Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-13 / 41. szám
A SÚLYEMELŐK 59. VILÁG- ÉS 67. EURÓPA-BAJNOKSÁGÁNAK MOZAIKJÁBÓL *?lökg SCANIA-IWF SERVICE UBRICKY Mm elutazásom előtt feltárcsáztam a nymburki edzőtábort, ahol Pásztor László, a csehszlovák válogatott Őtúrovóból származó egyik edzője elmondta, Zubricky indulása kétségessé vált, mivel konzervnyitás közben - a narancslé dobozát próbálta felfeszíteni - a tenyerébe szaladt a kés, két centiméternyi mély sebet ejtve. A legrosszabb helyen, vagyis a hüvelykujja alatt, ahová a súlyzó - főleg a szakítás közben - a legnagyobb súllyal nehezedik. A lényeg: Zubricky volt az egyetlen ember, aki az olimpiát követő évre erősen legyengült csehszlovák válogatottban, legalábbis elméletileg, éremesélyesként léphetett a dobogóra. Talán azért döntött ó maga is úgy: mégis megpróbálja. Egy héttel később, amikor megérkezett Athénba, a seb még mindig gennyes és véres volt. Igazi edzésről szó sem lehetet, csak guggolásokat és törzsdöntéseket végezhetett az ólomsúlyú létére meglepően gyors beszédű és fürge gondolkodású kolosszus. De az eltökéltség nem hiányzott belőle, nemhiába tartják a súlyemelést a kemény emberek, erős jellemek sportjának. Külön orvosi engedély szükségeltetett, hogy befáslizott tenyérrel emelhessen. így is óriási fájdalmakkal küszködött. A vér átütött a kötésen, minden gyakorlata után drótkefével tisztogatták a súlyzó acél- rúdját... De képes volt rá! Összetettben kerek négy mázsát teljesítve, Jirí Zubricky végül ötödikként mentette meg a csehszlovák súlyemelés becsületét, miközben ugyanabban a súlycsoportban, hatodik helyével jól asszisztált neki társa, Petr Hu- decek.- Egy biztos, kést egy jó darabig nem veszek a kezembe - zárta le már útban hazafelé, a repülőtéren az ügyet a göndör hajú óriás. Az idén, szeptember utolsó hetében, a görög főváros látta vendégül a világ és az öreg földrész leg-. erősebb embereit, hogy megküzdje- nek a vb és az ezzel párhuzamosan rendezett Eb érmeiért. A súlyemelés mindig is az érdekes és vonzó sportágak közé számított, ám a tavalyi szöuli olimpia eseményei, amikor a tíz leleplezett doppingeset felében ez a sportág volt a ludas, csak tovább fokozták, ha negatív értelemben is, iránta az érdeklődést. Nem csoda, hogy ez a témakör, ilyen vagy olyan formában Athénban is a leggyakoribbak közé tartozott... A hivatalos értékelések már megtörténtek. Most a teljesség igénye nélkül, de a helyszínen járt szemtanú hitelességével elevenítünk fel néhány jellegzetes színfoltot - stílusosan szólva, néhány apró tárcsát a vassal jól megpakolt athéni súlyzóról. KÉT SÜLEYMANOGLU? Akár azt is írhattam volna: a füstbement interjú. De kezdjük egy kis kerülővel ... Az utóbbi években lépten- nyomon azt tapasztaltam: a sport iránt csupán felszínesen érdeklődők is ismerik a Szulejma- nov-Salamanov- Süleymanoglu esetet. Ugyanazon emberről van szó, a bulgáriai török származású „csodagyerekről", aki tizennégy éves korában nyert junior vb-t, majd csakhamar hihetetlennek tűnő világcsúcsaival ejtette ámulatba a világot. Nairn Szulej- manovként vált ismertté, majd Naum Salamanovra „bolgárosította“ a nevét, mígnem 1986 végén egy ausztráliai versenyről nem tért vissza hazájába. Londonon keresztül, a török köztársasági elnök kü- löngépén (!) Isztambulba érkezett, ahol felvette a török állampolgárságot, valamint a Nairn Süley- manoglu nevet. A nemzetközi szövetség szabályzata értelmében egy év eltiltás következett, a szöuli olimpián azonban - hála a bolgár szövetség nagyvonalúságának, mely ezt jóváhagyta - már új hazája színeiben döntögethette a fantasztikus rekordokat, nyerhette halomra az érmeket a rendkívüli tehetségű sportember. Ott volt Athénban is, s bár képességeihez mérten, ezúttal aránylag szerényebb teljesítményt nyújtott, biztosan győzött. Csak őmiatta, csak egyetlen napra, török újságírók és riporterek egész hada érkezett, nemzeti hősként ünnepelték, ismét különgépen, külön luxuskocsival szállították, két jól megtermett testőr vigyázta minden lépését az apró, másfélszáz centinél aligha több emberkének. S most érek a lényeghez. Süley- manoglu Athénban a 60 kg-os súlycsoportot nyerte meg, az ezt megelőzőt viszont, az 56 kg-ot, egy Hafiz Szulejmanov nevű ifjú szovjet versenyző, nem kis meglepetésre... Másnap, mivel a szervező bizottság meghívott vendégeként bejáratos voltam a főhadiszállásnak számító Olympic Royal Szállóba, kihasználva „helyzeti előnyömet“, magam is letelepedtem egy órácskára a hotel fürdőmedencéje körül napozó vegyes összetételű nemzetközi társaság mellé. Mit hoz az újságírói szerencse, kisvártatva éppen az aktuális bajnok, a mokány kis Hafiz Szulejmanov telepedett a mellettem lévő nyugágyra. Egy divatos frizurájú, jól megtermett, izmos fiatalember kísérte. Mint később kiderült, Vitalij Sztarbov, a szovjet csapat gyúrója. Sokáig elbeszélgettünk, egy újságoldalnyira való „anyagot“ vettem fel. Hafiz elmondta, most Moszkvában él, feleségével, Nonával; az azerbajdzsáni Szumgait városából származik; kilenc fiú- és négy lánytestvére van... Akkor figyeltem fel, amikor a Süley- manogluhoz kapcsolódó viszonyáról kérdeztem, akit ugye, egykor szintén Szulejmanovnak hívtak. Hafiz a legnagyobb csodálattal szólt róla. Azt is kitudakoltam, eddig már többször találkoztak, s mikor rákérdeztem, vajon milyen nyelven beszéltek, azt válaszolta: hát törökül, minálunk sokan beszélik ezt a nyelvet... Másnap azt kürtölték világgá a hírügynökségek: Szulejmanov és Sztarbov elhagyták a szovjet csapat szálláshelyét, és a török nagykövetséghez folyamodtak politikai menedékjogért. Nyikolaj Parhomenko, a szovjet csapat vezetője csodálkozott: - Nem értjük a fiúk tettét, főleg a mostani helyzetben, amikor évente tízezrek kapnak nálunk hivatalos kitelepedési engedélyt... A terjedelmes interjú közléséről ezek után természetesen önként lemondtam. (A Szovjetszkij Szport tudósítója egyébként nagy terjedelemben írt az ügyről.) Külföldi kollégáimmal viszont azt latolgattuk: vajon rövidesen két Süleymanoglu indul-e majd a vb-n?... JURA NEM UTAZOTT TROLIN- Kérdezz csak nyugodtan: glasznoszty van, tabutéma nincs - néz a szemembe Anatolij Hrapatij, a szovjet csapat kapitánya. - Sokat beszélgettünk a dologról, és valamennyien elítéljük Szulejmanov tettét. Úgy látszik, korán fejébe szállt a dicsőség, pedig még nem sokat tett le az asztalra... A népszerű Toljának joga van ítélkezni, hiszen huszonhat esftenDONIKE, A DOPPINGOLÓK RÉME- Az év elejétől valamennyi jelentősebb versenyen - rajtaütésszerűen is - edzőtáborokban összesen több mint 500 doppingvizsgálatot folytattunk. A bizonyítottan vétkesek száma nyolc volt, ezek neveit nyilvánosságra is hoztuk. Nincs még egy más sportszövetség, mely ennyit tett volna a dopping elleni harcban - válaszol kissé provokáló kérdésemre a vb utolsó napján dr. Aján Tamás, az IWF főtitkára. Manfred Donike nyugatnémet orvos ma nemcsak a dopping egyik legádázabb ellenségének, de egyben a legelismertebb szakembernek is számít. A súlyemelő szövetség, mely Athénban a „klasszikus" módszerrel a több mint kétszáz tagú mezőny csaknem egyharmadát tesztelte, ezen kívül harcba vetette Donike új eljárását, az úgynevezett szteroid-profilt is. Ennek lényege, hogy az eddigi hetek helyett hónapokra, kb. mintegy fél évre visszamenőleg képes kimutatni, ha a szervezetbe bármilyen fajtájú és meny- nyiségú dopping került. Mivel a metódus hivatalosan még nem hitelesített, az IWF csak próbaképpen, inÖröm, felsőfokon. Az ólomsúlyú Manfred Nerlinger (NSZK) egy sikeres gyakorlata után formációszerzés céljából használta. Abban reménykedik azonban, hogy jövőre már hivatalosan is bevetheti, sőt valószínű, hogy az 1992-es olimpiára már valamennyi sportágban kötelezővé válik. Egy sor ország súlyemelőinek, akik a két sportvezető szerint bizonyíthatóan komolyan vetfék a meg nem engedett szerek elleni küzdelmet (s e tekintetben elsősorban a csehszlovák és a magyar csapat tagjait emelték ki) egyelőre még, úgy tűnik, a kiváló helyezések helyett meg kell elégedniük az őszinte dicsérettel, a példaképként való emlegetéssel. Súlyemelő realitás -1989. MAJOR LAJOS Jurij Zaharevics (Szovjetunió) ezúttal nem tudott nyerni (A szerző felvételei) Hősies küzdelem - sérülten... Jirí Zubricky (Csehszlovákia) Dopping nélkül is megy. Szlovákia) Petr Hudecek (Csehdős korára olimpiai- és háromszoros világbajnok. Ö a csapat lelke, s emellett igazi mókamester. Illusztrációképpen egy apró sztori az utolsó versenynapról. Indul a busz a szállóból a Glyfada sport- csarnokba. Hrapatij ezúttal a 110 kilósok viadalára készülő Jurij Zaha- revicsben igyekszik tartani a lelket, jobban mondva nyugtatni, elvonni a figyelmét a versenyről. Mögöttük ülök, így jól hallom a párbeszédet: - Ide figyelj, Jura, látod azt az emeletes trolibuszt? - Persze hogy látom. Na és? - Képzeld csak el, tegnap én egy ilyen trolin utaztam. A legtetején! - vágja ki diadalmasan. Zaharevics már veszi a lapot, az ő szemében is huncut fények gyúl- nak: - Ne mondd! De irigyellek!...- Meghiszem azt! - dülleszti a mellét a kapitány, majd nagylelkűen barátjához fordul: - Tudod mit, Jura? Ha megnyered a versenyt, holnap elviszlek magammal egy ilyen emeletes trolira. - És felmehetek a felső emeletre is? - Hát persze. - Akkor megnyerem! Csupán utóirat gyanánt: az esélyes Zaharevicsnek a vonzó „jutalom“ ellenére sem sikerült győznie. Ez a súlycsoport is azok közé tartozott, amelyben a feltörekvő új, junior korosztály vitte el a pálmát. A „régiek“ közül tulajdonképpen csak Hrapatij csapattársa, a 29 esztendős, ólomsúlyú Alekszandr Kurlovics, valamint a versenyzőként szintén „öreg rókának“ számító, de még csak 22 éves Süleymanoglu tudott győzni. A többi jobbára új név: Ivanov, Szulejmanov, Militoszjan, Orazdurgyijev, Kunev, Sztefanov, Botev. Tehát az egy török kivétellel ismét csupa bolgár és szovjet elsőség. Tehetséges, céltudatos fiúk, bár mintha hiányozna belőlük az „öregekben“ meglévő játékosság, humorérzék. Ki tudja, tudtak-e volna örülni egy „jutalomutazásnak“, a troli felső emeletén? KÉS A TENYÉRBEN Nem egy horrorregény címéről van szó, hanem valós esetről, melynek szenvedő alanya Jirí Zubricky, ólomsúlyú versenyzőnk volt, aki bő 160 kilós testsúlyával ezúttal is a viadal legnehezebb emberének bizonyult. Szegény embert még az ág is húzza - ez a mondás jutott eszembe, amikor a vb színhelyére való DJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Pákozdi Gertrud és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefon: központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: 210/4454 és 210/4453. szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 673-70, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 819 02 Bratislava. Martanoviéova 25, telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanoviőova 25. 17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 13 - korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaöe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. ■üli
