Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-13 / 41. szám
Szergej Nyikityics Hruscsov, a tudós Nyikita Szergejevics Hruscsovról, a politikusról Néhány gesztusa és arcvonásai az apjára, Nyikita Szergejevics Hruscsovra emlékeztetnek, ahogyan manapság archívumi felvételeken és dokumentumfilmeken látjuk öt. Ez az a név, amelyet több mint egy évtizeden át ismert és ismételgetett a világ, s amely azután húsz évig mintha soha nem is létezett volna. Ma újra találkozhatunk vele. Szergej Nyikityics tudós, a tudományos tevékenység szervezője, a moszkvai Elektronmas intézet főkonstruktőrének helyettese. Szakterülete a számítástechnika. Nemcsak egy nemzetközi jelentőségű politikus nevének örököse, hanem egy gazdag archívumot és dokumentációs anyagot is örökölt, amelyet apja még életében állított össze. Két héttel ezelőtt Csehszlovákiában járt abból az alkalomból, hogy a prágai Szovjet Tudomány és Kultúra Házában szovjet könyvek és kiadványok kiállítása nyílt a Svoboda és a Pravda csehszlovák, valamint a szovjet Politizdat kiadók szervezésében. • ön szerint mi az oka annak, hogy a világtörténelembe és a politikába visszatért a Hruscsov név? •- Visszatért? Úgy vélem, a világ nem felejtette el ezt a nevet, s nem felejtették el nálunk sem. Ha valamiről nem beszélnek, az még nem jelenti azt, hogy az nincs és nem is volt. Azonban nyilván eljött az ideje annak, hogy figyelmesen tanulmányozzuk a szovjet társadalom fejlődését az 1953-1964-es években, ahogy néha mondani szokták, az „olvadás“ időszakában. Tanulnunk kell ebből az időszakból a jelen és a jövő javára. Meggyőződésem, hogy az utaknak, vagy legalábbis a terveknek, amelyek szerint ma haladunk, már akkor megvoltak az alapjaik. Gyakorlatilag ugyanazokat a problémákat oldjuk meg - az életszínvonal emelését, a leszerelést, a mezőgazdaság és az ipar javítását. Apám visszaemlékezései, melyeket a politikai életből történt távozása után diktált, számos olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek ma is érvényesek. Természetesen nem lehet azt mondani, hogy napjaink az akkori idők megismétlődését jelentik. Ma sokkal messzebb járunk ... • Mit értékel a mai szovjet társadalom apja tetteiből, gondolataiból és elképzeléseiből?- Elsősorban azt a tényt, hogy az emberek kijöttek a börtönökből és a lágerekből. Ez bizonyos mértékig háttérbe is szorítja a többi akkori törekvést. Valójában 06ak most kezdik tanulmányozni az akkori változásokat a társadalom irányításában és struktúrájában, a külpolitikai irányvonalat. Ha az SZKP XX. kongresszusát emlegetjük, általában csak Hruscsov titkos beszédéről szólunk, amely csak a közelmúltban jelent meg nálunk. De ezenkívül volt még ott legalább két kezdeményezés, s ezek nem kevésbé jelentősek. Akkor mondták ki először, hogy nem elkerülhetetlen a háború a szocialista és a kapitalista országok között, s hogy az átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba nem törvényszerűen fegyveres harc útján valósul meg, hanem békés úton is lehetséges. Lényegében ez volt az alapja a békés egymás mellett élés és a leszerelés politikájának, tehát a Szovjetunió mai politikájához is alapul szolgált. • ön szerint miben van igazuk Nyikita Hruscsov bírálóinak?- Értse meg, ez nem kellemes kérdés, a fia vagyok, s számomra - akarom vagy sem - fájdalmas a cimére elhangzott minden bírálat. • Mondjuk talán másképpen - mi nem sikerült neki?- A szovjet társadalom valamennyi változása abból a szocializmusmodellből indult ki, amelyet örököltünk - tehát a sztálini, nem pedig a lenini, modellből, lényegében abból, amit ma adminisztratív-utasításos rendszernek nevezünk. Egy ilyen rendszerben lehet az ember akármilyen jóakaró, igyekezhet bármilyen helyes struktúrát létrehozni, kiválaszthatja akár a legjobb, a legtisztességesebb embereket, akik áldozatosan fognak dolgozni. Akkor pedig úgy tűnt, ha ez megvalósul, minden simán fog menni. Ezért volt nálunk, számtalan „átalakítás", vagyis változtatások az irányításban, a szerkezetben és a káderek terén, de mindez valahogy kerülő úton történt. A moszkvai milícia díszszemléjén 1933- ban. Hruscsov mellett Bulganyin és Kaga- novics. i-----------------------------------------------s elmaradtak a szükséges eredmények. Csak pályafutása végén, hatvannégyben kezdte apám tudatcfeítani, hogy ez az adminisztratív rendszer egyszerűen nem működik. Az, hogy erre nem jött rá korábban, talán a legnagyobb hibája volt, s egyben személyes tragédiája is. Ám azt gondolom, bizonyos értelemben objektíve meg kellett tennünk ezt az utat, Apám ezért ösztönösen keresni kezdte, hogyan lehetne egy jobban működővel felváltani ezt a működésképtelen rendszert. Tanulmányozta például a jugoszláv módszert, hosszú beszélgetéseket folytatott Tito elvtárssal, de végül arra a következtetésre jutott, hogy a jugoszláv rendszer akkor a gazdaságban is csak látszólag volt demokratikus, lényegében pedig ugyanolyan adminisztratív volt, mint a miénk. Abban az időben azonban már nálunk is jelentkeztek olyan közgazdászok, akik a dolgozók és a dolgozókollektívák teljes anyagi érdekeltségének lehetőségeiről beszéltek, a piac megteremtéséről, de például a szocialista piac gondolatának megértéséhez 1964- ig apám nem jutott el. Nem volt képes egy ilyen véleményt megfogalmazni. A legfontosabb azonban az a tanulság, hogy ma nem lehet ugyanazon az úton haladni, meg kell változtatni a gazdaságot, s nem adminisztratív, hanem gazdasági eszközökkel kell irányítani. Lényegében éppen ezzel kezdődött a gorbacsovi átalakítás. • Évekkel ezelőtt az Egyesült Államokban megjelentek Hruscsov emlékiratai. Autentikusak voltak? S ha igen, mikor jelennek meg a Szovjetunióban?- Meggyőződésem, hogy megjelennek, de az anyag még nincs feldolgozva. Eddig^néhány részlet jelent meg a folyóiratokban. Még sok időre lesz szükség. Apám mindent maga véleményed, s a többiek egyetértenek veled, egy idő után azon kezdesz gondolkodni, miért ez az egyetértés. Valóban igazad van, vagy mint a miniszterelnök fiával nem akarnak ujjat húzni veled? • Tehát boldognak tartja a gyermekkorát?- Ez nem olyan egyszerű. Ne felejtse el, hogy háború is volt. Súlyos beteg voltam, tuberkulózisom volt, s gyakorlatilag egy évet gipszágyban feküdtem, mankóval jártam... Már mondtam, nem volt az egyszerű, akarod vagy sem, a többiek úgy néznek rád, mint valami különleges jelenségre. • Ebből az okból nem tartottak öntöl a tanítók az iskolában?- Úgy hiszem, nem. Jó és rossz jegyeket is adtak, ahogy megérdemeltem. S ha problémákat okoztam, akkor behívatták az anyámat - ugyanúgy, mint a másokét. Ez bizonyára apám és anyám érdeme is, akik azt mondták: ne sértsék meg a fiunkat a meg nem érdemelt jó jegyekkel. • Milyen nagy volt a családjuk?- Népes volt. Volt egy idősebb bátyám, mint pilóta vesztette életét a háborúban. Két nővérem és egy húgom volt. Egy további nővérem csak nagyon rövid ideig élt, még huszonnyolcban meghalt. Azt gondolom, minden gond ellenére jól éltünk, összetartó- an. Talán kicsit közelebb álltam apámhoz, élete utolsó éveiben sok időt töltöttünk együtt. Talán azért is, mert én valósítottam meg ifjúkori álmát. Ugyanis valamikor mérnök akart lenni... s én az lettem. • Mindezekben az összefüggésekben nyilván lényeges szerepet játszott az ön anyja is.- Vitathatatlanul. S - úgy vélem - nemcsak az államfő feleségének bizonyos felelősségéről van szó. Hanem ugyanígy az anya felelősségéről is... A háború alatt, negyvenegytől negyvennégyig apámat egyáltalán nem láttuk. Állandóan a fronton volt. Anyánk tudott szigorú lenni, nem tűrte a rendetlenséget, néha valóban olyannak láttam öt, mint a csaNagygyúlós a felszabadított Kijevben: a tömeg vállára emelte Hruscso- vot (Archívum) nószalagra mondott, száz meg száz óráról van szó. Most szerkesztem a lemásolt hangszalagokat. Ez néhány ezer oldalnyi kézirat. Az emlékiratok két kötete évekkel ezelőtt valóban megjelent New Yorkban. Tény, hogy ami megjelent, teljesen megfelel az igazságnak és a valóságnak, de ez egy nagyon rövidített változat, valójában csak szemelvényekről van szó. Ráadásul - apám kezdetben mindent maga írt, még beszédeit is. Később magnóra diktált. A leírt szöveget nemritkán háromszor is átdolgozta. Sok anyag maradt, még olyan hangszalagok is, amelyeket még senki sem hallott. Sokan jelentkeznek: segítünk önnek a feldolgozásban, a ténybeli hibák kijavításában. De én úgy vélem, egy átdolgozás után ezek már nem Nyikita Hruscsov visszaemlékezései lennének, hanem valamiféle módosítókollektíváéi. Ráadásul ezt a nem könnyű szerkesztői munkát személyes kötelességemnek tartom, a fiú kötelességének apjával szemben. • önt mély és forró kapcsolat kötötte apjához. Mégis úgy tűnik, nem könnyű egy nagy államférfi fiának lenni...- Igaza van. Ami pedig kapcsolatunkat illeti, úgy gondolom, valóban jók voltak. Apám érzékeny, jó ember volt, nagyon aktív, sok dolog iránt érdeklődött... • Az államférfi-apa tudott találni időt a gyermekei számára?- Úgy mondanám, tudott időt találni arra, hogy rávezessen minket azokra a dolgokra, amelyeket fontosnak tartott. Emlékszem, még gyerekek voltunk, amikor elvitt minket a kolhozokba. Tudtuk, miért és hogyan ültetik a burgonyát. Máskor pedig egy építőipari üzembe vitt minket. Néha csak úgy sétáltunk, vagy csónakáztunk a Moszkva folyón. A kapcsolata velünk azonban mindig valami fontos körül forgott, mindig magyarázott valamit, mindig valamire tanított minket. „Különleges“ helyzetemet inkább akkor kezdtem érezni, amikor munkába álltam. Nem könnyű dolog egyidöben állásban és a kormányfő fiának lenni. Néha megkérdezik tőlem, nem lett-e nehezebb a helyzetem, amikor apám távozott tisztségéből. Azt válaszolom, bizonyos mértékben inkább köny- nyebb lett. Ha ugyanis valamiről elmondod Iád parancsnokát. Illendőségre, becsületes és jellemes viselkedésre nevelt minket... Harmincnyolcig különböző politikai tisztségekben is dolgozott. • Gyerekkorában volt valamilyen titkos vágya? Mi akart lenni - politikus, pilóta, költő?-Tengerész. Nem volt ez kisfiús álmodozás, komolyan és sokat sportoltam, készültem a belépésre a haditengerészeti műszaki iskolába. Azonban egészségi okokból nem vettek fel, betegségemet már említettem... Érdekelt a biológia is, valójában máig lepkéket gyűjtök, már egész szép kis gyűjteményem van. De végül is mérnök lettem, az elektrotechnika a szakom. • Hallottam, hogy űrkutatással is foglalkozott.- Igen, egy ideig. Elektronikai műszerekről és berendezésekről volt szó. De hatvannyolcban valakinek az eszébe jutott, hogy Hruscsov valahogy nem illik erre a területre. Igazából nem is bánt a dolog. Munkám, úgy hiszem, nem kevésbé jelentős. A számítástechnika előtt változatlanul óriási jövő áll. 0 önnek három fia van. Gondolja, hogy ugyanúgy folytatják majd az ön művét, mint ahogyan ön gondoskodik apja hagyatékáról?- Hiszem, hogy igen. A legidősebb harmincéves, gyermekpszichológiával foglalkozik. A másik kettő még tanul. Feleségem, Valentyina Nyikolajevna a tudományos akadémia egyik intézetében dolgozik. • Hogyan viszonyulnak fiai Nyikita Hruscsov személyéhez?- Tisztelettel. Segítenek nekem a munkámban. A közelmúltban Hruscsov - az a tíz év címen kiállítás volt Moszkvában. A legidősebb fiam húgom fiaival együtt a szervezők közé tartozott. • Jut a családjuknak egyáltalán ideje a pihenésre?- Néha erre is találunk időt. Van kertünk... Én ások, kapálok, a feleségem veteményez, palántáz... • Kukoricát is ültetnek?- Természetesen kukoricát is. Hát hogyne! Elmosolyodott, s búcsúzóul kezet szorítottunk. KAREL KRTiCKA (Haló sobota) ä Voronyezs, 1941 novembere: Tylmosenko marsall, Hruscsov, a Katonai Tanács tagja és Bagramjan, a Délnyugati Front vezérkari főnöke
