Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-29 / 52. szám

Vasárnap 1989. december 31. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.29, nyugszik 15.55 Közép-Szlovákia: 07.36, nyugszik 16.02 Nyugat-Szlovákia: 07.42, nyugszik 16.08 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 10.32, nyugszik 19.42 Közép-Szlovákia: 10.39, nyugszik 19.49 Nyugat-Szlovákia: 10.45, nyugszik 19.55 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük SZILVESZTER - SILVESTER nevű kedves olvasóinkat • 1869-ben született Henri MATISSE francia festő, a XX. századi festészet kiemelkedő alakja (f 1954). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL . AZ ELLEN­ŐRIZHETETLEN HATALOM MEGVESZTEGETÉSE írta: Dr. Ján Lazar professzor, a Szlovákiai Jogászegyesület elnöke HÁROMKIRÁLYOK KATONÁJA -AVAGY: KINEK DUDÁL AZ OBSITOS HUSZÁR? Hajdú András riportja A REMÉNY CSEPPJEI Péterfi Szonya írása a Béres cseppékről TÚLSÓKAT AKARUNK? Vita a fiatal családok helyzetéről HONISMERETI SÉTA EGY NÓGRÁDI KISVÁROSBAN Csáky Károly írása Kékkő múltjáról KARÁCSONYÉJ Karéi Öapek elbeszélése SZÍNMŰVÉSZET ÉS POLITIKA Hizsnyan Géza cikke KÖZÉP-EURÓPA: KATARZIS’89 Összeállítás a szocialista országokban lezajlott változásokról Janics Kálmán ISTVAN-NAP ÉJSZAKÁJA ÉS AMI UTÁNA KÖVETKEZETT Emlékezzünk 1968. augusztus 20-ára Az alábbi tanulmányt a magyarországi Beszélő - amely éveken át szamizdat-kiadvány volt - 1988. július elsején tette közzé. Az elmúlt hetek fölgyorsult eseményei során az öt részt vevő ország együttesen is elítélte az 1968-as katonai intervenciót. A tanulmányt erkölcsi kötelessé­günk megjelentetni azért is, mert a többi csehszlovákiai napilaphoz hasonlóan az Új Szó is közölte a közvéle­ményt manipuláló, a tényeket elferdítő megnyilatkozáso­kat. Meg kell ismernünk ezt az elemzést azért is, hogy árnyaltabban, reálisabban lássuk a több mint két évtized­del ezelőtti eseményeket és összefüggéseket. így kerül­hetünk közelebb a történelmi igazsághoz. 1968. augusztus 21-én a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága kiáltvánnyal fordult Cseh­szlovákia népeihez: „Tegnap, augusztus 20-án, kb. 23 órakor a Szovjetunió, Lengyelország, a Né­met Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság és a Bol­gár Népköztársaság katonái átlép­ték a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság határait. Erről sem a köztársaság elnökének, sem a nemzetgyűlés elnökének, sem a CSKP Központi Bizott­sága első titkárának nem volt tudomása. A CSKP Központi Bi­zottságának elnöksége ezt a lépést a szocialista államok közötti kapcso­latokkal és a nemzetközi jog alapve­tő formáival ellentétes cselekedet­nek tartja.“(1) Ludvík Svoboda állam­elnök 1968. augusztus 21-én 23 órakor rádiónyilatkozatban tájékoz­tatta az ország lakosságát, megerő­sítette a külső katonai beavatkozás tényét, hangoztatva: „Ez az alkot­mányos állami szerveink bele­egyezése nélkül történt.“<2) Tiltakozó nyilatkozatot bocsá­tott ki a nemzetgyűlés elnök­sége, a kormány és a külügy­minisztérium is.*3) Az intervenciós erők igazolására 1968-ban a revizionistának minősí­tett hatalommal és az ún. „ellenfor­radalmi“ erőkkel szemben meg kel­lett teremteni a „józan és törvény- tisztelő“ tömegek határozott cso­portját, ennek az ellenzéknek a léte­zésével bizonyítani a katonai bea­vatkozás indokoltságát és jogosult­ságát, egyben meggyőzni a világot a segítségkérés tényéröl. A segély­kérés bizonyítására 1968. augusz­tus 21 -én a moszkvai sajtóban köz­lemények jelentek meg, amelyeket másnap - augusztus 22-én - az intervenciós szövetséges államok sajtója is átvett, ezen a napon volt olvasható a budapesti napisajtóban is.w Az állítólagos segélykérő szöveg­gel azért kell foglalkozni, mert félre­vezette a nyilvánosságot, mindösz- sze azt igazolja, hogy külföldön szö- vegezték, abban a téves remény­ben, hogy a csehszlovák legális államapparátus a katonai beavatko­zás nyomán órák alatt összeomlik. Mivel ez nem történt meg, asegélyké- rő szöveg ténye ma már csak a téves taktikai sakkhúzás sikertelenségét bizonyítja. A segélykérő kiáltvány szövegét ugyanis a villámgyors siker meggyőződésében hozták nyilvá­nosságra, bízva a hatalom széthullá­sában és figyelmen kívül hagyva az általános népi ellenállás elszántsá­gát; nem számoltak azzal a lehető­séggel-, ami végül bekövetkezett, hogy az intervenció kénytelen lesz tárgyalni a megtámadott hatalom­mal. Ezzel a „segélykérő“ szöveg szinte már a születése pillanatában anakronizmussá vált, célját tévesz­tette, nem csoda, hogy sohasem került nyilvánosságra Csehszlová­kiában; mi több, húsz év alatt egyet­len csehszlovák állampolgár sem is­merte be, hogy - a nyilván külföldön szövegezett segélykérést - aláírta volna. Ismeretes, hogy a fokozatosan átépített hatalmi rendszer az 1968- as áprilisi ún. akcióprogramot már 1969-ben, de legfőképpen 1970 de­cemberében a jobboldali revizioniz- mus súlyos eltévelyedésének minő­sítette, a „segélykérők" ezzel szem­ben az akcióprogram védelmére kérték a külső segítséget: „Az alap­vető polgárjogokat, amelyek mindig eleven kapcsolatban álltak népünk­nek a demokráciáról és a humaniz­musról alkotott elképzeléseivel, új­ból helyreállították az akcióprogram elgondolásai és haladó szelleme alapján. Ez az akcióprogram szocia­lista felemelkedésünk hosszú idő­szakra szóló platformján készült, és megalapozza népünk sohasem ta­pasztalt tömeges támogatását.“ (Magyar Nemzet) A sohasem ta­pasztalt tömeges támogatással ma egyetértünk, azzal az észrevétellel, hogy bizony 1968 nyárén egy nem­zetközileg ellenőrzött titkos válasz­táson Csehszlovákia Kommunista Pártja megkapta volna a szavazatok 90-95 százalékát. De nemcsak a segélykérők helye­selték az akcióprogramot, hanem egyes segélynyújtók is. Idézzük Szir­mai Istvánnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának beszédét: „Ág- csernyőn és Pozsonyban közös elvi alap jött létre. A megbeszéléseken kifejezésre jutott, hogy az öt test­vérpárt támogatja Csehszlovákia Kommunista Pártjának akció- programját, hogy senki sem kívánja vissza a régi szektás irányzatot.“*5’ A dráma folytatása bebizonyította, hogy más dolog a hangzatos kívánság, és ismét más a bekövetkezett valóság. Mind a se­gítséget kérők, mind egyes segítsé­get nyújtók helyeselték az akció- programot, ma - amikor az akció- program érvénytelenített jobboldaji revizionizmussá minősült át - a dol­gok tárgyilagos szemlélője attól a rendelkezési hibától döbben meg, hogy sem a segélykérők, sem a segélynyújtók nem tudták 1968. augusztus 20-án, hogy mi is az igazi marxizmus-leninizmus. A „normalizáció“ korában megje­lent müvek közül az elsők egyike Miloá Marko könyve*6', amely idézi ugyan a segélykérő szöveg nagy részét az ellenforradalom bemutatá­sára, de az akcióprogrammal foglal­kozó állásfoglalást kihagyja. Érde­kes a forrás megjelölése: „A cseh­szlovák sajtóiroda levéltára“. A szerző a hangulatkeltés mértékére is ügyel, mert az eredeti szövegben szereplő „piszkos kampány“-t „uszító kampány"-ra enyhíti, ami érthető, hiszen a nemzetközi publi­káció idején még bíztak a villámsi­kerben és a kíméletlen bírói meg­torlás esélyeiben. A hadműveleteket magyarázó propaganda nemcsak a „behívás“ zavaros szerkezetében látott napvi­lágot, de az intervenciós szövetsé­gesek is - nyilván válaszként - kiált­vánnyal fordultak Csehszlovákia né­peihez. Bár Csehszlovákiában so­hasem kapott nyilvánosságot, a hangvétel ismertetése kedvéért érdemes belőle idézni: „Az ellenség üldözte a szocializmushoz hű káde­reket, megingatta a törvényesség és a jogrend alapjait... lábbal tiporva a szocialista törvényességet; a hata­lom megragadására az ellenforra­dalmi erők létrehozták saját szervei­ket. S mindezt a demokratizálódás­ról szóló demagóg frázisokkal leple­zik... egy sor személy pedig beha­tolva az állam- és pártvezetésbe, ténylegesen álcázta ezt az akna­munkát, segítséget nyújtva ezzel az ellenforradalomnak saját erői moz­gósítására a hatalomért folytatott harc döntő szakaszában...“ „Ezek a csapatok elhagyják e területeket, miután megszűnik a Csehszlovákia szabadságát és függetlenségét fe­nyegető veszély.“*7’Aláírások: az öt segélynyújtó hatalom kormánya. A hangvétel sértő fenyegetőzése azonban néhány nap alatt kifulladt, Brezsnyev kénytelen volt tárgyal­ni a pártba furakodott ellenforra­dalmat „álcázó“ elemekkel, felad­va a bírói megtorlás lehetőségét is. Az augusztusi napokra emlékez­ve a legújabb időkben már elhang­zanak (általánosított segélykérést vállaló) nyilatkozatok, amelyek álta­lánosítva vállalják a segélykérést. Például: „Nem maradt más hátra, csak segítséget kérni közeli szövet­ségeseinktől“.*8’ Ha ez így lenne, 1968-ban kellett volna vállalni, de ellene mond e kijelentésnek vala­mennyi hatalmi szerv hivatalos meg­nyilatkozása 1968 augusztusában. Még Antonin Novotny, a leváltott államfő és első titkár is elhatárolta magát a segélykéréstől. (Azt már magyarázni sem kell, hogy magán- személy nem kérhet külső katonai -intervenciót!) A csehszlovák állam- és pártve­zetés az augusztus 3-i pozsonyi kö­zös nyilatkozat kiadása után rende­zettnek tekintette a nemzetközi vál­ságot, ugyanígy megnyugtatólag hatottak Prágában 1968. augusztus 17-én N. Ceausescu búcsúszavai, amelyben Románia barátságáról biztosította a csehszlovák hatalmi szerveket. De lehetséges-e, hogy nyolcvannégy órával a katonai had­műveletek megindulása előtt N. Ceausescu nem tudott semmit? Húsz év után már minden törté­nelem lenne, sajnos azonban nem az, mert az adathalmaz kinyomozá­sa és értékelése az érzelmek, az érdekkötődések, a külső sugalma- zások és a szektás-dogmatizmus gátjába ütközik. Pedig ma már nem lehet arra hivatkozni, hogy a légkör nem alkalmas az átértékelésre, mert a válság mesterséges - immár húsz éve tartó - megmerevítése történelmi szemszögből mérve min­denképpen kockázatos vállalko­zás. Nem csoda, ha 1968 esemé­nyeinek hiteles leírása ma nálunk hiánycikk, hiszen a sztálini kor törté­nete is teli van fehér foltokkal. Érthe­tő, ha az 1968-as események törté­nelmi igényű irodalma kizárólag a katonai intervenció propaganda­anyagával azonosul, telítve céltuda­tos torzításokkal és a célzatos anyagválogatás módszereivel.*9’ Nem történelem, de köztudott tény, hogy az intervenció következ­tében 1970 decemberétől a demok­ratikus jogok korlátozottabbá váltak, mint a Novotny-rendszer utolsó öt évében voltak, 1963-tól 1967-ig. Az elmúlt húsz évben pl. láttunk négy olyan nyilvános „manifesztációs“ nemzetgyűlési választást, ahol az eredmény mindig 99,9 százalékos volt a hivatalos lista javára, (1971, 1976, 1981, és 1986). Nyomatékkai hangsúlyozni kell, hogy Csehszlová­kiában ilyesmit a sztálini kör sem produkált, ezt is tudja Csehszlovákia minden polgára. Hogy megértsük az akcióprogram elleni hadviselés megfontolásait, né­hány részletet ismertetünk ebből a párthatározatból. (Jóváhagyta a párt Központi Bizottságának plé­numa 1968 áprilisában.*10’ „A centralisztikus és adminisztrá- ciós-utasításos módszereket, me­lyeket 1948 februárja után a feszült nemzetközi helyzetben a hataiom megszilárdításában, a burzsoá ma­radványok elleni harcban alkalmaz­tak, jogtalanul továbbvitték a fejlő­dés következő szakaszába, és ez később fokozatosan kialakította a bürokratikus rendszert. A köztár­saság belső életében olyan jelensé­gek bukkantak fel, mint a szektás- ság, a nép demokratikus szabad­ságjogainak az elnyomása, a törvé­nyesség megsértése, az önkényes­ség jelei és a hatalommal való visz- szaélés...“ „A jelenlegi időszakra jellemző:- megszűntek az antagonista osztályok, és a belső fejlődésre tár­sadalmunk valamennyi szociális csoportjának közeledési folyamata jellemző;- a népgazdaság irányításának eddigi módszere és orientálódása elavult. Sürgős változásokat, vagyis új gazdaságirányítási rendszert igé­nyel, mely utat tör az intenzív fejlő­désnek;- szükséges az ország bekap­csolódása a világ tudományos-mű­szaki forradalmába, ami megkövete­li elsősorban a munkások és földmű­vesek intenzív együttműködését a szakképzett műszaki értelmiség­gel. Mindez ugyanakkor az emberek műveltségét és szakképzettségét, valamint tudományos érvényesíté­sét igényli;- a társadalmi kezdeményezés nyílt véleménycserével, a társadalmi és politikai rendszer demokratizáló­dásával egyetemben a szó szoros értelmében a dinamikus szocialista társadalom alapját képezi, hogy a versenyben helytálljunk a világ előtt, és a nemzetközi munkásmoz­galommal szemben becsületesen teljesítsük kötelességeinket.“ ■ „Az osztályharc idejéből fennma­radt módszerek a feszültség mester­séges élesztősét váltották ki a szoci­ális csoportok, a nemzetek és nem­zetiségek, a nemzedékek, a kom­munisták és pártonkívüliek között.“ „Ugyancsak meg kell értenünk, hogy hazánkban az értelmiség jelle­ge progresszív lett, tehát népi szo­cialista értelmiséggé változott.“ .....nyíltan kijelentjük: a hívő em­berekkel is számolunk, mindazok­kal, akik hitük alapján mint a szocia­lista társadalom egyenrangú és tel­jes jogú építői részt akarnak venni igényes feladataink teljesítésében.“ „H a a vezető posztokon nem lesznek szakszempontból rátermett, (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZŐ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Pákozdi Gertrúd és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefon: központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: 210/4454 és 210/4453, szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 673-70, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanoviőova 25, 17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom