Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-17 / 46. szám
// Ő szi szelek pergetik a jegenyék sárga leveleit a Bodrogközben. Menj, menj a szülőföldre! - szólongat egy alig hallható belső hang. Pedig nem is olyan régen volt, hogy arra jártam, s hallgattam a vadgalambok burrogását, a tücskök halk cirregését. Fülemben azóta elcsendesedtek ezek a nyugalmat teremtő hangok. Aztán eszembe jutott, hogy október végén Zéténybe (Zatin) kell mennem riportra. Tűnődés közben egy gyermekkori emlék jön felém az idő homályából, 1943 tele. Akkor jártam először Zétényben. Hó borított mindent. Óriási kiterített fehér lepedő volt a végtelen pusztaság. Gyalog tettük meg apával a tízkilométemyi utat. Török Andris bátyámhoz mentünk látogatóba. Egy hosz- szú, tekintélyes, nádfedeles házban laktak. Akkor a házak többségét még Zétényben, náddal fedték. A Tice a falu alatt kanyargód, s a két partját, sőt a nyílt vizű tavakat is tavasztól őszig haragoszöld nád borította. A nádat csikorgó, kemény télben - amikor a víz már mélyen befagyott - learatták. A kévéket ségekbe. Egyiknek a lánya ment férjhez a városba, s ott is ragadt, a másiknak a fiát csalta el a könnyebb munkát és jobb megélhetést biztosító ipar. Mások gyerekeit más célok csábították, vitték innét egyre távolabbra. Jelenleg 14 ház áll üresen, köztük egy kilencszobás is.- Az én nászom is egyedül él a feleségével egy kétszintes új házban - jegyzi meg a pártelnök.- Éppen a múltkor számoltuk össze a nyugdíjasokat, összesen 300 nyugdíjas él a faluban, ebből hetvenhat a 70 éven felüli. Sok az özvegyasszony, a férfiakért itt is hamarabb kopogtat a kaszás.- Gondolkoztak már azon, hogy miért?-Nehéz erre egyértelmű választ adni. Talán a sok munka, a hajszás, idegfeszító élet az okozója a korai halálnak. Ez a nép régen is törekvő volt, ma is az, a vanhoz egyre többet akar.- A falut járva láttuk, hogy a tágas porták előtt ízléssel megtervezett csupa virág kiskertek díszlenek. Hátul, a nagykertben zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt termelnek.- Hát igen, a falu azért falu, hogy lakói ellássák magukat zöldséggel és gyümölcsAz új óvoda előtt, jobbra az elnökasszony kúpokba rakták, majd lovas- vagy gyalog- szánkán hazahordták. A nádat sok mindenre fel lehetett használni, de leginkább a tetőre került. Házakat, csűröket, pajtákat, ólakat, ereszeket, kocsiszíneket fedtek vele. Sok helyen a kerítés is nádból készült. A szegényebb emberek tüzelőnek is használták. Az ügyes kezű pásztoremberek pedig nádihegedút készítettek belőle, amit vásárokon, búcsúkon árusítottak fillérekért. A nagy áradások idején a Tice vezette le a Bodrog és a Latorca felesleges vizét. Ilyenkor rengeteg hal, főleg ponty került a Ticébe és a kisebb-nagyobb hajlatokba. A halászat sok szegény embernek adott megélhetést, a nád pedig fedelet a fejük fölé. A mocsaras, nádas rengetegben szép számmal éltek vízi emberek, halászok, pá- kászok, akiknek Zétényben számos utóda él még, s ha csak tehetik, szabadidejüket ók ma is a víz mellett töltik. De menjünk egy kicsit közelebb a mai Zétényhez, ahol egy teljesen más falukép fogadott, mint 1943-ban. Ripcsu Rudolffal, a falusi pártszervezet elnökével járom az aszfaltozott utcákat.-Zétény szegény múltú falu - kezdi a község bemutatását. - Nevét 1453-ban említi először a krónika. Akkor a Makó^ család birtoka a falu több mint kétezer hektárnyi határával együtt. Később többször is gazdát cserélt. A századfordulótól 1945-ig egy Fuksz nevű földbirtokosé volt. Szinte az egész falu neki dolgozott cselédként vagy napszámosként. Voltak, akik felesben és harmadában művelték a földjét, mások bérbe vettek néhány hektár szántót.- És a háború után?- Felosztották a birtokot, a kastélyt a volt cselédek lebontották, és anyagából házat építettek maguknak. Egy egész új utcasor épült fel a kastélyból. Azóta ezeket a házakat is újjáépítették már. A háború után valami elszánt megszállottsággal építette, formálta a falut a maga számára a törekvő, szebb dolgokra is szemet nyitó zétényi nép. A faluban 1950-ben gyúlt ki először a villany. A villanyhálózat bevezetésében jelentős társadalmi munkával vett részt a falu apraja-nagyja. Ez a törekvő akarat hozta később tető alá az új művelődési házat, a bevásárlóközpontot, s a hatvan férőhelyes óvodát, amelynek folyosóján most csöndben járunk, halkan beszélgetünk, hogy ne zavarjuk a 43 édes- deden alvó gyermek álmát Boly (Bof) felől érkezve a faluba, olyan házsor néz a Ticére, amit rangos városok is megirigyelnének. Itt van a helyi nemzeti bizottság új épülete is. Az udvaron gondozott, nyírott fű, virágágyások őszi pompában. A kaputol beton utacska tut a bejáratig. Bent az elnöknö, Rigó Olga már várt bennünket.- Hogy tetszik a mi kis falunk? - kérdezi mindjárt, a bemutatkozás után.- Szép, csendes falu. Szinte minden utcája, portája öröm a szemnek.- Csak az a baj, hogy Zétény is egyre jobban elnéptelenedik. En 1960-ban kerültem a nemzeti bizottságra, akkor még 1350 lakosa volt a falunak, s ma már csak 879. Körzetileg Bolyhoz tartozunk. Az utóbbi két évtizedben sokan elköltöztek innét is a környező városokba, vagy a központi közcsel. Sőt, termeljenek a piacra is, ha erre kedvük, módjuk és lehetőségük van. A talaj és az éghajlat itt a Tice és a Latorca ölelésében kedvező, természetesen kihasználjuk. Ripcsu Rudolf ehhez még hozzáteszi:-Jó lenne, ha a falusi portákról, mint régen, egyre több hízott sertés és tehén kerülne a felvásárló helyekre.- És lenne-e vállalkozó? Hiszen gyakran hallani olyan véleményeket, hogy a mai Ripcsu Rudolf falusi ember nem akar otthon disznóval, tehénnel bajlódni.- Persze hogy nem, ha nincs belőle haszna. Az utóbbi évtizedek hibás rendeletéi, tiltásai elvették sok parasztember kedvét az állattartástól. De ma már Zétényben is egyre többen kötnek szerződést a szövetkezettel sertés- és tenéntartásra, mert megéri.- Tehát a szövetkezet most arrafelé tart, amit induláskor egyszer már célba vett?- Valami megmozdult ebbe az irányba is - véli a pártelnök. - Az az igazság, hogy a falusi ember sohasem tudott beletöróni abba, hogy a nyolc órai munka után városi módra pihengessen, sétálgasson, portáján virágot ápolgasson, a kocsmában üldögéljen. Akad persze néhány küszöbnyargaló, kocsmában üldögélő is, de a legtöbben nálunk ma is napnyugtával fekszenek és pitymallatkor kelnek. Mennek a kertbe dolgozni, állatokat etetni, de hét órára már a szövetkezet telepén vannak, s végzik hűségesen ott is a munkájukat - mondja az elnökasszony.- Hány családnak ad megélhetést a szövetkezet?- Zétényben a 240 közyl 133 családnak. Az emberek jól keresnek, kivált az állatgondozók. Tavaly például az egyik fiatalember, aki Bratislavában élt, otthagyta a pincérsé- get, hazajött tehéngondozónak, és nagyon elégedett. Hát ilyen is van - tárja szét a karját.- Csak mellékesen jegyzem meg - szól közbe újra a pártelnök -, hogy a szövetkezet irodája bár Bolyban van, az elnök mégis többnyire Zétényben tartózkodik, hiszen ez a falu adja a legtöbb munkást a szövetkezetnek. Itt van a géppark is, ahol általában fiatalok dolgoznak. Ahhoz tehát, hogy a fiatalokat megtartsuk a mezőgazdaságban, szükséges egész éven át biztosítani számukra a jó kereseti lehetőséget. Családok idénymunkára nem alapozhatják jövőjüket. Mindezeket együtt, összefüggéseiben szemlélve, óhatatlanul felmerül a kérdés: miért néptelenedik hát ez a falu is? Hiszen sok fiatal megtalálja számítását a szövetkezetben, jó a közellátás, megfelelő a közművesítés, szórakozásra is van lehetőség a jól felszerelt ifjúsági klubban, szép sportpálya is van a faluban, közel a város is. Mégis miért költöznek el véglegesen egyre többen, miért nem vonzza a fiatalokat a szépen fejlődő szülőfalu?- Hogy miért mennek el a fiatalok, miért öregszik a falu? - kérdez vissza az elnöknő. - Az okok egyrészt érzelmi jellegűek. Ezt több fiatal így fogalmazza meg: Falun születtünk, de nem akarunk itt megöregedni, és hajnaltól estig gürcölni, mint a szüléink. Mi élni is szeretnénk, nemcsak jól, de sokáig is. A másik ok adminisztratív jellegű. Zétény nem központi község, tilos volt új házhelyeket kiutalni, csak a régi telekre építhettek itt is.- Úgy tudom, hogy van más nyomós ok is.- Az iskolára gondol?- Arra.- Hát igen, itt, ahol már a múlt században is volt iskola, a körzetesítéskor megszűnt. Tudja, hány gyerek jár ma innét a Bolyi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába? - hajol közelebb az asztalhoz: - 117, ebből 16 az elsős. Ám a szülők hiába akarnák helyben iskolába járatni gyerekeiket, nincs hová. A régi, háromosztályos iskolát lebontották. Helyére a szövetkezet lakóházat épített. S hogy épül-e a jövőben Zétényben új iskola, erre a két elnök sem tudott választ adni.- Csak remélni lehet, hogy igen - mondják a vállukat megvonva. A lakosság csökkenését befolyásoló tényezők közé sorolható a családtervezés is. Ma már kevesen vállalják három gyerek felnevelését.- Régen Zétényben sok volt az öt-hatgyerekes család - mondja az elnöknő. - Az ' én nagyanyám például tizenegy gyereket szült, abból tízet fel is nevelt, de mi már csak hárman voltunk testvérek.- És az ön családja?- Egy lányom van. Eltűnődöm azon is, hogy a négy évtized alatt ez a paraszti generáció mekkora utat tett meg máig. Mennyire átalakult az egész falu életformája, s mennyi értelmiségit adott a társadalomnak, pedagógusokat, mérnököket, orvosokat. Ám másfelől elgondolkoztató, hogy ezek közül egy-kettő maradt csak a faluban. Ami a község jövőjét illeti, a két elnök mégis derűlátó, szerintük a mai állapot Zétényben átmeneti. Miből fakad az optimizmusuk? Ezt az elnökasszony a következőkkel magyarázza:- Igaz ugyan, hogy egy negyedszázadon át mi sem adhattunk ki építési engedélyt, de az idén fordult a kocka. Két fiatal kapott engedélyt arra, hogy új telken építhessenek házat. A szövetkezet is újabb családi házak építését tervezi. Nagyon jó az autóbuszközlekedés, így mindenki aránylag rövid idő alatt munkába ér, és már kora délután otthon lehet. Kevés az olyan család, ahol ne lenne személygépkocsi, ami szintén megkönnyíti a távolabbi munkahely megközelítését.- Én is úgy látom: van Zéténynek jövője - mondja Ripcsu Rudolf. - Van remény arra, hogy több fiatal marad a faluban, esetleg egyesek vissza is költöznek. S ha új Iskola is épülne, bizonyára még kevesebben gondolnának a szülőfalu elhagyására. Az viszont, hogy épül-e és mikor, nemcsak a zétényieken múlik. TÖRÖK ELEMÉR Egy más falukép fogadott Bogoly János (2) és Róbert Berenhaut felvétele / ÚJ SZÍ 1989. XI.
