Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-01 / 48. szám
* * * HARASZTI MÁRIA ERDŐJÁRÓ SZAKÁLLAS VÁNDOR TÖRTÉNETEI II. A Holt Vár Dombi Rom Három napja barangolt az erdőben Erdőjáró Szakállas Vándor, ment, amerre a lába vitte, tudván tudva: minden erdőnek vége van valahol. Szürkülettájt romokat pilla- natott meg a hegycsúcson. Elhatározta, hogy ott ver tanyát éjszakára, öreg este lett, mire felért a hegyre. Még körül se nézett, csak épp a vízhatlan ponyvát terítette le, hát úgy elbújt a Hold a felhők mögé, hogy olyan sötét lett, mint a kútban: az orráig se látott; rozsét se gyűjthetett, tüzet se tudott gyújtani - no, azért egy konzervet még megevett, mert a száját azért megtalálta. Aztán fogta magát, leheveredett a hálózsákjába, és a csillagokat kezdte volna számlálgatni, de egy fia csillag nem irányt változtattak, nem repültek át a Domb fölött...- Milyen hely ez, ahol még a madár se jár? - törte a fejét Erdőjáró. Letelepedett az egyik kőre, elöha- lászta a térképét és az iránytűjét, betájolta magát, s megállapította, hogy az a hely, ahol van, a Holt Vár Dombi Rom. Ha ijedős lett volna Erdőjáró Szakállas, akkor most meghűl ereiben a vér! Ám szerencsére nem volt ijedős, így biztosan állíthatom, hogy testhőmérséklete harminchat és fél fok körül mozgott - ennyi szokott lenni általában. A szíve azonban nekiiramodott, mint mindig, ha valami erősen foglalkoztatta. Csak ült ott, csak ült, és sok, annyi se volt az égen. Nem baj, gondolta, akkor hallgatja az erdő neszeit, amíg el nem alszik. Fülelt, fülelt, és valami furcsát hallott: azt, hogy nem hall semmit! Se a bogarak neszezését, se a fűszálak susogá- sát, levetek zizegését - semmit!- No, csak nem'süketültem tán meg?! - mondta ki fennhangon. Ezt viszont hallotta, vagyis hát nem volt süket. - Hm, hm, itt valami nincs rendjén, itt valami titok lappang - morfondírozott Erdőjáró, s addig morfondírozott, mígnem elaludt. Reggel, amikor kinyitotta a szemét, a Nap már magasan járt. Erdőjáró Szakállas Vándornak eszébe jutott az este: körül is nézett azonmód a Rom környékén, és nem győzött ámuldozni, bámuldozni meg csodálkozni. Sehol egy madár, sehol egy bogárka... Felnézett: távolabb madarak röpködtek. Néhányan a Rom felé szálltak, egyszer csak hirtelen megfordultak a levegőben, azon törte a fejét, mi lehet az oka, hogy ezt a helyet minden erdei élőlény elkerüli. Talán egy madárfaló szörny tanyázik a Romban?! (Ettől a gondolattól meg is rettent, de aztán el hessintette: attól a bogarak, a lepkék, a legyecskék itt donghat- nának-repdeshetnének-zümmög- hetnének!) Vagy egy undok erdei manó lakik itt? Mi lehet a titok nyitja? Csak nincs a rom alatt veszélyes hulladéktemető?! Netán a régi várúr szelleme kísért erre? Ült, ült Erdőjáró Szakállas Vándor a sziklán, ette a konzervet, és a titok nyitján törte a fejét. Közben lejárt a szabadsága, de azzal sem törődött, mert eltökélte: addig nem mozdul onnan, mig ki nem találja, miért kerülik a Romot az erdölakó lények. Nemrég turisták jártak arra, ők mesélték, hogy még mindig ott ül, várja, hogy a titokról fellebbenjen a fátyol. Gondolkodik, gondolkodik, de csak nem tud rájönni. Te'se találod ki? A „titokzatos“ hiénák Az európaiak tudatában a hiénák nevéhez nem éppen hízelgő jelzők társulnak, sőt maga ez a név vált jelzőjévé különféle ártalmas embertípusoknak. Erről persze az igazi hiénák mit sem tudnak, s élik semmiképpen sem egyhangú, legföljebb titokzatosnak mondható életüket. „Jellemük“ - ha beszélhetünk ilyenről - biztos, hogy nem egyforma, már csak azért sem, mert több fajuk van, s ezeknek egymástól meglehetősen különbözik életmódjuk. Az afrikai hiénafajok egymástól való elkülönülése az élőhely megválasztásában, fő táplálékuk méreteiben és - mindezzel összhangban - a különféle fajok termetében is megmutatkozik. i' Az Afrikában élő hiénák a kutya- és macskaféléknek - alaki hasonlóságuk ellenére - csak távoli rokonai. Különleges jellemzőjük a kifordítható aná- lis mirigy: ennek fajra és egyedre jellemző szagú és színű váladékával jelölik meg saját körzetük - territóriumuk - határait. A csapatban élő hiénák nemcsak a hangjukról, hanem a szagukról is megismerik egymást. A hiénáknak közös jellemzőjük, hogy a fölösleges táplálékot elrejtik, s később visszatérnek elfogyasztani. A néhány közös vonáson túl a különféle hiénafajok élete nagyon eltérő. Üldözik a zsákmányt A foltos hiénák a nyílt afrikai szavannáknak sokáig félreismert ragadozói. Dögevönek vélték őket, de ma már tudjuk, hogy táplálékuk java részét közösen - csapatosan - vadászva szerzik meg. Néha negyven példányból álló csapataik a táplálékszükségletükkel arányos méretű territóriumot tartanak fenn. Területüket közösen védik és jelölik: anális mirigyeik váladékát egész területükön - de főképp annak határai mentén - a kiálló növényekre kenik föl. Az ultrahang tartományában „társalog1 nak“ egymással, összehangolva a csapat tevékenységét. Ha valamelyikük azt észleli, hogy idegen hiénák hatoltak be a csapat területére, tüstént „toborzóhangot“ hallat, s erre az összes csapattag vágtában, felborzolt nyaksörénnyel, kifordított anális miriggyel érkezik a helyszínre. A betolakodók az idegen helyről megfutamodnak, de a határ két oldaláról a csapatok még sokáig acsarognak egymásra. Érdekes rítus szerint mérsékelik a csapaton belüli összetűzéseket: találkozáskor a csapattársak merev üdvözlési ceremóniájuk során nem hátulról vizsgálgatják egymás ivarszerveit, mint ezt a többi hiénafaj teszi, hanem oldalról, hogy a támadásra sarkalló anális mirigyeiket „elrejtsék“ egymás elől. A csapaton belül csaknem egyenes vonalú rangsor alakul ki, s ebben a valamivel nagyobb .testű, olykor 80 kilogrammos nőstényeké a vezető szerep. A nőstények azért agresszívabbak, mert kölykeiket egyedül etetik és védelmezik, bár közös kölyökkotorékban tartják ókét. A kotorék oldaljáratai olyan szúkek, hogy csak a kölykök tudnak átbújni rajtuk, így elmenekülhetnek a ragadozók - nemegyszer saját csapatuk hímjei - elől. Bár a foltos hiéna testsúlya alig harmada az oroszlánénak, csapatos vadász lévén képes rá, hogy 100 kilósnál jóval súlyosabb növényevőket is elejtsen. A két ragadozó tehát verseng a táplálékért, s ezt csak az enyhíti, hogy vadászati módjuk eltérő. Az oroszlán inkább becserkészi áldozatát, majd lesből támad, s ezért főképp a fiatal, tapasztalatlan példányokat ejti el, a hiénák ellenben közösen üldözik a zsákmányukat, s így rendszerint az öreg vagy beteg egyedeket szerzik meg. Az is előfordul, hogy az oroszlánt elzavarják frissen elejtett zsákmánya mellől. A foltos hiénák rendkívüli erejű állkapcsa még a legvastagabb csontokat is képes összeroppanta- ni, így a zsákmányból nem sok maradékot hagynak. Megfigyelték, hogy egy zebrát egy harminctagú csapat tizenöt perc alatt szinte „nyom nélkül“ bekebelezett! (altbacker) Gondolkodom, tehát... LELTÁR A rajzokon látható tárgyak közül néhány több képen is megtalálható. Közülük négy pedig valamennyi képen szerepel. Melyik ez a négy tárgy? 3 MEGFEJTÉS A november 17-i számunkban ^ közölt feladatok megfejtése: az ^ egyik G elem hiányzik; a 4-es és i a 10-es lámpa egyforma. Nyertesek: Csikós Gábor, Tardoskedd (Tvrdo- i sovce); Paudits Zsuzsa, Somodi (Drienovec); Kamensky Kristián, $ Léva (Levice); Tóth Eszter, Felső- $ szeli (Horné Saliby); Tárnok Zsu- ^ zsa, Hetény (Chotin). Iskolarádió Gyerekek, az 1989-90-es tanévben a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása az 1017 KHz-en, a 294,9 méteres hullámhosszon minden kedden délelőtt tíz órától és délután fél háromtól az alapiskolák tanulóinak közvetít műsort. Ezentúl rovatunkban rendszeresen felhívjuk figyelmeteket az iskolarádió adásaira. A Feltalálók - találmányok sorozat harmadik részét 1989. december 5-én közvetíti a rádió A benzinmotortól a rakétáig címmel azoknak a tanulóknak, akik szeretnének többet tudni a XX. század közlekedéséről. Megtudhatjátok, milyenek a tervek, s milyen a valóság. Hogyan közlekedünk napjainkban a földön, vizen, levegőben? S azt is, hogy lehet a „semmiben“ repülni? ► A nagy légköri cirkulációk Földünkön számos olyan hely van, ahol tartósan és csaknem mindig egy meghatározott irányból fúj a szél. Másutt viszont csak az év bizonyos időszakaiban válnak uralkodó irányúvá a szelek, de találunk olyan területeket is, ahol többnyire szélcsend van. Korábban már említettük, hogy a légköri cirkulációkat, vagyis a szelet, az egyenlőtlen felmelegedés okozza. A legnaL........... gyobb mértékben a Föld égövei között jön létre ilyen egyenlőtlen felmelegedés. A trópusi, égöv alatt sokkal melegebb a levegő, mint a mérsékelt égövek alatt, emiatt a leghatalmasabb, legállandóbb cirkuláció ezek között az égövek között jön létre. Ezt a meteorológusok a nagy légköri cirkulációnak is nevezik. A Nap a tavaszi, illetve az őszi napéjegyenlőségek idején pontosan az egyenlítő fölött jár, ilyenkor a két mérsékelt égöv alatt tavasz, illetve ősz van, vagyis ezek felett a területek felett nem nagyon meleg a levegő. Az egyenlítő környékén felfelé száll a meleg levegő, amely a magasabb és hidegebb légrétegekbe érve lehűl, kicsapódik a nagy mennyiségű pára, és bőséges mennyiségű csapadék zúdul a trópusi növényzetre. Az immár páraszegény légtömegek pedig szétáramlanak északra, illetve délre, a mérsékelt égövek felé. A mérsékelt égövek irányából pedig, közvetlenül a földfelszín felett tódul a levegő az egyenlítő irányába - kiegészítve ezzel a nagy légköri cirkulációt. Érdekes jelenség, hogy közvetlenül a trópusi övezetek szomszédságában találjuk Földünk sivatagi övezetét is. Ennek az a magyarázata, hogy az egyenlítőn felszálló légtömegek még ott kicsapódnak, s csak nagyjából a 20-as és 40-es szélességi fokok körül szállnak alá. Ekkor azonban már alig tartalmaznak vízpárát. Tudjuk azt is, hogy a csapadékkép- zódés a levegő lehűlésének következménye, a szóban forgó, lefelé irányuló légáramlás pedig fokozatosan egyre melegebb légrétegekbe ér, vagyis a telítettség nem jöhet létre. A sivatagi övezetben nem ritka az olyan terület, ahol évtizedeken át egy csepp eső sem esett. Az egyenlítő feletti légtömegek szétáramlása az antipasszát, a helyébe irányuló légmozgás pedig a pasz- szátszél. Ez utóbbi, állandó iránya és tartós volta miatt nagyon fontos volt a korabeli hajózás szemponjából. Nem kevésbé jelentős légköri cirkuláció a monszun, amely leginkább Ázsia térségeiben jelentkezik. Belsö-Ázsia a nyár folyamán erősen felmelegszik, megindul a levegő felfelé áramlása, s mivel ilyenkor a légnyomás ezek felett a területek felett nagyon kicsi, minden irányból a szárazföldre áramlik a páratelt óceáni levegő. Ekkor akár több héten át is szakadatlanul esik az eső, megtelnek a folyók, vízgyűjtő medencék, dús termés várható. Ellenben ha a kelleténél korábban jelentkezik a monszun, és nem eléggé határozott, ugyanakkor más irányú cirkulációk lerontják hatását, akkor szárazság várható Indiában és Délkelet-Ázsia területén. BODŐK ZSIGMOND J ÚJ szú 18 1989. XII. T. Szkukálek Lajos illusztrációja
