felállítható. Említést érdemel, hogy így a nönényzet öntözésekor nem nedvesedik, eső után gyorsabban felszárad, tehát a betegségeknek jobban ellenáll, a termés betakarítása gyorsabb, kevésbé fáradságos. Ha hozzávetőlegesen háromhetenként újabb magokat vetünk, vagy palántákat ültetünk a letermett növények helyére, késő őszig folyama­tossá tehetjük a termelést. A termést folyamatosan kell szedni, a letermett növények szárát pedig azonnal le kell vágni, s a tövek helyére újabb növényeket kell telepíteni. Ezzel a módszerrel a tapasztalatok szerint 10x10 méteres alapterületen legalább négyszer annyi ubörkát lehet termelni, mintha a földön futtatva, hagyományos módszerrel termelnénk a csemegeuborkát. Sőt. A mód­szer állítólag fólia alatt is bevált, s az állványok körül más zöldségféléket termeltek együtt az uborkával. IVANICS ERZSÉBET mérnök Frissen vagy fonnyasztva? A nyulak takarmányozásában legeldöntetlenebb a zöldetetés, kü­lönösen a friss, illetve a nedves zöldtakarmányok fogyasztása körüli vita. Gyakorló nyulászok és szak­emberek ellentétes véleményei csapnak össze. Egy nyulász-összejövetelen az egyik gyakorlott tenyésztő azt állítot­ta, hogy amióta nem etet zöldet, hanem még nyáron is szénát ad, nincs az állománynál bélbetegség. A másik sietett az ellenkezőjét bizo­nyítani: sok friss zöldet etet, amellyel az étvágyat és a vitamint biztosítja, s a nyulak így gyorsabban fejlődnek. A nyúltenyésztési kézikönyvek szerzői azt állítják: alapvető szabály, hogy a nyulaknak nedves, megázott zöldtakarmányt soha nem szabad adni. A felfúvódások elkerülése ér­dekében a zöldtakarmányokat 8-10 órán át árnyékos helyen fonnyaszta- ni kell. Majd lejjebb: nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy a teljesen friss, harmatos vagy megázott zöld­lucerna felfúvódást okozhat. Ugyanakkor dr. Simon Lajos, a nyulak szakértő állatorvosa és szaktanácsadó így cikkezik: nem kell félni a nedves zöld etetésétől, ha a nyulak azt kiskoruktól megszokták, nem okoz felfúvódást - kivéve a zsenge lóhere. Máshol pedig azt állítja: ha salátát etetünk, rövidesen megjelenik a hasmenés. Nem kell tőle félni, pár nap múlva megszűnik és etethetjük tovább. Érdemes lenne tisztázni ezt a kérdést. Bárkinek van igaza - egyszerűen nincs szüksége egy nyulásznak sem arra, hogy egészen friss, sőt nedves zöldet takarmányozzon. A vita vagy a kockázat helyett a néhány órás kivárás, fonnyasztás könnyű és biz­tonságot ad. Másrészt különbséget Akvarisztika Az akvaristák által kedvelt ele­venszülő díszhalak között külön családot alkotnak az elevenszü­lő csukák (Poecilidae). Igaz, ez a család nem olyan népes, mint a fogaspontyoké, mégis figyel­met érdemel. Ha másért nem, Hegalább azért, mert a család képviselői - szép alakjukkal és életmódjukkal - megnyerték a tenyésztők tetszését. Nálunk leggyakrabban a fel- csőrös csukát (Dermogenys pu- sillus) lehet beszerezni. Már a neve is elárulja, hogy jellegze­tessége a különös, csörszerúen fejlődő száj. Tekintve, hogy kell tenni a tavaszi zöldre való átté­rés ideje és az egyéb időszakok között. A friss és a nedves zöld is etethető, ha a nyulak kiskoruktól, illetve kora tavasztól hozzászoktak. A tavaszi időszakban azonban más a helyzet. Minden takarmány­váltás egyébként is kockázatos, és ilyenkor a rendkívül mohón elfo­gyasztott friss, rendszerint igen zsenge, nagy biológiai víztartalmú, netán harmatos zöld kifejezetten ve­szélyes lehet. Ilyenkor ezért csak fonnyasztott állapotban, sőt széná­val keverve, fokozatosan térjünk át az új étrendre. Az áttéréskor adjunk nyulainknak fúzvesszőt, nyárfa­vagy cserfagallyat, kevés nyers krumplit és teljesen kiszárított ke­nyeret. Mindenkor tartsuk szem előtt - ta­vasszal különösen -, hogy friss zöl­det általában kiegészítésként, jólla­kott és megitatott nyúlnak adjunk, csökkentve ezzel a mohóságukat, s a túlevés veszélyét. Mindig etetés előtt itassunk. A zöldetetés is történ­jen rendszeresen, azonos időben és megszokott sorrendben. Ha a felnőtt nyulaknak és meg­erősödött süldőknek adunk is friss, nedves zöldet, a választott kisnyu- laknak semmi esetre. Erre az idő­szakra esik a béltraktus végleges kifejlődése, s a takarmány váltás, az anyatej védöhatásának megszűné­se úgyis olyan terhet ró a gyenge szervezetre, hogy a friss zöld hol puffasztó, hol hasmenést okozó ha­tását nem minden állat viseli el. Fokozottabban fontos tehát az át­menet és a fonnyasztás. A bizonyítás és a vita eldöntése a kutatók, a szakemberek dolga, a nyulászoké pedig az óvatosság. K. L. Téves az a termelői körökben uralkodó nézet, hogy a szőlő szárazságot kedvelő, kevés csapadékot igénylő növény. Rendszeres kielégítő hozamot és jó minőséget csak ott remélhetünk, ahol a hiányzó természetes csa­padék pótlásával, az uralkodó csapadékviszonyok kiala­kulásának megfelelően időzített öntözéssel kedvező fel­tételeket lehet teremteni a növényzet fejlődéséhez. Számtalan megfigyelés igazolja, hogy a vízzel kellőkép­pen ellátott ültetvényben a terméshozam 30 százalékkal is meghaladhatja az öntözetlen szőlő hektárhozamát. Azonkívül az öntözés hatására tökéletesebben beérnek a vesszők, jobb a termörészek differenciálódása, a fa­gyokkal szembeni ellenálló képesség és a talaj táperejé­nek kihasználása. A szőlő vízigénye az egyes fejlődési szakaszokban változó. Legkevesebb vizet fakadástól virágzás kezdeté­ig kíván a szőlő, viszont a virágzás idején tapasztalt csapadékhiány rossz termékenyüléshez, a virágok elrú- gásához vezethet. Az intenzív növekedés idején, tehát a nyári hónapokban fokozódik a vízigény. Ebben az időszakban az évi vízszükséglet 40 százalékának kelle­ne rendelkezésre állni. Aszály esetén tehát nyáron feltétlenül öntözni kell, különben aprók maradnak, kemé­nyek lesznek és későn érnek be, esetleg beszáradhat­nak a bogyók. ^ Az utolsó fejlődési szakaszban, tehát a termés érésé­nek idején még több vízre - az évi szükségletnek mintegy 45 százalékára - van szüksége a szőlőnek. Vízhiány esetén rosszul, főleg egyenlőtlenül érik a ter­més, csökken a mennyiség és romlik a minőség. Ha ilyenkor aszályos időjárás uralkodik, és öntözni sem tudjuk az ültetvényt, számítanunk kell arra, hogy rosz- szabb lesz a vesszők beérése, ami természetesen kihat a tőkék fagyállóságára, és ezáltal megnehezíti a jövő évi metszést. Az elmondottakból következik, hogy a tenyészidőben szükség szerint a szőlőt is öntözni kell. Hogy mikor és milyen kiadósán, az egyebek között az éghajlati és időjárási feltételektől, a talaj tulajdonságaitól, továbbá az öntözés módjától, a tervezett hektárhozamtól és a talaj vízgazdálkodásának javítására tett intézkedések összességétől függ. Az öntözést a bogyók növekedése ideién célszerű megkezdeni, 14-naponként adagolva a szükséges-vízmennyiséget. Később a bogyólágyulás idején kell feltétlenül öntözni, viszont 2-3 héttel a szüret előtt már ne kapjon mesterséges csapadékot a szőlő, mert a felesleges vízfelvétel ronthatja a termés minősé­gét, megbonthatja az íz- és aromaanyagok optimális összhangját. Viszont szüret után ajánlatos még egyszer alaposan beöntözni az ültetvényt, főleg ha csapadéksze­gény az ősz. Az ilyenkor juttatott csapadék serkenti a gyökérzet fejlődését, hozzájárul a tőkék telelésre való tökéletes felkészüléséhez. Egy-egy öntözés alkalmából 80 cm mélységig célsze­rű beáztatni a talajt. Az öntözővíz minőségére a szőlő nem igényes, csupán arra kell ügyelni, hogy a juttatott víz és a levegő hőmérséklete között ne legyen 10 foknál nagyobb különbség. Ellenkező esetben stressz-hatás- nak tesszük ki a tőkéket, ami kedvezőtlenül befolyásolja a fejlődést. Az ültetvényekben többféle öntözési módszert alkal­maznak. Nagyobb területen szórófejes locsoló, vagy permetező öntözést, az enyhe lejtőre ültetett szőlőknél barázdás árasztást, a korszerű kerttelepi vagy házikerti szőlőkben csepegtető öntözést végeznek. Az első mód­szernél nagy a vízveszteség; ráadásul a növényzetet is eláztatják, ami a betegségek terjedését segítheti. A 100 méternél hosszabb sorok barázdás árasztása - főleg 1,5-2 százalékosnál nagyobb lejtőkön - talajeróziót okozhat. Az utóbbi években egyre inkább terjedő, cse­pegtető öntözés meglehetősen drága, viszont víztakaré­kos és a növényvédelmet sem bonyolítja. A kerttelepeken és a házikertekben célszerű volna a talajszint alatti öntözésre való áttéréssel foglalkozni. Persze csak ott, ahol a termőréteg alatt 80-120 cm-es mélységben át nem eresztő réteg található. Vannak egyéb lehetőségek is, hisz ma már ismerünk olyan berendezéseket, amelyek lehetővé teszik a fagyveszély esetén hatásos, párosító (klimatizációs) öntözést, vagy amelyek segítségével a tápanyagpótlás, sót a vegysze­res kezelés is elvégezhető. A barkácsolni szerető, meg­felelő műszaki felkészültséggel és kézügyességgel ren­delkező kertbarátok ilyen berendezéseket, házi öntöző- rendszereket maguk is készíthetnek. ÉVA JAMBOROVÁ mérnök Ismét támad... A melegebb körzetekben már június végén, július elején meg­jelent az uborka-peronoszpóra, amely az utóbbi években komoly gondot - és főleg jelentős vesz­teséget - okozott a nagyüze­meknek és a kertbarátoknak. A változékony időjárás kedvez a betegség terjedésének, ezért a még egyelőre egészséges nö­vényzetet is célszerű vegysze­res kezelésben részesíteni. A beszerezhető készítmények közül megelőző permetezésre a Novozir MN 80 (kötelező élel­mezés-egészségügyi várakozá­si ideje 8 nap) és a Kuprikol 50 (3 nap) ajánlható. A már megtele­pedett fertőzés elhatalmasodása ellen a Curzate K (3 nap), a Ri- domil plus 48 WP (3 nap), az Aliette (3 nap), a Sandofan C (7 nap), valamint a Mikai M (8 nap) készítmények használata aján­lott. A fertőzés fellépését-terjedé- sét szakszerű öntözéssel is megelőzhetjük. Ugyanis a be­tegséget terjesztő zoospórák csak a levelek felületén található vízcseppekben tudnak kicsíráz­ni. Tehát úgy kell öntözni, hogy a lomb legfeljebb két-három órá-. ig legyen nedves. Legjobb árasztásos módszert alkalmazni, mégpedig déltájban vagy a kora délutáni órákban, hogy eotélig felszikkadjanak a levelek, a fóliá­kat pedig kiadósán keli szellőz­tetni. (ká) A virágvályú készítésének igen fontos alapműve­lete a kiválasztás. Jó, ha a rönkda­rab felülre kerülő része lapos, s ág­csonkjai - tá- masztóan - lefelé állnak. Nem jó, ha a két végének át­mérője eltér, azaz a rönk nem hen­geres, párhuza­mos, hanem