Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-03 / 44. szám

A hajtatott zöldségféléket fenyegető betegségekről A késő ősszel, a téli hónapokban vagy kora tavasszal termesztett, hajtatott zöldségféléket sokféle betegség fenyegeti. A kórokozók terjedé­séhez az elhanyagolt vagy elégtelen szellőztetésen, a magas hőmérsék­leten és nagy páratartalmon kívül a növényápolási munkák alkalmával ejtett sebek is nagyban hozzájárulhatnak. A palántavészként is emlegetett palántadólést okozó gombabetegsé­gek a talajjal terjednek. A fertőzött termesztóközegben a magok egy része nem kel ki, és a megjelenő csíraképzödményekből is sok elpusztul. A fertőzött palánták 4-6 leveles korban jelzik a bajt: a gyökérnyak megpuhul, megbámul, majd a növény eldől enélkül, hogy elszáradna. A rosszul vagy egyáltalán nem szellőztetett fóliaházakban, üvegházak­ban nevelt, sürú, megnyúlt, edzetlen palántákban okoz legtöbb kárt. A szklerotíniás tőpusztulás szinte valamennyi hajtatott növényfélében kárt tehet. Olykor a 40-60 százalékos tökiesés sem ritkaság. Elsősorban a hajtatott salátát fenyegeti, a fertőzött növény sárgászöld színt kap és elfonnyad, a levélerek vizenyőssé válnak, az egész növény megrothad, vagy tartós szárazság esetén börszerúen kiszárad. Még a csupán vészfűtéssel üzemelő hajtató berendezések növényzetét is tönkreteheti. A fonnyadó paprikatö foltos, helyenként rothadó szára szintén a gomba jelenlétére utal. A kezdetben vizenyős foltokban fehér gombafonalak jelennek meg, a hosszában kettévágott szárban, fehér szövedékben, szabálytalan alakú szkleróciumok találhatók. Gyakori eset, hogy a papri- katönek csak egy része pusztul el. A paradicsomban csak ritkán tesz kárt, de ha a szár a föld közelében fertőződik, rendszerint az egész növény elpusztul. Az uborkánál rendszerint a szárcsomókon telepszik meg, s a tápanyagellátás megszűnése a növény gyors száradásához vezet. A palántadőlés megelőzésére Nematint használunk. A szerből 10 liter vízhez 75-200 ml-t adhatunk, s az oldatból egy négyzetméter palántane­velő terület fertőtlenítéséhez 2-8 liter szükséges. Az időjárástól függően 1 -2 hónappal a kezelés után lehet bevetni a területet. Fagymentes időben az előkészített komposztot is fertőtleníthetjük, de a beöntözött anyagot -egy hétre le kell takarni fóliával. A Nematin-oldat a gombabetegségek, a kártevők és a gyommagvak ellen egyaránt hatásos. Egyszerűbb és talajkímélöbb eljárás, ha az Orthocid 50 oldatával öntözzük be a földet. Vetés előtt 5 liter vízben 30 grammot kell belőle kijuttatni egy négyzetmé­terre. A komposzt fertőtlenítéséhez köbméterenként 800 gramm Orto- cidra van szükség. A magvak csírázása idején 0,2-0,3 százalékos oldat formájában használható beöntözésre. Aki Fundazolt használ, közvetlenül vetés után 0,1 százalékos töménységű oldattal öntözze be a területet, 2-5 liter oldatot számítva egy négyzetméterre. Jobb hatást érhetünk el, ha az oldatba 0,15 százalék Previcur készítményt is adunk. Ha a salátánál a szklerotíniás töpusztulás első tüneteit észleljük, permetezzük meg vagy öntözzük be a növényzetet a Ronilan 50 WP 0,1 százalékos töménységű oldatával. Az uborkát néhány nappal kiültetés után feltétlenül meg kell permetezni (beöntözni) a Fundazol 0,1 százalé­kos oldatával. Sót, a kezelést már ar palántanevelés idején célszerű elkezdeni. A paprika és paradicsom károsodásának a páratartalom csökkentésével elejét vehetjük, így a vegyszerek használata felesleges. A botritiszes szár- és termésrothadás a salátát, paradicsomot, paprikát és uborkát veszélyezteti. Főleg késő ősztől tavaszig, amikor kevés a természetes fény. A salátánál gyakran a szklerotíniával együtt károsít. A fertőzött paprika elhullajtja a virágait, az uborkánál a fertőzés a virágok­ról terjed át a termésre. A saláta vegyszeres növényvédelme a Ronilan 50 WP 0,1 százalékos oldatával (élelmezés-egészségügyi várakozási idő 28 nap), az uborkáé a Fundazol 50 WP szintén 0,1 százalékos oldatával oldható meg (várakozási idő 21 nap). A paprika és paradicsom vegyszeres védekezésének lehetőségeit a szakirodalom nem említi. A nyáron is sok gondot okozó alternáriás szárazfoltosság a tavaszi hajtatásnál is veszélyezteti a paradicsomot. A fóliás és üvegházi növény­zet további ellensége a paradicsom- vagy burgonyavész. A védekezés sikere a felismerésen és gyors beavatkozáson múlik. Az említett beteg­ségek ellen a Kuprikol 50 0,6-0,7 százalékos (várakozási idő 7 nap), a Neroxon 50 0,6 százalékos (21 nap), a Perozin 75 B (Zineb) 0,4 százalékos és a Novozir MN 80 0,2 százalékos oldata használható (mindkét esetben 21 nap a várakozási idő). A fuzáriumos és verticilliumos tóhervadás már 14-20 nappal ültetés után megfertőzheti a paprikát és paradicsomot. Előbb fonnyadni kezd a növényzet, mintha vízhiányban szenvedne, de azután megsárgulnak, elszáradnak a levelek. Megelőzni, mérsékelni az előző bekezdésben említett szerek valamelyikével lehet a bajt. Valamint azzal, hogy betakarí­tás után a fertőzött növénymaradványokat azonnal megsemmisítjük. így valamennyi gombás megbetegedés terjedésének gátat vethetünk, olcsóbbá, környezetkímélőbbé tehetjük a termelést. SZALAI LÁSZLÓ SZÚ a I.XI.3. Paradicsom, kényszerérleléssel A tenyészidóben rendszeresen öntözött, szakszerűen permetezett paradicsomtöveken általában még késő ősszel is sok a zöld bogyó. Közülük a fejlettebbeket, esetleg halványodókat-szinesedöket mes­terségesen is beérlelhetjük. Ha a fagyok előtt feltépjük és például a szerszámoskamrában a gyökerével felfelé felfüggesztjük a növényt, egy-két hét alatt beérleli a termését. Az érést segíti a 20-25 fokos hőmérséklet és a legalább 85 százalékos relatív páratartalom. A kereskedelmi érlelőkben etilén segítségével siettetik az érési folyamatot. Mint tudjuk, az érett gyümölcsök etilént lélegeznek ki, amit házi feltételek között kihasználhatunk a paradicsom beérlelésénél. Például úgy, hogy műanyag tasakokba vagy zsákokba 4:1 arányban keverve helyezzük el a paradicsomot és az érett őszi almát vagy körtét. A már színesedő bogyók az erkélyen vagy az ablakban is beérlelhetök, viszont a kevésbé fejlett, haragoszöld bogyókból legfel­jebb dzsemet, vegyes zöldségsalátát készíthetünk, esetleg önmagá­ban, vagy patisszonnal vegyesen kovászolhatjuk, mint az uborkát. Friss zöldparadicsomot nem tanácsos fogyasztani, mert az egész­ségre káros anyagokat (tomatin, szolanin) tartalmaz. (ká) A spárga ízletes csemegezöld­ség, tulajdonképpen az egész vilá­gon ismeretes. Feltételezhető, hogy már a régi egyiptomiak is termesz­tették és előszeretettel fogyasztot­ták, ugyanis a egyiptológusok az egyik - időszámításunk előtti 2700- ban emelt - piramist díszítő freskón egyebek között egy köteg spárgát is felfedeztek. Nálunk egyelőre csak szórványo­san termesztik, kertészkedöink né­hol dísznövényként ápolgatják a kis­kert szögletében. Azonban a nem is olcsó, import spárgakonzerv kelen­dősége, valamint a minden újért lel­kesedő hobbikertészek spárgater­mesztés iránti érdeklődése sejtetni engedi, hogy végre felfedeztük és talán meg is kedveltük ezt a különle­ges, ámde értékes zöldségfélét. A spárga (Asparagus officinalis) fogyasztható része a zsenge, leg­alább 10-15 crrv hosszú, zöld vagy halványított hajtás - a spárgasíp. Táplálkozási értékét a benne talál­ható vitaminok (A, C, B,, B2, PP) és ásványi sók (mész, vas, foszfor, ká­lium, nátrium, magnézium), no meg a veseműködést és a vizeletkivá­lasztást serkentő nitrogénes és ké­nes vegyületek adják. A szerveze­tünk számára igen fontos C-vitamin- ból a halványított spárgasípok 50-60 milligrammot, a zöldek pedig 100-120 milligrammot tartalmaznak 100 grammonként. A spárga karo- tinból közel annyit tartalmaz, mint a nálunk ugyancsak széles körű meghonosításra javasolt bimbóskel vagy a közkedvelt paradicsom. A sípok áprilistól júniusig szedhe­tők, következésképpen a spárga fel­tételeink közepette a tavaszi zöld­ségkínálatot gazdagíthatná. Évelő növény, jó táperőben tartott talajo­kon akár 15-20 évig is egy helyen termeszthető. Az átlagosnál mé­lyebben művelt talajba ősszel és tavasszal egyaránt telepíthető. A spárga - főleg a bakhátas haj- tatásra-halványításra telepített nö­vényzet - a laza szerkezetű, köny- nyen felmelegedő talajokat kedveli. Tápanyagigénye nagy, foszforból kevéssel is beéri, viszont káliumból és nitrogénből kimondottan sokat kí­ván. Alapjában véve szárazságtűrő, de a szedés idején juttatott vizet gazdagon meghálálja. A pangó ta­lajvizet nem kedveli, ezt már telepí­téskor jó figyelembe venni. Fényigé­nye nagy, hóigénye inkább közepes. Árnyékos területen kevés és feltűnő­en vékony sípot nevel. Gyökérzete a komoly hidegeket is jól túri, magá­ban a növényzetben a nagyobb hó­ingadozások sem tesznek figyelmet érdemlő kárt. Ritka vetésből származó, általá­ban kétéves magoncokról szaporít­ják. Mivel a helybevetés nem meg­oldható, a spárgatermesztés széle­sebb körű elterjesztéséhez a köz­ponti, vagy mondjuk alapszervezeti ültetöanyag-ellátás minden bizony­nyal jelentősen hozzájárulna. A ma- goncok (palánták) előneveléséhez ősszel 2-3, tavasszal 4-5 cm-re kell vetni a magot. A sortávolság 10 cm legyen. Sorjelzönek legjobb az öt­hat hét múlva értékesíthető retek, de a saláta vagy mondjuk pár szem gyorsan kelő árpa is megteszi. Az ápolási munkák zömét a rendszeres gyomirtás adja, de számolni kell a fejtrágyázással (nitrogén), meg a száraz nyárutókon esedékes egy­két öntözéssel is. Az októberben vagy november elején felszedett magoncok válogatás és osztályozás után, azonnal kitelepíthetók a mé­lyen megforgatott talajba, vagy hű­vös pincében, esetleg árokban el­vermelve a szabadban tárolhatók a tavaszi telepítésig. Telepíteni egymástól 130- 140 cm-re meghúzott, 20 cm mély árokban lehet, mégpedig 50cm-es tőtávolságra. Később az árkot a nö­vekedésnek megfelelően feltöltöget­jük, így a barázdák idővel teljesen eltűnnek. A telepítést követő őszön pótoljuk az elpusztult növényeket. A következő évben gyomirtással, valamint kiadós őszi trágyázással igyekszünk megalapozni a későbbi gazdag termést. A telepítést követő második év­ben a spárgatövek nyolc, esetleg tizenkét hajtást is hozhatnak. Ez jelzi, hogy a tövek jó erőben vannak, s a következő év tavaszán feltöltö- gethetók a halványításhoz. Ilyenkor a spárgatövek fölé a harmadik év tavaszán mintegy 35 cm magas és minimum ugyanilyan széles bakhá­tat húzunk, hogy szép hosszú és világos sípokat nyerjünk. Aki zöld színű sípokkal is beéri, annak nem kell a töltögetéssel bajlódnia. A 2-3 naponkénti szedés április derekán vagy végén veheti kezde­tét. A jó erőben levő spárgatövek - főleg, ha kéthetenként kiadósán meglocsoljuk a területet - kezdetben hét-tíz, évek múltán pedig akár 18-20 spárgasípot is nyújthatnak. A szedést június elején be kell fejez­ni, s ha időközben a köztes vete- mény is lekerült, a bakhátakat el­bonthatjuk, a sorközökbe adagolt trágyát bedolgozhatjuk. A spárgasípokat sokféleképpen elkészíthetjük, a tisztításkor keletke­ző törmelékből pedig leves, püré, töltelék, felfújt stb. készülhet. A megszedett sípokat nem lehet sokáig tárolni, ezért a fölös mennyi­séget ajánlatos sós vízben, csírátla­nítással tartósítani. Az orvosok személyenkénti átlag­ban évi fél kilogramm spárga fo­gyasztását javasolják. Az elhízott embereknek ennél lényegesen töb­bet kellene fogyasztaniuk, viszont bizonyos betegségek esetén (gyo- morsav-túltengés, heveny fekélyes betegségek, húgyutak gyulladása, gyomor- és bélgyulladás) szigorúan őrizkedni kell a spárgától. (dek) A tojók selejtezése. Az idősebb tyúkokat az első, általában 10-12 hónapig tartó termelési időszak eredményei alapján értékeljük, majd elvégezzük a selejtezést. Húsz év­vel ezelőtt még a nagyüzemekben is két-három idényen át tartották a to­jókat, ma viszont egy év után kiselej­tezik, leváltják az állományt. A ház­tájiban úgy kell válogatni, hogy a legtöbb tojást termelő tyúkok a második évben a tojóállomány gerincét alkossák, hisz nagyobb - jobban értékesíthető - tojást ter­melnek, mint a fiatal tojók. Á máso­dik termelési időszak a tollváltás után kezdődik, miközben a másod­éves tojók termelőképessége mint­egy 15-20 százalékkal csökken. Fontos a szikkasztás. A kertben nevelt amarillisz hagymáit felszedés után legalább 4-6 hétig szikkaszta­ni, pihentetni kell. Ezt követően, ha már tökéletesen behúzódtak, tiszto­gassuk meg őket az elszáradt leve­lektől, majd újságpapírba csomagol­va, fagymentes helyen tároljuk. A hagymákat december elején kell cserépbe ültetni úgy, hogy az egy- harmaduk kiálljon a földből. Meleg, 18-20 fokos környezetben öntözés nélkül, legfeljebb a cserepet kavics­csal töltött, vizet is tartalmazó tálká­Hasznos tudnivalik ba állítva gyökereztetjük meg a hagymákat. Az öntözést csak ak­kor szabad elkezdeni, amikor a hagyma oldalán megjelenik a bimbó. Csemegeszőlő - aszalva? A szőlő eltartásának egyik módja az aszalás. Ehhez a termést teljes érésben szüretelik, amikor a legna­gyobb a cukortartalom. A fürtről le­választott, egészséges bogyókat vé­kony rétegben elterítve, 15-20 napig aszalják, időközönként megforgat­va. Az aszalvány akkor jó, ha a te­nyérben összeszorított bogyók nem engednek levet. Tíz kiló termésből valamivel több mint 2 kg aszalt szóló készíthető. A társnövényektől is függ. A Távol-Keleten ősidők óta ismere­tes dombágyásos zöldségtermesz­tés néhány éve Európában is nagy teret hódít a kertbarátok körében. Nem véletlenül, hisz ezzel a mód­szerrel 20-3Ó négyzetméteren meg­termelhető egy 4-6 fős család szük­séglete. Feltéve persze, hogy az ágyás beültetésekor figyelembe vesszük, milyen hatással vannak egymásra a társnövények, s elvise­lik-e egyáltalán egymás szomszéd­ságát. Kúszócserjék az erkélyen. A vá­lasztható növények közül a boros­tyán (Hedera helix) a páradús, félár­nyékos helyeket kedveli. Igaz, meg­lehetősen lassan növekszik, viszont lombja és fekete termése télen is díszít. Száraz, napos környezetben inkább vadszólót (Parthenocissus) vagy valamilyen egynyári futónö­vényt célszerű nevelni. Vigyázat, a borostyán bogyói mérgező hatá­súak, ahol kisgyerekek vannak, ott inkább ne telepítsék! Minden levél jó? Ősszel sok kertbarát összegyűjti, majd beássa vagy komposztba teszi a lehullott faleveleket. A diófa és a vadgeszte­nye levelét nem célszerű felhasznál­ni, mert ezek csírázást gátló anya­gokat tartalmaznak. Azt is jó tudni, hogy amennyiben sok falevél kerül a komposztba, a savanyú kémhatás ellensúlyozására célszerű köbméte­renként 1-2 kilogramm égetett me­szel is adni az alapanyaghoz, réte­genként elosztva. Válogatta: ká­Dtletsarok A távfűtéses lakótömbökben és a központifútéses családi házakban rendszerint a pincék, illetve az alag­sori helyiségek is felmelegszenek, így gondot okoz a télire szánt zöld­ség és gyümölcs tárolása. Ahol van nagyobb erkély, némi anyagi áldozat árán megoldható ez a gond. Az erkélyen ugyanis könnyen ki­alakítható egy kisebb, a pincét rész­ben helyettesíthető tárolósarok. Ke­rítsünk egy nagyobb, fából készült ládát, vonjuk be hullámpapírral, majd béleljük ki poliészterin lapokkal vagy legalább 5 cm vastagon újság­papírral. A termést sekély, könnyen áttekinthető rekeszekbe rakva he­lyezzük el a tárolóban, hogy az eset­leg romlásnak induló zöldséget vagy gyümölcsöt azonnal eltávolíthassuk. Sőt, a zöldségféléknek célszerű kü­lön tárolót készíteni, hogy erős sza­gukat a gyümölcs ne vegye át. Télen, amikor beköszöntenek az erősebb fagyok, a tárolót ajánlatos letakarni öreg szőnyeggel, pokróc­cal vagy habszivaccsal. Az időjárás viszontagságai ellen alumínium vagy műanyag lemezzel óvhatjuk a tárolóládát. (szf)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom