Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-21 / 29. szám
ámboky novellista belenézett a tükörbe. Kezét végighúzta az arcán. Meg kell borotválkoznom. Nem halaszthatom tovább. Csakhogy eltűnt az arca. Egy kép jelent meg előtte. Egy kopott, kis utca képe. Egy fiú a sarkon zsebre dugott kézzel. A szürke, szűk utca előtt úgy hatott barna szvetterében, mint folt valami zsákon. Szél jött. Éles, metsző szél. Vöröses felhők kergették egymást a tér fölött. A kopár fákon át be lehetett látni a nagykörbe. A nagykör reménytelenül üres. Egy alak mozgott csak a csúszda mellett. Olyanformán, mintha dróton rángatnák. De ettől még elha- gyatottabb lett a tér. Valaki megérintette a fiú vállát. A kínai állt mellette. Hegyes, kis arc, ferde vágású szem. Valami koszladt sál emlék tekeredett a nyaka körül. Töröttorrú cipőjében spárga a pertli. Spárga tartotta össze az ócska kabátot is. Elvi- gyorodott. De valahogy befelé vigyorgott. A szem, az arc komoly maradt.- Mi van, Tipec? Tipec a járda szélét nézte. Az elhajított gyufaskatulyát, ócskaságokat.- Várom az öreget.- Az apádat?- Igen. Mándy Iván- Cigarettát? - Halk, rövid füttyentés. - Az autóba?- A Vaputának is bedobtam egy csomaggal a kisablakon.- Mennyi cigarettád van? Tipec egy barna csomagot húzott elő a zsebéből.- Húsz kék Darling. Azt szereti. A kinai a zsebében turkált. Két behorpadt, hektikás cigarettát vett elő. Tipec felé tolta.- Hát ez csak Levente. Tipec bedugta a csomagba. Megint a járdát bámulta. Mire felnézett, a kínai már eltűnt. A kinai olyan észrevétlenül tud eltűnni! Mióta jár ki a térre? Ki emlékszik már arra? Egyszer csak itt volt. Mint a többiek. A Csüngi, a két Briák, a Tarzan, a Vaputa... Éles fütty a tér felöl. Ez a vörös Misi. Mindig kint van. Nem lehet olyan rossz idő, hogy ne legyen kint. Ha nagy a hideg, a pádon ugrál és énekel. 0 meg a dilis Gabi. Tipec átment a térre. Fölnézett az ablakok idegen kockáira. Jó lenne egy olyan lakás. Jó? Fene tudja. De mikor jön már a kocsi? Megszámolta a Darlingokat. Húsz, igen. És a Levente a kínaitól. A kínai mindig az A kínai apró öklével végigsímított az álián.- De hiszen lebukott. A Pie is mondta, meg a...- Lebukott. Majd erre hozza a meseautó.- Aha, erre hozzák. Persze, a talonéba.- Dehogy. Szanatóriumba. - Rándított egyet a vállán. - Nem olyan nagy ügy. Mindenki volt már a toloncban a térről. A kínai arrébb rúgott egy kavicsot.- A Grosz Feri soha.- A Grosz Feri! Mit akarsz te Grosz Feritől! Fehér köpenyben jár és orvosi táskával.- Az! Az! Orvosi műszertáskával! És micsoda műszerei vannak...!- Délelőtt intézi az ügyeit.-Fényes délelőtt rámolja ki az ékszerboltot.- Mindenhová van kulcsa.- Pontosan tudja, mikor tartanak ebédszünetet.- Mindenkit átejt.- Bilire ültet.- A Grosz Feri! A Grosz Feri! Hirtelen elhallgattak. Csönd. Majd a kínai valamivel mérsékeltebb lelkesedéssel. - Azért nagy ember az apád. Külföldön is ismerik. Nekem sokat beszélt Olaszországról. Végigülte az összes börtönöket. De ott ez nem olyan nagy dolog. Azt mondta.- Hát persze! Párizsban is volt. Mutatta a fényképét egy francia újságban. A kínai elhallgatott. Behúzta a nyakát. Mintha egészen a sáljába akarna bújni. Fázósan topogott.