Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-10 / 45. szám
iraiyil B SS: A Zselizi (2eliezovce) Állami Syj: Gazdaság melléküzemágaként i-Sí nem is olyan régen nyílt meg egy SS műhely, amelyben a Szovjetunióba SS: szállítandó szövőgép-alkatrészeket SS: csiszolják simára. A melléküzemág SS: bedolgozókat is foglalkoztat: a kö- SS zeli falvak nyugdíjasait, kisgyerme- SS: kés anyukáit, kiknek ezáltal kedve- SS: ző jövedelem-kiegészítő lehetősé- SS: get kínálnak. A műhelyben is első- SS sorban eleddig háztartásbeliek dol- SS goznak - ámde nem éppen ideális SS körülmények között. SS: A hosszú, olajos-poros levegőjű S*S teremben csöndben dolgoznak az SS asszonyok. Ki-ki a maga munkada- rabját, egy közepes edény nagysá- SSí gú bádogtárgyat dörzsöl a csiszolóig;: papírral. A levegő hamar kaparni S:S: kezdi a torkomat, meg is kérdezem, SS miért nem szellőztetnek - mert lá- SS tóm, az ablakok csukva hogyan SS bírnak naphosszat itt ülni és dóira;;:; gozni. SS -Azért, mert ha kinyitnánk az SS: ablakot, akkor a trágyabűz zavarna SS: - mondja egyikük, és mivel értetle- SS: nül ingatom a fejemet, magyarázatra* ként hozzáteszi: - Éppen itt, az jSS ablakok alatt van a szomszéd telek •SS; tulajdonosának a szemétdombja. SS Kérésünkre többször is felszólította SS ót a városi nemzeti bizottság, hogy SS távolítsa el, de mindeddig ered- SS ménytelenül. S*í Az asszonyok egy része rendü- :SS letlenül folytatja a munkát, a többiek •SS: pedig ebédelni készülődnek. Mikor ;S|S azonban a munkakörülmények iránt :SS érdeklődöm, mindannyian panasz- S:S kodni kezdenek, de kérnek, nevü- SS két ne írjam meg, mert kellemetlenrag ségektól tartanak. A műhelyben 35 SS nő dolgozik. Egy darab alumínium SS alkatrész simára csiszolásáért 6,5 SS koronát kapnak, ehhez hozzájön SS még óránként egy korona „por- ÍS;i pénz“. A napi norma 16 darab, és S|S egyes asszonyok szerint ennél töbSS bet megmunkálni nem kifizetődő... SS K. M. is a szellőztetésre panasz- Sj:|:i kodik, és invitál, tekintsem meg a mosdót és az öltözőt is: - Ezt SS tessék megnézni! Két mosdó harSS mincöt asszonynak! A zuhanyozóéi ban pedig ,, elfelejtették“ felszerelni SS a vízcsapot. Mosakodni tehát nem SS lehet. Szappant, törülközőt se ka- :S;j punk. Védőfelszerelésünk nincs, SjS kötényt sem osztottak még az idén. SS Az öltöző sötét és barátságtalan. SS Még ió, hogy a vécék működnek. ■S;S - Es szóltak erről a főnöküknek? SS - Hiába mondtuk, semmit se tett. SS Bár a zuhanyozót megemlítette valamelyik gyűlésen, de azt a választ kapta, hogy az nem olyan fontos dolog - mondja P. K. - De mi a közvetlen felettesünkkel nem nagyon értünk szót. Közös dolgainkat nem tudjuk megbeszélni, őt a panaszaink nem érdeklik különösebben. Nézze meg a kezünket- mutatja az alumíniumportól vörös kezét -, sokszor éjjeleken át nem alszunk, any- nyira fáj. Igaz, kaptunk három új csiszológépet, de ezek nem sokat érnek. A munka így nehezebb, egészségtelenebb is, és csiszolni sem lehet velük szépen. M. K. szintén ebédre készül, kezet mosni jött: - A kirándulásokról is csak egy-két nappal az indulás előtt tájékoztatnak, a kulturális akciókról szintén későn szerzünk tudomást, pedig mi éppúgy a gazdaság dolgozói vagyunk, mint a többiek.-Az én nevemet nyugodtan leírhatja - szól Hana Melisiková. - Az asszonyok igazat beszélnek. Mondja, lehetséges az, hogy a huszadik században ilyen körülmények között kelljen dolgoznunk? Ha nincs munka - fizetetlen szabadságra küldenek bennünket. A nyári szünidő alatt meg nem tudjuk kire bízni gyerekeinket, mert az utcán hagyni nem akarjuk őket. Hol az egyik, hol a másik szomszédot kell megkérni, ügyeljen rájuk, de hát őket sem lehet örökké ezzel terhelni.- A munkánkhoz nincsenek meg az alapvető feltételek sem: megfelelő dörzspapírt sem kapunk - mondják többen is.- Az igaz, hogy a csiszológépek alkalmazásával nagyobb a levegőszennyezés, a munka is körülményesebb, az viszont nem, hogy az asszonyok nem kapnak tisztítószereket, mert én mindig adok nekik, ha kérnek - állítja Vlkan Erika bérelszámoló. Kovács Kázmér, a melléküzemág műszaki szolgáltatórészlegének főnöke így vélekedik a helyzetről:- Valóban sok probléma van a műhelyben, de ez egy kényszer- megoldás következménye. Eredeti elképzelésünk szerint itt egy elektronikai műszereket gyártó részlegnek kellene működnie. Különböző okok miatt alakult úgy, hogy csiszo- lóműhelyt nyitottunk. Ez a munka bizony nem kíméli a kezeket, s még azt sem tudjuk, hogy az alumíniumpor mennyire ártalmas. Gazdasági szempontból sem kifizetődő az itteni munka, hiszen gyakran van gondunk a szállítókkal. Rendszertelenségük miatt sok a kiesés. Pótmunkát szervezünk: a szölókapálást, de °rre nem sokan vállalkoznak. A fűtés is csak ideiglenesen van megoldva. A műhely „közvetlen“ főnöke, Benyo János ezt a problémát már előterjesztette a megfelelő fórumon, hiszen az ilyen ülőmunkánál jobban kell fűteni a helyiséget, egyelőre azonban nem történt konkrét lépés. Azért aki jól dolgozik, jól is keres. Viszont észrevettük, hogy néhá- nyan visszatartják az ügyesebb asszonyok teljesítményét azzal, hogy ha ók több alkatrészt lecsiszolnak, mint amennyi a norma, akkor ,,megszólják“, vagy egyszerűen lebeszélik őket a túlteljesítésről, mondván, hogy azt úgysem fizetik meg rendesen. Pedig ez nem igaz. Gondjaink tehát bőven vannak, de minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy megoldjuk őket. Benyo Jánost, a „mestert“ is felkeresem, vajon ö mit szól az asszonyok panaszaihoz?- Az asszonyoknak igazuk is van, meg nem is. Elismerem, gyakran én is hibás vagyok, mert nem mindig használom velük szemben a megfelelő hangnemet, de azért ők is magukba szállhatnának néha. Valahogy nem értjük meg egymást. Az egyik asszony szakszervezeti bizalmi volt, addig még úgy-ahogy rendeztük ügyeinket, de ő lemondott, és azóta ezt a funkciót senki se tölti be. Nincs szószólójuk - ezért van több megoldatlan gondjuk. Mert ha engem figyelmeztetnek a hiányosságokra, akkor igyekszem is segíteni nekik, hiszen ez a munka, amit ók végeznek, valóban nehéz. Véleményem szerint azonban panaszaiknak nem én vagyok a legfőbb oka, hanem ók maguk, mert a műhelyben dolgozó asszonyok - talán mert az elmúlt egy év alatt még nem szokták meg egymást - bizony nem összetartóak. A csiszolóműhelyben tehát egymásba fonódnak a gondok. A látot- tak-hallottak alapján én csak azt tudom mondani, hogy az asszonyok bizony rossz körülmények között végzik ezt a megerőltető és ki tudja, az egészségükre mennyire ártalmas munkát. S ha egy üzem vagy gazdaság új vállalkozásba kezd, először is az emberi tényezőt vegye figyelembe, teremtse meg a munkához a megfelelő feltételeket, és csak ezután kezdje el a termelést. Mert a zselizi műhelyben, úgy vettem észre, minden ideiglenes, semmi sem biztos. A felettesek pedig nem aggódnak, mert a munka iránt sokan érdeklődnek. Akik itt dolgoznak, panaszkodnak, mások viszont nagyon szeretnének idekerülni, de helyszűke miatt nem jöhetnek. Ezért nem ösztönzi a vezetőket semmi sem arra, hogy javítsanak a helyzeten. Pedig ideje lenne mar! PÓDA ERZSÉBET A minap az egyik lakótelepen géppuskaropogásra emlékeztető zajra riadt fel pár száz ember. Háztömbök egész sorában gyulladtak ki egymás után a lámpák. Ablakok tárultak szélesre, hogy csodát lássanak, halljanak az álmukból felriasztott emberek. Esztendeje sincs, hogy ezen a lakótelepen tetemes költséggel elkészült egy játszótér. Két mutatós házikó is, csupa üvegből, műanyagból: az egyik a felügyelő kuckója, a másikban mosdó, illemhely. Ablaküvegeit vandál kezek már régebben kitörték, de a jó állam bácsi csak megcsináltatta. Most azonban mást találtak ki. Megfigyelték, hogy a házikók teteje pléhburkolatú, sima, akár az üveg. Táncolni is lehetne rajtuk. A felfedezést a kérdéses éjszakán tett követte. A géppuskaropogást, vagy valamilyen óriási dob pergé- sét idéző lárma szánkat ugratott ki az ágyból. És nem akadt ember, aki rájuk szólt volna. Jómagam sem tettem semmit, hogy legyen vége ennek a csendhábo- rításnak. Féltünk? Nem akartunk kellemetlenséget? Pedig szólhattunk volna. Justicia a mi oldalunkon állt. A vandálok, ha különösebben nagy anyagi kárt nem is okoztak, mégis törvénybe ütköző cselekedetet követtek el. A csendháborítás szabálysértésnek minősül, amelyet az követ el, aki valamilyen lakóhely, település nyugalmát, főleg éjjeli csendjét megzavarja... Aztán az is kiderült, hogy a táncos kedvű csitrik és suhancok • többsége nem a város másik végéből autókázott ide. Egyiküknek- másikuknak föltehetőleg a szülei is végignézték az éjszakai dáridót. Hogy milyen következtetést vontak le belőle? Nem tudom. Csupán annyit, hogy a tetótánc nem ismétlődött meg. Nem csodálkoznék azon sem, ha a tettesek maguk tértek volna észhez, egy kis apai, anyai támogatással belátták volna, hogy az ilyesmi következményekkel járhat. És, ha, mégsem, nekünk idősebbeknek kell jobban a sarkunkra állni, hogy megőrizzük a zavartalan csendet. SZARKA ISTVÁN Komp a Dunán Esztergomot és Stúrovót emberemlékezet óta jószomszédi kapcsolatok kötik össze. Úgy tartják, hogy a Duna elválasztja, de ugyanakkor össze is kapcsolja a két várost. A Dunát átívelő első vashidat 1885-ben építették fel. A híd átadása előtt pusztított a két városban és környékükön az elmúlt évszázad legnagyobb árvize. Az 1876. évi elemi csapás során a víz elöntötte szinte az egész várost, a lakásoknak több mint a fele elpusztult. Ezután döntött a magyar Országgyűlés a gátak felépítéséről Komárom és Párkány között és a két partot összekötő vasúti híd megépítéséről. Átadáskor - 1895 szeptemberében - a legkorszerűbb konstrukciók közé tartozott, 480 méter hosszú volt, négy pillérre támaszkodott. A sors azonban kegyetlen volt a modern vasúti létesítményhez - fél évszázadig sem szolgálhatta a közlekedést. A CSSZK megalakulása után Stúrovo fontos határváros lett. A hídon vámhivatal létesült. Jelentős vasútvonal vezetett a városon keresztül, de a hídon is. A fasiszta csapatok a Vörös Hadsereg elöl menekülve 1944 december 22-én a levegőbe röpítették a vaskonstrukciót. Húsz évig nem volt összeköttetés a Duna mellett fekvő városok között. Felvetődött a híd felújításának gondolata, de végül úgy döntöttek, kompjáratot létesítenek. Az üzemeltetésre a MAHART vállalkozott. Kezdetben a Badacsony kirándulóha|ó csak kevés utast szállított a két part között. Ebben az időben az illetékes szervek csak ideiglenes megoldásnak tekintették a kompot, folytak az előkészületek az új híd építésére. A Gabcíkovo-Nagymaros Vízmúrendszer építése azonban új problémákat vetett fel. A híd tervezői nem számoltak a Duna vízszintjének emelkedésével, s ezért a terveket el kellett napolni. így aztán a komp továbbra is fontos szerepet tölt be Az egyre fejlődő turistaforgalom ugyanis egyre nagyobb igényeket támaszt. A kompnak nagy érdeme van abban, hogy 1964- ben a város kiválóan helytállt első idegenforgalmi próbáján. A vámhivatal feljegyzései szerint áprilisban 16 500 magyarországi és 3600 csehszlovákiai utas lépte át a határt, júniusban már több mint 14 ezren utaztak tőlünk a Duna másik partjára. És ez még nem volt a főszezon! Az árvíz Az 1965. évi nagy árvíz drámai eseményeket váltott ki a városban is. A kompközlekedés megszűnt és ezáltal a rohamosan fejlődő idegenforgalom is. Egyes utcákat másfél méteres víz öntötte el, a kikötö,,és a környező épületek is víz alá kerültek Az utasok türelmetlenül várták a kompjáratok felújítását. Akkoriban a szezonban naponta 3000 utast szállított, az idényen kívül pedig akár ezer személyt is. Később lehetővé vált, hogy gépkocsik és autóbuszok is ily módon jussanak át a másik partra. A nemzetközi viszonylatban is ritka folyami közlekedés szerepe a további években tovább nőtt. A vámhivatalt felújították, korszerűsítették. Már nemcsak a Magyarországra, hanem a déli államokba utazók is igénybe vehetik. A komp kétféle menetrend szerint közlekedik. Nyáron a késő esti órákig, ősszel és tavasszal rendszerint csak délután négyig. Télen rövid időre a MAHART kikötőjébe vontatják. Nemritkán okoz gondot az alacsony vízállás. Ilyenkor különösen értékesek a komp kapitányának, Bindics Istvánnak a tapasztalatai. Helyettese, Kalóczkai Tibor elismeréssel beszélt a kapitány tudásáról, arról, hogy a rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok között, sürú ködben is bravúrosan manőverezik. - Nem véletlen ez, hiszen huszonöt éve végzi ezt a nagy hozzáértést követelő munkát - tette hozzá. Az idei idény Alig tíz perc kellett ahhoz, hogy a Zalka hajót és a kompot a másik part felé fordítsák, áthajózzanak Esztergomba és kikössenek. Maga az előkészület, vagyis az utasok, az autók és autóbuszok behajózása összehasonlíthatatlanul tovább tartott- Gyakorlatilag félóránként megyünk át az egyik partról a másikra. Egyszerre 15 személygépkocsit vagy két autóbuszt és 450 személyt szállítunk - tudjuk meg Kalóczkai Tibortól. S hogy milyen volt a fóidény? Bindics kapitány szerint nagyon jó.- Augusztusban voltak olyan napok, amikor 2700 személyt is átszállítottunk. Augusztus 9-én pedig 5500 személyt. 280 személygépkocsit és több autóbuszt. Az alacsony vízszint bizony augusztusban is gondot okozott, előfordult, hogy fél méterrel alacsonyabb volt a vízállás az optimálisnál. Egyébként előnyben részesítjük a gyalogosokat Nemegyszer olyan türelmetlenek utasaink, hogy lelassítják az üzemeltetést. Annak ellenére, hogy az elmúlt években emelkedett a díjszabásunk, utasforgalmunk nem csökkent. Személyenként egy retúrjegyért 14 koronát, a személyautóén pedig egy irányban 26,50 koronát kell fizetni. Megismerkedtünk a komp személyzetének gondjaival is. Nem könnyű a munkájuk, az év folyamán 'egyenként 2100 órát kell dolgozniuk. Sok bosszúságot okoz, hogy az utazási irodák nem adnak az érdeklődőknek pontos információkat szolgáltatásaikról Sok .térképen nemzetközi határátkelőhelyként tüntetik fel a kompot, ez azonban nem felel meg a valóságnak, így aztán a külföldi turisták fölöslegesen időt vesztenek azzal, hogy el kell menniük a komáromi (Komárno) vagy az ipolysági (Sahy) határátkelőhelyig.- Igaz, a nyári idénynek már vége van, de a csúcs- forgalmat már hagyományosan az októberi vásár jelenti Olyankor erősítést is kapunk Magunk nem győznénk átszállítani a 440 éves vásár iránti valamennyi érdeklődőt Ezzel aztán véget is ér az idei hajózási idény-mondja búcsúzóul Bindics István. KISS ÁRPÁD ÚJSZ 1989. XI.
