Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-20 / 42. szám
szú A mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexumban január óta - a népgazdaság ágazatai közül elsőként - teljes egészében érvényesülnek az új gazdasági mechanizmus alapelvei. Mit mutat a mérleg, milyen konkrét tapasztalatokat szereztek a mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatok az eltelt kilenc hónap alatt? A múlt héten indított ankétunkban arra a kérdésre kértünk választ néhány, találomszerűen kiválasztott vállalat és szövetkezet szakembereitől. Az alábbiakban a beérkezett válaszokból közlünk összeállítást, majd ankétunkat a jövő héten Julius Vargának, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének cikkével zárjuk. A miniszter összegezi a szlovákiai mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalatoknál szerzett tapasztalatokat, értékeli az új feltételeknek a termelés fejlődésére, a fogyasztói igények kielégítésére, valamint a vállalati jövedelemképzésre gyakorolt hatását, s természetesen reagál az ankét- ban közölt írásokban felvetett problémákra és javaslatokra. Ők mondták... Riportútjaink alkalmával rendszeresen találkozunk a mezőgazdasági vállalatok vezetőivel és delegációival, s valamilyen megközelítésben mindig szóba kerülnek az emberi helytállás erédményei, az új gazdasági mechanizmus alapelveinek érvényesítésében szerzett jó vagy rossz tapasztalatok. Ezekből adunk most közre néhányat. Cséplő Gábor mérnök, a Bátorkeszi (Vojnice) Efsz elnöke:- Nálunk az emberek többsége a szövetkezetben dolgozik, következésképpen a közös gazdálkodás eredményessége nagyban meghatározza egyéni boldogulásukat. Egyebek között ezért bízunk abban, hogy, miként a választáson tették, a mindennapi, tennivalók idején is egy emberként fogják szorgalmazni a fejlesztési elképzelések valóra váltását. A jövővel kapcsolatban nem szövünk irreális, teljesíthetetlen terveket. A munkaidő tökéletesebb kihasználása, a teljesítmények pontos nyilvántartása és az egyéni anyagi érdekeltség elmélyítése a célunk. A szövetkezet valamennyi tagjával szerződést kötött, meghatározva a névre szóló feladatokat. Aki ezek teljesítésére nem lesz képes, legyen elnök, ágazatvezető vagy éjjeliőr, annak a közös megköszöni az együttműködést. Módosítjuk a termelés szerkezetét, egyes mezei munkáknál bevezetjük az éjszakai műszakot, hogy kisebb gépparkkal is győzzük a munkát, és ésszerű takarékossággal igyekszünk lejjebb szorítani a termelési költségeket. Bízunk benne, hogy a szolgáltatási szféra ezentúl nem gátolni, hanem segíteni fogja törekvéseinket. Dusán Vengrín mérnök, a Nagykürtösi (Vel’ky Krtís) Állami Gazdaság igazgatója:- öt évvel ezelőtt kezdtük a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás alapján értékelni és jutalmazni a munkát. Meggyőződésem, hogy ez segítette a talpra állásunkat. Véleményünk szerint, a dolgozókollektíváknak meg kell adni a lehetőséget, hogy véleményt mondhassanak arról, vezetőik helyesen értékelték-e az egyéni teljesítményeket, igazságosan osztották-e el a jutalmakat. A vezetőknek kezdetben nem nagyon tetszett, hogy a kollektíva felülbírálhatja őket, beleszólhat a döntéseikbe. Mégis sikerült elérnünk, hogy mindenki a valós teljesítménynek megfelelően kapja a prémiumot. Aki többet vállal a közös feladatok teljesítéséből, annak többet kell keresnie is. Nagy tartalékot látunk az állattenyésztésben, elsősorban a tehenészetben, ahol nemcsak az elvégzett munka - például a kifejt tej - mennyiségében, de a minőségben is nagyok a különbségek az egyes dolgozók és kollektívák teljesítménye között. Bízom abban, hogy a brigádrendszerü munkaszervezés és javadalmazás alapelveinek következetes érvényesítésével ezt a problémát is sikerült megoldanunk. Zahorcsek Zoltán, a Perbetei (Pribeta) Efsz párta lapszervezetének elnöke:- Szövetkezetünk a 70-es évek elején jutott el a fejlődésben odáig, hogy a bővített újratermelésen kívül már a dolgozókra, a szövetkezeti tagok szociális és kulturális igényeinek kielégítésére is figyelni-áldozni tudjon. A telepeken szociális létesítményeket építettünk, majd hozzáláttunk egy korszerű rehabilitációs központ építéséhez. Többen fejcsóválva figyelték kezdeményezésünket, de mi abból indultunk ki, egy ilyen létesítmény lehet olyan fontos, mint akármelyik gazdasági épület. Az egyik a termelőeszközök, a másik a munkaerő - és a termelőkedv! - újratermelését szolgálja. Sőt. A megfelelő szociális gondoskodás bizonyos fokon vonzó-megtartó erőként jelentkezhet. Rendszeres időbeosztással évente mintegy ötezer dolgozó veszi igénybe a rehabilitációs központ szolgáltatásait. Ennek is része van abban, csökkent a betegség miatt mulasztott munkanapok száma, javult a dolgozók munkakedve és teljesítménye. Ebből okulva, a szűkösebb anyagi feltételek között sem hanyagoljuk el tagjaink szociális és kulturális igényeinek kielégítését. • (dek) Lesz-e Vietnamban csehszlovák kaucsuk-ü I tét vény ? A kétoldalú tudományos-technikai együttműködésről szóló megállapodás értelmében a Mezőgazda- sági Terményfelvásárló és Ellátó Konszern Ivanká pri Dunaji-i Takarmányipari és Szolgáltatási Kutató- intézetéből nemrég háromtagú küldöttség járt a Vietnami Szocialista Köztársaságban. A csoport tagjaiként mindenekelőtt a Hanoiban működő, Mezőgazdasági Gépesítési és Villamosítási Kutató Intézetet kerestük fel. Vendéglátóink elmondták, hogy az 1960 óta működő intézetnek összesen 180 alkamazottja van, közülük 120 mérnök, 14 kandidátus, egy kutató pedig már megszerezte a tudományok doktora fokozatot. Kilenc részlegének egyike a termények betakarításának és betakarítás utáni kezelésének kérdéseivel, valamint a takarmánygyártás gépesítésével és a gazdasági állatok takarmányozásával összefüggő problémák vizsgálatával foglalkozik. A figyelem középpontjában a mezőgazdaság által igényelt gépek kifejlesztése áll. S mivel az utóbbi időben itt is igyekeznek kedvező feltételek megteremtésével felélénkíteni a háztáji gazdálkodás iránti érdeklődést, a kistraktorok és megfelelő munkagépek fejlesztésére szintén nagy gondot fordítanak. A helyi igények és saját lehetőségeink mérlegelése után olyan megállapodás született, hogy az együttműködés keretében elsősorban a takarmánygyártás gépesítésében, a termés betakarítás utáni kezelésében és a szemesek tárolásában szerzett tapasztalatokat osztjuk meg vietnami barátainkkal. Ezenkívül tájékoztatjuk őket azoknak a kutatásoknak az eredményeiről, melyeknek az intézet közvetlenül hasznát veheti a saját szakterületén. Vendéglátóink főleg a szemesek napenergiával és hideglevegös eljárással történő szárításában szerzett tapasztalataink iránt érdeklődnek. Hogy mit kapunk cserébe mi? Elsősorban lehetőséget, hogy közös vállalkozás keretében létrehozzunk Vietnamban egy korszerű kaucsuk- ültetvényt. Ugyancsak közös vállalkozás formájában kísérletet teszünk a szójatermesztés elterjesztésére. Az elképzelések megvalósítását a Dobrá Niva-i Efsz vállalta. Ök oldják meg a telepítés gépesítését, valamint a szója betakarítás utáni kezelésének gépesítését, és a termés átmeneti tárolását a Vietnamban uralkodó szubtrópusi feltételek között. A tervezett közös vállalatnak a vietnami és szlovákiai kutatóintézet szintén a tagja lesz. További lehetőség is kínálkozik az együttműködésre. Például az iparszerű gombatermesztésben, a hanoi egyetem mikológiái központjával. A szubtrópusi éghajlat elsősorban a téli hónapokban kedvez a csiperketermesztésnek. Ilyenkor Vietnamban a szabadban termelik a gombát, mégpedig a termesztökö- zeg speciális előkészítése nélkül, és vegyszereket sem használnak a betegségek és kártevők ellen. A gombatermesztés számunkra azért csábító, mert a termés iránt főleg Japánban nagy az érdeklődés, tehát egy közös vállalat fenntartása Vietnam és Csehszlovákia számára egyaránt jövedelmező lehetne. Hasonlóképpen érdekes és gazdaságos vállalkozásnak ígérkezik a tengeri moszatok feldolgozása. A vö- rösmoszatokból készíthető agaragar kocsonyásító hatású, elsősorban a mikrooganizmusok laboratóriumi vizsgálatában szilárd táptalaj készítésére használatos anyag, melyet saját szükségleten kívül eladásra is termelhetnénk egy közös vállalatban. Vietnami tartózkodásunk idején mindenütt azt tapasztaltuk, hogy a vállalatok és intézmények érdeklődnek a közvetlen együttműködés bármilyen formái iránt. A nálunk érvényesülő átalakítás és a vietnami gazdasági nyitás egyaránt kedvező feltételeket kínál a közös vállalatok létrehozásához. Barátainkat a nyomasztó gazdasági kényszer is ösztönzi. Ugyanis aránylag sok mezőgazdasági földjük van, de a gépesé- tés alacsony foka miatt nem tudják tökéletesen kihasználni a területet. S amit kihasználnak, az sem nyújt kielégítő hozamot, mert kevés a műtrágya és a növényvédő szer. A gondokon csak némileg enyhít az a tény, hogy a müveit területről évente két-három termést takaríthatnak be. Problémát jelent a konzervgyárak elenyésző kapacitása. A kapcsolatok kiépítése, a tervezett csehszlovák-vietnami közös vállalatok létrehozása elsősorban élelmiszeriparunk sokat emlegetett alapanyaggondjait enyhíthetné, de arra is lehetőséget kínálna, hogy termékeinkkel megjelenjünk a délkelet-ázsiai piacokon. Ehhez a kezdeményezésen kívül bizonyos kockázat vállalására is szükség van, de hát az új gazdasági mechanizmus feltételei között kockázat nélkül itthon sem lehet vállalkozásba fogni. VLADIMÍR GREŐO mérnök és VIKTOR VRBA mérnök, kandidátusok Egyszerűbbet vártunk, bonyolultabb lett Az új gazdasági mechanizmus alapelveinek érvényesítése során szerzett tapasztalataink közül most elsősorban azokra szeretnék kitérni, amelyek a gazdasági szabályozók alkalmazásával kapcsolatosak. Például a különbözeti árpótlék igénylési formájának módosításával tudomásunk szerint azt a célt követték, hogy egyszerűbbé tegyék ennek a szabályzónak az érvényesítését. Sajnos, nem így sikerült, hisz az árpótléknak a központi költségvetésből való igénylése bonyolultabb, mint eddig volt. Ráadásul a vonatkozó előírások szétforgácsolva látnak napvilágot. Azt szeretnénk, hogy egyszerűsítsék le a vásárolt takarmányok átszámítását, a virágtermesztéssel kapcsolatos különbözeti árpótlék igénylésének módját (átszámítás kiskereskedelmi árról nagykereskedelmi árra, az árpótlék és felár nagykereskedelmi ár alapján történő igénylése), és a felmerült problémák tisztázása után a különbözeti árpótlék igénylésére vonatkozó valamennyi előírást egy komplett anyagban közöljek. Mindenekelőtt azonban azt kérjük a központtól, hogy ne bonyolítsák, hanem egyszerűsítsék a feltételeket. Mint a teherszállítással foglalkozó és üzemi konyhát működtető többi gazdaságban, nálunk sem tisztázott a kérdés, miként kell az itt foglalkoztatott személyeknek kifizetett bértömeg után adót fizetnünk. Érdeklődtünk a minisztérium területi szerveinél, de felvilágosítást tőlük sem kaptunk. Lehet, hogy ennek a szabályozásáról megfeledkeztek a központban? Igaz, a komplex termésbiztosítás nem az új mechanizmus „vívmánya“, hisz 1986 óta van hatályban, az új feltételek kapcsán mégis szólni kell róla. Helytelenítjük, hogy ez a biztosítási forma nincs tekintettel a körzetenként változó időjárásra, illetve azokra a további, nem befolyásolható elemekre, amelyek meghatározó szerepet játszanak a terméshozamok alakulásában. Az esetleges károkat nem egyetemesen, átalányban, hanem határrészek, sőt parcellák szerint kellene felmérni. Azzal sem tudunk egyetérteni, hogy a biztosító a zöldtakarmányokat egységes - legfeljebb 150 koronás tonnánkénti - áron értékeli, ami nem felel meg a valóságnak. Jelenleg az egységes nyilvántartási érték es a zöldtakarmányok tonnánkénti önköltsége egyaránt magasabb a jelzett biztosítható összegnél. Már az is javulást jelentene, ha a felső határt legalább a régi nyilvántartási érték szintjére emelnék. IVAN GÁLÁD mérnök, a Tamási (Tomásovce) Efsz elnöke NE A FELVÁSÁRLÓ, A KERESLET DIKTÁLJA AZ ÁRAKAT A vállalati önállóságra és önfinanszírozásra alapozott, új gazdálkodási forma alapelveinek meghirdetése szövetkezetünket nem érte váratlanul. Igaz, hogy a konkrét változások zömével csak a múlt év őszén ismerkedhettünk meg, mégis maradt időnk arra, hogy a korábbi eredményeinkre és tapasztalatainkra támaszkodva az idei évet az átalakítás szellemében kezdjük meg. A szervező és irányító tevékenység tekintetében elsősorban a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény, illetve az ennek alapján kidolgozott új alapszabályzat és a szövetkezet belső életét szabályozó előírások, házirendek stb. jelentettek komoly változást. A gazdasági tevékenységet illetően szintén változtak a feltételek és az elvárások, bár mint ismeretes, a szövetkezetek kezdettől fogva az üzemi önelszámolás és önfinanszíroszás elve alapján gazdálkodnak. A január 1 -jén hatályba lépett új gazdasági szabályzók egy része a bevételek, más része a kiadások módosulására hat. Sajnos, hogy miközben a költségtételek jelentős növekedését törvények szabályozzák, a vállalati bevételek növekedését esetenként semmi nem biztosítja. Jobbára a felvásárló szervezetek hozzáállásától függ, miként alakul a termövállalatok jövedelme. Példaként egy bennünket érzékenyen érintő problémát, a gyümölcsfélék felvásárlási árát említeném. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árát emelték, de a gyümölcs esetében az új árak nemcsak az általunk remélt szintet, de több esetben még az utóbbi évek átlagos színvonalát sem érték el. Ennek okát mindenekelőtt abban látjuk, hogy az árakat a felvásárlók diktálják, nem pedig a valós piaci kereslet. Annak sem örülünk, hogy miközben mi a nehezen megteremtett áru értékesítésével küszködünk, külföldről egyre-másra érkeznek a miénknél általában silányabb, törött-nyomódott és kevesebb vitamint tartalmazó áruval megpakolt kamionok, vasúti szerelvények. Az új felvásárlási árak döntő hatást gyakorolnak a termelők vállalkozókedvére, s egyúttal arra is ösztönöznek, hogy javítsuk a termékeink minőségét. Jó példaként említhetem a szarvasmarha-hizlalást, ahol az új szabályzók beváltották a reményeinket. Most, amikor a tervezett bevételeknek hozzávetőlegesen a feléről még csak elképzeléseink lehetnek, nehéz volna megmondani, végül is milyen gazdasági eredménnyel zárhatjuk az évet. Viszont hozzávetőlegesen felmérhetjük, hogyan alakulnak a költségeink. Egyelőre bizakodunk, mert az előzetes számítások szerint mintegy 2 százalékos megtakarításra van kilátás. Sajnos, a bevételek vonatkozásában aligha lesz ilyen kedvező a helyzet. Persze sok múlik azon, milyen áron tudjuk értékesíteni a még betakarításra váró termékeinket. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk a tervezett nyereség elérésére, mert a fejlesztésben bőven akad pótolnivalónk. Nem akarunk lemaradni a fejlődésben, ezért a mulasztást, bármennyibe kerüljön is, pótolnunk kell. Főleg az állattenyésztésben várnak ránk nagy feladatok, mert a gazdasági épületek zöme még a szövetkezet megalakítását követő években épült. Közülük néhányat felújíthatunk, de új istállókat is kell építenünk. Tudjuk, ezek a beruházások jobbára csak a munkafeltételeket fogják javítani, a termelés mennyiségi növekedésére alig lesz kihatásuk. Viszont elvonják az erőt az intenzifikációs célokat szolgáló fejlesztési alaptól. Hasonló a helyzet a környezetvédelmi beruházásokkal, melyekre az elmúlt évtizedekben alig jutott pénz. Az átalakítás jövője? Én bizakodó vagyok. Néhány problémától eltekintve, ösztönzőnek tartom az új alapelveket és feltételeket, s miként azt a gyakorlatban lépten-nyomon tapasztaljuk, valószínűleg holnap és holnapután is kezdeményezésre, a termelés ésszerűbbé és nyereségesebbé tételére fognak serkenteni - kényszeríteni? - valamennyiünket. ROZSNYÓ LÁSZLÓ mérnök, a köbölkúti (Gbelce) Győzelmes Február Efsz elnöke X. 20.