kú­posán keskenye- dő. A héj, a háncs sérülése - csa­vart, göcsörtös ágak csonkjai- villás elágazá­sok kezdetei, mind-mind nehe­zítik a munkát. A túl szabályos, sima kivágás meg nem eléggé természetes. A bütük (végek) ág- és csomómentesek le­gyenek. Szép vályút ad a nyír, de nem túl tartós. Könnyű munkálkodni a nyárral, de abban hamar túlszalad a szerszám. Megbecsült a bükk, ám lünk a szálirányra, és arra, hogy a véső pengéje - a tartásától függő­en - befele hatol a fába, illetve kiemeli azt (mert az él ferde leköszö- rülésének az irányában igyekszik tovább haladni). Virág vályú farönkből Elevenszülő csukák a „csór“ alsó része hozzávető­legesen a felével hosszabb a fel­sőnél, a felcsőrös csukák a viz felszínén „szedegetik" össze táplálékukat. Elsősorban a vízbe hullott, a víz felszínén úszó rova­rokkal táplálkoznak. A halak szü­letéskor 1 cm, a felnőtt halak 6-7 cm hosszúak, színük ezüstös. Az ivadékok a szikzacskó felszí­vódása után azonnal táplál­koznak. Az elevenszülő csuka (Belo- nesox belizanus) lényegesen különbözik a család előző képvi­selőjétől. Jellemzője, hogy fölöt­tébb falánk, örökké éhes raga­dozó. Leginkább a vizeinkben élő csukához hasonlítható. A nőstény 15-20, a hím 8-10 cm-esre nő meg; társas akvári­umba nem való. Legjobb egy 30 literes víztartályban külön tarta- ni-tenyészteni. Az akváriumot ajánlatos sűrűn beültetni növé­nyekkel, s betelepíteni olcsó guppival (Lebistes reticulatus), hisz ezek a legfőbb táplálékot szolgáltatják. Ezeket a növendé­kek is képesek elfogni, elfo­gyasztani. Az elevenszülő csuka ritkábban, de beszerezhető az akvarisztikai szakboltokban. CHVÍLA FERENC repedékeny és a kérge száradáskor elválik a törzstől. Kezdőknek a nyár­fát, a jegenyét ajánljuk. Fő szerszámunk a láncfűrész. A megmunkálandó rönköt helyezzük szilárd talajra, rögzítsük elmozdulás ellen, majd az ábrán látható számok sorrendjében lássunk neki a fúré- szelésnek. Az 1. és 2. vágásokra csak akkor van szükség, ha a bütük nem szépek. A vályút határoló 3-4., 5-6. vágások sarkait célszerű 10-15 mm átmérőjű függőleges furatokkal behatárolni, úgy kisebb a valószínű­sége a láncfűrész kifuttatásának. Minden vágást magunk felé húz­va fűrészeljünk be, max. 4-5 cm mélységig, 35-45°-os szögbe emel­ve a pengét. Az árkocskák termé­szetesen csak csúcsvédő nélküli pengével fűrészelhetók be, ezért kü­lönösen gondosan dolgozzunk. A beirdalás után, valamelyik sa­rokból indulva, vésővel válasszuk le az első gerincet, majd egymás után a többit. Könnyíti a munkát, hafigye­Az oldal- és végfalakat simára vágja a fűrész, a feneket viszont nem kell elsimítani, hiszen úgyis föld kerül bele. Ha a 4-5 cm-es mélység nem elég, alakítsuk tisztára a vályú már kivályt részét, majd annak fene­kétől indítva ismételjük meg a füré- szelést-vésést, a végleges kimélyí­tést. Oldalt és alul legalább 3-4 cm fal maradjon. A két végén, a rönkön körben legalább 10-10 cm hosszan maradjon érintetlen a kéreg, külön­ben leválik. A vályúba, a föld alá, bélésként tegyünk fóliát, de úgy, hogy a szélei ne látszódjanak ki a földből. A talpa­kat a 21-24. vágásokkal és kivésés- sel, a rönk aljához igazodóra mélyít­sük be. Sötét kérgű vályúba világos, a fe­hér nyírfából vájtba inkább élénk színű virágok illenek. Teraszra, be­tonút mellé sötét, zöldben, pázsiton, bokrok előtt a világosabb színű vá­lyú mutat jobban. (Ezermester)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom