Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-13 / 41. szám
Az igazgatói szék nem pihenésre való Egy vállalat tíz városban • Gondokkal teli hétköznapok • A szakszervezet sem segíthet • Anyagi függetlenség csak 1991-ben Június végén 3,5 millió korona nyereség, a tervezettnél csaknem ugyanennyivel nagyobb értékű szállítások a hazai piacra, 8 millió koronás többlet a szocialista országokba irányuló exportban, az egyik, üzembe helyezése óta veszteséges üzem gazdálkodásának jelentős javulása, augusztus végén már csaknem 3 millió koronás veszteség, időnkénti fizetésképtelenség és komoly anyagbeszerzési gondok - nagyjából ilyen a mérleg a bratislavai Nyugat-szlová- ktai Bútorgyárban az állami vállalattá válás után, s az önkormányzati szervek és az igazgató megválasztása előtt. Már ebből a rövidke jellemzésből is nyilvánvaló, hogy a bútorgyár dolgozóira és vezetésére a választások után is nehéz idők várnak. Előreláthatólag nem lesz kényelmes az igazgatói szék és a dolgozókollektíva tanácsának sem lesz könnyű a dolga. Már csak azért sem, mert a vállalatnak tíz városban van üzeme, s ezek munkáját összefogni és irányítani, a problémákat rugalmasan megoldani - épp a távolság miatt - olykor szinte lehetetlen. Mindezek a gondok azonban a választásra való előkészület időszakában kissé háttérbe szorultak. Ekkoriban sokak számára az volt a legfontosabb kérdés, hogy ki kerül a vállalat élére és kik lesznek azok, akik a dolgozók érdekeit képviselik majd? (A vállalat vezetésének véleménye szerint a több mint hárommillió korona veszteséget nagyrészt épp az okozta, hogy a dolgozók a tervfeladatok helyett inkább a választásokkal foglalkoztak.) A kérdésre végül is szeptember közepén született meg a válasz. TRNAVAI HELYZETKÉP- A dolgozókollektíva tanácsának tagjai az egyes üzemekből kerülnek ki. Mindennapjaikat egymástól aránylag elszigetelten töltik, s ez bizonyára megnehezíti a tanács működését. Vajon sikerül majd áthidalni a távolságokat? - kérdezem Anna Kelcovát, a trnavai üzem értékesítési részlegének vezetőjét, aki a tanács tagjelöltjei között szerepel.- A tanácsba valóban különböző beosztású és más-más üzemben dolgozó embereket javasoltak. Nem lesz könnyű a feladat, de úgy vélem, a tanácstagok találkozásának megszervezése nem jelent majd különösebb gondot. Sokkal lényegesebb, hogy ezeknek az embereknek pontos információik legyenek az üzemek helyzetéről, a megoldásra váró problémákról. Hiszen csak így lehet érdemben képviselni a dolgozókollektívát. Egyébként tanácstagnak lenni óriási felelősség. Be kell vallanom, hogy kicsit félek a feladattól, de ha megválasztanak, mindent megteszek, hogy az üzemnek segítsek.- Az információszerzéssel bizonyára nem lesz majd gondja, s a problémákat nyilván már most is jól ismeri.- Igen, tudom miért kell majd harcolnom - állítja határozottan Anna Kelcová. - Például sürgősen meg kell oldani az anyagbeszerzési gondokat. Gyakran hiányzik a szivacs és jól kiszárított, minőségi faanyagból is kevés van. Egyelőre megoldatlan a munkaerőkérdés. Az üzemnek még 21 dolgozóra lenne szüksége ahhoz, hogy a második műszak is zavarmentesen üzemelhessen. Ez esetben főként a Katka szekrénysor gyártásán lenne a hangsúly, mivel az átárazás után csupán ez a bútorunk nyereséges. Például a franciaágy esetében csak a költségeink térülnek meg, a Dunaj széthúzható fotel darabjáért pedig mindössze négy korona nyereséget könyvelhetünk el. AÚz sem elhanyagolható, hogy aránylag új üzem vagyunk, tíz éve termelünk, így magasak az állóeszköz-leírások, a rezsiköltségek. Ilyen körülmények között nagyon nehéz jó eredményeket elérnünk.- Az elmondottakból arra lehet következtetni, hogy a trnavai dolgozók sokat várnak az új igazgatótól.- Mindkét jelölt programját ismerjük, s tudjuk, melyik orvosolja leginkább bajainkat. Küldötteink remélhetőleg ennek tudatában szavaznak majd. Ám bármelyik jelölt is kerüljön ki győztesen a választásokból, rövid időn belül gyökeres változásokat kell megvalósítania. Nagyon fontos ugyanis, hogy a vállalat jobb eredményeket érjen el és fizetőképes legyen. Ha a veszteséges termékeinkre gondolok, úgy érzem, tönkretesszük a drága faanyagot, nem jól sáfárkodunk vele. Pedig most, amikor önellátóknak kell lennünk, minden befektetett koronának meg kell térülnie. Mindenekelőtt az emberek alkotó kezdeményezését kellene támogatnunk és lehetőséget adni ötleteik, javaslataik megvalósítására. Olyan újfajta vagy innovált bútorokra van szükség - mondja befejezésül Anna Kelcová amelyek kielégítik a fogyasztók igényeit, s gyártásuk hasznot hoz az üzemnek. PRÉMIUMCSÖKKENTÉS - IGAZSÁGTALANUL*?!) A galántai üzem dolgozói a trnavaiakhoz hasonló cipőben járnak.- Hét közben legyen elegendő anyag, akkor tudunk dolgozni. Anyaghiány miatt sokszor reggel hat óra helyett csak délelőtt tizenegykor kezdhetjük meg a munkát. De arra is volt már példa, hogy kilenc órakor hazaküldtek, mert nem érkezett meg az anyag. Amikor meg végre megjön a szállítmány, sietni kell, hogy pótoljuk sWdesést, s ennek aztán a minőség látja kárát - panaszkodik Pinke Katalin, aki már 35 éve dolgozik az üzemben. - De ha 3-4 órára le kell állnunk a termeléssel, azt már nem lehet behozni. Azok a fiatalok, akik most jöttek a gyárba, nem tartanak ki annyi ideig mint mi, a régi gárda. Ók már nem vállalják- vagy legalábbis nem tartósan - azt, hogy hét közben hazaküldjék őket, mert nincs munka, de be kell jönniük szombaton meg vasárnap, hogy azt a lemaradást, amit nem ók okoztak, behozzák.- A gépekkel is örökké csak a baj van- teszi hozzá indulatosan Éva - Zárecká, ugyancsak a régi gárdából. - Általában nincs alkatrész, így aztán a legügyesebb javító sem tud segíteni. Nemrég kaptunk egy gépet, amivel a bútorhuzatot ráncoljuk, illetve csak ráncolnánk. A legtöbb esetben ez sem működik. Ebben az évben már kétszer csökkentették a prémiumot, mert nem teljesítettük a tervet. Csakhogy a lemaradás nem a mi hibánk volt!- Mind igaz, amit a dolgozók elmondtak, de tegyük hozzá, hogy a munka- és technológiai fegyelemmel is baj van - szól közbe Gái László mérnök, üzemvezető. - Mindannyiunknak következetesebbeknek kell lennünk. Viszont az is tény, hogy a következetességet, a munkához való felelősségteljes hozzáállást csak akkor várhatjuk el, ha megteremtjük a megfelelő feltételeket. Azt pedig be kell látnunk, hogy az üzemben nem a legjobbak a munkakörülmények. Van csarnokunk, ahol nem működik a klimatizá- ció, másutt pedig beáznak az épületek. Mindazokat a problémákat, amelyekről beszéltünk, sürgősen meg kell oldani. Akkor aztán beszélhetünk a tervteljesítésről, sőt a túlteljesítés, s ezzel együtt a munkakörnyezet javítása is szóba jöhet. Még nem tudni, ki kerül a vállalat élére. Véleményem szerint azonban az lenne a legjobb, ha mindkét jelölt programjából a legcélszerűbb elképzeléseket valósítanánk meg. Egyébként megmondom őszintén, hogy az ellenjelöltre fogok szavazni, nem pedig a megbízott igazgatóra. Neki lett volna ideje változásokat eszközölni, de nem tette.-Milyen legyen tehát az új igazgató? - kérdezem galántai beszélgetőpartnereimtől.- Gyakrabban jöjjön el a munkások közé, tőlük tudja meg, mi a probléma - mondja Pinke Katalin. - S ami a legfontosabb, segítsen rajtunk. Mert ilyen körülmények között nagyon nehéz dolgozni.- Mindaddig, míg meg nem alakul a dolgozókollektíva tanácsa, a dolgozók egyetlen szószólója a szakszervezet. Vajon mit tudott tenni az említett esetekben?- Majdnem semmit - mondja Csandal Lajos, a galántai üzem szakszervezeti alapszervezetének elnöke. - A munkások olyan gondokról beszéltek, amelyeket a szakszervezet nem tud megoldani. Például ma reggel sem volt anyag, így nem a legjobb hangulatban indultunk a választásokra. Remélem, már zavartalan a termelés (a beszélgetés dél körül zajlik - a szerk.). Egyébként állandóan konfliktusba kerülünk i a vezetéssel, mert a termeléskiesést nem I a dolgozók okozzák, de a prémiumcsökkentést, esetleg -elvonást nekik ítélik meg. MEGSZÜLETETT A DÖNTÉS Beszélgetésünknek a szavazás eredményeinek kihirdetése vetett véget. A 223 küldött két jelölt közül választhatott. Az egyik Ludovit Meló mérnök, a bratislavai Nyugat-szlovákiai Bútorgyár megbízott igazgatója, 60 éves. A másik Stanislav Susedka mérnök, a bútorgyár termelésiműszaki igazgatóhelyettese, 48 éves. A dolgozók, illetve a küldöttek jól ismerték a jelölteket, hiszen Uudovít Meló már hét éve igazgatja a vállalatot, Stanislav Sused- kának viszont másfél évtizede ez a gyár a munkahelye. Ennek ellenére nem volt könnyű a választás. A 212 érvényes szavazatból 91 -et, vagyis 40,4 százalékot kapott a megbízott igazgató, Susedka mérnökre pedig 121 -en szavaztak. Ó tehát a szavazatok 53,8 százalékát kapta. A kérdés megoldódott. A küldötteknek több mint a fele - remélhetőleg a dolgozók kívánságát tolmácsolva - az igazgatóhelyettest választotta. Tudjuk, a vállalatnál sok a megoldásra váró probléma. Ebből a szemszögből nézve vajon miként képzeli el az új igazgató a gyár jövőjét? Hogyan értékeli a közelmúltban elért eredményeket és milyen terveket kíván megvalósítani? Ezekkel és hasonló kérdésekkel kerestük fel Stanislav Susedka mérnököt, a bútorgyár újdonsült igazgatóját.- Hogy érzi magát az igazgatói székben?-Azt nem mondhatnám, hogy kényelmetlen, de mindenesetre pihenésre nem alkalmas. Különösen most, a választások után. Rengeteg a megoldásra váró feladat; elsősorban a választások előtti időszak lemaradásait kell behozni. Ugyanis az emberek a kelleténél többet foglalkoztak azzal, ki lesz majd az igazgató, meglehetősen leromlott a munkafegyelem, s a kedvezőtlen hatást már érezzük. Persze, nem ez volt az egyetlen negatív tényező. Sokkal nagyobb gondokat okoz az anyagbeszerzés. A hiányzó szivacsot az NDK-ból és Jugoszláviából hozzuk be, s a farostlemezeket is importáljuk. Remélem, hogy az anyagbeszerzés gondjait így nagy részben megoldhatjuk, bár sajnálatos, hogy egyelőre csak deviza ellenében biztosíthatjuk az aránylag folyamatos anyagellátást.- Az anyagbeszerzés gondjainak megoldása után a műszaki fejlesztés terén is előrelépést várnak a dolgozók.- Már kidolgoztuk a vállalat fejlesztésének 2005-ig terjedő koncepcióját. Eszerint az első szakaszban a nemrég hozzánk csatolt pezinoki üzemben várhatók változások. Ez az üzem óriási - de most már egyre csökkenő - veszteséggel dolgozik, s a fejlesztéssel szeretnénk gazdaságosabbá tenni a termelést. Az NSZK-ból importálunk majd gépeket többek között a hulladékok feldolgozására. A feldarabolt hulladékot majd a tőkés országokba szállítjuk. 1990-1991 -ben csökkentjük a furnérlemezj gyártást, viszont több lamellát és egyéb I terméket készítünk majd. 1992-re szeretnénk nyereségessé tenni a pezinoki üzemet. Egy év múlva a kefegyár is új gépeket kap. Bízunk abban, hogy ezzel a beruházással növelni tudjuk a gyár exportképességét. A jövőben a kárpitozott bútorok gyártásában is változásokat eszközölünk. Ezekből a termékekből olyan kínálatot szeretnénk összeállítani, amely a tőkés piacon is kelendő. Ennek érdekében korszerűsíteni kell néhány üzemrészleget.- Milyenek az elképzelései a termékek minőségének javítását illetően?- A termelési programban bekövetkező változások során a minőségre is fokozott figyelmet kell fordítani. Úgy gondolom, hogy ott, ahol nem a legjobbak az eredmények, a minőség kérdéseit megvitató aktívaértekezleteket kell tartani és rugalmasan kell intézkedni. Mindenekelőtt meg kell szilárdítani a munka- és technológiai fegyelmet és alaposabban kell ellenőrizni a termelésbe lépő alapanyagok minőségét. Sokat javítana a helyzeten, ha a már említett okokat sikerülne kiküszöbölni, s így folyamatos lenne a termelés.- A jól átgondolt fejlesztés, a folyamatos termelés és a jó minőség is alapvető feltétel ahhoz, hogy az állami vállalat anyagilag független, vagyis önfinanszírozó legyen. E tekintetben milyenek a kilátások?- Vállalatunk részt vesz a komplex kísérletben, tehát némi tapasztalatunk már van ezen a téren. A tavalyi év végéig lényegében önfinanszírozók voltunk. Csakhogy az idén az év elején három üzem, a pezinoki, a lozornói és a jablonicai kapcsolódott a vállalatunkhoz, s ezáltal anyagi helyzetünk meglehetősen leromlott. Feltételezzük azonban, hogy 1991-ben újra megfelelünk majd az önfinanszírozás feltételeinek. Egyébként nehezíti helyzetünket, hogy sok a pótlólagos elvonás, így nem sok pénzünk marad. Ezt az összeget meg kellene hagyni a vállalatok saját fejlesztési céljaik finanszírozására. Példaként említem, hogy amikor beléptünk a kísérletbe 15 millió koronánk volt a vállalat fejlesztésére, a pótlólagos elvonások összege viszont 14,5 millió koronára rúgott. Mit gondol, a maradék félmillió korona mire volt elég? A kísérlet azonban annyi pozitívumot mindenképpen hozott, hogy megismerkedtünk a játékszabályokkal, sőt meg is tanultuk azokat, így most már „csak“ a jövőre koncentrálunk. Remélem, közös erővel Sikerül megvalósítani az elképzeléseket. Ezt mindnyájan reméljük. Elsősorban azért, mert a bútorkínálat még mindig elmarad gyáraink valódi képességeitől. Hisz gondoljunk csak arra, hogy vannak termékek - jóllehet számuk nem nagy -, amelyek a világpiacon is megállják helyüket. Tudjuk, a hazai kínálat jobb is lehetne. Ezt most már állami vállalatként, amikor minden saját zsebre megy, a bútorgyárak is elismerik. Ezek után a bratislavai bútorgyárban sem marad más hátra, mint megújult vezetéssel az élen, valóra váltani az elképzeléseket úgy, hogy a fiatalok és a régi gárda egyaránt érezze, értük is történnek a változások. KOVÁCS EDIT Bútorszerelés a vállalat bratislavai üzemében (P. Simoncík felvétele - ŐSTK)
