Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-14 / 28. szám
JSZÓ 5 I. VII. 14. lével, Észak-Afrika és Indokína nemzet. felsMDa s(jraiban gyakran savai rossz hírnévre tett szert. Min . . belépéskor nem kértek tőlük • V • -*■ Rubezsom is átvett. Robin Skillington, a francia Idegenlégió káplára harminc éves, 190 centiméter magas, súlya 92 kilogramm és elmondható róla, hogy csupa csont és izom. Ennek ellenére rendkívül érzékeny arra, hogyan viselkedik vele szemben környezete.- Úgy néznek rám, mintegy dobberman- ra - mondja a káplár -, mintha arra várnának, hogy feldühödjek és rájuk vessem magamat. Amikor a brit gárda egykori hadnagyával vacsoráztam a dél-franciaországi Cassis városkában, ahol az Idegenlégió vezérkarának a székhelye található, megértettem, mire gondolt. Skillington háttal a falnak ül, s éberen figyeli az étterem vendégeit. Az, aki veszi a bátorságot és a szemébe néz, nem bírja ki sokáig, fejét pár másodperc múlva elfordítja. Mielőtt kinyitná az étlapot, még egyszer figyelmesen körültekint az étteremben, hogy meggyőződjön róla, mindenkit végig- mért-e. A hallevesnél azonban ez a tapasztalt katona annyira felszabadul, hogy az angliai házak áráról kezd beszélgetni. Azt szokták mondani, hogy a fiatal férfiak szerelmi bánatukban, adósságaik miatt lépnek be az Idegenlégióba, vagy azért, mert összeütközésbe kerültek a törvénnyel, illetve valamit el akarnak titkolni múltjukból. Az azonban semmiképp sem jellemző, hogy egy korábban felvett kölcsönt törlesszenek ilyen módon.- Az árak egyszerűen örültek - háborodik fel Robin, s azt kérdezi, vajon el tudom-e képzelni, mit jelent, ha az ember 500 font sterlinges havi fizetés mellett Kent grófságban vesz egy házat. Az igazság az, hogy a légió a leszolgált évekért és a rangért elég jelentős összeget fizet, s így például Robin két évi tengerentúli szolgálat alatt 40 ezer font sterlinget tud megtakarítani. Romantika, hol vagy? Néhányán zsoldjukat tiltott „éjszakai műszakkal“ egészítik ki - az Azúr-parton szórakozó arab playboyok szolgálatában testőrködnek. Az ingatlanárak csak az idősebb embereket érdeklik általában, de amint Skillington káplár mondja, ezek a kérdések nem közömbösek az Idegenlégió tagjai számára sem, aminek következtében eléggé megfakul az a romantikus fény, amely ennek a fegyveres testületnek a megalapítását kisérte (Orleani Lajos-Fülöp király 1931- ben döntött az Idegenlégió létrehozásáról). Az idegenekből álló hadsereget „belső védelem“ céljaira alakították ki, s tagjai olyan külföldiek, akiknek semmilyen kötelezettségük sincs más államokkal szemben. A valóságban azonban a légió legfőbb feladata az volt, hogy a gyarmati rendszert erősítse a Szahara térségében. A légió fontos szerepet játszott a gyarmati birodalom kiépítésében, ez 30 ezer légionárius életébe került. A légió jelszava: Becsület és húség, míg a reguláris francia hadseregé: Becsület és hazafiság. Felesleges hangsúlyozni, hogy az újoncok a „légiósok családjának“ teszik le a hűségesküt. A még mindig élő legendák és mítoszok évente nyolcezer 17 és 40 év közötti férfit csalogatnak a légióba. A tisztek a 20 év körüli újoncokat részesítik előnyben, akik fizikailag a legfejlettebbek és könnyen sajátítják el az új dolgokat. A szerződést eredetileg öt évre kötötték, s a szolgálatba hat jelentkező közül csak egyet vettek fel. Ennek oka nem abban rejlett, hogy a követelmények túl magasak voltak, hanem inkább abban, hogy az érdeklődök túlnyomó többsége nem volt - és még ma sincs - felkészülve erre az életformára. Az újoncokra váró szörnyű próbákról szóló mendemondákat a légionáriusok tagadják, s azt mondják, hogy ezeket az első nehézségek miatt elszökött újoncok terjesztik. A Marseille-tői mintegy 17 kilométerre fekvő Aubagne-ban található központi bázison a felvételi bizottság kiszortírozza a gyenge fizikumú embereket, a nyilvánvaló kalandorokat. Az újoncok általában csoportokban érkeznek ide a Franciaország egész területén megtalálható toborzóirodákból. A központi bázison mintegy három hétig tartó különböző tesztek és orvosi vizsgálatok után osztják be őket szolgálatra, ezzel párhuzamosan múltjukat is igyekeznek kideríteni. Michel André alezredes megjegyzi:- Ha az újonc hazudott, nem nyújtunk neki semmiféle védelmet. Az apróbb dolgok felett szemet hunyhatunk, de aki esetleg gyilkosságot követett el, azt nem vesszük fel. Azok számára, akik a légióban eltöltött első napok után elveszítik illúziójukat, köny- nyú a megoldás - „átugorhatnak a kerítésen", s visszatérhetnek a polgári életbe. A szökést azonban bonyolítja, hogy az újoncoktól elveszik személyi igazolványukat és pénzüket. Néhányukr.ak sikerül meggyőzniük a parancsnokot, hogy kábítószeren élnek vagy homoszexuálisok, úgy hogy azonnal elbocsátják őket a légió kötelékéből. Azok pedig, akik maradnak, új életet kezdhetnek, új név alatt és sokak számára épp ebben van még ma is az Idegenlégió romantikája.- A kalandvágy, az életmód megváltoztatásának a szándéka, családi problémák és munkanélküliség - ez a négy fő ok, ami miatt az emberek az Idegenlégiót választják - mondja André alezredes. Az angolok alkotják az idegenek legnagyobb csoportját, körülbelül ezren vannak, ami az összlétszám 12 százaléka. A második helyen vannak a németek. A britekből kiváló katonák lesznek- mondja az egyik veterán tiszt. - De ha elengedik a gyeplőt, akkor az valami förtelmes. A britek legrosszabb tulajdonsága, hogy szeretik az alkoholt és szeretnek verekedni, persze a harctéren ez utóbbi előnyükre válik. A brit hadsereg több mint 200 katonája a Falkland-háború után azonnal jelentkezett a légióba. Skillington káplár kilenc évet húzott le a gárdánál, s két évet töltött külföldön. Magas kora miatt nem vitték el a Falkland-szigetekre, s ezért választotta az Idegenlégiót.- A brit gárda egy ezrede kitesz két idegenlégiós ezredet. - állítja Skillington.- A gárdánál a fegyelem is sokkal szigorúbb. Taktikai szempontból a légió szintén elmarad a brit hadsereg mögött, de ennek a hadseregnek nincs rám szüksége. Én azonban profi katona vagyok, s így az egész brit hadsereget könnyű szívvel a pokolba küldtem.- Ha a légió tagja vagy, elvezényelhetnek Guayanába, Tahitire, Dzsibutiba, a Csendes- vagy az Indiai-óceánon levő szigetekre, egyszóval bejárhatod az egész világot. Persze, mivel a gyors reagálású erők részét képezzük, bármi megtörténhet- mondja a légió egyik őrmestere, aki részt vett a Falkland-háborúban. • Gyakorlat közben Amikor túl hosszú a „csend“ időszaka, amikor a katonák tétlenségre vannak ítélve, nyugtalanság kezd uralkodni közöttük, sokan hangosan is kimondják, hogy szívesen részt vennének valamilyen „csetepatéban“. Újoncok és „zöld“ tisztek-A légió még ma is mágikus hatással van - mondja egy káplár. - Mondjuk, ha valaki a kocsmában azzal dicsekszik, hogy az ejtőernyősöknél szolgál és büszkén néz körül, elég csak megjegyezni, hogy az Idegenlégió tagja vagy, s a hős azonnal „lehervad“. Aubagne után az újoncok a Pireneusokban levő Castelnaudary bázison kapják meg az alapkiképzést, ami négy hónap kemény fegyelmet, végeláthatatlan gyakorlatozást jelent. A Nagy-Britanniából érkezett újoncokat arról lehet megismerni, hogy sápadtak, testtartásuk hanyag, tekintetük pedig kalandvágyról árulkodik. A kiképzés azonban idővel felszámolja ezeket a „hiányosságokat". Erről meggyőződhet az ember, ha végignéz a már tapasztalt légionáriusokon, akikből szinte sugárzik az önbizalom. A tizenkilenc éves Lee Sawyer, aki nemrég még segédmunkás volt Londonban, bizonyára szintén ilyen keménykötésű legény lesz. Nagyon szeretett volna katona lenni, de attól félt, hogy Észak-írországba vezénylik. A fizikai erőnlétre a légióban nagy figyelmet fordítanak, aminek talán ellentmond, hogy az újoncok az alapkiképzés során cigarettában kapják zsoldjukat, úgyhogy naponta átlagban két csomaggal is elszívnak. Tony O’Keefe nyolc évet húzott le a brit hadseregben, s azért lépett a légióba, hogy világot lásson.- Észak-irországban az embernek meg van kötve a keze - mondja. - Először kiképeznek katonának, s aztán megtiltják, hogy az legyél. Öt az lepte meg, hogy a tisztek és az egyszerű katonák között a légióban milyen jó, baráti a viszony.