Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-06 / 40. szám
A szövetkezetek a szocialista országokban egyfajta reneszánszukat élik. Egyes szovjet szerzők megállapítják, hogy a szövetkezeti mozgalom és maga a szövetkezet fogalma a _ Szovjetunióban egyik jelképe a társadalmi átalakításnak. Új utak keresésének vagyunk tanúi azoknak a- feladatoknak a teljesítésében, amelyek a szövetkezeti mozgalom előtt állnak. Módosítják a szövetkezetek és az állam viszonyát, politikai, gazdasági, jogi és egyéb feltételeket teremtenek a sokarcú szövetkezeti rendszernek. Ez a mozgás a társadalom fejlődéséből bontakozott ki, elemzését az SZKP XXVII. kongresszusa végezte el, melynek politikai beszámolója megállapította, hogy a szövetkezeti tulajdon még távolról sem merítette ki minden lehetőségét a szocialista termelésben és a nép szükségleteinek jobb kielégítésében. A szovjet társadalom a szövetkezetekkel szemben nem kis követelményeket támaszt: modern, rugalmas, szélesen integrált, hatékony rendszert kell kialakítaniuk, amely a legjobb minőségű termékeket és szolgáltatásokat képes nyújtani, alkalmazkodva az új feltételekhez és követelményekhez. A szövetkezetek kemény konkurenciaharcban védelmezik pozícióikat a fejlett tőkés országokban, és jelentős mértékben járulnak hozzá a fejlődő országok gazdasági és szociális gondjainak enyhítéséhez. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a legnagyobb nemzetközi szövetkezeti szervezetnek, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének 72 országban 183 szövetkezeti központja van, és ezek csaknem 600 millió tagot tömörítenék. Az egyre vonzóbbá váló szövetkezeti eszméből adódik ez, melyet az eltérő gazdasági, társadalmi feltételek másmás tartalommal töltenek meg. Klasszikus formájukban a szövetkezetek a múlt század derekán keletkeztek Angliában. Nagyon gyorsan elterjedtek azonban az európai kontinensen is. Azokat az alapelveket, amelyekhez az akkori szövetkezetek úttörői igazodtak, nem saját maguk találták ki, már a rochdale-i szövetkezetek előtt különböző, leginkább fogyasztási szövetkezeti elvek léteztek. Angliában elterjedt a chartista mozgalom, amelyhez a szövetkezetalapítók közül sokan csatlakoztak. Az utópikus szocialisták annak módját keresték, hogyan lehetne eltávolítani a tőkés társadalom ellentéteit és igazságtalanságait. A rochdale-i szövetkezeti elvek betetőzték ezeket a próbálkozásokat, mégpedig sikeresen, mivel létezésük hosszú időszaka alatt a szövetkezetek életképességének alapjaivá váltak. Ha figyelemmel kísérjük a szövetkezetek kialakulását területeinken, nyilvánvaló, hogy ennek folyamata szorosan összefügg a társadalom gazdasági és politikai életével, jelentőségük attól függ, kinek szolgál a szövetkezeti gondolat. Joggal büszkélkedünk azzal, hogy az európai szárazföldön az első klasszikus típusú szövetkezet országunk területén, 1845 februárjában a nyugat-szlovákiai Sobotiátében (Ószombat) keletkezett. Utána egész sor kezdett tevékenykedni a legkülönbözőbb célokkal. Legelterjedtebbek a fogyasztási típusú szövetkezetek lettek. Szövetkezetelméletek A szövetkezetek keletkezésével megjelent elméletük is. Elsőként természetesen Angliában, majd Franciaországban és Németországban alakul ki a „szövetkezeti szocializmus" elmélete, amely különböző változatokban máig jelentős helyet foglal el azok között az elméletek között, melyek túlbecsülik a szövetkezetek szerepét és jelentőségét a társadalomban. A „szövetkezeti szocializmus“ alapja az az elképzelés, hogy a kapitalizmust új, társadalmi igazságos rendszerrel lehet fölváltani, és épp a szövetkezetesítés kibontakoztatása révén. A „szövetkezeti szocializmus“ és más hasonló, a proletariátust az osztályharctól eltérítő elméletek veszélyességét már Marx és Engels leleplezte. A szövetkezetek kérdését számos müvükben elemzik. A szövetkezetekben elsősorban a proletariátus egyesítésének egyik formáját, a proletariátus érdekei védelmének lehetőségét látták. A szövetkezetek alapítása szerintük a proletariátus alkotó erejének és a kapitalizmus bukása elkerülhetetlenségének bizonyítéka. Arra az időszakra, amikor a proletariátus megszerzi a politikai hatalmat, a szövetkezetek valamennyi formájának óriási jelentőséget jósoltak. A szövetkezeteknek a kapitalizmusban és a szocializmus építésében játszott szerepére vonatkozó elméleti következtetéseik mellett a klasz- szikusok megfogalmazták a szövetkezeti tevékenység és a szövetkezeti mozgalom egyes alapelveit. Elméleti következtetéseiket a szövetkezetek szociális-gazdasági lényegéről és a történelem folyamatában az osztályharcban játszott szerepéről Marx és Engels a szövetkezeti mozgalom kezdetén, abban az időben fogalmazta meg, amikor a szövetkezetek erőt gyűjtöttek és a gyakorlat tette próbára erősségeiket és gyengéiket. Lenin a tőkés társadalomban tevékenykedő szövetkezetek szerepének elemzéséből azt a következtetést vonta le, hogy ki lehet őket használni a szocializmusban is. Nagyra értékelte azt a tényt, hogy a szövetkezetnek a munkások és a parasztok által kialakított gazdasági és irányító apparátusát ki lehet használni a szocializmus építésében. A szövetkezeti szervezetek az emberek kezdeményezésének kifejezői, a dolgozók érdekük védelmében kialakított tömörülései. Mint kollektív gazdasági szervezetek, csoporttulajdonon alapulnak, és a társadalmi rendszerben a tőkés viszonyok között előkészíthetik a jövő szocialista termelési módjának anyagi, műszaki és szervezeti alapjait. A szövetkezetesítés hazánkban A szövetkezetek mint a munkásosztály harci eszközei és mint a szocialista társadalom építésének nélkülözhetetlen föltételei, a CSKP keletkezésétől kezdve fontos helyet foglaltak el politikájában. Már az első rendes kongresszus 1923-ban feladatul adta a kommunistáknak, hogy aktívan dolgozzanak a szövetkezeti mozgalomban. A párt azt a lenini elvet vallotta, hogy a szövetkezetesítés önmagában nem vihet végbe alapvető társadalmi változást, de támasza lehet a munkásosztály forradalmi harcának. Haladó szövetkezeteket alapított a kiéleződő gazdasági válság időszakában, melyek tagjai lettek a Proletár Szövetkezeti Ellenzéknek, és anyagi hátteret biztosítottak a CSKP vezette munkásosztály harcához. A fasiszta megszállás alatt a haladó orientációjú szövetkezeteket fölszámolták, tisztségviselőiket üldözték, az átszervezett szövetkezetek tevékenységét a náci hadi gazdaság szükségleteihez igazították. Mindezek ellenére sok szövetkezet és szövetkezeti tag kapcsolódott be a megszállók elleni harcba, nyújtott segítséget a fasizmus áldozatainak. Csehszlovákia felszabadítása után megindult a küzdelem a csehszlovák szövetkezetek egyesítéséért. Szervezője ennek a Szövetkezetek Központi Tanácsa lett, amely 1945-ben mint a szövetkezetek tagságának forradalmi szerve keletkezett. A CSKP IX. kongresszusa után a szövetkezetek fontos alkotóelemeivé válnak a népgazdaságnak, megkezdik teljesíteni szocialista funkciójukat. A szövetkezeti ágazatoknak az a szerkezete alakul ki, amilyet ma ismerünk. Megalakulnak az egységes földműves-szövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek, amelyeknek a legnagyobb hagyományuk van, tevékenységüket a vidékre összpontosítják, hogy segítséget nyújtsanak szocializálódásához és kiegyenlítsék a város és a faluk ellátásában mutatkozó különbségeket. Fokozatosan jönnek létre a fogyasztási és az ipari szövetkezetek önálló szövetségei, a Szövetkezetek Központi Tanácsa a lakásszövetkezetek irányító szerve marad, a földműves-szövetkezetek irányításával a földművelésügyi minisztériumot bízzák meg. 1945- ben a X. kongresszuson a dicsérő szavak mellett elhangzottak bírálatok is, a szövetkezetesítés egyes lenini elveinek figyelmen kívül hagyása miatt. Jelenleg a szövetkezeti mozgalom Csehszlovákiában szerves része a politikai rendszernek, nemcsak a gazdaság jelentős szakaszain hat, hanem fontos szerepet tölt be a Nemzeti Front egyik legjelentősebb társadalmi szervezeteként is. A szocialista állam megfelelő feltételeket teremt a szövetkezetek feladatának teljesítéséhez, és a törvény keretei közt tiszteletben tartja a szövetkezeti sajátosságokat: bizonyos gazdasági és szervezeti önállóságukat, a szövetkezeti demokráciát. A lakás-, a fogyasztási és az ipari szövetkezetekről hozott törvény szellemében, amely 1988. július elején lépett életbe, a szövetkezetek oszthatatlan részét alkotják a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági és társadalmi rendszerének, és jelentős mértékben vesznek részt gazdasági és szociális fejlesztésében. Politikai, kulturális és szociális tevékenységükkel a szövetkezetek hozzájárulnak a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztéséhez. Gazdasági, szociális és társadalmi feladataikat a CSKP politikájával összhangban teljesítik. Szervezetüket az ágazati specializáló alapján szilárdították meg, az ország föderatív elrendezése alapján tekintetbe vették a szövetkezeti rendszerek nemzetiségi elrendeződését. A nemzeti szövetségek legfelsőbb szerve a Szövetkezetek Központi Tanácsa, mely szorosan együttműködik a Szövetkezeti Földművesek Szövetségével. A szövetkezeti mozgalom alapvető láncszeme a szövetkezet, amelyet a törvény mint szocialista szervezetet jellemez. Szövetkezeti formák és típusok A fogyasztási szövetkezet, amely a prágai Vőela és az ostravai Budúcnost' kivételével a Jednota nevet viseli, a járások keretében működik, és mindenekelőtt kiskeres- - kedelmi szolgáltatásokat és nagykereskedelmi tevékenységet lát el, döntő szerepe van a közétkeztetésben, a turistaforgalom terén, a szállásbiztosításban; részt vesz az élelmiszertermelésben, a földvásárlásban, árusít mező- és erdőgazdasági termékeket, esetleg más árukat is, melyekkel javíthatja a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat. A felügyelőbizottságok a fogyasztási szövetkezetek választott szervei, jelentős tényezői a Nemzeti Front helyi szerveinek, főleg a falvakban. Társadalmi szerepük betöltésében a fogyasztási szövetkezetek szervezetei - hasonlóan a többi szövetkezeti ágazatokhoz - az egyes társadalmi szervezetekkel fenntartott szoros, állandó együttműködésre támaszkodnak; a sokoldalú tevékenység kibontakoztatásában alapvető tényező a Nemzeti Front szervezeteivel és a nemzeti bizottságokkal folytatott együttműködés, a választási program kialakításában és megvalósításában. 1988. december 31 -ig a CSSZSZK területén 110 fogyasztási szövetkezet tevékenykedett, 2 millió 481 ezer 685 taggal és 171 796 dolgozóval. Részesedésük a kiskereskedelmi hálózatban 40,18, a közétkeztetés terén 58,79, a kiskereskedelmi forgalom egészében pedig 24,62 százalékot tett ki. A fogyasztási szövetkezetek szövetségeinek V. kongresszusain, amelyek 1987 végén zajlottak le, a szövetkezeti tevékenység minőségének javítására hoztak határozatot. A lakosság ellátása és a közétkeztetés fejlesztése mellett a piaci keresletet innovált termékekkel igyekeztek kielégíteni, fejlesztik az árusítással kapcsolatos szolgáltatásokat, megoldják a veszteséges kisüzemek problémáját, további turistaforgalmi létesítményeket építenek. A lakásszövetkezetek előkészítik a szövetkezeti lakások, a családi házak, garázsok építését, azok karbantartását, javítását és korszerűsítését végzik. Anyagi alapokat teremtenek ehhez a tevékenységhez, szolgáltatásokat nyújtanak a lakáskultúra fejlesztéséhez. 1988. december 31-én a CSSZSZK területén összesen 335 lakásszövetkezet volt, 1 millió 315 ezer 547 taggal és 30 797 dolgozóval. 1989-ig szövetkezeti formában 35 461 lakás épült. A lakások többségét stabilizációs célokra hasznosították. Az ipari szövetkezetek mindenekelőtt fogyasztási cikkeket gyártanak, megrendelésre termelnek, javító és egyéb szolgáltatásokat nyújtanak, iparművészeti és nép- művészeti cikkek termelésével foglalkoznak, esetleg egyéb termékek előállításával, melyek a bel- és a külpiacon keresettek. A Rokkantak Ipari Szövetkezete a csökkent munkaképességű személyeknek a termelésbe való bekapcsolásáról gondoskodik. Az ipari szövetkezeteknek - összehasonlítva a többi típussal -, két jelentős sajátossága van: szoros kapcsolat van a szövetkezet és a tagság között. Az ipari szövetkezetekben a tagság munkajogi viszonyon is alapszik. Másik jellemző sajátosságuk a sokféleség, mert ezek a szövetkezetek mintegy 25 ezer féle terméket állítanak elő. A CSSZSZK-ban a múlt év végére 395 ipari szövetkezet volt, 181 543 taggal. Távlatok és kilátások A szocialista társadalomban a szövetkezeti mozgalom fejlődése és perspektívája szorosan kapcsolódik a dolgozók nagyobb önállóság iránti igényéhez, ahhoz a törekvéshez, hogy a termelés gazdáinak érezzék magukat, részt vegyenek szervezésében és irányításában. A szövetkezetek mint kis szervezetek jobb feltételeket teremtenek nemcsak a termelés társadalmilag kívánt változásaihoz, képesek rugalmasan alkalmazkodni a változó társadalmi igényekhez is. Emellett a munkában nagyobb önállóságot nyújtanak tagjaiknak, a termelés folyamatában az alkotás érzését biztosítják. Feltételeket teremtenek az emberek képzettségének jobb kihasználásához. A szövetkezeti mozgalom további fejlesztésének egyik alapvető feltétele a szövetkezeti tulajdon lényegének elemzése és a szocialista tulajdon többi formájához való viszonyának feltárása. A szövetkezeti tulajdonformát eddig nemigen vizsgálták a fejlődés belső lehetősége, sem pedig jövője szempontjából, s ez negatívan tükröződött a hozzá való viszonyban. A szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének egyik területe a szövetkezeti demokrácia további kibontakoztatása. A szövetkezetek tulajdonképpeni tevékenységében gyakran megfeledkeznek a demokratikus alapelvekröl. Egyes szövetkezetek nagy gazdasági egységekké válnak, s ezekben egyre nagyobb nehézségekkel érvényesítik a választott szervek által a kollektív irányítás elveit. Időszerű problémává vált a választott szervek és a szövetkezet irányító apparátusa viszonyának és az elnöknek, mint legfelsőbb választott tisztség- viselő és irányító helyzetének tisztázása. Egyes szövetkezetekben a szövetkezeti demokrácia megszűnt működni. Nem tartották tiszteletben alapelveit, a tagság elvesztette. nélkülözhetetlen beleszólási jogát a szövetkezet igazgatásába. Az adminisztratív szervezési módszerek, a tekintélyen alapuló irányítás nemcsak az állami, hanem a szövetkezeti szektorban is mély gyökereket eresztett. Nélkülözhetetlen tehát olyan feltételeket teremteni, hogy a szövetkezetek az emberek és a szocialista önigazgatás aktivizálásának fontos formáivá váljanak. Az utóbbi időben ígéretesen fejlődésnek indult a szocialista szövetkezetekkel foglalkozó elmélet, új szemlélet kezd kialakulni politikai, gazdasági, jogi, szociológiai és más területen. Tanulmányozzák más szocialista országok szövetkezeteinek tevékenységét és tapasztalatait. Elsősorban a tudomány, amely eddig nem szentelt kellő figyelmet a szövetkezeteknek, a szövetkezeti mozgalommal kapcsolatos új viszonyával bizonyára további értékes információkat és adatokat szolgáltat. Ezek alapján meghatározható lesz a szövetkezeti mozgalom további fejlődési iránya és megkönnyíti a döntést azokról az időszerű problémákról, amelyek ebben a folyamatban fölmerülnek. A szövetkezetek társadalmunk politikai rendszerének szerves részét alkotják. A Nemzeti Front második legnagyobb szervezeteként jelentősen hozzájárulnak az ország gazdasági fejlesztéséhez. Továbbfejlesztésük célja a már hagyományos tevékenységi területen vagy azokon az új szakaszokon, amelyeknek a gazdasági, jogi és más feltételeit megteremtik, a teljes mértékű bekapcsolódást a gazdasági mechanizmus átalakításába, a szocialista demokrácia kibontakoztatásába és hozzájárulni a lakosság életszínvonalának emeléséhez. MIROSLAV STAFL - ZDÉNEK SVOZIL ÚJ sz 1989.X.
