Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-10 / 45. szám

KÁNTOR ZSUZSA Számolni Vacsora és mosdás után, már hálóingben, a Kislány odakupo­rodott a szekrény sarkába Abuék elé. Vitte a kockás füzetét, mu­tatta nekik:- Ezt írtam. Tetszik? Mit szól­tok hozzá? A kockás füzetben ez állt: 1 23456789 10-Nagyon tetszik! - kiáltott Hamil-mackó.- Hát igen - dicsérte Füfü -, ügyes vagy, a legügyesebb a vi­lágon!- Ezek micsodák itten? - kér­dezte Abu-elefánt.- Számok - mondta a Kis­lány. - Egytől tízig. Most számol­ni fogunk. Számolni tudni kell. Megtanítalak rá titeket is. Jó?-Az bizony nagyon jó lesz - lelkesedett a hosszú fülű Füfü. Hamil is bólogatott: tudni kell csak feltűnő - mondta Füfü. - Az egyik idenéz, a másik oda. Itt van például, tessék - és rábökött a fülével: - 3-5 Látod? Hátat fordítanak egymásnak. Mint akik összevesztek. Miért? Mackócska bólogatott:-Ez a Hármas itten nagyon is felfújta magát. Könnyen lehet, hogy ö kezdte a verekedést. Nem biztos, de lehet, hogy nem az Ötös a hibás. Az Ötös, az csak később lett dühös. Jó lenne tudni, min kaptak hajba, hogy melyik kezdte, igen: az mindig fontos. Lehet, hogy nem NA­GYON fontos, de éppen úgy le­het az is. Főképpen, ha össze akarjuk békíteni a haragosokat.- OSSZEBÉKlTENI? Harag­ban vannak? - és a Kislány szájába kapta a korall-láncot, mint mindig, ha eltűnődött vala­Szkukálek Lajos illusztrációja- Tudunk ugyan számolni, de gyakorolni, nem árt. Hanem előbb még, légy szíves, mondd meg nekem: ez az első itten, miért félkarú? Valami baja tör­tént, fáj neki talán, azért dugja a háta mögé a másikat? Nem valószínű, mert az látszana: olyan vékony a törzse, olyan so­vány!- Miket tudsz te kérdezni! Ez nem fontos, Hamil. De a kis sárga mackó széttárta a karját:- Kettő van, látod, nekem is. És általában mindenkinek. Per­sze lehet, hogy ez az EGY karja olyan erős, hogy evvel is elbol­dogul. Felemel vele, ha kell, egy zsákot, de hogyha úgy jön a sors, még a malomkereket is. Csak hát szokatlan - ennyi az egész. Ha már egy karja van- hol tartja a másikat? Kíváncsi vagyok, hogy mit szól ehhez a többi Szám! Úgy hívják-e egy­más közt: Félkarú Óriás? No, persze, Óriásnak nem lehet mondani, mert épp akkorára raj­zoltad, mint a többit.-Nem RAJZOLTAM. írtam- mondta a Kislány -, ez nem rajzolás. És most figyeljetek; kezdjük a számolást! Füfü lelkesen ugrándozott:- Az nagyon jó lesz, nagyon! És persze nem RAJZOLTAD, hanem ÍRTAD a számokat. És- gyönyörűen! Szép sorban áll­nak, mint a katonák. Egyenes a sor. Egy se lép ki. Se előre, se hátra. Hanem van itt valami fur­csaság. Ha már ilyen szépen, rendesen állnak, miért bámulnak összevissza? A Kislány megigazította a ko­rall-láncot a nyakában. Oldalt hajtotta a fejét:- Nem érlelek, Füfü. Ezek nem katonák.- Jó tudom, de azért mégis­min. Megrázta a fejét, mire arca körül szétrebbent sima, fekete haja, mint egy függöny. Aztán visszahullt.-Sejtelmem sincs róla, min vesztek össze, ha összevesztek. Nem könnyű kitalálni. De most tanuljunk, mondjátok utánam a számokat hangosan! S már kezdték volna végre, de Hamil hetykélkedett, hogy ó ezeknél cifrábbakat is tud:- TÍZMEGEZERMEGMILLIÓ- SZÁZMEGEZER! - brummogott. Hanem ekkor rátrombitált Abu:- Vond vissza, szívd vissza gyorsan ezt a hosszút! TÍZ- MEGEZERMEGMILLIÓ MICSO­DA? Jó, vagy valami ROSSZ? És ha - MÉRGÉSKÍGYÓ? Fé­lek, jaj, borzalom, hagyjuk ezt! - és reszketett a tappancsa is. A Kislány megsimogatta Abu öldalát, ahol kilátszott belőle a kóc:- Ne félj a számoktól, számol­ni tudni kell. Majd megtanítalak rá. Hanem akkor megszólalt a másik szobában az óra, és kilencet ütött.- Megismeritek a Kilencest a füzetemben? Vak tyúk is talál szemet. Füfü rábökött:- Ez az. Hát látszik, álmos. Lekókad-horgad. lábára hajlítja a kerek fejét. És álmos volt a Kislány is:- Folytatjuk a számolást a legközelebb. Jó?- Nagyon jó, persze! - lelke­sedett a Füfü. Hamil-mackó pe­dig utánaszólt az ágyba:- Addigra kitaláljuk, és el­mondjuk neked, hogy miért vesztek össze egymással a Hár­mas, meg az Ötös! levegőben Nász a Annak a folyamatnak, amely­ben egy faj két nemének képvi­selői egymásra találnak, szám­talan formáját ismerjük a rovarvi­lágban. De még a sokféleségben is különlegességnek számítanak az újvilági tórösdarázsfélék. Egyik ausztráliai képviselőjük, a megalothynnus klugii nevű faj, „szerelmi életét“ írjuk le. Ennek a darázsnak a nősté­nye szárnytalan, repülni nem Dénes György Erdőn, mezőn Galagonya, tökvirág, csípi csóka a fiát. Ej te, csóka: csúnya móka! Mérges bürök, vadkapor, három hörcsög abrakot. A pofája most a zsákja. Szagos bükköny, vargánya, ürgét fogott a kánya. Fent a szárnya, lent az árnya. tud. Amikor elérkezik a párzás ideje, s ez a déli féltekén január táján esedékes, a nőstény da­rázs a maga nehézkes, három­négy centiméter hosszú testét felvonszolja valamilyen növény szárán, és vár. Persze eközben sem tétlen­kedik! Sajátos mirigyeiből csalo­gató anyagokat bocsát ki. Ez a csalogató anyag több száz méteres távolságból is odavonz­za a párt kereső hímet. A nősté­nyeknél karcsúbb, nyúlánkabb hímek jó repülök, s külsőre any- nyira nem hasonlítanak nősté­nyeikhez, hogy az avatatlanok más fajhoz tartozónak vélhetnék őket. Ami a hím érkezése után történik, az egyenesen úgy hat, mintha egy ragadozó ejtené el a zsákmányát. A nőstény köze­lébe érkező hím egy közeli nö­vénykére kapaszkodik, s a hát­ralevő utat „gyalog" teszi meg. Mihelyt sikerül neki ez a trapéz­mutatvány, megragadja a nős­tényt, s a levegőbe emelkedik vele. A légi nász órákon át tart kisebb pihenőkkel. A hím virág­ról virágra száll magával raga­dott terhével, nektárt szívogat, s azt nyomban felajánlja a nős­ténynek. Ez a „nászajándék“ elengedhetetlen kelléke a pár­zásnak, afféle hozzájárulás a hím részéről az utódok nevelé­séhez. Az energiában gazdag táplálék ugyanis fokozza a nős­tény erőnlétét, s ezáltal javítja az utódok életesélyeit. E különleges nászrepülés közben a hím megtermékenyíti a petéket majd - mint aki jól végezte a dolgát - egyszerűen elengedi a nőstényt. Az a földre pottyan, s már nem emelkedhet a levegőbe, elássa magát. Pon­tosabban lyukat, akár egy méte­res aknát vág a földbe, s ott bogárlárvákat keres. Minden bo­gárlárva mellé egy-egy petét he­lyez, s a petékből kikelő darázs­lárvák élősködő életmódot foly­tatnak. Miután utódai sorsáról gon­doskodott, a nőstény új párt ke­res magának. Felmászik egy másik virág legfelsőbb ágára, s ott várja a „szerelmi szállí­tót". (réti) TORTA A némi jóakarattal külsejében is dobra emlékeztető dobostortát egy Dobos C. József nevű pesti cukrász kreálta, akinek csemegeboltja és vendéglője is volt az egykori Pest-Budán. Az 1855-ös országos kiállításon mutatta be először a tortáját, s nyomban fergeteges sikert aratott vele. A tortafeltaláló Dobosnak egyébként már az ősei is értettek a sütés-főzéshez. Nagyapja például a Rákócziak szerencsi kastélyában volt szakácsmester, akadt tehát kitől örökölnie tehetsé­get és képzelőerőt. Gondolkodom, tehát... KI A GAZDI? ÉLÉLÉLAB NÉVKERESŐ BETÜREJTVÉNY Megfejtés egy név. Vajon milyen? MEGFEJTÉS Az október 27-i számunkban kö­zölt feladatok megfejtése: a D-vel és a G-vel jelölt részekből összerakha­tó egy tojás; R-betű. Nyertesek: Illés Szilvia, Királyhelmec (Král'ovsky Chlmec); Doró Zoltán, Safárikovo; Pücsök Gábor, Zselíz (Zeliezovce); Erős Zoltán, Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove); Lukács Gábor, Szepsi (Moldava nad Bodvou). A képen látható kutya csak egyetlenegy gyereké, mégpedig azé, aki pórázon sétáltatja. A többi meg csak nézi. Ugyan hányas számú gyerek a boldog gazdi? A VILLÁMLÁS Kétségkívül a leglátványosabb, egyben a legfélel­metesebb természeti jelenség a villámlás. 1752-ben a hires szabadsághós és fizikus, Benjamin Franklin (1706-1790) bizonyította be, hogy a villámlás légköri elektromos jelenség. Kísérleti „műszere“ egy hatal­mas fémkulcs volt; ezt papírsárkány segítségével eresztette fel egy zivatarfelhőbe. Elgondolása az volt, hogy a zivatarfelhőkben, valamilyen fizikai folya­mat révén, különváljak a pozitív és negatív töltések, és közöttük gigantikus elektromos szikra ugrik át. Kísérletében a kulcs és a Föld között valóban leját­szódott ez a jelenség. Neki köszönhetjük a villámhá­rító feltalálását is. Annak ellenére, hogy ma már pontos műszerekkel, légköri ballonokkal és repülőgé­pekkel történik a villámok vizsgálata, egészen ponto­san még nem ismert az a folyamat, amely a töltések elkülönüléséhez vezet. A megoldást minden bizony­nyal a kisebb és nagyobb vízcseppecskék között fellépő súrlódásban, az atomi szinten történő elektro­mos folyamatokban kell keresni, melyek a nagy légköri áramlások nyomán keletkeznek. A kutatások nagy erővel folynak a földi laboratóriumokban is, és remélhetőleg, a nagy talány néhány éven belül meg­oldódik. A villámlás lehet negatív, illetve pozitív töltésű, végbemehet a felhő két átellenes pereme között, de a leggyakrabban a felhő és a földfelszín között jön létre. Sajnos,a villám nemcsak látványos, de nagyon veszélyes jelenség. Évente 40-50 ember halálát és több száz épület felgyújtását okozza hazánkban. Bár ma már szinte alig található épület villámhárító nélkül, amely közvetlen a földbe vezeti a nemritkán többszázmillió voltos feszültséget, elő­fordulhat, hogy éppen mellé csap be a villám. Leg­gyakrabban kimagasló épületekbe, magas fákba, de vízfelületekre vagy vizesebb talajba is becsap. Jó tudni, hogy a személyautó biztonságot nyújt a villám- csapás ellen, mivel az úgy viselkedik, mint a fiziká­ban jól ismert Faraday-kalitka, vagyis a fémkarosz- széria levezeti az elektromos töltést, az autó belseje viszont mentes marad az elektromos hatásoktól. A villám nem­csak látványos, veszélyes is (Méri István felvétele) Nem nyújtanak ilyen védelmet a múanyag-karosszé- riájú gépkocsik (Trabant). Az ilyen autó utasai tehát jobb, ha másutt keresnek védelmet erős villámlás idején. Könnyen kiszámíthatjuk a villámlás tőlünk való távolságát, ha a villámlás és a mennydörgés között eltelt másodpercek számát beszorozzuk 340 méterrel, ami a hang terjedési sebessége. Ha példá­ul a villámlástól a mennydörgésig 10 másodperc telt el, akkor a villámlás távolsága 3400 méter. BODÓK ZSIGMOND

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom