Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-01 / 48. szám

a problémák, konfliktusok okait. Léteznek ugyan A-klubok, amelyekbe az elvonókúra után járnak a gyógyulni akarók, de ott a gyógyszeres kezelést helyezik előtérbe, míg véleményem szerint sokkal többet segit a pszichoterápia. Vannak kollégák, akik azt mondják, az utókezelés az orvos dolga, én azonban azon a véleményen vagyok, hogy legalább egy évig kell folytatni a pszichote­rápiát. A kliens természetesen választhat, melyik módszer mellett dönt. A másik gyakori probléma a hűtlenség, a házasságon kívül létesített kapcsolat. Ha már házasságtörésre került sor, ez intő jel arra, hogy a két ember közt valami meg­romlott, valamit meg kell változtatni. A meg­csalt társnak, amint észreveszi, hogy a má­siknak új kapcsolata van, azonnal, még időben válaszút elé kell állítania partnerét. Ez kockázatos dolog, hiszen mi lesz, ha a másikat választja? De szerintem ezt min­denképpen meg kell tenni, mert állandó feszültségben sokáig nem lehet élni. A megoldás a házaspárra vár. Ha hozzánk fordulnak, akkor az a legfontosabb, hogy a házaspár otthon egyáltalán ne beszéljen (Prikler László felvétele) until upiion Beszélgetés dr. Ivart Valkovic pszichológus: sál Válásokról, tönkrement házasságok­ról gyakran hallani, a házassági tanácsadókról annál ritkábban, pedig épp a válások csökkentése miatt léte­sültek. Az emberek általában lekicsiny­lőén nyilatkoznak róluk, ismerettségi körömből is, bár több problematikus házasságról is tudok, csupán egyet­lenegy házaspár fordult tanácsadóhoz. Többnyire úgy vélik, ezek a dolgok nem tartoznak másra, „idegenre“, aztán ha válni nem akarnak, tovább élik zűrös, nyugtalan, veszekedéssel teli életüket. A házasságokról, felbomlásuk leg­gyakoribb okairól, a tanácsadók fel­adatairól, munkájukról dr. Ivan Valko- vic pszichológussal, a galántai házas­sági tanácsadó vezetőjével beszél­gettem.- ön szerint létezik ideális házasság?-Az ideális házasság abszolút problé­mamentes kapcsolat, ilyen pedig szerintem nem létezik. Van jó, közepes, és rossz házasság. Felmérések bizonyítják, hogy a párkapcsolatok húsz százaléka jó, 50-60 százaléka közepes. Milyen a jó házasság? Két ember harmonikus egysége, melyben a szerelem, a szeretet és az őszinte, érett barátság is helyet kap. Persze nézeteltéré­sek ezekben a kapcsolatokban is előfordul­nak, hiszen értelmetlen lenne és egyénisé­güket vesztenék a felek, ha teljesen haso­nulnának egymáshoz.- Hányán keresik fei önöket évente?- Körülbelül 300 házaspár, közülük 60-70 pár csupán a „kötelező“ házasság- kötés előtti tanácsadásért kopog be hoz­zánk, ha a házasulandók kiskorúak - lénye­gében tehát csak egy igazolásért jönnek. Egyébként házasság előtt még soha senki nem keresett fel bennünket önszántából. A 230-240 pár elég kevés. Látogatottsá­gunk nagyban az emberek mentalitásától függ. Mivel mezőgazdasági járás vagyunk, a községek vannak túlsúlyban, és a falvak­ban még mindig az a nézet uralkodik, hogy válni szégyen. Meg aztán nagyobb is az emberek élettere, nincsenek kis helyen összezsúfolva, mint például a nagyvárosok lakótelepein, és nem éri őket annyi stressz­hatás.- Melyek a leggyakoribb konfliktust elői­déző okok a párkapcsolatokban?- Elsősorban az alkoholizmus. Leggyak­rabban emiatt keresnek fel bennünket - ál­talában a másik fél - és ez szerepel a leg­többször mint válóok. Egyetlen megoldás létezik csak: az elvonókúra. Erről persze az alkoholista házastárs hallani sem akar. A mi feladatunk felkészíteni, „rábeszélni“ ót, hogy vállalja. Az elvonókúra természetesen csak akkor segít, ha mindketten továbbra is együtt szeretnének maradni, és ha az alko­holista valóban meg akar gyógyulni. Az elvonókúra után nagyon fontos szerepe van az utókezelésnek, hiszen a beteg újra visz- szakerül a régi környezetbe, abba, amely az alkoholizmust előidézte. A kezelés után te­hát újra el kell jönnie a házaspárnak, hogy most már tiszta fejjel, együtt keressük a harmadikról, sem a kapcsolatról, hiszen ez csak többórás meddő vitákhoz vezet. Nem jár eredménnyel, ha a konfliktust a harmadikkal együtt akarják megoldani, és az sem, ha a megcsalt férj (feleség) fühöz- fához szalad, panaszkodik, fejvesztve kap­kod ide-oda. A konfliktus megoldására a ta­nácsadó hivatott, sajnos, éppen ide jönnek a legkevesebben, vagy már csak végső esetben, pedig mi ezeket az ügyeket diszk­réten kezeljük.-Az alkoholizmuson és a hűtlenségen kívül még melyek azok a problémák, ame­lyekkel önökhöz fordulnak?- Gyakran jönnek szexuális problémák­kal, vagy testi-lelki elhidegülésről panasz­kodnak. Sok konfliktus okozója, hogy a fia­tal házasoknak nincs saját lakásuk. Az anyós-meny, anyós-vö ellentétek sűrűn előfordulnak. Az anyós a meny/vő beköltö­zése után is ugyanúgy szeretne élni, mint azelőtt, úgy tartja, alkalmazkodjanak a fiata­lok. Beleszól életükbe, mindenről tudni akar, kéretlenül is tanácsokat osztogat. Ez esetben az a fontos, a házaspár ne enged­je, hogy felbomlasszák kapcsolatukat. A férjnek, feleségnek mindig partnere mel­lett kell állnia, még akkor is, ha nem ért vele mindenben egyet, ellenkező esetben a há­zasság menthetetlenül zátonyra fut.- ön szerint mi a tanácsadás lényege?- Semmiképp sem az, hogy mi mondjuk meg, mit tegyen a kliens, de az sem, hogy magára hagyjuk. Rossz az a szakember, aki a tanácskérő helyett dönt, de milyen tanácsadó az, aki csak meghallgatja a pa­naszokat? Kollégáim általában nem szeret­nek konkrét tanácsot adni, hiszen a ta­nácsadói etika szerint a döntés a kliensé. Számomra azonban az alkoholizmus és a hűtlenség kivétel. E két esetben „direkt“ tanácsadó vagyok, mert tapasztalataim szerint e két súlyos konfliktusforrásban csak ez vezet eredményhez.- Meghatározható-e a társadalomnak az a rétege, mely inkább fordul bizalommal önökhöz?- Szinte kizárólag egyszerű, kétkezi munkások jönnek hozzánk panaszaikkal. Ezzel ellentétben, az értelmiségiek egyálta­lán nem bíznak bennünk, nem találják meg az ide vezető'utat, valahogy „lenézik“ a ta­nácsadót. Bár az utóbbi időben orvosok, vezető beosztású emberek is felkerestek, de ez még mindig ritkaságszámba megy, és ők sokkal gátlásosabban viselkednek ná­lunk.- Úgy érzi, hogy a tanácsadók nincsenek eléggé elismerve?- Pontosan. De nemcsak a tanácsadás, hanem a pszichológia sem. A mi dolgunk ugyanis, hogy az ember elé tükröt tartsunk és megmutassuk igazi arcát, ezt pedig so­kan nem szeretik. Szégyellik, titkolják prob­lémáikat, azt mondják, amit megfőztek, ma­guknak kell megenniük, csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Lelki válságban nem bír az ember sokáig élni, a tűrés a személyi­ség deformálódásához vezet. Igaz, a fele­lősség így is, úgy is az övé, mi azonban segítünk megmutatni, hogyan veheti le vál­láról a terhet, vagy hogyan könnyíthet sú­lyán. Meg aztán nagyon kevesen tudják rólunk, hogy valójában mivel is foglalko­zunk. Többnyire csak a válókereset benyúj­tása után jönnek hozzánk, amikor már csak az esetek tíz százalékában tudunk segí­teni.- Milyen eredményeket tudnak felmu­tatni?- Konkrét eredményekről nehéz beszél­ni, mert a mi munkánk sokkal összetettebb, bonyolultabb, sokoldalúbb, mint például a betegség gyógyítása. Nálunk az számít eredménynek, ha a panaszaikkal hozzánk forduló kliensek a kezelés után nem is jelentkeznek, nem is hallunk felőlük, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a terápia segített. Több olyan véleményt is hallottam már, hogy a házassági tanácsadókra egyáltalán nincs szükség. Akkor való­ban nincs, ha közvetlenül a válás előtt megyünk oda, amikor már minden kö­tél szakad, aztán csodákat várunk a pszichológustól. A házassági ta­nácsadók nem is azért létesültek, hogy a válás előtti utolsó lépcsőfokot jelent­sék. Nálunk a házasságok több mint 4CF százaléka végződik válással, és ez az arány állandóan növekszik. Éppen ezért a társadalomnak is többet kellene segítenie a házasoknak, mert a válá­soknak társadalmi háttere is van. PÓDA ERZSÉBET F urcsa kisváros Moravská Trebová, mert érdekes el­lentmondásokból ötvöződik össze sajátos, máshol alig tapasztalható hangulata, különös jellege. Az év eleji statisztika szerint 11 652 lakosa van, de a városkát a közép­korban, amikor még csak négyezren lakták, így nevezték: a Morva Athén. Múemlékváros egyébkén), gótikus és reneszánsz stílus­ban épített, viszonylag jó állapotban megmaradt hazai s várkastélya miatt, ugyanakkor azonban a fiatalok városa is, mert a lakosok átlagos életkora 30 és fél év. Három ♦szakközépiskola, katonai gimnázium, tíz üzem működik a városban, és itt található a Hedva textilipari állami vállalat legnagyobb gyára, vezérigazgatósága is. Közepes magasságú hegyek között, szélcsendes völgy­ben, közvetlen a Tfebuvka partjára, már a 13. században úgy építették fel a várost Bores hadvezér telepesei, hogy az erődítmény is legyen, ne csak a kézművesek, a kereskedők és a vásárlók otthona. Azóta csak tűzvész meg pestis és kolera pusztított a városban, idegen hadak soha. Meg is maradt a sajátos szerkezetű városépítmény. Központja a szabályos, négyszög alakú vásártér, amelyet várudvarként védenek a patrícius lakóházak, a templom, a városháza. A térről négy kapualjas épületen át juthatunk ki. Négy sikátorosnak képzett utcába, amelyeket erődként védenek a szemközti, kőből rakott, emeletes sorházak, a várkastély meg az egykori kolostor. És csak ezek udva­rán, kertjén túl állnak a bástyákkal is megerősített, külső városfalak. Kétévente, rendszerint tavaszkor szoktam meglátogatni itteni barátaimat, ismerőseimet. Olyankor mindig csillogónak látom a várost. Az errefelé tévedő szelek friss, üde, erdei illatokkal teli esőfelhőket hajtanak föléje, a zápor pedig lemossa a kőfalakat. Ragyogó és illatozó olyankor a város. Most szürkébb. Az időjárás, a hangulat is borongósabb, de eljöttem, mert üzentek: a helytörténészek két magyar ügyvivő nyomára bukkantak. Még a szótárban is ellenőriz­tem, hogy a „jednatel“ cseh szó megfelelője, ügyvivő, képviselő, vagy titkár, jegyző. El sem tudtam képzelni, hogy ugyan miféle ilyen atyánkfiából kerülhetett oda, s nem is egy, hanem kettő, hát inkább eljöttem. A városháza gótikus építmény. Karcsú, magas, nyolc­szögletes a tornya, és ami a századokkal korábban élt építtetők öntudatára vall, meghagyták: a városban később se építsenek magasabb tornyot. Az épülethomlokzat dísze az ablakos, zárt erkély. Érdekes, mert máshol az épületek sarkának kiülő része az erkély, itt pedig a homlokzat mértani közepének ékessége. Radimir Vyőítal, a vnb művelődési osztályának vezetője is elsőként az erkély különleges mivol­tát hozza szóba:- Kár, nagy kár, hogy nem nézte meg jobban, alaposab­ban a gyámkövébe faragott, félig embernek, félig angyalnak ábrázolt alakot. A régebbi leírásokban, a krónikákban talált közlések alapján ugyanis megtudtuk, ki volt ő... A trebovái ügyvivők Illendőségből kérdem:-Ki? Meglepetésnek szánt válasza:- Panzolzius, vagyis hát Corvin Mátyás, később pedig Ulászló király ügyvivője, családi nevén Pnotha Swehovski, városunk egykori ura. Megmutatja a Swehovski családnak a városháza falába faragott címerét. A régi tanácsteremben őrzött címert is, miközben elmagyarázza, hogy a család őse a város uraként egyike volt azoknak, akik az 1469 februárjában tartott olomouci gyűlésen cseh királynak választották meg Corvin Mátyást. Végül Antonio Bonfini, az Itáliából jött, korabeli krónikás feljegyzéseire hivatkozik:- Ügyvivő volt Swehovski. Például Ulászló megbízásából Kálmáncsehi Domokossal együtt 1491 júliusában indult követségbe a lengyel királyhoz. Ellenkezhetnék: a hivatalos nyelv akkor a latin volt, a királyoknak pedig édesmindegy volt, hogy az ügyüket miféle nemzetiségű urak, katonák, kereskedők és kézműve­sek szolgálták. Viszont élénken helyeslek amikor hallom: A jószándékú csehek és magyarok mindig megértették egymást. > A másik ügyvivő sorsáról Ladislav Loubal, a városi múzeum igazgatója tájékoztat. Mégpedig a várkastélyban, ahol néhány napja nyitották meg a Százéves a vasútállomá­sunk című kiállítást, amelyet Jirí Bouda grafikus gyűjtemé­nyéből állítottak össze.- Hadd mondjam el az előzményeket is - kezdi. - Neves nemzeti művészünk, Cyril Bouda fia, diákkorában nyaranta idénymunkásként mindig a vasútnál szolgált. A legkülönfé­lébb beosztásban. Azóta örökzöld téma számára a vasút, a vasutasok munkája, élete. És azóta mindent gyújt, ami ezzel kapcsolatos. Gyűjteményét rendezve bukkantunk rá az említett ügyvivő nyomára. Előbb egy vasúti jegyet mutat, amelynek felirata: Militár- fahrkarta. Rajta a kiállítás időpontja is: 1917. 7. 1. Kézzel irattan az útvonal: Moravská Trebová nach Kecskemét. Megfordítja, és olvas:- Bodonyi Géza, Galánta. Utána nyomban rámutat a terem sarkába helyezett bábun díszlő, régi vasutas egyenruhára.- A baloldali zsebben találtuk. Elmondja persze a lelethez fűződő történetet is.-Az egyenruha egykori viselője ellenőrző tisztje volt a Prostéjov-Trebovic közötti szakasznak, de leginkább nálunk időzött. Oka volt rá, mégpedig szívbeli. Azért is vonult be innen. Elbúcsúzott a kedvesétől, megígérte, visszajön, újra magára ölti az egyenruhát és majd akkor... Őrizgették is gonddal a kabátot, a tiszti kalapot, de hát nem jelentkezett érte, hirt sem kaptak felőle. Odaveszett a háborúban.- Kissé romantikus, és talán... Nem engedi végigmondani.- Mindezt Rudo Hontela bácsi magyarázta el, aki annak idején, tizenévesen, amolyan mindenesféle, vasutas kifeje­zéssel élve ,,prak‘‘ volt az itteni vasútállomáson, és hozta- vitte az üzenetváltásokat. Hiteles a történet minden szava. El is fogadom hát ténynek, hogy az egykori monarchia vasútjának ügyvivőjét, a galántai származású, fiatal, vasúti tisztelt az a morva kislány, Rudo Hontela meg a többiek megszerették. A téren persze megállók. Micsoda gazdag kiteljesedése ez a tér a polgárok építette, késői gótikának: magas házakat tartó gyámkövek, oszloptörzsek buja levéldísze, árkádok. Másnak talán zártnak tűnő ez a tér, nekem inkább védett­nek. A városka pedig otthonosnak, mert hiszen itt becsülnek, szeretnek bennünket. HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom