Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-15 / 50. szám
- Hát én megmondom neked, ki zaklat téged éjjelente. Irén kerekre nyitotta a szemét, még a száját is nyitva felejtette, úgy várta a rejtély megoldását.-A te telefonálód nem más, mint az alattad lakó szomszéd. Illetve szomszédok. Irén a levegőt kapkodta: - Micsoda?! És honnan tudod ilyen biztosan?- Nagyon egyszerű - bonyolódik Márta a fejtegetésbe. - Soha nem jöttek még fel az alattatok lakók, hogy fékezzétek magatokat a zörgésben, hangoskodásban? Fiala Ilona f '.C f ébredtek fel alattatok, arra már biztosan, amikor a hálószobában megkerülöd a férjed ágyát és bevágódsz a magadéba!- Gondolod?...- Egyébként nagyon elterjedt formája ez a bosszúállásnak. Amikor az ember másképp nem tudja rábírni a szomszédait egy kis belátásra, így próbálja meg.- Én még nem hallottam erről, s nem is hinném, hogy ezek a csendes, jóravaló emberek itt alattunk képesek lennének ilyesmire.- Én már sok ilyen esetről hallottam. S megvallom neked, magam is ehhez a módszerhez folyamodtam, amíg a felettem lakók rájöttek a turpisságra, s szép lassan le is szoktak róla, hogy az ajtókat csapkodják. Mert ott meg az volt a divat...- Ha valóban így van, Mártikám, én esküszöm neked, hogy holnaptól lábujjhegyen fogok közlekedni a lakásban. Bár most már nincs sok értelme, tíz nap múlva költözünk. Végre elintéztük a lakáscsere hivatalos részét is. Tudod, azóta, hogy Katicánk elköltözött tőlünk a férjével együtt, folyton felszólítottak, hogy mihamarabb költözzünk kisebb lakásba, különben kilakoltatnak, s kapunk valami egyszobás kényszerlakást. Végre találtunk egy nagyon jó kétszobásat a szomszédos lakótelepen, s már csak a festés és a költözés van hátra. Végre megszabadulok az éjszakai háborgatásoktól. Az új lakás nagyon tetszett Irénnek. Persze, sok még a tennivaló, a bútor sincs a végleges helyén, de azért már alakulgat... Leginkább azonban annak örült, hogy nem kell az alattuk lakó szomszédai szemébe nézni azzal a tudattal, hogy tudja, ók telefonálgatnak rá éjjelente, mégsem szólhat semmit, mert nem tudja bizonyítani. Na, de végre új élet kezdődik. Mindenesetre nagyon ügyel majd a lépteire, főleg az esti órákban. A világért sem szeretné, hogy másokat zavarjon, na és persze, hogy ezért valaki bosszút álljon rajta. Sok munkával jár a költözködés, Irén estére már alig vonszolja magát. Még lezuhanyozik, bekrémezi az arcát, s lefekszik a férje mellé. Kellemes ringatózást érez. Az arcát szinte szellő simogatja. Már álmodik... És akkor! Akkor megszólal a telefon! Á A: Azért idéztük önt be, hogy meggyőződjünk róla, megtartja-e azokat az utasításokat, amelyeket azok számára adtunk ki, akik stresszmentesen kívánnak beilleszkedni új környezetükbe. B: Megtartom, hát hogyne tartanám. Hisz nem tehetek mást. A: Meg kell értenie: mi csakis az ön javát akarjuk. B: De hiszen értem én, és teljességgel alávetem magam az önök utasításainak. Néhány leckét önszorgalomból még hozzá is tanultam... A: Tehát felkészült a vizsgára? B: Igen. A: Akkor kezdjük. Hány órát állt hetente huzatban? B: Rendszeresen naponta három órát. A: És semmi? B: És semmi! Náthának vagy más betegségnek se híre, se hamva. A: Fürdött jeges vízben? B: Eleinte gátlásokkal küzdöttem, de most már eszembe se jut a meleg víz. A: És a szíve? Nem szenvedett, amikor a fürdőből kiszállt a majdnem abszolút fagyba? B: Dehogy! Fickándozom, mint egy halacska! A: Mutassa az igazolást, hogy megmászta az összes tátrai hegycsúcsot! B: Kérem. Némelyiket ötször is. A: Hm... úgy tűnik, a fizikai állapota megfelelő. És hogy áll a kézügyesség fejlesztésével? B: Úgy hiszem, nem a legrosszabbul. Megtanultam festeni, tapétázni, értek a villanyszereléshez, tudom alkalmazni a csemperagasztót, és meg tudnám javítani a felvonó motorját is! Azonkívül tudok üvegezni, gittelni, gázmérgezés esetén elsősegélyt nyújtani, áram alatt lévő berendezéseket oltani, és vizsgát tettem bádogos- és lakatosmesterségből is... A: Valóban remekül felkészült. Már csak egyetlen kérdés: vízcsap, víztartály?! B: Hogy őszinte legyek, azt a leckét kihagytam. A: Ejha, ez kellemetlen. B: Az eredeti mesterségem ugyahis vízvezeték-szerelő. A: Igen? Akkor minden a legnagyobb rendben! A szövetkezeti lakás leendő haszonélvezőjének vizsgáját egyesre letette! Lakásszövetkezetünk vezetőségének nevében gratulálok, és új lakásában kellemes és izgalmas időtöltést kívánok! Tessék - a kulcsok!- De igen, kezdetben többször is felszóltak, a fiatalasz- szony azt állította, hogy a lépteim nyomán dübörög az egész ház. Én csak azt feleltem neki, hogy majd igyekszem csendesebben lépegetni. No de a levegőben azért mégsem járhatok!- Na látod, helyben vagyunk. Amikor te tizenegy óra tájban lezuhanyozol, s a jó száz kilóddal - hány kiló is vagy?- Most éppen százhárom - feleli Irén enyhe bűntudattal.- Tehát az összes százhárom kilóddal a fürdőkádban lubickolsz, utána gyors kozmetika, s ha erre még nem VLADIMÍR JAVORSKY * HARASZTI MÁRIA fordítása TOROK ELEMÉR Némán emlékezők Kondul benn a szó, ti hang nélküli némán emlékezők, nagypéntek keresztfáján fájdalmat elhallgatok, némán is kiáltók, öklötökben mennyi düh rándul görcsbe, de semmi félelem, a tegnap itt már nem folytatódhat. Visszaparancsolni a félelemmel gyulladásos Heródes-idöt, ki meri? Nem orozhatják el újra egünkről napunkat: jövőt akarunk mi is itt magunknak. Gyűjtsük erőnket bizakodóan a tülekedések zűrzavarában, nem bújhatunk el magunk elől, nincs más esélyünk, csak a folyton-küzdés és reményünk, hogy rendbe tehető még minden itt, Éljünk fényben, vagy sötétben? Melyik esélyt választjuk, a bélyeges jövótlent? Lehet választani még, lehet, mert kell, ha élni akarunk tiszta, szép emberséggel. KISS PÉNTEK JÓZSEF Emberlak Földtől plafonig ér a csönd. Az ember keveset ír. Még kevesebbet olvas. Ablakából látni: fűzek dörzsölik vörösre a hajnali eget. A falakon képek. Aki még él: az ember. Eső veri az eget. Az ember hurkát spékel. Lát. Lélegzik. Nyuszikat etet naponta. Izzadnak a bútorai. Törülközője a legnagyobb rendben. Fogasán esernyő zokog. Táska és kabát. Eső veri az eget. Földtől plafonig ér a csönd. Az ember fél: gerincét lassan szétnyomja a fagy. Teste már megbillent hajó. Próza Tétován lépdel a megvert. Nem szorít rózsát, se fegyvert. Célja és hite már nincsen. Eldől, mint rab a priccsen. Lapozza könyvét, mit a sorsa írt. Rémülten keresi a radírt.- Szeresd felebarátod! - oktatták öt még mint gyereket, de ki tudja azt, hogy mi a szeretet? Szíve most vörösen lüktet az éjben. Önmagát irtja olthatatlan szégyenében. : irigység sem múltat, sem jövőt nem ismer idig csupán a jelent látja. (Marcel Proust) : emberben lakozó rossz ellen nem oly módon harcolnunk, hogy másokat elítélünk, hanem hogy saját magunkat ítéljük el. önmagunkkal Dini és önmagunkkal szemben igazságosnak - ezek azok az eszközök, amelyek segítségé- atni tudunk másokra. (Albert Schweitzer) :ámomra kiváltképp azok a hibák ellenszenve- amelyek belőlem hiányzanak. (Vaszilij Rozanov) ! beszéljetek a barátaitoknak a szerencsétek- ogy ne irigyeljenek benneteket - de a bánatosé említsétek előttük, nehogy megörv'endez- :tek őket. (Madame du Deffand) Gellért György fordítása- Mindentudó guru, ments meg!- Beszélj, fiam!- Egy senki vagyok, valóban. Egy nulla vagyok. Egy porszem. Egy féreg. Mindenre képtelen vagyok. Nem tudom, hogyan kell élni.- Csekélység. Egyszerűen tedd a dolgod, mint eddig.- Nem tehetem. Képtelen vagyok rá. Körülöttem mindenki mindent tud, ért, mindenki változtat.- Ez csak a látszat, fiam. Mit változtatnak?- Ó, guru, mindent. Igazolványt, nézetet, pénzt, munkát, autót, feleséget, újságelöfizetést. Én meg képtelen vagyok rá.- Mondom néked, tedd a dolgod.- Várjak a kongresszusig, vagy lépjek ki? Lépjek be a szakszervezetbe, vagy maradjak a régiben? Tegyek többet a perselybe? Legyek sztrájktörő? Számítsak a Nyugat segítségére?- Ne gyötörd a lelked. Még nem állapították meg, van-e lélek.- Hát ez az! Éjszakánként nem alszom. Szüntelenül a politikai híreket analizálom, amit egész nap hallok. Mert mindenki tud valamit. A vízvezeték-szerelő tudja, a lakatos tudja, a bányász tudja, a sofőr tudja, a titkárnő tudja. Csak én nem tudom.- örülnöd kellene. A tudás kételyt ébreszt. Tedd a dolgod. Ryszard Fudala Segítség!- Ó, guru, mi lesz, ha a szomszédok megtudják, hogy nem eszem húst, nem állok sorba, nem ijedek meg az áraktól.- Legyen bátorságod az igazsághoz. Megszokják.-Megkérdezhetem orcám pirulása nélkül, ki az a Kuron, Michnik, Bugaj?- Kérdezzed, fiam, ha szükségét érzed!- És ha kinevetnek? Ha meglincselnek?- Az egyensúly kedvéért kérdezd meg, ki az a Miller, Król.- Köszönöm a tanácsot, ó, guru. Éf cukrot hol szerezzek?- Túlzásba viszed fiam.- Bocsáss meg. Fajankó vagyok, egy nulla, egy senki. Mondd meg, vajon a kormány megszünteti-e a szeszgyártást? Készítsek tartalékot a jövő évi névnapomra?-Tedd a dolgod, fiam.- Továbbra is hajtsak? Mi legyen a munkámmal? Járjak az élen vagy már ne?- Járj az élen. Mindig az élen járj.- Rendben van. Nem kelek fel az íróasztaltól. Csak ha szükségre kell mennem. Hát Gorbacsov? Támogassam Gorbacsovot?-Támogasd. Tedd a dolgod.- Ó, guru, milyen jó, hogy elolvastam az újságban a hirdetésedet.- Ez a küldetésem. Megmenteni az eltévelye- detteket.- Köszönöm, guru, köszönöm...- ötven...- Ilyen olcsó? ötven zloty?- Dollár, te ütődött. ötven dollár. KOPASZ CSILLA fordítása T
