Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-15 / 50. szám

* HA AI MIAIMEBMOZDUI... Mivel kell Csehszlovákiának számolnia az egységes nyugat-európai piac megszületése kapcsán? Európa olyan, mint a lebilincselt végtagú óriás. Mozgásában az országhatárokon tapasztalható vám- és adókorlátok, különböző törvényerejű rendeletek akadályozzák. Ha megválna bilincseitől, energia szabadulna fel az európaiakból, folytatódhatna az ipar térhódítása, hatékonyságának növelése, alacsonyabb szintre szoríthatnák a költségeket. Lord Francis Arthur Cockfield vélekedik így földrészünkről, és ezen belül a nyugat­európai integrációs folyamatok jelenlegi szakaszáról. Az EGK belpiaci megbízottjának kissé leegyszerűsített hasonlata azonban mindenképpen a lényegre tapint. Ennek felismerése vezette őt és társait a közösség legújabb programtervezetének kidolgozásá­hoz. A világ Fehér Könyv vagy Euro ’92 néven ismerte meg. Lényege, hogy 1985 júniusától 1992 végéig egységes nyugat-európai piacot hoznak létre, s ezen belül szabadon mozoghat majd a tőke, az áru és a munkaerő. A program keretében közel 300 konkrét intézkedés vár megvalósításra. Nyugat-Európa jelenleg ezen fáradozik. Kívül rekedve a többi európai állam szintén készül a váltás utáni esztendőkre. Hazánk sem kivétel ez alól. Június óta csehszlovák misszió tevékenykedik az Európai Közössé­gek brüsszeli központjában. Kereskedelmi tanácsosa Milan Óernohuby, aki az elmúlt hetekben országszerte számos ismeretterjesztő előadást tartott az EGK-ról, fejlődési törekvéseiről, a készülő egységes nyugat-európai .piachoz való viszonyulásunkról. Három órán át hallgatója lehettem. A RÓMAI SZERZŐDÉSTŐL A FEHÉR KÖNYVIG. Nyugat-Európában az integrációs folyamatokat 1957-ben a Római Szerződés aláírásával alapozták. Ez ma már történelem. Annál élőbb téma viszont az EGK Fehér könyv alapján megvalósuló egységes piacá­nak kiépítése. Helyzeti előnyéből adódóan a közösség ma a világ legjelentősebb keres­kedelmi térsége. Előrelépésének jellemző adatai: árucsereforgalma 32 év alatt meghét- szeröződött, az energiafogyasztáson belül a kőolajfelhasználás 60 százalékról a felére csökkent. Ugyanakkor a munkanélküliség az 1970. évi 2 százalékról 11-re emelkedett. Lord Cockfield hasonlatával élve az óriás kezét, lábát más is gúzsba köti. Ilyenek pél­dául a hosszadalmas határátlépési formasá­gok, a kvótákkal korlátozott kamionszállítás, de vannak műszaki jellegű akadályok is. Más norma szerint készül a csokoládé, a gépjármű s a sör Nagy-Britanniában, mint az NSZK- ban vagy a többi tagországban. Egyéb, bo­nyolultabb gondokkal is szembe kell néznie a közösségnek, ha valóban komolyan veszi a mindinkább, közeledő 1992-es határidőt. Ettől függetlenül törekvéseiben a fogyasztói érdekvédelem játszik kulcsszerepet. VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK. Számunkra, kívülállók számára mégis csak a változások számbavétele lehet a leginkább hasznos. Milan Őemohuby szerint a tervezet célkitűzé­seihez képest egyes területeken lemaradás mutatkozik. Jó erről tudni, számolni kihatásai­val. Végül is miről van szó? Programba foglalták például a szegény és gazdag tagállamok gazdasági és szociális fejlődésének közeledését. Ennek úgy kellene megvalósulnia, hogy a közösségen belül ne az erős infrastruktúrával rendelkező országok húzzanak ebből hasznot. Ám nincs így. Minél inkább integrálódik az EGK, annál jobban elmélyülnek a tagállamok gazdasági és szo­ciális színvonalában mutatkozó különbségek. Esélyegyenlőséget kívánnak teremteni a piacon. Elsősorban arra törekedve, hogy ne szaporodjanak el az olyan mamutcégek, amelyek lefoglalnák a közösség piacát. Egye­lőre nem sok sikerrel. Mert az USA, Japán és az újonnan iparosított délkelet-ázsiai orszá­gok mind több társulása férkőzik be a közös­ség államaiba. De az EGK-n belül is keletkez­nek transznacionális szevezetek. Szigorú ellenőrzés alatt tartja a közvéle­mény a környezetvédelmet. Részben ennek hatására a közösség kemény intézkedéseket fogadott el a gépjárművekből kikerülő szeny- nyezóanyagok csökkentése érdekében. Az emissziók radikális visszaszorítása nem ke­rülte el az energetikát sem. Előnyben részesí­tik a hulladékfeldolgozási technológiák beve­zetését. E téren Nyugat-Európa még nagyon lemarad az Egyesült Államoktól, ahol ez már a negyedik leginkább elüzletiesedett iparág­nak számít. Európában legelőbbre az NSZK jutott a környezetkímélő termelés meghono­sításában. Tizenkét év alatt szerzett tapasz­talataiból kíván meríteni az EGK többi tagál­lama. KÜLKERESKEDELMI KÖVETKEZMÉ­NYEK. Hogy milyen hatással lesz az egysé­ges nyugat-európai piac létrejötte a közössé­gen kívül eső országokra, azt egyre több helyen vitatják, mérlegelik. Ma aligha akad olyan ember, aki csehszlovákiai vonatkozá­sait átfogóan számba venné. Milan Cerno- huby is saját meglátásaiból merít. Szerinte természetes, hogy az egységes piac kialakí­tása a rajta kívül eső térségekre szintén hatással lesz. Megnyilvánulnia pedig elsősor­ban a műszaki normák és standardok terüle­tén kellene. Teljes egységesítésük várható. Következményei országonként eltérőek lesz­nek, ezért egységes fellépésre aligha lesz mód. Akkor hát miként érintheti Csehszlová­kiát? Egyelőre előzetes elemzésekre támasz­kodhatunk. Hazánknak az EGK-val kötött szerződése megerősítette: kapcsolataink vámkérdések­ben a legnagyobb kedvezmény elve szerint érvényesülnek. Feltételezhetően e területen nagy változások nem várhatók, vámelónyök- höz is aligha lehet majd hozzájutni. Az intéz­kedések inkább az adminisztratíva és a vele párosuló nagy kiadások felszámolására irá­nyulnak. Valószínűleg a tagállamok általa nem jutnak előnyökhöz, a harmadik országok meg nem veszítenek rajta. Lényegében nem érintenek bennünket az eltérő tarifákból eredő akadályok. Ismeretes, hogy az áruk bekerülését az EGK országaiba keretszámok és némely termék mennyiségé­nek meghatározása szabályozza. A kijelölt felső határt nem szabad túllépni. Ily módon külön szerződések keretében szállítunk textil- és ruhaárut, kohászati értékeket és marha­húst Nyugat-Európába. Korlátozott mennyi­ségben, de szállítunk. E szerződések bizo­nyos fokig védik áruinkat a konkurenciával szemben, de csak 1992 végéig, amikortól a vetélytársak is egyenlő eséllyel indulhatnak vásárlóikért. Egyelőre nehéz elképzelni, mi­ként szabályozzák majd a közösség árupia­cát, milyen esélyt kapnak a harmadik orszá­gok termékei. Ez akár termékcsoportonként is különböző lehet. Milan Óernohuby állítja: 1993-tól gyakrab­ban folyamodik majd az amerikai elnök ahhoz a törvényadta lehetőségéhez, amelyet a tisz­tességtelen kereskedelmet folytató exportő­rökkel szemben alkalmazhat. Meglehetősen szabadon fogalmazták meg ezt a szabályt, s ennélfogva gyakorlati, indokként sok min­den belefér. Új kereskedelem-politikai eszköz­ként öt éve fogadta el az USA törvényhozása, de az EGK egységes belső piacának meg­születésével teljesen más megvilágításba ke­rülhet. TÁRGYALÁSI TÖREKVÉSEK. Miről tár­gyal jelenleg Csehszlovákia az EGK-val? Eléggé széles körű a véleménycsere. Idén ugyan külön szerződést nem írtunk alá a kö­zösséggel, de tavaly már megszületett egy keretegyezmény. Azonkívül érvényben van az ún. autolimitációs és a kohászati termékek kiviteléről szóló szerződés (évente felújítják). Ezek szükséges piacot biztosítanak érintett termékeinknek az EGK országaiban, megfelel­nek elképzeléseinknek, érdekünk rendszeres meghosszabbításuk. Az ipari termékekre vo­natkozóan területenkénti kiviteli kerekszámot szabtak meg. Tárgyalások nyomán általános kereskedelmi egyezmény született, s Így je­lenleg a közösségbe irányuló termékeink 92 százalékát szerződések fedik. Szakértői megbeszélések vannak készülő­ben a gazdasági és ipari együttműködésről. Egyelőre véleményünket kérték ki róluk. Jövő év közepén az iparról és szolgáltatásokról tárgyalások kezdődnek. Tartanak viszont a kereskedelmi és a vámügyi kérdések har­monizálásáról folyó megbeszélések. Befeje­zésük végén szerződéseket szeretnénk alá­írni. JÚNIUSTÓL BRÜSSZELBEN. Számos vállalatvezető a vitában arról érdeklődött: Mi nálunk a teendő? Hogyan készüljenek ezekre a változásokra? Konkrét tanácsokat Milan Óernohuby sem tudott adni, de alighanem manapság más sem merne rá vállalkozni. Központi utasításra, alapvető útmutatásra se nagyon lehet számítani. A mindinkább önálló­suló vállalatoknak elsősorban rengeteg hoz­záférhető információra lenne szükségük a Nyugat-Európában zajló folyamatokról. Eb­ben nagy segítségükre lehet hazánk június­ban létesített brüsszeli missziója, ahoi egye­lőre ketten dolgoznak. Legfőbb feladatuk ép­pen a fejlődési irányzatok követése, az infor­mációgyűjtés, s az, hogy megfelelő elemzés után az erről készülő áttekintések minél ha­marabb eljussanak vázlatainkhoz. Szakem­bereink az első ilyen összképet éppen Milan Óernohuby őszi előadássorozatán kaphatták. Brüsszeli kereskedelmi tanácsosunk jövőre már szakavatottabb kérdésekre is kész lesz válaszolni. Aztán már csak egy-egy vállalaton múlik: él-e ezzel a lehetőségével. MIKORTÓL? Sokszor felvetődik a kérdés: 1992 végéig létrejöhet-e az EGK egységes belső piaca? Milan Óernohuby reálisnak tartja a kitűzött határidőt. Szerinte annyira felgyor­sultak a folyamatok, hogy nehéz lenne leállí­tani őket. Külső hatásként a világban zajló integrációs törekvések is erre kényszerítik a közösséget. S a visszautat sem a termelői, sem a kereskedői szféra nem kívánja. Mert meglehetősen sokat költöttek az integrált pi­acra, amelynek létrejöttével mindenképpen számolni kell Csehszlovákiában is. Számos tagországban a hosszú távú együttműködés­ből fakadóan előnyeink származnak, erős pozíciót szereztünk magunknak. Ezért rugal­masan kell reagálnunk a változó helyzetre. Pozíciónk meggyengülése egyben veszte­séggel jár, s a jelenlegi kiváló minőségű kínálat és kedvező árfekvés mellett a vetély­társak minden megtorpanást könyörtelenül kihasználnak. Az utóbbi hetekben mind több nyugat-európai szakértő mond le az 1992-es határidő­ről, s az egységes piac kialakulását az ezredfordulóig tartja csak. reálisnak. A késés fő okaként a tagállamok lassú törvényalkotását emlegetik. Az előre megjelölt 279 közös előírás és más törvényes intézkedés közül eddig mindössze hatot fogadott el valameny- nyi érintett ország törvényhozása. Ettől függetlenül az egységes nyugat-európai piac előbb vagy utóbb amúgy is létrejön. Legfeljebb csak a korábban jelzett időpont változhat. Ki tudja: előny avagy hátrány-e ez a harmadik országok számára?! A nyolcszáztizenötösök második nemzedéke Két szerződéskötés margójára Újsághírek: varészt a szibériai köolajfeldolgo „Jövőre'négyezer korszerűsí­tett Tatra 815-ös tehergépkocsit kapnak a szovjet megrendelők. Er­ről kötöttek szerződést a minap Moszkvában“. Egy nappal később: ,,Áruszállítási egyezményt írtak alá Pekingben a T 815-ös teher­gépkocsik kínai kiviteléről. Ennek értelmében 1990-ben 2300 dara­bot exportálunk az ázsiai ország­ba, egy részüket ott szerelik össze“. November második felében tűntek fel napilapjainkban a fenti sorok. Akkoriban, amikor a kopriv- nicei Tátrában éppen a T 815-ös tehergépkocsik korszerűsített vál­tozatát kezdték el sorozatban gyártani. Ebben az évben 250 da­rabot szerelnek össze belőlük. Az új típussor először idén a brnói gépipari vásáron mutatkozott be a nagyközönségnek, s megjelené­sét máris nagy érdeklődés kísérte. Harmincnyolc esztendős fenn­állása alatt a kopfivnicei gyár több­ezer számra exportálta a gépjár­műveket. Előbb a Tatra 111-es alapozta meg a jó hírnevet, majd a 138-as, 148-as, 141-es és 813- as következett. Hét évvel ezelőtt jelentkeztek a T 815-össel. Soro­zatgyártása (évente 15 ezer da­rab) óta az összeszerelt példányok közel fele külföldön kelt el. Legnagyobb mennyiségben a Szovjetunió vásárol belőle, évente négyezer darab körül. Ja­zó és gázipar hasznosítja őket. Utána Kína következik a megren­delők listáján. Három esztendeje önálló egyezmény keretében való­sul meg a kész Tatrák és az összeszerelhető alkatrészek kivi­tele. A következő évtized közepéig érvényes megállapodást évente pontosítják. Eddig mindig 2200 da-. rabban egyeztek meg, jövőre en­nél százzal több kerül ki Kínába. Egy részük készen, a másikat a Csang Zeng-i üzemben szerelik össze. A harmadik legnagyobb Tatra-megrendeló Lengyelország, évi 500 tehergépkocsival. A többi szocialista ország évente 100-300 darabnál nem vásárol többet. Nyugat-Európa fejlett államai­ban a Motokov külön importháló­zaton keresztül értékesíti a Tátrá­kat. Ebbe a térségbe két éve jut így el megrendelőihez a híres már­ka, amelynek legnagyobb piaca Franciaországban, az NSZK-ban, Spanyolországban és a skandináv államokban van. Koprivnicében tízévenként újít­ják fel teljesen termékválasztéku­kat. Közben, öt esztendő elteltével korszerűsítik a típussprt, új konst­rukciós elemeket visznek bele. Most is ez törtéht a nyolcszáz­tizenötösök második nemzedéké­nek megjelenésével. Elkészítésekor nem nélkülözték a megrendelői észrevételeket, a mintegy százezer jármű legyár­tásából szerzett tapasztalatokat. Mégis, a T 815-2 saját fejlesztés eredménye. Látszatra nincs kü­lönbség a két nemzedék között. Ennek ellenére a mostani változat két tonnával nagyobb teherbírású, üzemanyag-fogyasztása viszont kisebb. Élettartama a korábbi egy­ötödével lett hosszabb: generálja- vításíg 500 ezer kilométert futhat le. Első példányai nehéz próbán es­tek át a kemény szibériai feltételek között. És jól helytálltak. Új fűtő­rendszere és a vezetői fülke be­rendezése számottevően javíf a sofőr munkakörülményein. Ala­posan leszorították a fülke zaj­szintjét is. A mostani 84 decibel hat éve még a személygépkocsik zajszintjének normája volt, jövőre pedig már az EGK szigorított elő­írásainak sorába kerül! Ezért sür­getett annyira e csöppet sem egy­szerű kérdés megoldása. Választékában is bővült az új Tatra nemzedék. Tizenkét külön­féle változatban készíthető. Van­nak köztük vontatók, országúti jár­művek, különböző terepjárók. És mindegyik a már említett jobb tu­lajdonságokkal. Szinte személy- gépkocsiba illő kényelmet lopva a Tatra márka vezetői fülkéibe. Az oldalt írta: J. MÉSZÁROS KÁROLY TStca 815-2 S3 A 815-ös Tatra korszerűsített változata (Archívumi felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom