Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-13 / 41. szám
atáráig elment, 1 csak a pereménél áll. határáig kell menni, k pereméig érjünk. r szerelme I. isztásba kerget, tegyem, ha mind Egy. ott, őrjítő szeletek, /szerre mindet. irnyi idom... r szerelme II. >ó szirmot, iret“ jutott. ics, vagy én ahossznyit lehet jni. I pozod rí oldalaim hasadnak, iben. £ik és feltárul, I pántjain áthajtva, ából. t hátat visszájának, Gábor A magány illemtana, i Török Elemér Forgó évsza- , melyek nemrégiben jelen- ondozásaban. HIZSNYAI ZOLTÁN Egy jóember útra kel ütött-kopott kofferét maga fölé tartva, miként a töklámpást szokás állítani a babonás vénasszonyok ablakaiba - remegő gólyalábakon föllépkedett a levegóégbe. úgy gondolta, biz ő nem marad csak puszta adományból ezen a földön - párja nincs jóember volt, azért is választott ilyen hosszú utat a megmérettetésre. ez a jóember annak rendje s módja szerint lassan beleveszett a kékbe. ahogy fogyott az út a túlsó naprendszerig, a jóember unalmában számolni kezdett - éppen a lépés ritmusában, s miként fogytak a kilométerek, akképpen hosszabbodtak a számok s akképpen lassult a tempó. néhány millió még nem okozott gondot, de az Uránusz után már sok száz billió lassította a járást, mígnem a számok hosszabbak lettek a hátramaradt útnál. egy szó mint száz, a jóember azóta földi mértékkel már ki nem fejezhető tempóval menetel a végtelen felé, csak néhány lépésnyire annak kezdetétől. TOROK ELEMÉR Köszönet mindenért néked Anyanyelvem, te édes mostoha, pipacsok piros sikolya, őszi égen darvak sírása, világ árvája, mezei pacsirták énekétől zengóbb, kristálytiszta örök víz halk csobogása, hajlékony, fehér nyírfácska, esti harangszó a bodrogközi puszták felett, szirom-zúzmarás kökénybokrok csöndje, zsenge füvön harmat gyöngye, unokáim arcáról, világgá küldött mosoly, nevezhetnélek napnak is, sorsom jó csillagának, égi bölcsőt ringató, ős-csillaganyának, felnevelő dajkám voltál, emberré te formáltál, jegenyetartást adtál, benned visszhangzik gyermekkoromból a Tice-parti nádasok zizegése, tücskök éji cirregése, zúghatnak körötted vad szelek, én már attól se féltelek, anyanyelvem, te édes-keserű, szépen zengő aranyhegedű, anyánk ajkán drága ének: köszönet mindenért néked! ■■■Él wmmmammtamamoBm ■*3SS& J. RUTKOWSKA Divatos cipőt gyártunk Azokat a cipőket, amelyeket a legutóbbi években a mi üzemünkben gyártottak, senki sem vásárolta- bármit is csináltunk. Mihelyt kiküldtünk az üzletekbe egy tételt, azonnal özönlöttek a reklamációk, és eladatlan cipőinkből lassanként valóságos hegyek nőttek a raktárakban. Holott ezek a cipők úgy szemre egészen tűrhetőek voltak. A fazonjuk divatos, az orruk egyenes, a talpuk pedig - hogy ne csússzon- olyan erős gumiból készült, mint valami traktorkerék. De valamilyen bajuk mégiscsak volt - vagy a varrás nem volt eléggé erős, vagy valami más, mert az biztos, ha valakit ebben a cipőben, isten ments, elkap az eső, akkor az orra menten leválik, és az illető mezítláb mehet haza. Ha valaki cipót gyárt, és vevő nem akad rá, az valóságos katasztrófa! Márpedig mi megtettünk mindent, hogy cipőinknek sikerük legyen a piacon.- Valamilyen találó, könnyen megjegyezhető nevet kellene adni a cipőnek - javasolta az egyik termelési értekezleten az igazgató. - Gondolkozzanak rajta, elvtársak. Ezennel pályázatot hirdetek. Az első díj egy pár cipó! Zaj támadt a teremben, az igazgató pedig halkan hozzátette:-Persze, nem a mi cipőnkre gondolok, az első díj: egy pár importcipö! . Erre azután már mindenki törte a fejét. Végül is Banasek nyert: ö azt javasolta, nevezzük ezt a cipőt Kilimandzsárónak.- Pompás! - örvendezett az igazgató. - Nagyon egzotikusán hangzik... .- Remélem, nem jelent valami disznóságot - kifogásolta az egyik könyvelő, és csak akkor nyugodott meg, amikor közöltük vele, hogy már Hemingway is használta ezt a szót. A cipő belső oldalán arany betűkkel tüntettük fel az új nevet. De ez sem segitett. A következő termelési értekezleten az egyik osztályvezető újabb javaslatot tett:- Mi volna, ha mindegyik cipőbe a név helyére egy meztelen nő képét ragasztanánk? A fiataloknak tetszik az ilyesmi, és az öregek sem vetik meg... Ez a javaslat azonban nem keltett általános tetszést, mivel az igazgatónak nagyon szigorú volt a felesége.- Reklámra van szükségünk! - jelentette ki a következő termelési értekezleten az igazgató. - A reklám: a kereskedelem motorja! Ezennel pályázatot hirdetek a legötletesebb reklámra. Az első díj egy pár cipő. Persze, importcipő. Ezt a pályázatot Kuska nyerte meg, ő ezt a jelszót ajánlotta: „Kilimandzsáró cipőben - ön jól jár minden időben. “ Az a bizonyos könyvelő persze megint közbeszólt:- Hyesmi már volt...- Dehogy volt! - torkolta le az igazgató. - Banasek csak a Kilimandzsárót találta ki! A leleményes reklám- kampány az egész országra kiterjedt. Minden villamoson, autóbuszon, vonaton és vasútállomás falain a Kilimandzsáró cipő előnyös tulajdonságait hirdették. Az átkozott cipő azonban mégsem fogyott. A következő termelési értekezleten végül Capaliak művezető kért szót.- Volna egy újítási javaslatom - kezdte félénken csakhogy nem tudom, mit szólna hozzá a kollektíva... Mi volna például... ha jó cipőt próbálnánk gyártani? Ez állítólag segíthet... Mit szólnak hozzá, nem zseniális ötlet? Hogy ez eddig senkinek sem jutott az eszébe! Gellért György fordítása t küldött az asszony onyosodjanak a torán találták. így szólt izony vagy! A férjed ölni.“ És kivégeztette )deK van, taláíható jltán s annak egy fia. vezír asszonya kis- /a a kicsiből csodála- ezírhez a szultán fia: venni a lányodat.“ I nagyon fiatal“ - eli kell hogy legyen!“ szultán fia. Elvette i baobab fán épített iségét. A baobabhoz isztott, azon járt-kelt lent hazulról, a létrát őrizze meg a felesé- z szándéktól. Nem issa. kis kunyhó állt. Egy le. Egyszer egy idézett nagy kísérettel íajón. Ismerkedett az várossal. Alig tíz nap ti megszerette. Meg- í fia rabságban tartja a feleségét a baobab tetején, s halál fia, aki közelébe merészkedik. Az idegent gondolkodóba ejtette a dolog. Elment a tjaobab alá, az öreg néni kunyhójába. Megbarátkozott vele. „öreganyám, nem rejtenél el a kunyhódba engem?“ „Félek megtenni, mert ha megtudja a szultán fia, megöl engem.“ „Meglátod, nem lesz semmi bajod“ - biztatta az öreg nénit az idegen. Végül elrejtette a kunyhóba. Ezután összehívta a termeszeket, rizzsel jóllaktatta őket, és így szólt hozzájuk: „Legyünk barátok, termeszek. A segítségetekre volna szükségem.“ „Jól van“ - egyeztek bele a termeszek. „Rágjátok ki a baobab belsejét úgy, hogy egy ember elférjen benne“. A termeszek olyan üreget rágtak a fa belsejében, amely egészen a koronáig vezetett. Aztán az idegen szultán fia megkereste a mabukut. „Mabuku, legyünk barátok.“ „Jól van“ - felelte a mabuku. Aztán sok húst vásárolt, a mabuku elé tette, az jóllakott. „Most pedig segíthetnél nekem“ - fordult az állathoz az idegen. „Mondd meg, mi az óhajod, azonnal megcsinálom.“ „Létra kellene.“ A mabuku a baobab belsejében lépcsőket rágott, amelyeken könnyedén a fa tetejére lehetett jutni. Az idegen rögtön kipróbálta. Hamar a fa tetejéhez ért. Mikor megpillantotta a gyönyörű teremtést, azonnal belészeretett. „Hogy kerültél ide, idegen? Ide, ahová egyedül csak a férjem jár?“ - csodálkozott a szépség. „Hozzád jöttem. Van egy tervem, hogyan szabadítsalak meg innét.“ A fiatalasz- szony is megszerette az idegent. Szórakoztak, vigadtak, örültek egymásnak. Aztán az idegen elbúcsúzott, hazament, lefeküdt. Reggel, mikor a férj elment, a baobab belsejében szerelmeséhez sietett. Az egész napot szerelmi játékokkal töltötték, mikor befejezték, elbúcsúzott és hazament. Reggel újra felkereste a szép asz- szonykát: „Úgy foglak ellopni, hogy a férjed nem hisz a szemének. Az orra előtt viszlek majd el.“ „Nem bánom“ - örvendezett az asz- szony. Aztán a szeretője elvitte az öreg néni kunyhójába, és kiültette a verandára. Éppen arra jött a férj, meglátta ókét, alig hitt a szemének. Rohant haza egyenesen, megnézni a feleségét. De az asszony gyorsabb volt nála, a fa belsejében rágott titkos lépcsőkön sebesen hazaért. Lefeküdt az ágyra, úgy fogadta a férjét, mintha mi sem történt volna, mintha egész nap ki sem mozdult volna a házból. „Az előbb az öreg néni kunyhójának verandáján egy asszonyt láttam. Szakasztott olyan volt, mint te“ - mondta a férj. „Nem én voltam“ - válaszolta az asz- szony. A férj megnyugodott, aztán lefeküdt. Reggel megint elment. Kileste ezt az asszony szeretője, aztán felsietett a fa tetejére. Addigra a szép asszony már mindent összecsomagolt, ruhákat, aranyat, fegyvereket, semmit sem hagyott a férjének. Aztán lehurcolkodtak az öreg néni verandájára. Éppen arra járt a férj. Beszédbe elegyedett velük. Elmondták, hogy hazaindulnak. A férj kikísérte őket a kikötőig, még a csomagjaikat is cipelte. A szerelmesek elbúcsúztak és felszálltak a hajóra. A szultán fia pedig hazament. Az egész házat tűvé tette, de a feleséqét méqsem találta. vigyázni ven me, rnak cu nay un uajß, Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, s annak volt két fia. Egy alkalommal útra kelt a király. Előbb azonban meghagyta a fiainak, hogy ha távollétében lányt szülne valamelyik felesége, a csecsemőt öljék meg. Nemsokára kislánynak adott életet a király egyik asszonya. Az idősebbik fiú azonnal kijelentette: „Meg kell ölnünk, így rendelkezett az apánk. Apánk parancsa törvény“. „Ne, ne öljük meg, szeretném megmenteni! Ha akarod, elmegyek vele messzire innét, és egyedül felnevelem!“ - kérte testvérét a fiatalabb fiú. Úgy is lett. Karjába vette a kislányt, és elment vele a szavannába. Kunyhót épített, az őserdőben vadászgatott, így telt-múlt az idő. A kis királylányból gyönyörű lány lett. Egy napon így szólt a bátyjához: „Hozzál nekem férjet, szeretnék férjhez menni!“ „Az lehetetlen. A vadonban élünk, errefelé nincs egyetlen férfi sem, apánk városába pedig nem térhetünk vissza.“ Egyszer, amikor a királyfi éppen az őserdőben vadászott, egy vándor állt meg a kunyhó előtt. „Vegyél engem feleségül, és öljük meg a bátyámat“! - A csodálatos lány szavai vágyakozással töltötték el az idegent, s elfogadta az ajánlatot. Mikor a királyfi váratlanul megérkezett a vadászatról, a húgát és az idegent szenvedélyes szeretkezés közben találta. Mindkettőt átszúrta a lándzsájával, és arra gondolt, igaza volt az apjának. Rögtön meg kellett volna ölnie a húgát születése után. Akkor nem kellett volna elfecsérelnie a legjobb éveit a vadonban. Mikor hazatért, a bátyja csak ennyit mondott: „Mindig hallgatni kell az apára!“ TAKÁCS IZABELLA fordításai
