Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-10 / 45. szám

ÚJ szú A tápanyagok túladagolása is káros Az alma-, körte- és szilvafák trágyázásáról Az ültetvény trágyázása során százalékos töménységű oldattal. 1989. XI. 10. figyelembe kell venni a specifi­kus igényeket, valamint azt is, hogy adott esetben milyen talaj­ról van szó. Almát, körtét és szilvát különböző talajokon egy­aránt sikerrel termeszthetünk. A nehezebb és nedvesebb tala­jokon is lényegesen jobban megélnek, mint más gyümölcs­fajok, viszont alapfeltétel, hogy ne legyen magas a talajvíz szint­je és a talajvíz ne tartalmazzon túl sok karbonátot A törpeala­nyon nevelt almafáknak nincsen olyan fejlett gyökérrendszerük, mint a magoncokra oltottaknak, ezért különösen igénylik, hogy a szántórétegben elegendő mennyiségű nedvesség, levegő és tápanyag legyen. Követke­zésképpen az ilyen ültetvényben sokkal nagyobb körültekintést és gondosságot igényel, a talajjal való törődés. Mivel a körtefák főgyökerei mélyebben helyezkednek el, mint az almafáké, hosszabb ide­ig eltűrik a szárazságot és a ma­gas napi hőmérsékletet. Persze a vízhiány a körtefák esetében is negatívan hat a gyümölcsök nagyságára. A növekedés kez­deti időszakában a körtefák igé­nyesebbek a nitrogénre, mint az almafák. A nitrogénhiány köny- nyen okoz kedvezőtlen fejlődést. Ilyesmivel főleg a füvesített ültet­vényekben kell számolni, s per­sze jobb a bajnak elejét venni, mert bizonyított tény, hogy a fej­lődésben tapasztalt megtorpa­nást utólagos nitrogén-műtrá­gyázással nem lehet olyan köny- nyen orvosolni, mint az alma­fáknál. Az első években az a célunk, hogy a fákat erőteljes vegetatív fejlődésre, növekedésre ser­kentsük, megteremtsük a nagy teher hordozására alkalmas, erős vázágak kinevelésének fel­tételeit. Olykor előfordul, hogy kielégítő nitrogéntrágyázás ese­tén is satnyán fejlődnek a fák Ennek leggyakrabban az az oka, hogy rossz az alany és az oltó- vessző összeférhetösége (affini­tása), ami természetesen gátolja a nitrogénfelvételt. A nitrogén túladagolása a körténél nem rontja a gyümölcs minőségét, mint az alma esetében, viszont a hajtásnövekedést nem ajánla­tos túltrágyázással szabályozni (serkenteni), mert a buja növe­kedésű hajtások általában lá­gyak, rosszul érnek be és jobban ki vannak téve a nap, a fagy, illetve a baktériumos hervadás kártételének. A körtefák a káli­um, a foszfor, a magnézium és némely nyomelem hiányára szintén nagyon érzékenyek. Gyakran szenvednek klorózis- ban, főleg hideg tavaszi időjárás esetén, amikor a levelekben nin­csen meg a tápanyagok kívána­tos összhangja. Persze ezt a klorózist lombtrágyázással - Vegaflor típusú, teljes lombtrá­gya levélre permetezésével könnyen felszámolhatjuk. A permetezésre a levelek kifejlő­dése után minél előbb sort kell keríteni. Ha a lúgos kémhatású talajok sok karbonátot tartalmaz­nak, akkor a klorózis állandó jel­leget ölt, s gyógyítása körülmé­nyes és csak rövid ideig hatásos. Ilyen esetekben a körtefák keze­lésére Sequestrene 138 Fe (fán- kénti adagja 20-500 gramm), Chlorofen (Syntron C - dupla adag) vagy zöldgálic (áranként 10-50 kg, vagyis a négyzetmé­terenként 0,5 kg) használható. A nevezett készítményeket álta­lában a talajba szoktuk bedol­gozni, de a lomb permetezésére is felhasználhatók. Vasszulfáttal a lomb kifejlődését^ követően, a tenyészidö folyamán 3-4 alka­lommal permetezhetünk, mindig 14 napos időközökben, 0,2-0,4 A tenyészidö előrehaladtával 0,5 százalékos oldattal is dolgozha­tunk A Sequestrene 138 Fe és a Chlorofen 0,1 százalékos olda­tával a lombot - tíznapos időkö­zökben - hat-nyolc alkalommal permetezhetjük meg. Tenyész- nyugalmi időszakban, vagy kizá­rólag a törzs kezelésére 0,5 szá­zalékos oldat is felhasználható. A körtefáknál gyakran találko­zunk borhiánnyal; ennek legjel­lemzőbb tünete, hogy a gyümöl­csön felületi bemélyedések talál­hatók, melyek alatt parafaszerű sejtrétegek húzódnak meg. A betegségre utaló foltok gyak­ran összekapcsolódnak, a gyü­mölcs eltorzul és repedések ke­letkeznek rajta Komolyabb bőr- hiány esetén a körtefa nem te­rem Tipikus tünetként említhető a virágok elszáradása. Az új haj­tások rövidek, rajtuk általában kevés és elkorcsosodott levél fejlődik, a beteg gallyak télen elhalhatnak. A hiánybetegség megszüntetése céljából a köny- nyü talajokon - háromévenként - bóraxot ajánlatos használni. A bórsavas permetezés gyor­sabban hat (virágzás, idején 0,05, később 0,2 százalékos ol­dat). A bórax-oldattal (virágzás idején 0,2 százalékos, később 0,5 százalékos töménység) vég­zett permetezés szintén gyors javulást eredményezhet. A szilvafák talaját hasonló­képpen kell trágyázni, mint a körtefákét, csak valamivel több nitrogént igényelnek. Különösen ügyelni kell a kielégítő kálium­trágyázásra, mert a szilvafák a termés kineveléséhez sokat igényelnek ebből a tápanyagból. Káliumhiány esetén levélnekró- zis jelentkezik, gyakran elhalnak a hajtáscsúcsok, később az ágak, esetleg az egész fa is kipusztulhat. Magnéziumhiány­nyal a szilvafáknál ritkán találko­zunk, bár ennek az elemnek a termőképesség növelésében ugyanolyan fontos szerepe van, mint a foszfornak. Hiánya esetén a levelek előbb elhalványulnak, az idősebb levelek néha vörö­sesbarnák és az erek között vilá­gosabb árnyalat észlelhető. Ké­sőbb levélnekrózis jelentkezik, s a levelek a hajtások tövétől kezdve, idő előtt lehullanak. Ilyenkor néha csupán néhány le­vél marad a beteg hajtások csú­csán. A hiánybetegségben szen­vedő fa gyümölcse rosszul érik és idő előtt lehull. A szilvafáknál is találkozhatunk borhiánnyal. Jellemző tünetei, hogy a mag körül parafaszerű sejtréteg kép­ződik, a gyümölcs eltorzul, felü­lete megbámul Néha a gyümöl­csök felrepedeznek, a hajtások vége elszárad. A borhiány fel­számolásának legegyszerűbb módja a bórax-oldatos permete­zés (mint a körtefáknál), vagy a háromévenkénti bórax-trágyá- zás (áranként 150-300 gramm). -ská Az egyes körzetekben fojtós jel­zővel illetett, kerti berkenye (oskoru- sa, jarabina domáca - Sorbus do- mestica) 12-15 méter magasra nö­vő, szabályos koronájú fa. Hosszú­kás tojásdad, kerek vállú, fogas- fürészes levelei páratlanul szárnyal­tak, a fonákukon kékeszöldek, ritkán molyhosak. Rügyei fényesek, raga­dósak, fehér vagy rózsaszín árnya­latú virágai májusban nyílnak moly- hos, sokvirágú, sátorozó fürtben. Gömbös, alma vagy körte alakú, cseresznye-naspolya nagyságú, vö- rössessárga, pontozott - éretten barna - almácskái szotyósodnak, ehetők. Megpuhult termése kelle­mes ízű gyümölcs. Hazája Dél-Európa, hozzánk va­lószínűleg még az ókorban jutott el. Előbb a szőlőtermő körzetekben ho­nosodott meg, később az északi vidékeken is megtelepítették. Az utóbbi időben a kertbarátok gyakran felteszik a kérdést, gyü­mölcsfajnak tekinthetö-e a berke­Gyümölcsfajnak tekinthető-e a berkenye? nye? A kérdésre a termés használati értékének ismeretében adhatunk választ. A növény tudományos neve arról tanúskodik, hogy már eleink is felhasználták a házi berkenye gyü­mölcsét. Az arab sorben, illetve a kelta sor magyarul annyit tesz: fanyar, savanyú. Ha őseink az ízét ismerték, akkor valószínűleg fo­gyasztották is ezt a gyümölcsfélét. Micsurin is foglalkozott a berkenyé­vel, és sikerült a tartósítóipar igé­nyeit kielégítő hibrideket kinemesí­tenie. Nálunk hasonló eredménye­ket értek el a nemesítek egyes válto­zatokkal, tehát a házi berkenyét fenntartások nélkül a gyümölcsfajok közé sorolhatjuk. Más lapra tartozik, hogy elterjesztése és védelme lé­nyegesen nagyobb figyelmet ér­demel. Valaha elterjedten használták a népgyógyászatban. Elsősorban az emésztési zavarokat gyógyították vele (a háziállatoknál is!), de pálin­kát is égettek belőle. Közvetlen fo­gyasztásra kizárólag a túlérett gyü­mölcsöt ajánlották. Termése augusztus végén, szep­tember elején érik. A gyümölcs sok cserzóanyagot, alma- és ecetsavat, továbbá citrom- és borkósavat, cuk­rot, kocsonyásító pektint és színező anyagokat tartalmaz. Hasonlókép­pen tartósítható vagy aszalható, mint más gyümölcsfélék, s likőr és égetett szesz is készíthető belőle. A kerti berkenye generatív és ve- gefátít úton egyaránt szaporítható. Ősszel megszedett, rétegezett (stra- tifikált) magja tavaszi vetéssel elfo­gadhatóan csíráztatható. Vegetatív úton oltással szaporítják, alanynak saját magoncát vagy vadkörtét használnak. Termesztéshez, a fa termókorúvá neveléséhez sok türe­lem kell, mert meglehetősen lassan fejlődik. A nagytáblás gazdálkodási formára való áttérés, a régi háztáji szőlők felszámolása óta alig talál­kozhatunk szabadon növö-termó berkenyével. Hogy elejét vegyük a teljes kipusztulásának, elsősorban a kerttelepeken kellene telepíteni belőle néhány csemetét. ^ ^ 4444444444444444444444444444444444444444444444444444 E gyes meggyfajtáink hajlamosak arra, hogy a koro­na alsó ágcsoportjából lecsüngő ágakat nevelje­nek. Ezek a nemkívánatos, kopasz vesszők néha a tala­jig lógnak le, nem, vagy csak némileg vastagodnak, viszont évente nyúlnak, s nemritkán elérik a 2 méteres Kopaszodó meggyfák hosszúságot. Az ágak és vesszők csúcsán 3-5 termő- rügy és egy hajtásrügy képződik. A termörügyek tavasz- szal kinyílnak, de gyümölcsöt nem kötnek. Ha mégis kötődik egy-két gyümölcs, akkor satnya marad. A többi virág termékenyülés nélkül lehull (a fa ezeket elrúgja) A hajtórügyből képződő újabb hajtás ismét a talajszint felé törekedik. A gyümölcséréssel együtt pusztuló termő­részek az ágak fokozatos felkopaszodásához vezetnek. A meggy kitűnően viseli a metszést. Ha a csüngő ágakat egészen rövid csonkra visszavágjuk, tehát a fö­lösleges, levél nélküli ágakat eltávolítjuk, akkor a fát arra serkentjük, hogy bokrétás termönyársakat neveljen, amelyeken majd bőségesen érlelődik a gyümölcs. A fa koronájában elhelyezkedő, megnyúlt gallyakat is ifjíthatjuk. Leghelyesebb az ágak tövéhez közeli rügy­csoportokra metszeni, arasznyi hajtásrészeket meg­hagyva. Célszerű az ifjítást még lombhullás előtt meg­kezdeni, mert a fejlett levelek elárulják az ágak, gallyak erőteljességét. Természetesen a lombhullást követően is ifjíthatjuk meggyfáinkat az előbb említett elv alapján. Levelek hiányában a rügyek adnak pontos támpontot. Mindig a csoportosan elhelyezkedő duzzadt, vagy egye­dülálló rügyek fölött vágjuk el a hajtást. Ennek a beavat­kozásnak a hatására bokrétás termőnyársak képződnek, s már a második esztendőben gazdag termésre számít­hatunk. Az ifjítás a fák termóegyensúlyának fenntartásá­ra is szolgál. K. Sz. 4 4 4 4 M44M4»444444M444444444444444444444444*4444444444444444444-4444444444444444 Ősszel is telepíthető A tüskéden szeder a vadon termő földiszedernél jóval erőteljesebb nö­vekedésű, hajtásai nem tövisesek, termése nagyobb és bogárfekete, íze, zamata hasonló, mégis sajátos. Gyümölcse friss fogyasztásra és szörpnek is jó. A hűvösebb, csapadékosabb, ki­egyenlített éghajlatú vidékeken érzi jó! magát, a túlságosan nagy hóin­gadozások hatására károsodik. Fagyzugos és túlzott fölmelegedés­re hajlamos területekre ne ültessük. A talaj iránt nem túl igényes, de a mélyebb rétegű, tápdús, jó vízgaz­dálkodású talajokban szebben dísz­ük, jobban terem. Ősszel és tavasszal egyaránt te­lepíthető, de a tavaszi telepítés biz­tonságosabb. Ajánlott sortávolsága 2,5, tötávolsága 1,5 méter. Alaptrágyaként szervestrágyából 5 mázsát javaslunk áranként. Káli­umtartalmú műtrágyából 2-2,5, foszforból 1,5-2,0, nitrogénből pedig 0,5-1,0 kilót szórjunk ki hatóanyag­ban forgatás előtt áranként. A tüskéden szeder igen erőteljes növekedésű növény, és széles sö­vényben terem legjobban. Támbe- rendezését is ennek megfelelően kell kiépítenünk. Ültetéskor a vésszöt 2-3 rügyre vágjuk vissza. Az első év végén a képződött egy vagy két vesszőt decembertől februárig 4-8 rügyre csípjük vissza a korai fakadás miatt. A második év végén az előző évben meghagyod vesszőket, ame­lyek a nyár folyamán már teremtek, tőből távolítsuk el. A nyár közepétől fejlődöd hajtásokból kialakult vesz- szők közül a két legerősebbet hagy­juk meg és csípjük vissza 1,5-2 méteres hosszúságúra. A harmadik év végén a letermed vesszőket tőből távolítsuk e, és az újonnan kifejlődöd hajtásokból a kondíciónak megfelelő 2-4 vesszőt 2-3 méteres hosszúsá­gúra hagyva kötözzük a támberen- dezés huzalaihoz. (keszö) Kései vetésből korai termés A késő őszi ún. tél vagy hó alá történő vetésnek több előnye van. Korábban nyerhe­tünk szedhető, piacképes árut, mint a tavaszi vetésű zöldségféléknél, tökéletesebben kihasz­nálhatjuk a téli csapadékot, s nem utolsósorban mérsékelhetjük az időszerű tennivalók tavaszi torlódását. A módszer persze a kockázatoktól sem mentes Télen, főleg a száraz fagyok idején könnyen károsodhat a növényzet. A ká­rok megelőzése szempontjából a szakemberek azt javasolják, hogy zöldségféléket tél alá csak a melegebb körzetekben vessenek, de még id is a hagyományosnál mintegy 20 százalékkal több magot tegyenek a földbe A kései vetéshez olyan fajtákat kell választa­ni, amelyek jól tűrik a hideget. A tél alá történő vetésre augusztustól a fagyok beálltáig lehet sort keríteni, adói függően, hogy milyen zöld­ségféléről van szó. Az októberig földbe került magból a fagyokig még kihajt a növényzet, viszont a később veted magok csak megduz­zadnak, s a csírázás majd tavasszal veszi kezdetét. Egyes zöldségféléknél vannak speci­álisan késő őszi vetésre nemesíted fajták (vö­röshagyma, káposzta, saláta), mások aránylag jól tűrik a hideget, tehát hó alá is vethetők (sárgarépa, petrezselyem, feketegyökér, salá­tacikória, spenót, pasztinák stb). Például a gyökérzöldségek közül elsősorban sárgaré­pát célszerű tél alá vetni, mert így hajtatás nélkül is előbbre hozhatjuk a betakarítás idejét. Az igen korai betakarításhoz néhol még szep­tember elején elvetik a magot, de ez fölödébb kockázatos, mert a száraz fagyok tetemes kárt tehetnek a zsenge növényekben. Még akkor is, ha védő takarást alkalmazunk. Sokkal bizton­ságosabb a novemberi vetés, mert a megduz­zadó magok csak tavasszal kezdenek csírázni. A kései vetésnél a korai sárgarépát egyaránt 40 cm-es sortávolságra célszerű vetni. A petrezselyem, a pasztinák és a salátacikó­ria magját szintén novemberben célszerű elvet­ni. A feketegyökér jól tűri a hideget, ez akár augusztus végén is elvethető. A spenótot rend­szerint október derekán vagy végén vetik, de az sem baj, ha egy-két hédel később kerül a föld­be, hisz így még mindig korábban ad termést, mint a tavaszi vetésű. Egyes körzetekben talán a borsó tél alá történő vetésével, esetleg a korai burgonya kései ültetésével is érdemes volna kísérletezni. (Zahrádkár)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom