Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-08 / 49. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Döbbenetes látvány! Rendőrök előtt térdelő diákok. Tizenéves gyerekek. A fasizmus áldozatául esett társukra emlékezni gyűltek össze, az ötven évvel korábban történt tragikus eseményre. Tüntetés. Provokáció. Brutális beavatkozás. Sok a sebesült...

Megállíthatatlan lavinaként zúdulnak ránk az események. Amiről tegnap talán csak sejtelmünk volt - vagy még az sem -, arról ma nyíltan beszélünk, s holnap bátrabban szólunk ellene. Kétkedünk és bizakodunk. Felháborodunk és szégyenkezünk.

Rég nem hallott nevek jelennek meg a sajtóban, el nem feledett arcok tűnnek fel a képernyőn. Elképesztően sok a művelt, okos, jóakaratú fiatal. Ez a sokat szidott „mai“ ifjúság megleckéztette az őt ostorozókat.

ízlelgetjük a szavakat: Párbeszéd - mindazokkal, akiknek szűkebb és tágabb hazánk, a világ sorsa nem közömbös. Fórum - ahol mindenki kifejtheti nézetét. Nyilvánosság - mindennek és mindenkinek. Sztrájk - nálunk? Utazunk...

Végre meglelte igazi formáját a glasznoszty. Újsághabzsoló ország lettünk. Száznyolcvanfokos fordulat állt be a tájékoztatásban! De vigyázat: maradjunk ebben a helyzetben. További fordulatot ne tegyünk! A hiánycikkek listáján az ÚJSÁG vezet. Utcán, vonaton olvasnak az emberek. És nem a sporthíreket böngészik először. A végkimerülésig ülünk a tévé előtt.

Végre hazai hírforrásból tudjuk meg, mi történik itthon.

S mindennap történik valami. Lemondások, kinevezések, megválasztások...

Valami feltartóztathatatlanul megindult.

Lírai forradalom. Novemberi rügyfakadás. Óvjuk, hogy bimbóvá fejlődjön, virágja gyümölcsöt hozhasson. Legalább a gyerekeinknek. KOPASZ CSILLA