Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-20 / 42. szám
Szokatlan intézkedések Megnyitása napjától a figyelem középpontjában áll a szovjet parlament második ülésszakának tanácskozása. Munkájára figyel az egész ország, a nemzetközi közvélemény. Ez teljes mértékben indokolt, hiszen olyan fontos dolgokról - törvényekről, fejlesztési tervekről - kell döntenie, amelyek meghatározóak az ország jelenét és jövőjét illetően. Gyökeresen módosítják - módosíthatják - a társadalmi, a gazdasági életet, a köztársaságok és a központ viszonyát, a tagköztársaságok egymás közti kapcsolatait. Ugyanúgy, mint az első ülésszakon, most is számos olyan dolog van, amit a parlamenti tudósítók, a hírmagyarázók úgy emlegetnek: példátlan, ilyen még nem volt, első ízben... Ezen az oldalon a Novosztyi (APN) sajtóügynökség lapunk számára készített két olyan írását ajánljuk olvasóink figyelmébe, amelyek szintén mindenképpen újszerű dolgokról szólnak. Nem volt még ilyen a szovjet kormány gyakorlatában. Október másodikán a népi képviselők elé terjesztette indítványát: olyan helyzetet kell teremteni az országban, hogy a kormányszervek eleget tudjanak tenni kötelességeiknek. A vasúti közlekedés biztosításáról volt szó, mindenekelőtt a Kaukázusban. A Legfelsőbb tanács utasításának megfelelően a kormány a törvényhozás elé terjesztette határozati javaslatát azokról az intézkedésekről, amelyek biztosítanák a vasúti közlekedés és a meghatározó ipari ágazatok normális működését. Két napon át dolgoztak a képviselők a dokumentum öt pontján. A második napon Nyikolaj Rizskov kormányfő vezette a munkát. Több órás vita folyt a bizottságokban a dokumentumról, míg sikerült elkészíteni a végső változatot, amely az ülésszak elé került. A képviselők csak késő este hagyták jóvá az erről szóló határozatot.- Ennek a határozatnak az elfogadása elkerülhetetlen volt - mondotta Nyikolaj Rizskov az APN parlamenti tudósítójának. - A vasúti közlekedés akadályozása közvetlenül érinti az emberek életét. Figyelembe véve a vasutak hosszát, az ország területének nagyságát, a közlekedés rendkívüli jelentőségű. Rendes működése nélkül aligha tudnánk meglenni akár néhány napot is. Tehát az első, amit helyre kellett hozni - a vasúti közlekedés. Másodszor pedig stabilizálni kellett a népgazdaság meghatározó ágazatainak munkáját, ki kellett zárni minden bizonytalansági tényezőt az olyan területeken, mint a nyersanyagok kitermelése és szállítása, az energetika - vagyis mindenütt, ahol az emberek normális életének, az ipar zökkenőmentes működésének biztosításáról van szó. A kohászat és a vegyipar szintén a meghatározó ágazatok közé tartozik, hiszen a munka leállása ezekben az ágazatokban nyomban megmutatkozna a fogyasztási cikkek gyártásában. Képzeljük el, hogy holnap nem lesz fémlemez. Leáll tehát a hűtőszekrények, mosógépek és más háztartási gépek gyártása, vagyis ez érintené a közszükségleti cikkek abszolút többségét. Már nem is szólok az autóiparról, melynek termékeire olyan nagy szüksége van az országnak. Az általam felsorolt ágazatok iparunk alapját jelentik. S ha ez az alap megrendül, az érezhető csapást mér gazdaságunkra és népünkre. • Milyen mértékben érintik a tervezett intézkedések a vasúti közlekedést Azerbajdzsán területén? A vasútnak ez az ága látja el minden szükségessel Örményországot, s itt napokig szünetelt a forgalom.- Ez a kérdés a probléma egészének része. Nemegyszer szólítottuk fel az azerbajdzsánokat, tudatosítsák a helyzet komolyságát, engedjék át a szerelvényeket, garantálják a normális közlekedést. Nem szabad a létfontosságú közlekedést alárendelni az érzelmeknek, az indulatoknak, az egyes kérdések megoldása miatti elégedetlenségnek. Nemzetiségi ellentétek vannak, ezeket meg kell oldani, de nem szabad egész nemzeteket hátrányos helyzetbe hozni. Ezért a népi képviselők felruházták a kormányt azzal a joggal, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket, ha nem áll helyre a vasúti közlekedés. Ha a vasutasok nem reagálnak pozitívan a Legfelsőbb Tanács felhívására, ha nem veszik fel a munkát, akkor a kormány megteszi a szükséges intézkedéseket. Egyelőre még nem adtam semmilyen utasításokat. (A nyilatkozat október 4-én hangzott el - a szerk. megj.) Bízunk az emberek öntudatában, reméljük, hogy a határozat elfogadása hatással lesz álláspontjukra. Én bízom a helyzet jobbra fordulásában. Ezzel együtt szeretném hangsúlyozni, hogy a vonatok feltartóztatása nem lehet módja a vitás kérdések megoldásának. Ez csak a gazdaság destabilizálásához vezet. Ma a szovjet emberek elégedetlenségéről, az átalakítási folyamatok meggyorsításáról beszélünk. A szociális-gazdasági fejlesztés jövő évi tervének a Legfelsőbb Tanács elé terjesztett javaslatában igyekeztünk a maximálisan figyelembe venni ezeket az elvárásokat. Ha teljesíteni akarjuk a tervbe foglalt feladatokat, mindenekelőtt stabilizálni kell a helyzetet az ország gazdaságában. Egy destabilizált gazdaságban semmilyen tervnek sem lehet eleget tenni. • ön elégedett azzal, ahogyan a határozat tervezetének vitája folyt? Ont, mint a végrehajtó hatalom fejét, kielégítette a képviselők operativitása ennek a felelősségteljes határozatnak az elfogadása során, ha figyelmbe vesszük az országban kialakult helyzetet?- Gyümölcsözőnek bizonyult a határozat- tervezet feletti vita a kamarák plenáris ülésein, a Legfelsőbb Tanács bizottságainak közös munkája során. Beismerem, még a dokumentum elfogadása előtti napon nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezet első változata nagyon általánosra sikeredett. Olyan formában nem lehetett elfogadni. A képviselőknek még egy törvénytervezetet kellett elfogadniuk, a kollektív munkahelyi viták és konfliktusok megoldásáról, s ezzel ellentétes volt a halaszthatatlan intézkedésekről általunk előterjesztett tervezet. Végeredményben egyetértésre jutottunk abban, hogy a két dokumentum különböző fogalmakat érint, s a határozatnak konkrétabbnak kell lennie, csak a létfontosságú ágazatokat kell érintenie. Meggyőződésem, hogy helyesen jártunk el. Nyikolaj Rizskov elmondta, hogy a tervezet ismételt átdolgozása során több tucat képviselővel folytattak sokórás tartalmas eszmecserét. Mivel számos problémát vetettek fel, nem volt ez könnyű vita. Végeredményben mégis sikerült megtalálni az egységes hozzáállást. Határozottan megegyeztek abban, hogy a problémát két részre osztják: gazdasági részre és politikaira - lényegében a nemzetiségi kérdésekre. Ha ezt nem teszik meg - véli a kormányfő aligha jutottak volna közös álláspontra. Ez a megosztás lehetővé tette, hogy hatékonyabban dolgozzanak. El kell mondani, hogy a képviselők helyesen ítélték meg a kialakult helyzetet, tudatosították, milyen felelősségteljes döntést kell elfogadniuk, és azt is, milyen életbevágóan fontos ez a határozat a szovjet emberek jóléte szempontjából. VLAGYIMIR OSZTROVSZKIJ, az APN parlamenti tudósítója Mihail Gorbacsov a képviselők körében (ŐSTK - felvétel) Régióközi képviselői csoport jött létre a szovjet parlamentben. Hivatalosan július végén alakult meg a moszkvai Filmművészet Házában megtartott kétnapos konferencián, de magja már korábban megkezdte tevékenységét, a népi képviselők tavaszi kongresszusán. A csoport tevékenysége, egyáltalán létjogosultsága körül heves viták is voltak, bár mostanra lecsitulni látszanak körülötte a kedélyek. A csoport céljairól a következőket mondta Mihail Poltoranyin népi képviselő, a parlamenti frakció egyik tagja: Egyelőre úgy négyszázan vagyunk. Türkménia kivételével valamennyi köztársaság képviselői. Megalapozatlanul rótták fel nekünk, hogy a csoport megalakulásának bejelentéséhez (Borisz Jelcin olvasta fel a nyilatkozatot a Legfelsőbb Tanács ülésszakán) „forró pillanatot“ választott ki: folytak a bányászsztrájkok, a nemzetiségek közti összecsapások a Kaukázusban. Szemünkre vetették, hogy távol állnak tőlünk a hazafias érzelmek. Csakhogy felhőtlen időszakok már nincsenek is nagyon az országban. Meg aztán mi a csoport megalakulását július elejére tesszük... Akkor történt, hogy a „pálya szélére szorult“ képviselők közül többen végérvényesen megértették, az apparátus igyekszik manipulálni a kongresszust, s a demokrácia nevében ezért ideje csatlakozniuk hozzánk, moszkvai radikálisokhoz. A kongresszus utolsó napja előtt a késő éjszakáig szerkesztettük „kiáltványunkat", amelyet több mint 150 ember írt alá. Reggel eljuttatuk kérésünket az elnökséghez, hogy ismertethessük a dokumentumot. Mihail Gorbacsov napközben magához hívott engem, s nagyon nyomós érvekkel meggyőzött arról, hogy várjunk ezzel a bejelentéssel. Valóban, véres tüzekben égtek Fergana házai, s más térségekben is sűrűsödött a feszültség. Elhalasztottuk akkor a csoport szervezeti létrehozását is. Azóta ez már megtörtént. Az Egyeztető Tanács tagjai lettek olyan népszerű képviselők, mint a távolkeleti Jevdokija Gajer, a szverd- lovszki Vlagyimir Volkov, Alekszandr Obolenszkij a Murmanszki kerületből, a leningrádi Anatolij Szobcsak, Vlagyimir Tyihonov akadémikus, Alla Jarosinszkaja ukrán újságíró. Az alakuló konferencián kidolgoztuk a csoport gyakorlati tevékenységének programjait és a Legfelsőbb Tanács elé terjesztendő alternatív törvénytervezetek csomagját. Nem volt még hasonló képviselői egyesülés a Szovjetunió történelmében - bizonyára ezért viszonyultak sokan olyan óvakodva ehhez a csoporthoz. A talpnyalók azt sugdossák az ország vezetőinek: ez nem tiszta dolog, itt egy jövőbeni ellenzéki párt magja van kialakulóban, vagy egy árnyékparlament. (Bár tudják, hogy a csoportból kilencvenen a Legfelsőbb Tanács, illetve bizottságainak tagjai, s a csoport státusát Mihail Gorbacsov is elismeri.) Hogy megzavarják az alakuló konferenciát, arra az időre az apparátus kétnapos hajóutat szervezett a képviselők számára a Volgán. De rosszul számoltak: az átalakítási folyamatok egyre jobban érdeklik az embereket. A kezdetben passzív képviselők is levetkőzik az érdektelenséget. Mire szólítjuk fel a képviselőket - talán 2250 tagot számláló parlamenti testület megosztására? Mert hiszen éppen ezt állítják rólunk a társadalmat bomlasztó példás egységet féltők. Nem, mi ellenezzük a szakadást, de a demokratikus parlamenti gyakorlat mellett szállunk síkra, amikor a képviselők nem gyalogok a játszmában, hanem jelentős politikai tényezők, akiknek törvény adta joguk, hogy politikai, gazdasági és más érdekek alapján a testületen belül csoportokat hozzanak létre. Vannak a régióközi csoportban földművesek, munkások, orvosok, mérnökök, írók és tudósok. Milyen platformon egyesültek? Erre választ adunk a Narodnij gyeputat (Népi képviselő) című lap első számában, amelyet csoportunk adott ki. Ez áll benne: „Továbbra is katasztrofálisan csökken a lakosság életszínvonala. Hogyan lehet ruhát, cipőt, élelmet adni az országnak? Különböző módon érhetők el ezek a célok. Nekünk a legrövidebb és leghatékonyabb kell. A kongresszus többsége nem ezt az utat választotta. A sürgető problémák megoldását meghatározatlan időre elhalasztották. Ez sztrájkokhoz, a nemzetiségek közti kapcsolatok kiéleződéséhez, szociális feszültségekhez vezetett. A népi képviselők régióközi csoportja azt a feladatot tűzte maga elé, hogy egyesíti az egészséges erőket az ország kivezetéséhez a válságból. A megoldást az átalakítás radikali- zálásában látjuk. “ Csak most kezdjük nem könnyű munkánkat. Most, a népi képviselők második kongresszusa előtt, amikor a választókörzeteket járjuk, magunkkal visszük az alakuló konferencia dokumentumait. Vonzóak-e elképzeléseink az emberek számára - ezt majd az idő dönti el. A régióközi képviselői csoport alakuló konferenciáján a választók is nagy számban részt vettek, s aktívan bekapcsolódtak a vitákba (APN-felvétel) Ellenzék? Igen, az apparátus ellenzéke