- Rohadt hideg van. Este megyek a Boroshoz fürödni. Nála lesz meleg víz. Szappant kapok a Csungitól. Mikor hozzák erre?- Nem tudom.- Egyszer énekelt egy francia dalt... valami csavargóról... tolvajról...- Sok dalt tudott. Félhangosan dúdolta őket, borotválkozás, vagy séta közben. Mindennap borotválkozott.- A nagy Briák is szerette. Csönd. Az árnyékok egyre jobban elmélyültek. Valahol egy bicikli ciripelt. Ingerült autótülkölés. Magas, bundás nő kanyarodott be a sarkon. A kínai utána perdült.- Kisasszony! Nem jön moziba??? - Felröhögött. - Neked való nő, Tipec! Neked találták ki. Igaz, hogy feleséged van?- Fenét.- A Weisz Pötty mondta. De az mindenfélét összebeszél. Hallottad, mit csinált a ligetben?- Kit érdekel! A kínai a barátjára nézett. Bólintott.- Na persze. De úgyse láthatod az öreget.- Nem is azért. Cigarettát dobok be neki. apja körül sündörgött. Leült mellé a pádra és hallgatta. Nem szólt, nem kérdezett semmit, csak hallgatta. A Népszínház utca felől bekanyarodott a fekete toloncautó. Tipec felágaskodott. Vékony, hosszú ujjai között a csomag. Arcán megfeszült a bőr, szemöldöke fölrándult. Nem látott semmit. Csak a kisablak. Ez a kisablak volt minden. Az ablak közeledett, egyre közeledett, aztán már... Könnyed, határozott mozdulattal bedobta a cigarettát. Az ablak megállt. Rendőr ugrott le a sofőr mellől. Tipec megfordult. A tér felé iramodott. A vézna fák idegesen rohantak mellette. Olykor egy-egy arc villant föl. Elgáncsolták. Végigcsúszott a földön. Keménykalapos, bajusszos pofa meredt rá valahonnan a magasból. Aztán a rendőr. De akkor már felállt. Sajgott a lába, a dereka. A piszkos, véres tenyerét bámulta. A rendőr elkapta a karját.- A mi kis barátunk! Úgy vitték az autóhoz a karjánál fogva. A hátsó ajtó kinyílt. Belökték. Valaki megfogta a vállát, de nem az apja. Egy csontos arcú, szomorú tekintetű nő.- Te dobtad be a cigarettát? Tipec a szürke ruhás férfit nézte a sarokba. Apa! Úgy állt, olyan magányosan, mintha nem is tartozna ide. Lassan a fiú felé fordult.- Köszönöm a cigarettát.- Nem vették el?- Nem. Tipec valami büszkeségfélét érzett. Hát igen, az apjától nem vették el! Hiába, öt külföldön is ismerik. Nehézkés, asztmás szuszogás a kocsi mélyéből.- A Kávés is itt van - mondta az apja. Egy hosszú perc. Tipec még egyszer az apjára-nézett. Megint elkapták a karját azzal az ismerős mozdulattal. Egy éles, türelmetlen hang.- Na, gyerünk! Kifelé! És ne találkozzunk többet! Zsámboky az arcát bámulta. Azt az elnyűtt, borostás arcot. Álmosan, elhülyülve dünnyögte: Sötét az utca, kihalt a város Ki lesz a vesztes, ki lesz a káros Ha rajta vesztünk Nem lesz több estünk... Elakadt. Nem, ez nem egészen így van. Reggel megtudjuk, ki volt a káros... Igen... reggel megtudjuk... Elnémult. Váratlanul beleordított a tükörbe.- Én voltam a Művelt! Engem Műveltnek hívtak a téren! Jön a Művelt! Itt a Művelt! Mi van veled, Művelt? Hallod?! Mi van veled...! KWX?QQQQQ<>WMMMaftftftftwwHWFnfnnnnr'riHhnnn^nnnnnWi^TnnmmtttTTnnTTnw^ ff Ő sz volt, a háború is ott volt, de mi már kimaradtunk belőle. Hideg ősz volt Milánóban és nagyon korán sötétedett. Ilyenkor kinyúltak a villanyfények, a szemnek jólesett végigjárni a világos ablakok során. Elejtett vadak lógtak az üzletek ajtajában, a hó beporozta a rókák prémjét, és szél himbálta a farkukat. A dámvadat holtmereven görgette, a kis madarakat lógázta a szél, és felborzolta a tollúkat. Hideg ősz köszöntött ránk, és a szél lezúdult a hegyekből. i Ott voltunk mind a kórházban minden délután. Többféle úton érhettük el a kórházat a városból a szürkületben. Kettő a csatornák partján vezetett, de az mind a kettő hosszú út volt. Akárhogy is mentünk, mindenképpen át kellett haladnunk a csatorna egyik hidján, hogy a kórházba jussunk. Három híd között választhattunk. Az egyiken sült gesztenyét árult egy asszony. Az ember megállt faszénkályhája előtt és érezte a melegét, és meleg volt azután a gesztenye is a zsebünkben. A kórház nagyon régi volt és nagyon szép. Beléptünk az egyik kapun, áthaladtunk az udvaron. Kifelé pedig a túloldali kapun jöttünk. Rendszerint éppen temetési menet indult az udvarról. A régi kórházon túl új téglapavilonok épültek, és ott találkoztunk minden délután. Valamennyien nagyon udvariasak voltunk egymáshoz, érdeklődtünk, hogy mi újság, és beültünk a gépünkbe, mely állítólag sokat lendít majd állapotunkon. A doktor odajött, és megállt a gép mellett, amelyiknél én ültem, és megkérdezte:- Hogy élt a háború előtt? Sportolt valamit?- Hogyne, futballoztam.- Helyes - felelte, játszhat majd megint. Jobban, mint valaha. A térdem nem hajlott, lábikrám nem volt, a lábam egyenes, mint a bot, térdtől bokáig, és a gépnek kellett javítani a térdemet és mozgatni, mintha triciklit hajtanék. Csakhogy egyelőre nem akart behajolni, inkább a gép akadt meg, valahányszor a hajlítandó részhez ért.- Teljesen rendbe jön - mondta a doktor -, szerencséje van, fiatalember. Futballozhat megint, még bajnok is lehet. A következő gépnél egy őrnagy ült. összezsugorodott a keze, akkorára, mint egy csecsemő- kéz. Rám hunyorított, mikor a doktor vizsgálta. Két bőrszíj mozgott ide-oda, rázogatta a kezét és hajlította a merev ujjakat.- Hát én? - kérdezte. - Futballozhatok majd én is, orvosszázados úr? - Az őrnagy a háború előtt kitűnő vívó volt. Olaszország első vívója. Az orvos hátrament a szobájába és kihozott egy képet. A képen egy kéz volt látható, mely ugyancsak kicsire zsugorodott, és mielőtt befogták a gépi kezelésbe, alig volt nagyobb, mint az őrnagyé. - Kezelés után kicsit nagyobb lett. - Az őrnagy megfogta a fényképet az ép kezével és jól megnézte.- Sebesülés? - kérdezte.- Ipari baleset - felelt a doktor.- Érdekes, nagyon érdekes - mondta az őrnagy, és visszaadta a képet a doktornak.- Hisz most már a javulásban?- Nem - felelt az őrnagy. Járt kezelésre még három fiú, körülbelül velem egyidősek lehettek. Eljöttek mindennap. Milánói volt mind a három. Az egyik ügyvédnek készült, a másik festőnek, a harmadik katona akart lenni. Végeztünk a gépekkel, és utána némelykor együtt indultunk gyalog a város felé, és beültünk a Cova-kávéházba a Scala mellett. Mivel négyen voltunk, a rövid úton mentünk a kommunista negyeden át. Utálattal néztek ránk, mert tisztek voltunk, és utánunk is szólt valaki az egyik italmérésböl:- A basso gli ufficiali! Néha egy ötödik fiú is velünk tartott. Fekete selyemzsebkendövel kötötte át az arcát, mert nem volt orra, és az egész arcát helyre akarták hozni. Katonai akadémiáról került a frontra, és megsebesült mindjárt az első órában, amint az első frontvonalba került. Később csakugyan helyre is hozták, csakhogy a fiú nagyon régi családból származott, és nem tudták eltalálni pontosan a megfelelő formájú orrot. Dél-Amerikába került, és bankban dolgozott. De minden nagyon régen történt, s akkor egyikünk sem tudta, hogy lesz később. Annyit tudtunk csak, hogy háború van, lesz is még sokáig, de már kimaradunk belőle. Mindegyikünknek körülbelül egyforma kitüntetése volt, csak a fekete selyemkendös fiúnak nem, mert ö nem töltött annyi időt a fronton, hogy kitüntetést kapjon. Annak a hosszú, igen sápadt arcú fiúnak, aki ügyvédnek készült és az Arditi ezred hadnagya lett, három medáliája is volt abból a fajtából, amiből nekünk csak egy. Nagyon hosszú ideig élt együtt a halállal, s most kissé kívülről nézett mindent. Kicsit így voltunk valamennyien, és nem tartott bennünket össze semmi más, csak az, hogy minden délután összetalálkoztunk a kórházban. Sétáltunk a Cova felé a város mindenre elszánt negyedén át a sötétben, s csak az italmérésekból szűrődött ki fény és énekszó. Némelykor áthaladtunk egy-egy utcán, ahol férfiak és asszonyok csoportosultak a járdán, s nekünk félre kellett őket taszigálnunk az útból, s ilyenkor jöttünk rá, hogy mégiscsak összetart bennünket az, hogy történt velünk valami, amit a nép, mely utál bennünket, nem ért meg. Mi magunk, valamennyien nagyon értettük, mint jele nem túl bizonyos asztaloki son. A voltak, nr a kávéh; hiszem, A fiúk és megk ERNE * mutattarr nyelveze né-val, d írták mec amerikai megváltó együtt dí de valójS mióta ele szén mái dolgokat igaz, hoc nyian tud baleset. í némelyke véghezvil tetéshez. elhagyott üzletek e lében mi volna ki a haláltól ban éjszí Még gyerekkoromban alábbi kis történetet. Azc ben cseng a falumbéli ör palócos elbeszélése. Vali Kisgyerek vótam, öt-hi tarn a lekkisebb a családt nem vótam jó, hát arra hs aratáskor ebídet kűttek nap az apámnak. Akkor még jóformán arattak. Masina ám vót, at de kaszányi emberek kas bonát. Az asszonyok mei nők a markot. Nos, mondom, én ho a apámnak, lántestvírejir goztak má, nagygazdák Anyám főzött, egy körőt kannikába tette a levest, meg aszerint, hogy vót az vest főzött, meg dedellét. lét. Jaj, de szerettem! Mé dötem, berakta apám ebi kába, a dedellét egy kis te tyorba, oszt má mehetter azé messze vót, de nag köllött mennyi, égisz Tóvö fő, dombró le, foróság, pc MmwMwawm Ryszc Fudal Mindig rám mosolygott rára nőttem, mint Napolet lexikont örököltem, kétsze latom a lottón, a hivatalb; atesztációt, otthon pedig ! tély vagyok konyhai dolg< nagytakarításban. Nem i; hányzom - ha okvetlenül dásba igyekszem alkotó s; séget vinni. Gyapjú öltöny nem sokban különbözöm tói. Röviden: a szenátort masztott, legtöbb feltétéin A választási kampányt és az ötletek tartalékával f lódtam be. Először is alái - ezt az ügyet két na| A nyilvános illemhelyeki a diszkóra építettem. A ny törzsvendégeinek engem I Szkukálek Lajos rajza