- Annak ellenére, hogy a brit hadseregben szigorú a fegyelem, sok ott a „zöld“ tiszt, akik az akadémiát épp hogy csak elvégezték - folytatja Tony. - De itt, a légióban látni, hogy maguk a tisztek is sok mindent átéltek, nem egy kellemetlen helyzetet kellett megoldaniuk.- A legfőbb feladat a hagyományok és az új áramlatok összehangolása, valamint békeidőben az erkölcsi fegyelem fenntartása- mondja Mariotti alezredes, aki Castelnau- daryban rangját tekintve a második ember.- A tisztek, az altisztek és a katonák közötti kapcsolatokat úgy igyekszünk ápolni, hogy a testvériség légköre legyen az uralkodó. (Archívumi felvételek) Idegenlégió: ártatlan anakronizmus? • Valahol Afrikában... Az Idegenlégió tagja megnősülhet, családot alapíthat, de erre nagyjából három évvel azután nyílik módja, hogy bankszámlát nyit, jogosítványt és más okmányokat kap valódi vagy a maga választotta új nevén.- Visszaadjuk az élet értelmét azoknak az embereknek, akik azt elveszítették. Amikor a katona a légió zászlaja előtt tiszteleg, ezt őszintén teszi - mondja Mariotti alezredes. - Ha bennünket valamikor a normális hadsereghez sorolnak, kérni fogom, hogy mentsenek fel a szolgálat alól. Sokan azonban úgy vélik, hogy ez az egyesítési folyamat már megkezdődött. A francia baloldal időnként az Idegenlégió feloszlatását sürgeti, de ez a nyolcezres hadsereg, amely gyűlöli „a kommunistákat és a narkósokat“, a jobboldal kedvence. Veteránsors A légióba belépők közül sokan francia származású kanadaiak vagy belgának vallják magukat. Ezt azért teszik, hogy a franciák aránya az idegenlégióban ne lépje túl a 45 százalékot. Nem hivatalos adatok szerint azonban ez az arány csaknem eléri a 60 százalékot. A fiatal hadnagyok többsége a Saint-Cyr-i katonai akadémiáról egyenesen az Idegenlégióba veszi útját. Épp ezek egyike „intézte el“, hogy Robin Skil- lingtont lefokozzák káplárrá.- Ha a légióban valamiféle veszekedés tör ki, a rang nem jelent semmit - mondja Robin. - A fiúk maguk igyekeznek tisztázni az egymás közötti viszályt. Csakhogy az egyik új tiszt erre nem volt képes, úgyhogy nekem kellett megmagyarázni mindent. Skillington mutatja is, hogy három ökölcsapással hogyan terítette a földre, aminek következménye azután az volt, hogy lefokozták. Robin és huszonhat éves ausztráliai barátja, Nicholas olyan tekintettel néz, hogy még egy dühödt kobra is meghátrálna előlük. Megkérdeztem tőrük, hogy ezt a tekintetet lehet-e gyakorolni. Mindketten bólogatnak, hogy igen. A speciális tréning abból áll, hogy az ember a tükör előtt szinte önmagába szúrja tekintetét. így bárkit le lehet győzni fegyver nélkül is. Amikor arról kérdezem a két fiatalembert, mi a legrosszabb a légióban, azonnal rávágják, hogy a sajt. Robin még látni sem bírja, annyit megevett belőle eddigi szolgálata alatt. Szintén Robin meséli, hogy a toll adott esetben hatásosabb fegyver lehet a kardnál. Persze nem a tollal leírt szóra gondolt, hanem tolira mint valóságos fegyverre. Mint mondja azt is tanítják a légióban, hogyan lehet ártalmatlanná tenni az ellenfelet azzal, hogy toliunkat az orrába szúrjuk... Robin és Nicholas, miután otthagyja a légiót, profi testőr akar lenni. Ezért már most igyekeznek kiépíteni a szükséges kapcsolatokat. Nicholas ismer egy embert, aki a volt Police együttes csillagának, Stingnek a védelméért felelős. Az obsitos légionáriusok a múltban egy provence-i kastélyban kaptak helyet, amelyhez 250 hektárnyi földterület tartozik. Azok az idős férfiak, akik a 20. század valamely ádáz csatájában harcoltak, most szőlőt termesztenek vagy vadásznak, esetleg szuvenírokat készítenek. Az összes többi veteránhoz hasonlóan ők is arra panaszkodnak, hogy a mai fiatal légionáriusok távolról sem érik el az ő szintjüket. A kiszolgált katonákat az emlékek éltetik, fel-felidé- zik azokat a harcokat, amelyekben - a második világháború frontjain, Marokkóban, Indokínában, Algériában - részt vehettek...
